Vírusok az erdőkárosító rovarok ellen

A GÉNSZERELÉS EGY MÁSIK FELHASZNÁLÁSÁT a baculovírusok példázzák. Ezek a vírusok csak bizonyos rovarokat támadnak meg, de nem bántják a többi állatot vagy a növényeket. Bár néhány természetes baculovírus máris kapható a kereskedelemben mint élő rovarirtó, ezek azonban túl lassan hatnak, időt hagynak a rovaroknak, hogy napokon vagy éppen heteken át tovább károsítsák a gazdanövényeket. A baculovírusok specificitása valamint a kémiai rovarirtók által hátrahagyott maradványok káros hatása, felbátorította az Oxfordi Virológia és Környezeti Mikrobiológia Intézet tudósait, hogy célul tűzzék ki ezeknek a vírusoknak a természetes gazdáikkal szembeni még hatékonyabbá tételét. Egyik lehetőség erre az, hogy toxinokat (mérgeket) kódoló bakteriális géneket ültessenek be, olyan vírusokat hozva létre ezáltal, amelyeknek jobb a rovarölő képességük.

baculovírus

Egy baculovírus sematikus ábrája. Láthatók a vírusrészecskék a védő fehérjeburokban.

A terepen végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy a szétszórt baculovírusok nyomonkövethetők, amennyiben genomjuk nem-kódoló részébe egy olyan bázisszekvenciát helyeznek el, amely a továbbiakban mintegy címkeként szolgál. Ráadásul, egy genetikailag hatástalanított vírus, amelynek eltörlik azt a génjét, amely a fehérjeburok kialakításáért felelős, továbbra is képes betegséget okozni, de arra már képtelen, hogy tartósan fennmaradjon.

baculovírus életciklusa