[a gének kifejeződése]
A DNS NEM KÖZVETLENÜL KÓDOLJA a fehérjéket. Egy köztes anyagon, az RNS-en keresztül fejti ki a hatását. A DNS molekula egy bázissorozata mintaként szolgál a messenger (hírvivő) RNS - mRNS - számára. A mRNS "tükörképe" a DNS-láncon levő bázisoknak.
A mRNS elhagyja a sejtmagot és a riboszómákhoz kötődik, amelyeket fehérjeképzésre serkent. Minden, A mRNS-en három bázisból álló sorozat határozza meg azt az aminosavat, amely következőként a fehérjelánchoz kapcsolódik.
[- terjengősség]
A hemoglobin 4 alegységből épül
fel: két alfa- és két béta-globin láncból.
Az alfa- és béta-globinokat különböző gének kódolják
A DNS EGY NAGY RÉSZÉNEK (az emberi sejtekben kb. 90%), NINCS ISMERT SZEREPE. Ezt néha "hulladék" DNS-ként [vagy "szemét"-ként] emlegetik, annak ellenére, hogy jelentőségéről megoszlanak a vélemények. Lehetséges, hogy ennek a "hulladék" DNS-nek egy része gén-relikvia, amely ma már nem szolgál semmire. Egyes DNS részek valóban hulladéknak tűnnek - pl. bizonyos szalamandrák sejtjei 20-szor annyi DNS-t tartalmaznak mint az emberi sejtek.
A legtöbb magasabb fejlettségű szervezet szintén tartalmaz redundáns DNS-t - egymás után több százszor ismétlődő rövid szekvenciákat.
Az intronok rövid, nem-kódoló DNS
szekvenciák, amelyek a gének közé ékelődve találhatók.
Miután a DNS információja mRNS-re íródik át, az mRNS-t “kezelni" kell,
hogy az illető fehérjét elkészíthesse.
Néhány esetben azonban kiderült, hogy a gének látszólagos ismétlődése valós célokat szolgál. Például az emberi és emlős sejtekben számos gén van, amelyek a hemoglobin kódolásáért felelős. Egyes gének az érett hemoglobint termelik, míg mások a magzati hemoglobin-változatot - ez utóbbinak kissé más a szerkezete mivel a méhen belüli oxigénszállításért felelős. A megfelelő gének a megfelelő időben ki- illetve bekapcsolódnak.