8. A RÉTI HÉJA.

Egyéb neve: barna réti héja, nádi ölyv, nádi sas, tavi kánya.

(Circus aeruginosus L.)

KÁROS


8. A RÉTI HÉJA.


Leirás. Kisebb, különösen karcsúbb az ölyvnél, hosszú farkkal, magas vékony, meztelen csűddel, de éles körmökkel; feje a bagolyé felé húz, mert a fátyol már észrevehető, a szem pedig nem egészen oldalt, hanem előre is pillant. Szine barna, néha nagyon sötét, de a fej világos, a hímnél fehéres, a tojónál inkább agyagsárgás. Mint a nádas madara, nádtorzsákra vagy zsombékokra helyezi fészkét, melynek alja öt-hat ritkán hét zöldes fehér tojás.

Élete módja: A legóvatosabb és legravaszabb ragadozó madarak egyike, mely nagyságánál fogva rögtön szemet szúr, folyton látható; de vadász legyen ám, a ki puskavégre kapja. Még leginkább akkor kerül meg, mikor a magas fűben a nádas szélében valami prédán lakmároz, megfeledkezik az óvatosságról és későn kap szárnyra. Napestig szakadatlanúl lebeg, úszik, kereng a tavak nádas szélei fölött. Itt-ott hirtelen kanyarodással lecsap a nádba, csuhébe vagy gyékényesbe és ekkor biztosan prédát talált. Nincs is a rétségnek, mocsárnak, semlyéknek, laposnak semminémű apróbb élő lénye, a mit a rétikánya meg nem kaparítana; de legkülönösebben gyilkosa, irtója a rétség nádba vagy laposba fészkelő kedves és hasznos madarainak. Nem is várja, hogy a fiak kikeljenek, mert ráveti magát a fészekre, feltöri és nagy ügyességgel kiiszsza a tojásokat. A tojást e végből mindég a szárazra viszi.

A rétség madárvilága ezt a fészekrablót nagyon jól ismeri és úgy a mint szárnya lebben, felriad a bibicz, a sirály, a szerkő és nagy rivalgással ugyancsak tépászszák, verik a hogyan bírják. Kotolás idején majdnem kizárólag tojásrablásból él. Később a vizicsirkék, a vizityúkok és a fiaszárcsák szolgáltatják a telhetetlen szárnyas rabló prédáját. Télire elvonúl, de kora tavaszszal visszatér.

Nádasaink fölött még nagy számmal látható, tehát nem ritka.

VisszaCímlapElőre