56. A NÁDI RIGÓ.

Egyéb neve: nádiposzáta.

(Acrocephalus turdoides L.)

HASZNOS.


56. A NÁDI RIGÓ.


Leirás. Nagyobb a verébnél és alakja szerint rigóra emlékeztet. Hátafele rozsdásan futtatott barna, szemén át világosodó csík; fületája is világosodó. Alsó fele fehéres, az oldalakban agyagsárgán lehelve. Csőre rigószerű, elég erős és kicsit íves, különben hegyes; farka ékalakra metszett. Lábai erősek, fogódzásra nagyon alkalmatosak. Fészkéről a következő oldalon leszen szó.

Élete módja. A nádi rigó kizáróan csak a nádasokat lakja, melyek aztán fiasitás idején ugyancsak hangosak dalától, mely azonban lármának is beillik.

Nem lévén ritka, szép számmal lakja egyazon nádast s ekkor a hány van, annyi versenyez torkaszakadtából egymással, hogy csak úgy zeng tőle a táj, még jobban, mint a kecskebéka brekegésétől. Hogy azután mit is énekel? Hát elkezdi:

és így tovább, kora pitymallattól, alkonyatig; sőt mikor nagyon nekibuzdúl, még egész éjszakán át is.

A német fülnek így szól ez a nóta:

A hol a nád legsűrűbb, úgy surran, mint a takács vetélője a fonalközben. A mi pedig még mesteribb, az a mereven álló nádszálakon való kúszása. Ujjaival, karmaival átmarkolja a nádszálat s ízibe a nádbojton terem, éppen oly gyorsan le is szalad vagy csuszszan, hogy csak úgy elnyeli a nád sűrűsége. És hogy hát mi a haszna? Megteszi biz' ő is a magáét oly helyen, a hová csak ő férhet hozzá, mert olyan az alkotása. Szedi a tóság számtalan bogárságát, a szunyogot, álczáját. És így sokban hozzájárul ahhoz, hogy ott más teremtések is megélhessenek.

VisszaCímlapElőre