77. A DANKASIRÁLY.

Egyéb neve: dunai halászmadár, nagy halászmadár, nagy halkapó,
vízi galamb, hógalamb.

(Larus ridibundus L.)

HASZNOS.


77. A DANKASIRÁLY.


Leirás. Közel varjú nagyságú. Csőre nem erős, hegye lekonyuló. Feje szép sötétbarna és ez a szín a torkon jobban terjed lefelé. Fehér szemők. Nyaka, dolmánya szép, hamvasszürke; a torok, begy és a hasfél tiszta fehér. A szárny evedzői sötétek fehérrel, a fiókszárny világos hamvas. A csőr és a lábak kárminpirosak, ilyen a szeme csillaga és szegése is. A lábakon úszóhártya. Télen a fej megfehéredik és a csőr és lábak eleven színe is megváltozik hússzínre, majd barnásra. Fészke, mint seregmadáré nagy falvakat, telepeket alkot; akad telep a velenczei tavon, mely 3-4000 fészekre van becsülve; tördelt nádra, zsombék tetejében, nem sok mesterséggel kupaczot teremt a madár, azt behorpasztja, kitapossa, száraz nádlevéllel és a gyékényével megalmozza és kész a fészek, néha egymás hátára is építve. Fészekalja két-három, ritkán négy tojás, többnyire agyagsárgás, irásos vagy rendes sötét foltozással.

Élete módja. A dankasirály vándormadár ugyan, de egy része azért kihúzza nálunk a telet úgy, hogy elhagyja kedves, befagyott tavait és a folyók nyílt helyeinek feljárásával tengeti tavaszig az életét. Magyar földön teljesen a gazdasághoz símult és alkalmazkodott és ott, a hol seregei a tóságban tanyát ütöttek, nincs a dankasirálynál buzgóbb követője az eke vasának, és nincs jobb, kitartóbb tisztítója az ugarnak, kaszálónak és a rétség kasza alá fogható részének. Folyton szedi a bogárságot, a kukaczot és mindazt, a mit a gazdaságra károsnak kell tartanunk. Fiait is ezekkel ápolja föl, azért ott, a hol telepei állanak, a mezőgazdaság rovarkárról nem is panaszkodhatik. Csak őszkor kezdi a tó színét is méregetni, s ekkor belevág a silány halba is. Bessenyey György a természet leirásában feljegyezte magyaros nevét, a melyet ime átadtam a magyar népnek is.

VisszaCímlapElőre