560. GYULA ÚJ OTTHONA

A főpincéri kar nem túlságosan népszerű. Nem azért, mintha a főpincérek nagy általánosságban nem volnának derék, úri emberek, de valami furcsa előítéletből, melyet nem kis részben táplálnak a vicclapok írásai is. A főpincérek talán éppen ezért pályáznak nagy buzgalommal a kávéházi törzslakók újságot író fajtájának megnyerésére. Budapesten nem egy úgynevezett irodalmi főpincér van. Mi is ismerünk egypár népszerű alakot. Nagyváradon Pollák Gyula hívta magát az újságírók főpincérének. A népszerű Gyula a Magyar Királynak volt a főpincérje, mikor még az irodalmi kávéház volt. Most új otthona van Gyulának. A színházi bodegát vette át, s a már-már hanyatlani kezdő üzletet rövid ottléte alatt újra kedvenc, látogatott hellyé tette. Illik megemlékeznünk a Gyula átköltözéséről, ennyi protekciót mindig megérdemelt az udvarias Gyula, a nagyváradi irodalmi főpincér.

Szabadság 1901. február 13.

561. NEBÁNTSVIRÁG

Mikor a második felvonásban a direktor eksztázisban hálálkodik Nebántsvirágnak, hogy beugrásával megmentette "ezt a - hagyjuk el a jelzőt - társulatot": a közönség szűnni nem akaró, tüntető tapsokkal ünnepelte Perényi Margitot, akit Debrecenből kellett elhívni, hogy a Nebántsvirágot elő lehessen adni. Mindenesetre dicséretet érdemel Somogyi direktor. Áldozatot hozott a műsor betartásáért, s kemény leckét adott minden percben beteget jelentő énekesnőinek. A közönség a kedves viszontlátás alkalmából megtöltötte a színházat. A vendégprimadonnát, ki a régi kedves és aranyos volt, szeretettel ünnepelte egész estén, minden számát megismételtette, a harmadik felvonásbelit pláne annyiszor, hogy egészen kifáradt. Virágot is kapott. Szóval a régi fabódébeli dicsősége újult meg Perényi Margitnak az új, díszes nagyváradi színházban. Az előadás egyébként pedig elég ügyetlen volt.

A vendégművésznőn kívül csak Benkő Jolán, Nyárai és Füredi érdemesek a dicséretre.

Szabadság 1901. február 13.

562. MÉG NÉGY NAP

Karnevál búcsúzkodik. Ilyen fehér, ropogó havú, téli időben köszöntött be, mint amilyen most van. Ám még négy nap van az elválásig. Addig még havas-vizes vagy talán egészen sáros lesz a világ. Ez már Karnevál úr pechje vagy szerencséje lesz. Mi kötelességből figyelmeztetjük azokat, akik a farsangot nem jól használták ki, hogy csak négy nap a farsang. Négy éjszaka hát összesen. A legközelebbi szerda már a hamvazás napja. - Megnézzük a farsangi naptárunkat: bizony csak három mulatságot mutat. Ezt a számot legfeljebb az esetleges összejövetelek, piknikek növelhetik. Siessen hát ki-ki felhasználni a farsang utolsó napjait. Mert hamvazószerda után legfellebb csak böjti mulatságokban lesz részük. Mivel pedig Karnevál herceg a legszélesebb körű nyilvánosság előtt működik, természetesen jogunk van működésének megbírálására. Be fogunk hát számolni a farsang eredményeiről. Ezt a jogot azonban fenntartjuk magunknak későbbre. Nem akarjuk zavarni - a búcsúperceket.

Szabadság 1901. február 16.

563. ENDRE ÉS JOHANNA

Endre és Johanna szomorú tragédiáját játszották ma este színészeink kedvetlenül, igyekezet nélkül, üres ház előtt. Még P. Adorján Bertának, a kiváló vendégművésznőnek máskor mindig vonzó neve se tudott nagy közönséget toborzani. Az előadásnak, mely egyike volt a legrosszabbaknak és legfelületesebben rendezetteknek, lelket csak P. Adorján Berta meleg, művészi játéka adott. El tudta velünk hitetni a szenvedő, a bűnös Johannát. A művésznő különben ma este csodálatosan, szenzációsan szép volt, még szebb, mint máskor, és nagyon sajnáltuk a hozzá oly méltatlan környezet miatt. Deésy Endrében elég szép alakítást nyújtott. Délceg volt, volt is benne tűz és hév, de játéka természetesen még csiszolásra szorul. A fiatal színésznek még tanulni kell. A szomorú keretből még előnyösen csak Szarvasi, Bognár, Peterdi és Könyves váltak ki.

A ruhák felháborítóan nem voltak korhűek. A kiállítás is hiányos, az összjáték megbotránkoztató, csoda-e, ha a publikum hideg maradt. - Az előadás szomorú kritikája a gyakran felhangzó kacagás, melyet a legkomolyabb jelenetekben komikus igyekezettel érdemeltek ki a tragédia szomorú szereplői. Megint egy este, melyre jobb fátyolt borítani.

Szabadság 1901. február 17.

564. SZÉKELY IRÉN NAGYVÁRADON

A Szultán mai előadásán nagyon kellemes meglepetés érte a közönséget. A kellemes meglepetést nem azok okozták, akik a színpadon játszottak és énekeltek, hanem valaki, ki csak ezután fog játszani és énekelni a Szigligeti Színház deszkáin, és akinek a régi fabódéban szóltak lelkes, dörgő tapsok: Székely Irén, a mi leendő primadonnánk. Az előadás kezdetén jelent meg a nagyváradi közönség régi kedvence egy földszinti páholyban. Jelenlétének híre csakhamar elterjedt a színházban, és kellemes izgatottságot és örömet keltett mindenütt. Csakhamar egész csomó látcső fordult a páholy felé, és mindenfelől becéző, meleg tekintetek simogatták a kiváló, kedves művésznőt, aki iránt egyelőre csak úgy nyilvánulhatott meg az az általános szeretet, amelyben itt Nagyváradon része van. Megnyugtatásul azok számára, akik nem látták, közölhetjük, hogy a művésznő üdébb, szebb és jókedvűbb, mint valaha. Ezúttal azért jött Nagyváradra, hogy lakást vegyen és előkészítse átköltözését, amelyet örömmel vár az egész nagyváradi közönség.

Szabadság 1901. február 21.

565. OCSKAY BRIGADÉROS NÁLUNK

A színház belső ügyeihez semmi közünk. Nem is foglalkoztunk velük soha. Legfeljebb, mikor a közönség érdeke kívánta, hogy a színházi vezetőség kicsinyes machinációit egynémely esetben szóvá tegyük. Színházi körökből vett értesülés alapján írtuk meg a múltkor, hogy Ocskay brigadérosra megkezdte készüléseit a társulat, s a darab címszerepét a társulat kitűnő tagja, Szarvasi Sándor játssza. Egészen megbízhatónak véltük ezt az értesülést. Annyival inkább, mert ezt a szerepet a társulatnál nem is játszhatja más, mint ő. Szarvasi Sándor e fellépése elé nagy várakozással néztünk. Tisztelői ez alkalomból kedves meglepetést is akartak szerezni Szarvasinak, és fel akarták utaztatni Budapestre, hogy a Vígszínházban megnézhesse az Ocskay brigadérost, amelyre nagy ambícióval készül, kinek a szezon alatt sikerült a közönség kegyébe jutnia. És most egyszerre arról hallunk, hogy ezt a szerepet Balla Kálmánnak osztotta ki a színházi vezetőség. Nem hihetjük és igen szerencsétlen ötletnek tartanók ezt a dolgot. - Már csak azért az úzusért is, hogy szezon végén színre kerülő darabok szereposztásainál tekintettel kell arra lenni, hogy ne az eltávozó színészek kapják a fontosabb szerepeket. De ebben az esetben az a nagyobb ok, hogy Ocskay brigadéros szerepe semmiképpen sem való a mindig könnyű és csak elegáns szalon-bonviván Ballának. Egyelőre csak ennyit láttunk ebben a dologban szükségesnek elmondani. Ismételjük azonban, hogy nem tartjuk hitelesnek ezt a legújabb verziót Herczeg darabjának szereposztásáról.

Szabadság 1901. február 23.

566. FEDÁK SÁRI NAGYVÁRADON

A Nagyváradi Tornakör titkára minden követ megmozgat, hogy Fedák Sárit, a Népszínház ünnepelt primadonnáját megnyerje a vendégszereplésre, és bizonyos, hogy ezzel csak az általános óhajnak tesz eleget. Mert azok, akik már látták Fedák Sárit és gyönyörködhettek művészetében, nagy elragadtatással szólnak e fiatal művésznő tüneményes játékáról. Hogy Minerva csakúgy kipattant a Jupiter fejéből, ez egyszerű koholmány, amit nem fog elhinni józan eszű ember sohasem, de hogy Fedák Sári a Népszínházban rövid egy esztendő alatt a legelső helyre küzdötte fel magát - ez bizonyos. A Fedák Sári rendkívüli hatásának pedig egyik titka, a tehetség varázsa, amely fölfelé tör és eget kér magának. Fedák Sári Bereg megyei előkelő család sarja. Ami őt a színi pályára vitte, az tiszta, eszményi lelkesülés a művészetért. Egyáltalán nincsen szüksége reá, hogy "komédiázással" keresse meg a kenyerét. Tehetsége elsősorban az operettszínpadra predesztinálja, de hogy minő sokoldalú, azt megmutatta az óriás siker, melyet csak az imént aratott Follinus Náni c. népszínmű[vé]ben. Úgy halljuk, hogy a kisasszony rendkívüli elfoglaltsága miatt nem fogadta el a meghívást, hogy a Tornakör koncertjén föllépjen. Jellinek Géza, a Tornaegylet agilis titkára a napokban Budapestre utazik, hogy a művésznőt, ha csak lehetséges, rábírja a vendégszereplésre. Közönségünk igen nagy érdeklődéssel várja az angol táncoperettnek nálunk ez idő szerint felülmúlhatatlan csillagát.

Szabadság 1901. február 23.

567. MIKÁDÓ

Annak idején, mikor a soha be nem tartott havi műsort Somogyi igazgató bejelentette, mi a Mikádó reprízét jelöltük meg mint a legérdekesebb színházi eseményt. Persze, mert nem hittük, hogy ez a repríz olyan lesz, mint amilyen lett. Valósággal kegyetlenség s a közönség semmibe sem vevése egy olyan előadás, mint a mai. Készületlenül, felületes szereposztással, rossz, hebehurgya előadással zavarták meg bennünk Sullivan remekének reminiszcenciáit, s tették tönkre azokat az édes melódiákat, melyek nélkül talán ma sem a Gésák, sem a többi melodikus operettek nem egzisztálnának. - A szereplők közül igazi sikere az egy Székely Annán kívül senkinek sem volt. - Az ő meleg, szép hangja ma is sok tapsot aratott. Bérczi mulatságos Poch Bach, s Füredi is tetszett. Perényi rekedt volt. Szilágyi Mikádója ízléstelen, Pintér Koko lordja kedvetlen. Forrai Ferike tapsokat is kapott, de diszponálva ő sem volt. Kellemesen tűnt fel B. Horváth Irma kedves megjelenésével s üde csengésű hangjával. Karok, zenekar vetekedtek a készületlenségben. A rendezés bevégzetlen, naiv. A nem nagy közönség meglepően, de érthetően hideg.

Szabadság 1901. február 27.

568. ELCSERÉLT SZÍNÉSZEK

Mielőtt ebből a címből valami romantikus históriát sejtenének meg szíves olvasóink, sietünk elmondani a dolgot. Annak idején örömmel tudattuk, hogy a nagyváradi színház direktora milyen szerencsés szerződtetéssel pótolta a távozó, direktorrá avanzsált Balla Kálmán helyét. Tanay Frigyest szerződtette ugyanis Debrecenből. Tanay rendkívül sokoldalú, kiváló, intelligens művészember, kit rendkívül szeret a debreceni közönség. Elszerződésének alighanem az volt a fő oka, hogy szerepein Pataky Bélával, a debreceni színtársulat egy másik kitűnő tagjával kellett osztozkodni. Szóval hozzánk szerződött. Időközben azonban kiderült valami. Az tudniillik, hogy Nagyváradon főként bonvivan szerelmes színész kell, Tanay pedig inkább mint jellemszínész, komikus-bonviván szerepekben kitűnő. Ez még nem lett volna egész baj. De még más is kiderült. Tanay, aki Debrecenből is "művészi féltékenység" miatt vágyott egy vetélytárs nélküli helyre, megtudta, hogy az ő szerepei közül néhányat Nagyváradon éppen az kreál, aki szintén nem tűr vetélytársat: Nyárai Antal tudniillik. De még mást is megtudott. Hogy őt mint vetélytársat Nyárai nem éppen megkapó barátsággal várja, s ugyancsak hangoztatja, hogy: ő Tanayt össze fogja törni, persze a szó "művészi" értelmében. E kölcsönös értesülések után Somogyi igazgató is meggondolta a dolgot s Tanay is. Tanay megalkudott Pataky Bélával, hogy cseréljenek. Pataky jöjjön Nagyváradra, Tanay maradjon Debrecenben. - A csereszerződést minden helyütt barátságosan fogadták, s így már majdnem bizonyos, hogy Balla utódja Pataky Béla lesz. Pataky különben tehetséges színész, aki Nagyváradon léte óta igen sokat fejlődött, és nincs egy közös szerepe sem Nyárai Antallal.

Szabadság 1901. február 27.

569. PEROTTI GYULA MEGHALT

Egy viharos, de szép életnek szakadt vége ma a kék egű Olaszországban. Perotti Gyula halt meg, a tenorista, aki át is élt egy olyan regényt, amit a többi tenoristákról csak hisz a dőre nép, hogy átélnek. Szerelmes volt és férfi volt, ami ritkaság a tenoristáknál, és szerencsétlen lett, ami szintén csak férfiakkal történhetik meg.

A története rövid voltaképpen: fürdött a napfényben, gázolt a rózsában egy ideig (az utóbbit szó szerint kell venni), azután pedig rászakadt a sötét nyomorúság. Arannyal fizették meg gyönyörű csengésű hangját, és ő okosan, bölcsen vagyont gyűjtött magának. Elvonult délre Abbáziába, és rózsákat tenyésztett.

Rózsát, sok rózsát, egész rózsatengerrel árasztotta el körül gyönyörű villáját, amely napfényes dombon állott. Mihelyt lelépett a színpadról, ahol zajos diadalokban volt része, sietett el a rózsái közé. Boldog volt, mert bölcs volt - de jött a szerelem. És boldogtalan lett, de bebizonyította, hogy férfi volt.

Azután a forszírozott szerelem és élet átkergette kedvesével együtt az Óceánon. Akkor mi is sokszor írtunk róla. Visszatért - egyedül. És ismét átment, ismét visszatért. Csődöt mondott a rózsás élet, a pénz, a mámor, a szerelem...

Elfeledték. Mint öregember élt valahol. Ki sem tudta, hol. Ma Milánóból kaptuk a szűkszavú táviratot: operáció következtében meghalt.

A rózsák most már ismét visszafogadják. Csak az az egy nem, aki ott maradt, túl az Óceánon...

Életrajzát úgy adjuk, ahogy két év előtt összeállították. Hiszen körülbelül két éve halt ő meg voltaképpen.

[...]

Szabadság 1901. március 1.

570. SZÓKIMONDÓ ASSZONYSÁG

Régi, nagy sikerek emléke támadt fel ma este Szigligeti házában. A régi diadalok emléke hozta bizonyára össze a mai, díszes, szép közönséget, s ugyanez az emlék öntött annyi ambíciót P. Szép Olgába, a mi legelső drámai művésznőnkbe, amennyi más, előkelőbb, hozzá méltóbb környezetben aratott volna igazán sikert. Mindegy, láthattuk legalább, milyen erőssége ennek a társulatnak P. Szép Olga. A parádés címszerepbe bevitte minden művészetét, s evvel azoknak, akik különben is ismerik a művésznőnek ezt az alakítását, minden el van mondva. A közönség ünnepelte egész este, s nyílt színen alig kapott még ebben a szezonban valaki annyi tapsot, mint ma este ő. Fényes toilettjéről már írtunk. Mondanunk sem kell, hogy valóságos szenzációt keltett, amelynek gyönyörű kivitelű dekoratív festése Margó Ármin festőművésznek válik dicséretére. P. Szép Olgához méltó, meglepően öntudatos, intelligens főre valló alakítás volt Peterdy Sándor Napóleonja. Minket, kik a kitűnő művésznek mai sikerében kissé kételkedtünk, igaz örömmel töltött ez el. Maszkja is pompás volt. De legnagyobb érdeme az olcsó, ennél a szerepnél megunt hatások elkerülése. Pintér kitűnő Lefèbre. Füredi puszta megjelenésével derültséget keltett. Szilágyi meglepően elegáns Fouché. Megbotránkozást keltett azonban, hogy Bognár Jánost, a társulatnak ezt az igazán kitűnőségét, egy nevetséges kardalos szerepben láttuk. Valóban kitűnően becsüli meg a művészeit Somogyi igazgató. A többi közül Szarvasi és Bérczi váltak ki. Ellenben Somogyiné, Deésy csak rontottak. A rendezés, kivált az első felvonásban, igen hiányos volt. Hatást nem tudott kelteni a pompás tabló, mely után ujjongva kell kitörnie a tapsnak. A díszletek s ruhák hiányosságait a mostani színházi vezetésnél talán nem is kell magyarázni. Holnap a darabot megismétlik.

Szabadság 1901. március 1.

571. SZÉP MELUZINA

Meluzina nevű nőismerőse kevés embernek lehetett. Luca, Leokádia, Cica inkább. Meluzina egy ismeretlen. Nem egyenlet azonban, hanem "tündéries látványosság". A nagyváradi színház igazgatósága nem sok szerénységgel gyártott kommünikéi között egyszer azt tudatta velünk, hogy "a színház vezetősége nagy gonddal készül egy érdekes reprízre, a Szép Meluzina című gyönyörű, tündéries látványosság felelevenítésére". A színházi kommünikék nemigen adnak anyagot a gondolkozásra. Ezúttal is csak az ötlött eszünkbe, hogy először is nem olyan nagy az a gond, mint amilyennek látszik, és hogy nem is készülnek reá, hanem előadják esetleg minden készülés és próba nélkül is. Elfelejtettük hát Meluzinát egészen. Néhány nap óta azonban a Széchenyi téri kioszkban s a többi kávéházakban is különös plakátok hirdetik, hogy Szép Meluzinát be akarja mutatni Somogyi igazgató a nagyváradi közönségnek. A plakátok megdöbbentően ízléstelenek, ám ez nem olyan nagy baj. De már ekkor kezdtünk tépelődni, mit akar ez a Meluzina, hogy Somogyi Károlyról ne is szóljunk. Nézzük a plakátokat. Alsó szélükön a következő sor áll: Szeged 1893... Evvel meg volt fejtve a Meluzina problémája. Hiába, az asszonyok könnyen leleplezik magukat. Meluzinát azért fogjuk viszontlátni, mert a reklámplakátok nem heverhetnek a szemetes ládában. Azután nagyon bosszankodtunk, hogy ez ilyen későn jutott eszünkbe.

Szabadság 1901. március 2.

572. PEZSGŐ UTÁN

(Pintér Imre darabja. A nagyváradi színház premierje 1901. március 2-ikán)

Pintér Imre kitűnő színész, avatott rendező s nagyon ügyes ember. Szinte természetes, hogy ő, aki nagyon érti a színpadi hatások mesterségét, darabokat ír.

A mai darabjával nem akart halhatatlanságra pályázni Pintér. Aki azt sejti, hogy a Pezsgő után egyes részeit nem fogják feladni leckére a gyermekeknek, az igen biztosan sejt. Nem is akarta ezt Pintér. Bohózatot akart írni csak, amelyen nevessenek.

Rövidek leszünk: ezt a célt elérte. A darab bohó meséje, az alakok groteszk volta, a vaskos és kevésbé vaskos ötletek egész serege, az elképzelhetetlen, kacagtató helyzetek egymást érő tömege, a kollégák szeretettel párosult ambíciója, a közönség barátságos viselkedése zajossá tették a mai bemutató estét.

A darab meséje egészséges ötletű, fura bohózatmese. A címéből nem is sejtené az ember. Egy csapodár férj pezsgőző éjszakájának logikátlan, de mindig mulattató következményei. Házsártos, vén és ostoba a feleség. A férj egy jókedvű, könnyelmű korhely. Eljönnek, ezúttal Szilágysomlyóról a minden fővárosiakat kétségbeejtő, ismert vidéki rokonok. Párhuzamos szerelmi idillek, szörnyű félreértések stb. stb. a végén minden kiderül.

Kissé hosszú a darab. Egy-egy helyen ellaposodik, unalmassá válik. Némely ötlete nagyon kaszárnyai. Ám egy kis simítással egészen repertoárképes, megnézni érdemes darab a Pintér darabja.

Az előadás - természetes - nagyon gondos volt. A kollégák nagy ambícióval játszottak. Nyárai pompás férj volt, kitűnő feleség Erdei Berta. Pintér egy huszárt játszott, s nagyon tetszett. Bognár János ezúttal is kabinetalakítást csinált a mindig neki jutó mucsai vendég szerepéből. Az ő alakítása volt a legpompásabb. P. Szép Olga kackiás, ügyes szakácsnét játszott. Batizfalvy Gizella kedves szobalány volt, Benkő Jolán, Szohner Olga aranyos falusi bakfis; Gáthy Kálmán, Erdélyi, Lányi Edit mind a legjobbat nyújtották. Nyárai és Lányi Edit kuplékat énekeltek. Aktuálisokat, rosszakat és ízlésteleneket, de nagy hatással.

Ami a sikert illeti, zajos volt. Az első felvonás után - négyből áll a darab - négyszer vagy ötször hívták ki Pintért.

De udvarias, kedves volt tovább is a közönség, Taps, kihívás volt egész este. A darabot holnap megismétlik.

Szabadság 1901. március 3.

573. ATLÉTÁK BÁLJA

Megérdemelt, szép sikert hozott a tornakör hangversenye rendező bizottságának a mai est.

Ma este zajlott le az atléták hangversenye. Sokat vártunk tőle, sokat beszéltünk róla, s mind e sokra érdemes volt.

A nagyváradi közönség hálás lehet az atléták iránt. Megismertették a divatos táncoperett legünnepeltebb művésznőjével, Fedák Sárival.

Nem lehet elég szeretetreméltó jelzőt erről az édes, bájos, fiatal leányról írni. A négy lépés hosszú és széles hangversenydobogón is ragyogott, pompázott a fiatalság, szépség, poézis varázsa, mely Fedák Sárit, a körülrajongott úrilányt ünnepelt dívává tette.

Ez a ragyogás - beszélhetnek bármit - a mi életünkből, a mai ízlésből folyik, s a Fedák Sári művészete a jelen. Egyébként pedig az úgynevezett éneklő szubrettekkel is diadalmasan kél versenyre Fedák Sári. Ezt is megmutatta az elragadott, hálás közönségnek.

Nagy Endre, budapesti író, volt zseniális munkatársunké volt különben a hangverseny első pontja: egy szellemes, tapssal fogadott konferansz.

Székely Anna, a mi csodaszép hangú énekesnőnk operaáriákat énekelt. P. Szép Olga és Nyárai Antal nagy hatással szavaltak. Nyárai sikerült kuplékat is énekelt a közönség nagy tetszése mellett. A válogatott, előkelő közönség különben hálásan tapsolt a fényes műsor minden száma után. Hangverseny után tánc volt.

Szabadság 1901. március 5.

574. MATILD LEVELE

Sudermannak novelláját olvastam egykor a tenoristáról, akit elpuhít, elgethesít az asszonyok szerelme, s végre már csak a kezeit tudja szorongatni az őt légyotton fogadó, szerelmi gerjedésben égő asszonyának.

Meg más is eszembe jut. Egy beszélgetésünk a tenoristák szerencséjéről a nők körül. Az okát keresgettük. A szerelmes tenortorok a legérzékibb hangszer, a tenorhang a legérzékibb hang. Meg aztán a tenoristaszerepek színes, csillogó ruhákat követelnek leginkább. Az asszonyok, leányok pedig könnyen elkápráznak a fényes ruhától. Ez magyarázza meg minden úgynevezett egyenruhások, de főként a katonák népszerűségét. Erről a témáról is írtak már olyan novellát, mint a Sudermann tenoristáról szóló novellája. És én ismertem a falumban egy parasztleányt, aki jómódú, derék udvarlójának kosarat adott, de kész örömmel lett a mátkája, mikor az udvarló bakter lett, s egyenruhát kapott.

És érdekes: a tenoristákat szörnyű hamar kifárasztják a szeretkezések. Később szinte tüntetnek vele, hogy ők milyen fáradtak.

Perotti Gyula ebben is szerencsésebb volt. Tenort énekelt és szeretett mindhalálig. Ezt bizonyítja a Matild levele. Matildé, ki viharokat tudott kelteni egy csupa viharokat ért szívben.

- Minden rokonszenvemmel szerettem őt - írja Matild.

- És írja, hogy a halál előtt az ő csókjait kívánta a férfi. És a haláltusa rettenetes percei alatt a Matild kezével akarta magát az élethez kapcsolni.

- Olyan erősen szorította magához a kezem, hogy alig tudtam halála után kiszabadítani - írja.

És mi irigykedve gondolunk a legszebb életű tenoristára. Mert boldog az az ember, ki halála percén oly görcsösen szorít magához egy rózsás női kezet, hogy ez a szorítás még halál után két órával is megmenti az arcát a legcsekélyebb eltorzulástól.

És boldog az a férfi, kinek haláláról annyi szerető gyásszal ír a Dulcineája, mint Perottiról.

Pedig az utolsó években hangja, ruhája megkopott, de férfi volt, nem mint a Sudermann hőse, s nem miként a mai tenor vagy nem tenor hangú férfiak...

Szabadság 1901. március 6.

575. AZ ELEVEN ÖRDÖG

Csak valamivel több embert érdekelt ma este Konti Eleven ördöge, mint tegnap Tosca s tegnapelőtt a Bölcső. Pedig ez a kedves operett - eltekintve mai előadásának különös érdekességeitől - bizony legalábbis jó félházat megérdemelt volna. Forrai Ferike Letorrières vicomte-jától - valóban szólva - nem vártunk sikert. Ám kedvesen csalódtunk. A mi kis primadonnánk, kivált édes hangjával - ma is sok-sok tapsot kapott. Kedves volt nagyon, csak mégsem Letorrières volt, az ördöngösen pajzán Letorrières. Ám mintha az egész ensemble hozzá alkalmazkodott volna: külön-külön alig mondhatnánk rosszat az egyes szereplőkről, de az egész előadásból hiányzott a darab lelke, az elevenség, pajzánság. Érdekessége volt még az estének, hogy Hermine szerepét egy kis kedves színészgyermek, Peterdi Sándor kisleánya, Etelka játszotta. Igazi színészvér ez a gyermek. Otthonosan, biztosan mozgott a színpadon, nagyon ügyesen énekelt is. A harmadik felvonás románca után annyi tapsot és éljent kapott, hogy egy kész primadonna megirigyelhette volna. Lányi Edit takaros szabóné volt, s ma különösen diszponálva. Hasonlóan ügyes volt P. Tóvári Anna. Bérczi elemében volt, sokat mókázott. Jóízű Pomponius kupléit alig bírta ismételni. Nyárai jóízű volt ma is, kár, hogy a szerepét nem tudta! Füredi, Erdei Berta és a nagyon mulatságos Szilágyi Dezső érdemelnek még dicséretet. A rendezés ellen sokat szólhatnánk.

A francia meséhez sehogysem illett az első felvonásbeli túlságosan stilizáltan magyar parasztszoba. Vagy a párizsi kiállítási magyar csárdát gondolt a rendező? A darab önkényes megkurtításai is szót érdemelnének egyéb hibák mellett. Tekintve azonban, hogy ebben a szezonban sokkal gyengébb operettelőadásokban is volt kellemetlen részünk, elnézők vagyunk, s a közönség tapsaira is apellálva: még egyszer konstatáljuk a tisztességes sikert.

Szabadság 1901. március 7.

576. AZ ELSŐ VIHAR

(Herczeg Ferenc darabja. Premier.)

Mi megírtuk, megjósoltuk. Konstatáljuk egyszerűen, hogy Herczeg Ferenc darabja ma este csúfosan megbukott. Sejtésünk sincs, miért kellett előadni. Ocskay brigadéros babéros szerzője most, mikor diadalától hangos az ország, nem érdemelte meg a nagy bukást. Ennyit előre.

A darab meséjét nem mondjuk el. Visszahozzuk egyszerűen az emlékezetbe, hogy az első vihar a szép özvegy Lorántfyné Lehel fiának szívében történik, akit az édesanyja öröklött szívbaja, hisztériás barátnője, a kis Litvayné megismertet az első szerelem lángjával és csalódásával.

Nincs bizony az Első viharban semmi, de semmi. Herczegre, az okos, szellemes Herczegre legfeljebb egypár szellemes ötlet, ügyesen megrajzolt alak, kedves dialóg emlékeztet.

Mondják, hogy a Nemzeti Színházban a legpompásabb előadással is megbukott ez a darab. Hogyne bukott volna hát meg nálunk? Mi láttunk már itt néhány lelkiismeretlen premiert, de ilyet, mint a mai, még nem.

A szerepét legelsőbben is alig tudta valahogyan is két szereplő. De még kedv sem volt semmi. Rosszul, haszontalan nemtörődömséggel siettek mindannyian, hogy legördüljön az utolsó függöny.

P. Szép Olga betegen, kényszerűségből játszott. Szohner Olga Litvayné szerepében, melyben Márkus Emília szenzációs sikert aratott, csak szép toalettjeivel keltett feltűnést. Nagyon rossz volt.

Balla Kálmán elegáns volt, de egy szót sem tudott a szerepéből, Szarvasi "ugrott be" elég szép sikerrel, Madas ízléstelen és hanyag. Egyetlen siker a Gáthy Kálmáné volt. Őt ambicionálta Lehel kedves alakja. Közönség nagyon kevés. De ehhez már kezdünk hozzászokni.

Szabadság 1901. március 8.

577. HUNGÁRIA KARDJA

Hungária kardjáról már kuplé is zengett az új színházban. Hungária a színházi homlokzat csoportozatdíszítésének fő női alakja. A kard pedig csak volt. Míg volt, kőből volt. De aztán jött az eső, s lemállott. Nem is vesztegetnőnk reá szót. Ez csak olyan csöppnyi "építészeti tincs". De az már nagyobb baj, hogy az eső megrongálással fenyegeti az egész oszlopos homlokzatot. Ott, ahol az épülettörzshöz kapcsolódik, a jobb szegleten már egész hasadást mosott az eső. Mit csinálnak majd itt a nyári záporok. Ajánlnók az illetékes köröknek, foglalkozzanak kissé evvel a dologgal.

Szabadság 1901. március 9.

578. A BŰVÖS VADÁSZ

Nem sürgettük az operaelőadásokat. Nem sürgettük azért, nehogy a mostani művezetési rendszernek, melyben csupán a jóhiszeműség tiszteletre méltó, egy elhamarkodott esetére adjunk okot. És fátumunkat mégsem kerülhettük el. A bűvös vadász előadásával csak megvárakoztattak bennünket, de az elhamarkodottság is csak késett. Ez a legerősebb impressziónk a mai előadás után. A másik az, hogy szándékosan sem lehetett volna rosszabbul választani, mint mikor ezt a régi, kedves, szép, de deklamáló, prózai szöveggel telt operát választották.

A főszereplők mindegyike arról nevezetes, hogy korrektül beszélni a színpadon nem tud, még a bájos Forrai Ferike sem, akinek különben zajos sikere volt. Rákosy Gáspár, a társulat basszista szólóénekese úgyszólván ma jutott először szerephez. Nagyon kezdő színész, de hatalmas hangja, ambíciója sikereket ígér, ma többször ki is hívták, Székely Anna (Agata) ma is gyönyörűen énekelt. Nálánál tán csak Forrai Ferikének volt nagyobb [sikere], ki ma ragyogtatta szubrett-énekesnőknél kivételes szép hangját és énektudását. Kalmár rekedt volt, csak végigkínlódta énekszámait. Gáthy, Füredi és Bognár jók. Egyébként azonban készületlenség, bizonytalanság. A zenekar néhol kétségbeejtett. Az énekkarnak sem volt két tűrhető száma. A rendezés - talán a készletek [!] hiányában - silány. A majdnem telt ház fagyos és hideg.

Szabadság 1901. március 9.

579. HOL ELOLTJA, HOL MEGGYÚJTJA...

Most, hogy Debrecenben és Aradon óriási sikerrel került színre Rostand világhírű darabja, a Cyrano de Bergerac, a nagyváradi színházi vezetőségnek is eszébe jutott, hogy ezt a darabot nálunk is meg lehetne próbálni. Nosza, repültek a színházi kommünikék, hirdetve, hogy Cyranót Nagyváradon is meglátjuk, s a főszerepet maga az igazgató, Somogyi Károly fogja játszani. Tudomásul szolgált. Cyrano szép szerep, híres szerep, nagy szerep, Somogyi Károly pedig nem is játszott a Vasgyáros Derblay-je óta. Ám eltelik két nap, s új kommüniké jött. - Az új híradás szerint színre kerül Cyrano, de nem Somogyi játssza, hanem felváltva Nyárai Antal és Pataky Béla, a színház leendő tagja. Hát most már melyik hivatalos színházi híradás a való?... "Hol eloltja, hol meggyújtja..." Ebből a tapasztalásból okulva kijelentjük, hogy nem tartjuk valószínűnek azt sem, hogy Ocskay brigadéros szerepét Somogyi játssza. Nem tartjuk pediglen azért, mert színházi kommüniké tudatta velünk...

Szabadság 1901. március 9.

580. CSÁRDA VIRÁGA

Röviden akarunk megemlékezni a tegnapi színházi estéről, mely egy érdemes író népszínművének hozott nálunk is határozott kudarcot. Előre megírtuk ezt is. A Csárda virága gyári népszínmű. Alakjaiban, meséjében nincs igazság, hogy eredetiségről ne is szóljunk. Még jó előadásban sem ért Budapesten többet három-négy előadásnál, márpedig ez ott teljes bukás. Nálunk elképzelhetően teljesebb, mert az előadás is rossz volt. Még a Dankó Pista nótáit sem élvezhettük, mert B. Csik Irén kiválóan indiszponálva volt. Bognár János[nak] és Bérczinek volt csak ambíciója és kedvök játszani. De mellettük még Benkő Jolán és Peterdi is megtettek minden tehetőt. Ismételjük: a rosszul előadott, rossz darab megbukott, a szépszámú közönség éppenséggel nem élvezett. Vasárnap délután Szulamit ismét telt házat vonzott.

Szabadság 1901. március 12.

581. ARANYLAKODALOM

A színház már a nemzeti ünnep előestéjén ünnepelt. Nem vagyunk még benne az ünnepben, tehát nem vagyunk ünneprontók, ha ezt az ünnepet megkritizáljuk. Először is legjobban szerettük volna március 15-e alkalmából Ocskay brigadérost látni, melyet alkalmasabb időben, illőbb hangulatban színre hozni nem lehetett volna. De ha ennek akadálya volt, miért nem vette elő a Hadak útját a direkció? Miért a Rákosi és Beöthy naiv és gyönge hatású darabját, melynek csakis az ötvenes fordulón volt alkalomszerűsége? És ha ez került legkevesebb áldozatba - mert úgy ismerjük, hogy nálunk mindig ez dönt -, miért nem készültek több gonddal erre az előadásra? Legalább ünnepnap látnunk kellene egy ehhez a jó közönséghez méltó, ambícióval, kedvvel előkészített előadást. A darabot prológszerű vers előzte meg. Márkus János munkája. A lelkes hangú vers előadóját: E. Kovács Mariskát és szerzőjét is többször kihívta a közönség. A darab általános vélekedés szerint összehasonlíthatlanul rosszabb előadásban került színre, mint amilyenben a nagyváradi közönség már látta és ismeri. A szereplők közül Szarvasi, Nyárai, Bérczi és Gáthy váltak ki.

Szabadság 1901. március 15.

582. CSICSÓNÉ MEGHALT

Csicsónénak hívta mindenki, pedig a becsületes neve Bereczkiné volt a szegénynek. Halálának híre igen meg fogja illetni a vihogni szerető cselédleányokat, suszterinasokat s az ostromba henteslegényeket. Szegény Csicsóné, az ő életére ezeknek a hitvány, bárgyú teremtményeknek nagy szüksége volt. A sors ugyanis mindenféle emberek számára rendelt kinevetnivaló félszeg emberalakot. Ezeknek a bárgyúaknak is, a legprimitívebben bárgyú embereknek Csicsónét rendelte. Nem nevetség: ez a Csicsóné egy nagyon-nagyon tragikus lény volt. Meleg, nagyszívű íróemberek sok szerettel tudnának róla írni. Az volt a szerencsétlennek az ő nagy tragikuma, hogy díszelegni, pompázni szeretett. Feltűnni a többi maga és más fajtájú előtt. Öltözködni, cifrán, nagyon öltözködni szeretett a szegény Csicsóné. Primadonnák, kóristánék színpadi, rikító rongyait, facér varrólányok rikító, ócska rokolyáit szedte össze. Neki volt olyan kalapja, melynek másfél méteres toll volt a dísze. Övé volt az a blúz is, mely a szivárványt lefőzte színgazdagságban. S ugyancsak ő viselte a krinolint, mikor már a trafikoslányok is eldobták, a harangruhaaljat. Bolond is volt szegény, mindenki tudta róla. Vén, ráncos, banyaarcát kipirosította. Három asszony tincsét a kalapja alá rakta. Hát ez volt Csicsóné, kit mi tragikus lénynek neveztünk. Annak, mert az volt. Egy nagy tragikumnak legszerencsétlenebb áldozata. Mert az ő tragikuma a legnehezebb volt. Siralmasan groteszk voltában mindenkinek gúnyját kicsalta. A többi Csicsóné boldogabb. Mert maradt még néhány ezer. Csinos pofájú leány, ki ízléssel öltözöl, de Csicsónéval gondolkozol, divatos asszonykák, kiket kielégít egy új kalap, emberek, kik emberek szeszélyeiért cselekesztek, közéleti alakok, kik csak szónokolni tudtok: minden felületesek, kicsinyeskedők s önérzetesek - sirassátok meg Csicsónét!...

Szabadság 1901. március 17.

583. HÁROM TESTŐR

A Három testőrnek a budapesti Nemzeti Színházban való első előadásáról azt írta egyik legszellemesebb írónk, hogy a második felvonás után a közönség kitörő, tomboló öröme az iskolás gyerekek ujjongásához volt hasonló, akik végigrohannak a folyosón, s boldogan kiáltozzák: Verik a vigyázót.

Nos igen, verik a vigyázót. Veri az újságírókat Herczeg Ferenc, de okosan, elegánsan, elmésen veri, és úgy, hogy dédelgetéshez is hasonlít a verés, amely különben sem volna fájó, hiszen közülünk valótól ered.

Természetesen a nagyváradi közönségnek is tetszett a verés a mai reprízen, amely egészében nem volt méltatlan Herczeg Ferenchez. Elég összevágó előadás volt a mai, ami dicséretet érdemel annyival inkább, mert Rátky szerepét Ballától hírtelen Könyves vette át. Könyves szimpatikus Rátky volt, és egyetlen játékán nem látszott meg a beugrás. Elegáns Flóris báró volt a kissé rekedt Gáthy, kacagtató Polacsek Bérczi, bár nem használta ki egészen fényes szerepét. Nyáry Rózát Balázs Olga játszotta. Lizát pedig P. Szép Olga, aki bájos és ötletes volt, bár erős indiszpozícióval küzdött.

Külön kell felemlítenünk Deésyt, aki pompás Hortovay volt és Füredit, aki rövid szerepében remekelt, és nyílt színen is tapsot kapott. Nyárai kacagtató figurát csinált a lovagias lengyelből. Jók voltak még Sághy, Madas és Rákosy. A rendezés is jó volt, némely botlásoktól eltekintve. Így például a második felvonás kacagtató végét, az elnyelt vezércikk jelenetét éppenséggel nem használták ki.

A csekély számú közönség jól mulatott. Nagy megbotránkozást keltett azonban, hogy négy-öt szerepet is mások játszottak, mint akiknek a neve a színlapon volt. A direkció annyi fáradságot sem vett magának, hogy ezeket a változásokat a fekete táblán jelentette volna.

Szabadság 1901. március 19.

584. NEBÁNTSVIRÁG

(Delin Henrik karmester jubileuma)

Egy nagyon különösen rendezett jubiláris estéje volt ma a nagyváradi színháznak. Érdemes, régi, derék színházi ember jubilált. Delin Henrik karmester. Harminc év óta karmesterkedik már az öreg sok rátermettséggel, ambícióval és sikerrel. Talán másutt nem járt volna úgy, hogy jubiláris estéje a "beugrások" orgiája legyen. Nálunk az volt. Csupa beugrás. De örömmel valljuk be, hogy a Nebántsvirág kiforszírozott, okvetlen előadása azért sokkal különb volt sok nagyon előkészített s dicsekvő kommünikékkel támogatott előadásnál. A karmesteri emelvényt körülbabérozták. A zene első hangjainál felzúgott a taps, s az elég szép számú, előkelő közönség lelkes, meg-megújuló ovációt rendezett az érdemes jubilánsnak, ki alig győzte a közönség tüntetését megköszönni. A címszerepben egyébként Lányi Edit ugrott be, s aratott tisztességes, szép, majdnem meglepő sikert. Nem a nagy Nebántsvirágok közül való persze ő, de ügyes és elég kedves. - Amennyire kis hangocskájától tellett, énekszámaival sem vallott kudarcot. Sőt, a harmadik felvonásban a híres kuplét négyszer vagy ötször ismételtették meg vele.

Nyárai helyett Celestin szerepét Bérczi Gyula játszotta igazán nagy sikerrel. Ha hanggal nem is érte utol Nyárait, de diszkrét játékával, ízlésével, ötletességével rászolgált a tapsokra. Nagy sikere volt ma Füredinek az igazgató szerepében. Deésy is szerencsésen helyettesítette Erdélyit. Benkő, Szilágyi, Bognár és ifj. Sághy tetszhettek még. Ismételjük, az előadás annyi beugrás ellenére is szerencsés volt. Legfeljebb az alkalom, a jubiláris este okából lehetne ezek ellen a beugrások ellen szavunk. Taps elég volt.

Szabadság 1901. március 21.

585. MARY HALTON MÁSODIK ESTÉJE

Ugyanaz a telt ház, ugyanaz a jókedv. Édesebb, tökéletesebb Mimóza nincs a Mary Haltonénál. Ő az igazi. Nem pedig a magyar Mimózák, kik Szulamitot csinálnak ebből az édes kis gésából. A közönség ma is ünnepelte persze. Kacagó kupléja tett nagy hatást kivált. De nagy hatást keltett minden kis jelenésében. Mellette Bérczi és Gáthy arattak legnagyobb sikert. Gáthy kis rekedtsége ellenére is szépen énekelt, tapsokat kapott. Azt már mondtuk, hogy Nyárai Vuncsija nem túlságosan szerencsés alakja ennek a valóságos fregoliművésznek. Az amerikai miss holnap a kolozsvári közönséget megy meghódítani. Ennek a kolozsvári expedíciónak érdekes története van. Halton Megyerivel szerződést kötött három vendégszereplésre. Ez a vendégszereplés vezette volna be az új Megyeri-rezsimet. Janovics dr. igazgató azonban kifogott Megyerin. Tegnap itt volt, s megkötötte az alkut Haltonnal, aki így tönkretette a Megyeri számításait. Ez a kolozsvári vendégszereplés kulisszatitka. Mindenesetre csak intenzívebbé, nagyobbá teszi a bájos miss kolozsvári sikerét.

Szabadság 1901. március 24.

586. A NAGYMAMA

Ma estére a műsor Charlie nénjét jelezte. No, nem bíztunk benne. Valóban, az igazgatóság sietett tudatni, hogy Charlie nénje elmarad. - Ellenben okvetlenül színre kerül A nagymama, melyben előbbi kommünikék szerint pénteken kellett volna búcsúzkodnia Batizfalvy Gizellának. A cserét állítólag Szohner Olga egy drámai jelenete okozta, mely kulisszák és könnyek között folyt le. Ma reggel szét is hordták - a Napóleon öcsém színlapjait. De délben már saját szemeinkkel láttunk két színlapot egymás mellett. Egyik Napóleon öcsémet, a másik a Nagymamát hirdette. Mind a kettőt ma estére. Este pedig felgördült a függöny, és Batizfalvy Gizella helyett, akinek a neve a színlapon szerepelt, Szohner Olga lebbent be a lánynövendékecskék serege élén.

Hát ez már mégis furcsa. Ez a szerepváltozás Szohner Olgáért sem történhetett, mert egész mai estéje beugrásszerű, szerencsétlen volt. Azt sem lehet hinni, hogy a direkció készakarva szándékozott még egy utolsó kellemetlenséget szerezni Batizfalvynak. Mindenképpen oktalan volt a csere.

Ami azonban az előadást illeti, az kárpótolt e kellemetlenségekért. Ez az igazi előkelő, francia szellemű vígjáték még közepes előadásban is hat. Prielle Kornélia híres szerepében Somogyiné elég szeretetreméltóságot vitt be. Nyílt színen is tapsot kapott. Szohner Olga készületlenséggel küszködött. Jelentős, igazán nagy sikere volt Szilágyi Dezső Todorka tanárának. Diszkrét és a legelső színpadokra illő volt. Nagyon kedves, ügyes volt Gáthy. Egészséges komikummal mulattatott Erdei Berta, Bérczi tábori papja pompás kabinetalakítás. Peterdi mindig jó. Deésy elegáns és szép. Herold Ede pincérje is ügyes. Benkő Jolán azonban erősen túlzott. Kovács Mariska még ma is kirítt a vígjáték-ensemble-ből. Közönség szép számmal. Hangulat, taps több az elégnél.

Szabadság 1901. március 27.

587. VICEADMIRÁLIS

(Operett, Zell és Genée írták. Zenéjét Millöcker szerezte.)

Nem vagyunk okvetetlenkedő, kukacos emberek, de a mai este is csak régi vélekedésünket erősítette meg. Olcsó, hitvány portéka a bécsi portéka. Tartalmatlan és üres. Főképpen pedig invenció híján mindenik. Beteg szellem ott a produkáló szellem is. Verklire való filozófiája, irodalma, muzsikája egyformán. Fájt a lelkünk a miatt a luxus miatt, amivel ezt a mai előadást a Nyárai Antal szeszélyes ötletére megcsinálták. A kis szökevényre bezzeg nem tellett semmi sem. Erre a mindenütt megbukott ócskaságra azonban nem sajnálták a díszesebbnél díszesebb ruhákat, díszleteket.

Maga a darab olyan üres számítás eredménye, mint amilyen egész valójában. Angol operettek nevetségesen naiv kópiája. Meséje banális, együgyű, ötletei ruhátlan ínségesek, zenéje minden invenció nélküli, reminiszcenciákkal küszködő verklimuzsika. Az első felvonás érdekessége a női kar felvonulása matrózruhában. Ez is csak az alsó gimnazistákra s színügyi bizottsági tagokra hat. És micsoda szereposztás segített még teljesen megbuktatni a premiert! Mi a legjobban értékeljük például Székely Anna művészetét, de csak koturnusos operaszerepekben.

Ha a rendezésnek van egy csöpp ízlése, helyette - ha már nincs énekesnőnk - Bérczynének vagy Latabárnénak kellett volna játszania. B. Csik Irén úgyis távozik, kár volt még egy szerencsétlen estével megterhelni. Örley Flóra egy tenoristának való szerepben és minden diszpozíció nélkül játszott és énekelt. Nyárai volt az egyetlen primadonna, kinek némi sikere is volt. Lányi Edit legalább csinos. Az értéktelen üres operettben egy tercett s kuplészerű énekszám keltett hatást. - A finálékat pedig ismerjük a Bányamesterből.

A vicceket is a Paprika Jancsi színházból. Az elég nagy közönség látható csalódással s némán hallgatta végig a darabot.

Szabadság 1901. március 28.

588. SZÍNHÁZI DOLGOK

Tizennégy elsőrendű tag válik meg - jól értesültek szerint - vasárnap a nagyváradi színtársulattól.

Tizennégy színész, színésznő. Ennyi taggal Szatmárra, Miskolcra pályáznak szegény direktorok. Tizennégy elsőrendű tagból álló színtársulatok megfelelő karszemélyzettel ez idén megelőzték minden premierrel a nagyváradi színházat.

De távozik egy sereg kardalos is. A távozók helyére itt is kevesebben jönnek. De a tizennégy helyére még kevesebben. Székely Irén, Pataky Béla s talán-talán Ámon Margit.

Mi mondtuk legtöbbször, hogy színháznál a túlságos nagy massza csak bajt csinál. Hogy a nagyváradi színtársulatnak egypár fölösleges tagja van... És Somogyi Károly szélnek bocsájtja a társulatnak majd felét...

De mi mást is mondtunk. Azt, hogy nem a társulatban van a hiba; a vezetésben, jobban mondva a nem vezetésben. A vezetés képtelensége a kényelmesen nagy társulattal mit sem ért. A nagy sereg összevisszaságban lepte el a színpadot. Ünnepnap volt, mikor annyira, amennyire mindenki a maga helyén állott. Erők, képességek maradtak kihasználatlanul, s botorkáló kísérletezések foglalták le legtöbbször a színpadot... És Somogyi Károly elengedi a társulat felét, köztük sokat ígérő s produkálni is tudó tagokat. Íme a távozók: P. Adorján Berta, Forrai Ferike, Erdei Berta, B. Csik Irén, Batizfalvy Gizella, Balla Kálmán, Gáthy Kálmán, Szilágyi Dezső, id. Sághy Zsigmond, ifj. Sághy, Füredi József, Kalmár József, Madas István, Könyves Jenő.

Jól van. Mi hisszük és tudjuk, hogy kisebb társulattal is lehet jó előadásokat produkálni. Azt sem állítjuk, hogy a fenti névsorban négynek vagy ötnek nem szívesen mondunk istenhozzádot. Hiszen éppen mi állítjuk, hogy a túlságos nagy massza bizonyos tekintetben kellemetlen teher is.

De azt csak nem gondolja Somogyi, hogy mindent meggyógyít és helyrehoz, ha társulatát felényire redukálja, s elbocsájt öt vagy hat olyan tagot, akire okvetlen szükség van?

Azt is veszedelem volna hinnie, hogy Székely Irén szerződésével minden kötelességének eleget tett. Székely Irén nagy művésznő, kiváló énekesnő, de az egész énekes repertoárt egymaga nem viheti.

P. Adorján Bertát ki pótolja? E. Kovács Mariska tán, akit modoros, éneklő egyéniségével csak kisebb szerepekben nézünk türelmesen?

Nincs a társulatnak igazi tenoristája, nincs natúrbursa, nincs vígjátéki anyaszínésznője, nincs második baritonistája. És még mennyi a hiány. Hiszen ha Nyárai Gringoire-okat és Cyranókat kezd játszani, ki lesz a buffó?

Félve, tartózkodva szóltunk eddig ezekről a dolgokról. De itt a tizenkettedik óra. És már hangot kell adni a hozzánk érkező egyre sűrűbb panaszkodásnak, a közönség nagyon elkeseredett hangulatának.

És végsőnek hagytuk a legfontosabb okot. Somogyi Károlyt szerződése kötelezte jóelőre beterjeszteni új színtársulata névsorát. Nem tette. A színügyi bizottság pedig nem követelte tőle.

Ha hát a virágvasárnap után nagy csalódásokat hoz, a hibás nem csupán Somogyi Károly lesz... Ezek elmondásával mi is megtettük kötelességünket...

Szabadság 1901. március 30.

589. CHARLIE NÉNJE

Nagy, egészséges kacagások estéje volt a mai színházi este. Eléggé szükség volt annyi szomorú este után. Charlie néni bohóságai mindig hatnak. Nyáraié volt persze a címszerep. Természetes, hogy elemében volt. De az is természetes, hogy nemegyszer túlment a bohózatok legszélső határán is. Mellette Bérczi Gyula ért el nagy, derűs hatást. Bognár pompás inas, Balla elegáns és ügyes volt. Peterdi a szokott jó. Deésy meg szokatlanul ügyes. A női szereplők, Kovács Mariska és Szohner Olga azért érdemelnek különösen említést, mert ők kacagtak ma legtöbbet a színházban. Közönség szép számmal.

Szabadság 1901. március 30.

590. SZEZON VÉGÉN

Tegnap volt virágvasárnap. A színházi főszezonnak vége. A nagyhét penitenciára szánva. Húsvétkor már egy sereg színészünk néhai lesz. Egy-két új tagot is kapunk. Hogy egyéb változás lesz-e a színháznál? - nem tudjuk...

Végigszaladunk a nagyváradi állandó színészség első szezonán. Ez a kis gyors séta aktuális is, érdekes is, tanulságos is lesz...

...Október 15. van. Ünnepi beszédek és lakomák napja. A díszes, új csarnok elbájol bennünket. Kényeskedve nézegetjük egymást, a színpadot alig.

Pailleron legszellemesebb vígjátékán jól mulattunk. Konstatáljuk, hogy Balla ügyes ember. Másnap entuziazmussal beszélünk a mi színészeinkről. Micsoda előadás, milyen ensemble, milyen kakaó[!]!

A Görög rabszolga mámorító muzsikájától, a még mindig tartó mámortól nem vesszük észre, hogy Jones remek operettje több áldozatot, több gondot érdemelt volna, s hogy Lányi Edit primadonna lett.

A Kurucfurfangot is kedvvel nézzük. A Demimonde újabb himnuszokat daloltat velünk. Csupa jóindulat s jóhiszeműség a legmájbajosabb kritikus is. Szigligeti nevét viseli a színház. A Cigány az első Szigligeti-darab.

A Trubadur és Lear király már eszünkbe hozza a múltat. Összehasonlítunk, kritizálunk.

Napóleon öcsém bohóságai még visszaadják a közönség jókedvét, de a Kertészleány s a Bőregér már egymás után bukik...

Már ekkor sóhajtozunk. Több gondot, több ambíciót kérünk és akarnánk.

A kis szökevény egy kis kedvet hoz ismét. Bánk bán, Jáfet tizenkét felesége s a Parasztszívek új táplálékai a kezdődő elégületlenségnek.

Szerencsés véletlen erre az időre tette a szezon egyik, talán legérdekesebb színházi eseményét, a Katonák előadását. A négy évszak nem tetszik ugyan, de a Bibliás asszony sok mindent feledtető és ígérő sikert arat.

Szulamit forszírozása hangossá teszi azt az óhajtást, hogy legyen már igazi premierünk is. Ne csak három-négy évvel [ezelőtt] lejátszott darabot kapjunk.

A Légyott előtt helyi szerző darabja. Vele egyidejűleg arat nagy sikert operatársulatunk a Parasztbecsületben. Hoffman meséi s a Baba szintén sikert jelentenek. A Névtelen levelek ismét nagy hiba.

Ekkor már január végén tartunk. A színház pénztárára meg nagyon ráfér az a négy telt ház, melyet Ámon Margit fellépése csinált.

Utána Mándoky Béla veteránművészünk búcsúzott.

Nyárai Antal nagy diadalt arat a Gringoire-ban, de a színházi oknyomozók már ekkor hangoztatják, hogy a Nyárai szertelen szeszélyessége és primadonnasága nem kis szerepet játszik a szezon sikertelenségében. Ő maga nagy sikereket arat, de gyengíti a vezetés kezét.

A Gésák a Mikádó sikerét tette lehetetlenné. Az Első vihart még kifogástalan előadásban sem lett volna szabad színre hozni. Kétes siker a Bűvös vadászé is.

A bölcső nem csinál nálunk szenzációt még a P. Adorján Berta és Szarvasi Sándor művészetével sem.

Március 10-én a színházi világítás balesete miatt elmarad az előadás. Már pár nap múlva sok mindenbe beleszokva és törődve hallgatjuk végig Lukácsy bukott népszínművét, a Csárda virágát.

Tizenhetedikén Forrai Ferikét, a társulat kedvelt szubrettjét búcsúztatjuk el.

Örömmel fizetjük a felemelt helyárakat Mary Haltonért: élvezünk végre a színházban.

A Viceadmirálisra pedig ne tekintsünk vissza.

Tizennyolc premier a szezonban, de sikere alig négynek volt. A reprízek érthetően szerencsétlenek. Műsorról, előadásról pedig eleget írtunk már.

Íme a szezon gyorsképe, skizze. A folytatást a pótszezon végén írjuk meg, s mivel a remény szép: talán sok kedves változásról adhatunk majd számot. Nagyon szeretnők.

Szabadság 1901. április 2.

591. A SZÍNHÁZ NAGYHETE

A színház nagyhete éppenséggel nem volt gyászos és siralmas. Sőt, igen vígan bohóskodták végig az egyheti vakációt a nagyváradi színészek.

Egy részük a budapesti színészvásáron mulatott. Az itthon maradtak sem unták halálra magukat. Egypár vidéki exkurzió is történt.

Egy sereg víg, bolondos története van a színház nagyhetének. Elmondunk egypárt:

A legjobb színész

Nyárai elemében volt persze Budapesten. Ha valamelyik kávéházban behúzódhatott tizenöt-húsz kollégája közé, áradozva beszélt a maga nagy sikereiről.

...Nincs párja Nagyváradnak a világon. Hogy rajong az a közönség énértem! Ugye, Szarvasi?

Szarvasi Sándor mindent készséggel bizonyított.

Egyszer egy nagyváradi újságíró lépett az áhítattal hallgató színészcsoporthoz.

- Hát én mondhatom önöknek, uraim - szólt -, hogy Nyárai Antal ma Magyarország legnagyobb színésze.

Nyárai könyökig nyúlt bozontos hajzatába, s olyan hangon, melyből a méltatlankodás megrezegése is kiérzett, válaszolt:

- Na, ahogy én Ausztria színészetét ismerem, mondhatta volna - Ausztriát is...

Soma

Szarvasi Sándort hívják így röviden. Direkt csak azért bizonyítgatta a Nyárai nagyságát, hogy Nyárai viszont róla erősítsen meg egy-egy csodás sikert. De Soma mégsem volt egészen boldog Ocskay brigadéros, a győzedelmes kuruc nem hagyta pihenni.

Valaki elárulta a Soma nagy problémáját egy írók és zsurnalisztákból álló társaságnak.

Mikor aztán Soma helyet foglalt a társaságban, egy ismert budapesti poéta nagy tisztelettel szólt hozzá:

- Oh, én már ismerem Szarvasi urat. Sok sikeréről olvastam. Egypár nappal előbb éppen az én ajánlatomra foglalkozott a Vígszínház igazgatósága, hogy Ocskay brigadérost Önnel játszassa el...

Nagyobb boldogság nem volt akkor nap a Somáénál. Késő este, mikor hazafelé ment, morfondírozott:

- Na, ugye, a Vígszínház is. És Nagyváradon Somogyi!... És Soma fájdalmas gúnnyal kacagott bele az éjszakába.

[...]

A nagyhét holnap végződik, s evvel a vidámságnak is vége lesz a színháznál.

Szabadság 1901. április 6.

592. KÉK ASSZONY

Ismét ünnepe volt a színháznak. Úgy tetszik: Székely Irén a nagyváradi színházban tud ünnepeket csinálni. Varney édes operettjében, bár nem volt kellőleg diszponálva, nagy sikert aratott ma is Székely Irén. A zsúfolásig telt ház pedig azt jelentette, hogy nem is olyan drága primadonna ez a Székely Irén. Nagyon szeretik itt, de ezt a nagy szeretetet meg is érdemli. Székely Irén mellett Nyárai aratott ma este óriási sikert a báróférj szerepében. Igazán nem értjük, miért szertelenkedik, okvetetlenkedik, kísérletezik az, aki olyan pompás buffó-színész, mint ő. Ámon Margit Teréz kis szerepében is sokaknak tetszett. Lányi Editnek igazi nagy sikere volt ma. Pataky a csendőrkapitány szerepét Erdélyi helyett játszotta el és igen jól, Benkő Jolán, Pintér és Bérczi igen jók. A kórus, élén a hercig Bérczinével s Vank Pistával excellált.

Szabadság 1901. április 12.

593. REJTETT BOLDOGSÁG

A modern dráma kegyetlen nagy német mesterét e héten már második ízben csodáltuk meg.

Rejtett boldogsága a legsajátabb színműve talán. Olyan okos, olyan kegyetlen, olyan kíméletlen és olyan német a mesternek ez a darabja. És úgy nem tud kibékíteni bennünket. Tapsolunk, de megzsibbad a kezünk. Hiszen aminek tapsolunk, az élet szomorúsága, a megalkuvás, az erők, a vágyak és az ifjúság vigasztalan elnémulása.

Be kell ismernünk, hogy drámai társulatunk második Sudermann-estéje is igen szerencsés volt.

Ma mutatkozott be csak igazán új bonvivánunk, Pataky Béla. Ma bizonyította be, micsoda értékes talentumú, kiválóan derék színészember. Nyílt színen kétszer hívták vissza kitörő tapsviharral a második felvonásban.

P. Szép Olga, ez az igazi nagy színművésznő csak most kezd a mi színpadunkon ismét szóhoz jutni. Igaz nagy sikere volt. Hasonló nagy a Peterdié is, ki mindig művészi és befejezett.

Szohner Olga, Balázs Olga, P. Tóvári Anna, Bognár és Deésy a legjobbat nyújtották.

Az előkelő, szép számú közönség valósággal élvezett, s lelkesen, elismerően tapsolt.

Szabadság 1901. április 13.

594. A GÉSÁK

Mary Halton után, a diadalmas esték között, hiba volt a Gésákat előrántani. A legbájosabb Mimóza, az aranyos amerikai rniss minden édes pajkossága elevenebb még előttünk, mintsem élvezni tudjunk még egy olyan varázsos, szép Mimózát is, mint a Székely Iréné. Hiába, amit tíz nagyképű kritikusnak nem hisz el a publikum, Mary Haltontól megtanulta, hogy a japán gésa nem lehet Szulamit, de pajkos, de gondtalan s gondolkozni sem tudó, vidámításra termett teás leány. Meg nem is volt ma kellően diszponálva Székely Irén. Bágyadtnak, kedvetlennek látszott egész este. Egy-két énekszáma keltett csak igazán hatást. Ámon Margit Rolly-Pollyja már sugaras, vidám, pajkos. - Pompásan táncolt, mozgott. Ma igen tetszett, és sokat tapsolták. Nyárai Vuncsija ma sem volt jobb. Perényinek Katánához nincs elég hangja. A karok pedig kiválóan rosszak voltak ma. Bérczinét gyönyörű táncáért zajosan megtapsolták nyílt színen. A közönség, ez a jó nagyváradi közönség ez estén is majdnem megtöltötte a színházat.

Szabadság 1901. április 14.

595. A BOSZORKÁNYVÁR

Amióta Székely Irén itt van, csodákat mívelt. Másutt virágvasárnap után narkózissal lehet csak kinyújtani a haldokló szezont, nálunk Székely Irén jóvoltából most kezdenek csak igazán jelentkezni a színházláz való szimptómái.

Evvel aztán meg van fejtve a mai siker titka is.

Szó sincs róla: Pintér Imre zseniális rendező. A Bibliás asszonyt például majdnem csupán az ő rendezői talentuma tette kasszadarabbá. De a siker nagy érdeme Székely Iréné, kinél szebb hangú énekesnő nem énekel ma magyar operettszínpadon.

A boszorkányvár egyébként is Millöckernek egyik legfinomabb zenei produkciója. Kevés van benne a bécsi muzsika bosszantó banalitásából.

A darab mai előadásából dicsérjük meg elsősorban a meglepő, ügyes rendezést.

Székely Irénnek nem kell sok szavú dicséret.

Ámon Margit nagyon kedves, ügyes volt. Várady karmesternek egy kedves kupléját alig győzte ismételni. A kuplé szerzőjének is szólott a tapsból.

Perényi ma jól volt diszponálva. - Tenorja kellemesen csengett. Játszani is tudott.

Pintér csodálatosan ért a parasztfickók megrajzolásához. Énekszámai meg természetesen nagyon tetszettek.

Székely Anna és Nyárai jók voltak. A kórus is excellált.

A dáridó-jelenetben mutatták be az új kóristánékat - trikóban. A 15-22 és a 60-70 év közötti erősebb nem ezt a bemutatkozást szerencsésnek találta. Hát ez is siker. A közönség majdnem megtöltötte a színházat, s kivált Székely Irént ünnepelte.

Szabadság 1901. április 19.

596. MARY HALTON ESTÉI

Nem szoktuk sűrűn tenni, de ezúttal dicsérjük Somogyi igazgatót, hogy módot szerzett ismét Mary Halton művészetének élvezetére. Megszerettük ezt az édes bájos művésznőt, s megszerette ő is a nagyváradi közönséget, saját szavai szerint - legkedvesebbet a magyar provinciák közt. De nemcsak kedvesebbnek talált bennünket, de kedveskedett is nekünk. Eljátszotta, először a kontinensen, A kis szökevény címszerepét. Tegnap és ma este az ő Winnifredje hozta lázba a zsúfolt ház publikumát. A bájos miss vállalkozása nem volt ám kicsi.

Az újabb fordítói gárda, kivált ez újabb táncoperetteket, úgy fordítja, hogy új darabot csinál. Halton valósággal megdöbbent az első próbán. Hisz ez egész más darab, mint amit ő Londonban játszott. Most már tessék hozzávenni ehhez a kis meglepetéshez a társulat készületlenségét, az angol művésznő eredeti szerepének beilleszthetését a kifordított darabba; megértheti bárki, hogy az első este sikere kisebb volt a várhatónál. De a mai siker már nagy volt. Olyan, mint amilyet Mimózával aratott s arat. Ragyogó, bájos, páratlan szubrett egyéniség a Haltoné. Annyi bájt, édes ötletet, pajkosságot adott a kis szökevény Winnifredre, a kis táncos Denise-re, hogy szinte fájt a szívünk eddigi szegényességéért. Ha Haltontól látjuk először ezt a szerepet, bizonyosan huszadik előadását jubilálná Monckton és Caryll édes muzsikájú darabja.

Persze ünnepelték egész este a misszet, aki egy magyar dalt is énekelt - persze nagy-nagy hatással. Kedvvel és örömmel számolunk be egy szerencsés bemutatkozásról. Kulinyi Mariska játszotta ezúttal el Szohner Olga helyett a szobacicus szerepét.

A szép, graciózus termetű fiatal leány határozottan erős tehetség. Pár év alatt egyik legkiválóbb táncszubrett lehet. Hangja is elég erős, kellemes. Táncát háromszor is meg kellett ismételnie. Nyereségnek tartjuk a szerződtetését.

Szabadság 1901. május 3.

597. A BÖLCSŐ

Soha annyi nyílt taps, mint ma este. Csupa meleg ováció, kedves tüntetés. A 3-ik előadáson végre sikerült a hírhedt darabnak a jól megkonstruált tószt hangulatát kelteni, a tósztét, melybe jólesik vagy illik belehelyeselnünk. Különben pedig sok érdekessége volt az estének. Ez magyarázza meg, hogy nagyobb közönséget vonzott ma a darab, mint második előadásán. Egy fiatal nagyváradi színésznő merész ambícióval vállalkozott, hogy eljátssza Laurence szerepét. P. Adorján Berta után s akkor, mikor a rafináltan megcsinált szerepre a színház egyetlen drámai színésznője sem mert volna - így hisszük - vállalkozni. Igazán merész ambíció volt. Azután a siker után is, amelyet a kisasszony a minap Ocskay brigadéros Dilijével aratott. De ez a merészség rávall az igazi tehetségre is. Kürti Margit - ő volt a vendég - nem mindennapi tehetség. Egy-két hírtelen próba után, úgyszólván először nagy szerepben s ilyen szerepben annyi siker: nem mindennapi tehetség jele. Pompás orgánuma van Kürti Margitnak.

Beszélni jobban tud máris, mint a mi vidéki színésznőink általában. Van intelligenciája. Vannak idegei, s bizony ez sem utolsó modern színműben. És nem keres olcsó hatást... Egybevéve megbecsülhetetlen tulajdonságok ezek. Eltekintünk - különösen most, a kezdeten - ezekért sok mindentől: a látható lámpaláztól, az iskola nagyon észrevehető gyengéitől, egy kevés félszegségtől s mindattól, ami egy kezdő első nagyobb vállalkozását jellemzi. A siker nagy volt és zajos. Virágokat kapott a fiatal színésznő s sok tapsot. Négyszer-ötször hívták ki a felvonások végén. A harmadik felvonás nagy deklamációja után szűnni nem akart a taps. Kürti Margit szerződtetését - mert értesülésünk szerint szerződtetés céljából vendégszerepelt - nyereségnek tartanók a Szigligeti Színházra. Kiváltképpen most, mikor P. Adorján Berta és Balázs Olga szerepei árván maradtak. Az előadás második érdekessége Pataky Raymondja volt, a Balla egykori szerepe. Csak annyit írunk, hogy Pataky gyengébb volt Ballánál. De Szarvasinak nagyobb sikere volt, mint valaha. Bognár pedig ma is igazolta, hogy a legkisebb szerepben is lehet nyújtani befejezett alakítást. Ismételjük: zajos volt az este, de egyben értékes is. Brieux tósztjának ma tapsolt legtöbbet a nagyváradi közönség.

Szabadság 1901. május 7.

598. GYIMESI VADVIRÁG

Nem kellenek a vadvirágok. Tegnap a Kék asszony nem tudjuk hányadik előadását is szép közönség élvezte végig, ma a Székely Irén nimbusza sem volt elég, hogy legalább gyenge félházat csináljon. Pedig az előadás igazán sokkal jobb az elmúltaknál. A rendezés ismert szegénységeitől eltekintve mindenképpen élvezetes. Székely Irén elragadott kedvességével, és megbűvölt édes hangjával mindenkit. Peterdy, Pintér Imre, Bognár, Füredi, Pataky és Deési igen jók. - Szarvasi szerencsésen pótolta és feledtette el Könyvest, aki az előző előadásokon Balánka Imrét játszotta. Lányi Editnek alig lehetett két szavát érteni. Majdnem tönkretette a Székely Irénnel előadott duett sikerét is, és elejétől végig kétségbeejtően rossz volt. A csoportjelenetek lehetetlen zagyvaságát pedig ismételten felírjuk a rendezés terhére. A kis közönség, kivált kedvenceinek, sokat tapsolt.

Szabadság 1901. május 9.

599. BAILEY-ÉK

Akármint is, őróluk esik most a legtöbb szó. Bailey-ról és nem Barnumról. Ennek oka pedig egy igen rossz vicc, amely alighanem itt született Nagyváradon. Az - tetszik tudni -, hogy Barnum nem jön, mivel a tiszteletre méltó úr már meghalt. Rossz vicc nagyon, de vallja be a legjobb ízlésű ember is, hogy ezt a rossz viccet ő is portálta.

Bailey-ékat szörnyű módon várják. Vátesz hajlandóságú emberek szerint legalább nyolcezer vidékit csal Nagyváradra az amerikaiak reklámja.

Nagy invázió lesz, az bizonyos. Veteres migrate coloni. Egész Nagyváradot kizavarják az idegenek. A szállodákban már most bajos egy ágyhoz jutni: Czeglédy Sándor, a Zöldfa derék gazdája még az emeleti nagyteremből, híres bankettek hagyományos helyéből is hálótermet csinált.

A vendéglők abonens vendégei vannak legnagyobb kétségben. Holt bizonyosra veszik, hogy pénteken böjtölniök kell. Elesznek az idegenek mindent előlünk.

Somogyi igazgató most látja csak, hogy kár volt Barnumékat, azaz Bailey-ékat bántani. Csütörtökön és pénteken este bizonyosan ostrom alá veszik a kis színházat. Még jó, ha karhatalom nélkül vissza lehet tartani a műélvezni akarókat.

Lám, a csodák fehér sátorvárosa már nálunk is, már eddig is, csodákat művelt. Jegyekért ostromlott nagyváradi színház, telt szállodák és abonensek, kik nem kapnak enni - nem csodadolgok?...

Bailey úrnak különben tudnánk mi még nehány csudálatos dolgot mutatni. Sajnos azonban ő már végigjárt egy sor magyar várost, s így ismeri már a magyar csodákat.

Az aranyifjúság a moszathajú hölgyre kíváncsi nagyon, akihez verseket írtak a budapesti lírai költők.

A keményfejű ember már nem kelt semmi érdeklődést. Van nekünk nem egy olyan emberünk, akinek a fejét hétmázsás gorombaságok még csak meg sem karcolják.

A számláló művészet sem csoda. Tessék egy törvényszéki tárgyalást végignézni, ahol üzleti könyvek a bűnjelek. Ez a számolás művészete, nem a Barnum csodaemberéé.

Csontvázgigerlink egész sereg van. Sőt, olyan a legtöbb, hogy veleje sincs.

A szakállas asszonyt pedig különös történet előzte meg. Valamelyik vidéki városban egy fiúcska okvetlenül beszélni akart a szakállas asszonnyal.

- Nem lehet - tiltotta meg az egyik kalauz.

- Mit nem lehet - fakadt ki méltó dühvel a gyerek -, csak beszélhetek az édesapámmal.

...Hát ilyen viccek várják Bailey-ékat...

Szabadság 1901. május 9.

FÜGGELÉK II.

Ady által fogalmazott vagy neki tulajdonított szerkesztői üzenetek

1. Kíváncsi. Szerkesztőnk engedelmével én válaszolok kedves levelére. Szíves érdeklődését nagyon köszönöm, de kérdésére alig-alig vagyok képes ebben a pár sorban válaszolni. Igaza van. Az én verseim keserű hangon beszélnek az életről. A szerelmet nem mondják mennyországnak, a szívről fájó gúnnyal emlékeznek meg, nem keresnek baráti lelket, mert tudják, hogy úgysem találnak. Szerelemről daloltam én is először. - Aztán egész sablon szerint csalódva sirattam eltemetett reményeimet. Az élet később többre tanított. Meg- tanultam, hogy a szerelmi bánat legkisebb a világon. - Ezer nehéz kérdés kísért azóta, s míg lelkem megfejtésükön töpreng, megbénul a tehetetlenség érzetében. Egy nevetséges, de szörnyen igaz felfedezésre kellett jönnöm: a hozzám hasonló emberek nem illenek ebbe a világba, és a végzet azt mérte reájuk, hogy agyrémekért küzdjenek és haljanak meg. És lassan-lassan úrrá lesz ez a tudat. Keressük a szabadulást, keressük a feledést. Mámor, mámor kell minden áron. Bor vagy csók adja: mindegy. Ránk borul a köd. Haladunk tudat, hit, emlékezés, remény és cél nélkül. De ha néha a lélek hamvából felébred egy szikra, egy pillanatra eloszlik a köd, s írtózattal látjuk meg a valót. Ilyenkor írom meg egy-egy versemet. Csodálkozik-e, hogy olyan megfejthetetlenül keserűek. A látszat a való átka. A látszat talán engem is élni vágyó embernek mutat, de nem, nem az vagyok... Köszönöm még egyszer szíves figyelmét, tartson meg jóindulatában.

Debreczeni Hírlap 1899. január 18.

A. E.

2. Kíváncsi. Nagyon kérem, tudasson egy levelezőlapon, hogy e cím alatt poste restante küldött levelet

elfogad-e.

Debreczeni Hírlap 1899. január 31.

3. Kíváncsi. Engedelmével levél ment. Inkognitóját nem vagyok gyöngédtelen háborgatni, hiszen ez nem csak tolakodás, de hálátlanság is volna. Üdvözlet!

Debreczeni Hírlap 1899. február 9.

4. Pásztor B. (N. Várad.) Igazán sajnálom, hogy nem szoríthattunk búcsúzásul kezet, de ez az összevissza műkedvelő előadás nagyon lekötötte minden időnket. Hiszem azonban, hogy hamarosan találkozunk.

Debreczeni Hírlap 1899. február 10.

5. Kíváncsi. Mintha a Kegyed jóslata közel állana a teljesüléshez!... Kérem az Istent, hogy úgy legyen, bár nem lehetetlen, hogy az egész csak önámítás, amellyel oly szívesen csalja meg az ember önmagát. Üdv!

Debreczeni Hírlap 1899. március 9.

6. Kíváncsi. Lekötelező, kedves levelére csak itt, a szerkesztő üzeneteire szánt helyen lehet válaszolnom. Kegyes és elnéző kritikájáért fogadja hálás köszönetem, s higgye el, hogy az ilyen elismerés becsesebb sok provokált dicsérő kritikánál. Az inkognitó még mindig olyan szigorú? Üdv!

Debreczen 1899. június 5.

7. Ady Lajos Érmindszent. Hétfőn nem mehetek. Levélben bővebbet.

Debreczen 1899. július 15.

8. S... B... Valószínűleg gyorsabban szükség lesz reád, mint hittük. A szoldateszka nem akar tréfálni, s muszáj lesz néhány napi vizsgálatra bevonulni. Táviratilag tudatlak, addig is jó pihenést.

Debreczen 1899. július 19.

9. Ady Lajos (Érmindszent). Nem jöhetnél be vagy két napra? Jöjj be, ha lehetséges.

Debreczen 1899. július 20.

10. S. B. Szombat nagyon késő lesz. Lehetőleg azonnal!

Debreczen 1899. július 27.

11. F. Richárd (Tátrafüred) Fatornyos hazámból megérkezve megdöbbenve láttam, hogy te csődbe juttatsz bennünket. Utolsó leveledért újra büntetést kellett fizetni. Igaz, hogy tartalmas levél volt minden tekintetben, de hát tudod, a szegedi tanyagazdaságot még nem nyertük meg.

Debreczen 1899. augusztus 14.

12. Kíváncsi. Jóleső örömmel kezdtem felbontani a rég nem látott kedves vonásokkal megcímzett levélkét, s ki írja le meglepetésem, midőn a borítékból egy idegen, hihetőleg bájos kis barátnőjéhez írott levéllap hull elő. Természetesen nem olvastam el, s egy borítékba zárva tartom, míg vissza nem juttathatom rendeltetési helyére. Eszközöljön ki módot. Egy fatális csere történhetett, mely engem érint bizonyára legérzékenyebben, mert kedves sorait nem olvashatom. Ugye kárpótol? Üdv!...

Debreczen 1899. augusztus 28.

13. Kíváncsi. Elégettem, de válaszolnom kellett rá!... Üdv!

Debreczen 1899. augusztus 30.

14. Kíváncsi. Végtelenül kedves lenne, ha egy levelében valami más álnevet írna, mely alatt egy poste restante küldemény elküldhető volna. - Kérem, tegye meg. Üdv!

Debreczen 1899. október 3.

15. Kíváncsi. A másik név alatt poste restante levél van. Üdv!

Debreczen 1899. október 7.

16. Kíváncsi. Kedves levelét vettem. Az előbbi címen válasz van. Üdv!!

Debreczen 1899. október 10.

17. Kíváncsi. Levél.

Debreczen 1899. október 14.

18. Szabó Elek. Helyben. 1. Egyik sorsjegye 500 koronát nyert. 2. Szerelmes levelet számlán nem szokás írni. 3. Hogy ez a szó "Csap" honnan ered, nem tudjuk. Azt talán az Erzsébet nevű nemtő (ha tetszik: géniusz) sokkal jobban tudja, mert ő most végzi a leánygimnáziumot."

Debreczen 1899. október 14.

19. Szabó Elek. Erzsi-dalait verizmus lengi át. Önből nem lehet fakanál. Egy strófát különben biztatásul közlünk:

Szeretlek kis barna
S bár a bu megmarna
Te vagy a bálványom
Két gyufaskatulya
Egy macska, egy kutya,
Ül itt az álványon.

Debreczen 1899. október 19.

20. Kíváncsi... Levele van.

Debreczen 1899. október 21.

21. Kíváncsi. Levél.

Debreczen 1899. október 26.

22. Kíváncsi. Levél: Ha úgy akarja, az utolsó.

Debreczen 1899. október 31.

23. Kíváncsi. Levél.

Debreczen 1899. november 4.

24. Kíváncsi. Levél.

Debreczen 1899. november 15.

25. Kíváncsi. Köszönet, levél.

Debreczen 1899. november 18.

26. Kíváncsi. Levél.

Debreczen 1899. december 4.

27. Kíváncsi. Levél.

Debreczen 1899. december 6.

28. Kíváncsi. Levél megyen Nagyváradról rövidesen.

Debreczen 1900. február 8.

29. -ke (Helyben.) A küldött remek diósbélest és szarvacskákat szíves rendelkezéséhez képest átadtuk két ifjú munkatársunknak, kik mohón fogyasztották el, és lelkesedéssel vállalkoztak a kritika feladatára.

A kér ifjú kritikus azonban poéta is egyúttal, s így történt, hogy véleményüket egy közösen írott versbe foglalták. A vers ugyan kevésbé kitűnő, de eléggé tanúskodik a szerzők elragadtatása mellett.

Íme a vers

I.
Mi küldeményt ritkán dicsérünk,
Kivált ha szerző névtelen:
Saját versünk, saját novellánk,
Csak ezt csodáljuk végtelen.
És ime most ámulva látjuk,
Hogy hozzánk méltó van biz'a:
Ekszcelzior: Tovább e pályán:
Ez a
jövő poezisa...

II.
Jól van Ady! - Biz többet ér ez,
Mint száz novella, száz regény.
Gratulálok a művéhez,
Sekszpirhez méltó e lepény.
Dus tartalom, csinos forma,
Mennyi mélység és zamat!
Küldje majd be a folytatást
Post-resztant, (Ne) jegy alatt.

Szabadság 1900. február 10.

30. D. H. (Debrecen). Nincs kifogásunk a lapunkban megjelent közlemények átvétele ellen, de annyit elvárhatunk, hogy a névvel ellátott cikkek alól a nevet egyszerűen ne sikkasszák el, ha már a forrást megnevezni nem akarják. Ez az üzenetünk nemcsak önnek szól.

Szabadság 1900. március 2.

31. S. E. (Helyben) Köszönjük a figyelmeztetést. Enélkül észre se vettük volna, hogy a Tiszántúl (ilyen lap is jelen meg tudniillik Nagyváradon) szombati számának szerkesztői üzenetében velünk élcelődik. Nem tudjuk, mi baja van szeretett kollégánknak, de annyit válaszolnunk kell korlátolt szellemeskedésére, hogy a Tiszántúllal még úgy sem törődnék az ördög sem, ha minden pápaválasztáskor jelenne is meg csupán. Ez köztünk az óriási különbség, ezért vettük csak figyelmeztetés után észre kedves kollégánk üzenetét.

Szabadság 1900. június 12.

32. A. L. (Érmindszent) Levelet várunk a szeptemberi terveiről.

Szabadság 1900. augusztus 25.

33. V. Ilona. Ady Endre verseskötete nyomás alatt van, és január 15-ig okvetlenül megjelenik. A kérdéses cikket ő írta.

Szabadság 1901. január 12.

34. S. E. (Nagyvárad). A tehetetlenség ama ostoba fecsegésére, mely egy Bartha Miklóst citál tekintély gyanánt, csak az a válaszunk, hogy vannak emberek, akiknek hazájuk is, nemzetük is, vallásuk is van, és mégis sehonnai bitang szamarak.

Szabadság 1901. május 1.

35. Kíváncsi. A kérdéses tárca sem önről, sem másról nem szólott.

Szabadság 1901. május 1.

FÜGGELÉK III.

Adynak szóló vagy vele kapcsolatos szerkesztői üzenetek

1. Yda. Várom; én is hiszem.

Szil 1897. február 7.

2. Yda. Köszönöm. Levél megy.

Szil 1897. július 4.

3. Vili. Bandi és Adieu Bandi (Yda) nem egy személy; az budapesti, ez debreceni munkatársunk.

Szil 1897. augusztus 1.

4. Adi [!] Endre. Pontosabb címet kérünk.

Szil 1897. október 31.

5. Homo. Versét, mely először világítja meg a szerelem és sajt közötti összefüggést költői formában, csakis itt adhatjuk.

[Következik Tragédia c. versének szövege]

Csak tovább, Ön még sokra viheti.

Szil 1898. május 8.

6. Yda. Megkaptam, mihamarább jönni fog.

Szil 1898. július 17.

7. Jázmin. Legyen szerencsénk.

Debreczeni Hírlap 1899. január 4.

8. Fedora. Ady Endre igen boldognak érzi magát az ön kegyes kritikája folytán. Verskötete nemsokára megjelen.

Debreczeni Hírlap 1899. február 21.

9. MM. Nem is képzeli, milyen hatást ért el humoreszkjével. Ady úr szerkesztőségünk beltagja annak olvasásától annyira rosszul lett, hogy be kellett szállítani a kórházba s minket kért meg, hogy az eljárást tegyük folyamatba Önnek mint közveszélyes homónak ártalmatlanná tétele iránt.

Debreczeni Főiskolai Lapok 1899. február 25.

10. Jázmin. A tárcát vettük. Nagyon bájos, kedves dolog. Szeretnők, ha gyakrabban keresne fel bennünket. Üdv!

Debreczeni Hírlap 1899. március 22.

11. Vili. Ady Endrének, lapunk fiatal poéta-munkatársának verskötete még a héten elhagyja a sajtót. A kötet bolti ára 1 frt. lesz.

Debreczen 1899. május 24.

12. A. E. Zilah. Azt rosszul tette. Nem illik az egész társaságot annyira felültetni.

Debreczeni Hírlap 1899. július 5.

13. A. E. A versek nem felelnek meg. Tekintse ezt az ítéletet annak a súlynak, amely alatt a pálma fejlődni szokott.

A Hét 1900. január 14.

14. Egy boldogtalan. [Szövegét a Függelék I-ben közöljük 469. sz. alatt.]

Szabadság 1900. augusztus 25.

15. Tudomásul. [Szövegét a Színházi sajtó c. cikk (Sz 1900. okt. 18.) jegyzetében közöljük.]

Színházi Újság 1900. október 18.

16. S. J. (Debrecen) Igaza van. Ady Endre verskötete a karácsonyi könyvpiac nagyértékű eseménye lesz. A kötetből alkalomadtán mutatót is közlünk.

Színházi Újság 1900. november 9.

17. Sz. Gyula. Igaza van. Kérdéses verset Sal Margit kisasszony írta, Gyulán lakik. - Igen, a volt polgármester unokahúga. Ady Endre mikor megy Gyulára, nem tudom.

Színházi Újság 1900. november 18.

18. S. Gy. (Gyula) ... 3. Ady Endre most Debrecenben volt. Írjatok neki, s hívjátok meg újból. Hátha elmegy.

Színházi Újság 1900. november 24.

19. S. Gy. (Gyula). Ugyan, ugyan! A szarvasi színügyi bizottság határozata megjelent, a verset leadtam, az a nyomdában sikkadt el. Mindig szívesen látlak, sőt kérlek, írj. Ady Endre üdvözöl, legközelebb meglátogat. Mikor? Majd megírja. Küldöttség nem kell.

Színházi Újság 1900. november 26.

20. J. (Helyben) Ady Endre verskötete egy-két nap alatt kész, és rövid idő alatt megkapják a díszesen kiállított könyvet az előfizetők.

Szabadság 1901. január 1.

21. B. B. (Helyben). Ady Endre könyve, Még egyszer, jan. 15-én jelenik meg, s bizonyára irodalmi esemény lesz. Ebben a verskötetben elsősorban az író küzd önmagával, hogy kivájja magát a kor hangulatából, mely csak féligazságokat szeret kimondani s meghallani. Ady Endre úgy mond meg mindent, amint a dolgokat látja, bátran, nem törődve azzal, hogy a féligazságokhoz szokott tömegnek tetszik-e vagy sem. Helytáll küldésében [!], nem opportunus, nyílt és őszinte - a talajt készíti elő a jövő eszmék számára. Nem gyöngéd álmodozás az a kötete, nem kérőzködés. Ellenkezőleg. Tüzes versek, viaskodó szellem nyilatkozata: A gondolkozó, érző s életfilozófiával bíró embereknek esemény, élvezet. A megrendelést eljuttatjuk a szerzőhöz (Szabadság szerkesztősége, Kossuth utca).

Színházi Újság 1901. január 14.






2. KÖTET

ÚJSÁGCIKKEK

1901. május 22.-1902. február

1. AZ OK

Az ok tulajdonképpen minden. És mert minden, bajos megtalálni. Öreg János dr. philosophiae professzor jut az eszembe, ki egyszer ezt a kérdést tette föl nekünk:

- Kovács Péter gazdaember fölmászik a lajtorjára. A felesége ugyanis a padlásra küldte valamiért. A lajtorja egyik fokát eltörte a Gyuri gyerek: Kovács Péter ezt nem vette észre. Leesett, kitörte a nyakát. Ki ennek az oka?

Legalább tízféle válasz volt:

- Ő maga.

- A felesége.

- A létrafok.

- A Gyuri gyerek.

És a többi. Senki sem mondta azt, amit kellett, hogy az ok a Kovács Péter nyaka volt. Ha nincs ez a nyak, nem is törik ki soha...

Hát ez csak az Öreg János példája, aki különben a gonosztevőkről és a bűntettekről is Lombrosóval gondolkozik.

Úgy jutott csak eszünkbe, hogy látjuk, az emberek milyen könnyen sütik ki a dolgok okait. Nemcsak a paragrafusos emberek, akik elvégre az okokat is megszorított számban s előírva kapják meg, de teljesen szabad ítélkezésű, egyébként talán igen intelligens emberek is.

Kovács Péterről szóltunk az előbb. Szóljunk most Kovács Esztiről.

Kovács Eszti anyja szívbajos volt. Hogy ne legyen egészen Ibsen dráma hősnője, mondjuk, hogy az apja normális, a körülményekhez képest elég normális ember volt.

Az anyja szívét kapta a kis Eszti. Kétéves korában pedig úgy megijedt a sötét konyhában a nénje bakájától, hogy két hónapig beteg volt.

Gyámoltalankodott hát mindig a Kovács Eszti. Az iskolában őt csúfolták, odahaza őt verték meg mindig.

Ám a vér elvégzi kötelességét. Mégis szép, sudár lány lett az Eszti. Sápadt egy kicsit, nyugtalan nézésű.

Megriadt a zajra, felsikoltott egy rossz álomlátásra.

Tizenhét éves korában elébe akadt a férfi, ki megcsodálta, kit ő az ő beteg szívével megszeretett.

Addig senkit és mindenkit szeretett, ahogy a beteg szívűek szokták. Sok, sok pillanatban, lázban pedig szeretett volna mindjárt meghalni.

A férfi csak férfi volt. Időre szerető. Ott maradt az Eszti nagy vigasztalanságban. Ezt a vigasztalanságot úgy a szívére vette egy percben az Eszti, hogy átlőtte a beteg szívét...

Óh, nagy számú bírók, hát a férfi volt az oka? Hisz a szegény Eszti kilencvenötször kívánt már öngyilkos lenni. Lehet, ha az öngyilkosság percében a kedves virágcserepe törik el, az Eszti ezért fog a szívére revolvert. Vagy mert a kert fájáról reáhullt egy csúnya hernyó. Mert hát tehetett róla Eszti, hogy az anyja beteg szívet adott neki...

Öreg Jánosnak mégis igaza van. A Kovács Péter nyaka volt az ok.

Nyakas bírálkodók, bajos dolog ám azt a bizonyos ok-ot kisütni.

Nagyváradi Napló 1901. május 22.

ae.

2. LEVÉL A NAGYVÁRADI NAPLÓ SZERKESZTŐJÉHEZ

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Néhány sorom a levélpapíron nem fogja Önt meglepni különösen. Az a kedves, kollégiális jó viszony, amely másfél éves nagyváradi lakásom óta Önhöz fűzött, sokszor adott alkalmat nekem a magam, egyéniségem, meggyőződésem és céljaim megértetésére s arra is, hogy együtt vitassuk meg az újságíró szemek előtt rohanó események tarka, színes sokaságát.

Másfél éven keresztül a Szabadság munkatársa voltam. Munkás napjaim értékét a közönségnek van joga elbírálni. Én - ennyit bizton állítok - sok kedvvel, türelemmel s nagy önlebírással forgattam e lap redakciójában újságíró pennámat. Ön tudja azonban, Ön tudhatja legjobban, hogy sokszor, nagyon sokszor, önmagam megtagadásával is.

Fiatal vagyok még ahhoz - ez nem érvem, csak kényszerű állapot -, hogy az élettel, emberekkel és eseményekkel való végleges transzigálást, a megalkuvó cinizmust filozófiámmá tehessem. Az idők olyanok. Ez a kis magyar világ, itt, háborog, fekete, csúnya felhők kavarodnak rája. Aki nem csupán arra termett, hogy egy számmal növelje a születési és halál-statisztikát: most nem alkudozhat. Harcol, ahogy tud. Kezeli a viharágyút a butaság, sötétség ránk tornyosuló felhői ellen.

És ezt másfél éven keresztül alig-alig tehettem. Aki jól látja és belátja ezt a mi kis magyar világunkat, tudja, hogy nálunk a politika megalkuvás mindenre. És hogy nálunk olyan kevés az őszinte, igaz szó, annak először a politikai megalkuvás az oka.

Én tehát meguntam másfél éves iskoláját a megalkuvásnak, bármennyire szerettem légyen is azokat, kik társaim voltak a munkában. De ugyane másfél év alatt ismertem és szerettem meg nagyon ezt a csodálatos levegőjű, merész, hódító várost, melyet elhagyni még nincs erőm, hajlandóságom.

De megismertem Önt, Szerkesztő Úr, az Ön igaz szavú lapját is.

Egy a kérésem. Jelöljön maga mellett helyet annak az újságírónak, akinek még nem csupán kenyérszerző az újságíró penna. Független, becses hatású, őszinte lapjának fogadja katonájává.

Régibb vágyát tölti be evvel az Ön tisztelő hívének,

Nagyváradi Napló 1901. május 22.

Ady Endrének.

3. PÜNKÖSDI HANGULAT

Bódító akácillat májusi vegetáció nélkül, könnyű zivatarok, Orbán-napi fagyok, lankasztó hőség néha-néha: ilyen a politika pünkösdje. Van nyelv is, tüzes és tüzetlen, de a magyar politika mostani pünkösdjében nem szállnak e nyelvek lelkes apostolok fejére. Nyalnak inkább. Kézfejet és lábfejet. A legnagyobb esetben is csak peregnek, mint a szélmalom. A nagy nyelvelőnek nincsen szüksége apostolokra, csak kézcsókoló szolgákra s szentelt olajjal kent nyelvekre...

*

Semmi örömet nem tartogatott a mi számunkra sem a pünkösd. Sőt, tán nekünk hozott legtöbbet a megalkuvás kényszerűségéből. Híres Biharnak, híres Nagyváradnak nem volt még ilyen bús, ólomszürke pünkösdje. Sehol semmi fény és remény. A nagy augurok némák. Mindenki érzi itt, hogy eldobtak bennünket. Veleduram, veled! - csendül vissza a lelkesedés fogadalma... Bizony uram, el is jutottunk Veled a nagy megalázásba és bizonytalanságba. Megmutattad a zászlónkat, összetépték, kirántottad a kardodat, megnevették, kihívtad a harcot, s megfutottál. Mi is Veled együtt: Veled, uram, veled!

*

Nagy a bizonytalanság, nagy a szűkölés. Másutt legalább tudják, hogy mi lesz. Ahogy Széll akarja, vagy ahogy a legcélszerűbb. Mi semmit sem tudunk. Mozog, sorokba lép az egész ország. Kommandóra, vagy belső vágyból - mindegy.

Valamikor - úgy tetszik, hogy nagyon régen volt - az egész országot érdekelte, mit akar Bihar... Akkor még nem azért kezdték a harcot, hogy szégyennel kelljen föladni. Zászlónkon ragyogott a szabadelvűség büszke hiszekegyje, mely harcba indulva mámorosokká tett bennünket. Most úgy jártunk, mint kuruc Szörény kapitány. Kijózanodtunk és csatát vesztettünk...

*

Nagyváradon van vagy negyven önképviselőjelölt. A legtöbb kiszemelte már a kerületét, s a legtöbbről még nem is hallottak a kiszemelt kerületekben. A leglehetetlenebb nevek kerülnek forgalomba. De valamennyi erősen tartja magát - az önjelölésben. Azok azonban, akiket szeretnőnk megmozdulni látni, azok hallgatnak és várnak. Mit tudják, mi lesz itt voltaképpen. Talán a nagy nyelvelő annyira győzedelmesnek hiszi a maga sötét gárdáját, hogy közülük küld egyszerűen a nyakunkra egy csapatot. A legutolsó nagy vereség után megteheti. Gyere még egyszer elé kuruc Szörény brigadéros s mondd el rólunk:

- Úgy van, igaza van. Selmák vagyunk...

*

De hajh, nagy, annál nagyobb a megelégedés a másik táborban. Vannak ám titkos jezsuitái már sokan a mi régi, híres szabadelvű táborunknak. Volt alkalmunk észrevenni a nagyváradi szabadelvű párt egy ülésén, mikor valaki figyelmeztetett a közeledő terhes, sötét időkre. Hogy megijedtek egynéhányan ettől a hangtól. Most már többen vannak. Most már megalkudott mindenki. Itt a pünkösd, de tüzes nyelvű apostolok nélkül. Szomorú, ólomszürke levegőjű a politika pünkösdje. A fojtó akácillat mintha tömjénfüst volna. Nem az ördögöt űzi, hanem a lealázott szabadelvűséget fojtja meg. Veled uram, Veled - mindnyájunkat...

Nagyváradi Napló 1901. május 26.

Ady Endre.