Duna vizén lefelé úsz a ladik,
   A ladik,
Róla hejjehujja, szitok-átok, dávoria
   Hallatik:
"Juhaj! közel már Alexinác, Knyazevác:
Engem Kevi-Rác, többet ugyan sose' látsz!"

(1877. aug. 28.)


29)

Végpont

(Punctum finale)

Sebtében eddig irtam;
   Két hóra nem kevés;
Most, ím, erőt vesz rajtam
   A régi csüggedés.

Hisz' szép a nagy önérzet,
   Kivált ha igaz is,
S merészen győzi röptét
   A szárnyas Pegaz is.

Az én ágaskodásom
   Nem ér egy fakovát:
Csak a cigány vagyok, ki
   "Biztatja a lovát!"

(1877. szept. 11.)

30)

Még egy

Mit is akarsz?... nézz az időre:
   Ősz van, s neked bús télre jár,
   Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre.

Nyílhatnak a fán csalvirágok:
   Nem lesz érett gyümölcse már; --
   Hallgat minden dalos madár:
Csak -- a beszédes liba gágog.

(1877. szept. 12.)

Az oldal fotója a Kapcsos könyvből