37)

Párviadal

Paulo majora canamus

Asszonyért nem méltó vívni,
   Mert, ha tiszta, nincs is ok;
Ha nem az már, olyanért meg
   Egy lövet port szánni sok.
      Amit erről álmodám,
      Az sem tréfa-dolog ám:
   Elmesélem, hogy más ember
      Hadd okuljon a csodán.

Meneláosz hősöm neve;
   Róla írt volt már Homér,
S amit ő írt, nem is adnám
   Ezer ilyen álomér'; --
      De az álom, ész ne'kül,
      Mindent össze-vissza csűr,
   Hogy jelen, mult és jövő közt
      Semmi hézag, semmi űr.

Meneláosz nője szép volt,
   Ám nevezzük így: Helén,
De Paris után bolondult,
   (Csak a várost értem én):
      Drága köntös, pipere,
      Csalta onnan: "jöjj! gyere!"
   Addig csalta, egyszer arra
      Fordult férje szekere.

S minthogy ott nem a "jó erkölcs
   És isteni félelem"
Uralkodnak: hanem olló,
   Csipke, rojt, cafrang, selyem;
      És ott mindez eladó:
      Minden asszony "mutató";
   Ezer nézi: nő, ruháját,
      Magát utca-koptató.

Nő birál, csodál, irígyel,
   Tanul, gunyol és nevet,
Férfi angyalt-mit fecseg, de
   Gondol aztán egyebet.
      S ki ne vágynék a deli
      Szép Parisnak tetszeni?
   Nőben épen megfordítva
      Voln' természet elleni.


Hát Helén ne tudná, hogy -- mint
   Köntös farkán por, szemet,
Úgy tapad rá sok rejtett vágy,
   Úgy vonszol minden szemet?
      "Hadd söpörjön! hisz selyem;
      Hadd tapadjon! leverem!"
   A királylány így von "arany-
      Folyosót" *) -- azt képzelem.

S már az útca sem elég tág:
   Hadd nyiljék meg a szalon;
Idehordva szőr-, selyem-rongy,
   Üveg, forgács, drága lom.
      S minden, amit nézni kell;
      Miben ész s kéz remekel,
   Hogy divatnő csóka-fészkét
      "Fényesnek" tüntesse fel.

Meneláosz e zsibvásárt
   Győzi kinccsel -- hisz király;
Ő is beáll "műértőnek";
   Rendel, választ és birál;
      Lássa meg, ha jő, Paris,
      Hogy izlése volt, van is:
   Mikor nőjét választotta,
      S most egyéb dologban is.

Már kitűzve a hét' napja,
   Nap' órája-ideje,
Amikor Parist "fogadja
   Monsieur Ménélas s neje."
      Pontban (illőt késve) jő
      A madame és monsieur;
   (Mert az is van: hol Paris jár.
      Hogy' maradna el a nő?)

Bók, köszöntés megtörténik
   Mindkét részről comme il faut,
S megindul a nyelv-ballet tánc.
   Lábujjhegyen jár a szó;
      A társalgás kellemes,
      Fürge, finom, szellemes;
   Drága szőnyeg: a fonája
      Sem lehet más, mint nemes.

Másszor őket látja "otthon"
   Vendégül monsieur s madame; --
És ez így foly, váltva, mindig
   (Ha ugyan jól álmodám)

------------------------
*) a népmesében

Az oldal fotója a Kapcsos könyvből