Arany Jánosné levele Gubody Marihoz.

Gubody Mari urhölgynek szeretettel Nagy Kőrösön. Budapest jan. 19. 1877.

Édes Marikám!

Ha nem rösteltem vólna, és ha atól nem féltem vólna, hogy meg sértve érezed magad, igazán meg tettem vólna azt a mulatságot, hogy a nekem küldöt csomagot; a mint föl bontva, meg láttam a mi szemem elé tárult, mondom, szerettem vólna ha te is meg látod. Egy nedves kemény papir tokot el ázva, széjel nyitva, egy csoda, szőrös, nyálkás tömeget látva, igazán bajos vólt hamarjában ki találni, hogy mi? Széjel vájva aztán nagy bajjal, akor látom, hogy mi. Az üveg darabb közötte, mintha furkóval lett vólna ösze törve. Ez valóságos csoda! És igazán csunya dolog postát kezelőktől, hogy arájok bizott tárgyal igy bának. Sajnálom igen nagyon; mert én ezt régen várom. Vólt a mézga között egy papir darabb de abból nem lehetet olvasni egy betüt sem.

- Most ara kérlek édes Marikám, légy szives nékem azt meg irni, hogy a méz menyi vólt, és árt, kinek küldjem? Mert, emlékezhetsz, hogy én azt, csak azon esetben kértem küldeni, ha azon árért kapom, a menyiért más. Necsináljunk belőle semi feszességet édes lelkem, ez igy lesz jó. Máskor talán szerencsésebbek leszünk vele. Mert nincsen mást mit teni, mint nevetni a dólgon.

- Sok bajunk van édesem. Férjem sokat gyengélkedik. Köhög iszonyuan a melet a szemeji anyira el gyengültek, hogy három perczig nem képes olvasni. Isten tudja mi lesz belülle? Négy hólnapja hogy én olvasok föl neki a napi lapokból, egyébb aztán marad. El képzelheted mily iszonyu kin olyan emberre, a kinek évek ólta egyedüli mulatsága a könyv. Sok baj lelkem. De türjük békével, ez rendeltetésünk.

- Hát ti hogyan vagytok? Irjál már egyszer, hoszu, kedves levelet. E mindég föl vidit.

- Piroska vár ám Marikám! Ha lehet jöj is föl pár napra. Nem akad most valami családi ok, a melyel téged biznának meg? A sok olvasni valók is várnak, meg unják már a szekrény tetején a nyugalmat. Igazán valhogyan vétesd le már; Ha ugyan érdemesnek tartod a le szálitásra.

- Hát édes Marikám felejcsük el a méz keserves történetét, csak ara kérlek, őszintén, hogy ird meg az árt és, hogy hova küldjem? Kedves tiéidet szivünkből tiszeljük és csókoljuk. Téged különösön Piroskával együt.

Maradok mindég igazán szerető nénéd

Arany Jánosné.