CÍMLAP
|
TARTALOM, ÉLETRAJZ |
Tartalom
1847-1849
Válasz Petőfinek
A varró leányok
A méh románca
Aranyaimhoz
Egykori tanítványom emlékkönyvébe
Arcom vonásit...
Kedves barátom...
A szegény jobbágy
Szőke Panni
Barátomhoz
A rab gólya
Falusi mulatság
A tudós macskája
Czakó sírján
Télben
Eldorádó
Episztola Petőfihez
Az Alföld népéhez
Nemzetőr-dal
Egyesülés
A rodostói temető
Egy életünk egy halálunk
A legszebb virág
Lóra...!
Mit csinálunk?
János pap országa
Rákócziné
A rablelkek
Él-e még az isten?
Az örökség
Álom -- való
Erdély
Válság idején
Április 14-én
Haj, ne hátra, haj előre
Rózsa Sándor
Beállottam...
Rásüt az esthajnal...
Én vagyok az anyám átka...
Van-e olyan...
Nyalka huszár
A betyár
A lantos
Karácsonyi éjszakán
Névnapi gondolatok
Ha álom ez élet...
1850-1852
Emléklapra
Furkó Tamás
Évek, ti még jövendő évek
Koldus-ének
Évnapra
Letészem a lantot
Fiamnak
Juliska elbujdosása
Háziuraság
Reményem
A hajótörött
A honvéd özvegye
Egynémely nagyocska emberre
Írószobám
A falu bolondja
A lacikonyha
Egressy Gábornak
Gondolatok
Hej! Iharfa...
Hecc, hecc!
Agio-világ
Eh...
Ősszel
Vojtina levelei öccséhez
Téli vers
Az ó torony
Varga Mihály
Szilveszter-éjen
Év kezdetén
Családi kör
Kertben
A költő hazája
Hajnali kürt
A gyermek és szivárvány
A dajka sírja
Domokos napra
Ráchel
Ráchel siralma
A dalnok búja
Érzékeny búcsu
Ohajtanék én...
Oh! Ne nézz rám...
Enyhülés
A világ
Itthon
Dante
Temetőben
Lévay Józsefnek
Látogató-jegy
Lisznyai Kálmánnak
Kín
Vágtat a ló...
Mint egy alélt vándor...
Visszatekintés
Az elhagyott lak
A pusztai fűz
Ősz végén
Hiú sovárgás
A puszta rémei
Két éles kard
Magyar Misi
A hamis tanú
Rozgonyiné
A kis pokol
Poétai recept
Év utolján
1853-1864
Alkalmi vers
Arkádia-féle
Újévi köszöntés
De gustibus
Török Bálint
V. László
Régi jó időből
A hegedű
A sárkány
Vágy
A vigasztaló
Tájkép
Szent László
Iduna emléke
Csendes dalok
Az egri leány
Ágnes asszony
Mátyás anyja
A fülemile
Reg és est
A bajusz
Egy kis hypochondria
A kincskeresők
A kincstalálók
Sírvers Baranovszky Miklós hamvaira
Az ihlet perce
Hatvani
A tetétleni halmon
Kapisztrán
Szibinyáni Jank
Hunyadi csillaga
István örökje
Stanzák "Mátyás dalünnepe"
A vén gulyás
A vén gulyás temetése
Emlények
Népnevelés
Árva fiú
Zách Klára
Bor vitéz
Néma bú
Írjak? Ne írjak?
Szondi
A két apród
Szondi két apródja
Az özvegy lakása
Népdalok
Dal
Pázmán lovag
Both bajnok özvegye
Köszöntő-dal
A bujdosó
Hollósy Kornéliának
Balzsamcsepp
A walesi bárdok
Beranger halálakor
Szemere Miklósnak
A lejtőn
A madár ha nem dalolhat...
Kempelen Ríza sírkövére
Tanári jubileumra
A poloska
Ghazel
Wohl Janka emlékkönyvébe
Dal és öt forint
Az új magyar költő
Reményinek
Juliskához
Széchenyi emlékezete
Mondacsok I.
Félmagyarság
Cilinder
Az örök zsidó
Rendületlenül
Kies ősz
1861
A három-pipa utca
Magányban
Palóczy halálakor
Vojtina ars poétikája
Szerkesztői levél
Grammatika versben
A két madár
Coronini
Cynismus
Széchenyi tiszai oszlopára
Az élclapok rajzolóihoz
Poéta és politikus
Jókaihoz
Ősz felé
Szép ősz
Kitör az!
Tinódi redivivus
Testvéri ünnep
Sir-vers
Álom és vágy
Emlékül
1865-1876
Báró Kemény Zsigmondhoz
Görgey Arthur leányának
Ártatlan dac
Szülőhelyem
Szülőföldemhez
Akadémiai papirszeletek
Leányomhoz
Juliska sírkövére
Feljajdulás
Juliska emlékezete
Vágy
Intés
A csillag-hulláskor
Mondacsok II.
A haza sorsa
Demokrata-nóta
Pohárköszöntő
Áj-váj
Hinc illae...
Tompa sírkövére
Szegény Miska sírkövére
Az alkotmányos sarjadék
Az 1869-i választások
Emlékre
Nőmhöz
Búcsú a fürdőtől
Aj-baj
Főtitkárság
Alunni
"Uram-bátyám"
Sírvers
Óda egy vendéghajhoz
Ötvenhárom év
Zöld vers a ligetben
Az "Üstökös"-nek
Piroska betegségében
1872 május 1
Régi magyar énekek
Ének az öregségről
Ejnye!
Toldyhoz
1877-1882
A lepke
Epilogus
Az elkésett
Naturam furcâ ex pellas...
Vásárban
Csak azért is!
Tamburás öreg úr
"A hazáról"
honnan és hová?
Tengeri -- hántás
Az ünneprontók
Mária! Bűneid meg vannak bocsátva
Mindvégig
A régi panasz
Rangos koldus
Növünk együtt
Éjféli párbaj
Öreg pincér
A tölgyek alatt
Kozmopolita költészet
Meddő órán
Vándor cipó
Őszikék
Semmi természet
Híd-avatás
Kortársam R. A. halálán
Hírlap-áruló
Népdal
Bonczék
Az elaggott fülemile
Végpont
Még egy
Ének a pesti ligetről
plevna
Így is jó
Ex tenebris
Vörös rébék
Intés
Párviadal
Tetemre hívás
Almanach 1878-ra
Haja, haja, hagyma-haja...
Dal fogytán
A kép-mutogató
Hagyaték
Aisthesis
Formai nyűg
Csak boldog...
Próféta-lomb
Az idők...
A néma háború
Civilizáció
Szenvedek én...
Vakságban
A jó öreg úrról
Az "öreg" házról
Hoc erat in votis
Még ez egyszer...
A szájasok
Ez az élet...
"A tölgyek alatt"
Nem kell dér...
Akadémiai papírszeletek II.
Emlékre
Harminc év mulva
Évnapra
Szász Károlynak
A sors humora
Régi adoma
Otium
Nincs már széna...
Toldi II. részéhez
Gyöngyösiád
Egy ara sírkövére
A jóságos özvegynek
Különbség
Csalfa sugár
Melyik talál?
A Csikyek
A "tavasz-ünnepély" albumába
A szigeten
Toldy sírjára
Népdalok a kornak
Az orthológusokra
A hangsúlyosok hexametere
Hangsúlyos verselés
Klasszikusok körmönfont fordítása
Dalszövegül
Török Pálnak
Hasadnak rendületlenül
En philosophe
Évnapra
Sok nagy ember...
Melyik a bűnös?
Bóka Bandi
Buga Péter
Örökké!
A reggel
Sejtelem
Az agg szinész
Tanulság
Ha napfényes vízkereszt...
Dr. Beadynak
Elégiák
Mi vagyok én?
Sejtelem
Zsengék, magánérdekű és Aranynak tulajdonított versek
Gyermekkori ex-libris
Dévai Bálintnak
A dévaványai juhbehajtás
Sirversek a szalontai temetőből
Tisza Lajos leányának temetésére
Elégia
Feléd, feléd...
Reggeli ének
Cigány-búcsúztató
Szilágyi István nevenapjára
Szent Pál levele
Kenyeres János fiának halálakor
Tompa Mihályhoz
Köszöntő vers
Névnapra
Töredék egy népies víg eposzból
Névnapi köszöntő
Bartos Gábor sírkövére
A tanári kar
Weiss barátom...
Losonci Gyula nevében
Alkalmatosságra írott versek
Knócz József és László sírverse
Kupai Kovács Mihály sírjára
Károlyi Sámuel sírkövére
Bordács Dániel sírverse
Verses bírálatok, széljegyzetek
Verses rejtvény
Disznairól hajdanonta
Tompához
Karlsbadi versike
Paródiák kertbenyre
Magamról
Goethe után szabadon
Toldi trilógia
Toldi
Toldi estéje
Daliás idők (Első dolgozat)
Daliás idők (Második dolgozat)
A földrengés
Toldi szerelme
Elbeszélő költemények
Az elveszett alkotmány
Rózsa és ibolya
Szent László füve
Murány ostroma
Losonczi István
Az özvegy ember árvái
Varga Mihály
Katalin
Perényi
Bolond Istók
A Jóka ördöge
A nagyidai cigányok
Az első lopás
Édua
Öldöklő angyal
Csanád
Rózsa és ibolya II.
Keveháza 1853
Csaba királyfi
Csaba trilógia (Első dolgozat)
A Zrinyiász népies kidolgozása
Az utolsó magyar
Buda halála
A Csaba-trilógia újabb alaprajza
Csaba trilógia (Utolsó dolgozat)
Életrajz
1817. március 2-án született Nagyszalontán. Családja, mely a Bocskaitól nemességet kapott bihari hajdúparasztok leszármazottja, a költő születése idején a gazdálkodó parasztok szegényes életmódját élte. Szalontán már tizennégy évesen segédtanítói állást vállalt. 1833-ban beiratkozott a debreceni református kollégiumba, ahol megszakítással két évet töltött. Közben egy évig Kisújszálláson tanított. 1836-ban otthagyta a kollégiumot és beállt színésznek. Egy vándortársulattal eljutott Máramarosszigetig, ahonnan azonban a szülei iránti kötelességtudat hazahívta. Távollétében apja megvakult, édesanyja pedig hazatérése után néhány héttel a kolerajárvány következtében meghalt. Aranyt lelkiismeretfurdalás gyötörte, ezért felhagyott a színészi pályafutással. Volt iskolájában vállalt segédtanítói állást, majd községi írnok, 1840-ben pedig másodjegyző lett. Ugyanebben az évben feleségül vette Ercsey Juliannát, egy ügyvéd árva, vagyontalan leányát. 1841-ben megszületett leányuk, Juliska, 1844-ben fiúk, László. A polgári hétköznapok szürkeségéből, egykori diáktársa, a későbbi híres történész, Szilágyi István mozdította ki. Ő bíztatta Aranyt Shakespeare és Szophoklész fordítására.
Arany lassan érő költő volt. Fiatalkori próbálkozásait maga semmisítette meg. Már huszonnyolc éves, mikor megjelent az irodalmi életben. Írói karrierje az 1845-ben írt, Az elveszett alkotmány című hexameteres eposzparódiával kezdődött. A megyei tisztújításkor kiéleződő pártviszályok által ösztönzött mű első díjat nyert a Kisfaludy Társaság vígeposz-pályázatán. Nagy hatással van rá Petőfi János vitéze, mely tudatosítja Aranyban az irodalmi igényességű népiességet. Ez ihleti az 1846-ban ugyancsak a Kisfaludy Társaság pályázatán első díjat nyert Toldit, mely nemcsak a népszerűséget, de Petőfi barátságát is jelentette Arany számára. 1847-48-ban írta meg Arany a Toldi estéjét, a trilógia középső része, A Toldi szerelme a költő utolsó jelentős alkotásaként 1879-ben készült el.
A forradalom és szabadságharc ügyét Arany teljes szívvel támogatta. Vas Gerebennel közösen szerkesztették a Nép Barátja című lapot, 1848 őszén néhány hétig önkéntes nemzetőr volt, 1849 tavaszán belügyminiszteri fogalmazó lett. Közben hazafias verseket, csatadalokat is írt.
A szabadságharc bukása, Petőfi eltűnése mély válságba sodorta. Szalontai állását és lakását elvesztette, egy ideig bujdosni kényszerült. 1850-ben Geszten a Tisza családnál kapott házitanítói állást. 1851-ben pedig a nagykőrösi református gimnázium magyar- és latintanára lett. A tanítás lehetősége egyben a továbbművelődés lehetőségét jelentette számára. Életének ez volt a legtermékenyebb korszaka. Ebben az időben líráját és epikáját egyaránt a kétely és rezignáció jellemezte. 1851-ben írta a forradalom fájdalmasan ironikus értékelését adó Nagyidai cigányok című elbeszélő költeményét, melyért támadások érték, a közvélemény úgy érezte, elárulta a szabadságharcot, pedig Aranyból csak a keserűség szólt. Fájdalmasan önironikus a Bolond Istók című verses regénye is, mely azonban töredékes maradt.
Nagykőrösön kezdett hozzá a nagyszabású hun trilógiához is. A műnek azonban csak az első része, a Buda halála (1863) készült el. Nagykőrösi éveiben teljesedett ki balladaköltészete is. A magyar, a székely és a skót balladaköltészet tanulmányozása nyomán alakította ki e műfajon belül klasszikus szerkezetű verstípusait (pl. Ágnes asszony, A hamis tanú). A Bach-korszakban írott történelmi balladái, az V. László, a Szondi két apródja, vagy A walesi bárdok arról szóltak, hogy minden helyzetben hűnek kell maradni eszményeinkhez. Ugyancsak Nagykőrösön írta legjelentősebb irodalomelméleti munkáit is.
1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatósági tagjává választották, ekkor végleg Pestre költözött. 1861-ben megindította a Szépirodalmi Figyelő című lapot, amely azonban nem vált népszerűvé és 1865-ben megszűnt. Jelentős szerepet vállalt az első teljes magyar Shakespeare-kiadás előkészítésében, lefordította többek között a Szentivánéji álmot és a Hamletet. 1865-ben elvállalta az MTA titkári, 1870-ben a főtitkári tisztét. 1865-ben meghalt leánya, Juliska. A személyes tragédia és a hivatali kötelezettségei miatt tizenkét évig nem írt. 1877-től már csak névleg töltötte be az MTA főtitkári tisztét, majd 1879-ben végleg lemondott hivataláról. Ebben az időben fordította le Arisztophanész vígjátékait.
1877 nyarát családjával a Margitszigeten töltötte. Megszabadulva hivatali teendőitől újra fellángol költői alkotóereje. Ennek a nyárnak gazdag, friss szemléletű, letisztult formavilágú költői termése az Őszikék. E ciklus, melynek könyveit a Gyulai Páltól kapott 'Kapcsos könyvbe'-be írta, egyaránt tartalmaz balladákat, életképeket, lírai verseket.
Arany egész életében sokan betegeskedett. Szervezete a hatvanas éveire teljesen legyengült. Egy egyszerű meghűlés vitte el hatvanöt éves korában, 1882. október 22-én.
Forrás: UHU Könyváruház
http://www.uhu.hu