Az Otahajta |
![]() |
![]() |
Levél egy nagyérdemű úrhoz
- - - - - - - - - - - -
Így gondolkodott magában
Az egyűgyű Otahajta,
Ki egykor egyet sohajta
Sorsán puszta kősziklában.
Ő látván, hogy szűz fényében
A nap az ő partján jön fel,
Az ő partján enyészik el
A tengernek kék vizében:
Azt gondolta csekély ésszel,
Hogy egy-két vad kőszirt között
E kis szigetbe kőltözött
A világ mind az öt résszel.
Hogy annak minden forgása,
Baja csak abban végződik,
Ha a szigethez verődik
A szomszéd tenger habzása.
Amely minthogy messze terjedt,
Gondolta, hogy van valami
Még arra, de nem tudja mi,
S annak tudására gerjedt...
De megúnván bőlcselkedni
Tévelygő gondolatival,
Elindúlt vadtársaival
A pusztákra, gyökért szedni. -
S hát, ím, víg kiáltásokra
Rendűl meg a sziget tája;
S egy európai gálya
Száll pompáson a partokra,
Melynek várából végtére
Nyájas nézéssel kilépe
A boldogabb világ népe
E sovány sziget szélére.
A több gyáva barbarusok
Elfutottak félelemmel:
De ez nézi meredt szemmel,
Milyen nyájas geniusok,
Akik vele fogtak kezet,
Kiknek szívek oly jó, oly szent,
Rólok s hazájokról mindent
Sohajtozva elkérdezett.
E jószívű idegenek,
Ami csak szép valójába
És csínos Európába,
Mindent előbeszéltenek. -
Az indus szemét könny telte;
S mihelyt a boldog megyébe
Hívták, - ugrott örömébe.
S barátit rendre ölelte.
D[ebreceni] Magyar Psyche[1] |
![]() |
![]() |
A poétai és lakadalmi felség kegyelmével. Indúlt Páfusból.
Pénteken (die Veneris) Kisasszony havának 23-ikán 1795.
(1)
A csatázó mezőkről
Nussberg.[2]
Decemb. 11d írják, hogy Feldmarsal Lieutenant
Liebesgott maga mellé vévén a ciprusi infánteriából két
bataliont
Eroszokból és egy osztályt a serviai volontérokból, még
aznap
kiindúlt, és a mi Literatúr-posztunkat addig attakírozta,
hogy
General Offerhaus, Májor Plátó és Dragonyos Kapitány Cicero
minden
officirjaival[3] s az egész Tusculana
Regementtel a kemény tüzet nem
állhatván, reterálni kéntelenítettek, s maga is Professeúr
a szivén
igen kemény sebet kapott, mindazáltal gyógyúlását várjuk.
Az ellenség
a mi posztunkat elfoglalván, rajta mindjárt Szerelem Fáját
állított, s
nagy Vive le Amour! kiáltások között beljebb
nyomúlt.
Mädchendorf. December
16-dikán Így ír egy levelező barátunk,
hogy a múlt csatába megsebesíttetett Proffesseúr
halál[4]
regementjéből való apró fekete karabélyossai a veisenburgi
lineákon
elmaschrirozván a Magyar Niederlandra beütöttek. "A csata
(ezek a
privát levél szava) részünkről nem igen kemény volt, s a
várat az öreg
comendáns, jóllehet még tovább is tarthatta volna, mindjárt
általadta
capitulátióra, ahol is mindent, ami a várhoz tartozott,
Professeúr
nevében elfoglaltunk. A mieink katonai symboluma e' volt: Clare,
ou
la Mort!"[5]
Franciaország
Párizs. Dec. 10d. Ma tett a
házi jóra ügyelő Comissio némely
ártalmasokról panaszt a Convent előtt. "Hazafiak (így
szólott az
egyik) ma van az a szerencsés nap, melyben jelenthetem
tinéktek, hogy
a házi bóldogságnak ellenségei, kik már a Conciergerie-be
vagynak,
utólsó szándékjokat füstbe menni szemlélték. A Respublica
baráti
hízelkednek magoknak azzal, hogy sem Solitude, sem Morosite,
sem
La Trappe, sem a Celibek Vendéje az ő
közjóra való törekedéseknek
elrontására elég erővel nem bírhattak. Él ez a Respublica,
s ebben sem
a házi dictátorság, sem a belső despotismus, sem semmi nem
tész kárt,
valami a Constitutio ellen van: Él ez a Respublica, és ennek
tagjai
megoszolhatatlanok. Éljen az egyenlőség, és ez a
megoszolhatatlan
Respublica!
A Convent decretálta 1.) Hogy
ez a beszéd kinyomtattassék. 2.)
Hogy a foglyok a Hymenale forumnak általadattassanak. 3.) Hogy
akik
a Respublicába bé nem állanak, vagy abból emigrálnak, vagy
idegen
Constitutiót s aristocratismust vesznek be, mindazokra szorossan
vigyázzon a házi jóra ügyelő Comissio. Ezt követte a
népnek tapsolása,
és mindenfelé ilyen kiáltás hallatott: Vive l'Egalité!
Vive la
République!
Másnap a foglyok a Hymenale
forum eleibe vitettek, ahol is St.
Amour kérdőre vonván őket, procatorul előállott la
Morie, s nagy
indúlatok között folyván az egész törvénytétel, csakugyan
e' lett a
vége, hogy a sententia kimondatott reájok, s még aznap a
Champagner
Piacon, ebéd után mindjárt legulotiniroztattak.
Egy elólthatatlan tűzről van
emlékezet a kűlső levelekben, melyről
már eddig egyebet nem tudhatunk, hanem 1.) hogy az ólthatatlan.
2.)
mindent egyszerre emésztő lánggal fut keresztűl. 3.) a
Convent a
közjóra ügyelő Comissiónak adta által a megvizsgálásra.
4.) hogy
az ártalmasnak ítélte s veszedelmesnek az emberi nemzetségre
nézve!
Én pedig egy eroticus író után ilyen értelmemet közölhetem
róla az
érdemes Publicummal, hogy ez 1.) minden emberbe megvan. 2.) az
ifjúságnak eleitől fogva kezd éledni és sebes tűzzel éget.
3.) óltása
még veszedelmesebb. 4.) ezt ha óltani nem lehet, rejtegetni
kell,
s csak egy hasonlóképpen égő személynek lehet kijelenteni,
annak is
csak pap hírével. 5.) ezt csak a vénség jege ólthatja el,
vagy ha
valaki a serráilba s hárembe igyekezik promotiót kapni. 6.)
ezzel az
ólthatatlan tűzzel egész vigyázással kell járni a más
szalmája körűl.
7.) ez az emberi nemzetségre nézve nemcsak nem ártalmas, hanem
hasznos, sőt elmúlhatatlanúl szükséges is.
A neuvidi újság jegyzése
A Rhédey palotával
általellenbe egy telegrafus[6], melynek
kilátása Túrig határozódott. Most legközelebb ezen írás
olvastatott
rajta, amint az ezen árkushoz ragasztott réztábla mutatja: Klára!
Légy hívem, mint én tenéked. Melyre a túri paróchián
lévő telegrafuson
ez látszatott: Szeretlek! tisztán, hóltig. A hír
igen nagy sebességgel
repűlt, mindjárt tudva volt a két szívnél. A kis szerelmek
űltek fel a
telegrafusokra s kötelét ők rángatták.
Megbillent az a telegrafus is[7], amely a Kártigám palotája és a
jegenyefás Thuilleria között a Literaire Bastillének
általellenébe
vagyon, és a Szívesség látván a telescopiumon ama jövendő
boldog
együttélésnek minden gyönyörűségekkel kihímzett
scénáját egy boldog ég
alatt hosszason kinyúlni, ilyen patriótai innepi igékre
rángatta annak
köteleit:
Éljen hát Budai Ésaiás, s
vele
Nyerjen díszt Ercsei Klárája
kebele!
Amint mindezeket láthatni a réztáblán.
Niederland
Nieuport. Már bizonyos nálunk, hogy a niederlandi
statusok a frigyes
Belgium Constitutióját bevették, van is reménységünk, hogy
attól el
nem állanak. A szövetség mind a két részről a követek
előtt esküvéssel
erősíttetett meg, zálogokat is váltottak mind a két
részről. A La
Tour[8] könnyű seregét már el is
indították, nagy készűletek vagynak
mindenfelé, ebből minden jókat várhatunk.
Ánglia
London. Itt a Parlamentum még most is áll, a Felső
Ház deputatiót
rendelt az Alsó Parlamentumhoz, ahonnan várják vissza őket
Januarius
26-dikára a kívánt válasszal és az onnan viszontag
kűldendő biztosokkal.
Ez jó lépés: örűlhet ennek egész Anglia.
Egy anglus hajóskapitány, aki
sok szép útazásairól már igen
nevezetessé tette magát, kiindúlván a Coock kapitánytól
feltalált
Terra Concordiaeból[9], egynehány
napi útazás után vígan szállott
ki a Caput bonae Speinél, s ott megtévén a
szükséges készűleteket,
mindeneit reparáltatta; s a Terra del Fuegóban
várván az időre
körűljárta az Amazonum Régiot, mely az ártatlan
gyönyörűségnek
hazája, s kellemetes szelídség lakja örökös tavasszát. Itt
talált
egy olyan kincsre, mely hosszas hajókázásival járó únalmait
bőv
örömmel és méltó jutalommal bíztatta. Feltette ezt
hajójába,
megindúlt, s boldog megelégedés mozgatta fáradt
kórmányját. Három
állapodása volt, mindenikben új-új nemét érzette
szerencséjének: első
volt Porto Santo, második Porto Bello,
harmadik Porto Ricco,
kedves három kikötőhelyek Amerika napkeleti oldalain. Innen
ment
ama nevezetes Promontoriumhoz, melynek neve is szent
borzadással
hatotta meg lelkét: neve Capo Gratias a Dios. Feljebb
hajózván
északra, eljutott Virginiába, hol sok kincsekkel
rakodva, hazafelé
megindúlt örömkiáltások között, nyájas szellők
lengedeztették feszűlt
vitorláit, s a lesimúlt habok tér útat engedtek szeretett
hajójának.
A Vénus fia volt rámetszve, hatalmát esmerte Oceán. Így
elére a
Fortunata Insulák közűl egybe, ott múlat most ez a
nagy hajós,
várják 26d Januar, akkor köti ki hajóját az úgy nevezett the
Paplan
szélére.[10]
Spanyolország
Ami az újságokban íratik,
hogy Della Union esett volna, az nem
igaz: sőt inkább a rendet szépen viszi, s most malagai
borral is
szolgált volna, de hallotta, hogy a tokaji is igen jó.
Olaszország
Neapolisból írják, hogy ott
vagyon egy csudatévő szent ereklye,
- mely a szívfájást hathatós erejével elveszi, a
hipokondriát,
melánkóliát elűzi, víg elmét ád, poétai ereje is mód
nélkűl nagy
van, a szegényt gazdaggá, hatalmassá tészi, sok ha iszik
belőle,
szarva nő[11], cornua sumit, barátság
csinálásra is igen alkalmatos,
sat. Minden főbb vacsorákon, bálakba, solennitásokba, és
kivált
- lakodalmakba el szokták vinni, szolgálnak belőle - mint
más
szentségekből, - pénzért. Ára 2 arany. A neve - - -
Lacryma
Christi.[12]
Magyarország
Debrecen. Jan. 14-dikén.[13] Itt nálunk a tojás oly módnélkűl
drága, hogy amit még atyáink sem értek, párja 4-5 krajcár,
a
lakodalmak sokba kerűlnek, mert a laska, derelye csupa ráritás[14]
nálunk, a szegénység vagy ezek nélkűl ejti meg a lakzit,
vagy csekély
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
-
- - - - - - - - a rostába maradt. - - - - - - - - - - - - -
- -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
-
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - pedig sok a
lakodalom. Az ifjúságnak csak van kurázsija: de a kakasnak
tám a
confortatio se használna, - - - - - - - - A hús olcsó, de a
kenyér
igen drága. - A tél minálunk igen keményen viseli magát,
majd két
hónapja, hogy a hó szűntelen esik, csupa téli kánikulánk
van[15]:
oly rekkenő hideg, hogy a magános emberek féltik magokat a
hidegtől,
s hogy meg ne vegye őket, egy barátságos alku s egy Isten
úgysegéljen után egymás mellé búnak s úgy vexelezik a
meleget.
Erosz Birodalom[16]
Az Erosz cárné
parancsolatjára Herceg Amorov[17]
négy linea
hajót és hat fragettákat kűld ki a Golfo di Fávorita
tenger-öbölbe,
melyekbe a legdrágább portékákat rakatta. Az egyik tele van a
legfájinabb gyönyörűségekkel, melyekre nem mindenütt lehet
szert
tenni; a másikba mind szerelmes csókok és ölelések vagynak
lerakva,
számtalan Verschlágokba; a harmadik mind kellemetesség
spiritussaival
telt hordókkal van megterhelve; negyedikben van
külömb-külömbféle
drága portéka, ambrosia, nephente, méz, panacea, móly,
mirtus-productumok s egyéb afélék, ötödikben van a legjobb
cyprusi
puskapor, mely egy szikrától is fellobban, s lángja örökké
tart,
s a többi. Ezt hová kűldi, titokban vagyon, de könnyű
eltalálni. A
köteleken apró szerelmek játszanak, s zászlóin B. E. és E.
K. vagyon
egy öszvefogott kézzel, és ezen fejűlírással: - Az
igaz szeretet
jutalma magától! mely írást két kiterjesztett szárnyú
galambok
tartanak. De erről másszor bővebben - -
Lengyelország
A lengyel contrallor rövid
időn meg fog érkezni, egész muzsikával
énekelvén a nemzeti nótát: már meg is vagynak a rendelések
tétetve
a legjobbféle magyarországi borokról, amelyeket leginkább
kedvel az
említett lengyel contrallor. »Lengyel! Nótákat is
vonj: Mert van
úrfi, kisasszony!« - [18]
Elegyes jegyzések
A békesség a Tócó és
Alsóberettyói hatalmasságok között megvan.
Választatott reá a két féltől egy a neutralista potentatorok
közzűl
L* B*[19] úr, ez a két rész között
örökös szövetséget csinált és szabad
commerciumot: végre mindeniket megeskettette, kik is kezet
fogván
egymással, elfogadták a legszentebb hitet. S az utánavaló
napokat
öröm között űlték meg.
Gróf Vartenslében
őnagysága főquártélyánál, s a császári
Naturae Curiosorum Kabinétjánál igen nevezetes dolgok
fognak történni
januarius 27-dikén. A fársángnak igen jeles actáit fogjuk
szemlélni,
amint a külső vachterek observatoriumából tudjuk. Jelen
fognak lenni
e pompás és ritka gyűlésen mindazok, valakiket ez
közelebbről illet,
mindaddig, míg a főbb actorok a prosceniumba vonván magokat, a
Hymeneus kárpitja lefolyik.Egy emlékezetre méltó történetet
ír egy
barátunk, hogy tudniillik bizonyos hazánkbeli tudós januarius
27-dikén
a gyermekeknek diót fog hinteni. Mely végre minden gyermekek
innepi
ódákat tartoznak énekelni őnékie. A Magyar Psyche is sok
szerencsét
kíván e tőle tisztelt nagy embernek. Örökös
háladatossággal is
viseltetik azok eránt, akikben a jó szív s valódi érdem
lakik: mások
ha azt tőle meg nem nyerik, attól van, hogy nem látja bennek
azokat.
Utópia[20]
Narrnspielen. Kos havának
15-én. A Joh. Bapt. Rousseautól[21]
említett Morosofica Facultas most legközelebben adott ki egy
matériát
00000 babarus jutalomra. A matéria ez: Vajon az asszonyok
emberek-e,
vagy nem? Némelyek már, amint halljuk, kezdik is
mutogatni. Hanem
minthogy semmi controversiának elhatározásába az interresatus
félnek
szava nem lehet: tehát minthogy itt emberekről van a szó, ebbe
a
dologba bele nem szólhat - ember, nem is szólott még eddig az
ideig.
Egy csakugyan Utópiában lakó Halbernarri író igyekezik ezt
mostanába
megmutatni. Óhajtjuk ennek a disinterressatus írónak
munkáját.
Különben is nem tudjuk, melyik csinál alábbvalót, az-e, aki
tagadja,
vagy aki árkusokba mutogatja ezt, hogy: Kétszer kettő
négy. - Erről
többet várunk Utópiából: minthogy itt ebbe a mi világunkba,
ahol csak
a valóságok fordúlnak elő, ilyenekhez - hála legyen a jó
és szép
gondolkozásnak, szerencsénk nem igen van. -
Tudománybeli híradások
Jelentik az érdemes
publicumnak, hogy rövid időn igen jeles magyar
munka fog kijőni a sajtó alól, melyből nagyon sokat
reménylhet a
nemzet. Ezt előfizetésre nem nyomtatják, mert a' nem igen
szokott az
auctornak becsűletére szolgálni. - - - - - - - - - - - - - -
- -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
-
- - - - - - - - - - - - - A többit a censor magának tartotta.
- -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
-
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Várhatni ezen
nevezetes tudósnak több íly jeles szüleményjeit is: mert
már különben
is megtette rá a szükséges készűleteket. - Az isten
éltesse e tisztelt
hazánkfiát!
T. T. mezőtúri prédikátor Ercsei
Dániel úr, kiről a magyar
újságokban néhányszor volt emlékezet, a maga sacra
philologiában
esméretes talentominak most egy új pédáját adta, tudniillik Ésaiás
mellé egy igen szép és ritka példájú munkát helyheztetett.
Sokat
köszönhet itten m. b. T. T. Prof. Varjas úrnak. A
nevezett prédikátor
úrnak vagyon igen jeles Poétai munkája is: ezt az
utolsót a Psyche
írója is jól esmeri...
T. T. Pater Révai Miklós
győri professor úr némely kőlteményes
maradványokat, ritka régiségeket és fragmenteket szép
számmal adott
ki eddig az ideig, jelentvén egyszersmind azt a hazafiúi
kívánságát,
mely szerént óhajtja, hogy valamely tudós magyar az ilyeneket
közönségessé tévén, mentse meg az elveszéstől. Én is
azért kívántam
kedves nemzetemmel közleni egy olyan originalis darabot,
amely nem
tökéletes ugyan, de van benne legalább olyan, amivel
megérdemelhette
ezt a helyet, amely - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- -
- - - - - - - - - - - - -[22] Ez a darab
tökéletességre nem mehetett
az Auctornak[23] reménytelen halála
miatt, ő Bacchussal együtt
meghólt és eltemettetett, s végre nem vihette, amihez fogott.
Sajnálhatni, hogy így esett: de feltámadását nem várhatni,
- mert
már meg is büszhödt, és valósággal nem alszik, hanem
meghólt.
De bizonyos reménység bíztat
bennünket, hogy nemcsak az
autographumot rendbe szedni, hanem a literaturánk nagyobb
díszére
folytatását is fogja közleni mindnyájunkkal, kik azt
voltaképpen
óhajtjuk, a meghóltaknak érdemes successora... kit is
ennek
teljesítésére igen kérünk, a szép tudományok nevébe
kénszerítvén. A
jelentett darabot megkűldöttük érdemes olvasóinknak a
Bibliotékában.
Utólsó jegyzések
Nyomtatott kopertával még
mostan nem szolgálhattunk érdemes
olvasóink, jóllehet eléggé igyekeztünk benne, de nem
lehetett,
minthogy a typographiába két sor kopertára való betű nem
találtatott.
A közönséges typographiába kéntelenítettünk tehát
próbálni, de
ott olyan feleletet kaptunk, hogy a communitástól instálljuk a
szabadságot.[24] Farsang végin tehát
instantiát fogunk beadni,
hogy január 27-dikére szabad legyen kopertát nyomtattatnunk.
-
Jegyzéseinket lásd a Bibliotékában.
Psyche ugyan eljár az
újsággal s pillangó-szárnyakon télvíz idején
is elviszi a fársángi újságokat: de olvasóinktól amellett
megkívánja
a jutalmat[25], és aki ezt tőle megvonja,
magának tulajdonítsa, ha a
férjének, Cupidónak, pisztolya rásűl. A szép feleség
panassza hatalmas
rúgó!...
*
[1] | Psyché Cupido felesége. Lásd. Apul.
Met. - Fulgent. -
Montfaucon - la Fontaine. |
|
[2] | Nussberg. Sparge marite nuces! Virgil. |
|
[3] | Officina Ciceronis et Questiones
Tusculanae. |
|
[4] | Fekete betűk a fejér papiroson, a
levélben. |
|
[5] | Landau, ou la Mort! |
|
[6] | A Louvre-palotával általellenbe van a
Telegráf. Lásd Detsyt |
|
[7] | Találós mese. Fejtse meg, aki Oedipus! |
|
[8] | La Tour egy ausztriai nevezetes
generális: de itt másra van célozás |
|
[9] | Az itt megnevezett helyek, az
Ázsiából, Afrika alatt, Amerika
napkeleti részén egész Angliáig ilyen renddel vagynak
helyheztetve,
amint ezeket a mappába meg lehet látni |
|
[10] | The Paplan anglus kikötőhely, amint a
neve is mutatja |
|
[11] | Tunc pauper cornua sumit. Horác |
|
[12] | Lacryma Christi egy az Európának
legnevezetesebb s a nagy
asztaloknak legdrágább borai közzűl. Terem
Neapolisba. Lásd
a butelliákat |
|
[13] | Magyar újságok |
|
[14] | Még nincs a bibliotékába. Jó volna
egy naturalis collectiót
csinálni. Lennénk én procurátora - |
|
[15] | Noctis Meridies. Catachresis! Lásd
Feyert |
|
[16] | Orosz birodalom. Eros. Szerelem. Lásd
Anakreon Erósi
Statisticáját |
|
[17] | Herceg Amorov, mint Suvarov |
|
[18] | Éppen mikor ezeket írtuk, akkor
érkezett a F. Udvari
Cancelláriáról egy sárga zsinóros kurir gyalog,
jelentvén,
hogy az említett lengyel contrallor minden muzsikai
chorusával
együtt elérkezett. És így futurum in perfecto debet
poni, iuxta
syntaxin Hebraicam. Lásd Schroedert! |
|
[19] | L. B. Ez most nem azt teszi, hogy Lector
Benevole, vagy Loco
Sigilli: hanem teszi azt, amit kívánok, hogy valaki
kitaláljon.
Én adtam lumentet. - Az eskető volt Tiszt. Lévai
Bálint uram;
most már találja ki valaki! |
|
[20] | Ezt az utópiai újságot egy jó
barátunk közlötte velünk. Benne,
amint látszik, van célozás azon nevezetes
cívódásra, mely itt
ezelőtt egynehány esztendőkkel hazánkban is
felfordúlt: Vajon az
asszonyok, (azaz az embereknek fele része,) emberek-é,
vagy nem?
- Most legközelebb fog kijönni Bécsben Trattner
betűivel ilyen
matériájú könyv, mintegy nyolc vagy kilenc árkusban
in 8vo.
Németországba is jött ki legközelebb egy ilyen
könyv, pro et
contra, már negyedszer is kellett kiadni. Oly kapós az
ilyen
dibdábság! - - - Különben ezen helyiségekről
lásd az Utópia
mappáját. Norimb. Fol. |
|
[21] | J. B. Rousseau Francia poéta írt egy
Morosophie nevű poemát.
Más ettől J. J. Rousseau genevai civis |
|
[22] | Lásd alább a Bibliothékában.
Vígjáték |
|
[23] | Én |
|
[24] | Lásd Maittaire Annal. Typogr. |
|
[25] | A jutalom a legnagyobb jutalom lesz, jó emlékezet s szívesség, nemcsak erre a félesztendőre, hanem egész életünk fél esztendeire is kell tenni. A K. K. Hof Lieb Amts Zeitungsexpedition. Pro Magyar Psyche |
(2)
Magyar Múzsa
Nymphae, noster amor, Libethrides!
aut mihi carmen, Quale meo Codro,
concedite: - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - Aut si non possu-
mus omnes, Hic arguta sacra pendebit
fistula pinu!Fiorenza, D. I. Giauar. 1795.
Strena, e festa epitalamica
In Occasione delle felicissime Nozze dei Nobilissimi ed Eximii
Signori
D. ESAIA BUDAI Dottore nell' Filosofia, e Professore, della
Storia ed
Eloquenza nel Collegio Riformato di Debrecino, citta Ongarese ec.
e
D. CHIARA ERCEI figliuola del Reverendissimo Signore Daniele
Ercei,
Pastor di Torino, Oppido d'Ongria.
Diva, vernanti residens Cythero,
Quae colis gratam Paphon, et virentem
Laeta cum Nymphis Amathunta lustras,
Alma Dione!
Huc ades voto properante flavos
Myrteis crines resoluta sertis,
Huc ades, nectar roseisque fundens
Basia labris.
Qualis ad pulchrum veniens Adonin
Cyprios olim petiisse saltus
Diceris, tales, Erycina ridens!
Indue vultus.
Huc pharetrati veniant Amores
Aetheris blandi vada navigantes[1]
Flore Paestano: comitetur omnis
Turba Jocorum.
Huc Voluptates veniant beatae,
Huc et optato pede Gratiarum
Laeta festivos veniat corona
Dicere cantus!
Vos Hymen doctis foribus sonare
Nunc jubet Carmen Geniale Sponsis;
Nunc ubi blandas retulit tenebras
Lucidus Hesper.
Dicite: »Aeternos agat hoc Par annos!«
Dicite: »Aeternos amet hoc Par annos,
Grata carpentes Veneris sub imo
Gaudia corde.
Lustra viventes peragant beata,
Mutuo iungant thalamos amore,
Sera sic olim genibus propago
Ludat avitis.«
Haec et aurato generosa Pallas
Reddidit plectro: sonuit canorum
Barbiton Musis: sonuit sacratis
Collibus Echo.
Filidoro Benvenuto Blandusiense,
Pastor Arcade.
[1] | Aetheris blandi vada navigantes Flore
Paestano - A levegő égben rózsa virágon úszkálván. Lásd Gessnert |
A szépség leánya
A hajnalcsillagnak, mely az első reggel
A több csillagokat húnytatja sereggel,
S felszedvén az éjnek megrongyolt
kárpitját,
Kitárja a piros napkeletnek
nyitját,
Halvány ezüst színnel tündöklő udvarán,
A kellemetesség mosolygó pitvarán
Áll egy dicső templom, melyben a
szépségnek
Szíveket bájoló szövétneki
égnek.
A mesterség benne ólcsítja a drágát,
A drága neveli annak méltóságát.
Jáspis sziklákon áll smaragd
menyezete,
Az arany s a gyémánt csak külső
szemete.
Körűlte mírtus-fák kásia bokrokkal
Szent árnyékot hintnek nyájas illatokkal.
A rózsások között szerelmes
platanok
Zőldelnek, s ágaik mind
hervadatlanok.
Az izzadó vesszők balsammal csepegnek,
Melyek a viola-tőlcsérbe peregnek,
A játszva kerengő zefirek
felvervén
E kedves szagokat s egymásba
kevervén,
Öröm-suttogással a fát szaladozzák
S a tiszta levegőt öszvebalsamozzák.
Körűl, a liliom- és
thim-patikába,
Zsibongnak a méhek egy édes
munkába.
Itt csinálnak olyan mézzel száz kast teli,
Mely a mi keserűbb mézünket mézeli.
Ezüst szín habokkal túl egy
forrás fakad,
S egy széles kőszálról víg
csergéssel szakad.
Partjait sok ezer virágok hímelik
S lesuhanó vizét csókokkal tisztelik.
A szerelmes fűzfák hűs alját
mellette
Kellemes zőld pásit-bársony
terítette,
Hol édesek szoktak lenni az alvások,
S csak gyönyörködtetők az álmodozások,
Melyeket még jobban édesít
messzéről
A gerlicenyögés a fák
tetejéről
S a fülemilének ékes éneklése,
A játszó pacsirta cifrázott zengése.
Körűl papagállyal zengenek határi,
Örömnótát sípol a tenglic s kanári,
Melyeket sok ezer muzsikák
kevernek,
S a vőlgynek echói mindent
visszavernek.
E víg koncerteken a szépség leányi,
Az érzékeny szívek imádott bálványi,
Koszorúzva járnak s
öröm-danolással
Víg táncokat, öszve fogódzván
egymással.
Nyájas etéziák körűltök lebegnek
S ruhájoknak vékony ködén enyelegnek.
Az örömök velek tombolnak a
fűbe,
A szerelmek száz lest hánynak a
sűrűbe.
A gyönyörűségek édes bágyadással
Enyelegnek, mint fél-álomba, egymással.
A tréfák s a vídám nevetések
sorral
Kacagva repdesnek sokféle
táborral.
Ámor egy zőld szőlő-lugas árnyékában
Fűzi a szíveket hosszú pórászában,
Méreggel mézeli köszörűlt
nyilait,
Nevetéssel veti fel kalkulussait.
Bacchus kezet fogván vele a lugasba,
Borát kurjongatva önti a nagy hasba.[1]
Kívűl a lugason fáklyát gyújt
Himen.
Triumfál a nyőstény mellé
kerűlt hímen.
Ezek közt pirosló orcával s ajakkal
A délceg ifjúság jár felemelt nyakkal.
Kedves mátkájának pillogat szemébe
Az új szerelemmel gerjedező Hébe,[2]
S hószínű karjait karjaiba
fűzvén,
Sétálgat, mosolyog, az únalmat
űzvén.
*
Maga benn a szépség istenasszonykája
Szép, mint a felkelő reggelnek formája,
Igéző súgárral fénylik
mosolyogva,
S minden teremtést tart
aranyláncon fogva
Óltárán ég ezer szívnek áldozatja,
Mely a sohajtások füstét haboztatja.
Fegyver nélkűl áll fel ennek
köz hatalma.
Elég erre egy szó, nem kell
aranyalma.
Nyilait pillantás szárnyain hajítja,
Mely a szívnek belső rejtekit megnyitja,
Térdre hullat mindent egy
kézszorítással,
Bőlcset is megbájol fél
mosolyodással.
Ritka teremtésre fest ő olyan mázat,
Hogy remek lehessen rajta az ábrázat:
De akire nyájas szemekkel
tekintett
S tisztább súgáriból reá
bőven hintett:
Akármely fáradság azért kicsiny érdem:
Sőt fáradság nélkűl lehet-e, azt kérdem?
Van a többek között egy ifjú nimfája,
Mely szép újjainak egy remek munkája,
Ki ha középszerű szépségekkel
bírna:
Pennám róla hosszas oratiót
írna.
De szépűljön ezzel az olyan
ábrázat,
Melyre vagy miniom, vagy vers kent
szebb mázat.
Nem alacsonyítom szépségét meg azzal,
Hogy a dícséretet szórjam rá halmazzal.
E' legyen legnagyobb
magasztalására,
Hogy csak azt mondom meg: ez - -
- -
- - - - - - - - - - - - - Ercsei Klára!
Írta: Szépligeti Édes
József,
minden szépeknek igaz tisztelője
addig, ameddig az aesthetica kívánja.
[1] Önti a nagy hasba. Bacchust nagy potrohos hassal festik
[2] Hébe. Az ifjúságnak istenasszonya: Uxor fingitur Juventutis
Lakodalmi kar
Ifjak
Örűlj, tanúlt ifjú! nyugtató partjára
Értél futásodnak, örűlj: tiéd Klára!
Örűlj! kösd myrtussal körűl
homlokodat,
Innepeld örömmel e vidám
napodat.
Állj fel a partra-ért hajód árbocára,
Tekints fáradságos útad scénájára;
S körűlnézvén minden eddig volt
munkádon,
Nyugtasd meg elfáradt szemedet
Klárádon.
Akkor triumphusi örvendő énekkel
Bíztasd jobb órákról ölelő kezekkel.
Boldog vagy! s ha mi is azt nem
kedvellenénk,
Ritka szerencsédet nagyon
irígylenénk.
Most pedig örűlünk; s tőlünk az ajándék
Lesz egy lakodalmi jót kívánó szándék.
Örűlj, tanúlt ifjú! nyugtató
partjára
Értél futásodnak, örűlj: tiéd
Klára.
Szűzek
Szent öröm lepje meg ártatlan lelkedet,
Bóldognak mondhatunk, óh szép szűz! tégedet.
A te szűz erkőlcsid díszes
szépségeddel,
Amit érdemlettek, dicsekedve vedd
el.
Szerettek az egek, s megvan a méltó bér,
Egy oly bér, mely sok száz tálentumokat ér.
Menjél kiterjesztett karral
kebelébe,
Így öntsd ki ártatlan lelkedet
lelkébe:
Egy szűz nyájassággal rápillantó szemmel
Bíztasd holtig tartó igaz szerelemmel.
Örűlj velünk, mi is, ímé, mind
örűlünk,
Rátok jót kívánó érzéssel
hevűlünk.
Eddig kosaradat tőltöttük virággal,
Most már gyümőlcsökkel szagoskodó ággal.
Szent öröm lepje meg ártatlan
lelkedet,
Bóldognak mondhatunk, óh szép
szűz! tégedet.
Ifjak
Menyasszonnyá lettél, aki vóltál hajadon,
Pántlika helyett már konty van a hajadon.
De azért virtusid díszét le nem
bontja
A menyasszony öszvesodrott kontya.
Sem komorabb idők reád nem borúlnak,
Hogy már a leányi nyájas nevek múlnak.
Egy szőlő magába a nedves
főldre dűl,
A féreg is rágja, a béka is
ráűl:
De ha fához érhet ölelő kezekkel,
Magosra felfuthat piros gerezdekkel,
Akkor az fáradtra hint kedves
álmokat,
Édes nektárjával meg is újít
sokat.
Mi látjuk ama szép scénát már előre,
Melyben boldog élted foly le jövendőre.
Menyasszonnyá lettél, ki voltál
hajadon,
Pántlika helyett már konty van a
hajadon.
Szűzek
Te is férjjé lettél, ki vóltál nőtelen,
Űlsz a bársonyból font asszonyi kötelen,
De azért csak benned olyan lélek
marad,
Hogy a kalitkádba cseveg már
madarad:
Nem fogják el házi gondjaid eszedet,
Nem únalmasabbá teszik életedet.
Mert majd a régiség setét
éjjeléből,
A megúnt könyvháznak komor
tömlöcéből
Gyönyörű lesz Klárád hajnalára menni
S a szerelem-házban magad kipihenni.
Hozzá mégy; megelőz, nyájas
szívvel örűl,
Ott elmédről minden izzadást
letörűl.
Akkor, óh mely édes lesz néked az élet,
Mikor a munka is gyönyörűsséggé lett!
Te is férjjé lettél, ki vóltál
nőtelen,
Űlsz a bársonyból font asszonyi
kötelen.
Mindnyájan
Örűljetek, kedves párok! egymásba fellelitek
Mindent, ami örvendésre indíthat; örvendjetek.
Gyönyörűség kebelében
tőltsétek a napokat,
A kőlcsönös szerelemmel
balsamozván azokat.
Érezzétek meg egymásba, mely nyájas tűz égeti[1]
Azt a szívet, amely más szív lángjait érezheti.
Akkor habzó indúlattal és
tisztelő hálával,
A legforróbb szerelemnek egy szent
kézfogásával
Álljatok meg megnyúgtató oltáránál Himennek,
Egymást ölelve mondjatok egy víg éneket ennek.
Most pedig öröm zengjen
harsogtató lármával.
Vivat! Vivat! a vőlegény kedves
menyasszonyával!
Vivat! még egyszer kiáltsák e szép párnak mindenek,
Vivant, akik őhozzájok ide gyűlekeztenek.
Örvendjetek, kedves párok!
egymásba fellelitek
Mindent, ami örvendésre
indíthat, örvendjetek!
[1] Ardua, quae pulchra
Házasodj meg: mert rosszúl jársz
Quod potest fieri per pauca, non debet
fieri per plura.
Klióval szűz Pazifaé!
Pendítsed citerádat.
Bőlcs Priapus, ezek mellé
Szállítsd szent múzsáidat.
Aganippe szent hegyéről,
A Helicon vize mellől
Eljövén, segítsetek!
Elbeszélni következem
Rigmusba már magam is,
Polyphemus,[1] a szerelem
Kis istene mely hamis!
Mely gyilkos az a péterkés,
Mellyel a szívbe vermet vés
S veterani barlangot.
Ezért egy igen nagy házon
Mely nagy gyalázat esett!
Mikor benne báró Jázon
Arany bundát keresett.
Ez a kutyásdi gyalázat
Lángba dönté ezt a házat, -
S beleégett Medea.
Hát mikor a híres Dafnét
Megszerette Minerva,
A bodzába bútt, de onnét
Hajde, salva venia.
Régen ilyen érte Dafnét,
Ma is éri ilyen Rafnét,
Míg firkál Raf: fűr Kinder.[2]
Nálunk is esik fársángba
Gyakran olyanforma román,
Ha a dáma favorita
S a gavér nagy kurtizán. - -
De ha ílyeket említünk,
Profanus auctorok leszünk:
S kikasztrál Juventius.[3]
Hát még Trója miként jára
Hajdan a görögöktől,
Hétesztendős háborúba
Szenvedvén kivűl belől;
Minthogy elragadta Idát,
A török basa leányát
A trójai plebanus.
Marsal Priam és Simois
Miként attakírozák,
De a Trója sodromi is
Bástyát hogy óltalmazák,
Míg az amazon-seregek
Császárostól elérkeztek
Az Ajax vize mellől.
Végre a trójaiakat
Hogy verék le fesztunggal,
Mikor Creusa megszaladt
Centaurus társaival;
De Achilles a görögöt,
A rácot, örményt, törököt
Kiágyúzá Trójából.
Végre miképpen Helena,
A tengerek istene,
Az ostromlókhoz leszálla
Rác kalugyer képibe;
Felvettette tíz mínával
Tróját és Trója azonnal
Egy falóvá változott!
Íly veszedelmes Piritus
Hát a szerelmeskedés,
Sok kárt csinált in his rebus
Az a gonosz péterkés.
Nem jó ugyan magán lenni,
De másét sem jó szeretni.
Ez egy házi scrupulus. - -
Megvan: lagzi, keresztelő
Ennek legjobb flastroma.
Vőfit kell hívatni elő,
S ma sógor, holnap koma.
A versbe is szép módi a',
Ha van benne cadentia[4]
S egy sor olyan, mint másik.
*
[1] | A poétának gondolatja szerint a kis
Amor Polyphemus. Ezt vagy a
nagy képzelődés csinálja, vagy a nescio! |
|
[2] | Rafnak munkái vagynak für Kinder, mint
Geografia és Naturalis
historia |
|
[3] | Juventius S.J. Auctorum Castrator ipse
incastratus. Sok van ilyen! |
|
[4] | De csak két soros legyen ám a cadentia |
(3)
Magyar Bibliotéka
Egy posthumus töredék
Egy nevezetes fragmentummal
kívánok szolgálni az érdemes
publicumnak, melyet ha egyéb becséért nem tarthatunk is,
legalább
azért meglehet, amiért más diribdarab régiségeket. Egy
esmeretes
írónak halála után maradott írásaiból való ez; amint
látszik,
közönségesen produkálódott vólna. Ami híja van, én
kipótolni
kívánom. Folytatni fogja a meghóltnak successora talám,
talám.
Hogy pedig ez authenticum, ímé közöljük az
authentizálóknak neveit
is.
Coram me Stephano Kováts civem
Coram me Paulo Szabó, civis
Extrad. per Jur. Notar
Franc. Janótza
![]() |
![]() |