CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó.
Életrajzi tájékoztató.
Versek 1901-1904.
A dalok
Felhők útján
Még nem tudom
Valami...
Irígység
Álmok
Némaság
Bús strófák
Tifelétek
Ősz van
Vársz-e?
Ne félj!
Dal
Álmodás
Árnyak
Emlékszel-e?
Líra
Dal a dús királyról
Orgonavirág
Hópelyhek
Vallomás
Nem érzed?...
Ez még nem...
Kicsi kerted
Érezni...
Búcsú
Ha majd...
Elválás
Ikarosz
Bolyongás
Szomorúság
Csend
Rózsalevelek
Vallás
A puszta kertben
Anyám
Világgyűlölet.
I. N. R. I.
Álarcosok közt
És szólt a költő
Dal a kartonruháról
Őszi hangulat
Temetés után
Magamhoz
Episztola
Elégiák
Piroskának
Beszélt a püspök
Van egy falu
Tragédia
Jó öreg eperfa
Beata
Régi nóta
Szerelem
Ballada
Poétasors
Árny az éjszakában
Kossuth katonái
A magyar ifjakhoz
Szent hamvak
Vergődés
Hitért
Szomorú szemmel. 1904-1909.
Szomorú szemmel
Nem bánat az...
Ha láttad volna...
Szerenád
Örök szépség
Májusvárás
Fölöttem az árnyak...
A szivem
Tudom, miért
A vétkünk
Ó csak ne vádolj!
Te nem lehetsz...
Csóktalanul
Apage
Jégember
Nem ártunk már...
Sirások rabja
Aratás nélkül
Méntás ablakok
Álomkirály
Anakreon a bölcsekhez
A mostohám
A halál apródja
Az én örömem
Életöröm
Én
Fogantatás
Arany-napok
Gábor és a lányok
Egy asszonyt várok
Örökre
Memento
A sátánhoz
Altató
Ó ne sirasd...
Virág-imádság
Magdolna vár
Jairus leánya
Legenda
Mea culpa.
Ha én megyek.
Átok alatt.
Az én papságom.
Itthon.
Betlehemesek.
Budapest.
Ady Endrének
A grófi kastély
Senki küldöttje
Öreg házban
Sötétség
Álmok asszonya
Asszonyszív
Don Juan végrendelete.
Üzenet a kályhasutba
Megjöttem.
Arckép helyett
Élet szeretője. 1909-1914.
Bús monológ egy arckép előtt
Élet szeretője
Ha a függönyt leeresztem
Anyaföld
Hajnalban a perronon
Én bús utam
Békitő ünnepi ének
Venézia
A bohém gyásza
Kiss Józsefhez
Lola Tesi hegedűje
Cézár, én nem megyek
Magamnak mondom
Egy fáraó-szobor talpára
Életem
Uri ének
Uj város előtt
Agarászinduló.
Az én utam.
Fakó napok vallatószékén.
Én is elmegyek
A napjaim
Lelkek cseréje
A szépségének aszkétája
Faun keserve
A köntösére.
Vendég a szobámban.
A te tisztitó csókod.
A szépség-vonat őre.
Dionysos igy dalolt
Mit akarok?...
Kezek beszéde
Szabad-e még?
Örök mise
Behunyt szemekkel
Ékszerek
Ne féltselek
Beethovent hallgatom
Hideg tavak táján.
Látogatás álomkastélyban
Menekülés
Mélységben
Késő bánat éneke
Szökés
Tavaszi alléban
Emlék-tó titka
Új könyvem fölé hajolva
Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. 1914-1915.
Egy arcképre
Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén
Levél a gránicról
A nagy dáridó
Őrségen
Vasárnap a sáncon
Ének a gránicon
Magyar katonák dala
Üzenet a kedvesnek
Tábortűz mellett
Csodák.
Levél nyugatra
Visszavisz a szomoruságod
Itélet napjai
Ima a lengyel dombon
Őrtűznél
Könyörgés harc hajnalán
Csak egy éjszakára...
Petőfi lelke
Alexis levele Alexandrához
Álom a sátorban
Dicsőség a magasságban
Repülj már levelem!...
Varsó felé...
Ne szomorkodj, Bálint...
Gorkij önkéntes
Egy repülő lapra
Tizezredik könyvem táblájára
Magyar asszony írja...
Látod-e, lengyel!
Végvári sáncokban
Eredj, Szilveszter!
Egy fehér kutyához
Levelek a kálváriáról. 1915. 1917.
I. rész. 1915.
II. rész. 1917.
Rabságban. 1915-1917.
Przemysl.
Tavaszból a télbe
Foglyok
Orosz tájkép
Rab magyar imája
Zúg az itélet harangja
Kisenew vénje
Könyörgés az álomhoz
Lantos ének Przemysl megvételéről
Óda a gyűlölethez
Mikor mondom már?
Puskin nagy lelke, Tolsztoj, Turgenyew
Halkabban...
Hamlettel a temetőben
Omszki emlék
Ali Hajdár török költőnek
Magyar bárd sorsa
Dicsértessék!
Baky testvérnek!
Akik az istent elrabolták
Egy kerti ház
áÁva gyerek karácsonya
Harminc évig a pusztában
Le az álarccal!
A kokárda
A márciusi akarat
Turáni ének
Halottak napja.
Rab vackokon.
Asszony-bajtársam.
Gőgös Hunniában
Szép Ernő levelére
Enyém-e még?
Hazatérés.
In memoriam.
Szobrot nekik!
Megtartalak
Megbékülés
Dögmadarak
Zsoltárok a sivatagban.
Amit szerettem volna
Latrok között
Sivatagban
Könyörgés
A dicsőséges jobbhoz
Miért szitkozódnak?
Akik velem jöttek...
Szent Ilona foglya.
Tiborc is elment.
Dosztojevszkij özvegye.
D'annunzio.
Remete a bálban
Ottó
Bilincsek utján
Sir Roger Casement
Sirvers
Jézus.
Sötét hatalmak kezében.
Sirkövére
Utolsó tánc
Aranyról emlékezem (1817-1917.)
Hegedűszóló
Tompa (1817-1917.)
Boldogasszony őrváltása
Tomory úr nagymiséje
Fogoly honvéd testamentuma
Egy gyöngéd lelkű grófnőhöz
Isten kegyelméből
Üzenet a kórházból
Testvérem ágya mellett
Öröme van a pacsirtának
A béke jön
Mihályt hazaviszem
Zsoltár
Az élet titka
Gyónás
Jegyzetek.
Bevezetés.
Rövidítések
Irodalmi tájékoztató.
Jegyzetek az egyes részekhez és a versekhez,
Egyben sorrendes tartalommutató.
Előszó
A magyar költészetnek egyik legnagyobb csillaga Gyóni Géza. Akkor ragyogott fel a magyar égen, amikor vasban, vérben állott a nemzet: a világháború idején. Fényéből a magyar katona, a magyar vitéz és a vágyódó magyar szív szerelmes dala sugárzott a magyarságra.
A világháború egyetlen magyar költője Gyóni Géza. Ő adott hangot a magyar katonának, a magyar vitézségnek, a magyar erőnek.
Élete és pályája csupa költészet, csupa romantika. Már első lépéseire is az élet és irodalom felé a végzet súlya nehezedik. Ifjúsága, fejlődő férfikora szorosan összefonódik a békebeli magyarság életével. A kirobbanó világháború teljesíti be végzetét és szólaltatja meg költészetének egész hatalmas orgonáját.
Gyóni Géza mint egyszerű közlegény szolgált a hadseregben. Sorsa az ostromzár alatt vívódó Przemysl várába vezette; ott, a hősi küzdelmében hörgő várban jelentek meg versei, melyeknek néhány példánya repülőgépen szállt Budapestre. A versekben a harctéren szenvedő és hazavágyó katona énekelt; azon a szép, tiszta hangon, amelyből hiányzott minden hősködés, de annál teljesebb volt az igazi hősiesség. A versek nagy feltűnést keltettek; egy nemzet ismert bennük magára.
Gyóni Géza életének regénye orosz fogságban ért véget tragikusan. Szíve még mindig orosz földben porlad... A harcnak és szerelemnek, a szenvedésnek és hitnek, az igaz emberségnek és igaz magyarságnak ez a kivételes költője eddig nem szólalhatott meg teljes hangszerével: kötetei elfogytak, régóta nem kaphatók, bár folytonosan keresik. A magyar lélek állandóan visszavágyódik hozzá.
»Gyóni Géza összes versei« címen most egy kötetben kapja itt az olvasó költőnknek hat, megjelent kis kötetét. Tartalmi tekintetben kiadásunk alapjául szolgáltak a következő kiadványok: 1. Versek. Pozsony (Wigand, 1904.) - 2. Szomorú szemmel. Budapest (Franklin.-T. nyomd., Lampel bizom., 1909.) - 3. Élet szeretője. Versek, 1909-14. Budapest (Athenaeum, 1918.) - 4. Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (5. kiad.) 1914/5. (Athenaeum, 1921.) - 5. Levelek a Kálváriáról és más költemények (a fogságból). 1915. Budapest (Athenaeum, 1916. jún.) - 6. Rabságban. Utolsó versek. 1915-17. Budapest (Athenaeum) 1919.
Sorrend tekintetében a hazakerült kéziratok alapján az 5) és 6) számú köteten az a változás történt, hogy a »Levelek a Kálváriáról« 1. leveles részéhez vettük a »Rabságban« c. kötetből a kálváriás levelek 2. részét, a régi kálváriás kötet »Más költemények« c. verseit meg áttettük a »Rabságban« c. kötet elejére. Ez utóbbi kötet függelékét, az »Angol dolog« c. alatt megjelent fordításokat pedig itt elhagytuk; azokat egy tervbevett »Gyóni Géza összegyűjtött versei« c., teljesen új tartalmú könyv végére szántuk.
Életrajzi tájékoztatót adunk e könyvünk elé. Az röviden az olvasó elé vetíti időrendben költőnk sorstragédiáját s tájékoztatja röviden a hat kötet keletkezéséről is.
Függelékül rövid jegyzet-részt is csatolunk. Abból értesül az olvasó és a kutató az egyes kötetek kiadásának - a viszonyok miatt - nem mindennapi, igen érdekes történetéről s megkapja az egyes versekhez a legszükségesebb tudnivalót. Ez - sajnos - a mostani nyomdai anyagviszonyok miatt nem történhetik olyan mértékben, mint szeretnők; de hisszük: egyszer ki fogjuk elégíthetni részletes könyvészeti jegyzetek közlésével a tudományos álláspontot is teljes mértékben.
Erősen bízunk abban, hogy »Gyóni Géza összes versei« megtalálják az utat minden magyarok szívéhez. Annak a költőnek szellemi hagyatéka, aki a világviharral vemhes békés évtized egyéni és magyar gyengeségeit és vágyait »szomorú szemmel« siratta, aki »az erő és a vas« vitatkozásában keményen megállott s a magyar vitézi erényeket énekelte, aki a »rabmagyar«-okat és az »itthoni magyar Máriákat« vigasztalta és végül maga vigasztalanul pokoli lelki máglyán - hazája sorsáért aggódva - elégett »fagyos Szibériában«, - annak a költőnek szellemi hagyatéka valóban »lelki prófuntja« lehet nemcsak a világháborút átélt magyarságnak, hanem, - még inkább kell legyen - az ősi vitézségre tudatosan nevelt mindkét nembéli magyar ifjúságnak.
Budapesten, 1941 május havában.
A KIADÓ.