Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
Ámulva búvik a szivem
S zizegve hull a naptár levele.
Vén küszöböm sír, mint a gyerek,
Amikor jössz, hogy többször gyere.
Erős csapatban régi napjaim
Elfúlva rágják a fülem -
Bennünket mért nem csókoltál belé?
És nem értik, hogy sápadtak, buták,
Hogy fényük nem lehet a szemedé!
1926 nyara