Címlap

Josef Hora
Szivem testvére, az idő...

Patakok a füzesben, honom
     pillés rétei, szelektől üzött
     napok, kik rózsás hajnalokon
     jártok a rónák árnyai között,

álljatok meg végre s tág sugár
     sátrat üssetek a táj füvein.
     A csendet félrevonó kéz homály
     kendőjével kimossa sebeim.

Más óra ez, más táj szele,
     izzóbb nap süti fejünk.
     Más csillagokhoz, más álmok fele
     fordul az égbolt velünk.

Meging, arcomba rogy, pihen,
     elönt virág szagával lüktető
     s létem óráit kimérő szivem
     testvére, az idő.