Tétel adatlapja
CÍMLAP
Jókai Mór
Egetvívó asszonyszív

TARTALOM, ÉLETRAJZ


Tartalom

Első rész

I. Két arckép
II. Egy halott falu
III. Kutyák és kutyábbak
IV. Az utolsó görög
V. A fonóház
VI. Kőművesné asszonyom meg a nagyfejűek
VII. A vörös szekerek
VIII. A zsoltárok harca
IX. Asszonyok harca
X. Unalmas dolgok
XI. A negyedik parancsolat
XII. Nászéj a pásztorkunyhóban
XIII. Kardos Sára asszony
XIV. Tábori élet

Második rész

I. Salva Guardia
II. A piktor
III. Az arcképek
IV. A nagy katasztrófa
V. Az ítélet
VI. Tánc közben
VII. Őrült Lehetetlenségek
VIII. Az égküldte tanú
IX. A nagy futás
X. A válás
XI. Igazolás
XII. Jutalom e földön
XIII. Leánykérés
XIV. Elveszett szívek
XV. A kócsag védelme a sólyom ellen
XVI Törvényes bigámia
XVII. A gyermekkéz betűi
XVIII. A gyermekruhácskák

Harmadik rész

I. Az apai puska
II. Életpálya-választás
III. Katalin
IV. Az Erynnisek
V. Megszabadulás
VI. Harmadik feleség
VII. Az arckép
VIII. Az anya harca
IX. "Valóban ő az!"
X. Halálos öröm
XI. Azok a harangok!

Igazoló adatok

Ifjabb Baranyi Miklós adománylevele
Halotti prédikáció Benedek Mihály lelkésztől


Életrajz

Jókai Mór (1825-1904): író, újságíró, szerkesztő. Komáromban született kisbirtokos nemesi családban. A pápai önképző körben ismerkedett meg Petőfivel. Bár ügyvédi oklevelet szerzett, első regénye, a Hétköznapok (1846) sikerén felbuzdulva az írói pályát választotta. Pesten a Tízek Társaságának tagja, 1847-ben az Életképek c. folyóirat szerkesztője. A szabadságharc idején a forradalami ifjúság egyik vezére. Világos után bújdosni kényszerül, majd élclapokat szerkeszt (Nagy Tükör, 1856; Üstökös, 1858). 1863-ban megindítja a Hon c. hírlapot. 1865-ben képviselővé választották, az országgyűlésen a Határozati Párthoz csatlakozott, és életre szóló bartáságot kötött Tisza Kálmánnal. A politikától fokozatosan visszavonult. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte, ekkor jelentették meg műveinek százkötetes díszkiadását. Születésének centenárumán kódexet neveztek el róla. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak, 1858-tól a MTA-nak.

A nemzeti romantika megteremtője. Romantikus idealizmusa, színes fantáziája, mesélőkészsége révén a legnépszerűbb magyar prózaíró, regényei teremtették meg a mai értelemben vett olvasóközönséget. Műveinek szellemét alapjaiban a liberalizmus és optimizmus hatja át, amely 1867-ig szinte nemzeti ellenállást jelentett. Csaknem minden írásában a tevékeny akaratot segíti diadalra. "Legfontosabb jellemvonása talán a mese, a megköltés. Állandó lebegésben, felfokozottságban, önnepi ragyogásban tartja ez az aspektus. Hőseiben eszményeket jelenít meg, mellékalakjaiban pedig a vágyott vagy ellenséges atmoszférát. Műfajában nagyon közek áll a legendához, Thomas Mann-i 'szép elbeszélések'-hez a mítoszhoz, vigasztalón és bíztatón mesél, új eposz hőséül emeli a hétköznapok emberét, nagyságot, bátorságot, önérzetet szuggerál elbeszéléseivel. Jókai életműve az ember és az élet apológiája." (Mezei József) Művészetét sajátos kettősség, a népiesség és a romantika, valamint a különféle elemek ötvözése jellemzi. Regényeinek szerkezete általában egyszerű: a cselekmény rendszerint vonalszerű, különböző színhelyek és bonyodalmak váltakozása az időbeli előrehaladásnak megfelelően történik. Regényeinek alaptípusai: (a) heroikus, pl. A kőszívű ember fiai (1869), az 1848-as szabadságharc eposza; (b) vallomásregény, pl. Az aranyember (1872), a valósággal szembeállított idillképe; (c) kalandregény, pl. Fekete gyémántok (1870), amelynek tárgya a nemzeti iparosítás kifejeződése; (d) anekdotikus életkép, pl. Egy magyar nábob (1853), amely a reformkor legendáját teremti meg. Stílusának kialakulásában Jósika Miklós, Walter Scott, Dickens, Dumais, Sue, Verne, Zola hatása játszott szerepet. Magyaros, árnyalt, eleven nyelvét, mely kiváló elbeszélő tehetséggel párosult, elsőként Arany János méltatta.

M. Összes művei, 1-100, 1894-1898; Hátrahagyott művei, 1-10, 1912; Összes művei, 1-98 (krk.), 1972.

Forrás: http://www.zone.ee/aurin/lexikon/l_jokai.html


×