A TRAGÉDIA VAUDEVILLE-BEN VÉGZŐDIK

– Jó reggelt, kedves Zárkány barátom – köszönte be egy reggel Leonhoz Nornenstein Octavian fejedelem –, lássa, már úgy vagyunk önnel, mint a megszorult adós a jótékony hitelezővel: mentül jobban eladósodtunk nála, annál többet követelünk tőle. Ön minket lovagias eljárásával teljesen lekötelezett, s már most azt nyerte vele, hogy le nem rázhat a nyakáról. Annak a fatális afférnek még folytatása is van. Nézze csak: micsoda levelet ír nekem az a rettenetes Karakán! Olvassa csak el. Senkivel sem merem közölni, mert ha kipattan belőle valami, akkor kivándorolhatok a fiammal együtt Tasmaniába. Egyedül önhöz van bizalmam. Ön olyan nagyon megnyerte azt. Nos mit szól ehhez a históriához? A fickó leírja, hogy micsoda szemfényvesztési kísérlet volt ő közötte és fiam között. A fiam megvette az ő pofáját, hogy ráhúzhasson egyet, drága pénzért. Én azt el is hiszem, ez az ötlet nagyon hajaz az én fiamhoz. Egészen beillik a conduite-jába. A bramarbas ám megkapta a vágást a pofájára, de nem a fiamtól, hanem öntől, per procura. Persze, hogy ennek most Alienorra nézve semmi becse nincsen. De Karakán úr csak viseli azt mégis. Mármost ez az ember azzal fenyegetőzik, hogy ha én neki ennyi meg ennyi pénzt rögtön le nem teszek, hát ő ezt az egész történetet kinyomatja, minden hírlapnak megküldi, annyival is inkább, mert Kolompi úr ama párbaj indokai miatt, de még inkább a következményei miatt neki felmondott, most ő kenyér nélkül maradt, harc- és írképtelenné lett: ezt a levelet is balkézzel calligraphiázta. Mármost mit csináljak én ezzel az emberrel? Tanácsoljon ön. Agyonüttessem-e? Befogassam-e? Vagy kifizessem? Hogy elhallgasson.

– Egyiket se kísértse meg ezek közül magasságod. Az agyonütést ily esetben hazai törvényeink tiltják, a befogatást pedig nem rendelik el. A kifizetés végre semmi célra sem vezetne, mert amint a pénz elfogy, megint itt volna a fenyegetéssel, hogy szólni fog, ha nem adnak. Magasságod erszénye fölött örökösen egy damoclesi zsebmetszőkés függne. Hagyja nálam ezt a levelet, holnap reggelig elintézem az egész dolgot.

– Tartok tőle, hogy már eddig sem egészen titok az a cselszövény, a kaszinóban csipkelődő észrevételeket hallottam elejtegetni.

Másnap reggel a „Jerichói Kürt” tárcájában teljes szövege szerint megjelent Karakán Absolon levele Nornenstein Octavianhoz a princ Alienorral kötött szövetség meséjével együtt.

Nornenstein Octavian az ágy mennyezetéig ugrott fel fektéből, amint ez megpillantotta: „Perfidia, toronymagas!”

Hanem aztán mikor végigolvasta a cikket, akkor kellemesen volt megnyugtatva. Zárkány Napóleon zárszavai a közönséget hívták fel ítélő bíróul, hogy lehet-e hitelt adni ily ízetlen, esetlen eszmeficamnak, amit egy gyanús egyéniség gondolt ki, egy a közvélemény előtt magasan álló család megsarcolására, mely e kicsikarási szándék és rágalom ellen legjobb védelemnek találja azt szórul szóra közölni, átadva a fenyegetőt a közvélemény törvényszékének. Az egész vad mese különben nem is eredeti gondolat, szórul szóra volt az megírva Grandmesnil: „Le duel payé” című vaudeville-jében, amit a Port Saint Martinban előadtak, ki is fütyöltek az első előadásnál. Tehát nemcsak rágalom, hanem még plágium is hozzá.

Fürst Nornenstein sietett Zárkány Leonhoz.

– No, ön szépen megijesztett! Hanem aztán megvigasztalt. Így csakugyan agyon van ütve a mendemonda. De ugyan mondja csak ön: valóban létezik egy ilyen monsieur Grandmesnil, aki egy hasonló tartalmú „Le duel payé” című vaudeville-t írt?

– Nem tudom, mert én sohasem hallottam a nevét.

– Eszerint ez misztifikáció? magyarán, hazugság?

– Olyan hazugság, aminőt az ember a rablónak fel van jogosítva mondani, ki pisztolyt szegez a mellére.

– De kockáztatja ön, hogy valaki nem restelli azt a faradságot, hogy elmenjen Párizsba, s felkutassa a Port Saint Martin színház könyvtárát, s kiderítse, hogy az a darab nem is létezik.

– Azalatt rég elfelejtik itthon az egész ügyet, s ha kiderítik a misztifikációt, csak engem nevetnek ki érte; én pedig újságíró vagyok, rajtam elfér.

– Köszönöm. Mármost mit gondol ön, nem jó volna, ha ön ezt az egész ezer forintot ebbe a hírlapba betakargatva, annak a fickónak elküldené.

– De az bizony annak nagyon jól fogna esni.

Ezért ugyan aztán Leon kapott Karakántól egy levelet vissza, melyben elneveztetík a világ minden nyelvén tolvajnak, rablónak, haramiának, hanem az ezer forint nem küldetik vissza.

Ezzel aztán princ Alienor első kirohanása a tettek mezejére szerencsés visszavonulásával végződött, azt azonban mindenki tudta, ha nem mondta is, hogy ezúttal a nornensteini Pratz dinasztiának Zárkány Napóleon volt a Szobieszkyje.

Azt az érzékeny szívűek megnyugtatására megjegyezhetjük, hogy azért Karakán barátunk nem maradt kenyér nélkül: átment a radikális irányáról ismeretes „Isten ostora” című szélsőbali laphoz főmunkatársnak, ahol tárt karokkal fogadtatott.


VisszaKezdőlapElőre