„BÉLDI PÁL” • 100 arannyal jutalmazott szomorújáték; írta Szigligeti

Tisztelt szerkesztő úr! Ha valaki azt hiszi, hogy a színpad arra való, hogy ott az emberek históriát tanuljanak, azzal aztán azt is el lehet hitetni, hogy az emberek azért vesznek kalendáriumot, mert abból tanulnak szántani! Én ily könnyenhívő nem vagyok. Én meg tudom bocsátani Schillernek is, Shakespearenek is, hogy az orléansi szüzet egymással szemeszöktében ellenkező alakokban mutatták fel, s ilyen formán vagy az egyik, vagy e másik kegyetlenül vétett a história ellen; de mind a kettő gyönyörű drámát írt róla, és én szerényen megelégszem azzal a kevéssel. Béldi Pált sem kérdezem én, olyan szép ember volt-e, mint amilyennek bemutatják, volt-e Teleki Mihálynak akkora szakálla? kopasz volt-e és fogatlan? hanem kérdezem, hogy költői, művészi munka-e az, amit a színpadon bemutattak?… Olyan jó ember vagyok, hogy saját kérdésemre felelek is. Igen. Béldi Pál erős hazafi és gyöngéd férj; a szerelem és féltés egyfelől, másoldalról a közhaza iránti szeretet irányozzák tetteit, s e szenvedélyek küzdelméből fejlődik ki a dráma; először egy csók miatt támadt féltés megbánt lépést követtet el vele; s midőn legelső ballépése véres nyomától visszaretten, akkor meg többé sem ijesztés-, sem hatalom-ígéret, sem a család iránti szerelem nem képes őt rávenni, hogy a második lépést is megtegye, inkább áldozatul veti magát vezeklésre váró hibájának, hazája nyugalmának és a költői igazságtételnek; ez olyan világos, olyan rövid meséje e megragadó tartalmú darabnak, hogy azt mindenki megértette, kivéve egy pár embert, azokat a fő-kákáncsomót kereső betűkóstoló-biztosait a nemzeti irodalomnak, akiknek ellenében, ha vizet iszom is, meg ha Marosvásárhelyen megsütnek is, azt állítom, hogy Béldi Pál költőileg helyes mű, s ha szerzője vétett abban a história ellen, hogy Teleki Mihályt jó szándékú tisztességes embernek rajzolta, én bizony ezt a kegyes csalárdságot megbocsátom neki olyankor, midőn nagyon elfogadható mentsége lehet, hogy kedvenc tárgya mellett nem akarta azt a furcsaságot elkövetni, hogy egy Teleki jutalomra versenyezvén, éppen a Telekiek ősét cibálja meg historice; s tartom ezt különben is oly mellékes dolognak, hogy, ha az egész Teleki elmaradna is a darabból, az nem ejtene rajta csorbát, s ha még egyszer oly elhibázott volna is, nem nyomná le hibáival azt a mérleget, melynek túlsó serpenyőjébe oly szép költői nyelv, oly megragadó jelenetek, oly érzelem-gazdagság és drámai erő van lerakva, aminővel Béldi Pál minden fölvonásában találkozunk. Az előadott mű, az esőszakadás dacára szépen összegyűlt közönség határozott tetszését nyerte meg; s ezúttal az éljenzők között nem voltak „meg sem csattant hangok” hallhatók; hanem igenis egy solo pisszegő; de amiről én nem beszélek; hasonló észrevételek megjárják egy vicclapban; mi azonban komoly emberek vagyunk, s tisztelettel hallgatunk mindenkinek tetszés és nemtetszés nyilvánítására.

Öreg Kakas Márton

[1857]


VisszaKezdőlapElőre