Madách Imre meghalt!

Most vesszük a megdöbbentő gyászhírt, hogy Madách Imre, elv- és szívbarátunk, a szabadelvek tisztalelkű bajnoka, az 1861-i országgyűlés egyik legkitűnőbb kapacitása; az „Ember tragoediájának” lánglelkű szerzője, f. h. 5-én reggel 2 órakor vízkórban meghalt.

A veszteség híre sokkal nehezebben szorul szívünkre, mint hogy magánérzelmeinknek kifejező szavakat tudnánk adni. A szeretet, mely jó baráthoz köt; az összérdek, mely ügyfélhez szít; a becsülés, amely nagy jellemhez vonz; és a remény, mely fényes tehetséghez csatol: mind egyszerre gyászol bennünk.

E gyászt a szabadelvű eszmék s a nemzeti irodalom minden barátja osztani fogja velünk.

Madách Imre azon nagy tehetségek közé tartozott, akik miután erejük egész nagyságában megmutatták magukat legelső föltűnésök alkalmával, onnan egyszerre letűntek, a kortársakra hagyva a fájdalmas tépelődést: mivé lehettek volna egykor?

Életpályája csillagfutás volt; – feljött fényesen – és lehullt.

Legyen neki könnyű a haza földe, melyet forró honszerelmével átmelegíteni törekedett! Áldás emlékére, honfikönny hamvaira!

[1864]


VisszaKezdőlapElőre