MIÉRT KÜZDÜNK?

Minden hadviselésnek megvolt a maga katekizmusa.

A görög harcolt szabadságért, Róma dicsőségért.

A népköltözések harcai földért, a vallásháborúk mennyországért folytak.

Oroszország harcol Circassiában hadi iskoláért, az osztrák katona harcol fegyelemből és nem kérdi, miért?

Magyarország háborúban nőtt fel. Harcolt, hogy hazát szerezzen; harcolt a keresztért; harcolt határaiért; harcolt koronájáért.

Hát most miért küzdünk?

E kérdésre felelettel tartozunk azoknak, kik a csatát viselik.

S e feleletnek határozottnak kell lennie.

E felelet világossá teendi, hogy harcunk végcélja nem adhat politikai véleményszakadásokra okot.

Aki hazafi, az mellette van; aki ellene van, az hazaáruló.

Harcolunk törvényeink épségben tartásáért.

Harcolunk nemzetiségünkért.

Harcolunk határainkért.

Harcolunk azon helyért, mely hazánkat az európai hatalmasságok között méltán megilleti.

Ez a cél, ez a lényeg – a többi formaság s nem ad nevet a háborúnak.


VisszaKezdőlapElőre