A NÁDORHUSZÁROK

Vendég jő!

A nádorhuszárok Linznél körösztülvágták magukat és jönnek haza.

Egyes csapatjaik megérkeztéről már hivatalos jelentések is tudósítanak.

Egy német lap, az O. D. Post igen mulatságosan adja elő, hogy mint jöttek el Linzből a huszáraink.

Az egész ezredet Olaszországba akarták szállítani, de együtt nem merték őket vinni, hanem elosztották négy részre s úgy szállították háromszázhetvenével, egymástól kétmértföldnyi távolságban.

A legelső háromszázhetven reggel érkezett meg Linzbe s délben már hazafelé jött.

Megmondták egyenesen, hogy haza fognak menni, s miután az őrnagyuk emiatt elkezdett velük gorombáskodni, azt csakhamar főbe lőtték, s azzal csatarendben en carrière nyargaltak ki az útra vezetőik után, kik többnyire őrmesterek voltak.

A térparancsnok erre dühbe jött s utánuk küldött egypár ezer gyalog és lovas morvát két nagy istentelen ágyúval; estefelé jelenték neki, hogy biz ők porát sem látták a huszárnak.

Erre még jobban megmérgesedett a parancsnok s még kétszáz vasast és három haubitzot küldött a keresők segítségére, de biz azok így sem érték utol a huszárokat.

E sikertelen nyargalás után a parancsnok az egész vidéket ostromállapotba tette. A piacon a katonaság talpra állíttatott, az ágyúk kiszegeztettek.

A linziek mosolyogva kérdék a jó parancsnoktól: tán attól fél, hogy a huszárok vissza fognak jőni? ne tartson tőle, nem fogja azokat látni többet.

Estefelé megérkezett a másik divízió is. Sok betegük volt, kiket kocsin hoztak. Nem volt egyéb szavuk, csak „haza, haza!” „Magyarországba” – „megyünk haza”.

Reggelre ezeknek is csak híre-hamva volt.

Körösztülvágták magukat a kordonon.

Isten hozzon benneteket! Ide, ide! A sebesült édes haza hí! Hozzon Isten.


VisszaKezdőlapElőre