CHARIVARI

A tudóstársaság pediglen mély hallgatásnak hallgatásával pihen vala, és nem szól vala egy szót sem, ha a kerék kiesik is.

Egy régi görög példabeszéd azt mondja: „ha okos vagy és hallgatsz, azt nagyon ostobául teszed; de ha ostoba vagy és hallgatsz, azt nagyon okosan teszed.”

Mik volnának tehát az ő dolgai, melyeket cselekedjék ily meleg időkben?

Nehogy mi okosan cselekedni láttassunk, midőn hallgatunk, elmondjuk íziben.

I. Mindazon tagjait, kik rendes évi fizetést húznak anélkül: hogy egy okos betűvel szaporították volna valaha a tudományok országát, díjmentesen nyugalmazni. Helyettök fejenként tíz katonát állítani a rácok ellen.

II. Azon szorgalmas tagoknak, kik eddigelé a tudós nevet megérdemelték, számra vagy tizenketten, következő szép foglalatosságokat tenni kötelességükké

a) A filológia osztály iparkodjék hasonlatosságokat keresni a magyar, német és francia nyelvek között, melynél fogva valószínűbbé tétessék a nemzetek tervezett coalitiója.

b) a filozófiai osztály iparkodjék Pillersdorf logikájának a nyomára juthatni, melynél fogva kimagyarázható légyen, hogy miért kér ő tőlünk százezer forintot abból a százötvenezerből vissza, melyet ellenségeinknek adott, miért nem kéri az egész százötvenezret?

c) A törvénykezési osztály készítsen egy új közjog kézikönyvet, egyszersmind disseráljon róla, vajon melyik szilárdabb közigazgatási rendszer? A mogyorófa vagy a kancsuka?

d) A históriai osztály írja meg a mai idők eseményeit anélkül, hogy valakinek hízelkedjék.

e) A fiziológiai osztály határozza meg, vajon a forró ázsiai magyar vér eltűrheti-e a kamcsatkai klímát vagy sem?

f) Az archeológiai osztály keresse fel a magyarok eredetét, s ha megtalálja, vigyen magával vagy tizenkét prókátort, s indítson successionalis pört osztozatlan testvérek között.

g) A matematikai osztály fejtse meg, hogy ha Ausztria adósságait senki sem fogja fizetni, ki fogja akkor voltaképen fizetni?

h) Az irodalmi és politikai osztály végre, minthogy nem létezik, ne tegyen semmit.

Népek tízparancsolatja

Én vagyok a te urad, a nemzet, ki tégedet fölemeltelek.

I. Ne legyenek teneked idegen érdekeid énelőttem.

II. Ne csinálj te énnekem papiros pénzeket, se semminémű hasonlatosságot azoknak formájokra, melyek odafenn a bécsi bankban, vagy odalenn a fekete bankók alvilágában vannak. Mert én vagyok a te urad, a nemzet, ki megfizettetem az apák adósságait a fiakkal harmad- és negyedíziglen, mindazokkal, akik engemet gyűlölnek, de örök életet adok azoknak, akik engemet szeretnek és az én parancsolatimat megtartják.

III. A te uradnak, a nemzetnek nyelvét hiába el ne végyed.

IV. Megemlékezzél március 15-ről, hogy azt megünnepeljed. A te uradnak, a népnek örömünnepe ez. Háromszáz évig szenvedett a nép, a háromszázegyedikben felszabadula. Azért a napot megünnepeljed.

V. Tiszteljed a te atyádat, a nemzetet, és a te anyádat, a hazát, hogy hosszú idejű légy ez országban, melyet a te urad, a nép ád tenéked.

VI. Katonáinkat ne vidd idegen háborúba.

VII. Szállítsd le a só árát.

VIII. Gondoskodjál trónörökösről.

IX. Ne mondj részrehajló ítéletet.

X. Ne kívánd a te szomszédjaidnak országát, ne kívánd a te alattvalóidnak szabadságát, sem ökrét, sem szamarát, sem semminemű táblabíráit, valamelyek a te alattvalóidé.

Muszka tízparancsolat

Én vagyok a te pápád, a cár, ki tégedet kivitetlek Szibériába, a szolgálatnak házába!

I. Ne legyenek teneked idegen pápáid énelőttem.

II. Ne csinálj te magadnak képeket a szabadságról, sem semmi hasonlatosságot azoknak formájokra, melyek odafenn Franciaországban vagy odalenn Magyarországban vannak.

III. Alkotmánynak, respublikának nevét nyelvedre ne végyed.

IV. Megemlékezzél az adófizetés napjáról. A te uradnak, a cárnak vasárnapja van ekkor. Háromszázhatvannégy napokon munkálkodjál, hogy a háromszázhatvanötödiken lefizethesd, amivel tartozol. Háromszázhatvannégy napokon át böjtölj és koplalj, a háromszázhatvanötödik napon pedig ne egyél semmit, se magad, se fiad, se leányod, mert háromszázhatvannégy nap alatt elkölté a te urad, a cár az eget és földet, s szüksége van a pénzre.

V. Tiszteljed a kancsukát és az akasztófát, melyet a te urad, a cár ad tenéked, hogy hosszú uralkodása legyen e földön.

VI. Ne tarts fegyvert.

VII. Ne lopd el, ami a cáré.

VIII. Kerüld a vegyes házasságot.

IX. Ne panaszkodjál a cár kegyessége ellen.

X. Ne kívánd azt, amid nincs. Ne kívánj szabad földet, adóleszállítást, kancsuka-eltörlést, ne kívánj alkotmányt, sajtószabadságot, országgyűlést, emberek közti egyenlőséget, sem semminemű szabadságot, valami a szomszéd népeknek vagyon.

Országgyűlési férfiak

Trónbeszéd és válaszfelirat.

Az ember meg nem állhatja mosolygás nélkül.

Csak furcsa is az a színpad, kivált ha az ember belülről látja, azok a festett erdők, azok a süllyesztők, görögtüzek, aranyos, gyémántos hábitusok, mennydörgés, villámlás stb.

Ha a közönség látná, hogy mindez nem egyéb, mint festett papiros, aranypor, csehkő meg gyantaláng; ha a közönség látná az első szerelmes mint boxiroz imádottjával az öltözőszobában, kivel egy perc előtt a holdvilágot falta.

Hát még ha azt látná, mint ülünk össze kicsinálni, hogy mit mondjon a király, mikor az országgyűlést megnyitja, s azután meg azt cirkalmazzuk ki, hogy mi mit feleljünk rá.

Csak furcsa az a színpad.

Tegnapelőtt megígérte a nemzet a kétszázezer katonát, hogy magunkat ellenségeink ellen védelmezhessük, s ma a németet akarja megkérni, hogy azt a tízezer rácot odalenn segítse legyőzni.

Na de a magyar sem marad aztán adós. Ő meg az olaszt segíti a németnek leküzdeni. Óh, a magyar nagylelkűségben nem marad hátra.

Mi az olaszt üssük, az olasz meg a horvátot.

Ki hitte volna, hogy nemcsak biliárdozni, de ágyúzni is lehet per mopsz.

S mindennek oka a pragmatica sanctio.

Micsoda szent lehet ez a pramatica sanctio, hogy annyi emberért ihatnék?

Emlékezik valaki rá, hogy ez a magyarnak valamit adott volna? mikor a magyar fiakat tömlöcre, vérpadra hurcolták, mikor pénzünket kihordták az országból, alkotmányunkat körülnyirbálták, szabadságunkat csúffá tették, senkinek sem jutott akkor eszébe a pragmatica sanctio? hanem most kell hozzákötözve lennünk, mint egy szerencsétlen perzsa hercegnek a nevéhez, melyet ha kimondott, rögtön a földhöz ragadt tőle.


VisszaKezdőlapElőre