Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hős utódának, kit mint nagy költőt és nagy hazafit egyenlő tiszteletben tart a költészet és haza, van egy adomája, melyet mondott ő azon uraknak, kik sürgették, hogy valamely országos változás előidézésében legyen segítségökre.
– Lássátok barátim – monda Zrínyi Miklós –, egyszer megtörtént egy székellyel az a dolog, hogy elvitte az ördög. Vitte pedig az ölében, jól átkarolva. Találkozik útközben a székely egyik ismerősével. Az rákiált:
– Komé, hová?
– Látja kend – felel ez vissza –, visz az ördög a pokolba.
– Ejnye, bizony komé, ez nemigen jó dolog – felel reá amaz.
– Nem jó biz az, de még rosszabb is lehetne; ha tudnillik azt tenné az ördög velem, hogy ő ülne az én ölembe, s nekem kellene őt vinnem a pokolba. Ez még gonoszabb volna.
Ez a mese nagyon illett az akkori viszonyokra.