Jön haza a palóc a szántásból késő este.
Van-e vacsora, hékás? kérdi a menyecskétől, ki összedugott kézzel ül a padon.
Egy csepp sincs ott felel az röviden.
De hát mért nincs?
Messze van a kút, nem mehettem vízért; egész nap szakadt az eső, féltem, hogy megázom.
Az ember egy szót sem szólt, fogta a kantát, elment a kútra maga, telemerítette a kantát, szépen hazajött vele, otthon az egész kanta vizet az asszony nyakába öntötte.
No már most, hékás, nem félhetsz, hogy megázol az esőtől, hát eredj a kútra.