SEGÍTETT RAJTA

Jön haza a palóc a szántásból késő este.

– Van-e vacsora, hékás? – kérdi a menyecskétől, ki összedugott kézzel ül a padon.

– Egy csepp sincs ott – felel az röviden.

– De hát mért nincs?

– Messze van a kút, nem mehettem vízért; egész nap szakadt az eső, féltem, hogy megázom.

Az ember egy szót sem szólt, fogta a kantát, elment a kútra maga, telemerítette a kantát, szépen hazajött vele, otthon az egész kanta vizet az asszony nyakába öntötte.

– No már most, hékás, nem félhetsz, hogy megázol az esőtől, hát eredj a kútra.


VisszaKezdőlapElőre