FURCSA VÉGRENDELETEK

Sokszor hallottam fonókban ezt a mesét elmondani:

Volt egyszer egy vénleány, aki halálos ágyán, odahívatva papot és törvényes tanúkat magához, következő végrendeletet tett. „Íme ezennel én nemes Siczky Orsolya hagyok végrendeletképpen három rakás valamit magam után.”

(Hogy mik légyenek e valamik, azt bizonyára papirosra leírni nem szokás, észre fogja azt venni a nyájas olvasó majd a továbbiakból.)

„Az első rakás izé legyen azoké a vénleányoké, akik fiatalkorukban számtalanszor mehettek volna férjhez, de mindaddig válogattak a kérőkben, míg egyszer kikoptak az időből, s pártában őszültek meg, az első rakást ezek örököljék.”

„A második rakás valami szálljon azon agglegényekre, kiknek módjukban lett volna megházasodni, volt is elég szerető szív, aki boldogította volna őket, de restellték a gondoknak alávetni magukat, a második rakás izé legyen ezen agglegényeké.”

Itt elhallgat a mesemondó, s rendesen találkozik a fonók közt egy-egy kíváncsi, aki megkérdezi, hogy hát a harmadik rakás kié legyen?

„Ez pedig azé legyen, aki kérdezi.”

Ilyenkor azután van kacagás a kérdező rovására.


VisszaKezdőlapElőre