MI SEGÍT A HÁBORÚBAN?

A francia háborúban volt az inszurgensek között két testvér katona.

Az egyik igen kegyes, szelíd ember, a másik csúnya szájú, káromkodó vitéz.

– Ne imádkozzál, öcsém – szólt a szabadszájú bátya a csata előtt –, mert bizony baj ér tőle.

– De te ne káromkodjál – feddé őtet amaz –, mert meglásd, hogy meglőnek.

Történik azonban, hogy a csatába viszik őket, megütköznek az ellenséggel; s egyszer csak látja a bátya, hogy az öccsét elfogta az ellenség.

Mondtam, hogy így jár, bizonyosan megint imádkozott, aki erre-amarra van! Utánam szedtevette, terringette!

S nekivágtatott, és kivágta az öccsét az ellen kezéből nagy káromkodással.

Egyébiránt nem a káromkodás szokott itt használni, hanem a bátorság.


VisszaKezdőlapElőre