XVII. A ROMBOLÁS MŰHELYE

Ha végignéztük a kimeríthetetlen kincstárt, melyet az alkotó művészet úgy megtöltött remekműveivel, hogy bár nyolcvan év óta rabolják Velence kincseit, még meg sem látszik rajta a hiány; akkor nézzük meg azt a műhelyt is, ahol a hajdani világváros romboló hatalmának eszközei vannak összegyűjtve.

A velencei fegyvergyár egész városrész volt hajdan: tizenhétezer munkásnak adott dolgot; most alig foglalkoztat kétezret.

Itt látjuk Velencét, a támadót, a hódítót, ki amilyen nagy volt a művészetben, éppen olyan nagy volt a hadakozásban.

A bejáratot a hírhedett kőoroszlánok őrzik, miket Athene elfoglalása után hoztak ide; a lépcsőkön hevernek a nehéz kőgolyók, mik Corynthot halomba lőtték. A fegyvertár múzeumában sorakozva találjuk a tengerészet és hadiszerek kezdetleges műveitől kezdve, fel a tökély magasabb fokáig mindazon eszközöket, miknek átkozott feladata ölni, pusztítani.

Ott kezdődik a sor azon a bőrből és kötélből készült ágyún, mellyel Pisani harcolt a szaracénok ellen, s végződik Gritti acélágyúján, melynek bronz sárkányfeje okádta a tüzet.

A velenceiek már a tizenhatodik században feltalálták a hátultöltő ágyút; ott áll egy revolverágyújuk is, tökéletes mintája nagyban a mi forgó pisztolyainknak. Mitrailleuseik minden gályáikon voltak, akként alkalmazva, hogy azokkal a gályarabok fellázadása esetén az egész hajót végig lehetett seperni, s úszó batériáik mintája vetekedik a mai koréval.

Végül ott látjuk a Bucentoro mintáját. Az igazi Bucentoro, melyről az utolsó Doge az utolsó jegygyűrűt hajította a tenger menyasszonyának, régen nincs már, maradványai aranyos korhadékok: a minta mutatja, hogy mi volt valaha? Csupa arany és bíbor! Egy egész roppant gálya művészfaragványokkal, aranyevezőkkel, bíbor vitorlákkal, aminek nem volt más hivatása, mint a symbolicus nászmenet a tenger és a köztársaság menyegzőjénél. Megrakva a világ legnagyobb hőseivel, leggazdagabb uraival, legkevélyebb bölcseivel; üdvözölve, megkoszorúzva a világ legszebb asszonyaitól, s rettegve ellenségtől és versenytárstól – és azután szuhoktól összeőrölve a móló egyik látogatatlan zugában: csak mintaképe hirdeti még, hogy mi volt?


VisszaKezdőlapElőre