Caraffa. Az eperjesi mészárlás

Három nővére volt Tököli Imrének: Katalin, Éva és Mária.

Az elsőt elvette Eszterházy Ferenc, a másodikat Eszterházy Pál, a nádor, a harmadikat Nádasdy István. Mind a három legbuzgóbb híve I. Lipótnak, a trón legerősebb oszlopai; de amellett nemzetüket szerető igaz hazafiak.

Eszterházy Pálnak a királyhoz intézett megannyi leveleiből, éppen úgy, mint a magyar nemzethez szóló kiáltványaiból mind az a magas törekvés tűnik elő, hogy ez a messzelátó politikus egyszerre a töröknek és a németnek a zsarolásaitól is meg akarta szabadítani hazáját; egyfelől a magyarokat biztatva, buzdítva, vezetve a koronás királyhoz való hűségre; másfelől a királyt kérve, unszolva, hogy tartsa meg uralkodói kegyében a megtérőket, s bízza rájuk az ország védelmét: vigye ki az országból az elégedetlenséget szító német, olasz, vallon hadakat, gyűjtsön helyettük magyar seregeket.

Hogy ezen magas terve kivitele mellett nemcsak beszélt, hanem tett is, azt a csaták bizonyítják: tanúi rá Budavár kivívott bástyái. A király hajlott is a szavára, s megengedte neki a magyar hadsereg gyűjtését; hanem a bécsi kormány nem küldött neki hozzávaló pénzt. A magyar ezredek soha semmi zsoldot nem kaptak a hadipénztárból; a nádor a maga jövedelmeiből meg a vármegyék önkéntes adakozásaiból tartotta fenn őket.

Mégis folytatta a megkezdett művet. Gyűjtötte a magyar fegyveres erőt a trón körül, s nem csúszva-mászva, de fegyverrel az öklében foglalta el az uralkodó szívében az őt megillető helyet.

Ezért esküdt ellensége volt mindaz az idegen hadvezér, kikre nézve a hadviselés csak mesterség volt, s akik Magyarországot nem tekintették egyébnek, mint a szabad prédára bocsátott kincsbányának.

Mindezek között a legátkozottabb nevet égette be Magyarország történelmébe Caraffa.

Ennek a névnek minden betűje egy bitófa.

Természetétől fogva irigy, bosszúálló, gyanakodó; a táborozás alatt még jobban kifejlődtek rossz indulatai; amik között azután a vezérszerepet elvállalta a kincsszomj: mellyel csak őrült nagyravágyása versengett.

Mint sérthette a dölyfét az, hogy Munkács vára alól egy asszony kényszeríté szégyenszemre elvonulni! Öt hónapig nem bírta még csak egy kapuját sem betörni. Ennek az utána hangzó asszonyi kacajnak kellett őt nagyon üldözni!

Ezt akarta megbosszulni azzal, hogy az alkudozó török basáktól mindenekfölött Tököli fejét követelte, s a nyomorult vezérek bizony el is küldik azt neki, ha a becsületes Herman őrgróf, a főhaditanács elnöke, nem tudatja az ajánlathozó agával, hogy a császár Tökölinek fejéért annyit sem ad, mint egy fületlen gombért.

Ekkor aztán Herman őrgróf neve is odakerült Caraffa fekete könyvébe.

Az emberbőrbe szorult szörnyeteg egy nagy átkozott tervet gondolt ki.

Tökölinek a legkisebb húga, Mária, Nádasdy István neje, férjével együtt (mint új házas) meglátogatta a sógorasszonyát, Ilonát Munkácson: amidőn egyszerre véletlenül ott termettek az osztrákok s ostrom alá fogták a várat.

Ezalatt Nádasdy István hirtelen meghalt; s az özvegy nő engedélyt kért a császári vezértől, hogy az ostromolt várból kimehessen. Megadták neki az engedélyt, s ő elment Kassára.

Ekkor Caraffa fölbérelt két markotányosnét, ezek közül az egyik e néven szerepel az aktában, „Tábori Erzsók”. Ezeknek azt kellett vallani, hogy őáltaluk Nádasdyné leveleket küldözött szanaszét az országban a városokhoz és főurakhoz, melyben azokat Tököli Imre mellett fegyverfogásra felszólítja.

Ennek a maga költötte, hamis tanúbizonyságnak az alapján tett azután egy felterjesztést a császárhoz, melyben előadja, hogy egy általános összeesküvés van az ő trónja és személye ellen, mely nemcsak a császárnak minden tartományát, de az egész keresztyénséget kiirtással fenyegeti, s ennek a bálványa Tököli Imre. Unszolja a császárt, hogy engedjen neki egy bűnvizsgáló törvényszéket felállítani, amely a bűnösök felett ítéljen. Reméli, kiemeli, hogy az azoktól elkobzandó vagyon meg fogja tölteni a kincstárt.

És Caraffa előtt „a gyanú annyi volt, mint bebizonyított bűntény”.

I. Lipót e rémséges ijesztgetésre felhatalmazta Caraffát, hogy állítson fel egy ítélőszéket Eperjesen, de utasításul adta, hogy a magyar törvények szerint hozzon ítéletet, hogy akiknek a király a múltakért amnestiát adott, azokat ne bántsa; csak azt vizsgálja, hogy azóta vétkeztek-e? S ítéletet csak önkéntes vallomásaik, vagy csalhatatlan bizonyítékok alapján hozzon.

Caraffa ezzel a meghatalmazással kezében, amint Eperjesre megérkezett, bezáratta a város kapuit, s megalakította a vértörvényszéket.

A toll megtagadja a szolgálatot, mikor le kell írnunk, hogy ez az istentelen ítélőszék, két tag kivételével, mind magyar urakból és polgárokból állott. Az a kettő német volt, Wallis alezredes és Fischer. A közvádló volt egy Szentiványi. A bírák egyike: Megyeri Gábor, Sáros megye követe a pozsonyi országgyűlésen maga mondá el, hogy „a bírák nyelve s voksa nem volt szabad, mindennek a tábornok esze s akarata szerint kell vala történni”, hanem azért ők mégiscsak ott maradtak vak eszközül, csupán a német Wallisnak és Fischernek volt bátorsága otthagyni a helyét, s nem szeplőztetni be a becsületes nevét az ártatlan vérrel.

Akkor aztán elkezdte Caraffa az összefogást. A börtönök megteltek. A város legelőkelőbb, leggazdagabb polgárai lettek befogva. Mind valamennyi azzal volt vádolva, hogy Tökölivel újabb összeesküvést kezdtek, s a tatárok behívását tervezték. Tanú volt rá Tábori Erzsók meg egy másik piaci személy. Bizonyítványok a koholt levelek: de amiket Caraffa a törvényszéknek soha fel nem mutatott, sem a vádlottaknak. Akkor aztán következett a kínpadra vonatás.

A nápolyi parvenu értett ehhez a mesterséghez is: a spanyolcsizma, a tüzes vas, a forró olaj, a homlokszorító mégsem bírta a vádlottakból kicsikarni azt a vallomást, amire szükség volt. Azért csak ki lett rájuk mondva az ítélet.

Keczer Endre s veje, Zimmermann Zsigmond, Raucher Gáspár és Baranyai Ferenc, mind a legtekintélyesebb és leggazdagabb eperjesi polgárok, összes vagyonuk elvesztésére, jobb kezeiknek fejszével, fejeiknek pallossal levágatására ítéltettek.

A vérszomjú szörnyeteg oda az ablak alá állíttatta fel a vérpadot, s onnan nézte a mészárlást, amit ötven hóhérlegény hajtott végre, zöld ruhába öltözve mind.

Valóságos mészárlás volt. A kivégzettek testét négyfelé vágták, fejeiket a bitófára, testeik darabjait az útfélre szegezték ki. Azután Keczer fia, Gábor, veje, Sárossy Márton, Fleischhacker György városbíró, Schlönleben György, Medveczky Sámuel senatorok. Féja György kassai bíró, a kínpadon lehelte ki lelkét, Feldmayer Samu egykor eperjesi parancsnok öngyilkossá lett.

Azután következtek a távolabb vidékekről összefogottak: a kínpad működött a vérpad számára: három hónapon át. Egy napon felkoncoltattak a vérpadon Székely Endre, Weber Dániel, Bezzegh György, Weber Fridrik s a környék leggazdagabb főura, Radvánszky György, akire azt fogták, hogy ő segíti pénzzel az összeesküvést; azután jött Palásthy Gábor és Kovács György mészáros.

Az elítéltek még csak nem is védhették magukat a törvényszék előtt. Caraffa azt felelte nekik, hogy majd előbb kivégezteti őket, azután védelmezzék majd magukat, ahogy ezt Tököli levele fölemlíti.

A polgárok után került a sor a nemes urakra. Caraffa vérebei mindenfelé szaglásztak összeesküvők után. Elég volt azt megtudni valakiről, hogy sok pénze van; hogy el legyen ítélve. Roth János megérté a veszélyt, odaadta a pénzét Caraffának, s ez mindjárt elbocsátá.

A császár magyar hívei hasztalan könyörögtek odafenn Bécsben, hogy szüntesse meg a rémítő embermészárlást, ártatlan vér ontását, a császár két minisztere, Strattman és Kinszky nagyon helyeselte azt, amit Caraffa cselekedik.

Most azután a vérontástól megdühödött ember a legnagyobb merényt kísérté meg: magukat a trón mellett álló ellenfeleit akarta megsemmisíteni: két befogott urat, Petenada Györgyöt és Géczy Istvánt annak a vallomására akarta bírni, hogy maga a nádor és a horvát bán Erdődy, sőt a badeni őrgróf Lajos is összeesküdött Tökölivel a császár ellen. – Ez mégis olyan merénylet volt, amelyen meg kellett buknia. – A császár visszahívta, s megszüntette az eperjesi vértörvényszéket. – Hanem Caraffa még buktában is puhára esett. Az aranygyapjas rendet kapta.

Vajon az örök bíró ítélőszéke előtt betakarhatja-e magát ezzel az aranygyapjúval?


VisszaKezdőlapElőre