A zernyesti csata

Törökországban gyorsan követték egymást az új fordulatok; a janicsárhad választotta nagyvezért, Jenghien basát eltették az útból, s Küprili Musztafa lépett a helyébe.

Az első tettével is megmutatta az új nagyvezér, hogy milyen félelmes ember! Azon kezdte, hogy leszállította az adót, s kifizette a hadsereg hátralévő zsoldját. Hallatlan két eset – nemcsak Törökországban !

A következő tette pedig az volt, hogy nem várta be a tavaszt, hanem derék télben kezdte meg az új hadjáratot a téli szállásán pihenő császári sereg ellen. Újesztendő napján a Rigómezőn semmivé tette Strasser császári tábornok seregét, maga a vezér és a vele volt hannoveri herceg, Károly is halva maradt, s ezzel Küprili Musztafa gyors rohammal visszafoglalta az ősszel Piccolomini által elfoglalt várakat egész Niszáig, s azt magát is körülzárolta.

E villámgyorsaságú előnyomulás hírére a császári sereg sietve hagyta oda a Havasalföldet, Erdélybe vonulva vissza: ezzel megint az egész Oláhország vissza lett bocsátva a török uralom alá.

És amíg Veterani azzal a kalandos tervvel foglalkozott, hogy ő a felkelő arnótok segélyével a császári zászlókat egész a Dardanellákig viszi s a félholdat túldobja a Bosporuson, azalatt Küprili Musztafa a legérzékenyebb részét kereste ki az ellenfelének.

Erdélynek ez idő szerint nem volt fejedelme. Az öreg Apaffy Mihály, miután egy darabig árnyékfejedelem volt, végleg átköltözött az árnyak országába, a kiskorú fiát pedig még nem kenték föl.

A porta élt a maga régi jogával, s kinevezte a megürült erdélyi trónra Tököli Imrét fejedelemül. S hogy nem árnyékfejedelemnek küldi oda, bebizonyította azzal, hogy parancsot adott a krími tatár kánnak s a havasalföldi vajdának, hogy csatlakozzanak Tököli magyar bujdosókból alakult seregéhez, s menjenek vele együtt Erdélyt elfoglalni.

Tökölivel voltak mindazok, akikre nézve Caraffa vérengzései lehetetlenné tették a kiengesztelést, a hosszú bujdosásban elkeseredett hazafiak, kiknek otthonhagyott családtagjai földönfutókká lettek a hazában, vagy ott fehérlettek a csontjaik a bitófa alatt. Magának a vezérnek is imádott neje Bécs fogságában szenvedte a távollét keserveit. – Volt miért harcolni!

A császári seregek zöme ez idő szerint a XIV. Lajos francia királlyal folytatott háborúban volt a Rajnánál elfoglalva, a múlt török háború babérkoszorús vezérével, a lotharingi Károllyal egyiztt. Badeni Lajosnak a bécsi haditanács azt a parancsot adta, hogy az al-dunai hadsereggel Sztambulig meg se álljon, s Veterani biztatta, hogy az lehető lesz. Ezalatt Erdélyben Heissler tábornok a császári megszálló sereggel magára volt hagyva.

Tököli közeledtének hírére Teleki Mihály általános felkelést hirdetett, s gyűlt össze elég számos magyar fegyveres had a megyékből és székely székekből. Ezekhez csatlakozott Heissler tábornok, Heister és Doria alvezérei által vezényelt német ezredeivel.

Havasalföld felől három sziklaszoroson át lehetett várni Tököli betörését: a hozzain, a törcsvárin és a Vaskapunál.

Tököli hajdúi augusztus 15-én éjjel a sűrű ködben megrohanták a törcsvári szoros védsáncait, az őrséget levágták, s aztán megfészkelték magukat bennük. Ekkor Heissler az egész erejével arra fordult. Amíg ő azonban a kurucoktól elfoglalt sáncokat ostromolná, azalatt Tököli a havasalföldi vajdát segédseregével Törcsvár előtt hagyva, maga a magyar és török sereggel a havasokon átkelt, oly kietlen helyeken, hol soha lovas ember, de tán gyalog se járt, térden mászva s a lovak farkára fákat kötve ereszkedtek a meredekről a völgybe alá.

Augusztus 21-én Heissler Telekivel együtt a törcsvári sziklákról nézte, hogy ellenkezik egymással a sáncok körül a székely és kuruc had, amidőn rémülve vágtattak hozzájuk a hírmondók, hogy benn van az ellenség! Ott áll a hátuk mögött Zernyestnél. Nemsokára a felgyújtott Tohán falu füstje igazolta a vészhírt. Erre Heissler rögtön visszafordítá a táborát, gyors vonulásban igyekezett Tököli táborát elérni.

Ott várt az már reá Zernyest fölött, csatarendben fölállítva. Előhad volt a tatár lovasság, a tábor zöme a bujdosó magyarok, a tartalékhad a janicsárok.

Most Heissler is csatarendbe állítá seregét, két dandárra osztva ezt, az egyiket a németek, a másikat a székelyek képezték. Amazokat ő maga vezénylette, Doria, Magnit és Noirquerques tábornokokkal, ezeket Teleki Mihály Macskásival, Bethlennel és Mikessel. Ide csatlakozott Balacsán oláh bojár is a maga híveivel, mint trónkövetelő a mostani Brankován vajda ellenében.

Heisslernek volt nyolc ágyúja, a Tököli seregének egy sem. Annak mindent karddal kellett végezni.

Ez előnyében bízva, Heissler erősen fellovalta az erdélyi sereget, hogy majd mikor ő szétágyúzza Tököliék hadait, akkor csak iramodjanak utána, s vágják, míg benne tart.

Az ütközet kezdete így is kínálkozott. Oldalt volt egy nádas, abból egy dandár tatárság tört elő, aminek a visszaverésére Heissler Doriát, Teleki Henter Mihály székely primórt küldte tizenhárom zászlóval. A tatárság futást színlelt, a magyarok, németek után nagy tűzzel a nádasba; míg egyszer csak azt vették észre, hogy körül vannak fogva a janicsároktól. Ekkor aztán vitéz küzdelem támadt közöttük és a török hadak között, melyben a túlnyomó erő letörte a kisebbet, Doria tábornok maga is foglyul esett.

Ugyanekkor Zernyest felől megindult a Tököli tábor zöme, harminckét zászlóval, Heissler és Teleki derékhadai ellen. Azok ágyú- és puskatűzzel fogadták a rohanókat, kilenc zászló porba hullott; de a többi repült előre feltarthatatlanul, s egy rohammal el lett gázolva Heissler és Teleki egész tábora. Az egész hajrá alig tartott egy óráig, s ezalatt teljesen semmivé lett téve az egész császári haderő, ezerkétszáz német maradt halva a csatamezőn, a többi foglyul esett. A halottak közt volt Magni és Noirquerques és Balacsán boér, a trónkereső, a foglyok között Heissler, a fővezér és Doria.

És elesett maga Teleki Mihály is: Erdély sorsának annyi időn keresztül jobbra-balra vezetője. Futtában a lova elbotlott egy búzakalangyában, s a vezért ott találták másnap tíz sebbel a fején megölve.

Jól mondá a csata előtt: „Hogy pedig senki rám ne panaszkodjék, hogy Erdély főkapitánya lévén, elbújtam, íme fehér szakállamat kegyelmetek közé hoztam meg is halni.” Így történt.

Midőn másnap Tököli megállt a halott fölött, ki egykor vezértársa volt, kit apjául fogadott, kivel együtt kezdte meg a szabadságharcot, kinek leányát eljegyezte, s ki később ellensége, üldözője, ellenharcosai vezére lett, s a vérző tetemnek ezt mondá: „Hej kopasz, kopaszt! Ha te nem lettél volna!” – Minő nagy tragédia volt ekkor befejezve.

     

A zernyesti csatával egész Erdélyt elnyerte Tököli Imre. Igaz, hogy nem soká bírhatta, de visszanyert vele valamit, ami többet ér a fejedelmi süveg minden ékességénél: azt a gyémántszívet, akit Bécs tartott foglyául. A császári kormány az elfogott Heissler tábornokért, a sereg egyik legderekabb vezéréért cserébe ajánlá Tökölinek Zrínyi Ilonát, és még azon felül tízezer aranyat.

Tököli elfogadta a cserét, s akkor aztán a fejedelemasszonyt szabadon bocsátá a bécsi kormány.

Zrínyi Ilonának választani kellett a férje és a gyermekei között, mert ezeket nem engedték vele menni.

A leánya férjhez is ment Aspremont osztrák főúrhoz.

És Zrínyi Ilona választotta a bujdosást szerencsétlen férje oldala mellett, s otthagyta a fiát, Rákóczy Ferencet Bécsben, a jezsuiták nevelése alatt.

Maga nekiindult a hosszú útnak, három országon keresztül, német vértes csapatok kísérete mellett; míg a férjére rátalált, ki már akkor megint nem volt más, mint bujdosók vezére.

Sok év óta nem látták már egymást.

Mikor elszakadt nejétől Tököli, délceg, sima képű dalia volt, vele együtt járó leventetársaival együtt. Most mind valamennyien törökösen hosszúra eresztett szakállú torzonborz férfiak voltak.

Mikor Tökölit a keresztyénszigeti mezőn Herman Lukács szász superintendens Erdély fejedelmévé fölszentelte, két alvezére, Sándor Gáspár és Petrőczy István törökös szakállát levágva jelentek meg az ünnepélyen, azt jelezve, hogy vége van a bujdosásnak, de Tököli megtartá a magáét, eszében tartván a világi állapotok forgandóságát.

És Zrínyi Ilona e sok marcona arc közül nem tudta kiismerni, hogy melyik az ő férje! Mígnem egynek a bujdosók közül kicsordult a szemeiből a könny az ő látására. Ezekről a könnyekről tudta meg, hogy ez az ő férje: Tököli Imre.


VisszaKezdőlapElőre