Békében nagy király

Első Béla egyike volt Magyarország legnagyobb királyainak.

Az utókor ugyan szereti azokat nagyoknak nevezni, kik harci győzelmeket kötöttek nevükhöz, de nagy volt az is, ki a békét fenn tudta tartani népei számára.

Első szava a trónra lépés után kegyelemosztás volt; elleneit, kik szétfutottak az országba és azon kívül, visszahívta, nejeiket meghagyta birtokaikban. Országgyűlést hivatott össze, minden helységből kettőt az éltesebbek közül.

Még szigorúságában is tudott kedélyes lenni; midőn egy ízben a napimádók követeket küldöttek hozzá, azzal az őszinte kérelemmel: hogy hadd gyújtsák ők fel a keresztények templomait: a jámbor király, ahelyett, hogy mint elődei, kardélre hányatta volna a lázadókat, poroszlókat küldött le hozzájuk, nagy korbácsokkal s ütlegekkel verette szét az egész pogány forradalmat, melyet ha karddal támadt meg, tán ezrek életébe kerül. Soha sem lázadt fel többet a pogány vallás mellett senki.

Az egész ország a keresztyén vallásra tért, de még azután is, és még most is él a nép között a választott istennek emléke, s ha fájdalom sújtja, vagy emberfölötti bátorságra van szüksége, máig is emlegeti magában: hogy: „El még a magyarok Istene”.

A gondolat nemigen keresztyéni, de annál költőibb: egy Istent választani, ki együtt érezzen fájdalmában, dicsőségében a nemzettel, ne szeressen kívüle semmi népet, s ha ez megszűnt lenni, ő is enyésszék el örökre.

Béla király veretett új, teljes értékű pénzeket. E pénzeken egyik felől egy kereszt, másfelől a király neve látható. (Salamon kezdte legelőbb mellképét a pénzre veretni.)

Törvényt hozott az uzsorások ellen, árát szabta a vagyonnak, megkisebbíté a nép adóját. A krónika azt írta fel róla: hogy a szegény bővülködött alatta és a gazdag dicsekedett. Vajha tudták volna utódai, hogy ez a legnagyobb dicséret, mit egy fejedelemről elmondhatni.

És mintha a sors maga is kiválasztotta volna Bélát arra, hogy a harcoknak véget vessen, midőn egyszer éppen Salamon miatt, ki Némethonba futott, csatára készülne, a rászakadó ház Dömösön agyonütötte. A királygyilkos romok máig is láthatók Visegrádon túl a Duna jobb partján. Az a borostyán, mi most az omladék kövein kúszik, egykor a legnemesebb király homlokát köríté.


VisszaKezdőlapElőre