Ballagi Mór azon szerencsés író, ki oly chef d’oeuvre-öt adott át az olvasóközönségnek, mely minden osztály, rend és életkor szerinti olvasónál korszükséget képez.

E könyv az, mely utat nyit a magyar és német nemzetnek egymást kölcsönösen és alaposan megérteni, s a nemzetiségi differenciákat kölcsönös megelégedésre kiegyenlíteni.

Biztos kútfő után mondhatjuk, hogy még maga az államminiszter úr is gyakran folyamodik e könyvhöz, felvilágosítást szerez belőle magának.

És méltán tartatik az ily magas becsben.

Mert megtalálható abban Vörösmarty költészetétől kezdve a Corpus jurisig minden.

Magában foglalja az Csengery államtudományát, Kemény vezércikkeit, Arany hősköltészetét, Gyulai kritikáját, Brassay füvészetét, Greguss bölcsészetét, Kakas Márton bolondságát, Remellay históriáját, szóval mindent, ami magyar nyelven íratott – kivéve Oroszhegyi Józsa vegytanát.

Ezen nagybecsű könyv tudniillik Ballagi Mór magyar–német szótára.

E mű nagy befolyással volt a német emberek megmagyarosítására.

De nemcsak a szavak rendbehozásának, hanem a szavak értékesítésének is nagy mestere előttünk álló barátunk, ki, bár híven talált arcképéhez mégis legkevésbé hasonlít, mert akit őt személyesen ismerik, csak szónokolva ismerhetik.

Ő a legbuzgóbb szónokok példányképe, ki, ha franciának született volna, most a francia törvényhozó testület vitái alkalmával a Hon és Pesti Napló extra Beilagokkal volnának kénytelenek megjelenni; s azt kellene azután majd meghallgatni, amit ő mondana az ultramontánoknak. Ott volna majd sűrűn látható a sztenográfiában bezárjelezett (zaj) – (nagy zaj) – (heves félbeszakítások) – (felugrálás a padok tetejére) – (ordítás a jobb oldalon) – (szinodális zsivaj) – (szónok túldörgi valamennyit) stb. eff. Majd kikapnák azok tőle a magukét! – Hogy a kutya egye meg a macskát!

Ez az ő szava járása, mellyel a világ tarthatatlan helyzetét szokta jelezni. Mely kegyes óhajtását mi is készséggel aláírjuk.