Kakas Márton válogatott levelei
A Vasárnapi Ujság szerkesztőségéhez
Tekintetes szerkesztő úr!
Az én nevem Kakas Márton. Ezt azért bocsátom legeslegelőre, hogy egyszerre mindenki hevenyében elmondhassa rá a maga megjegyzéseit, élceit és mókáit, s többet ne bajoskodjunk vele. Majd fogják mondani: Bizony kendnek is jobb volna otthon kukorítani, mint itten, vagy pedig: Minden kakas kaparjon a maga szemetjén. Fogják azt is mondani, hogy íme, ez az a kakas, aki a nóta szerint fejét hagyta a tudósoknak, torkát hagyta az énekeseknek, lábát hagyta a táncosoknak; majd ha megharagszik valaki, így is fog szólani: Bizony ez a kakas annyit ért a dologhoz, mint tyúk az ábécéhez. Legtöbb ember pedig azzal fog üdvözölni, hogy De már megvirrad, mert a kakas is elkezdett kukorikolni a Vasárnapi Ujságban.
Én pedig mindezzel nem törődöm, hanem megkezdem a magam munkáját, s nem haragszom meg minden tréfáért, sőt még magam is segítek ott nevetni, ahol mások is nevetnek.
Nem kevesebb az én szándékom, mint a Vasárnapi Ujság-hoz állandó színházi tudósítónak beszegődni. Igaz ugyan, hogy én most jöttem a faluról, s tegnap láttam először színdarabot (nem mondhatom, hogy hallottam is mert néma darabot adtak hihetőleg süketek kedveért), hanem hiszen ezzel a bevezetéssel más színbíráló is nyitott már be tudtomra, s nem mondok vele semmi újat. Annyi képzettségem már van, hogy nem kiáltok rá a színésznőre, hogy Lássuk már azt a medvét, ifjasszony; nem is rontok fel a színpadra, mikor valakit meg akarnak ölni, a többit pedig majd megtanulom a többi hírlapoktól.
Azután én igen kellemetes ember leszek; nekem nem kell sem tiszteletdíj, sem ingyen zártszék, sem hírlappéldány, sem nyájas mosolygások s egyéb mellékes akcidenciák, sőt nem mondom, hogy egy-egy döböz túróval is nem kedveskedem azért, hogy leveleimet felvegyék; továbbá, párbajt nem vívok (jó is volna! azt mondanák: kakasviadal), és senkibe sem leszek szerelmes.
Ennyi jó tulajdonságom mellett ön merőben vétene saját maga ellen, ha leveleimet a mondanivalók keserű nyaktilója alá vetve, a többi kifogyhatatlan irodalmi szecska közé aprítaná.