VI.

A művészet után következnek a tudományok. Éngem a gazdámmal együtt egy tudós vásárolt magához, akit ugyan az irigy világ kuruzslónak csúfolt, azért, mert mindenhez értett és mindenből tudott pénzt teremteni.

Ez a becsületes ember két hónapig tanított engemet és gazdámat mindenféle mutatványokra, s akkor elkezdett mutogatni városról városra: engemet mint olyan komondort, aki írni és olvasni tud, gazdámat mint olyan felnőtt embert, aki az ábécéből a két első betűt semmi törekvés után sem tudta megtanulni.

Ámde jól mondja az írás: „a bölcsnek nincs kenyere”, hiába volt minden tudományom, hiába tudtam betűkből feleleteket összerakni, hiába tudtam egy ismerős garast száz ismeretlen közül kikeresni, hiába vetettem ki a kártyából a kért lapot, az emberek sem az én tudományomért, sem a gazdám tudatlanságáért nem adtak semmit. A kuruzsló kétségbeesett. Elhatározá magát, hogy elmegy oda, ahol a rubelek teremnek, ott fogják tudni méltányolni az érdemet; festett egy nagy ponyvát, engem meg a gazdámat rá, aláírva: Doctor Coplaló a bölcs komondor és Babszem Jankó a törpe ember, s ezzel nekiindult az északi Eldorádónak. E tervét nem vihette ki, a boldogtalan az úton dugárusok közé keveredett, azok agyonütötték, s engem gazdástól együtt maguknak tartottak.

A tudós szerencsétlenségre született mindenütt.


VisszaKezdőlapElőre