MADÁCH IMRE DRÁMATÖREDÉKEI
TARTALOM
JÓNÉV ÉS ERÉNY
II. LAJOS
TÜNDÉRÁLOM
JÓ NÉV ÉS ERÉNY
DRÁMA ÖT FELVONÁSBAN
SZEMÉLYEK
ILMÉRINÉ, özvegy
ÁGNES, leánya, Petőfiné
PETŐFI, pénztárnok
DÉZSY
DÉZSYNÉ
MOHOL TAMÁS
KÖLTŐ
BERTA, leánya
JEREMIÁS, népcsábító
BALÁZS, a jégember
GÁSPÁR, kocsmáros
EMMA |
RÓZSA |
kéjhölgyek
LAURA |
SERÉNY
ARSZLÁN |
HÖLGYI |
ifjak
RENDŐRÖK, KORCSMAI CIMBORÁK,
KOLDUSGYERMEKEK, ÚRI TÁRSASÁG é. u. t.
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ SZÍN
CSALÁDI KAPCSOK
BALÁZS
(Balázs írásait 1-ső felvonásban kicsalják tőle.)
GÁSPÁR
Csitt, csitt Balázsom! Hogyha hallanák,
Hogy jó polgároknak nevezted őket,
Főúri gőgök ellenünk csatázna,
Pedig kérők vagyunk.
BALÁZS
Dehogy vagyunk.
Magunkéért jövénk - üljünk le itt. (Leül.)
GÁSPÁR
Mit mondanának! Nem látod Balázs,
Hogy már nézésünktől is süppedez
E pamlag - nem vas embernek való -
(Ágnes és Dézsyné jőnek.)
ÁGNES
Isten veled, hugom! Mentől előbb
Meglátogatlak és kebledbe öntöm
Minden reményimet. Mi édesebb
A vér kapcsánál -
GÁSPÁR
Mellettünk beszél.
BALÁZS
De majd tesz-é?
(Felkel.)
DÉZSYNÉ
Elvárlak.
GÁSPÁR
(hajlongva) Asszonyom!
Nagysád!
ÁGNES
Mi kell! Ma nincs szombat, miért
Nem jössz krajcárodért a többiekkel.
S termembe hatni sáros lábatokkal
Mily vakmerőség - el, rút cimborák! (Csenget, inas jő.)
BALÁZS
Kedves nővérem, mért oly hirtelen!
ÁGNES
Mit? Csúfot űzsz? Nővéred Belzebub.
Ki ez ágrólszakadtakkal!
GÁSPÁR
Nem ösmér?
Engem sem már, nagyságos asszonyom?
Többször valák szerencsés - -
ÁGNES
Handabanda.
BALÁZS
Gáspár, ne bántsd. A vérnek kapcsai
Oly édesek! Mi majd megértjük egymást. -
Kedves nővérem! E becsületes
Zsírkamra: Gáspár, borkeresztelő,
Hozzá adott nevelni jó anyánk,
De többször felszólítva bár, felejté
Két évben a kialkudtat fizetni.
GÁSPÁR
(hajlongva)200 forintot - - S mert ügyetlenebb
S makacsb, hogysem pincér legyen, különben
Hízelgés nélkül, talpig jó fiú.
BALÁZS
Szóval, mert semmi hasznom nem vehette
Haza hozott, - és most testvéri csókot.
ÁGNES
Mocskos szemétdomb! Zsibvásári cégér,
Én még öleljelek! Ki vélek! És
Rosszul koholt regényökkel! Ne félj,
Házunk jobb hírü, hogysem higgyenek.
Téged pedig, kopasz fej, börtönőrök
Tán jobban ismérnek, mint én s az ég.
GÁSPÁR
(Balázshoz)Nem lennél inkább pincér? Jobb minálunk. (Húzza.)
BALÁZS
Ej-ej nővérem, kissé hirtelen vagy!
No, nőhibának nem nagy. Ám csak az kár,
Hogy nem jövénk üresen, itt tanúim. (Írásokat húz.)
ÁGNES
(elszalad, hirtelen eszmélve)Hadd lám!
BALÁZS
Hohó! Ha fénytermet nem is,
De észt hagyott atyám örökbe, majd
A bíróság előtt. Ugyis deák!
ÁGNES
Tudod mit! Mondj le a családi névről,
Ne mocskosíts be a világ előtt.
BALÁZS
Mily jól neveltél, Gáspár, a lebújban,
Ott is nem lopni, megfogatni bűn csak.
ÁGNES
Ellenben én itt, mint szűkölködőt
Kitartalak.
BALÁZS
Lám, lám, én gondolám,
Örülni fogsz, hogy két testvéri szűbe
Önthetsz panaszt. De rajta nem kapok,
Mit hordjam más baját. Családneved
Tartsd meg, vigyázzak arra is? Hiszen
Ember vagyok. Adj ennem, innom,
S itt van kezem! De mit sem dolgozok.
GÁSPÁR
És pénzemet, nagyságos asszonyom.
ÁGNES
(egy almáriumból) Itt van. Te végy becsűletesb ruhát
S maradhatsz.
BALÁZS
Már testvérségünk ki van.
De mondja ön meg, vajjon a ruha,
Mely rajta van, becsűletes mez-é.
ÁGNES
Az.
BALÁZS
Becsűletes az is, melyben lopunk?
S Aristidesnek rongya becstelen. (Leül)
ÁGNES
Ha férjem jő, honn nem vagyok.
BALÁZS
Megálljon, asszonyom! Csak én előttem
Ne kérkedjék nagyon rajtam müvelt
Könyrűletével, az ördög nem alszik,
Kipattanthatnék hát mögött akármit.
GÁSPÁR
(meghatva) Balázs!
Úgy látszik, jó fészekben hagytalak,
De ha megunnád, jőj le a lebújba,
S a vén Gáspár, mint gyermekét fogad be.
BALÁZS
Sorsod ne mérjen itszéddel. Ne félj,
Ne tegyen szelíddé, mint te a bort,
Nem doblak el rongyommal.
GÁSPÁR
Jó fiú. (El. Mohol jön.)
MOHOL
Hol az asszonyság?
BALÁZS
Férje ön?
MOHOL
Nem én!
BALÁZS
Hát honn van. Ah, megálljon egy kicsinyt,
Vajjon minő járatban oly sietve?
Nem férje, mondja, hogy nem kedvese,
Arról alakja jótáll! Tán szabója,
Hogy férje nem láthatja s ön igen.
MOHOL
Imádságtársa.
BALÁZS
Miért nem jött előbb,
Mi is imádkoznánk, de ön siet. (El)
BALÁZS
első monológja- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
(Ágnes és Mohol jőnek.)
(Mohol machinációi szem előtt.)
ÁGNES
Miért nem szóltál, kedves, mindjárt nekem,
Nem érdemeltem-é bizalmadat?
MOHOL
Nehogy haszonlesésnek hidd, szerelmem,
Alázattal tűrök minden csapást
Istentől - ah, de ez kétségbe ejtne.
ÁGNES
Itt a pénz, míg nekem van, néked is van,
Hisz lelkem drágább és az is tiéd.
MOHOL
Lassan barátném, nem vagyunk magunk.
ÁGNES
Ah, egy szűkölködő, én tartom őt.
MOHOL
Alszik. Nem irigylettem pénzt soha,
Mert dőrén láttam elfecsérlni azt,
Tőled tanultam, mennyi élvet ád
Kegyes tettekben.
ÁGNES
Csak ne volna férjem.
Mohol! E férj tüzes kardú Mihály
Az éden ajtaján. Csak ő ne volna.
MOHOL
Ő oly jó lélek, hogy ohajtanám
Fölvételét e bánat tengeréből
Az élet országába.
ÁGNES
Jó Mohol,
Én azt hiszem, hogy az nem is szeret, ki
Szerelméért vétkezni fél. Imént
Megloptam férjemet érted - kivánd,
Eltépek mindent, ő sem halhatatlan.
MOHOL
Meglopta férjét? Hát nem kölcsön-é
Az, nő nem lophat férjétől,
S egy embert ment meg, itt van iratom.
ÁGNES
(eltépi)S nem jótett-é az égbe bésegítni?
MOHOL
(titkon)Menjünk be, Ágnes, pislog itt az ember. (Ágnessel titkon beszélve el.)
(Petőfi, Dézsy és mások.)
PETŐFI
Itt vannak kulcsaim! Tessék önöknek
Megtenni a vizsgálatot.
DÉZSY
Hiszen
Csak szertartás -
PETŐFI
Itt vannak számadásim. (Az almáriumot kinyitva vizsgálódnak.)
Ki vagy te vakmerő suhanc szobámban?
BALÁZS
Ember.
PETŐFI
Miféle? Kézmüves, müvész?
BALÁZS
Minek köszönheted, hogy szült anyád?
PETŐFI
Bolond! Hogy férje férfi volt.
BALÁZS
Azaz
Hogy a férj volt bolond. De félre evvel.
Ládd, pénztárnokság nem tett férfivá,
De ez pénztárnokká s mégis hiszed,
Hogy címtelen az ember mit sem ér.
De ha nem tetszem, szidd anyósodat.
DÉZSY
Bocsánatot, Petőfi! Húszezer
Forint hibázik - többször számolám.
PETŐFI
Lehetlen.
BALÁZS
Hej Petőfi, jól vigyázz,
Szekrényed más kulcs is nyitja tán.
(Két vers a rossz nőkről.)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
DÉZSY
Hiába, zár alá kell venni mindent.
PETŐFI
Úgy szólok hozzád csak, mint jó baráthoz,
Tudom, hogy a törvény kemény, de te
Ismérsz, három napot csak. Tán nyomába
Jövök mindennek, s hogy ha nem, javam
Szent szó biztosítja.
DÉZSY
Csak neked
Teszem meg, sógor [?] - gondold meg, mimet
Tevém kockára.
PETŐFI
Jó derék barát. (Dézsy s a többiek el.)
BALÁZS
Megálljon, nője nem fogadja önt.
PETŐFI
Hogyan? Ily cimbora tiltandja-é,
Hogy a férje nőjét akkor látogassa,
Ha kedve van?
BALÁZS
Imáz, tán gyermekért.
ILMÉRINÉ
(bejő) (Ágnes előbb érintse ezt.)Hát többé senki sincs szolgálatomra,
Fiam, Petőfi, vén anyósodat
Ekként becsűlöd-é meg?
PETŐFI
Óh, anyám
Ne érintsd a sebet, mely nékem is fáj,
Nézd, nőmhöz vágyok menni és kizár. (Mohol kisurran, Ágnes jő.)
Jól látok-é, anyám! Óh, nézd, anyám!
ILMÉRINÉ
Lányom régtől vigyázok lépteidre,
Te az erényt szűdből nyelvedre vetted,
Felejted, nő, felejted, gyermekem vagy,
A vér megsértett kapcsa rémes átok.
ÁGNES
Mily szép erényszónoklat, e fiú
Hozzá a példa. Úgy-e jó anyám,
Ezt elfeledted?
PETŐFI
Nő, ki volt veled?
ÁGNES
Egy jó barát, - vagy tán mert lelkemet
Nőbőrbe varrta a sors, hogyha lelkem
Egy fiúban lel rokonra, ne
Legyen szabad barátjának nevezni?
PETŐFI
A lélek oszthatatlan, lelkedet
Tőlem kell elrabolnod a barátnak.
ÁGNES
Tőled? Hát volt-e nálad, gyáva te!
Ha így választott volna, megtagadnám.
Éltemben nem szerettelek.
PETŐFI
Hogyan,
S az esküszónál -
ÁGNES
E nő lett szerelmes
Pénz és cimedbe, és engem, szegényt
Horog gyanánt használt, mert szűmben alvék
A szent szerelem.
PETŐFI
S még kérkedel,
Hogy megcsalál, bár kínom már elég.
ÁGNES
Sosem szerettelek; mit tartozom,
Azt megcselekszem, többre nincs jogod.
S te mit panaszkodol, anyám?
ILMÉRINÉ
Cselédid
Fel sem veszik parancsom, s én szegény,
Vén napjaimra állok elhagyattan,
Szükséget szenvedő, nézd, nézd ruhám.
Hát illik-é ez lányom dús lakodban,
Vigyázz magadra, én nem átkozódom.
ÁGNES
(A lányt már előbb említni.)A bőséget megszoktad-é előbb?
Szegény polgárleány, szerelmedet
Eladtad az apámnak, s gyermekid,
Egy lányt és egy fiút merő erényből
Kidobtad a világba. Hát nem-é
Ez volna sorsom is, ha a papok
Hókusz-pókussza nem jött volna közbe.
PETŐFI
Ágnes! Te megváltoztál, térj magadba!
Lám, vizsgálták pénztáram s húszezer
Forint hibázik, nem tudom, hogyan.
Hozzád siettem, hogy vigasztalást
Találjak kebleden, be nem bocsájtsz,
Míg másokkal meghitten társalogsz.
ÁGNES
Mit is keresnél nálam híreiddel,
Ha jobbakat nem tudsz, csak azt tanulnám,
Hogy tartozásodat [Olvashatatlan szó]
Nem hajthatnám be tőled. Hagyjatok,
Vagy vérig kínzotok már? Jőj, anyám,
Menj kis szobádba, ha vendégeim
Jönnének, szembetűnnél rongy ruhádban. (El mind.)
(2--ik monológ, asztalon bort hoznak, Mohol.)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
(Mert Balázs nem pietistáskodik, Mohol azt hiszi, gyilkoland is.)
MOHOL
(fel-le jár).Hem - hem -
(Leül.) Isten megáldjon. Lám Balázs,
Te jó fiú vagy, jőj, igyál velem.
BALÁZS
Kétszer se mondd. (Leül.)
MOHOL
Egészségedre hát.
BALÁZS
Egészségemre! Ej, csalod magad,
Ivás ez?
MOHOL
Árt a több.
BALÁZS
Árt vagy nem árt.
Bolond György húnyva tartá két szemét,
Hogy az ne kopjon, s hasznát nem vevé.
Igyál csak.
MOHOL
Nem lehet. Vagy meghalok.
BALÁZS
Te kákabélű, rossz szőrhasgató,
Kiméred tán azt is, mennyit esengj,
S örülj, hányat lépj.
MOHOL
Így - hála nagy Isten,
Hogy evvel is megáldál. Többi közt
Tudom, Balázs, sokat tűrtél szegény
Fiú, míg -
BALÁZS
Nem többet, mint bírtam, ám
Igaz, hogy egy pohár bor tönkre nem tett.
MOHOL
Megfordultál, tudom, sok bűntanyában.
BALÁZS
Kicsinység, most reménylem csak javát.
MOHOL
Lám, lám; - most jő eszembe - tán Balázs
Te ösmernél egy elszánt, vad kebelt,
Mely szó nélkül kész lenne tenni is.
Azonban ez mind csak mellék dolog.
BALÁZS
Igen, igen, hogyha a levélnek
Utóiratba tesszük a javát.
De sosem csavard velődet annyira,
Jőj, s elvezetlek egy derék tanyára.
MOHOL
Kezet rá! Csak kíváncsiság miatt. (El mindketten.)
MÁSODIK SZÍN
(Gáspár lebuja. Emma, Laura, Róza, Arszlán, Hölgyi, Serény, rongyos nép.)
(Berta lantol.)
ARSZLÁN
A lányka csókra termett s oly hideg vagy.
HÖLGYI
Én jól fizetek, jőj hát karjaimba.
BERTA
Az Istenért, könyrűlet!
SERÉNY
Sőt szerelm,
Ismérem én már e szerénykedést,
Sosem kérjük, mit úgyis elvehetni.
EMMA
E szép báb rontja vásárunkat. Éj,
Mi bájosan virul.
LAURA
Fosszuk meg őt,
Tanítsuk meg szeretni.
BERTA
Ah, emberek, ha még van kebletekben
Egy szikra jó, beteg apámra kérlek,
Bocsássatok, - hibáztam, hogy jövék,
De még nem ösmerém az életet. -
Im itt minden, mit lantomon kerestem.
SERÉNY
Dühössé tész. Ingernek már elég volt.
EMMA
Könnyű szeretni. Csókod oly hideg
Legyen, mint öklöm. (Üti.) Pénzért jó ez is.
RÓZA
Ne bántsátok, reszket, mint nyárlevél,
Jőj, jőj, én elvezetlek.
BERTA
Térdemen
Kérendem az eget, hogy megbocsásson
Minden vétkednek e jótettedért.
RÓZA
Soká térdelnél, hadd csak. Félre tik!
ARSZLÁN
Menjen! Ki ostromolna lányszerelmet
Ilyen soká. Elég van. (Rózát öleli.)
RÓZA
Szép fiú!
Elég veréb, kevés sas, ah, de avval
Kényelmesb bánni és szintúgy madár.
Bort, bort, majd mámorban, majd a hő szerelemről. [!]
EMMA
Mért játszol jobbat, mint mi, nem vagy-é lány?
LAURA
Nyírjuk le fürteit.
EMMA
És adjuk el.
BERTA
Óh, Isten, hogyha elhágysz, én magam
Már védni nem tudom.
SERÉNY
Megvédlek én.
Kis árért, csak szeress. (Balázs és Mohol jőnek.)
A LÁNYOK
Balázs, Balázs,
A jégember! Hagyjátok a leányt,
Mert jaj különben. (Bertát elhagyják s Moholt táncolják körül.)
EMMA
Mi csókokkal kereskedünk, vegyél.
LAURA
Csókom meleg s féltést nem ismerek,
Mint honn mogorva nőd.
EMMA
Tőlem vegyél,
Én éhezem, forrón fogok szeretni.
BALÁZS
Rossz pénz vacsorádat fizetni, Emma! (Gáspár és egy lány.)
(Gáspár egy lányt be nem bocsájt az ajtón.)
LÁNY
Bocsáss apám, hadd lássam, mit zajongnak!
Az jól mulatna.
GÁSPÁR
El, te rossz leány,
Nem mondtam-é, hogy nem szabad belépned
E bűntanyára.
LÁNY
Hisz te tartod azt.
GÁSPÁR
Te kis bohó, még ilyeket nem értesz,
El, milliom, a gazdaság után.
(Kizárja.)
Óh ronda bankák, nem tágultok-é,
Nem látjátok, hogy a nagyságos úrnak
Nem kell rossz csókotok. Ezer pokol!
LAURA
Minő otromba fickó, hagyjuk el. (Az ifjakhoz mennek.)
GÁSPÁR
Parancsol ön, szolgálni kész vagyok.
BALÁZS
Mit tettetek megint! Mi lány ez itt?
BERTA
Tekinteted vad, ember, óh, de mégis
Van benne emberérzés. Ments meg, ember.
BALÁZS
Hogy mentselek meg?
BERTA
Vén apám beteg,
Szegény lakunkban ínség vesz körül,
Én ellopództam lantommal, melyet ő
Taníta meg tapintni húrjait,
Én azt hivém, hogy oly jók mindenütt
Az emberek, mint bátyám és szülőm,
De megcsalódtam. - Óh, vezess ki innen!
BALÁZS
Jőj lány, támaszkodjál reám, ne félj.
MOHOL
(súgva)
Jegyezd meg jól lakását, jót kívánok
E lánnyal tenni.
BALÁZS
Kérlek, csak ne tégy,
Inkább üldözzed, s megköszönheti. (Örs belép.)
BERTA
Itt jő bátyám.
ÖRS
Mit Berta? Itt talállak?
Atyám kétséggel küzködék miattad.
BERTA
Ez embernek köszönd, hogy élve lelsz!
BALÁZS
Nem tettem bérért, itt munkám jutalma.
(Egy hordóra lép.)
NÉP
Csend! Jól vigyázz, a jég Balázs beszél!
BALÁZS
Barátim! A terem lebújba küldött
Bünöst keresni, vagy inkább egyént,
Ki pénzével bűn piszkát elfogadja.
Ki a legény! (Leugrik.)
ÖRS
Ha csak piszkára kell,
Nem a rossz tettre, ember itt vagyok.
Nem veszthet a pór úgyis jó nevet.
MOHOL
Beszélj vele, - ne árulj el. Derék
Gáspár hát a neved. S nem félsz-e, szólj,
Féllábbal sírban tartni ily tanyát
Minden gonosznak.
GÁSPÁR
Hát ön azt hiszi,
Hogy nem csókolnának kéjhölgyeket
Enyéimen kivűl e szép leventék?
Nem volnának rablók ez éhezők,
Hogy rongyos ágyat nem lelnének itt?
MOHOL
Már még sem illik jó ember szívéhez.
GÁSPÁR
Ég látja lelkemet, hogy loptam-e,
Vagy csaltam-é éltemben. Istenemre,
Nyugodtabb arcom, mint sok szent nevűé,
Leányaim a bűnt nem ösmerik,
Jó házi nők, de mondja, hogyha úgyis
Rossz a világ, ne éljek-é belőle,
Mint él a vendéglő abból, hogy esznek.
Mi gondom másra. Bűntanyámra költi
Pénzét az élő, bár ajtómra köp
Nappal - s ha meghal, akkor is füzet még,
Mert én viszem ki végső nyughelyére.
BALÁZS
Nem fér fejébe, hogy nem bűn az, ölni.
Beszélj te néki, hisz te okosabb vagy!
Én apjához kísérem e leányt. (Bertával el.)
MOHOL
Kedves barátom! Ládd, nem gyilkolás az,
Az Isten mentse meg lelkünket ettől,
Balázs, mint látom, otrombán beszélt.
ÖRS
Azért jövék, hogy ön jobban beszéljen.
MOHOL
Az gyilkosság, hogyha kedves életétől
Megfosztunk bárkit, mert célunk gonosz,
De hogyha kín, nyomor csak élete
A meggyilkoltnak, így egekbe visszük.
Ha még amellett két lény boldogul,
S így egy szurással ennyi lesz szerencsés,
Rossz tett-e ez, nem, és így nem gyilkolás.
A gyermek is megérti, oly világos.
ÖRS
Lehet. Én nem tanultam oly sokat,
Hogy a belém verett helyszűk miatt
Kitolta volna a természetet,
De lelkem mondja, hogy csak gyilkolás az,
Ha egy embert örökre megfagyasztanak.
MOHOL
Ha bűn volna, bűn a tettben, enfejemre
Essék, reád csak a jutalmazás.
ÖRS
Már én csak mégis inkább éhezem.
MOHOL
Apád s testvéred -
ÖRS
Óh, rossz szellem el,
Vérdíj ne nyomja őket. Én megyek,
Mert nyelved síma, mint sátán-kigyóé.
MOHOL
Derék fiú. Tudd hát, hogy próba volt,
Mert azt kiálltad, mondd szállástokat,
S én felsegítlek.
ÖRS
Próba, hem. Ha az,
Úgy megbocsájtok, hogy feltette rólam.
Szállásunk Szarka-utca 109.
MOHOL
Rosszhoz fordultam, tudja titkomat,
Kételkedett mégis becsűletemben,
Ez árthat jó nevemnek. El vele!
A tömlöc mély és ily világfutónak
Ott van, ki már béosztályozza, míg
Testvérét ostromlom. Láb alól
Éppen jó helyre dughatom. E lányt
Bírnom kell. Gáspár, áldjon Isten. (Megy.)
JEREMIÁS
Nagyságos úr!
MOHOL
Mi kell?
JEREMIÁS
Szolgálatára.
Embert kínálok.
MOHOL
Hogy, szent férfiú?
JEREMIÁS
Szent és akármi, csak penész dolog
Ne kapcsolódjon hozzá. Egy ütés
Nem nagy fáradság s olcsóbbért adom,
Két heti olvasóm árát kivánom.
MOHOL
Jőj hát, szent ember, mink egymáshoz illünk,
Majd honn bővebben.
JEREMIÁS
Könnyen alkuszunk.
Vége az első felvonásnak.
MÁSODIK FELVONÁS.
ISTENÉRT ALAMIZSNÁT
ELSŐ SZÍN
(A költő szegény laka.)
KÖLTŐ
(merengve)"S míg sarja élend Árpád nemzetének,
Áldás s dicsőség Rákóczynk nevének!"
Babért tevék a hősnek homlokára.
Nagyok fonják a nép történetét,
S a vért az elpazarlott életért,
Mit számítás kinccsel mért volna fel,
Költők fonják meg az örök babért. (Balázs és Berta jőnek.)
BERTA
Atyám, óh jó atyám!
KÖLTŐ
Bertám, te jó vagy,
Csókod, mint fűszeres bor, bátorít,
Nézd, elvégeztem költeményemet,
Még arcom ég a vad csaták dühétől,
De hősöm, ó lány, ez kettős babér.
BERTA
Szegény atyám! Mindég e főtörés
S az óriásnyi gondolat alatt
Ölemből tested sírba roskadoz.
Minő hideg szobánk!
KÖLTŐ
Hideg? No lám,
S arcom ég, Romhányon fölhevültem
Nem is kis munka egy hazát temetni.
BERTA
Te rossz szülő vagy, vagy nem őrzenéd-e
Különben éltedet? Még mit sem ettél.
KÖLTŐ
Igaz bizon, egészen elfeledtem,
De hisz te búsulsz én helyettem is.
Együnk hát.
BERTA
Üdvözöld e férfiút,
Add jobbodat, lányod mentője az.
KÖLTŐ
Adj Isten!
BALÁZS
Ami nincs.
KÖLTŐ
Költő ön is?
BALÁZS
Amíg pénzem kiér. Mit költenék mást.
KÖLTŐ
Hazát, hő érzetet.
BALÁZS
Mindég hazát,
Melynek csak átkát ismerem, szerelmet,
Mely álnok. Van költészet bennem is,
De lelkem égtől szállna poklokig,
Nem hárfahang, de szélvész lelkesítne,
Mely árbócot tör, csillagot kiolt,
Zengnék bűnt, zengnék, mint a támadás
Zúzott Istent, s ez mind törvénytelen tárgy.
BERTA
Jőj hát, atyám.
KÖLTŐ
Hová?
BERTA
Ebédelünk.
KÖLTŐ
Ah, úgy. Menjünk. De lesz-e mit, leány?
Mint látja, nincs mit kapni ételünkön,
De ez hízelgők ellen biztosít. (Mohol belép.)
MOHOL
Dicsértessék az Isten.
BALÁZS
Jó napot,
Lám, hol találkozunk.
MOHOL
Jó embereknél.
KÖLTŐ
Tündér az én Bertám! Lám, semmiből
Mi jó ebédet alkotott. Be rég
Nem ettem ily jóízüen. Sebaj,
Elkészült költeményem, nézze ön,
Lesz nyúgalom, örök név, ág fejemnek.
BERTA
Önt szent embernek tartja a világ.
MOHOL
S nem szent-e lángom? Egy szót, óh leány,
Írúl imádságtól tört életemre,
Hadd lássam, nem zúgott el hasztalan,
Mert érte üdvöt angyalajk igér.
BALÁZS
Hohó! Már ily dörögve!
MOHOL
És mi gondod.
BALÁZS
Óh féld, leány, a szentes ajkakat,
A görbedt gerincet, mely, ha kell,
Csatára szállni, férfias erővel
Mosolygva bérgyilkost fogad. Szemén,
Míg csillog a mosoly, ha ifjú lányt
Csábít, vitézül vív, könyörg, fenyít.
MOHOL
Mi méltatlan gyanú. Én Istenem
Után Bertát imádom.
BALÁZS
Adja Isten!
Nézd Berta, nem hízelgek álerényt,
Felpattanó, könyelmű, vad vagyok,
A jót hajszolva nem latolgatom.
Utáltam a lányt.
Megláttalak lány és megváltozám.
Mentől tovább szunnyadt szívem szerelme,
Annál fenyítőbb árban dúl ki most.
Nem fonnyadt száz lázban fel-felhevülve
Árnnyá, miként tinálatok. Leány,
Ha te szeretni bírsz!
MOHOL
Haha! Mit gondolsz? Hol vagyon tanyád,
Mi címe volna nődnek. Nézz meg engem,
Aranyládán leend lábzsámolyod.
Cim, birtok és egy égő szív tiéd.
BALÁZS
Nincsen tanyám, osztályrészét kinek sem
Szükítém meg. Mit Isten ád nekünk,
Egyetlen címed e szó volna: nő,
Nem adhatok mást, hála Istenemnek
Én azt kívánom, nőm vadul szeressen,
Engem szeressen és ne a mezt,
Melyt holnap eldobok. Mert feltevém,
Kitépném keblemből is a nevet,
Mely jobb hangzású lenne, mint szavam.
Válassz leány! Óh, válassz ám, de gyorsan,
Mert hogyha habozol, langy érzeted,
S ha az, nem boldogítsz.
MOHOL
Megállj, leány!
Ne válassz. Mondd, egy csak mely reményt ad
S nyugton várok a végetlenig,
Mint Márja kép előtt tűzáldozat.
BALÁZS
Minek ily szív, mely nem szeret?
Etnát felfújni nem lehet, tüzet
Igen, melynél megfőlne tán az étel,
Miért halasztni hát, - halál vagy élet.
Együtt teremt csak föld és nap tüzet,
Mondd, nem szeretsz, és én elhamvadok.
De ha igen, mért csalsz egy perccel is,
Mely engem illet. Mondd e kis szavacskát
És frigyünk áldva Isten, föld előtt.
Nem mond ugyan rá áldást a barát,
Nem jő fejedre asszony fékető,
De hát miért is az a szenvedélynek?
BERTA
Önnek hát ágyas kell csak, nő kegyednek?
Hol életünknek sorsáról határzunk,
Hallgatni kell a szívnek, szól az ész.
Sosem leendnék én is becstelen,
Nem szánná-e ön őszfejű apámat?
Nekem nincs éltem, én csak érte élek,
Vénségét édesítni. Ön reménylhet.
MOHOL
Óh, Berta!
(Körülnéz és letérdel.)
BALÁZS
Nézz körül, ne lássanak.
Választottál; adj Isten, meg ne bánd.
Óh, Berta, vigyázz, el ne tántorítson
Kincsének csillogásival, vigyázz,
Körül ne fonjon hízelgő szavakkal.
Nekem csak ágyasom lehettél volna -
(Okoskodás a papokról, esküvésről.)
Ha szívedet eladtad gyűrüdért,
Vigyázz, hogy megkapd. Hogyha jő napod,
Mely gyászt hoz életedre, szólj nekem
És én megvédlek. Most Isten velünk. (El.)
MOHOL
Most hát enyém vagy! S éltem célja lesz,
Gátolni, hogy kívánni mitsem tudj.
BERTA
Gondoljon ön inkább szegény atyámra.
MÁSODIK SZÍN
[A kézirat itt megszakad.]
II. LAJOS
DRÁMA ÖT FELVONÁSBAN
SZEMÉLYEK
II. LAJOS, Magyarország királya
MÁRIA, neje
BÁTORY ISTVÁN, nádor
MAZOVI ZSÓFIA, neje
VERBŐCZI ISTVÁN, személynök
SZAPOLYAI JÁNOS, erdélyi vajda
SZÁLKÁN, esztergomi érsek és prímás
SZERENCSÉS, kincstárnok
BRANDENBURGI GYÖRGY őrgróf
BORNEMISSZA JÁNOS
TOMORY PÁL
TURZÓ ELEK
FRANGEPÁN KRISTÓF
ÁRTÁNDI PÁL
ZOBI MIHÁLY
DE VIO TAMÁS, pápai nuncius, német tanácsos
PÓKI PÉTER
BASI GYÖRGY
MARTINÚZI
PEKRI, adószedő
KULIFAY, segéde
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ SZÍN
(Zápolya kastélya előtt. Zápolya, Póki, Basi jőnek a kapun.
Martinúzi távolabb, jobbra kis házak.)
ZÁPOLYA
(levelet olvas)Perényi nádor meghalt.
BASI
Itt utóda.
SZAPOLYAI
Végakaratja volt, hogy a király
Koporsóját kisérje a Dunáig,
A főrendek ki a pesti határon.
Száz fáklya égjen, száz zászló lobogjon. -
Kicsinyes lélek, dőre hiúság,
A sírra hányva. - Boldogult atyám,
A nádor egykor borkupát, lovat
Hagyott barátilag fejedelmének.
BASI
S fia mit hagy majd, mint nádor, ha meghal?
SZAPOLYAI
Áldást vagy átkot, még azt nem tudom,
De azt érzem, hogy nagy nevet igen.
PÓKI
Csodálom, hogy még nem hívtak Budára.
BASI
Ezt el kell várnod méltóságodért. (Martinúzi nevet.)
SZAPOLYAI
Fickó, miért nevetsz?
MARTINÚZI
Hogy ilyen bölcs
Urak minő badar tanácsot adnak.
BASI
Mi vakmerő ez?
SZAPOLYAI
Jőj idább fiam,
Mondd bátran, hogy mi lenne véleményed.
MARTINÚZI
Hogy bár előbb már nyergeltettél volna,
Aztán kérdezted volna nézetem.
Nem várja a sas, hogy prédára hívja
A varjuhad. Villámként csap közéjek.
Nem várja a párduc, hogy útjait
Ravasz rókák egyengessék előbb.
Még nem nyergeltetsz?
SZAPOLYAI
Póki, utazunk!
Mi díjat kérsz, György, e tanácsodért?
MARTINÚZI
Vigyél el engem is, nagyságos úr!
E szűk falakból a világot vágyom.
SZAPOLYAI
Egész a konyháig leszáll-é már
A nagyravágy?
MARTINÚZI
Nem, nem, odáig száll csak,
Ameddig a szellem s erő leszáll.
SZAPOLYAI
Fiú, honnan veszel te ily eszméket?
Pajtásid istállóimban dőzsölnek,
Játék s tivornya legmagasb vágyásuk.
MARTINÚZI
Uram! Láttál már rózsát, csanálat
Ugy-é, egy földben. Illatot huz az,
Emez mérget - a földből, mely egyik sem.
(Kívül zaj, dobszó, emberek futnak a házakba s zárják.)
SZAPOLYAI
Mi ez?
EGY NŐ
Jaj, az adószedők! (Elfut.)
EGY LÁNY
Segítség! (Szapolyai lábaihoz dűl.)
SZAPOLYAI
Kelj fel, leányom! Szólj, mi baj!
LEÁNY
Uram!
Hatalmas vagy, védelmezz a szégyentől.
(Üldözők jönnek s megállnak. Pekri, Kulifay s nehány pór jő.)
POROSZLÓ
Megálljatok, im a nagyságos úr.
PEKRI
Nevethettem, midőn vadászkutyáink
Az asszutól megrészegedtenek.
KULIFAY
S gazdánk, a fösvény polgár, aki még
Magától is sajnálta azt a nektárt,
Mint nézte fejvakarva.
BÍRÓ
Uraim!
Irgalmat kérek e szegény helységnek.
Két évben adtuk a szörnyű adót,
Jövedelmeinknek hason felét.
Az úrnak fél jövedelmi is kincs,
Melyből úrként él, a szegény egész
Vagyonkájával is csak nyomorog,
Felével ében hal.
PEKRI
Csitt, gyáva pór.
BÍRÓ
Hisz nem kivánnók károkat, urak.
Beszedtem minden ékszert asszonyinktól,
Hálánk jeléül emlékűl ajánljuk,
Csak némítsák el azt a dobolást.
A kincstartó Szerencsés Imre úr
Hajhászai szedik marháinkat
Potya árért el a kótyavetyén.
PEKRI
Hadd lám - (Kíváncsian nézik az ékszereket.)
Igaz, szegény falu lehet,
Hol ily hitványságnak ékszer neve.
Majd meglássuk, teszünk, amit lehet. (Kulifay elteszi az ékszert.)
De azt a lánykát, merre is szaladt?
No, mondhatom, szép vendégszeretet.
Aztán tegyek kegyelmetek javára.
SZAPOLYAI
(előlép)Mi történik itten, birtokomon,
Ki e két szemtelen fickó?
KULIFAY
Nagyságos úr,
Mi a király adószedői, a
Tolnán határozott segélyt szedjük be.
SZAPOLYAI
Tolnán határzott? Az pártos gyülés volt.
A köznemesség s nagyszavú vezére
Verbőczi, a személynök, még nem a hon.
Mutassatok csak egy fényes nevet,
Csak egy urat, ki benne részt vett volna.
PEKRI
De mégis szentesíté a király.
SZAPOLYAI
Ha szentesíté, úgy csak tartsa meg,
Mi nem fogadtuk el, s nem fizetünk.
PEKRI
Kérlek nagyságos úr!
SZAPOLYAI
Hej, emberek
Villákra. Űzzétek ki e rablókat
Határaimból. - Amit loptatok
Gazok, elő vele. Hogy nem húzatlak
Ágasra, a királyért nem cselekszem.
[A kézirat itt megszakad.]
TÜNDÉRÁLOM
DRÁMAI KÖLTEMÉNY
ELSŐ SZÍN
(Tündérország. Tündér szép Ilona trónon nyugszik. Tündérek.)
TÜNDÉREK KARA
Lágy rezgése nyári légnek,
Gyors felhőnek tünde árnya;
Mely hajnalban zsong, az ének,
Szín, melytől ég pille szárnya, -
Szűz mosolya hő ajaknak,
A szemérem pirulása;
Semmik ti, mik elragadnak,
Ember lelkesítő álma:
Jőjetek mind, jőjetek mind!
Hogyha a tündérparancs int.
Aminek kéj földön árnya
Testet öltsön magára.
MÁSIK KAR
Minden édes bűvölet,
Mely a föld rideg porára
Fúval érzést, életet
S elreppen mint égi pára,
Melyet sejt csak s kincse bár
A vágyó emberkebelnek,
Durva kart, ha rája tár:
Csak rideg valót ölel meg, -
Jőjetek mind, jőjetek
Szép nyáréji képletek;
Fergetegnek orgonája,
Harmatcsepp, csillag sugára...
ILONA
Elég, elég ne is boszantsatok!
Lelkem mind evvel régen jól lakott.
DALÁR
(dal tündére)Nem vonz-e hát többé tündérzene,
Küzdő érzések zajgó tengere,
Mely majd csilló habgyönggyé törik,
Majd bömböl és zúg rémes mélyeig?
S épen mivel nincs megfagyott szava,
Kimondhatatlan érzés szól általa?
TÜNDE
(báj tündére)Nem nyugtat-é meg többé a varázs,
Melyet kivűlünk nem bír semmi más,
Hogy ami lelkesítő s szép vagyon,
Tündér csókjának égni kell azon:
A lány arcán, duló villámokon,
A rózsa kelyhén, ostromló habon,
És minden, aki ebben kéjeleg,
Az minket áld, minket tündéreket.
CSILLA
(szeszély tündére)Nem vidít-é fel a játszó szeszély,
Mely tükröt ingat, ahol árja mély;
Virágocskát teremt a sír felett,
S odáig is mosolygással vezet.
A rózsafán maró tövist terem
Virága, hogy még igézőbb legyen,
De a tövisre is virányt lehel,
Hogy elviselje a tépett kebel.
DÉLIBÁB
(képzelet tündére)Mi az, mi az, mire vágyad lehet,
Midőn szolgál a gazdag képzelet,
Mely bűvös báját ott terjeszti szét,
Hol Istennek világa megszűnék.
Csak egy göröngy - s alapja megvagyon
Egy új csillagnak. -
ILONA
Ah, unatkozom!
TÜNDÉREK
Unatkozol? Mi szó tündérajakról!
ILONA
Tündérajaknak egy nőszív parancsol.
Mig a földön vala honos tanyánk,
Ah, addig szép világ volt! Illatos
Berek rezgő árnyában, holdvilág
Hullámain tánc és dal oly zajos;
Majd a szikrázó tó gyűrűzetén
Bolintozó nád suttogása közt
Merengtünk, mint nap útja közepén,
A pusztán, melyet délibáb füröszt. -
Mi szép mulatság volt enyelgeni
A föld fiával, áldást szórva itt,
Amott gyötrelmet; s tünde képzeti
Ajándok volt mindkettő, melybe hitt.
A földi lánnyal versenyezheténk
S ha meggyőzhettük, milyen élvezet!
Mert bár a dics mindenkor a miénk,
Előnyben ő van a tündér felett.
CSILLA
Miért, királyné?
ILONA
Óh, ne kérdd, ne kérdd!
Egy kis tündéri van mindannyiban,
Míg a föld gyengeségét, mely megért,
Melegjét, mely vonz, vágynunk hasztalan. -
No de azért nem volt panaszra ok:
Ifjú természet, ifjabb érzelem,
Mindenfelé még hatni, tenni sok ...
Megértett olykor egy-egy emberem.
S az a sok, sok dicsőséges kaland!
Majd egy királyfi, egy kobor lovag,
Halvány dalnok, kezében játszi lant,
Szerelmes pásztor, ádáz várurak.
Elmúlt mind. Most, hogy a vasút robog,
Távirda játszik, gőzkazán fütyöl,
Papírral ölnek a napilapok,
Légszesz lámpák közt a hold elcsücsül,
Várat, zárdát dönt villám, rág a szú,
Csak a moslékos gyár büszkélkedik:
Mint teknősbéka önmagába bú
A meghűlt ember s ottan vénhedik.
Döngetheti tajkát[1] a szép, - ha vak!
A nagy, - ha más világ neki - nem ő!
Hogy érezné meg tündérujjak
Villanyát? Hisz nem tőzsdehír, mi jő.
Hiába volna szállanunk közéjek!
Nem sejtve tündért, meg sem értenének.
CSILLA
Bájos királyném hirtelenkedel,
Akad még most is egy-egy hőbb kebel.
Ismérek olyat, aki értene
És sejtésünkkel van már is tele.
Haszontalannak tartja a világ,
Kedvesnek én, - s midőn a gyepre dőlve
Néz megvetőn az emberküzdelemre:
Úgy érzi, néki nyíl minden virág;
Azé, kinek terem csupán a baj.
Mind néki hangicsál a sok madárka;
Majd ráijeszt a népek zsarnokára,
Boldog világ lesz, és megszűnt a jaj.
S mind e nagy dolgot fekve végzi el.
Mellette űlök homlokát legyezve,
S mosolygva oly furcsát sugok fülébe,
Hogy szinte önmagából is kikel.
ILONA
Mely ország rejti őt? Ez drága kincs!
Nevezd, s hálámnak, tudd, határa nincs.
CSILLA
Talán csak inkább megtartom magamnak.
ILONA
Hűtlen jobbágyok hát itt is akadnak!?
CSILLA
Zsarnok királynék hogyha fosztogatnak...
ILONA
Csitt, ez pór bűn, ne mondjad a nagyoknak.
Én csak parancsolhatnék, ámde kérek.
CSILLA
Hát én, a gyönge, mindig csak kitérjek?
Hadd őt nekem, a hóbortos fiút.
Enyelgve, játszva kísérendem én
Ábránd s káprázat közt az életút
Jól elfátyolozott kietlenén.
S ha nem lel is dúsgazdag kincseret,
Melyet, ha útján egy kis rög mered -
Vad hangsikoly - halálig sértene.
Talán nem ismered fel sírjaig,
Mindegy, azért körében lenghetek,
S boldog vagyok, ha látom: boldogít
A rálehelt szeszélyes képzelet.
ILONA
Ah... ah! Van is dicsekvésedre ok;
Én ily balgán szerény már nem vagyok.
Kivánom ismerjen fel s tudja azt,
Ki küld reá vészt és mosolyog tavaszt.
Fáradjon értem őrülten, vadon
Szeressen és az édes fájdalom
Egész mennyét és poklát élje át.
CSILLA
Mig eltaszítod majd - ha megunád.
ILONA
Nos aztán ember mit kivánna még?
Elég: egy percig volt övé az ég. -
De jó, ne mondd honát, ugyis tudom
Mi volna más, mint a magyar haza?
Onnan került utolsó bajnokom
János vitéz is, a szép dalia. -
Csak ott találni még egy-egy zugot,
Hol pásztortűznél rólunk szól a dal,
A múlt visszhangja most is suttog ott,
Gyermekregéknek hímes szárnyival;
A honfiszívből tündér álmokat
Repít felénk egy-egy rejtett sohaj,
S hahogy szeret, vagy bútól megszakad
Még hisznek benne, s nem veri kacaj. -
Ah, a kőszén-civilizáció
Illatja a viráglehelletet
El nem riaszthatá még. - Ámde jó
Ne mondd, azt is tudom, ki embered:
Költő, ki volna más? Nagy léptei
Sohsem tartnak mértéket a tömeggel,
S vagy az utat bolondúl ő töri,
Vagy elkórász, ha holmi limlomot lel.
CSILLA
Jól van tehát, költő, azt is tudod;
De hát hol rímeket ezrek faragnak,
S szárnyas lovak oly bőviben akadnak,
A keresést százszor megátkozod.
Ez jó szerencsének tekint, ha jössz,
De illőbb, úgy hiszi, ha tart sub rosa;
Amaz kilesz veled s kiír - mi próza -
Rangodból amit azt, ha felfödöz.
Egyik Maecenásnak késztetve tesz
S olyan kötet költészetet adand be,
Hogy halhatlan tündér természeted se
Emészti el, míg a földön leszesz.
Akkor botolsz majd kedvesemre, s fáradt
Kedélyre, testre már öröm nem árad.
ILONA
Igaz, igaz, kérlek, hát add nekem.
CSILLA
Elrontanád őt. Százszor újra: nem!
ILONA
Ah Csilla, Csilla!
TÜNDÉREK
Hallgasd meg királynénk!
ILONA
Mi új érzés! Eddig nem ismerém még
Az akadályok édes mérgeit;
Ha eddig vágytam, mostan égve égek.
Egész világot érte, Csilla, néked.
CSILLA
Nem, nem!
ÁMOR
(bosszúsan fellép)Mi felfordult világ ez itt?
TÜNDÉREK
Ah, Ámor a hatalmas! Béke, csend.
ÁMOR
Ilon, az ifju a tiéd leend.
Kis Csilla, nos mit duzzogsz? Látom én jól:
Az ős Olympon mily gazdálkodás foly.
Az asszonynép fellázad untalan.
Alig lopózkodott be hízelegve
Már pusztulás jött az ős istenekre;
Csak én maradtam írmagul magam.
Meghagytak, mert lenézték gyermek arcom,
Miattok itt akár szüntelen alszom,
Munkát ugyancsak nem hagynak nekem.
A földön? Arról, ah, mért is beszélek!
Telekkönyvpajzsok, szerződési vértek
Felfogják legkeményebb fegyverem.
Helyembe léptek hírlaphirdetések,
Nénék, banyák, kozmetikek, üzérek -
Itt meg szeszély, pajzánság, képzelet.
De sok, ami sok! A játékot meguntam,
Alattvalóim lesztek, mint a múltban,
S törvényt teszek mindnyájatok felett.
Ilon, az a fiú legyen tiéd,
De élvezvén majd egy tündér kegyét,
Ha üdvét gőgje nem birandja el
S dicsekszik véle a rossz porkebel:
Dicsedben többé meg nem lát soha,
Míg érdemesnek nem tartod reá,
Hogy egykor hitvány mezben lépj elé,
S ő benned a tündért felismeré.
Ha ellenben te játszanál vele,
Kebledről lábadhoz taszítva le,
S szolgát, nem kedvest óhajtsz csupán,
Gyalázatot hozván eképp reám,
Áldásom átokká ferdítve el:
Bűnöd legádázabb boszúmra lel.
S mind addig ver kérlelhetetlen vezeklés,
Míg híveim közt a leg-is hivebb léssz.
S most kis mosolygó Csilla, menj, vezesd
Ilont. No, fel se vedd e kicsi bajt!
Hidd el te vagy, ki legkevesebbet veszt,
Kisérjen jókedv, míg más tán sohajt.
MÁSODIK SZÍN
(Vadregényes táj. Az előtérben jobbra malom. Messze kastély.
Csilla Tündér szép Ilonát vezetve megjelennek.)
CSILLA
Im itt vagyunk. E helyt szoktam vele
Enyelgni - -
ILONA
Mily alakban?
CSILLA
Láthatatlan.
Elég, hogy engem érezett szive,
A föld lányát nyugton csókolni hagytam.
ILONA
Tán kedvesét. S ki az?
CSILLA
Molnárleány.
ILONA
Ah, ah! - -
CSILLA
Várjunk csak kissé, itt az óra,
Hogy láss magad.
ILONA
Csodálatos talány
Költőd s kalandod -
CSILLA
Óh, bár válna jóra!
A KÖLTŐ
(könyvvel kezében jő a háttérből)Nagy árnyak! Óh, csak lengjetek körül!
Lelkem megérez és ernyedetlenül
Ontom küzdéstek, int a nagy idő.
Elesni, győzni - véletek dicső. -
Ti a tömegnél egy fővel nagyobbak,
Erényeitek rám is átragyognak.
Achilleus haragját érezem,
Maratonnál kigyújt a győzelem,
Colomboval lángcsillagzat vezet,
Fingálhoz a borongó képzelet.
Mi a jelen nekem - ah, el vele,
A kor hitványabb-é vagy embere?
De nem káromlom hát a napsugárt,
Mely végig árjadoz, - az illatárt!
A lány szerelme, a százhangu ének,
Nem-e mind szívverése a jelennek.
A képzelet, mely nagysághoz vezet,
[Olvashatatlan szó] sírt tár fel nekünk,
Belé csak a [Olvashatatlan szó] jelen tehet
Egy kis sugárt, melynél melegedünk.
[A kézirat itt megszakad.]
Információ
DRÁMATÖREDÉKEK, DRÁMATERVEK
CD-szöveg, Madách Imre összes művei
DRÁMATÖREDÉKEK
JÓNÉV ÉS ERÉNY
A drámatöredék kézirata az OSzK Kézirattárában az 1399 Fol Hung szám alatt található. 6 levél, külön címlap nincs. Keletkezési ideje a negyvenes évek eleje (1843?). Az I. felv. két színjelzését megcserélte, a szöveg azonban a leírt rendben folytatódik. Egy felvonás és a másodikból egy szín készült el, de az egészről maradt egy tervvázlata,
Álszégyen címmel. (Ezt itt közöljük, forrás: Madách Imre összes művei, sajtó alá r. Halász Gábor, Révai Kiadás, 1942. A Vegyes feljegyzések. Színpad cím alatt, II. kötet, 721-723. l.)A drámatöredék szövegét Halász Gábor szerkesztette
Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetéből (1013-1043 l.) vettük. Jelenlegi CD-szövegünk ennek a legutóbbi szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Jelen CD-kiadásunkban modernizáltuk a drámatöredék helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. hírü, könyrűletével, ohajtanám, becsűletes stb.) szóalakok, továbbá a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. könyelmű), hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF - Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. itszéddel, reménylhet, fékető = főkötő stb.), a régies ragozáson (mint pl. tiltandja, gyilkoland, jőj stb.).A drámatöredék kidolgozása még némileg vázlatos, egy-egy részletet, monológot csak jelzett, de meg nem írt. Az odavetett megjegyzések jelzik a jelenetek irányát. Az ilyen vázlathoz tartozó megjegyzéseket
vastag betűvel elkülönítettük a dráma szövegében. A kézirat 3. levelén az első jelenet rövid, vázlatos summázata található, ezt a részletet, mint a drámatöredék "szövegváltozatát" itt közreadjuk.BALÁZS
(Gergellyel bejön)
Mint látom, jó polgár háza, király és szent.
GERGELY
(félénk, csendesíti Balázst, a kanapéra nem enged ülni. Mondja, kérjen)
BALÁZS
(mond)
Hisz jogot kívánok.
GERGELY
Ne feledkezz rám, ha jó dolgod lesz, kis gyermekségedtől neveltelek, meg is tartottalak volna, de nem dolgoztál, garázdálkodtál.
ÁGNES
(jön, testvérével vált igen baráti szókat, ez el.)
BALÁZS
Úgy jer karajaimba, ha a testvéri érzet oly szent előtted.
ÁGNES
(henceg.)
BALÁZS
(az írásokkal lép fel.)
ÁGNES
(Egyszerre szelídül, kéri azokat.)
BALÁZS
Ösmerjük e fogást.
(Nem adja.)
GERGELY
Gyere vissza hozzám pincérnek.
ÁGNES
(kiköti, hogy hallgasson és ígér neki tartást.)
BALÁZS
Csak ez az akadály, igen szívesen, csak dolgom ne legyen.
GERGELY
Ha meguntad, jőj hozzám, ha el is marad az évi fizetés.
(El.)
MOHOL
(jön.)
(Áhítatoskodás, meglopják urát, őrnek teszik Gergelyt. Ez elutasítja Petőfit. Petőfi panasza.)
Madách Imre feljegyzései között a Jónév és erény
c. drámára vonatkozóan a következő vázlatokat, ötleteket, fogalmazványokat találták:JÓ NÉV S ERÉNY
(Álszégyen)
Jellemek
Vén nő
.Pórszármazású, álszégyenből elsikkasztja gyermekét, később saját lánya kínozza az ájtatoskodót.
Leánya.
Először grófhoz megy, rangja kedvéért, akkor ébred csak benne a szerelem, anyjára már csak ezért is apprehendál. Férjét lopja s vele szeretőjét ajándékozza, megöleti, de mihelyt másodszor nő lesz, rútulni kezd, a hidegülés és kétségbeesés őrültté teszik. Később is grófi pretenciója bánja választását, hogy kicsiny.
A gróf.
Érzi állása fonákságát, de a házasság elválhatlan, nem segíthet magán, s irigyli a bérgyilkost; kell magát védni is, mert bűn az öngyilkosság s büntetendő, mi iszonyú, nincs mentség.
A lelenc.
Egy cinikus, rövid, minden fonákságot ösmerő s utáló, bár nem
stricte morális, mégis jó, a keresztényi szeretet kenyerét evő; semmi szerelmet nem hivő, jónak látszani nem akaró.Szegény tudós.
Magasztos, zavart, elfogott, igen szegény költő és fizikus, kit charlatánná akarnak tenni a gazdagok, magukat is ékesítendők a névvel. Koldulni me
gy, - kidobatik.Leánya.
Ki apja támasza, jó nő, ki a főkötő nélküli szerelmet is megveti, de elcsábíttatva s látva, hogy csábítója felejti, megőrül. (Kacagó őrülés.)
Fia.
Becsületes, durva, ajánlkozik gyilkosul, becsületes harcban, de látva a vénet, visszavonul, miért a filiszter mint vagabundot bezáratja; innen kikerülvén, munkáját veszti, mert megbélyegzett; a rabtartási pör költség, megveri a filisztert, írását visszaadatja. Rettentő büntetés.
A filiszter.
Uzsora, hipokrita, buja, a drága igazsággal is nyomó. A gróf jön hozzá pénzért, de önpénzéből. Kicsinyes.
Kocsmáros.
Víg, jó, nyitott, ki mégis keresetből bordélyt tart s halottbérlő. Becsületes, nyílt, falusi ember. A gazdagok, ha nem tartanák, kik utálják, - nem volna bordély.
Nézem, mit tud a rózsa illatot, a bürök mérget húzni a földből.
Ez ellen csak prédikálnak, ellenünk rabláncot mutogatnak.
Óh, a gazdagok nem tudják, mit szenvedünk mi. Mi hivatalja? Semmi. Mit tesz? Semmit. é. u. t.
Az ősz fürt mért tiszteletes magában?
Kényelemben jónak maradni - nem mesterség.
Ne kérj itt szent nevekre.
A státus csak ingyen akaszta, akik a törvényt írják nem kénytelenek lopni.
Éltet adott jóakaratból.
Képed nem tetszik - vívunk.
Álszégyen.
Bizton lehelhetsz mérget mindenikre.
Ez egy nevet kívántam, hogy kíméld meg.
Nem tesztek mindent jóvá a pénzzel, a bűnt nem adjátok át.
Írjátok síromra: "Szent a törvény".
Nincs jogcím ellenek! Ők törvény szerént tesznek! -
Mondják: tiszteljed anyádat, nem ismerem, nem is tisztelhetem.
Boldog vagy, hogy nem ismered.
***
II. LAJOS
A drámatöredék kézirata az OSzK Kézirattárában az 1400 Fol Hung szám alatt található. 2 levél. A rövid töredék címlapján jegyzet: "1855 szept. 17-én." A drámatöredék szövegét Halász Gábor szerkesztette
Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetéből (1045-1051. l.) vettük. Jelenlegi CD-szövegünk ennek a legutóbbi szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Jelen CD-kiadásunkban modernizáltuk a drámatöredék helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. kisérje, varjuhad, huz stb.) szóalakok, továbbá a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. asszutól), hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF - Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. csanálat = csalánt), a régies ragozáson (mint pl. kivánnók, szentesíté stb.).Madách Imre feljegyzései között, a színpadi jegyzetek még nem II. Lajos, hanem Verbőczy címmel szerepelnek. Ezek a vázlatok a következőek:
VERBŐCZY
Jellemek
Verbőczy.
Kis nemzetségből, önerejével felszárnyaló. Egy fényes lányba szerelmes, de szülői akadályozzák. Elszánja magát kizárólag politikára, s a népet képviseli. Király, mágnás üldi; úgy van, mint a vén káplár, kit a taknyos tiszt egy ille
delmi hibáért megcsapat.Báthori.
Vetélytársa; szerencsés politikában, szerelemben, az arisztokráciát képviseli, kegyenc - népgyűlölő. Pátosszal pótolja a lángészt. Cselt keres és használ. Kicsinyes.
Neje.
Verbőczyt még szereti, de erényes marad, depoetizálódik. Vészben óvja Verbőczyt, mostoha fiát tanítja, s ápolja jó elvekbe. Mulatság veszti, a borsot nem szórja el. Csak jó tettekben él.
A király.
Szükséget szenved, mások gépe, könnyelmű, pazar, ingerlékeny, perc embere.
A királyné.
Energikus, álbüszkeségnek feláldozva javát, egy eszmével igen fel bírja magát ingerelni. Az hízelg, ha dicsérik szépségét.
Zób.
Az örökös nyugtalankodó, a podagra törött.
Martínuzi, mint kukta.
Martinuzi apja, mint pór.
Fraibaiter haláltól menti meg Verbőczyt, ezt hálálja, éltét haszonra fordítja, ha nincs tett, rabol, Mohácsnál ott van, nem jobb-e ez a halálnál?
Népnyomorító adószedők.
Gondolatok
Követték a törvényt, mert szívökbe volt írva, s akaratjok volt.
Mondjátok, a magyar király éhen holt.
Verbőczy:
Engem a kor szült, - én azt képviselem, hatalmam egy egész kor!!Verbőczyt akarja látni a király, irigyli s kérdi, boldog-e? Mond: nem.
Martinuzi.
Azon gondolkozom, ha a bolond ki azt hiszi, király, az volna, megszűnnék bolond lenni? Így ki halhatatlanságról álmodik - Nem tetteikért azok a királyok, de tetteik azért halhatatlanok, mert király tevé.A világ itélete olyan, mint seb. Ez utóbbi van Verbőczyben is.
Mint csaljátok a világot, tavaszt hazudván nékik.
Kihívjátok a gyönge virágot és csak üveg a melegitő.
Vannak emberek, mint a békák, kik azt akarják, hogy egész világ brekekét kiáltson. (Martinuzi)
A szegények nem bánják, a gazdagok bőrük igen is finom.
Verekedés a minisztériumban.
A király és Verbőczy párbeszéde.
Miért én szenvedek, lesz kor, mely szabadon mondja, s bámulandnak, hogy mink így szenvedtünk érte.
Most adjatok az országnak mindent. Szükség van rá - sokszor igértetek, tudjuk igérettek becsét.
Nem hiában hordunk gyűlésre kardot, karddal kérjünk.
Nevével visszaélnek, s úgy tesznek, mint a majom a gesztenyével s macskával.
Szép dicsőség törvényt szegni s megmenteni a hont, vagy ez essék annak áldozatául? Szívesen bűnhödök.
A trón ledűl, s akkor is mi szenvedünk.
Majd én teremtek nevet magamnak. (Martinuzi)
Csak tűzhelyen láttatok tüzet - nem a szabadban. -
A szabadság ellen is már csak a szabadság zászlóival vívhatni.
A postalegény borravalót kap, lova szenvedi.
Nem vágytam menni, de kell. Többnyire így van -.
Népnyomás, sok törvény, kevés lett. Lutherrel foglalkoznak.
A holt oroszlánból sok féreg nőlt.
A
z országgyűlés leirása. (Mellékletek)Martinuzi:
Az arisztokratáktól vártok valamit, ti durva tenyerűek?!?Óh, a letörlött könnyek glóriát képeznek, - s mi felejtjük önkínunkat - e szép dijért.
A király neje attyafiait nagyon pártolja.
Martinuzival beszédeket csináltatnak.
Csak cibáljátok jól egymást, - passzió ez!!
Eladja a legelőt, lovat vesz, s azt majd ingyen legelteti.
Ti külföldiek vagytok, de mi itt lakunk.
Magyarnak lámpája van, de olaja nincs.
Fényes út sáros.
Ahol legrosszabb az út.
A monumentumokat a gyermekek rontják.
Órát igazgatják a fők, s kétkednek, követik az alsók s megnyugszanak.
Ha valamit engedünk, megköszönik.
A gyalogok gyűlölik a kocsizókat.
Jelenetek
Martinuzi mond: Az ember izzad, fárad s nem halad előre, mint a mókus.
Igaz, győztél, de a romokból csak én fogok felkelni.
Két oly óriás, hogy egymás mellett nem létezhet.
Sok embert ostobasága visz fel, mert olyanra van szükség, mit bámuljatok.
Martinuzi látva, hogy egy párt sem jó, akármely győz, a nép vérzik, végre klastromba me
gyen.I. Felvonás
1. sz. Zápolyánál.
2. sz. A királyi udvarnál.
3. sz. Verbőczy és Zápolya egyesül az utcán.
4. sz. Lakodalmak. A nádor.
II. Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
Pesti mérges gyűlés.
III. Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
Máriát a Zápolyák megnyerik.
Hatvani gyűlés.
Verbőczy nádor. Kibékélés.
IV. Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
A visszahatás, a kalandorok, Verbőczy számüzetik.
Vik Felvonás
1. sz.
2. sz.
3. sz.
4. sz.
Országgyűlés tehetetlensége, óvások egymás ellen
, a király érzéketlen lett.Villongások az ütközet előtt.
Csata.
Zápolya, Verbőczy, Báthory a csatatéren.
Hír, hogy Lajos meghalt, Zápolya Máriát elveszi.
Verbőczy Szólkánnal tart. Báthory úgy viseli magát, mint nádor.
Zápolya Erdélybe megy.
Verbőczy törvényt ír.
Verbőczy Besztercén visszajő, minden megváltozott, fejét kéri az országgyűlés. - A királyhoz megy, hazaküldik. Orgyilkosok, megszökik.
Verbőczy házát le akarják rontani. Ivások és bor.
Zápolyát félik, mint a törököt s vádolják.
A Drávánál Tomorinak 1000 lovasa, 500 gyalogosa.
A Dráva Báthoryra, ő Pécsett.
Zápolyához rendelet megy, támadni Radul oláh vajdát, Bolgáriát.
Nincs pénz, zsoldot fizetni.
Fuggerek. Templomkincsek.
Szekér, fegyver; huszárok ne vesszenek éhen. Speirben.
Véres kard.
A nádort nem akarják követni a zászlósok, a király mond: mindenki megint búj, é. u. t. Brodarich kéri Tomori megbizásából: ne menjen, de alkudjon bárhogy.
Tomori hadai nem akarnak a királyhoz hátrálni, kényszerítik az ütközetre.
Bolgár Tamás cigányvajda.
1516. Vladisláv II. Lajos gondnokául Bornemissza János, Bakács Tamás és Brandenburgi György
öt rendelte. Leo pápa Zsigmond lengyel király és Miksa német császár frigye mellett. - Az 1485-iki törvény szerint a nádort (Perényi Imrét) illette volna a gyámság, de Zápolya gubernátort akart. - A császár és Zsigmond képviselőket. Gyűlés a Rákoson Zápolya alatt, áttétel Budára, ostrom, Zápolya eltávozik féltében. A rendek nem akarnak semmi gyámot, sem tanácsot.Országtanács Szakács, Szathmáry és György.
Bornemissza hűtlen kezelő.
1517. A pápa unszolására nem akarnak a törökkel békét kötni. Országgyűlés nem sikerült, a császár s Zsigmond újra sürgetni akarták gyámságukat. Tomori védte a várat. - Zápolya elveszti Zsigmond pártfogását.
1518. Pápai terv a török ellen. Országgyűlés. Zápolya meghívatik sereg nélkül. Ismét kormányzó akar lenni, s a pápát akarja megbízni a választásra. Ijesztgetések, hogy a határon sereg áll. Neheztelés a beavatkozásért, számadást, esküt kivántak, mielőtt adót ajánlanának, a főrendek ellenkeznek, Tolnára gyűlés.
Tuman Bay ellen Egyptomban harcolt a török.
Bornemissza, Munkács, Korlátkői, Komárom.
A főrendek törvényeket küldenek szét, a tolnaiak szintén. Verbőczy befolyásával, Zápolya az urakkal tart. (
Szálkán kancellár, személynök) (A király elfogadja)Számadás, eskük, segédkérés mindenfelé.
A bácsi gyűlésen ugyanaz, Zápolya is ott van. Főrendek nem tartják kötelezőnek.
Az országos tanács nem volt képes összeülni. Bornemissza, Korlátkői, kardot rántnak a bácsiak.
Brandenburgi György Lajos követe német honban, nem mellette van. (Perényi, a nádor meghalt).
Terv Zápolya ellen s frigy a kormánytanács úri tagjai közt. Sikerül. Báthory a nádor. Frigytagok: Zápolya, Frangepán Gergely, Szathmáry György, Várday, Báthory (csak Bakács és Ujlaky nem). Zsigmondot felhívják a gyámságra, de nem történt.
1520. Budán országgyűlés, mint Bácson, új adó, mert nem fizettek.
Török győzelmek.
Lajos Pozsonyban a cseh rendekkel. Panaszai Zsigmondhoz.
A pápa nem küld segédet, mert a protestantizmus -
Verbőczy visszajön, de csa
k bullát hoz.1521. Rossz pénz. Lajos Máriával megesküszik, követ által, Perényi Dóra, a nádort Sofia Mazovi. A török Belgrádnál.
Selim után Solimán. Behran csausz, kit adóért küld, elfogatik. Kérelem a pápához s császárhoz. Szabács elveszett. Hédervári, Sulyok felszaladnak segélyért, török győzelmek. Lajos Tolnára megy, Belgrád elveszett a nádor szeme láttára.
1521. Budán országgyűlés, roppant adó, rettentő beszedés, Verbőczy befolyása. Fele jövedelem a kincstárban tartassék, s felkiáltnak, hogy ebből sem lesz semmi, meg Verbőczy nem Zápolya híve.
Károly császár és Ferenc franc király harcolnak egymással.
A király adósságai, háztartása é. u. t. Lakodalom végre.
1522. Királyné hitbére szaporítva. Király majorem.
Tomori klastromba megy, vrani perjel, egy év múlva érsek. Két kedvese.
1523. Csehországba ment. A nádor helytartó. Zápolya haragszik, conventiculum a végzések ellen, főurak szövetsége ellene.
Németek imádkoznak a török ellen, német őrségek a végvárakban.
Lajos Csehországból Sz. Pál fejét hozta.
Újra
országgyűlés, Zápolya többségben. Megvesztegetések. Erős rendszabályok s számoltatások. Kényszerítés a parancsnokságra. Szkerdonai polgárok. - Báthory felfüggesztett, s csak ezután új adó, ne a király adósságaira. - Hivatalokra csak magyarok, szövetségek tiltva. Luteránusok - türelem, némi üldözés, György, Branden. Ferdinánd befolyása.1524. Szálkán érsek. Ismét segély kellett, nem akartak békét. Zsigmond békét kötött és tanácsolja azt.
Országgyűlés. Hatvani tábor kitűzve, neheztelés az érsekért, kisebb országtanács. Luteránus száműzöttek. Megégettetetett. - Verbőczy a papokkal.
Rossz hírek a törökről.
1525. Országgyűlés Pesten. Zápolya bosszús, Frangepán Ujlaky örökség.
Rend, míg a török követek itt voltak.
Értekezletek Pesten, Budán fegyvert nem teszik le. Zúgolódás. Szerencsés Szálkán ellen, pápai követ beszél. 60 tagú küldöttség. A németek luteránusok.
Hardeck gróf. Országtanács átalakítása.
Hír, hogy a polgárokat a nemesség ellen lázítja a kormány. Készület az ostromzárra, a fabábu. Ártándi megveretik.
Királyi válasz. Égi háború. (Tanács Zsigmondtól, menjen a király a gyűlésre, s adja ki Ujlaki örökét).Végre megjelenik a király, kaballák után a papok részéről, maga. Mért ne kövessék a főurak? Ki oka, hogy nem teljesültek a végzések? - Verbőczy beszéde, fényes hazakísérés. Új hibák. - Csak 4 német maradt, a pápai követ a papi dézsmát ellenzi. - Semmi végzés. Hatvani gyűlés határoztatik.
Verekedés a királyi tanácsban. Szálkán és Frangepán, Lajos a hatvani gyűlés ellen. Szerencsés fogságból szabadul. Háza
feldúlatik.Zápolyék Máriát s Szerencsést Szálkánnal megnyerik. Báthory bukófélben. Hatvani gyűlés. Kibékélések. Verbőczy nádor. Királynőnek 1 német kíséret maradhat. Ujlaki örökség. Szerencsés. - Országtanács átalakítva. Hadnagyok.
1526. Visszahatás, kalandorok, Thurzó Elek, Fugger, Ártándi Pál, pápa, császár.
Országgyűlés, a tehetlenség, óvás király és rendek részéről. A francia király árulása. Vezér nem találkozik. A királynak szökést javasolnak. Szálkán ellenzi. Pártoskodás Tomori s a király tábora kö
zt. Mohácsi vész.*****
A vázlatok közt találkoztunk a dráma korábbi szövegváltozatá
nak is beillő néhány verssorral és dialógussal. Ezek a következőek:Ha volna szűnk oly edzett, mint az érc,
Istenné lennénk, mert sorsot, haszont
Egy ezredévre felszámítanánk.
De van lelkünkön egy anyagkapocs,
Mely visszahúz a földre, rögtönöz,
Ront, érzeményinek gyűlő pontja: "szív"
A férfiú Achilles-sarka ez,
Mellyen sebezhető.
VERBŐCZY
(Elmerülve)
Devecser! Mondd, van-é e földön ember,
Ki nyugton áll üdvének romjain
S könnyetlen néz a drága mult felé?
ZOB
Van.
VERBŐCZY
Nincs. Hazudja. A nagy emberek
Nyugalma is nem szenvedélyhiány,
Oly ajtó csak, mely a kiváncsitól
Keblének sajgó vágyait lerázza.
***
TÜNDÉRÁLOM
A drámatöredék kézirata az OSzK Kézirattárában az 1041 Fol Hung szám a
latt található. 9 levél. Az első szín másolat, a második színtől Madách kézírása. Javítások a költő kezétől. A drámatöredék első színét először a Koszorú-ban közölte Arany János (1864. II. 123-25. l.) Utána Gyulai Pál Madách Imre összes művei c. válogatásában (Bp., Athenaeum 1880, I-II., új lenyomat: 1895) a III. k. 317-328. lapján, majd Halász Gábor szerkesztette Madách Imre összes művei (I-II. k., Bp. Révai, 1942) első kötetében (1053-1064. l.) jelent meg. Jelenlegi CD-szövegünk ennek a szövegnek újra ellenőrzött, több helyen javított, kiigazított változata. Modernizáltuk benne a drámatöredék helyesírását, természetesen csak azokon a helyeken, ahol a változtatás nem rontotta el a darab jambikus verselését. Tehát nem változtattuk meg a gyakori, a ma helyestől eltérő hosszúságú magánhangzós (pl. százhangu, szive, kobor stb.) szóalakok, továbbá a ma helytelen rövid vagy hosszú mássalhangzós (pl. boszúmra, léssz), hibás helyesírását, ha a verselési helyzet úgy kívánta. (A helyesírási elvek részletesebb indoklását ld. A METINF - Az ember tragédiája információs dokumentumában!) Nem változtattunk természetesen Madách régies, vagy nyelvjárási szavain, egyéni szóalkotásain (mint pl. tajkát, kozmetik, kincseret), a régies ragozáson (mint pl. birandja, felismeré stb.).Arany János a Koszorú-ban közölt részlethez a következő szerkesztői megjegyzést fűzte: E töredék egy készülőben lévő mű darabja, melyet, hogy a szerző bevégezzen, a t. olvasók éppen úgy óhajtani fogják, mint alulírt szerkesztő." (125. l.)
Madách Imre feljegyzései között, a színpadi jegyzetek között ezek a vázlatok a szerepeltek:
TÜNDÉRÁLOM
Drámai költemény
1864 jan. 2.
Iső sz.
IIik sz.
A költő otthon. Apja, anyja szándéka a fiúval, ez készül ki a világba. Ilona megjelen, mint pórleány.IIIik sz. Hivatalszoba,
bál, IV. Az összeesküvésnek rejtőzni kell.Vik sz. Pokol. VI. Herkules, VII. Sámson, VIII. Mária.
IXik sz. Forradalom
, győzelem, csömör.X. Bukás.
XI. Színház.
XII. A költő otthon.
Tündérálom.
A hideg világfi kritizálja a színészeket, hogy dühöngnek - mosolygva kell meghalni.
Világszép asszonya: ne dicsekedjél - eltűnt.
Világbíró király, mi lesz utánam, hogy áll meg a világ.
Öreg fiú, fiatal anya a másvilágon.
Szerencsés légy, hogy megúnd a világot.
Disznóképű herceg, egy csepp könyű esett rá, s elváltozott.
A tündérkorona elvesz s lesz belőle lány - addig kacagott a szerelmen.
Az apa, ki fia törekvéseinek mindég ellene volt, később belátja fia igazát; hogy megcsalatott, melléje áll, de már késő - mond a fiú.
S a megváltó örök üdvében még
Siratja, hogy közénk egykor leszállt,
S minden szív, melyben egy szikrája ég
A szent ügynek, vele könyörg halált,
Hogy látniok ne kelljen sorsukat,
Melyben részes minden kivált kebel,
Miként vérázott bibliájukat,
A bűn át
("A Megváltó"-ból)
Az apa fiát jólétre akarja, az anya művészetre, szerencsétlen és művész.
Ha a tengerhez egy században egyszer jő egy madár, s szájában visz vizet, van remény, hogy e
lhordja. De -Achilles és Helene a másvilágon találkozik; mindketten rontottuk az emberiséget.
Végére
Minden boldogsága (a földieknek)
Égieknek mosolygása
A te hangjaid újak,
Visszatérek hozzád.
Fődarab
Költőileg veszed a nőt - csalódol, prózailag vedd, élvezni fogsz.
Ha nagyszerű vétkeitek volnának, azok is szépek, de az aprók utálatosak.
Ha nem szerethetek semmit, gyűlöletre keresek tárgyat.
Nem ösmered a világot, ne ösmerd, árnyban nyíló virág lehervadsz.
A lánynak nincs dicsősége, neve, kedvesébe
n éli azt.Óh, ha a halhatatlanságé léssz, csak félig bírlak.
Egy gazembert sem akasztottak még fel, csak bolondot.
***
DRÁMATERVEK
Madách Imre több drámát töredékben hagyott és több drámát tervezett a befejezettek mellett. Azon drámatervei, melyekből csak vázlatok maradtak fenn a következők voltak:
BRUTUSOK,
ATILLA FIAI vagy MÁS AZ ÓTÖRTÉNETBŐL,
ANDRÁS ÉS BORICS.
Miután ebből a három tervezett darabból kidolgozott jelenet nem maradt fenn, így vázlataikat csak itt, információs fájlunkban közöljük.
1. BRUTUSOK
Mindenek fölött a szabadság s közjó.
Jellemek
Brutus anyjok. Derék, szilárd, erényes római nő, fiait éltében szerető és büszke... midőn észreveszi, hogy for... állandó szent fájdalmát a ...ben[2] csak ő veszejt hont vagy fiakat.
Brutus.
Tüzes, komor, rövid és elszánt.A két Brutus egymást igen szerető; egyikök igen nagyravágyó, nyugtalan.
Felesége.
Szerető nő és gyönge. Tudakolja mért fog durva hősökkel kezet, mért ugrik fel ágyából éjjel. Később férje átlátja, hogy Róma véres képe tűnnék mindég elébe, és mily bolond volt a halhatatlanságért ily nőt feláldozni.A másik Brutus
. Szelidebb és jobb, azon sir, hogy sírja felett nincs nő, aki sírjon - és hon sem. Mond a másik:"Örülj, gyalázatodon nem sir; és nevünk lesz óvójel az utókornak." Ez csak testvérében él.
Jelenetek
Atyámnak jó volt, ő azáltal lehetett nagy, hogy a szabadságot védte; mi csak az által, ha azt elöljük; ő is igy tett volna.
Ha harminc éves koromig nem leszek nevezetes, kétségbe esem.
Óh, ha a halhatatlanság is birand téged, én csak félig birlak (neje).
Óh, téged a szellem emészt, légy nyugodtabb.
Nem vagy fiam, mig nincs becsületed visszanyerve.
Népgyűlés, apja s fia szembe.
Rómát lábadnál akarod. Ki mondja, miért szültelek.
Róma nem győz, mert nem lennétek vele.
Nem deferálok senkinek, ki érdemli?
Brutusnak az sem tetszik, hogy hon ugy szeretik. (Csákból)
Másoknak vannak különféle céljaik, nekem ez egy volt: véle megsemmisülök.
Nevet, mért lett férfisziv, ha ő az -
A történet a szerént itél, mint szerencsével valánk. Én lázadó leszek.
Beszéljen helyettem tettem.
Brutus a legőszintébb, igazabb demokrata, de üldözik, nagyravágyát ki nem elégitik, s kénytelen arisztokratává lenni.
Nagyravágy festése.
2. ATILLA FIAI vagy MÁS AZ ÓTÖRTÉNETBŐL
Jellemek
Egyik
vad, a szerelmet kacagó, trónkövetelő.Másik
szelid, lenge, öregebb trónörökös.Csillagász lánya, az öregebbnek szeretője. Később megvetett, más szeretőt is megvet. - Bosszut áll, kisül, hogy Buda leánya.
Jelenetek
Magamat utálom, te haragszol.
Minthogy én második születtem, ne legyek királlyá.
Csak ne tudnám, hogy mást szeretsz, hogy annak élve van abból; a csók nem hágy nyomot, de dicsekvését hallani.
Ha szépen nézesz is valamire, irigylem.
Atilla bátyját holtnak adja ki, hogy szeresse a leány, nem sikerül s ha is, első szerelmének orrága, emléke oda.
Kinozlak, hogy sírj, s higyjem értem sírsz.
Te őt úgy, mint én, szeretni nem tudod.
Oly szép vagy, ha rádnézek, bosszúm elfogy)
A durva még nem ismeri a lányt, neveti a szerelmet.
A bút jobb szereted, mint engem, oh, lennék bú.
Buda szelleme kisért. Megelégszel-é atyám?
"Mondj le országodról" - mond a lány. "Gyáva nem leszek", - a másik lemondana.
Nem fogsz értek sírni egy könyűt is.
Az örökös nőkiséretben jön a temetésre.
A durva letéteti a koporsót s reááll.
A nő, ki férjétől mindig idegen volt, utolsó percében vele osztja a katasztrófát.
Mit deferáljak embernek, ki jobb nálam.
Ki lenne szerény?
Órjássá nőt a megvetett szenvedély. Miként láng, mely csendes házban dúl s a fergeteg alatt órjássá nőtt.
Kettőt teszek boldoggá ez
életben s elkárhozom - vagy itt tegyek-é két boldogtalant, hogy túl boldog legyek?Lehet-é a szerelem bűnös?
Nem akarom, elvegye más, bár magam sem.
S ha az vagyok, még éltet remény;
Hát az, ki boldog s reménylni nem bír,
Mert már reményét a jelen betölté,
S legföljebb félhet, hogy kéjmámorából
Csalódás rázza fel, boldogabb?
Általad boldogból boldogtalan és boldogtalanból boldog levék.
Két nyomorból üdv lesz, ha egyesülünk.
Nem kérlek, ments meg, csak lássalak.
Nem gyűlöl, nem szeret, legrosszabb.
G
yűlölsz, s így enmagamat is.Meghalni semmi, de igy megvettetni minden.
V. Hugo
(Atilla fiai)
3. ANDRÁS ÉS BORICS
Az ifju: Megmentém lelkemet. Vajh, ha ti vének így érzenétek magatokat, ily büntetlenül s büszkén.
Péter dacosan nem...
Külföldiek megnőttek fészkünkben, mint a kakuk.
Egy táborból a másikba nem viszik a hirt, önérdekökért a békét nem akarják.
Ki nem kiált éljent, meghal.
Nincs példa, hogy király lemondott.
Nem tudok sirni, lemondjak-e második természetemről.
Mi a nép? Egy buta állat, melyet néhány pártos vezet.
Szóljanak mások ékesen, helyettem szól az ügy.
Jobbágyom fog-e elhomályositni engem, kivénült vén király?
Ifju vagyok, itt kardom!
Mért nem tudok mennydörögni, mért vagyok ily kicsiny?
A főur haragszik, hogy Andrást, kit ő ültetett trónra, nem vezetheti.
Az emberek olyanok, mint a kutyák, elfutnak, egyikét, ha verik.
Az ifjut biztatják, hogy szóljon s nem pártolják.
András, mint száműzött birja a rokonszenvet is, s jó népcsábitó is.
Péter: A gyilkosok lelkiismérete: erszény.
E
gy udvaronc zavarkodik, hogy nagyobb rangot reményl midőn el nem éri, dühös. Mindég hazafiságról szól s mindjárt inog, tüzes, hadaró. -Csák Mátéból az Omode ház fiainak jelenete.
Miért rak bíbort ember a trónra? Takarja szégyenoszlopát.
Ha kiszurjátok szemem, kevésbb gazságot látok. Megvertetek, óh, ily verést még el lehet tűrni.
Fülembe öntsetek ólmot, oly kevés szépet hall az ember.
A történet siker után itél, én lázadó leszek.
Ha leszáll az isten, nem hiszem többé, hogy isten. (Csák végnapjai)
A magun
k nemes érzéseit perszonifikáljuk a nőben, akit szeretünk. (Herakles)A gyertyavivő legtöbbet botol.
(Mózes)Vig leszek, hisz azért (fizetsz) jársz hozzám, hogy mulassalak.
Vélem gyalázat lenni, menj!
Bort, hogy mámoros legyek!
Ne légy jó, - mind rosszak voltak, s én törtem jóságod szégyenét.
Midőn mindenki elhagyja, a kéjhölgy hive marad.
(Csak tréfa)Egy gyáva, kiélt embert nem csodálom, hogy nem szeretsz, de engem kell szeretned.
Csókom sosem felejted, csak egyszer megcsókoljalak.
"A megváltó" vers vége.
Megmutatni, hogy a legmagasb törvény is néha igazságtalan lehet.
Port szórtok rám, majd szórtok ellenemre is, én megvetlek.
Hajat adott egy embernek, aztán mondja: "Lám, Ön az oka, hogy ily rosszul áll hajzatom." (Mária)
Jegyzetek
Arany szerkesztői jegyzete. Tajok, Ballagi szerint, paizsteknő (eredetileg teknősbéka héja). A kipontozott helyek olvashatatlanok.