XVI. Egy sír a szkutarii temetőben. Beszélgetésem Ali dervissel az izlámról. Ellenvetéseim. Ő felel s koránbeli idézetekkel magyarázza annak főbb ágazatait

Ha utazónak valahol nehéz magát a várost, a népet s ennek szellemét kiismerni, ez főleg Sztambulban s a török népnél nehéz. A nyelvbeli járatlansághoz járul, hogy akár a göröghöz s örményhez, akár a zsidóhoz fordulsz felvilágosításokért, mindezek költött és igaz adatok és események vegyítékével halmoznak el, mit egészen elhinni lehetetlen, s egészen elvetni is. Ezért én igen örültem a véletlennek, mely ama művelt emír-dervissel megismerkedtetett, abból, mit tőle s amazoktól hallék, meglehetősen képes voltam a valót kitudni.

Egész napokat tölték én kellemes társaságában. Magyarul, franciául, olaszul váltva beszélénk, aszerint, amint melyikben akadt nyelvünkre az alkalmas szó és kifejezés. Gyakran ő vala a kérdező, mivel ő Nyugatot inkább könyvekből, semmint életből ismervén, sokat tudott, mit nem értett, sok dolog volt, mi iránt felvilágosítást kívánt; mindenre készséggel felelék neki, hogy ez által viszont igényt szerezzek, a sor rám jövén, tartalék nélkül kérdezősködhetni tőle a keleti világ oly érdekes oldalairól. Mi sem szakítá félbe társalgásunkat, mint az imádság órája: de midőn ez elérkezett, mindig elhallgatott, s lelkiismeretesen végezé könyörgését, megmosakodván, s egy hajlongást sem mulasztván el; sőt, ő hosszasabban imádkozék, semmint szokás, úgy vettem észre, őnála az imádság ideje egyszersmind az elmélkedésé is volt; - még most is látom a komoly s méltóságos ábrázatot, hosszú szakállával, halvány arccal, ábrándos szemekkel ülni mellettem a szőnyegeken, néha mozdulatlanul mint egy képszobor, s tudást nem véve rólam s mi körülte történt, mintha ily pillanatokban lelkileg nem a földön volt volna.

Egy bizodalmasb órában megjegyzést találék tenni az iránt, hogy ő is oly szigorúan megtartja a könyörgés külső és így nem lényeges szertartásait. Azonban alig mondtam ki, már megbántam, de már késő volt. Arcában egy vonáska sem változott meg, s a bölcs hideg nyugalmával ezeket mondá: "Mint gyermek így szokám meg a könyörgést, és mint férfiú így folytatom. A szokás végre természetünkké válik. És miért változtatnám meg? Valami modorban csak kell elvégezni, s melyik a legjobb, ki tudja? És egyik miért jobb a másiknál, szinte ki tudja? Azt mondják, az égi csillagok könyörgése valami bájos szimfóniából áll, melyet forgásuk idéz elő s emberi fül nem hallhat, az erdőé zúgásból, a tengeré ragyogásból, a rózsáé illatból, a csalogányé énekből, a sasé fölpillantásból a nap felé... szóval minden teremtmény: fű, fa, állat, kő, víz saját módja szerint dicsőíti Istent; csak a népek s nemzetek, csak a szabad ember bír e részben is tehetséggel különbféleképp dicsőíteni az urat -, ti térdelve, mi arcra borulva, mások másképp imádkoznak, azt hiszem, istennek mindegy, mindenesetre csak ő tudja, melyik mód neki a legkedvesb."

E napon történt, hogy a szkutarii temetőbe újra együtt menénk. E ciprus-rengetegben már sokáig mendegélénk, midőn ő hirtelen megállapodék, egy nagy sírra leült, és inte, ülnék le én is. Ez itt atyám sírja, mondá ő nyugalmas, de komoly arccal. Ő a maga idejében hatalmas basa és gazdag úr volt, élt jót téve, áldva halt meg. Ő itt az ázsiai oldalon kívánt eltemettetni, sokszor mondogatván nekünk gyermekeinek - hatan valánk -, ez a mi földünk marad örökre, nekünk ezt Isten maga mérte ki. Ő a basák újabb szokása szerint nem akart magának fényes mauzóleumot építtetni. Akárhova teszed a testet, mi vízből, földből, légből áll, az a vízzel, földdel léggel egyesülni fog, mert ez a természet örök törvénye. Tehát nekem, kedves fiam - monda - ne csináltass ezüst koporsót, ha te nem, más kivetné belőle poromat, ezt nem érezzük ugyan, de képzelni fáj, se márvány boltban ne őriztess, meggátolna a galambok kedves szólását hallanom, s aztán a márványhoz is hozzá nyúlnak; ha mégis kúthoz használnák, mely pusztákon szomjas vándornak enyhítő vizet ád; rézkoporsóba se tétess - ah, mert sejtem, nem sokára minden ércre szükségetek lesz ágyúitokhoz, hogy Sztambult, a gyönyör e városát, mely mint a paradicsombul egy hely virít a földön, megoltalmazhassátok. Tétess közönséges sírba, a nép közé, zöld ciprus alá, zúgó szökőkút mellé, úgyis porrá kell lennem, mi voltam az élet előtt. Amit óhajtok, egyedül abból áll, hogy te, szeretett fiam néha-néha, talán halálom napján, jönnél el ide s ülnél le síromra - meglehet, hogy semmit nem fogok róla tudni, de most édes e gondolat nekem. Az ember a földön halála után csupán addig él, míg azok élnek, kik ismerték és szerették."

E szavak után a dervis imádkozva borult le a sírhalomra s e megható helyzetben mintegy fél óráig maradván, derült tekintettel kele föl, mintha megszenvedett, de egyszersmind ki is pihent volna.

Azonközben én csendesen s némán ülék mellette, mint némán álltak körültem a magas ciprusok, a sírok e szomorú árbocai, melyek itt keleten messze felnyúlva hirdetik a helyet, hol az emberi élet hajói törést szenvedve romokban hevernek.

Fölkelvén, egy pár fejezetet mormolva olvasott el a Koránból, mely zöld bőrbe ezüst kapoccsal volt kötve, s gyönyörű kalligrafiával volt írva. Ára legalább 5000 frank lehetett. A törökök a szépírásban épp oly nagy mesterek, mint mi a nyomtatásban vagyunk; a kalligrafia nálok oly dicsőséges művészet, melyre egynél több szultán törekedett. Annál nehezebb művészet ez, mivel a töröknél többféle írásmód van, egy a nesszik, ezt csupán a Koránra, szuluz, ezt a feliratokra, diváni, ezt a hivatalos, tálik, ezt a bírói, sziakát, ezt a finánc, - végre reka, ezt a magány-iratoknál használják.

Megvallom, én a Koránt akkor még nem olvasván, az izlamról igen hiányos ismeretem vala; mások ítéleteiből képezék magamnak róla némi fogalmat; azonban bizodalmas beszélgetés közben nem tartózkodám némi észrevételeket tenni: hogy a Korán a török nemzet előhaladásának akadálya, hogy tudományban, iparban, műveltségben minden tökéletesedést lehetetlenné tesz, hogy nemzet, melynek vallási és polgári törvénykönyve egy örök tespedésre van kárhoztatva, hogy vallásnak, mely türelmetlenséget s taliót hirdet, nincs jövője, hogy vallás, mely paradicsomát érzéki kéjekkel festi, vastag materializmusra mutat, emlékezem, hogy szóltam a poligamiáról, fatalizmusról és sok olyanról, mit okkal vagy ok nélkül az izlam ellen felhozni szoktak.

Vádoló észrevételeimet a tisztes öreg nyugottan hallgatá, s némi gondolkodás után hosszú szakállát végig simogatván, mondá: "Ön éppen úgy beszél az izlamról, mint a legtöbb török szokott a keresztyén vallásról szólni. Igen egyszerű az oka: ki a tárgyat nem ismeri, az mások ítéletét mondogatja vissza. Hogyan állíthatja ön, hogy a Koránnál nincs haladás? Elfeledé, mit a minap mondtam, ti. azt, hogyan nyilatkozik a Korán a tudományokról? Mi nagy becsben voltak a tudósok Keleten kezdet óta? És mi sok tudományban, különösen természetiekben valának úttörők a muzulmánok? Az észt, mi minden ismeret s tudomány kútfeje, Mohamed fő polcra helyezi, Mózes teremtési rendétől eltérőleg mondván: "első volt, mit isten teremtett, az ész." Ha éppen kívánja ön, nem kerülöm a vitát, de mindenesetre megjegyzem, hogy amit mondani fogok, nem vád a keresztyénség ellen, hanem igazolás az izlam mellett.

Azt állítá ön, miképp a Korán türelmetlenséget hirdet? A vád súlyos volna, ha állna, mert a türelem minden vallás isteni eredetének próbaköve. A katholika, sőt a görög egyház is azt tanítja: az egyház kebelén kívül nincs üdvösség. E tan kárhozatra küldi a többi keresztyén felekezeteket mind, azt nem is említem, hogy a muzulmán embernek is alig, a Korán még csak tisztességes könyvnek sem tartatik.

A Korán sokkal türelmesb. Mit tanít Mózesről, mit Jézusról, mit Máriáról és a Bibliáról? Elolvastam a főbb helyeket. - És nagy ügyességgel lapozta végig a Koránt, pontosan ráfordítván a helyre, mit keresett, de én azt hiszem, könyv nélkül tudta, mi derviseknél nem ritka eset. Kérem, hallja ön:

"Az angyalok mondák Máriának: isten téged magának kiválasztott, ő téged mentté tőn minden szennytől, ő a mindenség asszonyai közül téged választott ki (Korán, III. Fejezet 37. vers)."

"Ó Mária, légy Urad, Istened iránt kegyes, borulj arcra és hajtsd meg térdeidet azokkal, kik térdet hajtanak (III. F. 38.v.)."

"Az angyalok mondák Máriának: Isten üzeni neked az ő igéjét. Ő Messiásnak, Jézusnak, Mária fiának nevezendi magát, dicső e világban és a másikban, és egy az Isten közelében lévők közül (III. F. 39.v.)."

"Mert ő szólni fog az emberekhez, mint gyermek a bölcsőben, s mint meglett ember, és ő egy lesz az igazak közül (III. F. 41.v.)."

"Uram - felelé Mária - miképp lenne nekem fiam? Én hozzám egy ember sem közelített. Ez így van, válaszolta az angyal, Isten teremt, amit akar. Ő mondja: legyen és megvan (III. F. 42.v.)."

"Ő tudtára adja neki az írást és bölcsességet, Mózes öt könyvét és az evangeliumot. Jézus lesz ő követe Izrael népénél. Mondandja nekiek: jövök hozzátok, kísértetve az Úrnak jelei által. A sárból madarat képezek, ráfuvallok és Isten segedelméből a madár élni fog; a vakon szülöttet meggyógyítom és a bélpoklost; Isten engedelmével a holtat feltámasztom, megmondom, amit enni fogtok, és ami rejtve van hajlékaitokban. Mind ez megannyi jelül szolgáljon tinektek, ha van hitetek (III. F. 43.v.)."

"Jézus mihamar észrevette a zsidók hitetlenségét. Fölkiálta: ki lesz nekem segedelmem Isten ösvényén? Mi - felelének az apostolok -, mi leszünk segítőid Isten ösvényén. Mi hiszünk Istenben és te bizonyságot teszesz mellettünk, hogy mi egészen benne bizakodunk (III. F. 45.v.)."

"A zsidók ármánykodni kezdtek Jézus ellen, Isten pedig ellenök, és isten a leghatalmasb (III. F.47.v.)."

"Valóban én (Isten) szenvedtettem veled a halált, én vagyok az, ki magamhoz fölemellek, ki azokat, akik téged követnek, fölébe helyzem a hitetleneknek a föltámadás napján. Ti mind keblembe tértek vissza, és én megítélem azt, amiben egymástól eltértek (III. F. 48.v.)."

"Jézus az Isten szemei előtt az, ami Ádám. Isten őt porbul alkotá, és azután mondá: légy és megvolt (III. F. 52.v.)."

"Mondják (a zsidók) mi megöltük Messiást, Jézust, fiát Máriának, Istennek apostolát. Nem, ők nem ölték meg őt, ők őt nem feszítették fel; egy hozzá hasonló ember téteték helyére, és akik vitatkozának e fölött, azok magok is kétségeskedtek. Bizonyos tudásuk róla nem volt, csak véleményök. Ők nem ölték meg őt valósággal. Isten magához emelte őt, Isten hatalmas és bölcs (IV. F. 156.v.)."

"Mondjátok: mi hiszünk Istenben és mindabban, ki hozzánk felülről küldetett, Ábrahámban és Izmáelben, Izsákban, Jákóbban és a tizenkét nemzetségben; mi hiszünk az írásokban, melyeket a prófétáknak az Úr felfedezett, mi nem teszünk köztünk különbséget, mi Istenre bízzuk magunkat (II. F. 130.v.)."

"Te (Mohamed) meg fogod látni, hogy a legdühösb gyűlölséggel a hívők ellen a zsidók viseltetnek és a bálványimádók, és hogy őket szeretni leghajlandóbbak azok, kik magokat keresztyéneknek nevezik (V. F. 85.v.)."

"Ő megállapított egy vallást, melyet ajánlott Noénak, ugyanazt, melyet neked is felfedezett ó Mohamed, ugyanazt, melyet ajánlának Ábrahámnak, Mózesnek, Jézusnak, mondván nekiek: kövessétek e vallást és felekezetekre ne szakadjatok. E vallás a bálványimádóknak türhetetlen (XLII. F. 11.v.)."

"Valóban, azok, akik hisznek és azok, kik követik a zsidó és a keresztyén és a szabén vallást, szóval minden, ki hisz Istenben, feltámadásban, és ki jócselekedetekben gyakorolja magát, mindezek jutalmát veszik az Úrtól, a félelem őket nem szállja meg, és nekiek nem lesz bántalmok (II. F.59.v.),"

Íme ily méltányolva szól a Korán Mózesről és a Bibliáról, Jézusról és a keresztyén vallásról; Mohamed elismeri szent könyveitek égi eredetét, a magáét nem ellenébe, de mellé állítja, mint mely legkésőbbi levén, azokat kiegészíti. Bölcs türelmetlenségének azonban legfényesb tanúságai a következő helyek:

"Semmi kényszerítés a hit dolgában. Az igaz utat a tévelytől eléggé meg lehet különböztetni. (II. F. 257.v.)."

"Ne bántsd azon istenségeket, melyeket mások az igaz Isten kirekesztésével hívnak segedelmül, ne bántsd, hogy tudatlanságukban ők viszont Istent ne sértsék. Minden népnek mi ekképp mértük ki cselekedeteit. Később visszatérnek Urokhoz, ki emlékezetökben idézi, amit cselekedtek (IV. F. 108.v.)."

"Istennek ösvényére az embereket hívd bölcsesség és szíves intések által: ha velök vitába ereszkedel, azt a legtisztességesb módon tedd, mivel urad azokat legjobban ismeri, kik ösvényéről eltérnek, és kik az igaz úton járnak (XVI. F. 136.v.)."

Ez mind igen szép -, jegyzém meg -, de megtartjátok-e?

És ti - kérdé a dervis -, vagytok oly türelmesek, mint Jézus hirdeté? Felekezeteitek nem vívtak-e egymás közt kegyetlen harcokat? A kérdés nem az, milyenek a keresztyének és milyenek a muzulmánok, hanem: mit tanít az Evangelium és mit a Korán? Ha e két isteni követ tanítványai vallásharcot századokon át küzdtek egymással, valóban ne az Evangeliumot s ne a Koránt okozzuk; mindkettőnek parancsa, követői által egyképpen megtöretett.

Megvallom, erre nem tudván válaszolni, hallgaték, hanem más téren keresém ellenvetésimet, ti. hogy Mohamed magát prófétának nevezé, hogy csodákat beszélnek róla, hogy ketté metszé a holdat s mind a hét eget beutazá annyi idő alatt míg a szem egyet pillant, s hozzátevém végre, miképpen nem hihetem, hogy Mohamed erkölcsi tanai a Jézuséinak tiszta magasságára emelkedtek volna.

Mohamed csodatételei? Melyik egyház bővelkedik annyi csodákkal, mint a keresztyén? És ha csoda történhetik Palesztinában és Európában, miért nem Arábiában? S ha a zsidóknál, miért nem nálunk? Nem mindnyájan isten teremtményei vagyunk-e? Nem együtt valánk-e önnel Balüklüben a minap, megnézni ama görög egyházat, hol a pópák egy forrásban úszkáló sült halakat mutogatnak mindennap? Sőt éppen ellenkezőleg, Mohamed hirdeté, hogy Mózes és Jézus csodákat tőnek, de magáról ezt soha nem állítá, mondván: "Nekem nincs más hatalmam, mint tanítani titeket arra, mi istentől jő, és meghozni nektek az ő küldeményeit." - (LXXII. F. 24.v.) - Tovább: "Én ember vagyok, hozzátok hasonló, csakhogy nekem téteték a fölfedezés, miképpen nincs csak egy Isten (XVII. F. 110.v.)."

Olvastam Bibliátokat én is. Előttünk az becses, igen becses könyv, hiszen maga Mohamed azt mondá, hogy: a Korán csak megerősíti az írásokat, mik azt megelőzték, ti. Mózes öt könyvét és az Evangeliumot, miket Isten azért külde le, hogy az embereknek irányul szolgálnának (III. F. 2.v.). De a Korán erkölcsparancsai nem is állnak mögöttök; íme, néhány helyet belőle felolvasok:

"Ó halandók, mi titeket egy férfiból és egy asszonyból származtattunk, mi titeket családokra és nemzetségekre osztottunk le, avégre, hogy egymást ismernétek. Isten előtt közületek az a legméltóbb, ki őt leginkább féli (XLXIX. F. 10.v)."

"Isten rendeli az igazságot és jótékonyságot, a bőkezűséget a szülék iránt; ő tiltja a paráznaságot és méltatlanságot és igaztalanságot; ő int titeket, hogy gondolkodjatok (XVI. F.92.v.)."

"Isten rendelte, ő kívüle mást nem imádni, szépen viselni magatokat atyátok és anyátok iránt, akár egyik érte el a vénséget, akár mindkettő, és veletek egy födél alatt lakik. Őrizkedjetek irántok mutatni megvetést és őket szemrehányással illetni. Tisztelettel szóljatok hozzájok (XVII. F. 24.v.)."

"Légy alázatos és gyöngéd irántok, ekképpen fohászkodván Istenhez: Uram, könyörülj rajtok, ők neveltek engem gyermekségemben (XVII. F. 25.v.)."

"Atyádfiainak add meg, mivel nekik tartozol, mint a szegénynek is, mint az utasnak is, és ne légy tékozló (XVII. F. 28.v.)."

"Ha eltávozol azoktól, kik szükségben vannak, anélkül, hogy segítenéd, legalább szólj velök nyájasan (XVII. F. 30.v.)."

"Ó hívők, hiábanvalókká alamizsnátokat ne tegyétek dorgálás, vagy más rossz cselekedet által, mint cselekszik az, ki puszta mutogatásból ajándékoz, ki nem hisz Istenben és feltámadásban. Az ilyen hasonlít egy szirtes parthoz, mely porral elboríttatott, rá ömöl a rohanó zápor s marad egy sor szirt. Az ilyen emberek cselekedete haszon nélküli (II. F. 266.v)"

"Az alamizsna a könyörületes Isten kezét előbb érinti, mint a szegénynek markába jutna (II. F. 265.v)."

"Az erény nem abban áll, hogy ábrázattal keletnek vagy nyugotnak fordultok; erényesek azok, kik hisznek Istenben, a feltámadásban, az angyalokban, az írásban és a prófétákban, kik Isten szerelmeért segélyt nyújtnak véreiknek, az árváknak, az utasoknak és azoknak, kik azt kérik; akik a foglyokat kiváltják, az imádságot könyörgik, alamizsnát adnak, mire magokat kötelezték, azt teljesítik, türelmesek viszontagságban, a nehéz napokban és az üldöztetés idejében. Ezek az igazak és istenfélők (II. F. 171.v.)."

"Midőn mi (Isten) Izrael népével szövetségre létünk, mondók nekiek: imádjatok csak egy Istent, jól bánjatok apáitokkal, anyáitokkal, rokonaitokkal és a szegényekkel; ne szóljatok másképpen, mint jóságosan az emberekkel; pontosan végezzétek imátokat, osztogassatok alamizsnát (II. F. 77.v.)."

"Mondd nekiek: Járuljatok ide, és én elfogom olvasni, amit az Úr néktek megtiltott: semmi lényt ne helyezzetek melléje, atyáitokkal és anyáitokkal nemeslelküleg bánjatok, gyermekeiteket az inségnek miatta meg ne öljétek, mi adunk nektek enni, mint nekiek is; úgy külsőleg, mint belsőleg tartózkodjatok minden tisztátlanságtól (VI. F. 152.v.)."

"Ne illessétek az árva vagyonát, kivéve ha általa hasznát öregbíthetnétek, és ezt csak addig, míg érett korra jutott. A mértéket töltsétek meg, és igaz súllyal mérjetek. Midőn ítéltek, igazságos legyen az, habár atyafia irányában is. Legyetek hívei az Úrral való szövetségnek (VI. F. 153.v.)."

"Azok, kik az uzsora gyümölcséből élnek, a föltámadás napján úgy kelnek föl, mint kik a sátán érintése által megfertőztettek (II. F. 276.v.)."

"Isten az uzsorát megsemmisíti, az alamizsnáért pedig jutalmat ád (II. F. 277.v.)."

"Ó hívők, féljétek Istent, s ami még az uzsorából nálatok van, osszátok ki, ha hívők vagytok (II. F. 278.v.)."

"Ha adóstok nem bír fizetni, várjatok, míg állapota javuland. Ha tartozását elengeditek, rátok nézve annál nagyobb érdem lesz, ha ugyan gondolkodtok (II. F. 280.v.)."

"Egy tisztességes szó, a sértés elfeledése többet ér azon alamizsnánál, mely után egy rossz cselekedet következik (II. F. 265.v.)."

"Ne öljetek embert, mert Isten eltiltá, kivéve ha az igazságszolgáltatás követeli (VI. F. 52.v.)."

"Törvényül írtuk Izrael népének: aki egy embert megöl anélkül, hogy az gyilkolt vagy rabolt volna, úgy tekintessék, mint az emberi nemzet gyilkosa, és aki egy embernek életét visszaadta, úgy tekintessék, mint az, aki az emberi nemzetnek adta vissza életét (V. F. 35.v.)."

Mi a taliot illeti - folytatá a dervis - a Koránban a gyilkosságról részletes intézkedés van. Azt mondja a próféta: "Isten a zsidóknak egykor azt hagyta meg, lélekért lélek, szemért szem, orrért orr, fülért fül, fogért fog; most általam azt rendeli: aki a bűntetésnek bírságát megkapván, alamizsnára fordítja, az jót cselekszik (V. F. 49.v.). Aki szándékosan öl, arra a pokol várakozik, ki szándéktalanul, az egy rabszolga felszabadításával s a megölt családjának javára esendő díj lefizetésével fog lakolni (IV. F.94-95.v.)."

Azt hiszem, ily enyhe szellemben írt bűntető törvénykönyvvel kevés európai nemzet dicsekszik jelenleg is.

A keresztyén vallás erkölcsi parancsai között mint páratlan említtetik az, melyben Jézus mondja: "Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat", és az: a rosszat is jóval fizesd; és egy harmadik: (Máté V. 44) "Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok, kik titeket átkoznak, tegyetek jót azokkal, kik titeket gyűlölnek, imádkozzatok azokért, kik titeket sértenek és üldöznek; én pedig mondom nektek, hogy a rossznak ne próbáljatok ellentállani, hanem midőn valaki téged jobb arcodon megcsap, tartsd oda neki a balt is."

- Ilyen tökélyt, türelmet, önmegtagadást húsból s vérből alkotott embertől várni vajon lehet-e?

- Az más kérdés - mondá a dervis -, de mindenesetre találni hasonló mondatokra a Koránban is, például:

"Midőn a vett bántalmakért bosszút állsz, cselekedd, hogy az arányban legyen azokkal, miket szenvedtél. De ha jobbnak ítéled azokat békével tűrnöd, az hasznosb lesz azoknak, akik békével tűrnek (XVI. F. 127.v.)."

"A rosszért jóval fizess (XXIII. F. 98.v.)."

"A rossz és jó egyenlő lépést nem tarthatnak. A rosszért fizess jóval, s látni fogod elleneidet oltalmazóiddá válni (XLI. F. 34.v.)"

"De e tökélyre csak az állhatatos vergődhetik, erre csak a boldog fog vergődhetni (XLI. F. 35.v.)"

És miképp állíthatá ön (folytatá az öreg, ki beszédében mindinkább szónokibb hangot vőn fel, s tüzesülő szemei szokatlan fénnyel ragyogtak), hogy a Korán mint vallás, merő képzelődés, s a muzulmán paradicsom érzéki gyönyörök összege? A keresztyén vallás lehet végcéljában sanyarúbb, de eszközeiben nem. Elfelejté ön az öt könyörgést naponkint és az öt mosakodást, a ramazán nagy böjtöt harminc napon át, és a tartózkodás számos több napjait? Elfelejté, hogy nálunk alig vannak ünnepek, mi önöknél sok helyt a hivalkodás ideje; hogy a tápla nálunk szűk, mértékletes, sok apró szabályok által korlátoltatván? Elfelejté, hogy a borital, a játékok, színpadok nálunk tiltottak?

Mi a jövendő életet illeti, róla ama balítélet önöknél onnan eredt, mivel nálunk keletieknél szokás képekben, hasonlatokban, parabolákban beszélni, s ti ezt szó szerinti értelemben veszítek. De ilyen képekkel s parabolákkal nincs-e tele a Biblia? Azonban ti - monda - bennök nem a kült, hanem jelentését, tartalmát nézitek; de hát miért magyarázzátok másképpen a Korán allegóriai nyelvét? Higyjétek nekem, így véve, mind a két könyv, sőt minden keleti elmemű, melyben gyümölcs és virág, bölcsesség és poézis belsőleg egybefonódik, telve értetlenségekkel, ellenmondásokkal nevetségekkel, sőt botrányokkal. De legjobb lesz önnek szórul szóra elolvasnom a Koránbul azt, mi a jövendő életre vonatkozik, figyeljen rá és ítéljen önmaga:

"Midőn végeztétek az isteni szolgálatot, őrizzétek meg Isten emlékezetét, mint őriztétek atyáitokét, sőt még inkább. Vannak emberek, kik mondják: Uram a javakból részünket add ki e világon. Ezeknek nem lesz osztályrészök a jövő életben (II. F. 96.v.)."

"A javak, miket itt lenn osztályul kaptál, nem egyéb mint egy ideiglenes élv e világon és ennek mintegy ékessége; de az, mi Istennél van tartalékban, többet ér és ez tartósabb (XXVIII. F. 60.v.)."

"A gyönyör kedvelése, mint a nőkéé, mint a gyermekekéé, az arany és ezüst kincshalmaz, a büszke lovak, a nyájak, a mezők, mind szépeknek tetszenek az emberek előtt, de mindezek merő ideiglenes élvei a világnak; a boldog menedék Isten körül van (III. F.2. v.)."

"Jőni fog a nap, mikor minden lélek magáért fog szólani, és mikor jutalmaztatni fog aszerint amint cselekedett, amidőn senkivel sem fog igazságtalanság történni (XVI. F. 112.v.)"

"A jövő életbeli hajlékot azoknak adjuk, kik nem igyekeznek mások fölébe emelkedni, sem rosszat nem cselekszenek. E boldog vég a kegyes emberek számára van fenntartva (XXVIII. F. 83.v.)."

"Mondd: hirdethetnék-e azoknak, kik engem félnek, valami jobbat? Teremtőjöknél ők kertekre fognak találni, melyeket folyamok öntöznek végig, hol lakni fognak mindenha; és találni fognak nőkre minden szennytől mentekre, és megelégedésre Istennél (III. F. 2.v.)."

"Bevezettetnek Éden kertébe, mint atyáik, mint hitveseik, mint gyermekeik, akik igazak voltak. Ott látogatásaikra angyalok jőnek, kik betódulnak valamennyi kapukon (XIII. F. 23.v.)."

"Ekképp köszöntve őket: béke legyen veletek, mivel állhatatosak valátok; mi édes lakni az örök palotában! (XIII. F. 24.v.)."

"Körben fog járni a kehely, mely nem szülend sem illetlen szót, sem bűnre nem szolgáltat alkalmat (LII. F. 23.v.)."

"Körültök járnak ifjú szolgák, hasonlók a gyöngyökhöz, melyek csigáikból kipillantanak (LII. F. 24.v.)."

De hallgassa meg ön a LXXVIII. fejezetet, ez rövid, és az egész a feltámadásrul szól:

"Ők kérdezik egymást
A nagy napról,
Mely fölött tusakodnak egymással.
Ők meg fogják azt tudni minden bizonnyal.
Igen, meg fogják tudni.
Nem terjesztettük-e ki a földet egy ágy gyanánt?
És a hegyeket, mint annak oszlopait?
Mi titeket teremtettünk,
Mi rendeltük álmaitokban a nyugalmat.
Mi adtuk nektek az éjt, takaró gyanánt.
Mi küldtük a nappalt az életnek eszközéül.
Mi alkottuk fejetök felett a hét erős eget.
Mi függesztettünk oda egy világoló szövétneket.
Mi bocsátunk a felhőkbül vizet nagy bőségben,
Hogy csírázni induljon a mag és növény,
És a fákkal beültetett kert.
Az ítélet napja egy előre megállapított határidő.
Egy napon szólani fog a harsona, és ti tódulni fogtok nagy sokaságban.
Az ég megnyílik és számos kapuk fognak látszani.
A hegyek mozgásnak indulnak és délibábnak fognak tetszeni.
A gyehenna egészen cselvetésekből lesz alkotva;
Lakhelye a gonoszoknak
Hogy ott századokig maradjanak.
Ők ott nem ízlelnek sem húst, sem italt,
Kivéve a forró vizet és a gennyt,
Mint oly jutalmat, milyet tetteik érdemelnek,
Mivel ők soha nem gondoltak arra, hogy számadásaikat végezni kellene,
És tagadták jeleinket, azokat hazugságoknak állítván.
De mi számadásba vettünk és beírtunk mindent.
Tehát ízleljétek most a jutalmat, mi csak öregbíteni fogjuk kínszenvedéseiteket.
Az igazaknak a boldogság lakhelye van feltartva, kertek és szőlőlugasok,
Pártás szűzek kerek kebellel, a boldogokkal egyenlő korúak,
Tölt kelyhek.
Ők ott nem hallanak sem hívságos beszédet, sem hazudságot.
Ezzel jutalmaz meg téged a te Urad,
Az egeknek és a földnek, és ami ezek között van, mind azoknak Ura, a kegyelmes; de ők nem fognak hozzá szót intézni.
Az napon, midőn a szellem (Gábor angyal) és az angyalok sorban fognak állani, senki nem szóland, ha csak az nem, akinek az Irgalmas megengedi, és aki csak azt mondja, ami igazságos.
E nap csalhatatlan nap; aki akarja, az választhatja az utat, mely az Úrhoz vezet.
Mi téged figyelmessé teszünk e lakolás közeledéséről.
Azon napon, midőn az ember látja kezének műveit, s amidőn a hitetlen fölkiált: bár tetszenék Istennek, hogy volnék por!"

Nem tagadom - felelém - én nem ezt, hanem egy háremi kéj rajzolatát vártam; e tiszta ecset engem meglepett. A jövendő életnek itt egy tündéri ideálképe van adva, hol az élv áll hűsből és árnyból. Ez nem egyéb, mint a földi élet ideálizálása, s a költő-próféta, minden korban s minden népnél, kénytelen a földi élet eszközeivel írni, a nyelv nem adván más szót, mert nem ismer más dolgot -, így jelen meg a kehelyben az ital, de amely nem részegít, így a zöld kert s a zöld kertben az árnyék és a víz, mely hűst szerez, mi keleti népeknek legfőbb jó, és így a pártás szűz, ki tiszta mint a felpattant csigában a gyöngy, melyet kéz nem illetett.

Ezekhez add hozzá - folytatá az öreg -, hogy Mohamed a hajadonokat, szűzeket, szennyteleneknek nevezi, éppen mint Máriát, Jézus anyját, s ez bizonyítja, mi tökéletes tisztaság eszméjét kapcsolja hozzájok. Természetes, hogy a férfiakat a paradicsomba áttévén, át kelle vinnie a nőket is, annyival inkább, mivel ő előtte a népvélemény őket a férfiakkal egyenlő rangba nem sorozta. De vallásos költőink is a hurikat úgy írják le, mint akik "tiszta fényből" vannak alkotva. Ha van Mohamednek érdeme, egyik legnagyobb, hogy mint a nők erkölcsi becsének helyreállítója, az emberi nemzet e felének mint megváltója lépett föl. A polgári társaságban ő adott nekik illő helyet, s ő volt az, ki nekik régi balítéletek dacára a paradicsomhoz is jogot adott.

De a Korán legfőbb s lényeges tana az egy isten hite. Ezért Mohamed csaknem szenvedélyesen kikel azok ellen, kik mellé társat adnak. Távol legyen tőlem vallásos érzésedet ezzel sérteni, de talán érdekelni fog tudni, e részben ő miként nyilatkozott.

"Isten nem rendeli imádni az angyalokat és a prófétákat. Rendelhette-e ő a hitetlenséget, miután elhatározta: legyetek istenfélők (III. F. 74.v.)."

"Ó ti, kik az iratokat megkaptátok, vallásaitokban ne menjetek túl a mértéken, ne mondjátok Istennek csak azt, ki igaz. A Messiás, a Jézus, Máriának fia, Isten apostola volt és az ige, mit ő Máriába leküldött; ő szellem, mely Istentől jő. Tehát higyjetek istenben és apostolaiban, s ne mondjátok: Szentháromság. Szűnjetek meg ettől. Ez inkább válik üdvességtekre. Mert Isten egyedül való. Távol legyen tőle, hogy neki fia volna. Övé minden, mi mennyekben és földön van. Az ő oltalma elég, és ő nála ügyvivőkre, közbenjárókra nincs szükség (IV. F. 169.v.)."

"A Messiás, Máriának fia, csak apostol (=követ), őt már más apostolok előzték meg. Anyja tiszta volt. Étekkel táplálkoztak ők is (V. F. 79.v.)."

"Hitetlen az, ki mondja: az a Messiás, Máriának fia, Isten. A Messiás nem mondta-e maga: ó Izrael népe, imádjátok Istent, ki az én uram és a tietek (V. F. 76.v.)"[14]

"Hitetlen az, ki mondja: Isten egy harmadika a háromságnak. Nincs Isten, ha az nem egyedül való (V. F. 77.v.)"

"Ők azt mondják: az irgalmas Istennek nemzett gyermekei vannak. Ti ezzel bűnt szóltok (XIX. F. 91.v.)"

"Kevésbe múlik, hogy e szavakra az egek meg nem nyílnak, a föld meg nem reped és a hegyek össze nem omolnak (XIX. F. 92.v.)"

"Istennek nincs fia, és nincsen más Isten ő mellette; különben mindenik Isten a maga teremtményét pártolná, és egyik magasb lenne a másiknál (XXIII. F. 93.v)"

"Ó emberek, íme parabolában szólok hozzátok, hallgassatok meg. Azok, kiket isten mellett segedelmül hívtok, nem tudnának egy legyet teremteni, ha mindnyájan egyesülnének is, és ha tőlök valamit elvinne egy légy, nem bírnák azt tőle visszaragadni. Az imádó s imádott egyképp tehetetlen. (XXII. F. 72.v)"

Valóban - mondá a dervis - az izlám igen egyszerű s igen gyakorlati vallás, egyszerűbb és gyakorlatibb minden másnál, ezért terjedt el az oly villámsebességgel három világrészben. Parancsait a következő néhány szóba össze lehet foglalni; ki azokon jár, mint Jákob égnek támasztott létráján, minden új fokon egy lépéssel fölebb jut Istenhez. Íme ezek azok: körülmetélés (mi nem kötelező), - mosakodás - tartózkodás - böjt - imádkozás - jótékonyság (mi nálunk kötelező) - zarándoklás Mekkába Ábrahám oltárához - a jövendő élet s ott a megjutalmazás (de úgy, hogy aki jót cselekvék, tízszeres jutalmát veszi, ki rosszat, ennek egyenlő büntetését veendi. IV. F. 161.v. Mi kegyelmes a mi Istenünk!), és végre jön, mi a rendszer, az épület koronája: az egy Isten hite. E hit az, mi Mohamed ajkába az ihletés legmelegebb s legköltőibb szavait adta s fel fogok olvasni néhány verset, nemcsak azért, hogy lássa ön, mi lelkesedve szól ő Istenről, hanem hogy a Korán ékes nyelvéről is bővebb fogalma legyen.

"Mondd: Isten egy van.
Ő az örökkévaló Isten,
Ő nem szült és nem született.
Hozzá hasonló nincs (CXII. F. 1, 2, 3, 4.v)."

"Istentek az egyetlen Isten, nincs kívüle más, ő kegyelmes és irgalmas (II. F. 78.v),"

"Amit én nektek hirdetek, az az igaz. Nincs más Isten Istenen kívül ő a hatalmas, a bölcs (III. F. 55.v.)."

"Isten az, ki magvától a gyümölcsöt elválasztja, ő hozza ki az életet abból, mi holt, és a halált abból, ami él (VI. F. 95.v.)."

"Ő hozza elő a hajnalt, ő rendelte az éjt a nyugalomra, és a Napot és a Holdat az időszámításra (VI. F. 96.v.)."

"Ő az, ki értetek csillagokkal rakta meg az eget, hogy sötétben is mind földön, mind tengereken vezéreltessetek. Mi mindenütt kiterjesztők a jeleket azoknak, kik megértenek (VI. F. 97.v.)."

"Isten adta nektek nyoszolyául a földet, s az egek boltozatait mint egy épület emelte fejetek fölébe; ő az, ki cselekszi, hogy mennyből a vizek alászálljanak, ezek által csiráztatván ki a növényeket, melyek tápláltatástokra rendelvék (II. F. 20.v.)."

"Ezek által hajtatjuk mi ki a növények csiráit, ezek által termesztjük a zöldet, honnan támadnak a magvak, rendezve sorozatban - és a szőlővel beültetett kerteket - és az olajt, és a granátot, melyek egymástól különböznek, és egymáshoz hasonlítanak. Vessetek egy tekintetet gyümölcseikre, nézzétek támadását és érését. Valóban mindebben jel van azoknak, kik megértenek (VI. F. 99.v.)."

"Az egek és a föld teremtésében, a nappalok és az éjszakák változó rendében, a hajók menetelében, melyek a tengeren át inogva járnak hasznos dolgok elhozatala végett az emberek számára, azon vízben, melyet Isten lehoz a mennyből, hogy életét visszaadja az alélt földnek, hol az élő állatok minden fajait elterjesztette, a szelek változatosságában, és a felhőkben, melyek ég és föld között teljesítik a szolgálatot; mind ezekben intés és tanítás foglaltatik azoknak, akik értelemmel bírnak (II. F. 159.v.)."

"Ő az, ki szétterjeszté a földet, ki fölemelte a hegyeket, és képezte a folyamokat, ki a föld minden termékeiben párokat állított elő, ki rendelte, hogy az éjjel födné be a napot. Valóban mind ezekben jel van azoknak, kik elmélkednek (XIII. F. 3.v.)."

"Ő az, ki a villámokat szemetekbe tündökölteti, hogy félelem és remény szálljon meg. Ő az, ki fölviszi az esővel terhelt fellegeket (XIII. F. 13.v.)."

"Dicséreteit hirdeti a mennydörgés, az angyalok remegve magasztalják. Ő szórja a villámokat, és azonközben, míglen vitatkozunk Isten felett, megüti vele azokat, akiket akar -, mert ő végtelen a maga hatalmában (XIII. F. 14.v.)."

"Isten az, ki a mennyeket fölemelte láthatlan oszlopokon, és trónjára felüle. Parancsai alá hajtá a Napot és Holdat, és a csillagok közül mindenik követi ösvényét a kijelölt határig; ő ád mozgást és rendet mindennek; ő megkülönböztethetőleg láttatja csudáit. Talán elvégre állhatatosan fogjátok hinni, hogy egykoron látjátok az urat (XIII. F. 2.v.)."

"Ő küldi az éjszaka után a nappalt, nappal után az éjszakát, ő tudja amit szíveitek rejtenek (LVII. F. 6.v.)."

"Minden, mi mennyekben és földön van, önkényt vagy kényszerülve hódol az Örökkévalónak. Minden lényeknek még árnyékaik is, reggel és este meghajolnak előtte (XIII. F.16.v.)."

"Mondd: ha a tenger írófestékké válnék, vele leírni Isten minden beszédeit, a tenger előbb kiszáradna, mintsem Isten beszéde elfogyna, ha még egy más óceánt arra fordítanának is (XVIII. F. 109.v,)"

"És ő az, ki titeket egyetlenegy személytől származtatott; van hajlékotok atyáitok ágyékában, és széketek anyáitok méhében. Mi kiterjesztettük a jeleket azoknak, kik megértenek (VI. F. 98.v.)."

"Mi teremtettük az embert, és mi tudjuk azt is, amit lelke saját fülébe sugall. Mi közelebb vagyunk hozzá mint saját gégéjének ere (l. F. 15.v.)."

"Midőn a két angyal, kik az emberek beszédeinek összegyűjtésével meg vannak bízva, azokat összeszedi, egyik az embernek jobbára, másik baljára ül (L. F. 16.v.)."

"Nem ejt ki egy szócskát sem, hogy ott nem volna a figyelő, ki mindent feljegyez (L.F.17.v.)."

"Isten az, ki nektek a földet adta alapul és az eget épületképpen; ő az, ki titeket alakított (mely csodálatra méltó alakot adott!), ki kedves étkekkel táplál, Isten a ti uratok. Áldott legyen Isten, ura a mindenségnek (XL. F. 66.v.)."

"Ő az élő Isten, kívüle nincs más Isten. Fohászkodjunk hozzá, imádván őt tiszta istentisztelettel. Dicsőség istennek a mindenség urának (XL. F. 67.v.),"

"Nála vannak a rejtett dolgok kulcsai, ő maga ismeri azokat. Ő tudja, mi van a földön és a tengerek fenekén. Egy lomb nem hull le, melyről tudomása nem volna. Nincs egy magocska a föld sötétségében, egy zöld vagy hervadt levelke, mely nem volt nála az égi nyílt könyvben beírva (VI. F. 59.v.)."

"Minden, mi mennyekben és földön van, Istené, cselekedjetek napvilágon vagy titokban, ő számon kéri tőletek; megbocsát akinek akar, megfenyít akit akar, Isten mindenható (II. F. 284.v.)."

"Isten az egyedüli Isten, nincs más Isten mint ő, ő az élő, a változhatlan; ő rajta nincs ereje sem fáradságnak sem álomnak. Minden, mi mennyekben és földön van, övé. Ki járulhat közbe nála az ő engedelme nélkül? Ő tudja azt is, mi elmúlt, s azt is, mi jönni fog, és az emberek tudománya nem terjed tovább annál, amit ő tudni megengedi. Királyi széke kiterjed égre és földre s ezeknek megőrzése semmi gondjába sem kerül. Ő az igen magas, a nagy (II. F. 256.v.)."

"Miként lehettek hálátlanok Isten iránt, ti, kik már holtak valátok, s kiknek ő az életet visszaadá, Isten iránt, ki cselekszik, hogy meghaltok; ki később újból életre hív, és kihez ismét visszamentek ama nagy napon? (II. F. 16.v.),"

"Egyetlen ő égen és földön; mihelyt valamit elhatározott, mondja: legyen, és megvan (II. F. 111.v.)."

"Istené kelet és nyugot, akármerre fordulsz, az ő ábrázatával találkozol. Isten végtelen, és tud mindent (II. F. 109.v.)."

"Ő tudja, mi rejtve van és mi nyilvános. Ő a nagy, az igen magas (XIII. F. 10.v.)."

"Rá nézve minden egyenlő; az, aki elrejti beszédét és aki éjben elbúv és aki fényes napra kilép (XIII. F. 11.v.)."

"Ő az, ki a mennyeket és a földet hat napokon teremtette, aztán megpihent a fölség trónján; ő tudja, mi a földbe megy és mi abból kijön, mi az égből leszáll és oda fölemelkedik; ő veletek van, akárhol legyetek, ő látja a ti cselekedeteiteket (LVII. F. 4.v.)."

"Övé a mennyek és a föld birodalma, ő hív életre, ő küld halára, ő mindent tehet (V. F. 20.v.)."

"A látás nem érné utól, ő a fenséges, a mindentudó, utóléri a látást (VI. F. 102.v.)."

"A mennyek és föld birodalma övé, minden dolgok hozzá térnek vissza (LVII. F. 5.v. )."

"Ő az első és az utolsó, a látható és láthatlan, ismer mindent (LVIII. F. 3.v. )."

"Ő a határ, hol egykoron minden végződik (V. F. 21.v.)."

Az a költői melegség, mely a felolvasott versekben lobogott, engem egészen elbájolt. Így csak egy vallásos, egy kegyes szellem szólhat, így csak az dicsőítheti Istent, ki hatalmáról s jóságáról tökéletesen meg van győződve. Mi más, mi új, mi nagyszerű alakban kezde nekem most mutatkozni a Korán és Mohamed! És mint örvendék okosságomnak, mely visszatartóztatott némely olyan észrevételeket tenni a dervisnek, miket iskolában tanáraimtól hallék, s mik őt méltán megsértették volna. Azonban még sem állhatám meg, szóba nem hozni a fatalizmust, mely az izlam egyik alaptanának lenni mondatik efféle Korán-versek után: "Az emberek közül egyik kárhozni, másik üdvözülni fog. Ember csak isten akarata által hal meg, azon könyv szerint, mely az életnek határát megszabja (XI. F. 107.V.)."

E tan oly régi, mint az emberiség -, felele a dervis.

- Már Arisztotelesz mondá, hogy természetünk istentől függ; erényes némely ember természet, némely szokás, némely nevelés által, és van eset rá, hogy egy elme olyan, mint a rossz föld, melyet jó eleve kell a mag számára elkészíteni, és ez benne mégis sokszor elvész. Kérdem, hol van nép s hol van vallás, melyben a predestinatio eszméjére nem találni? Aquinói Szent Tamás azt tanítá, miképp a lelkek közt oly roppant eredeti különbség van, mint az, mely az embert a baromtól elválasztja, s belőle a földiekre nézve a rabszolgaság, mint alárendelt állapot jogszerűségét, a lelkiekre nézve a kárhozat és üdvözület elkerülhetlenségét következtette. Szent Ágoston élete végnapjaiban ekképp fejezé ki magát: "Isten, még a világ teremtése előtt némelyt üdvre, némelyt kárhozatra rendelt; Isten valamennyit elveszthette volna, mert valamennyi bűnös Ádámban; irgalmában némelyeket meg akart őrizni; megőrzi azokat, kiket szeret, másokat haragjában megfenyít; a választottak számához nem lehet egy embert sem adni. Judás örök idő óta ki vala jelelve a szörnyű tettre, mit végrehajtott." Ez a keresztyén egyházban oly tan, melyet egy párt nem csak régen, de újabban Kálvin is védett.

Mi az izlamot illeti, Mohamed iratából és hagyományaiból a fatalizmus mellett is, ellen is lehet okoskodni. Hittudósaink kívánván az isteni örök s az emberi egyénileg szabad akaratot összeegyeztetni, e tárgyról tömérdek köteteket írtak. Mint önöknél, nálunk is elmésbnél elmésb magyarázatok jelentek meg, egyik a fatalistát bálványimádók közé sorozta, másik azt állítá, hogy a predestinatio csupán a lelki, az égi dolgokra áll, különben itt a földön tetteinek ura mindenki s tettéért polgárilag is, erkölcsileg is felelős. Annyi bizonyos, hogy e tan, mint dogma, nálunk soha sem volt elfogadva, sőt a legnagyobb tekintélyektől hevesen tagadtatott, minek bizonyságául íme elmondom azon fetvát, mit 1729-ben a nagymufti, Bekia Abdulah effendi kiadott:

"Fetva az ember szabad akaratjáról.

Kérdés: Ha Ahmed, egy muzulmán, az ember szabad akaratát tagadja, s a teremtő Istent mondja mindazon cselekedetek okozójának, miket teremtményei tesznek, vallásunk törvénye szerint ő mi büntetést érdemel?

Felelet: Hitvallomását, s ha nős, házassági szertartását megújítani tartozik; ha pedig tévelye mellett marad, halált érdemel."

Más részről, megvallom, a nép e hithez erősen ragaszkodik. De ez oly hit, mely a köznépnél, mely vallásos, mindenütt megvan, és a művelt osztálynál, mely ritkán vallásos, sehol sincs, sem nálunk, sem nálatok. A népnél ez nem egyéb, mint bizalom Istenben, megnyugvás akaratában, remény irgalmas igazságában. Ha ezt mi a néppel elemeztetni megkisértenők, kisülne, hogy alatta előrelátást, előretudást, és nem predestinatiót ért. Ki mindent teremtett a semmiből, és mindent tud, hogyne tudná egy ember sorsát? Mint a folyam habja nem ismeri az utat, melyet befutand s a helyet, hol a tengerbe ömlend, de jól ismeri az, ki egy magas hegyormon állván, a folyam tekervényes és hosszú pályáját egy pillantással végig belátja. E hit népünket nem gátolja meg sem munkás, sem igyekvő, sem előrelátó lenni, de a változhatlan sors ellen soha nem zúgolódik. Midőn egy muzulmánt veszteség ér, háza leég, meglopatik, nyugalmasan mondja: így volt elvégezve, s a gazdagból békétlenül lesz szegény. Halálos ágyán derülten szenved; megmosakodik, imáját elmondja, bízik Istenben, s félelem mint szorongás nélkül mondja fiának: fordítsd fejemet Mekka felé - és meghal. Ez a valódi megnyugvás Istenben az, mi stoicusi erőt ád a töröknek anélkül, hogy érzéketlenné vált volna, s épp ez mutatja, hogy nálunk a vallásnak ereje van az ember felett.

Még egy észrevételt tevék neki. Azt mondám ti. hogy az izlam inkább egy eklektizmusz, egy eretnekség, amennyiben semmi új elvet s igazságot nem állíta föl, hanem elveit, dogmáit, szertartásait több akkor fennállott vallásokból kölcsönözte. A zsidóktól átvette az egy Isten, a hagyományok, az ihlett imádság, a talio s több polgári intézkedések eszméjét; a keresztyénektől az utolsó ítélet, a feltámadás, a jutalom és bűntetés dogmáját; az arabok vallásából megtartá a körülmetélkedést, a bőjtöt, a mekkai búcsújárást s némely állat-áldozatokat. Mohamed ismételve hirdeti, hogy az Ó- és Újszövetség égi eredetű, hogy Mózes és Jézus próféták voltak, s ő csak bevégezni küldetett azt, mit azok megkezdettek. A IV. F. 130. versében írja: "Mondjátok: hiszünk Istenben és mind abban, mit ő elküldött Ábrahámnak és Izmáelnek, Izsáknak és Jákobnak, hiszünk Mózes és Jézus írásainak; mi köztük különbséget nem teszünk." Most az emberiségben, ha az izlam nem támad vala, nagyobb vallásbeli egység lenne s a világ csendesb, a népek boldogabbak volnának.

Melyik vallás új a földön? - kérdé a dervis. - Mit mondhatni újnak a nap alatt? Mi támadt, mi más alakban egykor nem létezett volna? Nincs vallás, mely régiebbekből valamit nem kölcsönzött; mindenik egy tó, mely szomszéd vizek összefolyásából támadt. A keresztyén vallás sem eredeti, mindenféle keleti vallások hagyományainak s mitoszainak összege. Azon nagy igazsággal, mit a zsidóktól vevétek át: egy az Isten, seregét vevétek át számtalan dogmáknak.

A Dalai Láma ideálképe a pápaságnak, az a tibeti havasok ormairól igazgatja magas Ázsiát, mint a pápa Vatikánról a várost s világot. Az indusoktól vettétek át ama nagy kígyó emblemáját, mely hatalmas testével, mint a rossznak abroncsa, a földet körülfonja, s melynek fejét az asszonyi állat törendi meg. Az úrvacsora (eucharistia) eszméjét az ó perzsa vallásból kölcsönöztétek, hol Dzsemzsid az életfájának nedvéből iván, s az Isten testéből evén, a világgal ekképpen communiót tart. Ugyanonnan a megtestesült ige eszméjét is. Ugyanott neveztetik az istenség harmadik személye Mithrának, az az közbenjárónak, megváltónak, a szó fiának, megtestesült igének. És Keleten kezdet óta mindenütt, a chinaiaknál, a mongoloknál, az ó perzsáknál, az indusoknál közönségesen elterjedt néphit, hogy az isten emberi testet ölt magára, midőn az emberek közt meg akar jelenni, és fogamzik szűznek méhében azáltal, hogy ez a fő istennek nyomaiban lépdelt. A szentháromság eszméjét mind a brahmanok, mint a buddhisták, mind az ó perzsák hittanaiban föltalálni.

Bizonyos, hogy kell lenni egy isteni vallásnak, melynek a földi vallások csak tökéletlen kinyomásai. Innen van, hogy ez utóbbiakban a metafizikai lényegre nézve némi identitást lelünk, csak a formákban van a nagy különbség; a religio, eszmében, csaknem ugyanaz a világ kezdete óta, de a kultusz nem a religio. Az egyisten hite mint egy végtelen fonál, fölvezet minket a chinaiak, egyiptomiak, indusok azon őskorába, hol a történet elhallgat; de e hit, mint vallás, minden korban s minden népnél saját külső szertartásban jelent meg; véleményem szerint a keresztyén vallás nem egyéb mint egy ilyen új szertartás, miként az izlam még egy újabb. Avagy azt gondolja ön, hogy a vallás, mint formája annak, mibe a lényeg öltözködik, nem fog többé tökéletesedni? Azt gondolja, hogy az az emberiség, mely e részben is eléhaladt, most már meg fog állapodni? Csalatkoznék valóban. A keresztyénség is, az izlam is, mint előttök annyi más, sok századokon át formája volt s lesz az emberiség bizonyos része vallásbeli nyilatkozatának, de örökké egyik sem lehet az jelen alakjában. Ezért mint vallást újnak, úgy bevégzettnek soha sem mondhatni. Mindenik, mint forma, csak bizonyos időben igaz, míg az emberiség fejlődési állapotával összhangzásban van, de új kornak, új emberiségnek, formailag új vallás is kell. Tartok tőle, hogy a keresztyén vallás is, az izlamé is, ha nem halad, úgy jár mint a görög mitosz - a népvélemény fölébe nő isteneinek. De másrészről az is igaz, hogy születésekor mind a keresztyén, mind az izlam vallás az illető népek lelki szükségeinek felelvén meg, az emberiség fejlődésében mindkettő roppant haladás volt előre, s így önök méltán magasztalván Jézust, engedjék, hogy Mohamedet mi is dícsérhessük.


Vissza Címlap Előre