Szigligeti Ede

Liliomfi

Társadalmi vígjáték

 

SZEMÉLYEK

Első szakasz: "A szomszéd úr" - történik Kolozsvárott
Szilvai Tódor, oktató
Kamilla kisasszony
Mariska, árva, növendéke
Liliomfi, Szellemfi, színészek

Második szakasz: "Két Schwartz" - történik Telegden
Kányai, fogadós
Erzsi, leánya
Gyuri, pincér
Liliomfi
Szellemfi
Schwartz Adolf, pesti fogadós fia
Szilvai Tódor
Mariska
Kányai szomszédasszonya, fiával
Uracs
Szolgáló Kányainál
Nép, táncosok

Harmadik szakasz: "Kányai uram" - történik ugyanott
Kányai
Erzsike
Liliomfi
Szilvai
Mariska
Gyuri
Schwartz, fogadós Pestről
Adolf, fia
Két perzekútor

 

 

ELSŐ FELVONÁS

(Két szoba, egyik Kamilláé, másik Liliomfié. Mindkét szobában hátul ablak, oldalajtók bejárásul.
A válaszfalon zárt ajtó. Kamillánál az ablak mellett varróasztalka, zongora.)

ELSŐ JELENET

(Kamillánál)
Szilvai, Kamilla (jőnek oldalt)

 

KAMILLA

Végre színről színre tisztelhetem professzor urat.

SZILVAI

Éppen most szállok le a kocsiról. A Rongyos lámpás-hoz szálltam.

KAMILLA

S miért nem szállt ide? Igaz - istállónk nincs... De mit látok? Professzor úr gyászt visel kalapján? Engem nem is tudósít.

SZILVAI

Személyesen akartam meglepni ez örömhírrel.

KAMILLA

Örömhír? Talán öröklött?

SZILVAI

    Meghalt feleségem,
    Satis tarde quidem,
    Oda reménységem,
    Debuisset pridem.

KAMILLA

Meghalt? - mikor!

SZILVAI

Csak két hete.

KAMILLA

Eszerint többé nem kell titkolódznunk?

SZILVAI

Nem! Nincs többé Xantippe!

KAMILLA

S nem fog újraházasodni?

SZILVAI

Házasodni? Hogy megijeszt! Isten mentsen! Abszolváltam a házasság iskoláját, örökös vakációt tartok. Mariskáért jövök; magammal viszem. De hol van? Képzelem, megnőtt nyolc év alatt, mióta nem láthatám. Ugyan, hívja elő.

KAMILLA

Próbán van.

SZILVAI

Micsoda próbán?

KAMILLA

A Páduai zsarnok próbáján.

SZILVAI

Ki az?

KAMILLA

Dráma, melyet eljátszanak.

SZILVAI

Kicsoda?

KAMILLA

Mariska is.

SZILVAI

Mariska színésznő? Dii immortales!

KAMILLA

Csak műkedvelő. A darab jótékony célra adatik, s Mariska Katalin szerepét vállalta el.

SZILVAI

De már abból semmi sem lesz; Mariska velem jön!

KAMILLA

(jelentőséggel) Majd találkozik más, tán ügyesebb e szerepre. De professzor úr, most azon ponton állunk, hol növendékemtől válnom kell.

SZILVAI

S ön nem jő velünk?

KAMILLA

Vannak kilátások, melyek Kolozsvárhoz láncolnak; s vannak láncok, melyek által örömest leláncoltatjuk magunkat.

SZILVAI

Bocsánat, nem értem.

KAMILLA

Szívem többé nem szabad.

SZILVAI

Ej! ej!

KAMILLA

(lesütött szemmel) Tán... férjhez megyek.

SZILVAI

Mit... a kisasszony? (Pápaszemét fölteszi, megnézi) Ah, lehetetlen!

KAMILLA

Professzor úr?!

SZILVAI

S ki az a szerencsés?

KAMILLA

Szép ifjú, nálam legfeljebb pár évvel idősebb.

SZILVAI

(pápaszemét leveszi) Vagy úgy - tehát korombeli.

KAMILLA

Professzor úr?! Ő csak huszonhárom éves. (Félre) Feleségének mindig igaza volt, ez az ember szenvedhetetlen!

SZILVAI

(félre) Szegény huszonhárom éves fiatalember!

KAMILLA

De a dologra, professzor úr! Miután Mariskától - barátnőmtől válnom kell, tudni akarom jövendőjét. Ön nyolc éve fizet érte - ez mind szép, de gyanús.

SZILVAI

Kisasszony?!

KAMILLA

(félre) Várj csak - én is tudok szekánt lenni! Gyanús, mert hátha az atyáskodás álarca alatt csábító lappang - szóval, uram, tudnom kell, mi köze ez árvához.

SZILVAI

Ő fogadott leányom!

KAMILLA

De mért titokban fogadott! Mért kelle felesége előtt rejtenie ez árvát? Mindent kell tudnom - lelkiismeretem kívánja.

SZILVAI

Tudja meg, e leányt édesatyja bízta gyámságomra.

KAMILLA

Ezt be kellene bizonyítani.

SZILVAI

Jó; úgyis özvegy vagyok, most már mindent tudhat. Bárkai, a Mariska atyja, gyermekkori barátom volt. Midőn katedrámat elfoglalandó, Váradra utaztam, már akkor a Mariska anyja nem élt többé, s az én Bárkai barátom ismét frigyre lépett Ámorral. Új kedvese Emerencia volt. Bárkai barátom eléggé vigyázatlan volt engem Emerenciának prezentálni. Amit előre képzelhet magának, megtörtént. Emerencia látott engem, én láttam Emerenciát, s mindketten odalettünk.

KAMILLA

(szemüveggel nézi, gúnyosan) Önbe szeretett? Ez hihetetlen!

SZILVAI

Kérem alássan, én akkor sem voltam rútabb - s akkor még a hajam szőke volt.

KAMILLA

S hogy lett ily fekete?

SZILVAI

Mert Emerencia elhitette velem, hogy arcomhoz jobban áll a fekete paróka.

KAMILLA

S mi lett Bárkaiból?

SZILVAI

Oh, a nagylelkű barát lemondott Emerenciáról, s én elvettem őt. Oh, bár én lettem volna az a nagylelkű! Barátom sírt, midőn lemondott, s én örültem; de nemsokára én sírtam, s ő majd kibújt örömében a bőréből. Az esküvő előtt angyali, isteni Emerencia, esküvő után valódi furibunda fúria lett. Küzdöttem ellene nemesen; de a győztes Emerencia lett s a papucskormány. Ő rajtam önté ki szeszélyeit, s én tanítványaimon - csupa terciát adtam. Eleinte nekem kelle őt féltenem, mert szép volt, s ez borzasztóan fájt; de nemsokára a kíméletlen himlő felszántotta arcát, s ekkor ő féltett engem, s ez még borzasztóbb vala. Azelőtt ő emlegetett válást, s én kétségbe estem; ezután én emlegettem válást, de ekkor már ő hallani sem akart róla.

KAMILLA

Ön hűtlen barát volt, s méltán lakolt.

SZILVAI

A lelkiismeret még most is furdal érte: innen magyarázható meg, hogy barátom halálos ágyánál esküvel fogadtam, hogy Mariskát sohasem hagyom el. Házamba vezettem az elhagyott szegény árva gyereket; de oh sors! - otthon Emerencia ezt mondá: vagy én, tudniillik én megyek ki a házból, vagy a gyermek, de ő semmi esetre sem. Hogy tehát saját házamban maradhassak, Mariskát titkon kelle neveltetnem. Magamat kelle meglopnom; a titkos ajándékokat eldugnom, hogy neveltethessem. No de most özvegy vagyok, Mariskát boldoggá teszem, s férjhez adom.

KAMILLA

Kihez?

SZILVAI

Unokaöcsémhez, kire ősi javaim szállnak a törvény szerint; hogy tehát mindkettőjükre szálljanak, egy párrá kell lenniük.

KAMILLA

De ha nem szeretik egymást.

SZILVAI

Ne is szeressék; a szerelem, ahol nincs, házasság után megjő; ahol pedig van, elpárolog. Exempli gratia, itt vagyok én. Öcsémnek már írtam Pestre, ő eddig útban van - majd összeszoknak.

KAMILLA

De ha nem akarnak?

SZILVAI

Ráijesztek a fiúra - azt mondom: ha nem kell a lány, megházasodom, gyermekeim lesznek, s az örökségtől elcseppen. De most megyek, meglátogatom Kenderesi professzor barátomat. Azalatt készítse el Mariskát az útra. (A választóajtónak megy)

KAMILLA

Kérem, arra nem lehet; azt a szobát kiadtam.

SZILVAI

Kiadta? Kinek?

KAMILLA

Egy... egy színésznek.

SZILVAI

Hej! hej! De reménylem, azok közül való, kik az apákat játsszák.

KAMILLA

Oh, nem, ő szerelmes színész; hát nem hallá hírét Liliomfinak? Lángész, alig féléves színész, s máris jobb a többinél.

SZILVAI

De reménylem, ez ajtó csak zárva volt ennek a liliomszálnak?

KAMILLA

Ne aggódjék, Liliomfi mást szeret - egészen mást!

SZILVAI

S ki az a más?

KAMILLA

(szemérmesen) Az a más - én vagyok.

SZILVAI

Alászolgája! (Félre) Szegény liliom, neked is lesz Emerenciád! (El, Kamilla kikíséri)

MÁSODIK JELENET

(Liliomfinál)
Liliomfi, Szellemfi.
 

LILIOMFI

(sietve bevezeti)
    Oh, mily nagy epedve várlak,
    Végre karjaimba zárlak,
    Szellemdús kortinahúzó.
    Hol a pénz, a proporció?

SZELLEMFI

Nincs!
    Mindig a deficit járja,
    Semmi sincsen a pénztárba'.

LILIOMFI

    S én oly nagy epedve várlak,
    De most mindjárt megcibállak -
    De ha nincsen proporció,
    Talán van anticipáció!

SZELLEMFI

Nincs!
(Együtt)
    Mindig a deficit járja,
    Semmi sincsen a pénztárba'.
(Ismétléskor)

SZELLEMFI

De íme, két levél - fogja.

LILIOMFI

(hirtelen felbontja) Tán pénz rejlik benne - adsza! (Megnézi) Hah üres! (Feltöri, olvassa) "Tisztelt Liliomfi úr! Elég soká voltam bolondja. A 17 forint 19 krajcárt mégsem küldte meg. Már most ne is küldje. (Oh, ne félj, engedelmeskedem.) Ne is küldje Egerbe! (Vagy úgy.) Mert útban vagyok Kolozsvárra. (Odavagyok.) Készítse el addig pénzemet! (Mintha én bankócsináló volnék.) Haragszom az úrra! - Gyuri, a pincér." Haragszik rám? (A másikat nézi) Hah! Ez bátyám keze! Ezt Gáspár barátom küldi Pestről. (Felbontja, belőle egy másik levélkét vesz ki, s ezt olvassa) "Pajtás, Gyula! Bátyád levelét küldöm. Itt senki sem tudja még, hol kószálsz. Hitelezőid éppen kurrentáltatni akartak, midőn bátyád levele érkezett, melyből láthatod, hogy ettől nincs mit félned, s egész bátorságban áldozhatsz Tháliának." Hohó, itt pénzről van szó; lássuk a bácsi levelét. (Szilvai modorában olvassa) "Öcsém! Fájdalmasan értesültem leveledből, hogy szabad szárnyra kelvén, tüstént adósságba verted magadat. A leckét majd itthon meghallod. Kövesdi nagykereskedőnek írtam, adósságaidat kifizeti. Tüstént ülj szekérre, és siess haza. Itthon már kijelöltem számodra jövendőbeli élettársadat, kit okvetlenül el kell venned; különben tudd meg, az örökséget veszted el, mert nehogy a Szilvai család kihaljon, magam házasodom" (Mi ez? Itt reszketett keze - alig bírta e szót leírni. De hát Emerencia?) "Emerencia meghalt. Engedelmeskedjél, semmirekellő gazember, én pedig, a te bátyád és gyámod, Szilvai Tódor, juris utrisque nec non philosophiae et artium liberalium doctor, et professor publicus ordinarius." Hazamenni? Hohó! Nem úgy, bácsi! Elég volt tíz évig csücsülnöm otthon, bezárva! Lemondjak ezen felséges életről, hol király, herceg vagyok?

SZELLEMFI

S egy krajcárunk sincs.

LILIOMFI

Hol örökös a mulatság...

SZELLEMFI

És a koplalás.

LILIOMFI

Házasodni, mikor igazi szerelmes vagyok, s éppen azon töröm fejemet, mint szöktessem el. De igaz, előbb tudnom kell, ha szeret-e?

SZELLEMFI

Elszöktetés? Hárman szökünk. Itt a kezem, kompanista leszek.

LILIOMFI

De értse meg, ember: én nőül veszem őt - ha hozzám jön.

SZELLEMFI

Vagy úgy!

LILIOMFI

De hát ha az öreg csakugyan megházasodik? Ha fia lesz, s én elesem az örökségtől?

SZELLEMFI

De hátha nem lesz fia?

LILIOMFI

Igazság! Hátha lánya lesz, vagy éppen semmije sem lesz?

SZELLEMFI

Főképp, ha feleségének sem lesz.

LILIOMFI

De mit is töröm fejemet azon, ami még oly messze van, midőn a boldogságot itt közel csak egy ajtó választja el tőlem? De ez ajtónak hogy jussak kulcsához?

SZELLEMFI

Hozasson két zártszéket, én majd átviszem.

LILIOMFI

Siess, repülj: de át majd csak magam viszem.

SZELLEMFI

Kérem, egy karzatot is hozok a belső számára. (el)

LILIOMFI

    Oh szívem öröme mért habozol,
    Régi jó kedvedtől mit távozol,
            Légy csendességben,
            Légy békességben,
    Megjőnek, megtérnek víg napjaid,
    Örömre fordulnak sok bajaid.

(Az ajtóra mutogatva.)

HARMADIK JELENET

(Kamillánál)
Kamilla, Liliomfi

 

KAMILLA

Igen bátortalan; pedig szeret, bizonyosan szeret; a színpadról mindig rám nézett.

LILIOMFI

Hogy adjam tudtára, hogy szeretem; a színpadról gyakran néztem rá; de ő lesüté szemeit, természetesen, mert a mámi is mellette ült.

KAMILLA

Vajon itthon van-e? Senki sem lát. (Az ajtóhoz közeledik)

LILIOMFI

Megnézem, vajon ő-e az? (Az ajtóhoz megy, mindketten egyszerre teszik szemeiket a kulcslyukhoz)

KAMILLA

Ah! - itthon van - átnéz! (Elugrik)

LILIOMFI

Fekete szem - ő az! - átnéz - ő az! Diadal! (Sóhajt)

KAMILLA

Sóhajt! Értem sóhajt! (Sóhajt)

LILIOMFI

Visszasóhajtott! Oh, ez az ajtó!

KAMILLA

Valami ürügy alatt megszólítom. (Kopog)

LILIOMFI

Kopog - ő kopog! (Visszakopog)

KAMILLA

Liliomfi úr!

LILIOMFI

(hátrál) E hang?! A szem ugyan a Mariskáé volt - de a hang s a kéz az Ézsaué?

KAMILLA

(odahajlik) Kérem, mit játszanak ma?

NEGYEDIK JELENET

Mariska (jő, Kamillánál), előbbiek
 

LILIOMFI

(haragosan) Ma? A hét közül a legrútabb lesz.

KAMILLA

Oh, úgy én is ott leszek!

MARISKA

Nénike, igazán elmegyünk? Oh, mi boldogság!

KAMILLA

(hirtelen méltóságos állásba teszi magát) Ah! Tehát megérkeztél már? Vége a próbának? Remélem, az ifjakat kellő korlátban tartottad?

MARISKA

Ej, kellenek is nekem, hiszen oly rosszul, de oly rosszul játszanak, nénike!

LILIOMFI

Ez ő - itthon van.

KAMILLA

Fontos közlendőm van.

MARISKA

(az ablakhoz ül) Hallom, nénikém!

KAMILLA

Mit akarsz?

MARISKA

Varráshoz látok.

KAMILLA

Most figyelned kell.

MARISKA

így is figyelhetek. (Félre) Bárcsak kinézne, mint tegnap.

LILIOMFI

Bárcsak az ablakhoz ülne. (Az ablakhoz megy, kinéz)

MARISKA

Tehát jól figyelj!

MARISKA

Nagyon figyelek. (Kitekint az ablakon)

LILIOMFI

(köszönti) Angyal!

MARISKA

(köszön, de fejét visszakapja, félre) Csakhogy kinézett.

KAMILLA

Kinek köszöntél?

MARISKA

Kinek?... Hát...

KAMILLA

(az ablakhoz fut, félre) Tán ő. (Kinéz, Liliomfi visszakapja fejét) Hisz itt senki sincs!

MARISKA

Hát - annak a lakatosinasnak.

KAMILLA

Már mondtam, az afféléknek elég fejedet biccentened. Mire az a rendkívüli nyájasság? De a dologra! Tudd meg, válnunk kell!

MARISKA

Válnunk?

LILIOMFI

Tudom már, szerepet tanulok. (Szerepet vesz)

KAMILLA

Árva vagy, szülőidet gyermekkorodban elvesztéd; de atyád barátja, kit ma megismersz... (Liliomfi szavát hallván, elhallgat)

LILIOMFI

(szaval) Marim, szeretlek, megszabadítlak, bár az a vén boszorkány árgus szemekkel őrizzen; elszöktetlek, s utol nem érhet ő, bár pemetén és seprőn lovagol utánunk - Mari, te az enyém vagy!

MARISKA

(félre) A vigyázatlan! Kedves néni, végre szabad jótevőmet ismernem, hálámat elmondanom...

KAMILLA

Csitt, csitt ne háborgassuk Liliomfi urat, szerepét tanulja, s ha belesül ma este... (Félre) Mily elmés ötlet, oh, ő lángész!

MARISKA

(félre) A gonosz így adja tudtomra...

LILIOMFI

(szaval) Oh, ha szeretsz, Mari, adj jelt, tudasd velem... Oh, hát hiába várok? Meg akarsz ölni? Kétségbeessem? Oh, úgy Isten veled örökre - örökre!

KAMILLA

(félre) Nagy ég! Mint adjak jelt? Elküldjem Mariskát?

MARISKA

(félre) Mint adjak jelt? Tán a zongorán?
    Azt szokták szememre vetni,
    Kicsiny vagyok még szeretni,
    De tudom őket nevetni,
    Hiszen a kis csupor
    Még hamarább felforr,
    Nem hiszik, hogy a kislányt
    Szintúgy tüzeli Ámor...

LILIOMFI

(ezalatt levélpapírra írt valamit)
    Nézz ki, rózsám ablakodon,
    Most megyek ki a kapudon,
    Oh, vess felém egy pillantást,
    Mert csak így láthatják egymást
                                          Igazán.

DUÓ

    Cserebogár, sárga cserebogár...

KAMILLA

(félre) Ablakhoz? Mily szorult, nehéz itt a levegő! (Ablakhoz megy) Mi az? Hiszen nem néz ki. (Eljő)

MARISKA

Nem ám, mert nem én nézek ki. De hát folytassa, édes néni - el kell válnunk. (Az ablakhoz visszaül)

KAMILLA

Hiszen már mindent elmondtam. (Félre) Hogy küldjem el? (Fenn) Hoztál-e pamutot?

MARISKA

A zongorán van.

LILIOMFI

(az ívet mutatja, rajta felül lángoló szív, s alá e szók írva: "Ha szeretsz, ints igent") Most eldől a kocka. (Az ablakhoz megy)

KAMILLA

(félre) Semmi ürügy nem jut eszembe...

LILIOMFI

(kifelé) Ah, szervusz, barátom. Nem jössz fel? Nem? Sajnálom!

MARISKA

(kinéz)

LILIOMFI

(az ívet kitárja) De hát felelj kérdésemre.

MARISKA

(igent int, fejét visszakapja)

LILIOMFI

Ő szeret - oh, boldogság! Hogy menjek által? Hol is késik a zártszékekkel?

KAMILLA

(félre) Ah, megvan! Mari! Ez a szerep bizonyosan rosszul van írva, Katalin nem mondhatja Rodolfónak: szeretlek! per te s tu - az nem lehet!

MARISKA

De úgy van, néni - per te s tu!

KAMILLA

Tisztes, férjes nő "per te s tu" férjén kívül mással nem lehet!

MARISKA

Éppen ellenkezőleg! Katalin a férjét mindig magázza - mert nem szereti.

KAMILLA

Ez képtelenség...

MARISKA

A franciában is úgy van.

KAMILLA

S én fogadni mernék... de hiszen legjobban tudja Liliomfi úr; áthívom, tőle megkérdezhetjük.

MARISKA

Igen, most jut eszembe, csakugyan Rodolfót is magázza, azaz, nem tudom bizonyosan, de Liliomfi úr megmondhatná!

KAMILLA

Ugye okvetlenül szükséges áthívatnunk?

MARISKA

Természetesen!

KAMILLA

(átszól) Liliomfi úr, itthon van?

LILIOMFI

Parancsol valamit?

KAMILLA

Ha szíveskednék átjőni, tanácsára lenne szükségünk.

LILIOMFI

Tiszta szívvel! Ezen az ajtón parancsolja? Én már kinyitottam...

KAMILLA

Minek kerülne? Méltóztassék! (Az ajtót szinte kinyitja)

MARISKA

(félre) Ő jön - bizonyosan olyan vagyok, mint a pipacs!

ÖTÖDIK JELENET

Szellemfi (Liliomfinál), előbbiek
 

SZELLEMFI

Itt a két zártszék.

LILIOMFI

(kissé igazgatja öltözetét, haját) Nem kell többé zártszék, mert ím, nyitott ajtó van. (Átmegy)

SZELLEMFI

Már kapituláltak? Csak kíváncsi vagyok. (Hallgatózik)

LILIOMFI

Kívántam alázatos tiszteletemet tenni...

KAMILLA

Kérettük. Mari rögtön elutazván...

LILIOMFI

Elutazik? Lehetetlen! S hová? (félre) Követem a világ végére is!

KAMILLA

Nagyváradra.

LILIOMFI

Nagyváradra? (Félre) De már oda nem! Majd adna a nagybátyám!

KAMILLA

A műkedvelők előadásában én vállalom majd el Mariska helyett Bragadini Katalint.

LILIOMFI

Nagysád?

MARISKA

A néni?!

SZELLEMFI

A mámi Katalin? Oh, Sára!

KAMILLA

A szerep nő már - mit vél, nem leszek-e igen fiatal hozzá?

LILIOMFI

Néhány ráncot méltóztassék festeni arcára...

KAMILLA

De nem tudok kiokosodni belőle; Rodolfónak azt mondja-e: szeretlek vagy szeretem?!

LILIOMFI

(szemei Mariskán) Ó mindenesetre, előbb szeretem, aztán szeretlek, aztán szeretjük egymást! Ugye, kisasszony?

KAMILLA

Igen, igen, mindenesetre: szeretlek!

LILIOMFI

S mit vél Mari kisasszony?

MARISKA

Igen, szeretlek!

KAMILLA

Kedves Liliomfi úr, én ellenállhatatlan szenvedélyt érzek a színészethez...

LILIOMFI

És Mari kisasszony?

MARISKA

Oh én is.

KAMILLA

A kisasszonyt senki sem kérdezte. Őt más hivatás várja. Már rég színésznő lettem volna, de hölgynek egyedül, oltalom nélkül, igen veszélyes ez a pálya, főképp ha szép s fiatal.

LILIOMFI

Oh, a nagysád erényei assecurálva vannak. Eszerint nagysád nincs előítélettel irántunk?

KAMILLA

Én? Ah, dehogy!

LILIOMFI

Ha nagysád megegyeznék, egy javaslatom volna. Állítsunk társaságot.

KAMILLA

Oh én kész vagyok.

LILIOMFI

Mari kisasszony játszaná a fiatal szerelmeseket - velem.

KAMILLA

Már mondám: Mari nem jöhet velünk.

LILIOMFI

Nem? Ej, ej! Pedig nagysád a vénasszonyokat oly jól játszaná, még ráncokat sem kellene festenie.

KAMILLA

Uram!?

LILIOMFI

Egy szó mint száz, nagysád, én őszinte fickó vagyok. Mari kisasszonyból felséges színésznő válnék, s én ezennel jobbjáért könyörgök - adja ránk anyai áldását!

KAMILLA

Anyai áldásomat! S ön bátorkodik?

LILIOMFI

Ha Mari kisasszony... ?

KAMILLA

Egy színész, hahaha!

LILIOMFI

Hiszen csak az imént...

KAMILLA

Mondám, hogy nem szenvedhetem a színészeket. De hogy mert ide jőni? Mily impertinencia!

LILIOMFI

Hiszen maga hívott...

KAMILLA

Én! Én?! Mariska, hallod? Én!

MARISKA

Igen... a nénike...

LILIOMFI

Igen... a nénike...

LILIOMFI

Hát azt hiszi, nagysád, nem vettem észre, hányat ütött az óra? Rococo! Mari kisasszony, én szeretem önt, s ön szeret engem; meglátom, ki áll utunkban!

KAMILLA

Még ma ki fog költözködni szobámból...

LILIOMFI

Egy tapodtat sem elsőig, Mari nőm lesz, ha ez ajtó vasból volna is.

KAMILLA

Meglátjuk! Mariska el fog utazni.

LILIOMFI

Utána utazom! Mariskám, mondd, szeretsz-e? Hadd tudja meg az egész világ.

MARISKA

(lesüti szemeit)

LILIOMFI

Nem felelsz?
    Szeress engem, édes rózsám,
        Én is szeretlek,
    Azt is tudod, hogy én téged
        Régen kedvellek -
    Lássad hát már adj választ
        Szegény fejemnek,
    Ne adj mérget, kész halált
        Igaz szívemnek,

DUÓ

    Nem szeretlek egyebedért
    Csak a fekete szemedért,
    Enyém olyan, mint a tiéd,
    Összekacsint mind a négy.

KAMILLA

(az ablakon látja) Jó, éppen ott siet Szilvai professzor úr, majd rendre igazítja ő.

LILIOMFI

Kicsoda siet ott?

KAMILLA

Mariska pártfogója.

LILIOMFI

Szilvai a Mari pártfogója?

KAMILLA

Már az előszobában van...

LILIOMFI

Ő ide jő?

KAMILLA

Hogy önt rendre igazítsa.

LILIOMFI

Az ajtó nyílik. A viszontlátásig! (El a választóajtón)

KAMILLA

Aha, megszeppent a monsieur!

SZELLEMFI

No mi baj?

LILIOMFI

Mi baj? A nagybátyám! - pusztulnunk kell.

HATODIK JELENET

Szilvai, voltak
 

SZILVAI

Micsoda lárma van itt?

KAMILLA

Ah, éppen jókor, professzor úr! Képzelje! Irtóztató! Alig szólhatok! Mariska szerelmes - és kibe?

SZILVAI

Szerelmes? Megmondtam, hogy az lesz a komédia vége.

KAMILLA

Eltalálta - színészbe szerelmes.

SZILVAI

Színészbe?! Igaz ez?

MARISKA

Mi joggal kérdi ezt, uram?

SZILVAI

Mi joggal? Hát nem mondta meg neki a kisasszony?

KAMILLA

Volt is időm!

SZILVAI

Hát így őrzötte?

KAMILLA

Lehet is leányt őrzeni; főképp ha a szomszéd szobában...

SZILVAI

Mit? Liliomfi?

KAMILLA

Igen - Liliomfi!

SZILVAI

Ennek a kisasszony az oka - egyedül ön!

KAMILLA

Én?

SZILVAI

Mert a jó példával előrement. Ezért felelettel tartozik.

KAMILLA

Micsoda? - Mari tud franciául, táncol, varr, zongoráz, énekel. Mit akar többet? Mert mást szeret? Én feleljek? Mért nem szebb, fiatalabb ön? Akkor majd önt szeretné, drága professzor úr! Csak tessék elvinni. Én leveszem róla kezeimet! Őrizze, vegye feleségül, adja feleségül, ahhoz semmi közöm. De engem feleletre vonni?! Egy óra múlva, reménylem, nem találom itt, drága szerelmes gerlicepár! Adieu. (El)

LILIOMFI

Mit hallok! Tehát a nagybátyám neveltette? Titokban? Éspedig magának?

SZILVAI

Oh, fúria! Oh, Emerencia! Midőn ajánlották, azt mondák, istenfélő, nevelt, a világról lemondott vénkisasszony! S ím! Mariska, gyermekem! Jer közelebb! Hát nem ismersz? Én vagyok a Szilvai professzor. Én neveltettelek - boldoggá akartalak tenni. De hát, Mariskám, az isten szerelmire kérdelek, hát csakugyan szerelmes vagy?

MARISKA

Uram, a hála - tisztelem önt, de szívem...

SZILVAI

Oh, a szív - ne higgy annak. Mondj le arról a jöttmentről, én... én foglak boldoggá tenni!

MARISKA

Mindent megteszek, csak ezt ne kívánja...

LILIOMFI

(kacag) Az öregúr kosarat kapott!

SZILVAI

Ki kacag itt? Ah, az a jómadár! Tehát itthon van! Mariska, még egyszer kérdelek, lemondasz te erről a liliomról?

MARISKA

Inkább életemről!

LILIOMFI

Így vagyunk. Urambátyám házasodni akar, engem az örökségtől elütni, s éppen kedvesem által - hohó!

SZILVAI

Tehát nem? Most tehát parancsolom, érted, parancsolom. Velem kell utaznod.

MARISKA

Inkább színésznő leszek.

SZILVAI

Színésznő?! Dii immortales! - színésznő! De szólnom kell azon mákvirággal. Majd ráijesztek én auctoritásommal!

LILIOMFI

Ide akar jőni. Csak ez volna hátra!

SZILVAI

(kopogtat) Uram! Itthon van ön?

LILIOMFI

Most mit tegyek? Ah, megvan? Szellemfi, te fogadod el Liliomfi képében, s mondj le a lányról - érted?

SZELLEMFI

Csak rám kell bízni...

LILIOMFI

Bocsásd be; én azalatt Mariskához lopózkodom!

SZILVAI

(félre) Ahá! Megszeppent a fickó. Uram, nem hallja, nyissa ki!

LILIOMFI

Csak magát bocsásd be. Fiú, ügyes légy! (El oldalt)

SZELLEMFI

(ajtót nyit) Kicsoda ön?

SZILVAI

(haraggal) Szilvai professzor!

SZELLEMFI

Tessék.

SZILVAI

Tudja meg, én haragomban rettentő vagyok.

SZELLEMFI

(az ajtót becsukja)

SZILVAI

(félre, megszeppen) Ha valami desperatus... Uram, mért zárja be az ajtót?

SZELLEMFI

(danol) Reszkess, Bizantió... (Trillázik)

SZILVAI

Csodálatos.

SZELLEMFI

Kiontom vérét! Az áruló halni fog!

SZILVAI

Alázatos szolgája! (Igen udvariasan) Bocsánat! Liliomfi úrhoz van szerencsém?

SZELLEMFI

Van szerencséje!

SZILVAI

(mindinkább bámulva nézi őt) Liliomfi úrhoz?

SZELLEMFI

De eadem.

SZILVAI

Az úr Liliomfi?! Az úr?

SZELLEMFI

No, hát ki volnék más?

SZILVAI

Az úr Liliomfi?

SZELLEMFI

(félre, szintén megszeppen) Csak nem ismer tán? No igen, ha megengedi...

SZILVAI

(félre) Ez a figura?! Mit tudnak ezen szeretni a lányok! Termet - járás - tartás? (Szemüvegét fölteszi) Lássuk közelről. (Közel megy hozzá)

SZELLEMFI

(félre) Bizonyosan ismer! (Büszkén) No, de ki ne ismerné Szellemfit!?

SZILVAI

Ez a pofa? Hiszen ennél Emerencia is szebb volt - pedig asszony vala.

SZELLEMFI

De hát mit bámul, domine clarissime?

SZILVAI

S az urat szereti Mariska?

SZELLEMFI

S vajon miért ne szeretne?

SZILVAI

Uram, este is így szokott kinézni?

SZELLEMFI

Igen, különösen sötétben.

SZILVAI

Nem! Ezt a pofát Raphael sem festheti szebbre.

SZELLEMFI

Ez az ember vak!

MARISKA

Istenem, minő kezekbe juték? Ennek a vén professzornak felesége legyek! Csupa hálából?

SZILVAI

Egy propozícióm volna.

SZELLEMFI

Hallgatom!

SZILVAI

Tudja meg, önt nem szeretheti Mariska igazán; s ezt így demonstrálom: Ha az ön orrára néz - azon a borvirágot látja, s ez nem a szerelem rózsája, ergo önt semmi esetre sem szeretheti. Probo majorem: nézzen a tükörbe; probo minorem: a veres orr rendesen a részegség jele, részeges ember pedig nem szeretetre méltó - ergo, mihelyt egyszer részegen látja önt Mariska, vége az illúziónak, vége a szerelemnek: ergo mondjon le.

SZELLEMFI

S én azt mondom az úrnak: a bor és szerelem elválhatatlan két testvér; mert már Báthori Máriá-ban is azt éneklik: éljen a bor, szerelem! De a Zampá-ban is: igyál, igyál, igyál! Sőt a Fra Diavoló-ban is: Bort pohárba töltsünk! Ergo - az én veres orrom szeretetre méltó!

SZILVAI

Kérem, tagadom a majort, a minort átengedem, a consequentiát negálom - s ön nem fog szerettetni, édes Liliomfi úr!

SZELLEMFI

Ej, uram! Nem az orromért szeretnek engem! Nézze ezt az állást, ezt a mosolyt, ezt a kacsintást - s dictum factum, elszöktetem Mariskát.

SZILVAI

Borzasztó ember! De Mariska nem fogja követni?

SZELLEMFI

De én nagylelkű leszek; ha ön zsebébe nyúl, Mariskát önnek engedem.

SZILVAI

Lemond? Ily könnyen?

SZELLEMFI

No... vagy elszöktessem?

SZILVAI

Ellenkezőleg...

SZELLEMFI

Keresek más szeretőt.

SZILVAI

S bizonyosan talál, ily szeretetre méltó ifjú, ily Alcibiades!

SZELLEMFI

Igen, de veres orrom miatt mégis némi aggodalmaim...

SZILVAI

Veres orra? Hiszen a veres szín a legszebb; a rózsa is veres; s a rózsa a szerelem színe; ergo az úr veres orra szeretetre méltó. Aztán az úr orra valódi antik: mert a pisze orr régibb a rómainál, quod sic demonstro: a fehérek is a szerecsen fajból lettek, tudniillik különféle vegyület által a feketéből előbb réz, aztán sárga, aztán fehérebb, végre egészen fehér emberek lettek, s a szerecsenek rendesen piszék, ergo a pisze orr a legantikabb, s az antik orr a legszebb.

SZELLEMFI

Tudja mit? Fizessen útiköltségül ötven pengőt, aztán adja ki filozófiai rendszerét előfizetés mellett, s én ígérem, hogy el nem olvasom.

SZILVAI

De lemond Mariskáról?

SZELLEMFI

Örökre.

SZILVAI

Írásban?

SZELLEMFI

Akár nyomtatásban.

SZILVAI

Üljön le s írjon!

SZELLEMFI

Írok, de kérem az útiköltséget.

SZILVAI

(zsugorogva) Az útiköltséget? Pénzt? Igen?

SZELLEMFI

Vagy alászolgája!

SZILVAI

Kérem, kérem! (székre nyomja) No, ha másképp nem lehet. (Sóhajtva pénzt ad, Szellemfi írja, mit Szilvai mond)

HETEDIK JELENET

Liliomfi, voltak (Mariskánál)
 

LILIOMFI

(kopog az ablakon) Én vagyok!

MARISKA

(odasiet) Ah, ő az!

LILIOMFI

Be nem mehetek; a nevelőné az első szobában duzzog. De tudd meg, édes Marim, az öregúr nem gyámod, hanem férjed akar lenni. De kövesd őt Váradra, én megszabadítlak, mihelyt pénzem lesz, mert pénz nélkül szökni nem lehet. Fogsz-e követni? Természetesen előbb összeesküszünk - mint illik.

MARISKA

Igen, igen! Szabadíts meg!

LILIOMFI

(kezeit csókolja) Váradon látjuk egymást! Isten veled! (El)

MARISKA

Isten veled!

SZILVAI

(olvassa) "Alulírt nyilvánítom, hogy Bárkai Marit nem szerettem, csak bolonddá akartam tenni, s feleségül venni eszem ágában sem volt." Szörnyű ortographia!

SZELLEMFI

Adjon még tíz pengőt, azt is odaírom, hogy házas vagyok - mert tudja meg, uram, én házas vagyok, ház és feleség nélkül.

SZILVAI

Írja oda, itt a tíz pengő. (Félre) Ez bizonyosan használni fog.

SZELLEMFI

Mindjárt kész leszek...

SZILVAI

S rögtön utazni fog és nem Várad felé?

SZELLEMFI

Egyenesen Konstantinápolyba; a szultántól úgyis meghívást kaptam, néhány vendégszerepre. (Az iratot átadja)

SZILVAI

Hogyan? Ez hihetetlen!

SZELLEMFI

Az olasz operához.

SZILVAI

Ah, tehát...

SZELLEMFI

Statisztavezetőnek. Alászolgája.

SZILVAI

Alászolgája! (átmegy) Itt van, itt van, Mariska! Olvasd és pirulj! De hogy is tudtad szeretni? Hova tetted szemeidet? Ismerd meg a hálátlant.

NYOLCADIK JELENET

(Liliomfinál)
Liliomfi (jő), előbbiek

 

LILIOMFI

Ruhatáramat bemálháztad?

SZELLEMFI

(egy zsebkendőbe kötött holmit hóna alá vesz) Hónom alatt van. S itt van útiköltségül...

LILIOMFI

Micsoda?

SZELLEMFI

Nagybátyja adta a lemondásért Liliomfinak...

LILIOMFI

Tehát nekem?

SZELLEMFI

Kérem alássan - és nekem!

LILIOMFI

Tehát mindkettőnknek! De lássuk, mi történik odaát.

MARISKA

(a levelet elolvasván.) Nem, ez lehetetlen!

SZILVAI

Pedig úgy van!

MARISKA

Ez a levél hamis, ezt nem írhatta ő!

SZILVAI

Hát hazudom én?

MARISKA

Ezt nem ő írta, én nem hiszek ennek, s nem fogom önt követni.

SZILVAI

Hát ha szemedbe mondja?

MARISKA

Mást fog szemembe mondani!

SZILVAI

Mindjárt meglátod! (Az ajtóhoz megy, kopogtat) Liliomfi úr!

LILIOMFI

Ezer mennykő!

SZELLEMFI

Nos, melyikünk feleljen?

LILIOMFI

Mindenesetre te!

SZELLEMFI

(fennszóval) Mit akar ön?

MARISKA

(félre) Ez nem az ő hangja!

SZILVAI

Tessék átjőni. Mariska nem hiszi, amit írt - mondja meg szemébe.

SZELLEMFI

Ingyen? - nem járja.

SZILVAI

Adok tíz pengőt.

LILIOMFI

Siess - de eszeden légy!

MARISKA

(félre) Hiszen ez Szellemfi - ah, most értem!

SZILVAI

Mondja szemébe.

SZELLEMFI

(lenézve Mariskát, előtte végigsétál)
    A kisasszony kompromittált,
    Mit szeretnék én magán?
    Mit is képzel - hisz magánál,
    Sokkal szebb a szobaleány!

(Állás: Szellemfi - Mariska; Szilvai - Liliomfi)
 

SZELLEMFI,
MARISKA,
LILIOMFI

    Őt imádom tüzem hevével,
    Életem ő boldogítja,
    Lelkem őt, ah csak őt óhajtja,
    Mert szívem csupán, csupán csak érte ver.

SZILVAI

Hallod-e ezt boldogtalan?

MARISKA

Ön írta e levelet?

SZELLEMFI

Ühüm!

MIND

    Hahahaha!
    Ugyan kérem, miért nevet?

(Állás: Szellemfi, Mariska, Szilvai, Liliomfi)

    E levélnek az íróját
    Nem szerettem én soha
szerette ő
    Mit is képzel,   önt szeretném,  
őt szeretné,  
    Nevetséges figura?!

(Liliomfi átnyúl, megfogja Mariska kezét)

LILIOMFI

(midőn Liliomfi Mariskát megcsókolja)
    Egy szem búza, egy szem rozs,
    Csókoljon meg, most, most, most!
    Ha most nem, sohasem.
    Ha maga nem, senki sem!

SZILVAI

Ez cuppanás volt.

SZELLEMFI

Az úr bolond! (átmegy)

SZILVAI

Ezért meglakol. (Az ajtónak megy)

SZELLEMFI,
LILIOMFI

(tartják az ajtót) Még meglasnyakol.

MIND

    Most már valóban úgy tegyünk,
    Innen tovább hogy elmegyünk,
    Mert ha tovább itt maradunk,
    Úgy nem messzire haladunk,
    Távol innen messzire,
    Tizenhat mértföldnyire,
    Elsietve innen el,
            El, el, el.
 

MÁSODIK FELVONÁS

(Ivószoba Kányai fogadójában, hátul bormérő ketreccel)

ELSŐ JELENET

Mindenféle vendégek. Gyuri (szolgál), uracs, legény (mindjárt) Erzsi
 

tánc, aztán KAR

    Éljen aki most megissza a borát a poharából,
    Éljen aki nem vonja ki magát a barátságból,
        Éljen minden jóban járó,
        Akár szegény, akár báró.
        Éljen minden víg mulatság
        Éljen a barátság!

ERZSI

(gazdaasszonyosan öltözve, kulcsokkal, fehér köténnyel stb.; jő jobbról)

LEGÉNY

Megállj, cigány!... Eszem a szemét, Erzsike, beh szép maga!... Hadd forgassam meg amúgy magyarmiskásan! (Át akarja karolni)

ERZSI

(negédesen) Bocsásson, nincs kedvem a port nyelni.

KAR

    Sikolt, rikolt a sarkantyú,
    Csókot kér a barna fattyú,
    Adjon neki a lányasszony,
    Ne kívánja olyan nagyon.

LEGÉNY

Hm, beh kényes no!... Magam is nemeslegény volnék, vagy mi; van is mit aprítanom a tejbe... De semmi no!... Hejh fiúk, menjünk a Bárányba... Ott nem néznek ránk ily görbe szemmel... Előre, no!... Húzd rá! (Dúdolva)

(KAR)

Húzzad cigány reggelig
A nagy utcán mindvégig -
Hadd hallja meg az a híres dáma
Aki nem az, ne vegye magára.

(A cigányokkal és pajtásival el középen)

ERZSI

Jobb is. Arra az út, merre a kerékvágás. Úgyis több üveget törnek össze, mint kiisznak. Gyuri!

URACS

Erzsike, jöjjön csak ide.

ERZSI

Mi tetszik?

URACS

Szeretnék... igen szeretnék - számolni.

ERZSI

(kezét elvonja) Tessék a pincérrel.

URACS

De én csak magácskával akartam számolni.

ERZSI

(haragot színlelve) Gyuri, ugyan jöjjön hát, ne hívassa annyit magát. Ide hozzám!

GYURI

Mi tetszik, leányasszony?

ERZSI

(halkan) Jó reggelt! Hogy aludtál?

GYURI

(lassan) Nem aludtam, csak sóhajtoztam.

ERZSI

Te bohó. (Fenn) A numero egybe két személyre kell teríteni, érti? (Halkan) Miért nem jöttél a konyhába jó reggelt mondani, he?

GYURI

Apád a tornácon pipázott! (Fenn) Értem, négy személyre a numero négybe.

ERZSI

(halkan) Mit beszélsz? a numero egybe, két személyre.

MÁSODIK JELENET

Szolgáló (az egyik ajtón bedugja a fejét), előbbiek
 

SZOLGÁLÓ

(jobbról) Leányasszony, a rántás mindjárt megég. (El)

ERZSI

Mindjárt no! Az ember nem is rendelkezhetik. Két icce érmellékit is kell vinni. (Halkan) Édesapám tegnap este azt mondá: Leány, készülj! Férjhez kell menned. De kihez? Mondá: Majd megtudod. S most félek, nem azt tudom meg, amit szeretnék. Tudod, ő mindig és mindenben titkolózik.

URACS

Pincér, bort!

GYURI

Mindjárt. (Halkan) De én is gondoskodtam ám. Zsebemben van. Csak tőled függ.

SZOLGÁLÓ

(bedugja a fejét) Leányasszony, minden összeég!

ERZSI

Ejnye, megyek már!

URACS

Bort, pincér, bort!

GYURI

Mindjárt, mindjárt!

HARMADIK JELENET

Kányai (kalappal, pálcával), előbbiek
 

KÁNYAI

(balról) Ezer hordó és kulacs! (A szolgálóhoz) Mit leskelődöl itt? Majd adok a legények után ólálkodni!

GYURI

(elugrik, mohón szolgál)

SZOLGÁLÓ

A rántás...

KÁNYAI

Majd berántalak én! Lódulj! Erzsike, sipirc a konyhába. Nézze meg az ember! Itt semmi kereseted.

ERZSI

Csak a numero egybe...

KÁNYAI

Arra semmi gondod. Konyhába! (Erzsi el; szemeit Gyurin legelteti) Ez aztán pincér a talpán! Mintha száz keze volna! Gyuri szolgám jöszte. Én megyek a vásárra. A búzámat árulják, azután borjúkat is kell venni. Azalatt, fiam, menj le a pincébe, az ötödik hordót csapra ütöd, vásárra az is jó. Ha nyolckrajcárost kérnek, abból adsz.

GYURI

S ha tizenkét krajcárost?

KÁNYAI

Akkor is abból adsz.

GYURI

S ha tizenhatost?

KÁNYAI

Akkor is abból adsz - értetődik -, az idegen birkáknak.

GYURI

Igen, de...

KÁNYAI

Gyuri fiam, te szorgalmas, becsületes, okos, ügyes, derék pincér vagy, de nem értesz a dologhoz, nem tudod, mi az a mismás. Most pedig menj a numero egybe; szolgálj, de úgy, hogy egyik lábad ott, a másik itt legyen. Ha itt lesz dolgod, hadd azokat ott kiabálni: ha pedig ott lesz dolgod, hadd ezeket kiabálni. (Megsimogatja) Te vagy egyetlen pincérem... Itt úgyis ritkul a vendég. Egy, kettő... aztán le a pincébe.

GYURI

(félre) Csak szólni mernék! (El balra)

KÁNYAI

Jeles fiú, jobb pincért Párizsból sem kaptam volna. S ami a legfőbb, egy krajcárig sem csal meg. Vigyáztam rá! (Menni akar)

NEGYEDIK JELENET

Szomszédasszony, előbbiek
 

SZOMSZÉDASSZONY

Szomszéd, egy szóra!

KÁNYAI

No, szomszédasszony?

SZOMSZÉDASSZONY

Hát csak nem adta fiamnak Erzsikét?

KÁNYAI

Nem biz' én!

SZOMSZÉDASSZONY

Hát csak különb legény az a pincér? Persze, az ily jöttment mindig kedvesebb, kapósabb!

KÁNYAI

Mi baja a pincérrel?

SZOMSZÉDASSZONY

Hát csak neki adja Erzsikét?

KÁNYAI

Mi köze Erzsikének a pincérhez?

SZOMSZÉDASSZONY

Hát nem tudja?... Hát csak értik egymást.

KÁNYAI

Micsoda?

SZOMSZÉDASSZONY

Tegnap a kertben voltam. Kakasom átrepült a szomszéd kertjébe; átnézek a palánk hasadékán... mit kelle látnom?

KÁNYAI

Szomszédasszony, csak annyit mondok, ha hírbe keveri Erzsikémet...

SZOMSZÉDASSZONY

Csak magát ne keverje hírbe; mert nem szenvedhetem a pletykát. Én a jó erkölcs és szomszéd úr iránti barátságból szólok, s amit láttam, arra csak nem hunyhatok szemet!... Oh, bár tehetném, bár tehetném!

KÁNYAI

Csak ki vele...

SZOMSZÉDASSZONY

A képem még most is ég a szégyen miatt... Képzelje, a pincér és Erzsike éppen akkor csókolták meg egymást, éspedig kétszer.

KÁNYAI

Ezer hordó és kulacs! Hah! Erzsike, Gyuri!

SZOMSZÉDASSZONY

Én nem akarok pletykába keveredni. Adjon isten! (El)

KÁNYAI

Heh, Erzsi, Gyuri! De hiszen mindjárt végire járok én a dolognak. Éppen jókor!

ÖTÖDIK JELENET

Erzsi, Gyuri (ellenkező oldalról jőnek), előbbiek
 

KÁNYAI

Ide csak, tubicám. (Félre) Mindjárt megtudom én az igazat! (Igen nyájasan suttogva) Igaz-e az, gyermekeim, galambocskáim, hogy ti egymást szeretitek? No, csak ki vele! De hát mi is van abban?

GYURI, ERZSI

(lesütik szemeiket, aztán egymásra néznek kérdőleg, s újra lesütik szemeiket)

KÁNYAI

No csak ki vele; néma gyermeknek anyja sem érti szavát.

ERZSI

Szóljon Gyuri!

KÁNYAI

(saját állát végigsimítja) Hm! Fülig elpirulsz... No, fiú, édes fiacskám, mondj igazat!

GYURI

    Minap a kert felé mentem,
    Nagy rózsaszagot éreztem,
    Kendtekhez bementem,
    Majd megrepedt a szívem
    Azért a kendtek lányáért.

KÁNYAI

Ugyan úgy?... S te naplopó, semmirekellő, te jöttment pernahajder - te még Erzsikéig - érted-e, Erzsikéig merted szemeidet emelni? Tudod-e ki ő - s ki vagy te?

ERZSIKE

Édesapám, ő a legjobb, legbecsületesebb...

KÁNYAI

Én nemesember vagyok!

GYURI

Én is nemesember vagyok; ámbár jó pénzért eladnám szívesen, ha megvennék. No bizony!

KÁNYAI

S te még velem szembe mersz szállani?... De... mit vesztegetem rád a szót. Köszönd, hogy országos vásár van a városban, különben standi pede elcsapnálak. A vásár alatt szükségem van rád; de ha a konyha felé mersz nézni, annál inkább menni...

GYURI

De ha ételért kell mennem?

KÁNYAI

Az más! Tudd meg - Erzsike már másé... a híres pesti fogadósnak Schwartz úrnak reménydús fia még ma, vagy néhány nap múlva megérkezik. Ő Bécsben volt Domayernél nevelőben. Apja azt írá, most már elvégezte a kurzust. Tehát értsd meg, leány: ő lesz a férjed. S te tudd meg, nekik Pesten oly fogadójuk van, hol te még kályhafűtő sem lehetnél. Kétszáz vendégszoba van ott, érted, Erzsi? Az mind a tiéd! Ez oly szent igaz, mint hogy ma péntek van! S most a konyhába! A pincébe. (El)

ERZSI

(kifelé indul; Kányai el)

GYURI

No, nekem ugyan megesett. Azt hivém, a lányt kapom, hát kitették a szűrömet.

ERZSI

(apja elmenetét lesve) Gyuri!

GYURI

S én sehonnai, én?... ki diák voltam, s csak azért lettem pincér, mert kicsaptak!

ERZSI

Most mit tegyünk?

GYURI

Én semmirekellő, ki a vendégeknek legfeljebb húsz krajcárral számolok fel többet! Én csaló? De hiszen ha mindjárt annyi vizet töltöttem volna a borba, mint őkelme akarta!... De semmi, most már nem kímélem e zsarnok apát! Erzsike, szeretsz-e igazán?

ERZSI

Tiszta szívből.

GYURI

Kit szeretsz jobban, engem vagy apádat?

ERZSI

Mindkettőtöket.

GYURI

(ünnepélyesen) Itt választanod kell: a gyermeki kötelesség és a szerelem rózsája közt.

ERZSI

Ígérem szentül, hogy Schwartz felesége nem leszek.

GYURI

S tudod-e, ki az a Schwartz?

ERZSI

Hiszen sohasem láttam.

GYURI

Kétszínű krokodil, ki ha feleségül vesz, megver, ki csak pénzed után ásítozik; ki megcsal, elárul, ki kártyás, részeges, ki rút, élhetetlen, valódi kannibál.

ERZSI

Hát ismered?

GYURI

Ismerni nem ismerem.

ERZSI

Hát kitől tudod?

GYURI

Senkitől - de gondolom, mert téged akar elvenni.

ERZSI

De ha fogadom, hogy tiéd leszek, vagy kifutok a világból...

GYURI

Oh, fuss hát velem - oh, fussunk együtt!

ERZSI

Nem értelek!

GYURI

Van-e erőd az apai akarattal dacolni?

ERZSI

Engem hiába erőltetnek.
    Megesküdtem az egekre,
    Mind a három istenekre,
    Atya, fiú, szentlélekre,
    Tiéd maradok örökre.

DUETT

    Szeretlek, szeretlek is amíg élek,
        Gyöngy lélek,
    Szívem érted dobog, míg doboghat,
    Vérem érted buzog, míg buzoghat.

ERZSI

No, hiszel már most?

GYURI

Mihelyt követsz, s velem titkon egybekelsz.

ERZSI

Titkon?

GYURI

Mikor nyilván nem lehet. Ládd felettünk szerencsétlen csillagzat uralkodik. Én ismerem a világot. Egerben láttam sok darabot, azokban az apák éppen úgy ellenkeztek, mint a te zsarnok apád: mi történt? Az okos leány elszökött a szeretőjével. Itt sem lehet másképp; szökjünk! Zsebemben van az engedelem - titkon kivettem keresztleveledet. Esküdjünk össze, ha feleségem lettél, aztán ütheti apád bottal a nyomát.

ERZSI

Feltehetsz rólam ilyesmit? Heh, tudd meg te is, én becsületes leány vagyok, s apámat nem csalom meg! Hogyisne!

GYURI

Tudom már, az a pesti uracs, az motoz a fejedben!

ERZSI

Gyuri! azt mondom!... (El)

GYURI

Mert nem szeretsz igazán, csak orromnál fogva hurcolsz. Mármost mit tegyek? A leány nem akar szökni. Ennek Telegd városa az oka! Így van ez, ha nem jár színházba a leány, semmi regényes, semmi költőiség nincs benne. Annyi vígjátékot láttam Egerben - mert a fogadóban játszottak -, s most egy becsületes cselszövény sem jut eszembe. Valami grófnak kellene magamat kiadnom - igen, de ezek a falusi tuskók nem hiszik el.

HATODIK JELENET

Liliomfi, Szellemfi, előbbi
 

LILIOMFI

Pincér!

GYURI

(megy) Az ember nem is tervelhet.

LILIOMFI

Pincér!

GYURI

Eh, mindjárt. (El)

LILIOMFI

Szellemfi, hozd vissza fülinél fogva; hozzon tüstént öt adag rostélyost!

SZELLEMFI

Ki fizeti meg? Az ötven pengőt az első állomáson elkártyázta.

LILIOMFI

Szellemfi, ez szörnyű prózai kérdés; a mi dolgunk enni, a pincéré megvenni az árát.

SZELLEMFI

De a nem fizetőket kidobják.

LILIOMFI

Úgyis tovább kell mennünk.

SZELLEMFI

De hátha útravalót adnák?

LILIOMFI

Annál jobb.

SZELLEMFI

De ha ekképpen? (Ütleget mutat)

LILIOMFI

Szellemfi, micsoda akció ez? Cédula-, szék- és asztalhordó, világosító, kortinahúzó, garderobszabó s komornyik, a latere! Te nem értesz ahhoz: ha az ember nem tud fizetni, értsd meg jól, csődöt hirdet és kap.

SZELLEMFI

De csődhöz jószág is kell!

LILIOMFI

Szellemfi, te nem vagy törvénytudó! Mikor már csődöt hirdetünk, akkor már semmink sincs. S nincs-e nekem jószágom? Nincs-e ruhatáram?

SZELLEMFI

(hóna alatt egy kis motyóra mutat) Ez itt?

LILIOMFI

Az, ruhatáram. Nincs-e abban egy szőke paróka, egy pár ritterkesztyű, cipő és pordupé, mely ha arany volna, testvérek közt is megérne száz pengőt. Egy tükör, s tudod-e, Szellemfi, hogy a hollandok egy darab tükörért gyakran nagyobb darab földet vettek meg, mint egész Bihar vármegye? S nincs-e egy pár harisnyám? S tudod-e, szellemdús kortinahúzó, hogy voltak királyok, kiknek, midőn követséget fogadtak el, a harisnyát külön kellett vinniök: tehát nem vagyok-e én gazdagabb királyoknál. S elfeledted-e feledékeny világosító, hogy a legközelebbi vígjátékban egy milliót örököltem Indiából?

SZELLEMFI

Már az egészen más! Tehát együnk; ha meg akarnak verni, én legyőzöm őket; hiszen az utolsó darabban az egész ármádia belőlem állott.

LILIOMFI

Bravó, fiú! Látom, rád bátran támaszkodhatni. Ha szaglásom nem csal, a konyha erre van. Dugd ki fejedet az ajtón, de méltóságosan, mint gróf titoknokához illik - mert itt gróf Liliomfi lesz a nevem; és mondd, fiú, equipage-om hátramaradt, s magunk csupa passzióból gyalog előresétáltunk.

SZELLEMFI

De hát mit mondjak a konyhában?

LILIOMFI

Ne mondj semmit, hanem hozd, amit adnak. (Erzsi jő) Leány! szerencsém meg van alapítva.

HETEDIK JELENET

Erzsi (jobbról), voltak
 

ERZSI

(félre) Azt hittem, bocsánatot jövend kérni - ah dehogy!

LILIOMFI

Jó reggelt, angyalkám. A papucskormány által uralkodik-e e fogadóban, mint szende nő? Vagy talán az atyai hatalom végrehajtója a háznál? Vagy tán szerződött tagja a nemes konyhaművészetnek?

ERZSI

(félre) Bolond ez?

SZELLEMFI

Nagyságos gróf úr! Mit méltóztatik reggelizni?

ERZSI

Gróf? Bizony nem néz ki belőle.

LILIOMFI

Ah, John! Igen jól emlékeztetsz.

ERZSI

Hát szobát parancsol nagysád?

LILIOMFI

Ah nem, itt is megjárja. Kocsim eltört a szomszéd falu alatt, most csinálják; előrejöttem, hallván hírét, hogy e fogadóban gyönyörű szép fogadósné van.

ERZSI

Fogadósné? Az nincs.

LILIOMFI

Vagyis hogy e fogadóban a legangyalibb pincérnő van egész Kőrösvölgyén.

ERZSI

Pincérnő? Az sincs itt.

LILIOMFI

Mily szórakozott vagyok... Hogy a fogadósnak gyönyörű szép, bájos lánya van.

ERZSI

Az én vagyok. (Félre) Ennek a grófnak csakugyan van ám esze.

LILIOMFI

Kedves angyal, ha tudná utazásunk célját...

SZELLEMFI

Nagysád, a reggeli...

LILIOMFI

Ki gondol most reggelire, midőn angyalt lát, midőn nektárt, ambróziát nyújt maga Hebe?!

ERZSI

Miféle étel az, nem értem.

LILIOMFI

A nektár, édes angyalkám, franciául két icce bor; az ambrózia két adag rostélyos, egyik vereshagymával, a másik burgonyával, a Hebe pedig ön, édesem, mert:
    Nem vagyok én olyan, mint más,
    Kedves étkem a foghagymás,
    Eszem, iszom a korcsmába'
    Itt, a Fehér Báránykába'.

NYOLCADIK JELENET

Gyuri (jő), előbbiek
 

ERZSI

Kérem, a nevem Erzsi.

LILIOMFI

Azaz franciául Hebe! Tehát kedves Elisabeth, mihelyt megláttalak (kezét megfogja), szívem hangos dobbanása azt mondá...

GYURI

(közbelép) Méltóztatik parancsolni?

LILIOMFI

(ijedve elfordul) Jaj, ez Georges! Kinek 17 forint 19 krajcárral maradtam adósa váltóban.

ERZSI

Gyuri, két icce bort gróf őnagyságának.

GYURI

(titkon) Hm! Úgy tetszik, kezet is fogtál a gróf úrral.

ERZSI

Eh, már ismét! Még úgyis van a rováson, édes úrfi! (El)

GYURI

Most még ő haragszik.

LILIOMFI

John! Tán megérkezett equipage-om, menjünk.

SZELLEMFI

Egy tapodtat sem én. Felingerlette az alvó oroszlánt, most már ennem kell.

LILIOMFI

Szerencsétlen, ez ő!

SZELLEMFI

Ki ő!

LILIOMFI

Egyik hitelezőm.

SZELLEMFI

Vagy úgy? Ah, éppen hallom az equipage robogását. Ha tetszik, Sir.

GYURI

(aki szemügyre vette; útját elállja, Liliomfi elfordul) Ez a frakk - mellény - kalap - nem ismeretlen előttem. Szemüveg nyakában - haja, szeme. Bocsánat, Sir - nem nézne velem farkasszemet?

LILIOMFI

Non capisco!
    Most jöttem Aradrul.
    Nem tudok magyarul,
    Hej, édes teremtésem,
    Taníts meg magyarul.

GYURI

Ha jól emlékszem, Egerben még tudott a Sir magyarul.

LILIOMFI

Egér?... Queszta? John, Egér-Egér?

GYURI

Semmi Egér, hanem Egerben (elébe ugrik) igen jól ismertük egymást, Liliomfi úr...

LILIOMFI

(félre) Hah! El vagyok árulva! Liliomfi? Nincs szerencsém. Ön bizonyosan téved. Tán a hasonlat csalja. Két arc hasonlatossága - ön tán ismerni A két alakút?

GYURI

Az úr mindenesetre egyalakú, a Liliomfi alakja, ki minden este nálunk ebédelt és vacsorált Egerben; s miután mindenét elpezsgőzte...

LILIOMFI

Ah, emlékszem! Ez a színész nekem is panaszkodott, hogy francia pezsgő helyett mindég magyart adott bizonyos Georges pincér. Tán ön volt az?

GYURI

Az nem vagyok, hanem azon Georges vagyok, kinek Liliomfi úr 17 forint 19 krajcárral adósa maradt váltóban, s kinek ezen Liliomfi megígérte, hogy Debrecenből megküldi a pénzt, de nem küldötte meg.

LILIOMFI

Mikor jött el ön Egerből?

GYURI

Két hete.

LILIOMFI

Ah, az más. Tehát tudja meg ön, én vagyok az a bizonyos Liliomfi, ki ezelőtt egy héttel megküldötte ergo franco recepisse a 17 forint 19 krajcárt váltóban. Hogy ön nem kapta kézhez, vádolja a sorsot, a csillagzatot, amelyek onnan egy héttel előbb elvezették önt.

GYURI

De miután szerencsénk van...

LILIOMFI

(természetes hangon) Hadd el, édes Gyurim, egy batkám sincs nekem. Hanem ott a ruhatár, sequestráld, s ami felülmarad a licitáció után, küldd utánam.

GYURI

Lássa, én jó fiú vagyok; de nem szép ám a szegény legénynek meg nem fizetni.

LILIOMFI

Oh, édes Gyurikám, a sors üldöz engem. Látod, én gyakran játszom hercegeket, s ilyenkor csak nem ihatom mást, mint pezsgőt? Most pedig hitelezz nekem reggelit százhúsz procentre, mert sietek.

GYURI

Hát hova utaz?

LILIOMFI

Miskolcra.

GYURI

Miskolcra?

LILIOMFI

Igen. Egy leányt kellett volna Kolozsvártól az első állomáson elszöktetnem, de lefőztek, egy krajcár nélkül maradtam, s most Miskolcon vendégszerepeket adok, s ha pénzem lesz, visszatérek Váradra, s kedves Mariskámat elszöktetem.

GYURI

Elszökteti? Ah...

LILIOMFI

Pincér, te is sóhajtasz?... te is szeretsz?
    Kerted alatt foly a Körös,
    A vize bő, elég hűvös.
    Egy kis leány hord belőle,
    S te megrészegednél tőle.
    Körös vize nem zavaros,
    A te rózsád szép takaros,
    Nem adnád a félvilágért
    Sem senkinek birtokáért.

GYURI

    Kertünk alatt foly a Kőrös,
    A vize bő, elég hűvös.
    Egy kis leány hord belőle,
    S te megrészegednél tőle.
    Körös vize nem zavaros,
    A te rózsád szép takaros,
    Nem adnád a félvilágért
    Sem senkinek birtokáért.
Egerből jöttem - ide beszálltam, láttam őt, s mindjárt beálltam pincérnek.

LILIOMFI

És szeretnéd elszöktetni?

GYURI

Igen, ha lehetne.

LILIOMFI

Szólj, fiú - itt vagyok én, elszöktetem én a tiedet is.

SZELLEMFI

Vagy majd elszöktetem én!

GYURI

Köszönöm! De az enyém nem akar ám szökni.

LILIOMFI

Tehát reménytelen szerelem?

GYURI

Ő szeret.

LILIOMFI

S nem akar szökni? Csodálatos! S ki e kőszívű?

GYURI

Itt a háznál.

LILIOMFI

Gazdád leánya?

GYURI

Hát honnan tudja?

LILIOMFI

Fiú, több leány is van a háznál?

GYURI

Csak egy leánya van, s azt is valami Schwartz kapja Pestről, ki Bécsben Domayernél volt pincér s kinek apja...

LILIOMFI

Pesten az Arany Sárkány fogadót bírja. Ki ne ismerné őt, ki Pesten volt?

GYURI

Schwartz jő, elviszi a leányt, s én megbolondulok!

LILIOMFI

Lassan, fiú, itt tenni kell. Hozd a rostélyost. Én segítek rajtad. Apropos, ismeri gazdád az ifjú Schwartzot?

GYURI

Úgy vettem észre, nem.

LILIOMFI

Dicső! Így minden rendén van. Menj, fiú, hozz két icce bort. Pezsgőt, ha van. Először is, mi nem ismerjük egymást, érted?... előbb az ifjú Schwartzot kiugratjuk az apa és leány szívéből, aztán téged segítünk be. Szellemfi, e perctől fogva te sem ismersz. Vonulj egyik szegletbe, s vigyázz a jelszóra! Ah, éppen jő. Igaz, hogy hívják a fogadóst?

GYURI

Kányai!

LILIOMFI

Kányai - jó.

KILENCEDIK JELENET

Erzsi (két adag rostélyossal), előbbiek
 

LILIOMFI

(szemtelen, hányaveti, fitymáló jellemet vált) Ne mondja? Ez a Herr von Kányai fogadója? Ez? Ez a piszkos csárda az én jövendő apósom fogadója? S talán bizony ez az én jövendő menyasszonyom? Hahaha!

ERZSI

Menyasszonya? Én a grófnak!

LILIOMFI

Gróf? Vajon s magácskának a gróf megtetszett? No az szép! Maga szép hűségtelen kreatúra, érti?

ERZSI

Én kreatúra?! Hohó!

LILIOMFI

A szívét akartam próbára tenni - inkognitó akartam kispionírozni. Kiadtam magamat grófnak, s csak azt mondtam, hogy maga szép, gyönyörű, s maga majd kibújt a bőréből. Maga még a kezét is meg hagyta fognom.

GYURI

Micsoda? A kezét?

LILIOMFI

Hát ön kicsoda? Kicsoda kend? A kend neve Hallgass! S maga tudja meg, csapodár leányzó, én nem gróf, én Schwartz vagyok Pestről.

ERZSI

Schwartz?

LILIOMFI

Igen, az ifjú Schwartz vagyok. Apám ide adresszált, hogy magát feleségül vegyem. Én jöttem inkognitó, s maga elárulta magát, hogy a grófi pasasiroktól nem éppen vonakodik.

ERZSI

Tudja meg, az nem igaz.

LILIOMFI

Magának csak velem kellett volna szerelmeskedni; de maga ezenfelül a pincért is szereti.

ERZSI

(habozva) Az... az... igaz!

LILIOMFI

Ugye igaz? A gróf mindent kispionírozott. Érti, maga a Georges-ot szereti.

ERZSI

Ha nem tetszik, tegyen róla. Úgy! Legalább tud mindent, úgyis megmondtam volna.

LILIOMFI

S maga, kis ártatlanság, maga tán azt is elhitte, hogy szép, gyönyörű? Ah, maga szép?! Kis szeme, nagy szája, görbe orra, keskeny homloka - s a termete? Hiszen maga kemence!

ERZSI

Én kemence! Gyuri, s te mindezt tűröd?

LILIOMFI

Ez a maga lovagja? Ez?

GYURI

Uram! Az úr is csak pincér, én is az vagyok!

LILIOMFI

Maga pincér? De én kellner vagyok, érti? S ez oly különbség, mint krágli és vatermörder! S az én apám engem ide essofiroz egy libáért!

ERZSI

Én liba? Nem, tovább nem tűröm! Én liba? Jöjjön csak haza apám; ha satisfactiót nem ad... Én liba?

TIZEDIK JELENET

Kányai (jő, kezében csirkék), előbbiek
 

KÁNYAI

No mi ez? Micsoda lárma ez? Mit sírsz, Erzsi? Nesze, fogd a csirkéket.

ERZSI

Ah, jöjjön, édesapám... Azt mondta, hogy liba vagyok.

KÁNYAI

Kicsoda?

ERZSI

Ez itt ni, az ifjú Schwartz.

KÁNYAI

Az ifjú Schwartz? Isten hozta, kedves öcsémuram! Szakasztott az apja! (Ölelni akarja)

LILIOMFI

(büszkén elhárítja magától) Micsoda?... Mit akar?

KÁNYAI

Hiszen én vagyok Kányai de eadem - hát nem tudja? Hanem azt megmondom - nevét Feketére kell változtatnia.

LILIOMFI

Mit, én Fekete? Mit akar maga?

KÁNYAI

Mit? Megölelni, megcsókolni, rossz fiú!

LILIOMFI

Csókolni? Engem?

KÁNYAI

Szaporán, Erzsi, Gyuri, reggelit Fekete úrnak, mert már én így hívom - szoknia kell hozzá.

LILIOMFI

Micsoda reggelit? Tud-e maga nekem adni kaviárt, osztrigát, van-e champagner? - én azzal szoktam élni.

KÁNYAI

Azzal nem szolgálhatok, de tej, vaj, kávé, rostélyos...

LILIOMFI

Jaj, jaj, az igen parasztos...

KÁNYAI

Hm - be kényes gyomra van!

LILIOMFI

Richtig - az apám azt mondta, hogy magának sok pénze van. No jó, ha ez igaz, elveszem a lányát, pedig nem szép.

KÁNYAI

Nem szép? Bolondgombát ettél, öcsém?

LILIOMFI

Elveszem, mert sokat vesztettem a coeur dámán. Hát mennyi pénzt ád a leánnyal, he?

KÁNYAI

Pénzt?

LILIOMFI

No persze; van-e 50-60 ezer conventions münze?

KÁNYAI

Semmi kommenció; amit kap, annyit kap.

LILIOMFI

Ah, nem úgy, édes Kánya úr!

KÁNYAI

Kérem, becsületes nevem kányai Kányay Zsigmond.

LILIOMFI

Tehát, Herr von Kánya.

KÁNYAI

Kérem - és Y.

LILIOMFI

Tehát Y. Csak hamar, addig nem alkuszom. Aztán ez a ház tulajdona-e vagy árenda?

KÁNYAI

Eh, mit vallat az úr? Most már torkig kezdek lenni. Azt mondom!

LILIOMFI

Hát nem ad semmit vele?

KÁNYAI

Estafirungot, mást semmit. Ha meghalok...

LILIOMFI

Hát mikor gondolja, hogy meghal?

KÁNYAI

No már ez mégis sok! Azt mondta-e az apja, hogy gorombáskodjék velünk, vagy mi?

LILIOMFI

Eh! Ha maga csak egypár ezert ad, az kevés, azt egy blattra is felteszem.

KÁNYAI

De hallja, édes uracskám, a blattra semmit sem fog tenni.

LILIOMFI

Azt is megmondom, hogy nekem Bécsben három s Pesten hét szeretőm van. Az így szokás, az a bon ton - s az én feleségemnek nem szabad eiferozni, sem engem zsenírozni.

ERZSI

S apám megtűri őt házában?

KÁNYAI

De most már vége legyen! Hallja az úrfi, Herr von Schwartz, az én pénzemet nem blattozza el, sem szeretőkre nem estafirozza - érti maga, goromba fráter?!

LILIOMFI

Ez bántás - ezért duellumra hívom.

KÁNYAI

De nem fog itt duellálni, hanem hordja el magát, s mondja meg édesapjának, kit én nagyra becsülök, ha csak ily fiút tudott nevelni, jobb lett volna meg sem házasodnia.

ERZSI

Ah, édesapám, csak folytassa, minden szava aranyat ér.

LILIOMFI

Csak apám equipage-ját ne küldtem volna vissza!

KÁNYAI

Sohase búsuljon, majd elsegítjük, hogy a lába sem éri a földet.

ERZSI

Oh kedves, édes, okos, jó apám!

KÁNYAI

Most tehát alászolgája!

LILIOMFI

Korschoma!

KÁNYAI

Ott az ajtó, kívül tágasabb!

LILIOMFI

(félrevonja kalapját) Mit? Fogadó ez, korcsmáros?

KÁNYAI

No?

LILIOMFI

Én utas vagyok! Hamar szobát kell nyitni. Azért is itt maradok.

KÁNYAI

Velem egy fedél alatt ugyan nem!

LILIOMFI

Ez fogadó, s én fizetek, mindent fizetek.

KÁNYAI

Gyuri, szobát ez úrnak. Szolgája!

LILIOMFI

Csak ne csináljon sok ceremóniát, azt nem szeretem.

KÁNYAI

Gyuri, vezesd ez urat.

GYURI

Kivessem?

KÁNYAI

Nyiss szobát neki.

LILIOMFI

Majd ha nekem tetszeni fog.

KÁNYAI

Uram, ha tüstént nem lódul!

LILIOMFI

(az asztalhoz ül, enni kezd) Halbseitel!

KÁNYAI

Vigyen el az ördög! Erzsi, azt mondom, rá ne nézz. Mindennek vége. Megírom az apjának.

ERZSI

Mindig mondtam én, hogy csupán Gyuri jó és becsületes...

KÁNYAI

Fogd be a szádat. Sem Gyuri, sem Schwartz, érted!

TIZENEGYEDIK JELENET

Adolf, előbbiek
 

ADOLF

(kezében kis útitáska) Jó reggelt! Kérem, ez a Kányai uram fogadója?

KÁNYAI

Igen ez.

ADOLF

Hol találom Kányai urat?

KÁNYAI

Mi tetszik?

ADOLF

Hát először is apám ezerszer tiszteli, s itt vagyok én, hogy helyette megöleljem. (Ölelni akarja)

KÁNYAI

Nono, csak lassan, ki az úr?

ADOLF

Hát nem találja el?... No, de addig nem szólok. Hol van a kedves Erzsike?

KÁNYAI

Erzsike itt áll. De mi köze hozzá?

ADOLF

Ez?... Szép! Apámnak igaza volt. Kedves Erzsike, hát az ön szívecskéje sem sugallja, hogy ki vagyok? Nem dobog-e sebesebben?

ERZSI

Nem uram, éppen nem!

ADOLF

Pedig dobognia kellene, mégpedig galoppban.

KÁNYAI

De hát kihez van szerencsénk?

ADOLF

De várjon csak kissé, édes Erzsikém; ily porosan, útiasan nemigen tetszhetem, mert éppen most szálltam le a gyorskocsiról: de mindjárt ruhát váltok... aztán jobban rám fognak ismerni; addig inkognitó maradok.

KÁNYAI

Valóban, édes úr, ha bőrét változtatja, sem fogjuk jobban ismerni, mint most.

ADOLF

Öleljen hát meg, öregúr: én vagyok az ifjú Schwartz!

MIND

Schwartz? (Valami ensemble)

LILIOMFI

(félre) Benne vagyok a krédóban.

KÁNYAI

(szemeit mindkettőn jártatva) Micsoda?... az úr Schwartz?

ADOLF

Úgy van; hát ki is volnék más?

LILIOMFI

(ölelni akarja) Ah, szervusz kamerád! Kedves barátom!

ADOLF

Micsoda kamerád? Ki az úr?

LILIOMFI

Már miféle ördög bújt megint beléd, hogy magadat helyettem adod ki? ismét valami maliciózus intriga, valami komédia!

ADOLF

Ki az úr? Ismer engem? Mi?

LILIOMFI

Ki nem ismerne téged, jó madár? Te vagy a híres actor Liliomfi, kivel én tegnap együtt champagníroztam. Hát hol hagytad kísérődet, azt a bolondos Szellemfit?

SZELLEMFI

(előáll a motyóval) Itt vagyok, Herr von Schwartz.

ADOLF

Hát ez kicsoda?

SZELLEMFI

(hozzá) Jaj, bocsánat, tisztelt principális úr, bizony bakot lőttem; itt van ni, az egész tervet elárultam.

ADOLF

De hát mi ez?

LILIOMFI

A hamis, milyen jól játssza szerepét. Tehát tudja meg maga, fogadós, tegnap együtt mulattunk - aztán kiplanizáltuk, hogy jegyesemet próbára tesszük.

KÁNYAI

Ő nem az úr jegyese többé, érti?

LILIOMFI

No hát a volt jegyes szívecskéjét tesszük próbára. Ez az úr igen jó színész, s mi egymás közt elvégeztük, hogy ő az én alakomban, mint az ifjú Schwartz fog itt megjelenni, s ha a maga Erzsikéje őt megszereti, hát fuccs, akkor nekem nem kell... Ezt csináltuk ki tegnap; de ma nekem jobb gondolatom volt, s én mint gróf adtam ki magamat, s én megtudtam itt, hogy Erzsike a pincért szereti, s azért Schwartznak nem kell Erzsi, mert a pincért szereti, s az én pajtásom elkésett kissé a tréfával.

KÁNYAI

Az én leányom nem szereti a pincért.

LILIOMFI

De igen, szereti, azt már én megtudtam.

ADOLF

Ha merem kérdeni, kicsoda az úr?

LILIOMFI

Hát nem tudja, elfeledte már? Ej, ej, én vagyok az ifjú Schwartz.

ADOLF

Az úr lehet ifjú is, Schwartz is, de az igazi Schwartz én vagyok.

LILIOMFI

Ah, mit tréfálsz, hiszen te Liliomfi vagy, az a híres színész!

ADOLF

Én Liliomfi?

LILIOMFI

Hiában tagadod.

ADOLF

Az hazugság, nem igaz.

LILIOMFI

Sapperlot, az úr a tréfát messze űzi, már vége a komédiának; itt már tudják, hogy én vagyok az ifjú Schwartz.

ADOLF

Az úr csaló!

LILIOMFI

S én bebizonyítom, hogy te vagy csaló.

KÁNYAI

Mármost okoskodjék ki az ember!

LILIOMFI

(kézen fogja Adolfot, félhalkan) Tegnap azt mondtad, hogy Egerben egy pincérnek adós maradtál, Liliomfi barátom - 17 forint 19 krajcárral Schein... Vigyázz, a pincér itt van - Georges itt van.

GYURI

(rámutat) Nini! Hiszen ez itt Liliomfi!... Csak most ismerek rá. No uram, a 17 forint 19 krajcár váltót megfizeti vagy sem?

ADOLF

Én? Hát kicsoda ez? Én adósa?

GYURI

Hogy tetteti magát. Nem itta-e, mint gödény az úr a pezsgőt nálunk Egerben! Hiszen gazduramnak is elpanaszoltam, hogy adósom maradt... Ugye gazduram?

KÁNYAI

Igaz, panaszoltad. Tehát ez az a jómadár?

GYURI

Ez, ez Liliomfi.

KÁNYAI

Szégyellje magát az úr, egy szegény pincért így megkárosítani akarni! Most tüstént fizesse meg adósságát, ha becsületes ember!

ADOLF

Bolondokházába jutottam én vagy mi?

LILIOMFI

Mondhatom, jól játssza szerepét! Hát te (Szellemfit megragadja), jómadár, mered-e tagadni, hogy ez nem a te principálisod, Liliomfi?

SZELLEMFI

Bocsásson, mindent kivallok. (Adolfhoz) Principális uram, vége a komédiának, itt hiában tettetjük magunkat, felsültünk, itt mindent tudnak. Ne ellenkedjék soká, mert végre még engem is megdöngetnek, szegény szolgáját, kortinahúzóját, garderobszabóját...

ADOLF

Az urak vagy bolondok, vagy részegek.

KÁNYAI

Tehát az úr afféle diátrista?

LILIOMFI

Hát nem látja rajta? (Szellemfi motyóját elkapja) Hiszen nézze csak, itt van ni, trikó, festék, ritterkesztyű, pordupé, paróka... No, pajtás, nem kell tréfálni, nincs rá szükség, a leány úgysem kell nekem, mert (hangnyomattal) a pincért - Georges-ot szereti!

ADOLF

Az hazugság, az úr csaló, nem hiszek.

LILIOMFI

Most már elég!

ADOLF

Micsoda? Ez már sok!

SZELLEMFI

(rángatja) Menjünk, principális uram, mert bizony kidobnak.

ADOLF

Türelmemnek vége, az urak mindnyájan részegek vagy bolondok.

KÁNYAI

Micsoda, én részeg? - én bolond?

LILIOMFI

Ah; ez már mégis szemtelenség!

ADOLF

Belőlem bolondot űznek!

KÁNYAI

Bolond az úr maga! Itt nem fog bolondítani, komédiázni, édes diátrista uram.

SZELLEMFI

(vonja) Menjünk; principális uram, mindjárt kidobnak.

ADOLF

Vigyen el az ördög! Kitéped a karomat!

LILIOMFI

Ki vele, ki vele!

GYURI

Adja meg a 17 forint 19 krajcáromat váltóban.

ADOLF

No hiszen gyere, majd fizetek!

KÁNYAI

Takarodjék innen, itt nem kell szemfényvesztés! (Adolfot kidobják, Szellemfi vele el)

KÁNYAI

Így!

LILIOMFI

Így!

GYURI

Tudom, miért titkolá becsületes nevét, nehogy a 17 forint 19 krajcárt meg kelljen fizetnie.

ERZSI

Édesapám, ugyan kérem folytassa csak tovább, dobja ki ráadásul ezt az igazi Schwartzot is. (El)

LILIOMFI

Hohó, mamzel, én vendég vagyok!

KÁNYAI

Megyek hazulról, mert ha ezt az embert látom... Uram, ha visszatérve itt lelem, úgy jár, mint Liliomfi. (El)

LILIOMFI

Mindenesetre úgy járok!

GYURI

Oh, mily boldoggá tett, hogy köszönjem?

LILIOMFI

Várj fiú, még ezentúl jő a java, fejem tele tervekkel, de gyomrom üres. (Asztalhoz ül) Azért folytassuk.

GYURI

A terveket?

LILIOMFI

Nem, a reggelit.(Kívül kocsizörgés)

SZILVAI

(szava kívül) Fogadós!

LILIOMFI

(felugrik).
    Jaj ez ő - remegés áll szívembe,
    Vad szeme mint forog. Elfutok.
(Futni akar)

MARISKA

Fogadós!

LILIOMFI

Ah, ez ő, a mátkám, martalékom,
    Nem futok már innen.
    Ah, nem futok már innen.
(A szőke parókát felteszi rövid zene alatt)

GYURI

Ez mit jelent?

LILIOMFI

(helyére ülteti mint pincér)
    Ülj le szépen a helyemre,
    Itt a pincér én vagyok,
    Ah, Herr von Schwartz, mit parancsol,
    Mindennel szolgálhatok?
    Van leves barátfülével,
    Assetlinek bornyúfő.
    Ami tetszik szemnek, szájnak,
    Minden frissen sül és fő.
    Böf á la mód frikándóval.
    Van egy szörnyű indián,
    Van osztriga, van piliszka,
    Azaz reisz meridián.

TIZENKETTEDIK JELENET

(Ezalatt jő) Szilvai, Mariska; előbbiek
 

SZILVAI

Ön a pincér?

LILIOMFI

    Úgy van, uram!
    Itt a pincér én vagyok,
    S a kisasszony mit parancsol?
    Mindennel szolgálhatok.

SZILVAI

Van-e itten extra szoba?

LILIOMFI

Ej, extra szobát kíván?!

SZILVAI

Kettő legyen egymás mellett.

LILIOMFI

(Gyurihoz) A kulcsokat.

SZILVAI

Szaporán!

MARISKA

    Ah, hol késik az imádó,
    Várad még csak egy állomás,
    Hogyha innen el nem szöktet
    Nincsen többé szabadulás.

LILIOMFI

    El nem késik az imádó,
    Várad még csak egy állomás,
    Még ma innen velem szökhet,
    Közel van a szabadulás.

GYURI

    Én boldogtalan imádó,
    Várad már csak egy állomás,
    Még ma Schwartz úr visszajöhet,
    Nincsen többé szabadulás.

SZILVAI

    Már elkésett az imádó,
    Várad már csak egy állomás.
    Körmeimből el nem szökhet,
    Nincsen többé szabadulás.

LILIOMFI

    Megjött végre a szeretőm, itt várom,
    Általhozták vagy tizenkét határon,
    Hol vizeken, hol patakon, hol sáron,
    El sem hagyom, míg élek a világon.

MARISKA

    Akkor szép az erdő, hogyha zöld,
    Hogyha a vadgalamb benne költ -
    A vadgalamb olyan, mint a lány,
    Fáj szíve a párja után.

MARISKA,
LILIOMFI

    Boldog ez a pillantás,
    Melyben megláttuk egymást.
    Boldog az az óra is,
    Melyben rád gondolok is.
    Hátha veled élhetnék,
    Holtig boldog lehetnék!

SZILVAI

Mit jelent ez?

MARISKA

    Azt kérdezte:
    Melyik szobát nyissa ki?

LILIOMFI

(Gyurihoz) Melyik szobát nyissam ki?

GYURI

A legelsőt nyissa ki.

LILIOMFI,
MARISKA

    El nem késen az imádó,
    Várad még egy állomás.
    Még ma innen együtt szökünk,
    Közel a szabadulás.

(A többi, mint előbb)

HARMADIK FELVONÁS

(Vendégszoba. Hátul két ajtó, egyik kijárásul, másik mellékszobába vezet.
Ez ajtóval szemközt a mellékszobában még egy másik ajtó is van)

ELSŐ JELENET

Liliomfi, Gyuri
 

LILIOMFI

Ez ajtó az előszobába vezet. S ez? (Kinyitja a mellékszoba ajtaját)

GYURI

Az oldalszobába.

LILIOMFI

(a belső szobafenék ajtajára mutat) S amaz ajtó ott?

GYURI

Szinte a folyosóra vezet.

LILIOMFI

Tehát érts meg jól. A pincér én leszek e szobában, vagyis a pincér ezen vendégekre nézve én leszek. Két kijárás van, a róka szerepéhez éppen alkalmas. Azon ajtónak, ott benn, hol a kulcsa?

GYURI

Az egyik kulcslyukban.

LILIOMFI

Mit, másik is van?

GYURI

Nálunk minden ajtónak két kulcsa van, ha takarítani kell...

LILIOMFI

Értem, fiú. Ide a másik kulcsot.

GYURI

(átadja) Itt van. De hát az én szerelmem...

LILIOMFI

Az első személy én vagyok; előbb én, aztán te. Jőnek. Lódulj ez ajtón. Az étkeket az előszobába hordod, de itt én szolgálok fel. Vigyázz, előttük ne mutatkozzál. A többiről majd értekezünk koronként. (A mellékszobába tolja) Éppen jókor.

MÁSODIK JELENET

Mariska, Szilvai (jőnek), előbbi
 

SZILVAI

Pincér!

LILIOMFI

(változtatott hangon, selypítve) Parancsol?

SZILVAI

Tedd le a kalapodat, Mariskám. Ez lesz a szobánk? Nekem kettő kell.

LILIOMFI

Ez a ténsúré; az a kisasszonyé.

SZILVAI

Jó. Kész az ebéd?

LILIOMFI

Kész. (Terít) A ténsúr nagy utat méltóztatott tenni. A kocsis azt mondá, Kolozsvárról méltóztatott érkezni. Oh, az én szeretőm szintén Kolozsvárt lakott. Ah, gyönyörű leány az! Ha méltóztatnék ismerni!? éppen oly idős lehet, mint a kisasszony; sőt szintén barna haja van - s no, a termete!

SZILVAI

Heh, fiú, hogy hívnak?

LILIOMFI

Georges.

SZILVAI

Ezentúl a te neved Silentium!

LILIOMFI

Oh, én hallgatok, csak a ténsurat meg a kisasszonyt akartam mulattatni. Oh, ha a ténsúr Kolozsvárra méltóztatott volna menni. Én is oda igyekeztem, hogy kedvesemet megláthassam. Oh, ténsúr nem is képzelheti, mennyire imádom e leányt.

MARISKA

(félre) A gonosz!

LILIOMFI

S mi gyönyörű neve van - Mariska!

MARISKA

Furcsa, engem is Mariskának neveznek.

LILIOMFI

Ah, lehetetlen! Mariska! A kisasszony is Kolozsvárt lakott? Bizonyosan ismeri őt... hogyne ismerné!
    Piac utcán jártam én,
    Barna kislányt láttam én,
    Mihelyt őtet megláttam,
    Mindjárt magamnak szántam.

MARISKA

A mi utcánkban? Ah, most már emlékszem, varróleány, ugye? Oh, gyakran eljött hozzánk, igen jól ismerem e leányt.

SZILVAI

A levest, fiú! S tudod-e, mi az a nyakleves? Az afféle confidentiát kikérem.

LILIOMFI

Értem. (Félre) De hiszen a leányt mégis elszöktetem, vén sárkány! (El)

SZILVAI

Mit diskurálsz ezzel a haszontalan pincérrel!?

MARISKA

De ha kérdez, az illendőség...

HARMADIK JELENET

Liliomfi (levest hoz), előbbiek
 

LILIOMFI

A leves.

SZILVAI

Üljünk le, Mariskám. (Leülnek)

LILIOMFI

Ugyan, édes kisasszony, nem emlegetett-e engem az én kedves Marisom?

MARISKA

Mindig - szüntelen.

LILIOMFI

Igazán? Tehát még most is szeret?

MARISKA

Mondhatatlanul!

SZILVAI

(türelmetlenül) A húst!

LILIOMFI

Hiszen még a levest sem méltóztatott...

SZILVAI

Fiú, most utolszor mondom, befogd a szád. Egyáltalában nem szeretem, ha a cseléd diskurál. A húst! Borsot is!

LILIOMFI

(félre) De hiszen borsot török még ma orrod alá. (El)

SZILVAI

S te is, hogy mondtad azt a mondhatatlant?! Alkalmasint megint azt hitted, annak a lomfinak mondod?

MARISKA

Bácsi folyvást pirongat, még szólni sem szabad. Ily bánásmódhoz nem szoktam!

SZILVAI

Most meg pityereg. Ne sírj, no. Még meglátja, hogy sírsz!

MARISKA

S mit fog mondani, vagy gondolni...

SZILVAI

Na, beszélj hát, ha nem állhatod meg. Oh, asszonyok, asszonyok! Még enni sem tudnak, hacsak szájuk nem jár. Ahol ni, jő - Mariskám, lelkecském, ne sírj; ne kompromittálj.

MARISKA

No most az egyszer hát nem sírok.

NEGYEDIK JELENET

Liliomfi (húst hoz), előbbiek
 

LILIOMFI

A hús.

SZILVAI

Miféle mártás?

LILIOMFI

Ez - Liliomfi-mártás.

SZILVAI

Liliomfi-mártás.

LILIOMFI

Oh, ténsúr, ez valódi história. Én ezt Liliomfi-mártásnak kereszteltem, s nemsokára még a londoni, párizsi hotelekben is így nevezik.

SZILVAI

Hm... S kicsoda ez a Liliomfi?

LILIOMFI

Az egy igen híres színész. De hát nem ismeri a ténsúr?

SZILVAI

Én?... nem... nem...

LILIOMFI

Ah! Lehet-e civilizált ember, ki őt nem ismeri?! Oh, én ismerem! Víg, derék fiú, szeretetre méltó, jószívű, becsületes, nem részeges, nem kártyás... Oh, ő maga a megtestesült szelídség!

SZILVAI

Micsoda? Liliomfi gazember, semmirekellő, veres orrú, részeges, kártyás, csapodár...

LILIOMFI

Hát ismeri?

SZILVAI

Igen, ismerem.

LILIOMFI

Hiszen az imént nem ismerte.

SZILVAI

Azaz, hogy az más.

MARISKA

Úgy van, az bizonyosan más.

SZILVAI

És nem tudod, hol van most ez a Liliomfi?

LILIOMFI

Melyik? Az a másik, vagy az az egyik?

SZILVAI

Az a másik?

LILIOMFI

(bánatos hangon). Oh, az mindig a tormát ette - szegény jó lélek! Reggel mézzel a mellfájás ellen - délben ecettel, este böfalamóddal - azért neveztem én a tormát Liliomfi-mártásnak.

MARISKA

Valami baja történt?

LILIOMFI

Ah! Oh!... Mindjárt, csak ételt hozok. (Sóhajtva el)

SZILVAI

(félre) Ha Debrecenbe vagy Váradra ment? S tán éppen itt volt szállva? Meg kell tudnom.

ÖTÖDIK JELENET

Liliomfi (rostélyost hoz), előbbiek
 

LILIOMFI

Méltóztassék.

SZILVAI

Hát hol van most az a Liliomfi?

LILIOMFI

Ah, messze-messze!

SZILVAI

Messze? Csak nem Váradon?

LILIOMFI

Oh, az szomorú történet! Egy szép angyali kisasszonyba lett Kolozsvárt szerelmes.

SZILVAI

Az nem igaz.

LILIOMFI

Honnan tudja?

SZILVAI

S hol van most?

LILIOMFI

De a kisasszonyt nagybátyja, gyámapja vagy mije elvitte onnan. Mert ez a nagybátyja valódi szörnyeteg.

SZILVAI

Az nem igaz, a nagybátyja nem szörnyeteg.

LILIOMFI

Hát ismeri? Ugyan kérem, nem mondaná meg a nevét?

SZILVAI

Szilvai Szilvai Tódor - érted-e?!

LILIOMFI

Az lehetetlen! Ah, újra házasodni akar a vén filiszter.

SZILVAI

Házasodni?! Hogyisne!

LILIOMFI

De Liliomfi nem ijed meg az árnyékától, a kisasszonyt elszökteti, feleségül veszi.

SZILVAI

No, édes Mariskám, mit gondolsz? Elszöknék-e azzal a kalandorral az a bizonyos kisasszony?

LILIOMFI

Igen, igen, mit gondol a kisasszony?

SZILVAI

Csitt! Ki kérdez téged?

LILIOMFI

Hiszen a ténsúr kérdezé a kisasszonyt, s ő tartozik engedelmeskedni bácsikájának.

MARISKA

(lesütött szemmel) Azt hiszem, akit szeretünk, azért szeretjük, hogy felesége legyünk.

SZILVAI

Úgy, no hiszen majd elejét vesszük a dolognak.

LILIOMFI

(félre) Követni fog.

SZILVAI

Kelmed hordja el magát - küldje a fogadós leányát.

LILIOMFI

Nem ér rá.

SZILVAI

De ha kéretem.

LILIOMFI

Az lehetetlen.

SZILVAI

No majd úgy magam megyek utána.

LILIOMFI

Azaz majd megkérdem. (Félre) Vajon mit akar? (El)

SZILVAI

(feláll) Kedves egészségedre! (Gúnyolódva) Akit szeretünk, azért szeretjük, hogy felesége legyünk. (Félre)

MARISKA

Hasonlóképpen.

SZILVAI

Hiszen majd szemmel tartalak én! (Ásít) Kissé elkésett az a jó madár; most lenyugszom, de nem hagyom a kisasszonyt társaság nélkül - nehogy megunja magát.

MARISKA

(félre). Ütött a szabadság órája; ő szokása szerint délutáni álmát alussza, s mi menekülhetünk.

HATODIK JELENET

Liliomfi, előbbiek
 

LILIOMFI

A leányasszony mindjárt jön.

SZILVAI

Jól van, kelmed elkotródhatik.

LILIOMFI

Amint parancsolja. (A mellékszobába megy)

SZILVAI

Hová?

LILIOMFI

Tegnap két tányért itt felejtettem. (El)

SZILVAI

A kisasszony e szobát el ne hagyja.

MARISKA

Mentsen isten!

HETEDIK JELENET

Erzsi, előbbiek
 

ERZSI

A pincér mondá, hogy nagysád hívat.

SZILVAI

Kéretem, édes leányasszony. Maradjon itt húgommal, míg kissé leheveredem. Ha ráér.

ERZSI

Tiszta szívből.

SZILVAI

(félrevonja) Ígérje meg azt, s gazdagon megajándékozom. Tudja, néha húgomnál nincsenek otthon. Beteges - ki ne bocsássa, ha ki akar menni, költsön fel.

ERZSI

Talán eszelős, pedig nem látszik rajta.

SZILVAI

Csak rá-rájő néha a bolondság. Ígéri?

ERZSI

Tiszta szívből. Ha kell, majd felköltöm a ténsurat.

SZILVAI

A leányasszony megígérte, hogy addig mulattatni fog. (Ásít) A szokás szokás! Jó mulatságot! (El a mellékszobába, az ajtót félig nyitva hagyja)

MARISKA

Kérem, mit suttogott önnel az öregúr?

ERZSI

Semmit, édes kisasszony, éppen semmit.

MARISKA

De hiszen félrevonta önt?

ERZSI

Azt mondá, hogy a kávé forró legyen.

MARISKA

Hiszen sohasem iszik kávét...

ERZSI

Meg hogy a kisasszonnyal konverzáljak.

MARISKA

Ugyan kérem, hány pincér van itt?

ERZSI

Csak egy.

MARISKA

És hogy hívják?

ERZSI

Mi Gyurinak hívjuk, azelőtt Georges volt.

MARISKA

Az a szőke?

ERZSI

Szőke? Ő barna.

MARISKA

Igaz, hiszen paróka. Bizonyosan az előszobában rakosgatta fel. Tudta, hogy erre jövünk. Tehát több pincér nincs, csak aki nekünk felszolgált?

ERZSI

Nincs, édes kisasszony. (Félre) Csakugyan eszelős. Szegény leány! De hát miért kérdezi?

MARISKA

Miért?... Hát hogy viseli magát? Igaz-e, hogy csapodár?

ERZSI

Csapodár? Oh, dehogy! Ő igen jó, hű fiú, másképp nem is tűrnénk a háznál.

MARISKA

(megfogja a kezét) Igazán?

ERZSI

(félénken visszavonja kezét) Igen... igen...

MARISKA

Ön úgy tesz, mintha félne tőlem.

ERZSI

Oh, dehogy.

MARISKA

Tehát a pincér csakugyan oly jó?

ERZSI

Oh, igen-igen jó!

MARISKA

Nem mondta-e soha, hogy szerelmes?

ERZSI

Oh, igen...

MARISKA

Mondta? A leányasszony tudja...

ERZSI

Mit?

MARISKA

Hogy ő valakibe szerelmes.

ERZSI

Hát ismeri a kisasszony? Ugye szép legény?

MARISKA

Igen jól, igen jól ismerem, ő szerelmes valakibe.

ERZSI

Tehát mondta a kisasszonynak?

MARISKA

Igen, hogy szeret és szerettetik.

ERZSI

Tehát a kisasszony előtt nincs mit titkolóznunk.

MARISKA

Csitt, csendesen, az öregúr meg ne hallja.

ERZSI

Hiszen hortyog... Tehát a kisasszony tudja titkunkat... de hiszen az már nem titok.

MARISKA

Nem titok?

ERZSI

Már az apám is tudja. Oh, bár ne tudná.

MARISKA

Hogyan? Ő is tudja?

ERZSI

Ma reggel megmondtuk neki.

MARISKA

Szerencsétlen, ha elárultatik...

ERZSI

De apám nem akar hozzá adni.

MARISKA

Hozzá adni...

ERZSI

Igen, ő máshoz akar adni.

MARISKA

Önt hozzá adni?

ERZSI

Igen, pedig mi szeretjük egymást.

MARISKA

Szeretik egymást?

ERZSI

Ő el akart szöktetni, de én nem akartam...

MARISKA

El akarta szöktetni? Mást elszöktetni!

ERZSI

De mondom, én nem akarok szökni!

MARISKA

Elszöktetni? Mást szeret?

ERZSI

(félre) Most már csakugyan rájött a bolondság! Én bizony nem istrázsálom.

MARISKA

Tehát szeretik egymást? Oh, szép, igen szép! Nem szégyelli magát? Elszöktetni!

ERZSI

(kihátrál) Mindjárt jövök! Apám hí - mindjárt itt termek. De hisz várhatsz! (El)

MARISKA

(egyedül) S én ez embernek hittem? Erre bíztam volna boldogságomat! Mást is szeret... E fölfedezés éppen jókor érkezett! Tehát nem értem, nem, hanem egy szép pincérnő kedvéért pincérkedik itt? S én kába szinte elhittem, hogy ez nem véletlen találkozás... Megcsalta azt is - engem is! De merjen szemem elé kerülni!

NYOLCADIK JELENET

Liliomfi, előbbi
 

LILIOMFI

(félre) Valahára egyedül van. Most dologra!

MARISKA

(félre) Ah, ő itt - éppen jókor.

LILIOMFI

Kedves Marim, végre ütött a boldog óra...

MARISKA

Mit akar itt, uram?

LILIOMFI

(suttogva) Csendesen, az öregúr fel talál ébredni. Ah, annyi mondandóm van... Szeretsz-e még, édes Marim?

MARISKA

S meri azt tőlem kérdeni?

LILIOMFI

Csendesen...

MARISKA

Ön áruló! Hitetlen!

LILIOMFI

Mi történt itt?

MARISKA

Mi? Leálarcoztuk önt, uram, ismerjük jól!

LILIOMFI

Az ég szent szerelmére kérem, Mari...

KILENCEDIK JELENET

Szilvai (az ajtónál leskelődve), előbbiek
 

MARISKA

Hiába tetteti magát, végre igazi alakjában mutatkozott.

LILIOMFI

De hát hallgasson meg...

SZILVAI

(félre). Ördög, pokol, ez a Gyula hangja. (Felteszi szemüvegét)

MARISKA

Tagadhatja-e? Ide becsempészi magát álarc és álruha és álnév alatt...

SZILVAI

Úgy vagyunk?

LILIOMFI

De édes istenem, ön fellármázza az öregurat.

MARISKA

Igen, azt akarom, tudjon meg mindent.

LILIOMFI

De ön félreismer; itt félreértés van - megmagyarázom -

MARISKA

Én az urat nem szenvedhetem, ki nem állhatom - tudja meg...

LILIOMFI

    Szárad a bokor a tetőn,
    Haragszik rám a szeretőm.
    Verje meg az én istenem,
    Ki áskálódik ellenem.

    Megégett a körösvölgyi csárda,
    Szaladj rózsám, mert megcsap a lángja.
    Nem félek én annak a lángjától,
    Inkább félek rózsám haragjától.

    Mondd meg rózsám, mondd meg mán,
    Szeretsz-e még igazán?
    Ha nem szeretsz igazán,
    Ne járass magad után.

MARISKA

    Elmehetsz drága madár,
    Nem kell nekem csapodár.
    Feloldozom szívemet,
    Másnak adom kezemet.

LILIOMFI

    Jegenyefa tetejében
    Két holló ül feketében,
    Gyászruhája engem illet,
    Mert engemet már nem szeret
    Az én kedves rózsabimbóm, galambom.

DUETT

    Nézz, rózsám, a szemembe!
    Mit olvasol szívembe'?
    Ugye azt mondja:
    Te vagy az angyalom,
    Ragyogó csillagom.

MARISKA

(sírva)
    Nézz rózsám a szemembe!
    Mit olvasol szívembe'?
    Ugye azt mondja:
    Te voltál angyalom,
    Ragyogó csillagom!

SZILVAI

Pincér! Kávét!

LILIOMFI

Ahol ni, most mindennek vége.

SZILVAI

(félre) Csakugyan ő az! Jó, hogy itt vagy, fiú; kávét! (Félre) A hátulsó ajtót bezárom. (Teszi) Többé nem menekszel, jómadár.

LILIOMFI

(titkon) Mari, az istenért, mi történt? E változás?

MARISKA

Mi? Hogy fölfedezem gyámatyámnak. Reszkessen haragjától. Ön megcsalt. Nem szereti a fogadós leányát?

LILIOMFI

Én? Mari itt félreértés van...

MARISKA

Mindent tudok...

SZILVAI

(jő) No, fiú, számoljunk.

LILIOMFI

Parancsára. (Félre) Kérem, Mari.

MARISKA

Nem hiszek többé.

SZILVAI

No, csak ízibe - pincér.

LILIOMFI

(szeme folyvást Mariskán) Tehát: két szoba - két napra...

SZILVAI

Micsoda?

LILIOMFI

Igen, a szoba öt forint. Leves három krajcár, hús... (Félre) Vajon mi baja?

SZILVAI

A hús? No?

LILIOMFI

A hús - mi volt? Igen, rostélyos...

SZILVAI

Ricandó hilumiluval.

LILIOMFI

Igen, hilumilufilu - összesen három forint.

SZILVAI

Pincér úr, kissé zavarodott.

LILIOMFI

Csuda-e, édes ténsúr, itt tévedés van - kettő meg három - az kilenc.

SZILVAI

Csudálatos számvetés...

LILIOMFI

Némely gyámapák is így szoktak...

SZILVAI

Hm!... Ugyan menj csak - a szelencémet, a másik szobában feledtem!

LILIOMFI

Azonnal! (Be a mellékszobába)

SZILVAI

Mindjárt befejezzük a gyámapai számadást... (Rázárja az ajtót) No, gaz kölyök, most kezemben vagy.

LILIOMFI

Mi az? Mit csinál az úr?

SZILVAI

Ismerlek, jómadár. Tehát pincér vagy, te, he?

LILIOMFI

Uram, bocsásson, a gazda hív.

MARISKA

Tehát tudja ön?

SZILVAI

Mindent tudok. Innen ugyan meg nem szabadulsz.

LILIOMFI

Hiába erőlködik, újra elszököm.

SZILVAI

El? De majd teszünk róla. Teszünk róla, édes úrfi!

MARISKA

Úgy, úgy, fenyítse meg.

SZILVAI

Példásan - csakhogy zár alatt van.

LILIOMFI

Uram, nincs joga velem így bánni - protestálok -, hacsak vasra nem veret, tüstint elszököm.

SZILVAI

Mariska! Hívd hamar a fogadóst!

MARISKA

Mondja meg neki: gyűlölöm; hogy soha, sohase merjen szemeim elé kerülni...

SZILVAI

(halkan) Hallgass, szerencsétlen. Látnod kell, látni fogod, vele utazol...

MARISKA

Soha, soha! Ő csapodár, hívtelen, csaló!

SZILVAI

Csitt - küldd a fogadóst!

MARISKA

De én nem akarom többé látni, míg itt lesz, be sem jövök, a kocsiba ülök - ki nem állhatom, nem szenvedhetem. (El)

LILIOMFI

Mit erőlködik? Nem félek többé haragjától.

SZILVAI

Teszünk róla, édes úrfi. Nem szabadulsz többé, velem jössz Váradra!

LILIOMFI

De nem megyek!

SZILVAI

De jössz! Erőszakkal vitetlek el.

LILIOMFI

Jobbkor kellett volna fölkelnie.

SZILVAI

Nem vagy-e gyámfiam?

LILIOMFI

Ha az is, de zsarnokom nem lesz. Én nem leszek sem koncipista, sem kancellista, ingrosszista, exhibista, inhibista, én teátrista leszek; s meglátom, ki akadályoz.

SZILVAI

Én, én per zsup vitetlek haza - érted? -, vason, per zsup!

LILIOMFI

Hahaha!

TIZEDIK JELENET

Kányai, előbbi
 

KÁNYAI

Mi tetszik, uram?

SZILVAI

Jöjjön, jöjjön, édes fogadós úr, csak egy pincérje van?

KÁNYAI

Csak egy.

SZILVAI

Tehát tudja meg, ő nem pincér, ő az én átöltözködött kalandos, kóricáló gyámfiam és unokaöcsém.

KÁNYAI

Micsoda az én pincérem?

SZILVAI

Úgy van, unokaöcsém; egy régi nemes család ivadéka.

KÁNYAI

Ah, most értek mindent! Ő az én leányomért állott be pincérnek, hogy elcsábítsa - úgy van, hiszen ez kézzelfogható!

SZILVAI

Szerencsétlen apa! Oh, ez kitelik tőle.

KÁNYAI

S én oly szamár voltam, hogy mindjárt rá nem ismertem. Soha még csak egy krajcárig sem csalt meg, sem engem, sem vendégeimet. Hiszen az arcából is kilátszott, hogy úrnak született. Aztán sohasem akart a bor közé vizet vegyíteni; oh én gyanítottam, hogy ő nem természetes pincér!

SZILVAI

Úgy van, ő nem az; de én rajtakaptam. Képzelje átöltözött, előttem szőke parókával járt, változtatott hangon beszélt, hogy rá ne ismerjek...

KÁNYAI

Szőke parókát tett fejére? Most már arra is emlékszem; valami diatrista volt itt, annak hánytuk szét holmiját az ivószobában, bizonyosan ott kaparította kézre. No nézze az ember! Bennünket bolonddá tenni!

SZILVAI

De én kézre kerítettem; ide a mellékszobába zártam. S most arra kérem kelmedet, szegény megcsalatott atya, kinek leányát el akarta csábítani, őrizze itt - érti? Én megyek, törvényes asszisztenciát kérek - elfogatom, vasra veretem -, mert képzelje, szökni akar tőlem, megint szökni! Teátrista akar lenni!

KÁNYAI

Uram irgalmazz! Teátrista!

SZILVAI

Hol lakik a szolgabíró vagy esküdt?

KÁNYAI

A hetes majd oda vezeti.

SZILVAI

Köszönöm.

KÁNYAI

Kérem, gazdag-e az úrfi? Van-e mit a tejbe aprítania?

SZILVAI

Ősi javaimat ő örökli.

KÁNYAI

Mennyi jövedelemmel?

SZILVAI

Négy-ötezer pengőre megy. De miért kérdi azt?

KÁNYAI

Az már szokásom. De siessen a ténsúr, mert soká nem őrizhetem.

SZILVAI

Csak őrizze - meg nem bánja. Várj, rossz fiú! Érezni fogod haragomat! (Elmegy)

KÁNYAI

(egyedül) Ő tehát úrfi, nagy úrfi, gazdag úrfi, földes úrfi? Furcsa! S ő el akarta csábítani Erzsikémet, hm! - de azt is mondta, feleségül veszi.

TIZENEGYEDIK JELENET

Erzsi (jő), előbbiek
 

ERZSI

Édes atyus, mi lárma van itt? Tán a kisasszonyra megint rájött a bolondság?

KÁNYAI

Erzsi te!

ERZSI

Mi baj, atyus?

KÁNYAI

Hát nem érted?

ERZSI

Mit?...

KÁNYAI

Oh, te szerencsétlen liba! Hát csakugyan szereted a pincért? he?

ERZSI

Inkább vénleány leszek, mint ahhoz a Schwartzhoz menjek.

KÁNYAI

Eh, Schwartznak vége; az a goromba kölyök sohasem lesz vőm, soha, soha!

ERZSI

Édes lelkem atyus!

KÁNYAI

De te... tehát nem élhetsz a pincér nélkül, egyáltalában nem - kész vagy inkább a kútba ugrani? Ugye kész, édes tubicám?

ERZSI

No igen, talán, ha atyus ellenkezik - hát beleugrom.

KÁNYAI

Ugye minden bizonnyal beleugranál?

ERZSI

No isten neki, hát beleugrom. (Félre) Ez tán segít, üssük a vasat! Igen, atyus, most már fogadom, ha a pincérnek nem ad, holnap nem isznak a kútból!

KÁNYAI

Így már atyai kötelesség, leányomat, szegény egyetlen gyermekemet meg kell mentenem! Ez atyai kötelesség! Keblemre, édes jó leányom - tehát a pincér a tiéd!

ERZSI

Oh, édes, jó atyus! Mint szeretem édes atyust!

KÁNYAI

Jó, jó, csak menj - vele kell végeznem! Menj az előszobába. Ha szólítalak, jöjj. Siess, az idő múlik.

ERZSI

Amint parancsolja.

KÁNYAI

De vajon akar-e ő is?

ERZSI

Hiszen azt mondá, szökjem vele.

KÁNYAI

Szerencsétlen! Elcsábított volna!

ERZSI

Ah, dehogy; azt mondá, az engedelem a zsebében van, s előbb összeesküszünk s aztán szökünk.

KÁNYAI

Zsebében? Annál jobb. Oh, leányom, ha tudnád, ki ez a pincér! De nem szólok. Várj az előszobában. (El)

ERZSI

Várok az előszobában. (El)

KÁNYAI

(egyedül) Most tapogassunk az úrfi szívére. Az öregnek azt fogom mondani, tudtom és akaratom nélkül esküdtek össze, s ha egyszer megtörtént, ütheti a nyomát. Aztán ha a gyermekek szeretik egymást, kinek mi köze hozzá? (Az ajtót megnyitja) Gyurikám! lelkem Gyuricám, egy szóra! (Félre) Mintha semmit sem tudnék.

TIZENKETTEDIK JELENET

Gyuri (fején a szőke paróka), előbbi
 

GYURI

Mit parancsol, gazduram?

KÁNYAI

(félre) A szőke paróka is fején. Gonosz csont, az ijedéstől feledte fején. Hát úrfi, mire való ez a főn? Mit jelent ez?

GYURI

(lekapja) Oh, ha tudná, gazduram!

KÁNYAI

Csitt! Én mit sem tudok, mit sem akarok tudni. Az úrfit ide bezárták; s az a dühös ember megesküdött, hogy vason per zsup viteti el, pandúrok által. Érted-e, per zsup! A szégyen, a gyalázat!

GYURI

Oh, rettenetes!

KÁNYAI

Rám bízta, hogy őrizzelek, mint szemem világát.

GYURI

De mit parancsol ő nekem?

KÁNYAI

De igen, szerencsétlen ifjú, ő parancsol, ő a törvényhez folyamodik, a szökevényeket pedig a törvény elfogja és per zsup hazaviteti.

GYURI

Nekem sem apám, sem anyám.

KÁNYAI

Tudom, gyermekem, éppen ez a baj, hogy árva vagy, s a törvény a gyámapa körmei közé adott. Hogy hívnak, édes fiam?

GYURI

Hogy hívnak? Már hogy engem hogy hívnak?

KÁNYAI

Igaz neveden!

GYURI

Hát nem mondta az öregúr?

KÁNYAI

Azt nem.

GYURI

Hát Kis György a nevem, hiszen tudja, gazduram.

KÁNYAI

Kiss... az régi - igen régi - ősi família.

GYURI

Oh, igen régi! Úgy hiszem egyenesen a nagy Kisektől származom le!

KÁNYAI

Nemes família!

GYURI

Az, az - keresztlevelemből is látható.

KÁNYAI

S Biharban születtél?

GYURI

Nem voltam jelen, s bizonyosan nem tudhatom.

KÁNYAI

De jószágaid itt vannak?

GYURI

Igen, jószágaim mind itt vannak. (Félre) Mindenem rajtam van.

KÁNYAI

De tudja-e, fiatalember, én megesküdtem, hogy nem hagyom elszökni. Okát tudni fogja. Uram, a megbántott atyától reszkessen!

GYURI

Én bántottam meg?

KÁNYAI

Nem akarta-e leányomat, szegény Erzsikémet, egyetlen gyermekemet elcsábítani?

GYURI

Elcsábítani? Dehogy - feleségül akartam venni.

KÁNYAI

De hát mért nem volt hozzám bizalma, fiatalember?

GYURI

Hát nem mondtam ma reggel?

KÁNYAI

Igen, de nem az igazi hangon. Erőltetnie kellett volna a dolgot - erőszakolnia! S mindent meg kellett volna mondania! Érti? Mindent!

GYURI

De most, midőn mindent tud...

KÁNYAI

Igen, most már mindent tudok.

GYURI

Hát ellenkezik most is?

KÁNYAI

S nem fél az öregúrtól?

GYURI

Egy cseppet sem.

KÁNYAI

Volna-e ereje vele dacolni?

GYURI

Igen, van erőm - ő nekem egy cseppet sem parancsol.

KÁNYAI

Milyen szép, ha az ember bátor! De ha el akarná leányomtól választani?

GYURI

Azt majd meglátjuk! Ha egyszer feleségem lesz...

KÁNYAI

S akarja-e, hogy az legyen?

GYURI

    Rongyos a ked háza vége,
    Fejér a ked lánya képe,
    Adja ked nekem a lányát,
    Megcsinálom a ked házát.

KÁNYAI

De ennek igen-igen gyorsan kellene megesni.

GYURI

Tehát siessünk.

KÁNYAI

Igen - de az engedelem...

GYURI

Itt van. Tudtuk nélkül kikértem az Erzsike keresztlevelét is.

KÁNYAI

(a levelez nézi) Nemes Kiss György. Igen jól van. Heh, Erzsike! Erzsike!

TIZENHARMADIK JELENET

Erzsi, előbbiek
 

ERZSI

Kedves atyus!

KÁNYAI

Jertek ide. Menjetek a lelkészhez, kérjétek nevemben, hogy eskessen össze rögtön... Nagy-nagy ok van rá!... (Gyurihoz titkon) Gyurikám, mondj oly okot, milyet akarsz. De esküvés nélkül vissza ne térjetek, azt mondom, különben mindennek vége. Áldásom rátok! S most siessetek.

GYURI

Csak rám kell bízni.

TIZENNEGYEDIK JELENET

Liliomfi (jő), előbbiek
 

LILIOMFI

(mint Schwartz) Hát ez mi?... Semmi szolgálat? Hol a kellner?... Én aluszom, szobámban...

KÁNYAI

Kissé későn kelt fel, édes Schwartz úr! Hogy is mondja? - ifjú Schwartz.

LILIOMFI

Ah, itt a kellner!

KÁNYAI

Kellner?... Alászolgája! Ifjú Schwartz, a lánytól - orrod tőlem fokhagymás!

LILIOMFI

Mást gondoltam - a leányt elveszem...

KÁNYAI

Késő, amice!... hahaha! Siessetek, gyermekek!

ERZSI

De hát atyus nem jő?

KÁNYAI

Hisz nekem nem szabad. Ne kérdezz, mert mindent elrontasz.

LILIOMFI

Én protestálok!... Hozzám kell jönnie.

ERZSI

No, úgy csak siessünk, Gyuri. Elmennek

KÁNYAI

De hiszen protestálhatsz már most akár ítéletnapig.

TIZENÖTÖDIK JELENET

Schwartz, Adolf; előbbiek
 

SCHWARTZ

Csakhogy itt talállak, lelkem barátom!

LILIOMFI

(félre) Jaj, ez az öreg Schwartz - emlékszem, kétszer hasítottam fel a biliárdját!

KÁNYAI

Kedves barátom, sajnálom, tiszta szívből sajnálom, de hogy fiad magának tulajdonítsa - én nem tehetek róla.

SCHWARTZ

Fiam magának tulajdonítja? Mindenről felvilágosítást kérek.

KÁNYAI

(Liliomfihoz) No, édes úrfi, majd lefestem most apja előtt. No, ugyan szép nevelést adtál fiadnak!

SCHWARTZ

Szép nevelést?

KÁNYAI

Soha neveletlenebb bolondot nem láttam!

SCHWARTZ

Az én fiam bolond?

ADOLF

Én?!

KÁNYAI

Ki szól az úrhoz? Fiad faragatlan tuskó, goromba pokróc.

SCHWARTZ

Eh, az én fiam a legneveltebb ifjú - de te, te hova tetted eszedet, fiammal úgy bánni!

KÁNYAI

Barátom, ne gorombáskodjál, azt mondom!

SCHWARTZ

Én gorombáskodom?

KÁNYAI

Te és fiad.

SCHWARTZ

Még te neheztelsz? Hát úgy kellett a fiamat fogadnod? Ő, a jó lélek alig várhatta, hogy lássa menyasszonyát, a gyorskocsin előresiet, s uramfia, itt - itt kidobják!...

KÁNYAI

Mi dobtuk ki? Mi? Mi ölelő karokkal fogadtuk!

SCHWARTZ

Ölelő karokkal, még a frakkját is összetéptétek. Tudja a manó, mit fognak rá, s kilökdösik; s most meg azt mondják: ölelő karokkal fogadták?!

KÁNYAI

Igen, ölelő karokkal, de ő durváskodik, fitymál, lányomat libának nevezi; pénzemet kérdi...

SCHWARTZ

Azt fiam nem tehette!

LILIOMFI

S ha azt cselekedte?

SCHWARTZ

Ki kérdi az urat?

KÁNYAI

Úgy, úgy, csak mosd meg a fejét.

ADOLF

Én gorombáskodtam? Én?

KÁNYAI

Ki kérdi az urat? Mit keres itt megint? Azt várja, hogy újra kivessük?

SCHWARTZ

Itt van ni, megint kivetéssel fenyegetőzik! S még azt mondja: tárt karokkal fogadták!

KÁNYAI

Aztán hiszen maga is lemondott fiad a leányról...

ADOLF

Én mondtam le?

KÁNYAI

Ki kérdi az urat?... Most takarodjék, azt mondom.

SCHWARTZ

Hát tagadhatod-e még most is, hogy illetlenül bántál fiammal? Hogy nem dobtad ki?

KÁNYAI

Ez mégis rettenetes! Én nem dobtam ki fiadat, hiszen ő itt nagy hetykén utasnak adta ki magát - szobát nyittatott...

ADOLF

Én nyittattam szobát?

KÁNYAI

Eh, fogja be az úr a száját!

SCHWARTZ

Itt van ni - ez a jó fogadás! Így kell becsületes, művelt emberrel bánni?

KÁNYAI

Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ő Schwartznak adta ki magát, egy rossz komédiás?

SCHWARTZ

Komédiás? Az én fiam komédiás?

KÁNYAI

Igen, a fiad is komédiás, mert oly bolondosul viseli magát, mint afféle szeleburdi.

SCHWARTZ

Az én szolíd fiam szeleburdi?

ADOLF

Nem mondtam-e? S ezt eltűrjük?

SCHWARTZ

Kidobni - s ő, a szegény lélek kénytelen rossz fakó szekérre ülni -, szerencsére az úton megismerte kocsimat...

KÁNYAI

Megőrült ez az ember?

SCHWARTZ

Én örült? Ez sok!

KÁNYAI

No, persze, hiszen fiad ki sem mozdult a fogadóból.

SCHWARTZ

Ez az ember megőrült!

KÁNYAI

Őrült vagy magad!

SCHWARTZ

Most már vége a barátságnak! Jöszte, fiam, kapsz te másutt is leányt!

KÁNYAI

Az én leányom kapott is már mást!

SCHWARTZ

Annál jobb.

KÁNYAI

S édes lomfi vagy micsoda fi, szintén hordja el rögtön magát!

LILIOMFI

Igen, édes Liliomfi úr, csak kotródjék!

KÁNYAI

De édes ifjú Schwartz, kotródjék kelmed is.

SCHWARTZ

Hát ezt az urat is Schwartnak hívják?

KÁNYAI

Ehol ni, most már ismerni sem akarja. Barátom, megőrültél? Most már igazán kérdem. Hát nem fiad ez? Vagy mi?

SCHWARTZ

Fiam? Hiszen fiam ez itt!

KÁNYAI

Liliomfi, a komédiás? Hahaha! Csakugyan megőrült!

ADOLF

Én Liliomfi? Igaz, akkor is e nevet fogták rám, s a lábam sem érte a földet...

KÁNYAI

Öreg barátom, hiszen fiad ez itt.

SCHWARTZ

Ez? Kicsoda, micsoda ez?

LILIOMFI

Hát nem csinál tiktakot atyai szíved? Atyám! Oh, jó atyám! (Ölelni akarja)

SCHWARTZ

Az ördögnek vagy fia!

KÁNYAI

Vagy úgy, tagadd meg, mert érdemtelen becsületes nevedre.

SCHWARTZ

Hiszen csak tudom, melyik a fiam. Ezt itt nincs szerencsém ismerni.

KÁNYAI

De már itt eláll az eszem.

SCHWARTZ

Úgy, úgy, csak bámulj. Tudd meg, meg vagy csalva, mert fiam, Adolfom ez itt.

LILIOMFI

Ne tagadja meg a vérség köteleit, táti!

SCHWARTZ

Még gúnyolódik is... Meri-e az úr állítani, hogy az én fiam?

LILIOMFI

Hát az úr meri-e állítani, hogy nem apám?

SCHWARTZ

Ejnye, miféle izgága ember ez?

LILIOMFI

Tehát megtagadja, táti, a természet szent jogát? Kitagad engem? Vérző szívvel ugyan, lemondok az atyai szeretetről!... Isten veletek, ifjú álmaim! Menj tehát, zsarnok apa, mert én is a sötét Hekatéra, s a jós csillagzatok titokzatára esküszöm, ez ember itt nem apám, s én nem vagyok fia! Keressen magának fiat a vadállatok közt, de én nem leszek többé!

KÁNYAI

(bámulva) Tehát az úr nem fia - nem Schwartz?

LILIOMFI

Mondottam. (Schwartzhoz) Hát az úr meri-e állítani, hogy ez itt fia?

SCHWARTZ

Igen bátorkodom.

LILIOMFI

Tehát bátorkodjék megölelni. Jól van. Hagyja rá birtokát, kávéházát, biliárdját, én lemondottam.

KÁNYAI

Püh!... Rosszat gyanítok. Hát hogy merte az úr azt hazudni, hogy Schwartz?

LILIOMFI

Én hazudok? Soha. (Zsebeit kifordítja)
    Zsebem ugyan elég van,
    De benne pénz nincsen,
    Ha pénzemet megszámlálom,
    Egy polturám sincsen.
Igen, Schwartz vagyok, mégpedig ifjú, alig huszonkét éves.

KÁNYAI

De azt mondta, hogy a kávés fia.

LILIOMFI

Néha az is vagyok.

KÁNYAI

Csak néha...

LILIOMFI

Néha méregkeverő is - gyakran király, herceg, gróf.

KÁNYAI

Hohó!

LILIOMFI

Néha paraszt is.

KÁNYAI

Igen gyakran, igen gyakran. És neve?

LILIOMFI

Liliomfi, kegyes engedelmével, diátrista!

KÁNYAI

Ördög mennykő, rosszat gyanítok!

LILIOMFI

Nem tehetek róla, gyanítani szabad.

SCHWARTZ

S most, miután tisztába jöttünk, hol van Erzsike? Tudtam, hogy félreértés...

KÁNYAI

Erzsike? Erzsike máshoz ment.

SCHWARTZ

Szerencsétlen, elhitted, hogy Schwartz, s neki adtad.

KÁNYAI

Bocsáss meg, engem is rászedtek; én azt hittem, ez itt fiad, s ő lemondott Erzsikéről.

LILIOMFI

Örökre.

KÁNYAI

De ördög mennykő, itt aligha pórul nem jártam. Hallja az úr, s talán az az öregúr is?... Irtóztató volna! Ha rászedtek? Az igazi Schwartzot kilökték, ha mindnyájan komédiáznak. Uram, most mindjárt elfut a pulykaméreg. Mondja ki, mit tud a dologból!

SCHWARTZ

No, barátom, magadnak tulajdonítsd.

LILIOMFI

De hát mi lelte az urat?

KÁNYAI

(kérőleg) Nem űztek-e belőlem bolondot? Kérem, vallja meg, nem lesz bántása, bizony isten, csak az igazat vallja meg!

LILIOMFI

Tehát tudja meg, azon öregúr hasonlóképpen diátrista; a leány is diátristáné, a kocsis is, még a lovak sem igaziak; csak azén jöttek ide, hogy a pincért leányához segítsék, s kiadták magukat mindenféléknek.

KÁNYAI

Ájulás környékez. Széket!

LILIOMFI

Tessék. De nem én vagyok a főbűnös; az egész komplottot az az öreg úr, vagyis az az átöltözött öreg úr, mert az a fekete haj sem igazi, hanem paróka - csak őt vegye az úr kérdőre, mindennek ő az oka.

KÁNYAI

(felugrik) Igen, azt - csak azt. Az nem menekszik!

LILIOMFI

Éppen jő. Csak vonja kérdőre. Ha tagadja, csak hivatkozzék rám, én addig elbúvok; ő persze tagadni fogja, de nem kell tágítani. (El a mellékszobába)

TIZENHATODIK JELENET

Szilvai, Mariska, pandúrok
 

SZILVAI

No, kedves öregem, itt van? Megőrzötte?

KÁNYAI

(elébe áll) S az úr vissza mert jönni?!

SZILVAI

No, no, mi lelte?

KÁNYAI

Mi lelt? (Sírva) Ismerlek, jómadár... egy szegény apát tettetek bolonddá!

SZILVAI

Tüzes mennykő, ne bolondozzék az úr!

KÁNYAI

De az úr, az úr ne bolondozzék! Vallja meg, ön megcsalt, ellenem összeesküdött!

SZILVAI

Elsikkasztotta az úr? Akkor reszkessen!

KÁNYAI

Reszkess te!

SZILVAI

Hol van a fiú?

KÁNYAI

Minden kisült. Liliomfi nem Schwartz, hanem Liliomfi - értjük?

SZILVAI

Nem értjük; de majd érthetővé tesszük.

MARISKA

Liliomfi? Hiszen éppen ő az, kit a bácsi becsukott.

SZILVAI

No már te is félrebeszélsz, hiszen ő az én gyámfiam.

KÁNYAI

Gyámfia? Tán a pincér is, a kocsis is gyámfia? Sok gyámfia van még az úrnak? (Haját megfogja)

SZILVAI

Ne bántsa az úr a hajamat - akarom mondani, a parókámat.

KÁNYAI

Tehát önként megvallja?

SZILVAI

Mit vallok meg?

KÁNYAI

Hogy parókát visel.

SZILVAI

Ejnye, szemtelen ember - most azt mondom...

MARISKA

Tehát akit ide becsukott, a gyámfia?

SZILVAI

Igen az!

MARISKA

Liliomfi a gyámfia!

KÁNYAI

Eh, az az én pincérem, ha csakugyan pincér és nem diátrista.

SZILVAI

Igen, az úr pincére...

KÁNYAI

Hála istennek, legalább nem diátrista!

MARISKA

Igen, az úr pincére, Liliomfi. A hűtelen! Most akadály sem volna!

KÁNYAI

Hallgasson a leányasszony! Nem szégyenli, ily ifjonta, s már komplottba áll? Tudjuk, a leányasszony is a bandába tartozik.

SZILVAI

Mit? Az én húgom bandába?

KÁNYAI

Igen éppen oly komédiásné, mint az úr komédiás.

SZILVAI

Én komédiás?...

SCHWARTZ

Mit beszélsz, barátom Kányai, hiszen ez tekintetes Szilvai professzor úr!?

KÁNYAI

(növekedő örömmel). Micsoda? Ez Szilvai - tekintetes Szilvai Szilvay Tódor úr -, a gazdag Szilvay? S az, akit ide zárt a tekintetes úr?

SZILVAI

Az én korhely gyámfiam, ki pincérnek adta ki magát, hihetőleg leányáért.

KÁNYAI

(tombol örömében) Hahaha! Hahaha!... Mégsem csalódtam!

SZILVAI

Mit nem csalódott kelmed?

KÁNYAI

Kedvem volna táncolni, ugrálni, a bőrömből kibújni!... S én bolond, annak a Liliomfinak újra hittem!... Oh, én bolond!... Én hittem... Hahaha!

SZILVAI

Adja ide a kulcsot. Legények, most vigyázzatok!

KÁNYAI

A kulcsot... Micsoda kulcsot?... Ő már nincs ott.

SZILVAI

Nincs ott?

KÁNYAI

Nincs.

SZILVAI

Az úr elbocsátotta?

KÁNYAI

(félre) Mit hazudjam? Igen, mert én azt hittem, hogy nem az úr gyámfia; ő bebizonyította, hogy nem az úr gyámfia, igaz-e, vagy sem? - azt nem tudom, de nekem bebizonyította. Aztán kitört az ajtón, s minthogy bebizonyította, hogy csak közönséges pincér; s minthogy a gyermekek szeretik egymást...

MARISKA

Szeretik egymást?! Oh, ég!

KÁNYAI

Igen, minthogy szeretik egymást, s leányomat feleségül akarta venni, azt gondolám, mit Isten összeadott, az ember ne válassza el - megegyeztem: de kényszerítve is voltam -, ők eddig férj és feleség!... Én nem tehetek róla - tulajdonítsák a félreértésnek.

MARISKA

Összeesküdtek!... Oh, menjünk innen!...

SZILVAI

Az a házasság érvénytelen, az akaratom ellen történt; én, gyámapja, felbontom!

KÁNYAI

De nem bontja, egyáltalában nem bontják. Ő elvette az én leányomat, kinek mi köze ahhoz? Mi köze az apáknak - annál kevésbé a gyámapáknak?... Az úr az oka? Mért bánt vele rosszul - szegény fiú kénytelen volt elszökni. Én megegyeztem, megáldottam, pedig az igazi apa e részben én, csupán csak én vagyok - az úr csak afféle gyámapa.

SZILVAI

No, hiszen majd meglátjuk!

KÁNYAI

Perelünk - az úr perelhet extra dominium, mint mondani szokás. Mi a birtokban vagyunk. Én is nemesember vagyok, ármálista. S kikérek minden megtámadást - úr vagyok házamban?...

SZILVAI

Ez itt fogadó, ez a szoba az enyim - én fizetek érte, tehát itt csak nekem van jogom gorombáskodni, érti az úr?... Én e házasságot nullifikálom, s az urat konvinkáltatom, mint olyat, ki a fidei commissumot ledálta - érti?... Az én gyámfiam húgomat veszi el, s ezzel punktum!

KÁNYAI

S én opponálok; őket csak ásó-kapa választja el. Ah, éppen jókor.

TIZENHETEDIK JELENET

Erzsi, Gyuri, előbbiek
 

KÁNYAI

Megtörtént?

GYURI

Meg.

KÁNYAI

Hála istennek! (Közé és Szilvai közé veti magát) Uram, ne zsarnokoskodjék; én közbevetem magamat, és semmiképp nem engedem, hogy kezeit ráemelje - én védeni fogom, mint kölykeit védi nőstény oroszlán! Itt nincs egyéb hátra, mint hogy az úr is áldja meg, ha akarja...

SZILVAI

De hiszen majd megáldom én!

KÁNYAI

Uram, le a kézzel!

SZILVAI

(Erzsikéhez) S maga bátorkodott vele összekelni?

ERZSI

Atyus parancsolta.

KÁNYAI

Semmi gorombaság! - Jobb lesz az egész dolgot békés úton eligazítani. Jertek, gyermekeim, könyörögjetek ti is. Jer, fiam, ugye tenjószántadból vetted el leányomat? Ugye csak vele lész boldog? Ugye csak ásó-kapa választ el? Kérd kedves aranyos gyámapádat, hogy bocsásson meg!

SZILVAI

Micsoda? Mit bocsássak meg e fiúnak? Hát ki ez?

KÁNYAI

Ki? Hát gyámfa, a pincér.

SZILVAI

Pincér lehet, de nem gyámfiam. Nem ismerem; vagy megbolondultak mindnyájan?

MARISKA

Jól hallok-e? Hát ehhez adta kelmed Erzsikét? Hahaha!

KÁNYAI

Mit nevet a kisasszony?

MARISKA

Ehhez, hahaha!

KÁNYAI

Ezen úrnak gyámfiához.

SZILVAI

Kelmedet lóvá tették - ez nem az én gyámfiam!

KÁNYAI

Micsoda? Hát te semmirekellő, nem vagy ez úrnak gyámfia?

GYURI

Hát mondtam azt? Én Kiss György vagyok.

KÁNYAI

S az úr gyámfiának neve?

SZILVAI

Szilvai Gyula.

KÁNYAI

Odavagyok! Most már igazán odavagyok.

MARISKA

(öleli) Kedves Erzsike! mint szeretem magát! Örvendek - gratulálok!

ERZSIKE

(félénken) Kérem! kérem! (Gyurihoz) Ismét rájött a bolondság!

KÁNYAI

A fejem szédül - meg fogok őrülni!

MARISKA

Kedves bácsikám, tehát tudja meg, hogy Liliomfi...

SZILVAI

Ki ne merd e szót ejteni, különben nem tekintek semmit!

MARISKA

Hiszen Liliomfi nem más, mint a bácsika gyámfia.

SZILVAI

Gyámfiam? S te őt szereted?

MARISKA

Igen, s ő engemet.

SZILVAI

S ki itt pincérkedett?

MARISKA

Ha az, ki pincérkedett, gyámfia, úgy az egyszersmind Liliomfi is.

TIZENNYOLCADIK JELENET

Liliomfi, előbbiek
 

LILIOMFI

Igen, Liliomfi én vagyok, s ha gyámatyus Mariskát nekem adja, ismét Szilvai Gyula leszek.

SZILVAI

Karjaimba, te rossz fiú! Vegyétek áldásomat!

KÁNYAI

De én nem áldom meg. Ez a házasság nem érvényes... el, el, egymástól!

LILIOMFI

Hohó, gazduram, maga adta össze őket, megegyezett, megáldotta, mi mindnyájan tanúk vagyunk.

SCHWARTZ

Barátom, itt nincs mit tenni, mint hallgatni. Sajnálom, de ha leányod a pincért szereti... Hja!

ADOLF

Én lemondok. Jobb előre tudnom, hogy a pincért szereti, mint azután.

KÁNYAI

De engem rászedtek.

LILIOMFI

Hát az úr nem akarta rászedni gyámapámat?... Mi rászedtük az urat, az úr pedig magát, tehát kvittek vagyunk.

KÁNYAI

No, hát isten neki!