CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Lírai költemények
1844
Bakonyi legény
1846
Atyámmal
A honárulókhoz
1847
A hazafiakhoz
A nemzethez
Elvirához
Az őrült költő
Népdal
Szinészbarátimhoz
A tavasz jelei
István főherceghez
Két jó barátom
Az én szülőföldem
Merengések
1848
Ebéd után
Mi újság?
Gonosz házasság
Kell-é hivatal?
Adjon isten
Ki bánt?
Önkéntes dala
A rab halála
Se földem, se házam
Néprománcféle
Július 22-én
Egy abszolutizmust pártoló politikus kitörése
Merengés
1849
Körültünk vagy tíz ellenség
Franciaországnak
Bérangerhoz
A vörös sipkás
Krisztus és korunk
Éljen a köztársaság
Washington
Meghasonlás
1850
Búcsú
A szerencséhez
1851
Szerelem édene
Dalok
1852
A fecskék
A vén csavargó
1853
Otthon
A szomorú szerzetes
Nyári dél
Az erdőben
Románc
A toronyban éjfélt kong az óra...
Édes álom, boldog álom
Gyere hozzám
1854
László vitéz
Tömlöctartó lehetett...
Balassa Menyhért
Imre herceg
Sirámok
Az idő
1855
Bojtár Bandi
Költő barátomhoz
Búcsú
Szerelem átka
Visegrádon
Két románc
1856
Gina emléke
Mátyás tréfája
Liszt Ferenchez
Régi dicsőségünk
1857
Jó barátok
Bartha végórája
Gyermekleányok emlékkönyvébe
Annak sírján, kit ő szeretett
Don Juan
Évszakok
Angyal jár a földön
Hajótöröttek
Békesi Béla sírkövére
A virrasztók
1858
Keserű órában
Egyedül
Napfogyatkozáskor
A sírból
Petőfi olvasásakor
Találkozó előtt
A csüggedetlen
Aranykor
A cimbalmos
Boroszlói tábor
1859
A vén mosónő
A természetből
A beduin
Egy szolgalelkű poétára
1860
A jávorfa regéje
Mit kongnak, bongnak a harangok?...
** emlékkönyvébe
Az apagyilkos
Tavasz felé
A kiállhatatlan szépről
Jó Bohó Peti
A gyilkos
Alkalmi vers
1861
Emlékkönyvbe
1862
Csapongás
1863
Memento mori
1864
Memorandum
Ártor és Ida
Nem úgy van ám
1866
Boldog szerelem
1867
Mai dalok
Luzitán dal
1869
Székesfehérvárott
1872
A kárhozat helyén
1875
A vaáli erdőben
Végtelenség
1876
Húsz év mulva
A hű nemzetnapszámos
1877
A nyugtalan zarándok
1878
Őszi tájék
1879
Hajón
1880
A városligetben
Vége van
Rozamunda
Arabella
A bikoli fák alatt
1881
Csillagok
1882
Páros dalok
Sírboltban
Ha szépet látok
Az üstökös
A feledhetlenhöz
Tanács
1883
Szemközt
Megnyugvás
Magány
Bertának
Életbölcselem
1884
A Balaton partján
Utolsó dal, Ginához
Ottho
1885
Gyermekkorom tájéka
Az újkori dalnok
Emlékek
A leány a kútnál
Körúton
Vasúton
Panaszok
Éjjelek
Kisértetek
Jubilate!
1886
A végrendelet
Nyári les
Ajánló vers
1887
De profundis
Albumba
Az első
Szerelem hatalma
A legszebbnek
Fürdői emlékek
Sodoma
"Segitség"
N. N. emlékkönyvébe
Idyll
Lenni vagy nem lenni
Őszi hangulat
Utóirat
1888
Tünemények
Szobrok
Pásztor-órák
Az állatkertben
Credo
Nádas tavon
A köröndnél
1889
A meyerlingi halott
Borongás
Emlékkönyvbe
Halál
1891
Messze innen
Emléksorok
1892
Mákszemek
Elmult idő
Harminc év után
A szomorú körutas
1893
Nyári éjjel
1895
Búcsú a naptól
Melyik nagyobb?
1896
Est-harang
Tél utója
1897
A nagyurakhoz
Hosszú éjjel
Töredékek, rögtönzések
Albumlapra
Vajda János jelmondata
Vadászdal
Harminc év múlva
A kert elpusztult...
Gyászvég
Már lefelé megy éltem napja...
Elbeszélő költemények
Béla királyfi 1854
Alfréd regénye 1875
Találkozások 1877
A Váci utcán
A nyaralóban
A sétahangversenyben
A Dunán
Ábel és Aranka, 1883
Törzsök Jankó, 1884
A jó egészség és hosszú élet titka (1886)
Ismertető
Vajda Jánost úgy tartja számon líratörténetünk, mint az Arany János és Ady Endre közötti átmenet nagyságát; ez a köztesség határozta meg értékelését és utóéletét, hiszen senki nem tagadja jelentőségét, de minden elemző az Adyt megelőlegezőt, sőt az első szimbolistát látja benne.
A "legvígabb világgyűlölő" költőnek keserű sors, nehéz életút és sajátos - hol ingerültségre, hol borongásra hajló - alkata formálta keserű életérzését, illetve sötét tónusú költészetét. Ennek egyik legmeghatározóbb motívuma a szerencsétlen Gina-szerelem, amely azután máig ismert, jelentős versek ihletője lett (Gina emléke; Sirámok; Húsz év múlva). Vajda mindeközben egyre magányosabbá válik az irodalmi életben, magára haragítja kritikáival a színész-világot, és Bécsbe költözésével még a hazafiatlanság vádját is kihívja maga ellen, holott ő megpróbálja izzó hazaszeretetét és a modernség eszméjét összhangba hozni (Lenni vagy nem lenni; Luzitán dal). A lapszerkesztés mellett verses regények írásával is próbálkozik (Alfréd regénye; Találkozások stb.), és élete utolsó két évtizedében sorra megalkotja híressé vált verseit (A vaáli erdőben; Harminc év után stb.), amelyeket a kor divatos szubjektivizmusa és a pozitivizmus nyomán hódító objektivizmus egyszerre jellemez, ennek már-már programos megvalósulása a Végtelenség című hatalmas monológja. Költészete voltaképpen e két szélsőség között inog: a belső késztetés és a kívülről meghatározott egyidejű vonzása hozza létre nagy verseit. Ezért vállalja a romantika örökségét, amelyet azután a józan értelem tényével világít át, miközben kételyeit és keserűségeit fogalmazza meg. Ugyanilyen kettősség jellemzi világnézetét is, amelyet átfűt az istenhit örökkévalóság-meggyőződése és a materializmus néhány tétele - ebből épül föl természet-metaforája, látomásossága, mindent elborító, önálló életre kelő lírai atmoszférikussága, illetve korai szimbolizmusa (A Kárhozat helyén; Vége van; Kísérletek; Nádas tavon; Az üstökös; Tünemények stb.).
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu