SZAMÁRDIÁK |
Rajtad ülök, Calibán, "ösmersz-e halálodat,
engem?" 2 Meg ne botolj, mackó, botlásodat éri ütésem 3 "Mért ütögetsz gazdám, lásd már nem botlom
utamban." 4 "Mért bántasz gazdám, nem botlom hű lovad
immár." 5 "Mért vagdalsz uram, ím nyögök, és nem
botlom az úton." 6 "Mért gyilkolsz, gazdám, fejedelmem? lám! hogy
iramlom." 7 "Jaj nekem! elveszek ily sok ütéstől."
Fogsz-e javulni? 8 Költő vagy te is, és velem a Heliconra sovárgasz? 9 Lelkedet add ide? nincs. Párádat? az itt van. -
Elég rosz, 1829-1834 |
(CALIBÁN) |
Szólni akarsz? hagyd el, csak káromkodni tanultál: 2 Mégsem csillapodol? mit látsz közeledni, mi
zendít? 3 Koncot adok, gazdád, táplálód, és te morogsz
rám? 1829-1834 |
UGRIRA |
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már ma
Mentlek, Ugri! csaló nem te vagy: a hited az.
1829-1834
EGY "MAGYAR POESIS" ÍRÓJÁNAK |
Énekidet, kérded, hova mérjed? mérd füleidhez,
Úgy leszen éneked is, mint füled, égbe ható.
1829-1834
(TURKAI) |
Harcoltam veled, és hátadra fölirtam ez alkut: 2 AZ EPIGRAMMAI MUSA, AZ ÍRÓKHOZ Bántani jámbort bűn, de gonoszt nem bántani
bűnebb: H...ÁNYI PÁLNAK Láttalak a Helicon tetején mászkálni, s türélek, 1829-1834 |
(LIBORCZI) |
Ellenségemnek tartod magad, árva Liborczi:
Ellenségben szív, s elme sugárzata kell.
Elméd volna; de nincs, szivedet megtörte az óság:
Csak játékom vagy, bábu te, porba veled.
1829-1834
ZALÁN |
Már csak futna Zalán, de magad, mázlója, mikor
futsz? 2 Asszonyaid k... ák; daliáid párducok és juh. 1829-1834 |
SZ...RNEK |
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Almanach író,
Gyártata képeket is, nézz oda, honnfi, s szaladj.
1829-1834
(BOJSZI) |
Bojszi te, mit mívelsz? versekről értekezést irsz?
Jobb, irj verset, ha tudsz; vagy ha nem, ütve se szólj.
1829-1834
(TOLDY S FENYÉRY) |
Toldy s Fenyéry ti csak firkáltok hetet-havat össze:
Végre mivé lesztek? por, hamu, - könyvetek is.
1829-1834
(METŐFI) |
Baltával jött fel Pindus tetejére Metőfi,
Valljon hány szónak szegte ma bárdja nyakát?
1829-1834
EPIGRAMMÁK |
Hogy gránátosnak szűlt a természet, örülhetsz: 2 Éva szivem! nekitürköztél s ifjakra hadakszol. 3 Vén Amazon vagy már, harcod kezd válni futásra, 4 Mily édes neked a boszuállás, Éva! de megvan: 1829-1834 |
(ARANYOS) |
Tűzbe veled, te nagyon aranyos, tán tiszta arany vagy?
S tűz kísér aranyat s hát arany-úrfi, megégsz?
Kár érted, de sebaj, hamudat széthordi az alszél,
S a fölszél, lelked béllete, égbe röpül.
1829-1834
(MÚZSA NE NÉZZ IDE...) |
Múzsa ne nézz ide, itt úrszéket tart az igazság;
Bottal mér igazat, s jajgat az, ki veszen.
1829-1834
CHL |
Régi ruhában jársz, s új szókat mondasz, iróci.
Súgok egyet: vigyázz: béfal a mód-i fiú.
1829-1834
(T) |
Rosz fődért remegél, s lábszáron üttelek,
Majd lábadat féltéd, s jól agyba vertelek.
Csodálkozol miért? nagyon szerettelek.
1829-1834
(HOGY MEG NE SÁNTULNÁL...) |
Hogy meg ne sántulnál, nyakon ütöttelek,
S te meg sem köszönöd? - Csodállak, s megvetlek.
1829-1834
... VÁRY |
Marconglod fejedet s bámulsz, hogy semmire sem mégy?
"Ahol nincs, ne keress" régi s mi drága tanács.
1829-1834
(FÁY ANDRÁSRA) |
Senkit sem bántasz, hogy senki se bántson, azonban 2 Látom, alatt búkálsz, s örömest ha lehetne,
kitérnél 3 Ökreid és szamarid sok jót adnak ki magában, 4 Színjáték haladást kíván, s ez nálad is így
van: 1829-1834 |
ZÓDONYI ÁGNES ÍRÓJÁNAK |
Balga te, a szintől, jobb volna, ha messze maradnál,
Ólomeszed nem bír futni az élet után.
1829-1834
UGYANANNAK |
Történet maga is történik, színre mi szükség
Hurcolnod, tettet vígy oda, vagy takarodj.
1829-1834
DÖBI |
Ólommadár vagy, és röpülni vágynál?
1829-1834
D...G...-RA |
Ködben emelkedtél s a köd nimbusz vala fődnek:
Szállj-le, verőfény van - s hajdani nimbus, oszolj!
1829-1834
(EGY KÖNYVNYOMTATÓRA) |
Könyvnyomóvá lettél, oh drága barátom,
ügyészből, (2) Piszkos az intézet, a műhely régi; de jobb szó. (3) Könyvsatuvá lettél, oh drága barátom,
ügyészből, (4) Intézetté lett a könyvek műhelye? - honnan? (5) Csibekorodban is már jól ösmertelek, (6) Intézet más, azt ország állítja, s nemes cél, 1829-1834 |
(AZ EMBERSZÍV ÖRVÉNYEI) |
Szívörvényeidet jobban mondhatni gödörnek:
Benne dicső elméd fénye temetve vagyon.
1829-1834
KOVACSÓCZY |
Ösmerlek ki, mi vagy, hernyóból pille madár vagy
Ártatlan jószág vagy, de haszontalan is.
1829-1834
(UGROTTÁL; DE AZÉRT...) |
Ugrottál; de azért ne itéld, hogy saskeselyű vagy,
Lábaid nem szárnyak, s pitvarod öble nem Ég.
1829-1834
(GŐTHE-UTÁNZÓ) |
Gőthének szereted magadat mondatni? Legyen hát! 2 Gőthe magából irt, holmit te utána leirtál. 3 Árnyék sem vagy egész, csak lába vagy és feje
már nem, 1829-1834 |
(CZINKÉRE) |
Egy hiba van benned; de igen nagy, Cz...ke barátom: 2 Gőzei közt fejedet főnek gondoltam: azonban 3 Medvét táncoltatsz ősz vénségedre, Bohósdi? 4 Elcsábúlt Irokéz, ha leszen rend gondolatidban? 1829-1834 |
Y ALGEBRA |
Y árva betű, régóta gyanús vagy előttem, 2 A kivonás megvan = kevesebb mint semmi kilenccel. 3 Elsőnek szereted magadat nézetni: mi vadság! 4 Tán visszájáról vagy az első; sánta vagy ott is, 5 Annyi esésid után nyughatnál végre, de nem tudsz, 6 Nem bántlak többé, csak ez egy kérdésre felelj
meg: 1829-1834 |
KOLMÁR |
Kolmár, súgok egyet; de ne mondd meg senkinek: a
nyelv 2 Pénzedet elviheted, kifizettek, hogy soha nyelvünk 1829-1834 |
(FELPÉNZELT ERDÉLY...) |
Felpénzelt Erdély s nem szolgálsz érte; te ment vagy
Szándékod régen volna; de nincsen erőd.
1829-1834
(TERHES) |
Terhes, meg voltál terhelve; de már kiürültél,
Mennykövid elhulltak, s most magad omlol alá.
1829-1834
... VARDYNAK |
Vardy te, két dolgot bámúlok rajtad erősen, 2 Irt szavaid, mint a mondottuk zagyva beszédek, 1829-1834 |
Y |
Holt betüket szaporítsz magad élő ép betű: mondd el
Oly sok idétlent hogy szülhet egy édesanya.
1829-1834
A "KÜLÖNC" FORDÍTÓJÁNAK |
Mimili
Honnom, a hálátlan rég sírba taszíta, s nyugodtam,
Mért fordítál meg, balga te, szörnyü magyar?
1829-1834
(POSZESZTI) |
Legjobb költőnek méltán mondhatni Poszesztit.
Ő hétszámra, ha kell, meg sem akadva hazud.
1829-1834
CALIBÁN. FELELET |
Calibán
Tisztelj csak titkon: nyilván ha teended, irígyek
Kelnek föl, s szivemet megkeseríti dühök.
Felelet
Félsz Calibán, hogy majd fölkelnek irígyeid? Egy
sincs: 2 Vagy tán gondolnád, hogy van mit irígyleni rajtad? 3 Lelki tehetséged, véled, hogy volna? Gonoszra 4 Úgyde talán híred méltó, hogy irígye
szülessék? 5 És neved? Oh attól jött marhadög árva hazánkra, 6 S így mindössze MAGAD vagy irígylés tárgya? ha
volnál, 7 "Hah hát szánakodó sem fog síromra
borulni?" 1829-1834 |
(TÁRNOK) |
Kecske lovat hajtál, s magadon jöttél ide, Tárnok.
Tűrünk, szökdelhetsz; tétova, csak ne mekegj.
1829-1834
(ASPÁZIA) |
Jókor elért a sors, gyönyörű Aspázia, téged,
Halni mernél önként, s az felakaszta előbb.
1829-1834
(GÖDÖR JÓZSEF) |
Élve halál vagy már gödrök szörnyebbike,
József, 2 Mese, mese, mi az? tégy hozzá, kisebb lesz, 3 Felszedted Helicon szemetét, nagy száju gödör te, 1829-1834 |
(ÖKLELGETSZ, BOCIKÁM...) |
Öklelgetsz, bocikám, kis tülköd hány napi valljon?
"Szarvam előbb született, mint magam, olyan öreg."
1829-1834
(A BUTASÁG NEKED...) |
A butaság neked oh széljós, felséges ajándék,
Ön - nem - tudva botolsz, s ütve nem érzesz ütést.
1829-1834
(JÓ ÜTI-KOS LENNÉL...) |
Jó üti-kos lennél, van hozzá szarvad elég nagy,
Kedved szinte nagyobb, - nagy baj, hogy agg ürü vagy.
1829-1834
(BOTLOL, SZÜRKE...) |
Botlol, szürke, ne tudd, üt gazdád érte, ne érezd,
Mindenből kisegít örököd - a butaság.
1829-1834
(SZÓKÖNYV-ÍRÓ) |
Váraszendítő, te harangok gyáva huzója, 2 Cukmist, és mismást keverél a honni szavakhoz, 1829-1834 |
KENYÉRMEZEI DIADAL IRÓJÁNAK |
Bors, ha Kenyérmezejére botolsz, s még kedves az
élet: 2 Mint bizonyos dolgot, látom szép végedet, oh bors, 3 Embereid, mint a fűszál, elhullnak a harcon, 1829-1834 |
(EDVI) |
Edvi, komor sanyarú múzsád jobb volna bagolynak,
Már régóta huhog, s senki sem áldja szovát.
1829-1834
PÖRKEZDŐ |
Híres nagy pörnek te valál kezdője, Holéczy.
Tudnillik: magas a tölgyfa, s te makkja valál.
1829-1834
(FOJNI) |
Fojni Fehérvárról hírdettél, földi, egy
írást,
Hadd folyjon, ha mocs-ár, sárvizetekbe való.
1829-1834
TÜNDÉRVÖLGY |
Ilyen verseket a nem igen bölcs kántor is irhat:
Nem mindig jobb a régi, ha zrínyies is.
1829-1834
(KIS SAMU) |
Nagy ajtón Kis Samu megy a palotába,
Egy rozzant bőgőben megbotlik a lába,
Nagyot jajdúl hozzá, s kész a magyar ének.
Szabadság istene Árpád nemzetének.
1829-1834
VÁSÁRHELYI |
Magadat nem érted, s mások értenének?
Semmi! ezért tetszél egy öreg müvésznek.
1829-1834
MÁRÉ VÁRA |
Máré vára, dagadsz, szólj, ily iszonyúra mi pöffeszt?
"A tengernyi pityer s a zivatarnyi sohaj."
1829-1834
(HÁT TE DEÁKÚL IRSZ...) |
Hát te deákúl irsz, Cicero szolgája, s dicsekszel,
Hogy híretlenből hirre viszed honodat?
Nem te vagy a kezdő, már jobban, s mennyi! matyó szólt:
Rajtad, olajt vesztett a haza, - kába madár.
1829-1834
HÍRES MAGYAR - NÉMET KÖLTŐ |
Merre van a te hazád, vendég szózatnak irója?
Kedves-e áldozatod és kik az isteneid?
Bujdosol és nem fogsz, boldogtalan, érni hazába;
Akit imádsz bálvány, füstbe megy áldozatod.
1829-1834
(THEWREWK VIRÁGRÓL) |
"Van neked is hydrád" így szólsz
hizelegve Virághoz. 2 Hogy mered a tisztes nyelvhőst illetni, Virágot? 1829-1834 |
SALAMON |
Egy Salamont irtál, s kettő lett végre belőle, 2 Mint a jó öregek, játszíni személyeid, olyak: 1829-1834 |
(MÉG IFJÚT, S SZABADOT...) |
Még ifjút, s szabadot szeretett egy furcsa leányka,
Muzsád volt, s amit súg vala, kedvemelő,
Most pör gondja sötétít el, s a furcsa leányka
Futva fut, oh Verbőcz közkatonája, tüled.
1829-1834
CALIBÁN A FESTETŐ |
Mint urat és szolgát egyiránt beköp a csunya
légyfi, 2 Festettél, most majd én foglak festeni: ülj meg. 1829-1834 |
GONDOLATOK A NAP ALATT |
"Gondolat a nap alatt" munkádnak címe. - Ne
tréfálj.
Bujj pad alá vele, s lesz gondolat a pad alatt.
1829-1834
BÚSTELEKYRE |
Hát te magadka vagy itt illat s szín nélkül az ormon?
Hervadj el, nem kér senki is, árva virág!
1829-1834
HANDABASA |
Handabasa (A magyar gazdasszony Thewrewkhez:) Étellel kínálsz, s azt mondod: jó nyavalyásnak. 2 Költőt gondoltam benned lappangni: azonban 3 Elméd elrontád sok idétlen gondolatokkal: 4 Vaj nagyon eltévedt, aki téged monda baromnak, 1829-1834 |
(EBIHAL) |
Hal nem vagy, lábaid vannak, nem béka is: a fark
Mást mutat, oh ebihal! úgy-e hogy az vagy? ugass.
1829-1834
(CSÉPLŐ) |
Cséplő, csépelhetsz; de ha meggyujt lángja dühömnek,
Lelkedet, a k... át megsütöm: óva mozogj.
1829-1834
Y |
Pört vesztél magyarúl, most kárálsz benne
deákúl (2) Hát külföldre szaladsz s ott koldúlsz végre
deákul 1829-1834 |
HANDABASÁK |
Handabasát neki a nyavalyásnak: régi betegség
Bántja fejét, s gyomrát, vess neki handabasát!
Handabasát neki, hogy zavaros feje ostobaságtól,
S hogy szive megromlott, adj neki handabasát!
Handabasát neki hogy mérgében szinte megőrűl,
Hogy nem tud, bár kész, ártani: handabasát!
Handabasát neki hogy nem szégyenl verseket írni.
S hogy cudarok minden versei: handabasát!
Handabasát neki, hogy minden jámborra haragszik,
S hogy minden rosznak pártosa: handabasát!
Handabasát neki, hogy némuljon örökre s a szégyen
Ölje meg őt s minden bűneit, handabasát.
1829-1834
(MAGYAR KÖLTŐK) |
Firkáltunk, bár senki magát nem törte nevünkért,
S váratlan belepénk verssel az ősi hazát.
Pénzen vett szerelem gyönyörünk most s pénzen adott bor,
S árához képest ez fanyar, az keserű.
Tudnillik szűken fizetett a nemzeti múzsa:
Oh kétségbeesés, hol marad a te torod?
1829-1834
AJÁNDÉKOK SZEMERE PÁLNAK |
Muzárion. Új folyam. I. füz. 411-461.
Amin rég vajudál, nagy kín közt végre kinyögted,
Szíved alatt hordott szófia gyermekedet;
Béna, vak, és koldús minden tagjára szegényke;
De te örülsz, neked ő szép, deli, mert a tiéd.
Muzárion loco citato
Zűr vala gondolatod, de leírtad s mely csoda! most már
Benne külön látunk: szárazat és vizeket.
Hová tavasz, te szép korunk vezére...?
Megfoganál, dagadott a bérc s már szinte nevettünk,
Cirmos egér, rajtad, s árva te! - benn rekedél.
Megint Muzárion
Muzárion magtár, nyelvünk magtára, de benne
Búza, vadóc, konkoly, gyér sürü rosta alatt!
Értetlen kasznár! minek a gazt hordani tárba?
Tisztát gyüjts csak, amazt szórd ki, szemétre való.
Az ostor beszél
Most ez elég, vedd jó néven, ha megostorozálak;
Elkoptam, de nyelem megmarad, óva örülj.
Sz...P...K
Élnél vagy halnál, jó volna; de közbe szorultál,
S most tested teng még: lelked örökre kihalt.
1829-1834
B...... PÁLNAK |
A balkéz embert szokták volt híni balognak, 2 Felfúttad magadat s dudaszóval járod az útcát, 3 Nem keserű galacsot, porló tejcukrot ajánlok 1829-1834 |
TÍZCSAPÁS IRÓJÁNAK |
És te csapást költél? te csapás magad, a legerősbik,
Melyet nemzetnek küld boszujában az ég.
Itt pénzért a hiút, ott ingyen fested a jámbort,
S képe helyett eladod, bűn katonája, magát.
Végre pedig - könyörülj Musák szent istene - verselsz!
S rettentő roszak versid - o mennyi csapás!
1829-1834
UGYANANNAK |
Sáska, legyek bánták, szunyogoknak serge, sötétség
A Farahó népét s békahad, éji gyilok;
Sáska, legyek, s a többi veszély, éjfélnyi sötétség
Vagy te az országon csak magad ennyi csapás.
Menjetek, ah, valamerre lehet, költözni, zsidónép!
Csak vigye tőlünk e szörnyet el angyalotok.
1829-1834
RUMYNAK |
Mit tótúl gondolsz, elmondasz konyhadiákúl,
Rosz német nyelven végre lenyomtatod azt:
Tartson meg tova is bölcs szándékodban Apollon,
Tőled egy új Bábelt várhat az emberi nem.
1829-1834
A HONTALANNAK |
Még egyszer te nekünk nem kellesz, nagy nevü író,
Nem vagy az isteneké, nem vagy az embereké;
Embereké nem, mert nincs honnod semmi hazában:
Isteneké nem, mert két szivü, két hitü vagy.
1829-1834
CSAPLOVICSNAK |
Gázoltál szent hamvain a nemes éltü VIRÁGNAK,
S nagy szavait törpén, törpe, hazudtad elénk.
Élni fogandsz, de gyalázatodúl, a lelkes öreggel;
Tiszta virág volt ő, s ronda te, pókja levél.
1829-1834
SZEPYRE |
Elhajlál s a hazát kész volt megsérteni nyelved,
Mellyel imént buzgó s jó akarója valál.
Várd el díjaidat! keserűn fogsz érte lakolni:
Főpap az ember előtt, ember az isten előtt.
1829-1834
PAPP GYÖTRELME |
Hagyjátok színjátékot firkálni az embert, 2 Viszhangot bámulsz? ne csodáld, még a kutyabőr is 1829-1834 |
T......Y |
Mikre nem ád isten költőnek semmi hatalmat?
Pénzre s ha bőven van, józanon élni vele.
Ezt te tudod, s mégis kinevetsz, ha jogunkra vigyázok,
Fát vágsz, jó lélek, ten kicsi fészked alatt.
1829-1834
ÉLET, UDVARDYTÓL |
Sok jó van benned, ki tagadná? sok vagyon új is:
Ám koszorúd nem tölgy, petrezselemke-füzér.
Bámulsz? jól érts meg: Munkádban mind ami új, rosz,
S mind ami jó, másé, és csak orozva tiéd.
1829-1834