Szívkatéterezés

A szív keringését biztosító koszorúerek láthatóvá tétele óriási fejlődést jelentett a kardiológiában. A módszer kidolgozója, Forssman, később Nobel-díjat kapott. Az eljárás azon alapszik, hogy a verőerek összefüggő hálózatot alkotnak, és ha valahol bejutunk a rendszerbe, akkor a katéter - fájdalom nélkül - eljuttatható bármely szerv vérellátását biztosító verőérig.

Ha az érbe röntgenárnyékot adó anyagot fecskendezünk, akkor pontosan megállapítható az éren lévő szűkület vagy elzáródás helye és kiterjedése. A főverőéren keresztül bejuthatunk a bal kamrába, vizsgálhatjuk a billentyűk működését is.

A gyakorlatban a szívkatéteres vizsgálatra éhgyomorra kerül sor, de a szívre ható gyógyszerek bevétele szükséges.

Steril körülmények között - helyi érzéstelenítésben egy vastagabb injekciós tűn keresztül egy vékony katétert juttatunk leggyakrabban a comb, ritkábban a kéz egyik artériájába. Az érrendszerbe juttatott katétert a szívig vezetjük, ami a betegnek fájdalmat nem okoz.

A szív vizsgálni kívánt részeibe - legtöbbször a koszorúerekbe - kontrasztanyagot juttatunk. A kontrasztanyagnak a szervezetbe jutása enyhe melegséget, esetleg hányingert okozhat. A szívkatéterezés után azon artériát, ahol a katétert az érrendszerbe juttattuk, nyomókötéssel látjuk el, emiatt 24 óráig a betegnek feküdnie kell. Fontos a bő folyadékfogyasztás, amely kivédi a szervezetbe juttatott kontrasztanyag kellemetlen mellékhatásait.