• szabadidőcipő: puha (bőr vagy textil) felsőrészű, hajlékony, könnyű  félcipő, amelyet nyaralás, hétvégi pihenés során használnak.

  • szabás: felsőrész- és bélésalkatrészek kivágásának, alapanyagok darabolásának művelete. Végezhető manuálisan,  szabászkéssel vagy géppel  kiütőkéssel. A természetes bőranyagok csak egy, a bőrhelyettesítők több rétegben is szabhatók.

  • szabásminta: a kivágandó lábbeli alkatrészeinek megfelelő alakú és nagyságú, kartonból készült  mintája, amely az összes szükséges ráhagyást (pl.  alálapoláshoz ) tartalmazza. Ennek menetén végzik a kézi szabást, ill. ennek alapján hajlítást meg a  kiütőkést.

  • szabásrendszer: az anyagok darabolásakor a lábbeli alkatrészek kivágásának előírt sorrendje. A paralelogramma-rendszerben a  paralelogramma ötös szabályát követik, táblásáruknál és terítékeknél. A kis- és ipari szabásrendszerben az egy párhoz tartozó jobb-, ballábas alkatrészeket a gerincvonalra szimmetrikusan vágják ki. A váltakozó irányú szabásrendszert gépi szabás esetében alkalmazzák: az egyik hátsó lábtól a gerincvonalra merőleges irányban haladnak, majd az anyag túlsó széléhez érve ellenkező irányban folytatják a következő sor kivágásával stb. Ismeretes még a  vágástársítás, a soros és a szög alatti elrendezés.

  • szabászat: a cipőgyár azon üzemrésze, ahol a  szabást végzik.

  • szabászkés: rövid pengéjű, igen éles, kézi a  szabáshoz használt szerszám.

  • szabásztőke:  tőke.

  • szabvány: valamely termék megkívánt tulajdonságainak, vizsgálati módszereinek írásban foglalt és közzétett előírása. A szabvány hatálya a kibocsátó szerv hatáskörétől függ. Az országos szabvány kidolgozása és életbeléptetése a Magyar Szabványügyi Hivatal feladata. Ezek az MSZ (1957. előtt MNOSZ) jelzésű szabványok. Az illetékes minisztérium - a bőr- és a cipőipar esetében a Könnyűipari Minisztérium - is adhat ki szabványt. Ezek jele: KIP MSZ. Vállalati szabványokat egyes gyárak adhatnak ki. Így pl. a Budapesti Bőripari Vállalat szabványjele: BBSZ, a Pécsi Bőrgyáré: BPSZ, a Simontornyai Bőrgyáré: BSSZ. A vizsgálati szabványok nagy részét a bőr- és cipőipari KGST szabványokból vettük át. A nemzetközi ISO szabványok ajánlásait rendszeresen tárgyaljuk, és egységes kialakítását észrevételeinkkel is segítjük.

  • szaffián:  szattyán.

  • szakadási hossz:  cérna vagy  fonal azon hosszúsága, amelynél az saját súlya alatt elszakad. A  szakítóerő és a cérnafinomsági szám alapján számítják ki. A cérna egyik legfontosabb szilárdsági mutatója.

  • szakítóerő: a szabványban meghatározott alakú és méretű próbatest elszakításához szükséges erő. Textilanyagok és műbőrök szilárdságának mérőszáma - egységnyi szélességre számítva.

  • szakítási szilárdság:  laboratóriumi bőrvizsgálatok.

  • szalagkéses hasítógép: a felsőrész-alkatrészek vastagságának egyenlítésére vagy csökkentésére alkalmas berendezés. A hasítandó alkatrészt két henger viszi a nagy sebességgel mozgó szalagkésnek. Az alkatrész által végzett főmozgás sebessége merőleges a szalagkés által végzett mellékmozgás jóval nagyobb sebességére. Ennek eredményeként a metszés szöge lényegesen kisebb lesz, mint a szalagkés élszöge. A színréteg vastagsága a felső (sima) henger tengelyének helyzetével századmilliméteres pontossággal szabályozható. Az ismertebb típusokat a Fortuna és az USM cég gyártja.

  • Szalagkéses hasítógép
    1-asztal, 2-alkatrész, 3-továbbítóhenger, 4-szalagkés, 5-vezető, 6-támasztó

  • szandál: lyukasztásokkal díszített, a talp kerületén nem mindenhol zárt, többnyire pántokból összeállított felsőrészű, könnyű, szellős nyári viselet  lábbeli.

  • szaru: magasabb rendű gerincesek bőrének felső rétegét és függelékeit (szőr, karom, köröm, szarv stb.) alkotó szívós, rugalmas, de szilárd anyag. Fő alkotórésze a  keratin.

  • szattyánbőr: a valódi szattyán  növényi cserzésű (főleg. szömörce és műcserzőanyag) kecskebőr. Mindenféle színre festik  kollódiumos vagy  kazeines kikészítéssel. A kecskebőr szép  barkaképét  barkázással még kiemelik. Ma főleg táska- és könyvkötőbőrnek, régebben finom  lábbeli felsőbőrnek is használták. Juhbőrből készült a kevésbé értékes ún. közönséges szattyán (tót szattyán), ez főleg bélésárú, ill. papucsbőr. Szattyán kutyabőrből is készülhet.

  • számtani nagyságsorozat: olyan  nagyságsorozat, amelynek szomszédos nagyságszámai jellemző méreteinek különbségei az egész sorozaton belül állandók.

  • szár: a lábbeli  felsőrészének az alsószárat, ill. a sarokrészt takaró, külső alkatrésze vagy részegysége.

  • száras cipő:  magas szárú cipő.

  • száraz bőr:  szárítással konzervált bőr.

  • száraz cserzés: rövid flottában, kevés vízzel végzett  cserzés.

  • száraz ragasztó: olyan  ragasztóanyag, amelynek kötőanyaga az oldószer elpárolgása után is tapadóképes (pl.  gumicement,  Palmatex).

  • száraz súly:  szárítással konzervált nyersbőr mért súlya.

  • szárbélés: a  szárat belülről borító, bőrből, műbőrből, szőrméből vagy textilből készült alkatrész.

  • szárbőség:

    1. a  magas szárú cipő vagy a  csizma szárzáróvonalának hosszúsága.

    2. a  szármagasságnak megfelelő helyen az alsószáron mért kerületi méret.

  • szárítás:

    1. nyersbőr konzerválási módszer, elsősorban meleg éghajlatú országokban. A szárítást a bőröket földre terítve vagy rámára feszítve végzik.

    2.  bőrgyártás egyik művelete, amikor a folyadékokkal kezelt bőrt megszárítják. Számos kiviteli módja van.

      1. rúdon szárítás vagy akasztás, amikor is a bőrt rudakra akasztva szárítják meg. Ez a legrégebbi, leggazdaságtalanabb módszer, de a legjobb minőségű bőrt eredményezi.

      2. ragasztásos szárítás: a bőröket lapokra (rendszerint üveglapra) ragasztják, majd szárítóalagútba tolva szárítják, a száraz bőrt a lapokról lehúzzák. A leggazdaságosabb megoldás, mert száradáskor a bőr nem zsugorodhat - tehát területe nem csökken (a felület 6-8%-kal nagyobb lesz, mint rúdon szárítás esetén)

      3. vákuumszárítás: a bőröket forró acéllapra fektetik, és egy haranggal letakarva, a levegőt kiszivattyúzzák. A ragasztásos szárításnál kisebb felületet, keményedő bőrt ad, de a bőrfelület nem lesz ragasztófoltos.

  • szármagasság: a  szárnak az  élvonaltól a  szárzáróvonalig a boka vonalában a  járósíkra merőlegesen mért magassága. Magas szárú cipők és csizmák jellemző mérete.

  • szárnyas orrboríték: olyan  orrboríték, amelynek külső és belső oldali része a bütyökrészig ér (esetleg el is fedi azt).

  • szárzáróvonal: a  szár felső határvonala.

  • szegek: a cipő  alsórészének összeszerelésekor alkalmazott  összeerősítő elem. Anyaga lehet fa és fém. Részei: szegfej, nyél (szár) és hegy. A különösen hegyes fémszegeket  teksznek nevezzük. Számozásuk az átmérő és a hossz arányát mutatja: pl. a 14/16-os szeg szárárait átmérője 1,4 mm, hosszúsága 16 mm.

  • szeges gyártási eljárás: nehéz  cipők és  csizmák készítésénél alkalmazott technológia. A felsőrész  bedolgozási többletét szegekkel ( teksszel) erősítik a  foglalótalpbéléshez, majd a  talpat szintén szegekkel erősítik a foglalótalpbéléshez úgy, hogy a szegek átmenjenek a bedolgozási többleten is. Faszeget használva  összeerősítő elemül, a  faszeges gyártási eljáráshoz jutunk. Régebben fémcsavarokat is használtak a talp felerősítéséhez (csavarozott gyártási eljárás).

  • szegés: felsőrész-alkatrészek szélének szalaggal ( francia szegés,  olasz szegés) vagy bélésnek a színalkatrész szélével ( áthajtásos szegés) való bevonása.

  • szegszedés: a  fára foglalást követő művelet, amelynek során a talphelyről eltávolítják a felesleges szegeket, kapcsokat, huzalokat.

  • szelíd bőr: nyersbőrkereskedelmi forgatom. Istállózással, belterjes tenyészetben nevelt állatok bőrei.

  • szemianilines:  anilines bőr.

  • szemikrombőr: (félig-krómosbőr) mindazok a bőrök, amelyeket előbb  növényi cserzéssel csereznek, majd  krómos cserzéssel utáncsereznek. Ha a krómos cserzést követi növényi cserzés, krómkombinált cserzésről beszélnek. A gyakorlatban sokszor keverik ezeket az elnevezéseket.

  • szemölcsréteg:  bőr.

  • szélbehajtás: a felsőrészek szélének megmunkálási művelete. Az élezett szélt az élezési szélesség felénél visszahajtják és ragasztással rögzítik. Kézzel vagy géppel ( szélbehajtógép) végezhető művelet.

  • szélbehajtógép: a  szélbehajtás műveletéhez alkalmazott gép. Munkavégző szervei az ütköző-, a leszorítótalp, a továbbgörgő, a kúposgörgő, a bevágókés, vasaló és a kalapács. A régebbi típusok csak a  szélerősítő szalagot vezették fel, az újabbak maguk adagolják az  ömledékragasztót is.


  • Szélbehajtó gép
    1-kúpos görgő, 2-leszorítókar, 3-kés, 4-reszelő,
    5-vasaló, 6-kalapács, 7-továbbítógörgő, 8-ütköző

  • szélbehasítógép: a felsőrészalkatrészek  behasításához alkalmazott gép. Munkavégző szervei: az anyagtovábbító kúp, az ütköző, a leszorító és a körkés A  duó lastic eljáráshoz (használják).

  • szélerősítő szalag: sávolykötésű pamutszalag, 3-6 mm szélességben gyártják. Különösen  félcipők  szárzáróvonalának  kierősítésére használják.

  • szélezés:  élezés.

  • szélégetés: a  nyitott élű szélkiképzés bőranyagokon alkalmazható változata. A felsőrész-alkatrész élezett szélének húsoldalát izzó fémszálon vezetik végig, mire az visszapördül. Olcsó lábbeliket gyártanak így.

  • szélhulladék: a  szabásnál,  csákózásnál a feldolgozott anyagok kerülete mentén keletkező  hulladék.

  • szélkiképzés: a felsőrész-alkatrészek kerületének megmunkálása, ill. annak eredménye ( szélbehajtás,  szegés,  nyitott élű szélkiképzés).

  • szémisbőr: (irhás bőr):  szémiscserzéssel készült, textilszerűen puha, natúr színében sárgás színű bőr. Miután a  barkaréteg a szémiscserzéssel nem lesz puha, azt előzetesen eltávolítják a bőrről.

  • szémiscserzés: halzsírral végzett cserzés. A  pőrét halzsírral itatják át, majd felakasztva a halzsírt oxidálják, miközben a halzsírból a zsírsavak oxidációja folytán telített (formaldehid, glioxal) és telítetlen (akrolein) aldehidek keletkeznek. A felesleges halzsírt a bőrből szódás vízzel kimossák. Szokásos a pőrét a zsírcserzés előtt formadelhiddel előcserezni.

  • szétdörzsölés: az  összevarrást követő széthajtás után a varrat vonalának nyomás alatti megmunkálása.

  • széttűzés:  szétvarrás.

  • szétvarrás: az  összevarrás után alkalmazható művelet. A  szétdörzsölés után egy szalagot ragasztanak a varrat vonalára, majd annak mindkét szélét levarrják.

  • szíjazatbőr: statisztikai fogalom.
    Eszerint:

    1. puha szíjazatbőrök:

      1. labdabőr krupon,

      2. háthasítás labda,

      3. munkavédelmi szín- és hasítékbőr,

      4. pisztolytáska nyak.

    2. kemény szíjazatbőrök:

      1. húzóbőr,

      2. blankbőr,

      3. övbőr.

  • színbőr:  barkaréteges bőr.  Hasítás esetén tehát az a bőr, amelyiken a barka (a bőr színe) marad.

  • színelés: a  meszezés után végzett bőrgyártási mechanikai művelet, amikor is a  pőre  barkarétegéből tompa késekkel kinyomják a még bent maradt szőrmaradványokat, bőrpigmenteket ("grundot").

  • színezékek: olyan színes vegyületek, amelyek színezéskor ( festés) felhúznak a rostokra. Természetes színezékek (pl. hematin, brazillin stb.) ma már alig használatosak. Mesterségesen mintegy 3000-félét ipari méretekben is előállítanak, ezeket az első alapanyag után  anilinfestékeknek is nevezik. Gyakorlati felhasználásuk szerint feloszthatók:

    1. bázisos színezékek, amelyek bázisos csoportot tartalmazó, oldatban pozitív töltésű vegyületek.

    2. savas színezékek, elsősorban szulfosavak nátriumsói.

    3. szubsztantív vagy direkt színezékek, a savas színezékekhez hasonló felépítésűek, de molekulasúlyuk és kötődőképességük nagyobb.

    4. pácszínezékek, fémpáccal oldhatatlan komplex vegyületeket hoznak létre.

    5. szálon fejlesztett színezékek. Ide tartoznak azok, amelyeknél a naftolozott roston diazoniumvegyülettel való kapcsolással "hívják elő" a színt és az oxidációs színezékek.

    6. kénes színezékek.

    7. csávaszínezékek.

    8. diszperziós színezékek.

    9. reaktív színezékek, ezek a rosttal kémiai kötődésbe lépnek és ezért kötődésük igen jó

  • színezés:  festés.

  • színhibák: olyan károsodások, amelyek a kikészített bőrfelületén (általában a  barkaoldalon) láthatók, és a bőr értékét csökkentik. Ezek vagy az élő állaton keletkeznek (karcolás, erek rajzolata, csípések stb.), vagy a  nyersbőr kezelése során (rothadások, nyúzási hibák stb.), vagy a gyártás során (gyűrődések, lehorzsolódások stb.).

  • színoldal: a bőrnek az az oldala, amelyen a  barka van, vagy az az oldal, amely a barka felé volt.

  • szintetikus cérnák: poliamid, poliészter alapú cérnák. Nagy szilárdságúak, vegyszerállók, viszonylag nagy nyúlásúak, de hőérzékenyek.  Felsőrészek és  alsórészek összeerősítésére egyaránt alkalmasak.

  • szintetikus felsőbőr: bőrszerű tulajdonságú (vízgőzáteresztő képességű) puhabőr-helyettesítő  műbőr. Hordozó nélkül (pl. Porvair), valamint szövött, hurkolt és nem-szőtt hordozóréteggel készítik.

  • színvelúr:  színbőrből készült  velúrbőr.

  • szivacsgumi: üreges szerkezetű, a levegőt és folyadékot egyaránt átengedő, igen könnyű gumianyag. Lemezek formájában kerül forgalomba.  Papucsok  talpaként,  betétként használják fel.

  • szlip technológia:  kaliforniai gyártási eljárás.

  • szortírozás:  minőségi osztályozás.

  • szórás: folyadékoknak porlasztással való felvitele a felületre.

  • szöges cipők: a  futó- és  ugrócipők gyűjtőneve.

  • szögrendszer: a cipőfelsőrészek tervezésénél korábban alkalmazott, a jellemző méretek helyzetét tapasztalati adatokkal (szögekkel) megadó szerkesztési eljárás.

  • szőr: az emlős állatok jellemző, szál alakú  szaruból álló bőrfüggeléke. A szőr kiemelkedő részét szőrszálnak (scapus pili), a mélybe nyúló részét pedig szőrgyökérnek (radix pili) nevezzük. Ez belenyúlik az irhába a papilláris réteg aljáig ( bőr), kivételes esetben pedig a hájashártyába is, ebben az esetben a szőr eltávolítása után ( bőrgyártás) a bőr lyukacsossá válik (sertésbőr). A legtöbb szőr nem nő állandóan, egy idő múlva kihull és helyét új foglalja el. Ez a váltás vagy folyamatos, vagy évszakok hatására következik be. A fiatal (juvenilis) szőr ellenállóbb a szőrtelenítés vegyszereinek ( bőrgyártás), ezért néha problémát okoz az apró szőrök (alapszőr) visszamaradása.

  • szőrlazítás:  meszezés.

  • szőrme: emlős állatok bőre, amely a szőrtakaró megóvásával végzett natúr kikészítés után elsősorban hőszigetel, és ezért  bélésanyag céljaira alkalmas. Ide tartoznak a közönséges juhszőrmék, a nyúl-, macskaszőrme stb. Az utóbbi években cipőbélés céljaira gyakran alkalmaznak  műszőrmét. A nemesített szőrmék vegyi (festés) és mechanikai műveletek után olcsóbb áron kapható esztétikus ruházati termékek. Ilyenek pl. a juhbőrből készült igen mutatós és tartós Pannofix vagy az ún. "irha" szőrme, amelynek színoldala a bőr velúrozott húsoldala, belső oldala pedig a - gyakran fantáziaszínekre festett - szőrtakaró. Ebből igen tetszetős és meleg téli csizma is készülhet. A nemes szőrmék - amelyek ritkaságuk miatt drágák - cipőipari célra nem használatosak (pl. vidra, nerc, hód, hermelin).
    A szőrme nemes voltát meghatározó tényezők: hőszigetelő képesség, szépség, tartósság, divatosság, az állat ritkasága.

  • szőrmentő meszezés:  meszezés.

  • szőrtelenítés:  meszezés.

  • szövetanyagok: természetes, regenerált és szintetikus szálasanyagokból szövési technológiával előállított, a cipőiparban speciális  felsőrészek,  bélések és  közbélések céljára felhasznált alapanyagok.

  • szövés nélküli hordozós műbőr: nemezelt vagy más homogén szerkezetű (nem szőtt és nem hurkolt)  hordozóréteggel gyártott  műbőr.

  • szövés nélküli textilbélés: nemezéssel,  kaucsuk vagy műanyag hozzáadásával készült anyag.  Bélés,  közbélés,  fedőtalpbélés céljára egyaránt alkalmas.

  • szövött hordozós műbőr: szövéssel előállított  hordozóréteggel gyártott  műbőr.

  • szurok: viaszból, gyantából, lanolinból, esetleg paraffinból vagy faggyúból készült, szobahőmérsékleten szilárd, termoplasztikus anyag. A talpvarrás, és  rámázás műveleténél a cérna impregnálásához használják, ennek eredményeként növekszik a varrat szilárdsága, vízállósága és tartóssága.