DR. TÖRZSÖK ÉVA

Az osztrák agrárgazdaság csatlakozási tapasztalatai


Az osztrák mezőgazdaság felkészülése az EU csatlakozásra

Ausztria 1989-ben küldte el csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez. A csatlakozás időpontjáig (1995. január 1.) csaknem hat év állt az osztrák mezőgazdaság rendelkezésére, hogy elfogadja az elfogadhatatlant: a mezőgazdasági termelők piaci védettségének megszűnését, a mesterségesen magasan tartott mezőgazdasági termelői árak drasztikus csökkenését.

A félévtizedes "EU elfogadási folyamat" több szakaszból állt. A folyamat kezdetén, 1989-ben még az osztrák parasztok mintegy 90%-a ellenezte az ország EU csatlakozását, s mire 1994 júniusában a vonatkozó népszavazásra sor került, az ország lakossága 80%-os részvétellel, 66,4%-os igennel voksolt az integráció mellett. Az igennel szavazók között szépszámmal voltak mezőgazdasági termelők is, akiket a hosszú meggyőzési folyamatban végül az 1994 júniusában megkötött ún. Európa megállapodás (közismert nevén a 40 md-os csomag) bírt rá EU ellenes magatartásuk megváltoztatására.

A csatlakozásra felkészülés időszakában igen alapos helyzetfeltáró, elemző tanulmányok készültek az osztrák mezőgazdaság jövőjéről. Arról, hogy mi várható, ha Ausztria csatlakozik az Európai Unióhoz, s mi, ha ott kívülálló marad (még ha tagja is az Európai Gazdasági Térségnek), ámde neki is végre kellett hajtania a GATT Uruguay-i forduló megállapodásait. Szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy utóbbi esetben rosszabbul jár az osztrák agrárgazdaság, hiszen kívülálló marad a belső piacon annak minden hátrányával, miközben mezőgazdasági termelői árai az uruguay-i forduló megállapodásainak végrehajtása miatt amúgy is csökkentek, s egy következő WTO fordulón a világ mezőgazdaságának globális kérdéseiben érdekeit is egyedül kell megvédenie. Az ésszerűség azt kívánta, hogy a kisebbik rosszat válasszák.

Az 1993 februárjában megkezdődött csatlakozási tárgyalásokon, - amelyek egy évig tartottak - a népes osztrák delegáció szakértői között mindvégig ott voltak a mezőgazdasági kamarák szakértői (illetve képviseletükben a kilenc tartományi mezőgazdasági kamarai elnök és a Raiffeisen szövetkezetek szövetsége elnökéből álló elnökök konferenciája - Präsidentenkonferenz der Landwirtschaftskammern Österreichs - szakértői). A tárgyalások menetközbeni eredményeiről és az akadályokról így a parasztság folyamatosan értesült, az egész agrártársadalom közös ügyévé téve ezzel a csatlakozási tárgyalások felelősségét és sikereit.

Állampolgári és fogyasztói minőségükben pedig az osztrák parasztságba is nap mint nap azt sulykolta a média, - a kormány igen hatásos EU kommunikációja révén -, hogy az EU csatlakozással együtt megérkeznek az alacsonyabb "EU árak", amelyek az osztrák családokban havonta átlagosan akár ezer schillinges megtakarítást is eredményezhetnek. (A túl jól sikerült kommunikációs stratégia utóbb visszaütött, az "Ederer Tausender" - az EU kampányt irányító államtitkárasszony nevéhez kötődően ígért feltételezett fogyasztói megtakarítás - a csatlakozást követően valós megtakarításként nem jelentkezett, az alacsonyabb "EU árak" vontatottan, döcögve vagy egyáltalán nem érkeztek).

A legközvetlenebb, legkonkrétabb és leghatásosabb rábeszélő eszköz azonban az Európai Megállapodás volt. Ismerve már az 1994 március elején lezárult csatlakozási tárgyalások eredményeit, az agrárképviseletek egyfajta ultimátumot állítottak a társadalom más rétegeit képviselő szociális partnerek és a koalíciós kormány elé. Elérték, hogy külön megállapodásban rögzítésre kerüljenek azok a jogcímek, azok az összegek és forrásaik, amelyekkel kompenzálhatók lesznek az osztrák parasztság számára az EU csatlakozással elkerülhetetlenül jelentkező negatívumok. (Az EU tagság első öt évére különböző jogcímen 40 md-os kompenzációs csomag készült, a finanszírozási terheket 60:40 arányban megosztva a szövetségi kormány és a tartományok között.) Törvénymódosítással pedig azt is elérték, hogy a társadalmi partnerek - közöttük a mezőgazdasági kamarák is - a csatlakozást követően is beleszólhassanak az EU döntéshozatali folyamatba, ha áttételesen is.

Csatlakozási célok és csatlakozási eredmények

Nagyon alapos előkészületek után - ennek során 17 munkacsoport tanulmányozta az egyes termékcsoportoknál (pl. gabona, cukor, zöldség/gyümölcs, bor, élőállat és hús, tej) és egyes vonatkozásokban (pl. támogatandó területek, agrárstatisztika és agrárjelentések) az EU csatlakozás várható következményeit. A mezőgazdasági kamarai elnökök konferenciája 1993. közepére fogalmazta meg a csatlakozással kapcsolatos "követeléseit" (az osztrák mezőgazdasági kamarák szokásos szóhasználata) a kormány felé. Négy stratégiai területet jelöltek ki (ezen belül összesen 91 tárgyalási pozíciót), az alábbiak szerint:

Az osztrák költségvetés és az EU tagság

Ausztria a nettó befizetők közé tartozik, nagyságrendileg ötödikként. 1995. és 1999. között az EU háztartás finanszírozásához Ausztria összesen 153,7 Mrd ATS-sel járul hozzá, ebből az első EU évre 25,6 Mrd jutott. Különböző jogcímeken, de jórészt a közös agrárpolitika átvételéből adódóan ebből az összegből 10,1 Mrd visszaérkezett, a nettó befizetés mértéke tehát az első EU évben ténylegesen 15,5 Mrd volt.

Az EU csatlakozás azonban nemcsak ezzel az összeggel terhelte meg az osztrák költségvetést, s nemcsak a 25,6 Mrd-os bruttó összeggel. A mezőgazdaság átmeneti időre szóló degresszív támogatása további 7,7 Mrd-os kiadást jelentett. Emellett az adópolitika harmonizálása következtében 16,5 Mrd adóbevételkiesés is jelentkezett. Mindezek miatt az első EU év 48,7 Mrd ATS-be került az osztrák gazdaságnak, ami az adott évben a GDP 2,1%-át tette ki. Ausztria tehát rövid távon jóval inkább a csatlakozás terheit érzi, semmint előnyeit, jóllehet a csatlakozást követően - és már a csatlakozást megelőző évben is - érezhetően megnőtt Ausztriának mint a működőtőke célpiacának értéke.

Az osztrák mezőgazdaság első évei az Európai Unióban

Az egyetlen éjszaka alatt EU taggá váló Ausztria agrárgazdasága telve volt pozitív és negatív várakozásokkal. Az integráció feltételezett pozitívumai között elméletileg számolni kellett azzal, hogy az osztrák mezőgazdasági termelők látóhatára kitárul, hiszen az alig 8 milliós belföldi piac helyett értékesítéseiknél - és természetesen inputjuk beszerzésénél is - akár 380 milliós piacban is gondolkodhatnak. Reálisan számolni lehetett a mezőgazdasági termelőeszközök árcsökkentésével is, emellett megjelentek az EU kiegyenlítő kifizetések, a terület és állatprémiumok, számítani lehet arra is, hogy könnyebb lesz kezelni a nemzetközi agrárkérdéseket.

E pozitívumok egy része azonban részben várakozás maradt (például az inputok beszerzési árainak jelentős csökkenése elmaradt), részben rövidtávon a gyakorlatban realizálhatatlan, hiszen mit ér az óriási belső piac, ha azzal például egy felkészületlen és tapasztalatlan, a nemzetközi marketingben és a nemzetközi üzletkötés buktatóiban járatlan osztrák parasztcsalád szembesül. A világ nagy nemzetközi agrárkérdéseinek távlatos kezelése pedig nem tartozik a mezőgazdasági kistermelők napi megoldatlan problémái közé sehol a világon.

Az integrációnak a mindennapokban megfoghatatlan és - s e szempontból egyre megy, milyen okokból -, kihasználatlan előnyeivel szemben ugyanakkor az EU csatlakozás egy sor nagyon is kézzelfogható negatívumot hozott magával. A parasztgazdának a csatlakozást követően azonnal szembesülnie kellett azzal, hogy terményeiért akár 35-50%-kal is kevesebbet kap. Emellett 1995-ben - az EU támogatások kifizetésének adminisztrációs okokból való késedelmes kifizetése miatt - a támogatás sem érkezett időben. Az árcsökkenések sokkhatásán túljutva, a támogatások - kissé talán eldramatizált - késedelmes kifizetésének megtörténtével 1996 elejére valamelyest konszolidálódott a helyzet, amely egyébként az egyes parasztgazdaságok szintjén kedvezőbb képet mutatott, mint az éves eredmények makroszintű összesítése. Érdemes ezeket a makromutatókat sorravenni:

Az árak csökkenése azért volt különösen fájdalmas, mert - ahogyan az utóbb kiderült - mértéke egyes termékeknél jelentősebb volt, mint amit az EU árak átvétele indokolt. Az osztrák mezőgazdaság szereplői nem készültek fel elég tudatosan és alaposan - sem a piaci árinformációkat tekintve, sem a versenypiacon szükséges piaci magatartást illetően - a valós piaci munkára. A halogató, a realitásokkal sokáig nem számoló mentalitás, a korábbi érdekérvényesítő mechanizmusokba (szociális partnerség, lobbyzás a minisztériumoknál) vetett oktalan bizalom is magyarázza, hogy számos mezőgazdasági termelő nem rendelkezett elegendő piaci tájékozottsággal és know how-val. Ezt ráadásul kihasználták az élelmiszerkereskedelmi nagyhatalmak, sikeresen elhitetve szállítóikkal, hogy a nemzetközi versenytársak által veszélyeztetettek, mert lecserélhetők.

Tovább csökkent a mezőgazdaságból élők száma is, nem elsősorban az EU csatlakozás miatt, de ez nem állította meg a "paraszthalálozásokat". Ausztria parasztsága az elmúlt évtizedben rohamosan csökkent. Alig negyven éve még a keresőképes lakosságnak mintegy 30%-a élt mezőgazdaságból, az első EU év végén már csak 4,4%. 1995-ben az előző évhez képest 5,5%-kal csökkent a mezőgazdaságból élők száma, s 1996-ban ismét mérséklődött, ezúttal 4,7%-kal.

E negatívumok után pozitívumként kell viszont rövid távon is megemlíteni, hogy a bioparasztgazdaságok száma 5 év alatt megötszöröződött, ma Ausztriában mintegy 23 ezer bioparasztgazdaság található. Emelkedett a parasztok egy főre jutó éves jövedelme is, az egyik forrás szerint 6%-kal, a másik forrás szerint 22%-kal, 178 ezer ATS-re. Az előbbi a WIFO (gazdaságkutató intézet) makrostatisztikákból számított adata, az utóbbi a könyvelésre vállalkozó parasztgazdaságok köréből vont reprezentatív minta adatain alapul.

A jövedelemnövekmény magyarázata kettős: egyfelől a mezőgazdaságból élők számának említett csökkenése értelemszerűen hozzájárul az egy főre eső éves jövedelemnövekedéshez. Másfelől a magyarázatot az adja, hogy a közös agrárpolitikából - s az átmeneti degresszív kifizetésekből - adódóan látványosan megnőtt az osztrák agrárgazdaság támogatottsága. 1995-ben két és félszeresére nőtt a támogatás összege, az 1994-es 9,8 Mrd ATS helyett 24,7 Mrd ATS.

Az első EU évben az osztrák parasztok bevételeinek csak mintegy fele származott a piacról, a másik fele a támogatásokból. Ez önmagában is félelemmel töltheti el az egyes parasztgazdákat, s ami még borúlátóbbá teheti az osztrák parasztság jövőjéért aggódókat: a jövőbeni támogatások mértéke immáron nem Ausztriában dől el az érdekképviseletek érdekérvényesítő ereje függvényében, hanem Brüsszelben.

A támogatottság mértéke - támogatásszerkezet a Közös Agrárpolitika átvételét követően

A 24,7 Mrd ATS összegű támogatás szerkezetét három tényező együttesen határozta meg: az osztrák mezőgazdaság termelési szerkezete, a közös agrárpolitika ismert jellemzői, valamint a csatlakozási tárgyalások eredményessége. A tárgyalásokon az agrárgazdaság képviselői kiemelt stratégiai célként mindvégig a hosszú távú bevételeket biztosító kérdéseket kezelték: a környezetvédelmi program megvalósíthatóságát és a struktúrapolitikai kérdéseket, ezen belül a hátrányos helyzetű parasztgazdaságok támogatását. E kérdésekben Ausztria a tárgyalásokat igen eredményesen zárta. Nem voltak sikeresek a csatlakozási tárgyalások az átmeneti időt illetően, de itt is jelentős eredményeket ért el Ausztria az azonnali csatlakozásból adódó veszteségkompenzációs mechanizmust illetően. Az EU 4 éves átmeneti időre degresszív jelleggel olyan nemzeti támogatást engedélyezett Ausztriának az EU, amelynek célja KAP azonnali átvételéből fakadó veszteségek kompenzálása. A támogatás összege termékenként meghatározott, s olyan termékeknél adható, ahol az osztrák és az EU árszínvonal különbség elérte a 10%-ot, s amelyekre EU területprémiumot is igényeltek.

Az első évben a parasztságnak közvetlenül kifizetett 24,7 Mrd-os támogatás megoszlása az alábbi volt:
 

A támogatások jogcíme Összeg Megoszlás
Piacrendtartási prémiumok
6,7 Mrd
27%
Környezetvédelmi program (ÖPUL)
7,4 Mrd
30%
Hátrányos helyzetű területek
2,9 Mrd
12%
Agrimonetáris kifizetések és raktárkészlet-értékcsökkenési kompenzáció
0,2 Mrd
1%
Átmeneti degresszív kifizetések
7,3 Mrd
30%
Összesen:
24,7 Mrd
 

Ehhez az összeghez társultak Burgenland, valamint az 5a és 5b célprogramok mezőgazdaságot érintő támogatásai. Az osztrák mező- és erdőgazdaság finanszírozását tágabban értelmezve (beleértve az 1994-es áthúzódó kifizetéseket, az értékesítés-elősegítést, a kutatás és az oktatás finanszírozását, az exporttámogatásokat, a beruházás-ösztönzési intézkedéseket), az 1995-ös közpénzekből történő kifizetések teljes összege így a mezőgazdaságban 36,8 Mrd ATS volt.

Az élelmiszeripar szembesülése az Európai Unióval

A korábban külföldi versenytársaktól védett osztrák élelmiszertermelők egyszerre több frontos harcot vívnak. Védekeznek a piaci vertikumban erős pozícióban levő kiskereskedelmi nagyhatalmak agresszív beszerzési politikája ellen, s próbálnak teret hódítani a belső piacon is. Iparágtól függően elkeseredetten védik hazai piaci pozícióikat is a külföldi versenytársaktól, akik kivédhetetlenül megjelennek az osztrák élelmiszerpiacon.

A mezőgazdasági termelők termékeit felvásárló, többnyire kis élelmiszer-feldolgozók nincsenek jellemzően abban a helyzetben, hogy a megtermelt élelmiszereket EU méretekben sikeresen értékesítsék. A több száz milliós EU piacon kitágult ugyan a játékterük, ezen az óriási piacon egyetlen kis piaci rés is akkora eladási lehetőségeket kínál, mint korábban egész Ausztria. Nekik is hiányosságaik vannak azonban a nemzetközi marketing know-how-ban, emiatt nem elég erőteljes a verseny-stratégiájuk. Ennek is tulajdoníthatóan az első EU évben a mintegy 35 szakmát képviselő osztrák élelmiszeripar termelése 6,1%-kal esett vissza (82 Mrd ATS-re) . A foglalkoztatottak száma 8%-kal ( mintegy 35 ezer főre) , az élelmiszeripari szövetség tagjainak száma 8,8%-kal, 458-ra csökkent, s az iparág beruházásai 6 Mrd ATS-sel, 20%-kal mérséklődtek, visszaesve az 1991-es szintre. Egyes iparágak kifejezetten veszteségessé váltak, részben a hazai piacon is kiéleződött verseny, részben a piaci vertikumban kialakult erőviszonyok miatt.

Hatalmi viszonyok az élelmiszeripari vertikumban az EU csatlakozást követően

Az osztrák élelmiszer-kiskereskedelem koncentrálódási folyamata EU méretekben is kiugróan magas. Ez a folyamat már az EU csatlakozás előtt megkezdődött, s a csatlakozás azt csak felerősítette. A koncentrálódással párhuzamosan erőteljes az internacionalizálódási folyamat is. Mindennek következményeként felgyorsult a kisboltok eltűnése, ma már több mint 200 település maradt kiskereskedelmi üzletek nélkül. A két legnagyobb: a Billa és a Spar együttes piaci részesedése az 50%-ot is meghaladja.

Az élelmiszer-kiskereskedelmi nagyhatalmak piaci erejét vizsgálva érdemes utalni azok kelet-európai terjeszkedésére is, a majdani új EU tagságokban piaci pozíciók előrelátó kiépítésére.

A kiskereskedelmi nagyhatalmak erőteljes piaci pozíciói, a mezőgazdasági termelők és élelmiszerfeldolgozók védettségének megszűnése együttes hatásaként lényegesen megváltoztak az erőviszonyok a piaci vertikumban.

A korábban erős tárgyalási pozícióban lévő mezőgazdasági termelők az EU csatlakozást követően olyan hatalmi piramis legaljára kerültek, ahol termékeik értékesítését tekintve kiszolgáltatottak élelmiszer-feldolgozóknak és élelmiszer-kiskereskedőknek egyaránt. E kiszolgáltatottság szembeötlően megjelent a számos termék esetében az EU árszintnél is alacsonyabban kialakult termelői árakban. A kiskereskedelmi nagyhatalmak igen eredményes beszerzési marketinget folytatva - okkal vagy ok nélkül - elhitették a mezőgazdasági termelőkkel, hogy EU méretű beszerzési piacokban gondolkodnak, lenyomva a piacaik elvesztésétől rettegő parasztoknál a vételárat. Felébredvén az első riadalomból, a parasztgazdák keresni kezdték az erőviszonyok legalábbis kiegyenlítettségéhez vezető utat, s ezt az integráció, a kooperáció legkülönfélébb formáiban találták meg. Felismerték, hogy a szuverenitásról való részleges lemondás az EU méretű horizontális és az osztrák piaci vertikális konkurenciaharcban a túlélés eszköze. Olyan "marketing" eszközökhöz folyamodtak, mint termelői közösségek életrehívása és/vagy a regionális termékspecifikus értékesítési szövetkezetek fokozott aktivitása.

A piaci vertikumban kialakult hatalmi piramis közepén lévő néhány száz élelmiszer-feldolgozó került a legrosszabb versenyhelyzetbe. Számos terméknél - szinte valamennyi élelmiszernél - közvetlenül ezek szembesültek a kiskereskedelmi nagyhatalmak agresszív beszerzési politikájával, az eladási áraikra és üzleti kondícióikra irányuló erőteljes nyomással. Esetenként sikerrel tudták azt áthárítani szállítóikra, a mezőgazdasági termelőkre, esetenként azonban nem. (S a termelőket a támogatások - mint láttuk - kompenzálták.) Ezért is van, hogy az élelmiszerpiaci vertikumban Ausztria EU csatlakozásának rövidtávon nagy vesztesei a kis és közepes élelmiszer-feldolgozók.

A hatalmi piramis csúcsán álló kiskereskedelmi nagyhatalmak pedig erőteljesen terjeszkednek, üzletszámban, forgalomban, négyzetméterekben, külföldi (kelet-európai) befektetésekben mérve. A mezőgazdasági árak átlagosan 23%-os csökkenését és az élelmiszerfeldolgozók termelési értékcsökkenését (amely egyértelműen az árak csökkenésének következménye) egyszerűen nem adták tovább a fogyasztóknak. A fogyasztói árak mindössze átlagosan 1,7%-kal csökkentek, az alapvető élelmiszereknél is csak mintegy 10,8% volt az átlagos árcsökkenés. Az ország EU csatlakozásának nagy nyertesei ezért az élelmiszerpiaci vertikumban a - részben külföldi tulajdonú - élelmiszer-kiskereskedelmi nagyhatalmak.

Mindezeket felismerve, érdekes új tendenciaként egyfajta szolidaritás látszik körvonalazódni az osztrák piac hazai szereplői között. Termelői közösségek, vertikális együttműködések jönnek létre a parasztgazdaságok és a vágóhidak, az élelmiszer-feldolgozók és az értékesítési szervezetek között. Mind a vertikális, mind a horizontális együttműködés célja a kis és közepes gazdaságok piaci erejének növelése, a hatékonyság növelése az együttműködésben rejlő méretgazdaságossági és költségtakarékossági szempontok kihasználásával.

Az EU tagság és az agrármarketing

Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyfelől kényszerűen ráébresztette a mezőgazdasági termelőket és az élelmiszer-feldolgozókat a marketing szükségességére, másfelől a korábbinál sokkal erőteljesebb hangsúlyt adott az országos agrármarketing tevékenységnek, amely egyben a kollektív exportösztönzés legmarkánsabb formája is az agrárgazdaságban. Felismerték Ausztriában, hogy egyfelől az EU nagy belső piaca nemcsak új exportlehetőségeket kínál, de ezen a piacon már egy-egy piaci szegmentum is akkora potenciális vevőkört jelent, mint jelentett korábban egész Ausztria. Másfelől ráébredtek arra, hogy a korábban osztrák piaci rendtartásokkal szigorúan szabályozott, a minisztériumok és az érdekképviseletek alkukapcsolatában kialakított belföldi piac is valós piaccá vált, ahol a nemzetközi konkurenciaharcban kialakuló keresleti-kínálati viszonyok határozzák meg az osztrák vállalatok üzleti sikereit odahaza is.

Az agrármarketing felértékelődésének leglátványosabb bizonyítéka az Agrarmarkt Austria Marketing Ges.m.b.H. életrehívása. Az 1995 májusában önállósult marketing szervezet szorosan együtt él az Agrarmarkt Austria-val. Feladata, hogy a rendelkezésére bocsátott mintegy 200-240 milliós éves keretből kollektív marketinget valósítson meg belföldön és külföldön egyaránt.

Ausztriában már az EU csatlakozást megelőzően a marketing legfontosabb célpiacává a hazai piac vált, ahol "sajtmarketing", "marhahúsmarketing", "sertéshúsmarketing" stb. akciók keretében kívánják megtartani az erős EU konkurencia közepette is a fogyasztók osztrák termékek iránti lojalitását és preferenciáját. Jellemző az agrármarketing akciók mögé megalkotott filozófia. Az EU első éveinek tapasztalatai között erőteljesen hangsúlyozzák, hogy az osztrák fogyasztó - különösen a friss áruknál - ragaszkodik az osztrák eredetű termékekhez. A fogyasztó kívánja meg - úgymond -, hogy az osztrák termékek megkülönböztethetőek legyenek az importárutól, a fogyasztó ragaszkodik az osztrák minőségi és származási árujelekhez (egy vonatkozó felmérés szerint a fogyasztók 90%-a igényli ezt).

Az osztrák agrárpolitika jövőképe

Az osztrák agrárpolitikusok jövőképe néhány kulcsmondatban megfogalmazható:


Számonkérő kérdések

  1. Hogyan készült fel az osztrák mezőgazdaság az EU csatlakozásra?
  2. Jellemezze Ausztria helyzetét a csatlakozási célok és csatlakozási eredmények tükrében!
  3. Melyek az osztrák költségvetés EU tagsággal összefüggő tételei?
  4. Milyen átmeneti jelenségekkel kellett megküzdenie Ausztriának a tagság kezdetén?
  5. Melyek voltak a csatlakozás tartós pozitív hatásai?
  6. Jellemezze a támogatottság mértékét és a támogatások szerkezetét Ausztriában a Közös Agrárpolitika átvételét követően!
  7. Milyen küzdelmet vívott Ausztria élelmiszeripara az EU-val?
  8. Milyen hatalmi átrendeződések következtek be az osztrák élelmiszeripari vertikumban az EU csatlakozást követően?
  9. Jellemezze az osztrák EU tagság és az agrármarketing kapcsolatát!
  10. Vázolja fel az osztrák agrárpolitika jövőképét!

Tartalom