VI. fejezet
Milyen e-mail útján használható file-transzfer szolgáltatások vannak?

Hál' Istennek az alábbiakban ismertetendő megoldások ma már elavulóban vannak, s a hazai környezetben is egyre kevesebben kényszerülnek használni azokat. Rövid ismertetésüket az indokolja, hogy alternatívát jelenthetnek ill. hogy a ma még csak ELLA eléréssel rendelkezőknek az egyetlen Internet file-transzfer módot is jelentik.

Mint a 4. fejezetben és alfejezeteiben már szó volt róla, az EARN/BITNET szerverek jónéhány szolgáltatása - alternatív módon - elérhető e-mail útján is. Természetesen ez elsősorban akkor problémamentes, ha viszonylag kisebb, ill. ASCII szövegállományokra vonatkozik file küldési kérésünk.

Mivel az elektronikus hálózati szolgáltatások fejlődési rendje úgy alakult, hogy sok helyen elsőként (s néha egyetlenként is) az elektronikus levelezés vált elérhetővé, ezért szükségessé vált, hogy online üzemmódra tervezett szolgáltatások e-mail útján is használhatóvá váljanak. Ez a szituáció elsősorban az anonymous és más FTP-szerverek megjelenésekor vált élessé, mikor az Internettel még csak mail-gateway útján összekötött felhasználók is tömegesen érdeklődni kezdtek ezek után az archívumok után. A számtalan BITNET, ill. később EARN végfelhasználónak a princetoni BITFTP program üzembeállítása, az Internetet online módon elérni nem tudó egyéb felhasználóknak pedig az FTPMAIL jelentett megoldást.

Sajátos megoldás a brit JANET hálózat mailservere, a MAILBASE, amely a JANET-felhasználók információval való ellátására született meg. Hasonló szerepet vállalhat a nemrég installált mailserver program az IIF hazai használói számára.

Bár hasonló elveken alapuló rendszerekről van szó, igazából van egy nagy különbség: míg a MAILBASE vagy a hazai mailserver saját file-jait tudja elküldeni, ill. azokban kereshetünk, addig a BITFTP és az FTPMAIL átjáróként (gateway) működik az egyes levéltovábbító rendszerek és az Internet anonymous FTP szolgáltatásai között.

6.1 SZTAKI mailserver

Viszonylag új szolgáltatás hazai gépen a SZTAKI egyik számítógépén futó mailserver program. A holland eredetű Squirrel Mail Server használatának lényege, hogy ha a mail-server@sztaki.hu címre egy megfelelő szintaxisú parancsokat tartalmazó levelet küldünk, a gép azokat végrehajtva szintén e-mailen válaszol. A parancsok - más mailserverekhez hasonlóan - lényegében egy kötegelt (batch) utasítássorozatot jelentenek, s főképpen arra vonatkoznak, hogy az adott gép nyilvánosan hozzáférhető állományairól információkat szerezzünk be, ill. levél formátumban lehozzuk azokat saját használatra. A legelső parancsunk lehet például a HELP, amelyre válaszként a mailserver program rövid ismertetőjét és a legfontosabb parancsok leírását, valamint néhány példát kapunk. Mivel a program egy UNIX alatti gép állományait kezeli (az ott megszokott tömörített és archivált file-típusokkal), nem haszontalan, ha van valami UNIX ismeretünk, de a DOS alapú könyvtár-, ill. file-struktúrát ismerők is elboldogulnak.

A mailserver program fontos tulajdonsága, hogy nem csupán ASCII, vagyis szöveges állományokat kérhetünk le, hanem bináris file-okat is, mégpedig, ha nagy méretűek, akkor több részletre "darabolva" is. A HELP parancsot kivéve utasításainkat a BEGIN és END szavak közé kell tennünk, vagyis ezek lesznek levelünk első, ill. utolsó sorai. Az ismerkedést célszerű a CWD, (Current Working Directory), vagyis a könyvtárkiválasztás és az INDEX, vagyis egy adott könyvtár tartalmának lekérdezésével kezdeni. Tehát pl. a következő levéllel:

Erre, ha elő van készítve, megkapjuk az index file-t, ami a későbbiekben segítségünkre lesz. Ha ilyen nincs, akkor magának az adott főkönyvtárnak a directory-ját küldi el a gép. Ebben esetleg file-okat, de még inkább további alkönyvtárakat találunk. A következő parancs-levelünk már hivatkozhat is erre, pl.:

Vagyis most a "nic" alkönyvtár alatti "fyi" alkönyvtár indexét kértük meg, nyilván azzal a céllal, hogy a For Your Information sorozatból kérjünk majd le anyagokat, amelyet a CWD utasítások után kiadott SEND file-név paranccsal tehetünk meg. Itt a teljes, a directory-ban (INDEX) szereplő állománynevet kell megadnunk.

A mailserver alapértelmezésben 64 kilobájt vagy az alatti file-méretet kezel, vagyis igazodik pl. az ELLA átviteli képességeihez. Ezt egyébként a LIMIT paranccsal magunk is beállíthatjuk, vagyis a "LIMIT 40" parancs azt eredményezi, hogy max. 40 kilobájtos választ kaphatunk (egy darabban). Még néhány szó a további parancsokról: a "MAIL saját_cím" utasítással megadhatjuk, hogy hová várjuk a választ (ez alapértelmezésben természetesen az a cím, ahonnan küldtük a levelet), a SEARCH keresett_szó(rész) paranccsal kereshetünk egy archív file neve, ill. nevének egy meghatározott karaktersorozata után.

Ha az INDEX parancs hatására megkapott directory-ból kiderül, hogy a lehozni kívánt file nem ASCII, vagyis sima szöveges formátumú, akkor gondoskodnunk kell majd a "kicsomagolásról" is. Leggyakoribb ilyen formátum lehet a szokásos UNIX .tar, a kompresszált .Z, vagy a kompresszált tar file-ra utaló .tar.Z vagy .TZ esetleg a .ZOO, amire az itt megadott file-név kiterjesztések utalnak. A mailserver megfelelő parancsaival a haladóbbak utasíthatják a szerver gépet, hogy az állományt helyben tömörítse, ill. csomagolja ki, valamint a megfelelően "besűrített" anyagot darabolja is fel és így küldje el ("PACK sűrítési_mód" és "RESEND file-név részek_száma"). (A részletekről lásd a MAILSERV dokumentációját).

6.2 A BITFTP, a nagy Bitnet-Internet zsilip

A BITNET hálózat egyik legfontosabb amerikai csomóponti gépén, a princetoni egyetemen (PUCC Princeton University) installált program legfontosabb feladata, hogy az online Internet file-transzfer lehetőséggel még nem rendelkező BITNET felhasználók is hozzájussanak az Internet gazdag FTP archívumainak anyagaihoz. Mivel az Egyesült Államokban már egyre gyakoribb a korábban csak BITNET gépeken is az FTP közvetlen lehetősége, ezért ma már ennek a szolgáltatásnak Európában s főleg itthon nagyobb a jelentősége. Eredetileg a BITFTP szolgáltatásait kiterjesztette a többi, nem BITNET hálózatra is, de az utóbbi évben már csak a BITNET/EARN felhasználókat szolgálja ki a program, amely - főként a kelet-európai új EARN gépek felállásával - így is szűk keresztmetszetet jelentett a legutóbbi időkig.

1993-tól a princetoni mellett egy új BITFTP szolgáltatás is megindult egy német gépen, kifejezetten az európai felhasználók számára. A BITFTP@DEARN vagy a BITFTP@vm.gmd.de címre kell küldeni egy HELP parancsot a szolgáltatás ismertetéséhez, vagy egy FTPLIST parancsot az elérhető anonymous archívumok (hosszú) listájának lekéréséhez.

A szolgáltatás lényege, hogy az említett gépnek címzett (BITFTP AT PUCC) leveleket, mint kötegelt parancsokat (batch) végrehajtja a VM operációs rendszeren installált TCP/IP program FTP protokollja segítségével. Vagyis igazából az történik, hogy a BITFTP AT PUCC címre küldött levelünkben meglehetős pontossággal, lépésről-lépésre le kell írnunk egy adott FTP eljárást, amit a program egy optimális időpontban megpróbál végrehajtani, s az eredményül kapott file-okat a BITNET/EARN szokásos file küldési eljárásával (SENDFILE) elküldi READER-ünkbe. Ha a kért állomány mérete nagyobb 300 kilobájtnál, akkor a BITFTP is a BITSEND segédprogramot használja, vagyis a kapott eredményt a BITRCV programmal kell beolvasnunk minidiszkünkre.

Természetesen előnyös, ha az illető FTP archívumot jól ismerjük már, pl. akár a BITFTP segítségével lekérdeztük az egyes fontosabb könyvtárak tartalomjegyzékét. Mivel gyakorlatilag FTP utasításokat adunk ki, s menetközben (a parancsokat tartalmazó levél elküldése után) nincs módunk korrekcióra, az FTP-zés alapjait is jól kell ismernünk. A használatnak egy viszonylag optimális módja, ha valódi, online módon FTP-vel be tudjuk járni előzetesen a kérdéses fileservert, és csak a nagyobb file-ok üzembiztos letöltésére nem tudunk vállalkozni az átviteli sebesség, ill. kapcsolati problémák miatt. Ilyenkor a felderített file pontos lelőhelyét, alkönyvtárát és nevét feljegyezve nagyobb sikerrel fogjuk tudni használni a nagy file átvitelére a BITFTP-t.

Nézzünk egy tipikus példát a BITFTP használatára! Tegyük fel, hogy a könyvtárosok és informatikus szakemberek előtt jól ismert kanadai szoftver-archívumból szeretnénk letölteni a HYTELNET nevű hipertext programnak egy újabb változatát, mondjuk a 6.6-os verziót. Előzetesen megtudjuk, például egy listserv csoport anyagából, hogy ez a program a HYDRA.UWO.CA néven, ill. 129.100.2.13 számon hívható ún. LIBSOFT FTP-archívum pub/libsoft alkönyvtárában van, HYTELN66.ZIP néven, vagyis PKZIP programmal tömörítve. A BITFTP-nek küldött levelünk a következő lesz:

Az első sor FTP hívása mellé megadhatjuk a kívánt formát, amiben szeretnénk a file-t megkapni. Ez lehet pl. a BITNET jólismert NETDATA formátuma, vagy UUENCODE formátum is "User"-ként anonymous FTP esetén az "anonymous" szót, valódi login-nal rendelkező számla (account) esetén az igazi user nevét adjuk meg. A "password" után megadhatjuk a "guest" (vendég) szót is, de udvariasabb, ha saját e-mail címünkkel válaszolunk. Könyvtárat egy vagy több lépésben válthatunk, csakúgy, mint a valódi (online) FTP esetében. A "binary", ill. "ascii" utasítást is aszerint adjuk ki, hogy milyen típusú file-okat kérünk le. Természetesen több különböző típusú file esetén ezt is meg kell változtatnunk. A "dir" utasítást csak praktikus okokból célszerű kiadnunk, jó ha az alkönyvtár tartalomjegyzéke megjön legalább, hisz ebből pl. más anyagok is felkelthetik figyelmünket, ill. látjuk, hogy hol hibáztunk. Kilépni a "quit" vagy a "bye" paranccsal tudunk. A szolgáltatás aktuális help-jét a BITFTP címére küldött HELP szót tartalmazó TELL utasítással vagy levéllel kaphatjuk meg. A szolgáltatás részleteit dokumentáció segíti, könyvünk is tartalmaz azonban egy tipikus keresési processzust, magyarázatokkal.

6.3 FTPMAIL

Az amerikai DIGITAL (DEC) cég egyik gépén működik az Internet hálózat mindmáig legfrekventáltabb mailserver programja, a Paul Vixie által kifejlesztett FTPMAIL. Ez megoldásaiban igen hasonlít a már tárgyalt SZTAKI-s mailserver programra, azzal az alapvető különbséggel, hogy nem elsősorban az adott gép archív állományaiból való file-transzferekre gondoltak készítői, hanem (a BITFTP-hez hasonlóan) tulajdonképpen mail-gateway-t készítettek az Internet online file-transzfer lehetőségeivel még nem rendelkezőknek bármely anonymous FTP-hez. Természetesen az FTPMAIL-t használhatjuk normál password-del és login-nal elérhető account-hoz is (ha tudjuk azokat). Az FTPMAIL használója normál e-mail levelet ír a következő címre: ftpmail@decwrl.dec.com, és ebben adja meg azokat a parancsokat, amiket "élőben" is megadna, ha online FTP-t használna.

A parancsok a logikai rendnek megfelelően követik egymást, mindegyik külön sorban. A gép elrontott parancsainkra is válaszol, minimum egy viszonylag részletes help-szöveggel. (A puszta "help" tartalmú levél eredménye is ez!). A legfontosabb parancsok a következők:

Erre akkor lehet szükség, ha valamilyen oknál fogva levelünk fejlécéből ez hibásan szedhető csak ki, vagy mert más címre kérjük a választ.

Ezzel a paranccsal adjuk meg, melyik címhez forduljon a gép. Ha ez egy anonymous FTP cím, akkor azonosítóként az anonymous szót, password-ként pedig saját e-mail címünket adjuk meg. Ha nem adunk meg CONNECT utasítást, akkor alapértelmezésben a gép a "gatekeeper.dec.com" nevű, DIGITAL céghez tartozó anonymous FTP helyhez fordul.

Megadhatjuk, hogy az elküldendő file típusa milyen. Az alapértelmezés az ASCII.

A megszokott módon könyvtárat cserélünk, vagyis kijelöljük, melyik alkönyvtárra vonatkozzanak az ezt követő parancsok.

Ezen utasítások valamelyikével definiáljuk a kívánt konvertáló eljárást. Ennek hiányában az alapértelmezés a BTOA típusú file-formátum lesz.

Az egyes file-ok maximális mérete 64 kb lehet, ha nagyobb file-t küldetünk magunknak, akkor a rendszer szintén 64 kilobájtos részekre darabolja azt. A méretet bájtban adjuk meg, vagyis pl. CHUNKSIZE 45000.

Az illető alkönyvtár vagy gyökér directory listáját kapjuk meg velük, mégpedig az LS a rövidebb típusú listát, a DIR a hosszabbat, részletesebbet adja.

Ezzel az utasítással küldjük el magát a file-t. Egy levélben max. 10 file átvitelére adhatunk utasítást, függetlenül attól, hogy a darabolás következtében végül is hány e-mailben kapjuk meg azokat.

Minden levelet ezzel fejezünk be. A gép ezzel zárja levelünk batch (kötegelt) parancs-állományként való értelmezését.

Vigyázzunk arra, hogy a fileservereken az állományok jelentős része már tömörített, így további tömörítés felesleges és bonyodalmakat okozhat. Az ASCII formátumra való átkódoló programok közül azt válasszuk (BTOA vagy UUENCODE), amelyiket már jól tudjuk kezelni, ill. amelyikhez konvertáló programunk van. Ezek után nézzünk egy egyszerű példát:

Ha ezt a levelet küldjük el, akkor (mivel nem adtunk meg connect címet) az alapértelmezésű gépre (gatekeeper.dec.com) vonatkozik a "dir", vagyis annak a gyökér-könyvtárának a directory-ját fogjuk megkapni, ill. egy rövid help-szöveget. A következő levelünkben azután a kapott könyvtárlista szerint lekérhetjük egy konkrét alkönyvtár listáját is.

Az elküldött levelekre az FTPMAIL mindig válaszol. Egy napon belül jön egy visszaigazolás (Subject: your ftpmail request has been received), amelyben közli a program az esetleges szintaktikai hibát és a kérés hivatkozási számát, valamint azt, hogy hányadik a sorbaállók közt a levelünk. Ha végrehajtotta a parancsokat, akkor erről is kapunk egy visszaigazolást, az említett munkaszámra utalva (Subject: results of ftpmail request "munkaszám"). Ebből a levélből látjuk, hogy hogyan történt a parancsvégrehajtás, sikerült-e elérni a megadott gépet stb. Ha minden sikeres volt, csak ezután jön, ill. jön(nek) meg a kívánt file(-ok), az előbbi munkaszámra hivatkozva, jelölve a sorszámot is, ha darabolt file-okról van szó. A részfile-okat nekünk kell sorba rakni (nem biztos, hogy sorrendben érkeznek!), a mail fejléceket kitörölni és végül összemásolni. Ha kódolt állományról van szó, ezután jöhet a dekódolás (pl. UUDECODE).

1993-tól egy új FTPMAIL szolgáltatás is beindult egy francia gépen, kifejezetten az európai felhasználók számára. Itt a parancsok és az alapértelmezések némileg eltérnek a dec.com gépnél használatosaktól, így legjobb, ha egy HELP szót tartalmazó levelet küldünk az ftpmail@grasp.insa-lyon.fr címre, s rövidesen megkapjuk a szolgáltatás rövid ismertetését és a parancsok listáját.

6.4 JANET hálózat MAILBASE szervere

Az angol JANET hálózat speciális mailservere a University of Newcastle egyik számítógépén fut, a JANET hálózat NISP (Networked Information Services Project) programja keretében. Kezdetben a MAILBASE csupán az EARN/BITNET hálózaton megismert LISTSERV nevű program hasonmása volt, ma már azonban az online verzió üzembehelyezésével használatának lehetőségei kibővültek. Mindemellett a MAILBASE hagyományos funkciói is megmaradtak: vagyis file-okat kérhetünk le a központi MAILBASE archívumból, megismerkedhetünk az angol hálózat elektronikus levelező konferenciáival, feliratkozhatunk ezek terjesztési listájára, egy vagy akár több csoportnak levelet küldhetünk stb. A MAILBASE hagyományos, e-maillel elérhető felülete ugyanúgy két típusú címzést használ, mint a LISTSERV program: vagyis parancsot adhatunk a szerver gépnek (pl. feliratkozhatunk a terjesztési listájára), ekkor a MAILBASE@MAILBASE.AC.UK címet használjuk; ill. küldhetünk egy levelet valamelyik csoportba. ez utóbbi esetben a '@' előtti "MAILBASE" szöveget az illető lista nevére kell cserélnünk. Az aktualizált használati kalauzt a szerver címére küldött "send mailbase user-guide" paranccsal kapjuk meg. Ide küldünk egyébként minden parancsot tartalmazó levelet, így pl. a következőket:

Lekérjük a MAILBASE központi file-listáját (ezek a dokumentumok a "send" utasítással szintén lekérhetők, mint maga az említett user-guide).

Megkapjuk az aktuális levelező listák címjegyzékét.

Feliratkozunk a kiválasztott (English Literature) listára.

Így kérjük le az egy bizonyos listához tartozó dokumentumok jegyzékét.

Lekérdezhetjük, hogy kik vannak még egy illető listára feliratkozva.

Ha azonban (a példánál maradva) kérdésünk, megosztandó információnk lenne az "eng-lit" lista olvasóival, akkor egy normál mail-t küldünk (kitöltött subject-tel) a lista címére, vagyis esetünkben az ENG-LIT@MAILBASE.AC.UK címre.

A MAILBASE online felületét az összes JANET szolgáltatáshoz hasonlóan két úton érhetjük el: vagy a Rutherford X.25-ös gateway-en keresztül (023422351919169) - az angol könyvtári katalógusok mintájára - hívjuk az NRS számot: .000001501400; vagy az Internetről hívjuk az Internet-JANET gateway-t a 128.240.2.118 címen (bejelentkezés: mailbase). A jónéhány angol hálózati szolgáltatás esetén segítő NISS gateway (.000062200000) itt is beválik, vagyis ennek a menüiből is hívható az online MAILBASE. Legjobb, ha az ismerkedést még a hagyományos mail-interfészen keresztül kezdjük el azzal, hogy lekérjük az online verzió kézikönyvét (send mailbase on-line-guide).

Az online bejelentkezés után első dolgunk legyen, hogy a "keys" paranccsal megnézzük a billentyűzet-kiosztást ismertető képernyőt, ugyanis a MAILBASE még viszonylag egyszerű sormódú terminál emuláció mellett is zavarba hozhat bennünket. Tanulmányozzuk tehát, hogy a különféle pull-down (legördülő) menüket utánzó képernyőn hogyan mozgunk le és fel stb. Az online verzió a levelek útján is elérhető információk interaktív hozzáférését biztosítja: vagyis tájékozódhatunk a "központi kezelésű" dokumentumokról (Documents), tanulmányozhatjuk a különféle listákat (Lists), kereshetünk a feliratkozott személyekre (Search) és persze kérhetünk általános áttekintést és statisztikát (Overview). Ez utóbbiból egyébként kiderül, hogy több, mint 200 lista "él" jelenleg, az összes feliratkozottak száma meghaladja a 12 ezret. E főbb parancsok, ill. menüpontok almenüket is megnyitnak, ahol pl. már kérhetjük egy kiválasztott lista felügyelőjét (Owners), vagy a lista részletes tartalmi jellemzését (Description) stb. Hasonlóan tudhatunk meg többet az egyes dokumentumokról és az egyes listákra feliratkozottakról is.


[Tartalomjegyzék][Előző rész][Következő rész]