VIII. fejezet
Hogyan keresünk az adatbázisokban?

Ma még ritkák azok a bibliográfiai vagy faktografikus adatbázisok, amelyekben lehetőség van ún. természetes nyelvű lekérdezésre. Vagyis az esetek túlnyomó többségében szükségünk van annak az információ-keresőnyelvnek a pontos ismeretére, amelyet az általunk igénybe vett adatbázis vagy szolgáltató használ.

A nagy adatszolgáltatók (DIALOG, Data-Star stb.) esetében, még a mágnesszalagos gépi témafigyelés, az SDI (Selective Dissemination of Information) korában alakult ki, hogy a végfelhasználó kutatási-fejlesztési témáját leíró természetes nyelvű keresőkérdéseit (kulcsszavak és kombinációjuk) keresőprofilokká alakították át, vagyis a gép számára értelmezhető kritériumrendszerré. Ennek segítségével az elvégezte az összehasonlítást a megadott profil és az adatbázis indexei között és leválogatta az eredményt, vagyis az egyezéseket. Az online korszak beköszöntével ez úgy módosult, hogy a keresést végző személy az elképzelt profilt menetközben - a kapott visszajelzések függvényében - módosíthatta (szűkíthette, finomíthatta stb.).

A gyakorlatban a kereső személy továbbra is azt csinálja, hogy az adott adatbázis indexelt kifejezései között keres, vagyis megpróbálja feltárni az adatbázis indexelőjének gondolkodásmódját, ill. technikáit. Ez a művelet - kis túlzással - azt is jelentheti, hogy szakmai meggyőződésünktől, szokásainktól és vágyainktól teljesen idegen módon kell keresnünk. Nincs mit tenni pl. ha az adatbázis "tárgyszavazását" végző személy az ismert négylábú kedvencekről szóló rekordokat az "eb" s nem a "kutya" kulcsszóval látta el. Ha már rájöttünk erre, legjobb ha elfogadjuk a "helyi szokást" s eredményesen kereshetünk. Ha még nem tudjuk, hogy mit és hogy hívnak egy adott adatbázisban, van néhány módszer ennek kiderítésre is. Az egyik pl., hogy legtöbb komolyabb adatbázis módot ad az index vagy tezaurusz lapozgatására. Egy másik célravezető módszer, hogy a "természetes nyelvű" címben keresünk a kívánatos szavakra, majd a találatokhoz rendelt kulcsszavakat ill. tárgyszavakat is megjelenítjük. A következő lépés már a megtalált és adekvátnak tűnő tárgy- vagy kulcsszó keresése. Egy harmadik módszer lehet, hogy szerző, cím vagy más fix adatok alapján kérünk egy pontosan megfelelő rekordot, s annak nézzük meg a helyi tárgyszavazását. A módszer mindig ugyanaz: felderíteni, hogy ŐK hogy hívják azt, amit MI így és amúgy ...

A legtöbb adatfile természetesen több index szerint is lekérdezhető, így nagyon fontos, hogy az illető adatbázis rekordszerkezetével és az általában abból következő adatstruktúrával jól tisztában legyünk. Mivel a távoli adatbázisokba való puszta bekapcsolódás is minimum távközlési költségekkel jár, célszerű az, hogy a keresőprofilunkat több lehetséges stratégia szerint már előzetesen megszerkesszük. Ehhez a munkához a nagy kereskedelmi szolgáltatók kézikönyvekkel és mintákkal segítenek hozzá, a publikus adatbázisokban (pl. könyvtárkatalógusok) pedig mód van - általában - bőséges help kérésére, amelyek különféle mintakereséseket is tartalmaznak.

Melyik lehetett az a zöld kötésű geofizikai könyv?

Egy egyetemi oktató, aki nemrég tért vissza egy kis finn egyetemen tett tanulmányútról, itthon jött rá, hogy az a könyv, amit az ottani könyvtárban olvasgatott, nagyon hasznos lenne neki itthon is. Sajnos nem emlékezett sem a könyv címére, sem a szerzőjére, csak annyit tudott, hogy elektromos geofizikai mérésekről szólt és zöld színű borítója volt. Az utóbbi információ egyelőre még nem segíti a keresést az online könyvtári katalógusokban, de miután beléptünk az illető egyetem OPAC-jába és kilistáztuk az összes geofizikai könyv címét (szerencsére nem sok volt), az oktató végül felismerte a keresett könyvet. A pontos bibliográfiai adatok alapján azután meg tudta rendelni a könyvet a kiadótól.

A kereskedelmi adatszolgáltatók lehetőség szerint egységesített elveken nyugvó hierarchizált deszkriptor (tárgyszó) rendszerrel dolgoznak (tezaurusz), amelyet szabadszöveges kereséssel pontosíthatunk, finomíthatunk. Ezeknél a szolgáltatóknál is, de főként a bibliográfiai, pontosabban könyvtári adatbázisokban az indexelt mezők nevével, ill. rövidítésével jelölhetjük ki, melyik indexre vonatkozzon a keresés. Tipikus mezőnevek és indexek pl. az au=author (szerző), a su=subject (tárgyszó), ti=title (cím), kw=keyword (kulcsszó), py=publication year (megjelenési év) stb. A keresés során a parancsokat egyenként és kombinálva is megadhatjuk, az adott adatbázis parancs-szintaxisának megfelelő Boole-operátorokkal. Vagyis találati halmazokat hozhatunk létre, amely halmazok metszete vagy egyesítése adja meg a végeredményt, melyet azután külön paranccsal jeleníthetünk meg.

Ma már találkozunk az eredeti adatbázis lekérdezőnyelvek egységesítési törekvésével is, amikor is egy közös parancsnyelv (CCL=Common Command Language) alternatív használatát is megengedi a szolgáltató, sőt ezt akár menüvezérelt felhasználói felülettel (user interface) is kombinálja. A személyi számítógépes lekérdezés kifinomult eljárásai (pl. CD-ROM), arra ösztönzik a szolgáltatókat, hogy egyre "felhasználóbarátabb" keresőrendszereket hozzanak létre és igyekezzenek a visszakeresési technikákat lehetőség szerint egységesíteni.

8.1 CDS/ISIS

Az IIF körben valamikor a legelterjedtebb keresőnyelv az UNESCO által támogatott, de tulajdonképpen az ILO (International Labour Organization) által kifejlesztett, ISIS (Integrated Set of Information System). Ma már kevés adatbázist találhatunk benne (a könyv megírásakor pl. a KFKI könyvtárkatalógusa illetve a Közgazdaságtudományi Egyetem információs rendszere a VAXos, és a JATE Egyetemi Könyvtárának számítógépes katalógusa IBM ISIS/CICS verzióban). Ennek ellenére kár lenne teljesen elfelejtkezni róla, mert egyelőre még kiválóan alkalmas oktatási célokra is. Az ISIS többféle számítógépen, többféle operációs rendszer alatt használható: nagy IBM gépen fut OS/VS1, DOS/VS1 és VM/CMS alatt (CDS/ISIS), VAX gépeken VMS alatt, PC-n DOS alatt (ez utóbbiak neve MicroISIS). Az UNIDO egy újabb ISIS változatot, az ADS/ISIS-t készítette el. Még érdemes megemlíteni azt, hogy a magyar környezetbe átültetett CDS/ISIS az AIDS/ISIS nevet kapta.

A CDS/ISIS OS/VS1 alatti változatát több nagy IBM gépen is használták (pl. IIF központi gép, OMIKK, ZMKA stb.). Futtatásához szükség van a CICS kommunikációs programra, amely a hálózat, a file-ok stb. kezelését végzi. Ez a bejelentkezés lépéseiben is megmutatkozik: az OS/VS1 elérése után belépünk a CICS-be, majd onnan elindítjuk az ISIS alkalmazást.

A CDS/ISIS-nek nincs menüvezérelt keresési módja, ezért a parancsokat ajánlatos belépés előtt megismerni. Az elérhető adatbázisok listáját sem tudjuk lekérdezni, tehát előre tájékozódjunk az adatbázisok neveiről.

Egy adatbázist a "ch adatbázisnév" utasítással választunk ki. A keresést minden esetben egy "="jel begépelésével kezdjük, majd beírjuk a keresendő szót és az ENTER leütése után a program kiírja a találatok számát. A keresett szavakat jobbról csonkolni a "$" jellel lehet.

A tételeket a "d"(display) parancs kiadásával jeleníthetjük meg. A teljes parancs szintaxisa:

Természetesen használhatjuk a Boole kifejezéseket is. Ezek a nagygépes ISIS esetében eltérnek a PC-s változattól.

Az előző kereséseket is fellapozhatjuk a "recall" parancs kiadásával. Ekkor az ISIS beszámozza az eddigi kereséseket és ezekre később a "#keresés_száma" formátum begépelésével hivatkozhatunk, illetve természetesen logikai műveletekkel össze is kapcsolhatjuk őket:

az elsőként és másodikként elvégzett keresésünk AND logikai művelettel történő összekapcsolása. A legutolsó parancsot a "@" jel begépelésével és az ENTER leütésével hívhatjuk vissza.

További operátorokat is használhatunk:

a keresett kifejezések azonos mezőben vannak, vagy valamelyik ismételhető mező ugyanazon előfordulásában szerepelnek

a keresett kifejezések azonos mezőben vannak (ismétlődő mező esetén lehetnek más-máselőfordulásban)

a keresett kifejezések legfeljebb olyan távolságra lehetnek, mint ahány pontot megadtunk

a keresett kifejezések pontosan olyan távolságra vannak, mint ahány "$"-t megadtunk

Amennyiben az indexet akarjuk fellapozni, akkor az "explore" parancsot kell kiadnunk. Formája:

A képernyőre kiírt találatokat sorszámozza, az "=" után ezekre a számokra hivatkozva kerestethetjük az index egyes elemeit. Egy adott sorszámú rekordot is megjeleníthetünk. Ehhez a következő keresőkifejezést kell beírnunk:

d mfn=xxxxx
ahol az xxxxx az MFN-számot jelöli (Master File Number).

Egy adott keresést az "end" begépelésével zárhatunk le, magát a rendszert pedig az "exit" begépelésével hagyhatjuk el (természetesen mindkettő után ENTER-t kell ütnünk).

A fontosabb CDS/ISIS parancsok a következők (a nagybetűk a lehetséges rövidítéseket mutatják):

= keresés
Display a találathalmaz megjelenítése a képernyőn
EXecute a tárolt keresőkérdések végrehajtása
EXPlore indexek kiíratása
FLUSH az eddigi találathalmazok letörlése
KEEP* a keresőkérdések tárolása
LIMITS a keresőkérdések szűkítése
Recall a korábbi keresőkérdések megjelenítése
SAVE keresőkérdések tárolása
SET opciók beállítása
SORT* a találati halmazok rendezése
SUBMIT* a tárolt keresőkérdések futtatása
TEXT a tárolt törzsállomány szekvenciális keresése
THES* tezaurusz kezelő parancs

(A csillaggal jelölt parancsok sormódú üzemmódban nem használhatók.)

8.2 BRS/SEARCH

A BRS/SEARCH szöveges adatbáziskezelő program és keresőnyelv a BRS Software Products terméke, és több szempontból is fontos megismerkedni vele. Egyrészt ez váltotta fel az IIF központban levő adatbázisoknál a korábban használt CDS/ISIS programot, másrészt néhány külföldi online szolgáltatóközpont (pl. a Data-Star és természetesen a BRS, mely ma már az InfoPro Technologies tulajdona) is ezt használja. Egy nagy teljesítményű, sokfunkciós adatkezelőről van szó, melynek többféle felhasználói felülete van, és ezeket ráadásul helyileg is tovább lehet fejleszteni. Itt most az IIF központi gépén futó BRS/SEARCH változat sormódú használatának legfontosabb parancsait ismertetjük, a részletes leírás a BRS/SEARCH felhasználói kézikönyvében olvasható, illetve online is böngészhető a DUSR nevű BRS adatbázisban.

A BRS/SEARCH az IIF gépen háromféle keresési módot kínál fel:

Mint a kilépési parancsokból is látszik, az egyes felhasználói felületek nem teljesen egyforma parancsokat használnak. Legjobb kiválasztani egyet és azt alaposan kiismerni. A rendelkezésre álló hely itt most csak arra elegendő, hogy a "Native" üzemmód néhány lehetőségét mutassuk be. Ezek elméletileg minden BRS-t üzemeltető szolgáltatóközpontnál ugyanúgy működnek, így az online adatbázisok gyakori használóinak ezt érdemes megtanulni.

A BRS promptja egyetlen pont ("."), míg a legtöbb parancs két ponttal ("..") kezdődik, a rendszer erről ismeri fel, hogy parancsot kapott, egyébként a beírt szavakat keresendő kifejezéseknek, vagy opcióknak tekinti. A parancsok leírását online a "..what commands" utasítás beírásával kérhetjük. A belépés után az adatbázis nevét kell megadnunk, a létező neveket a "..what databases" vagy a "..what brief" paranccsal listázhatjuk ki. A kiválasztott adatbázisban levő mezők nevét a "..what paragraphs" mutatja meg. Egy másik adatbázisba a "..ch adatbázisnév" visz át.

A kereső üzemmódot a "..search" parancs állítja be, de a belépés után is automatikusan ide kerülünk. Az itt beírt szavakat a BRS lekeresi az adatbázisból és halmazokat képez a találatokból. A szavak között a szokásos Boole algebra műveletek (AND, OR, NOT) lehetnek, de kereshetünk szavakat egy mezőn belül (SAME), egy mondaton belül (WITH), vagy max. "n" szónyi távolságban (NEARn és ADJn). A szavak és kifejezések csonkolhatók is a "$" és a "?" jelekkel. A "$n" legfeljebb "n" darab szóalak keresését engedélyezi, a "?" egy betűt helyettesít. A "$" jel a szavak elejére is írható, így azok balról is csonkolhatók. Az indexekben található kifejezések a "ROOTn szó" vagy az "EXPANDn szó" paranccsal megnézhetők, itt az "n" a kiírandó szóalakok számát jelenti. Ha a fenti kifejezésekben nem adjuk meg az "n" értékét, akkor a program azt 20-nak tételezi fel, de bármikor kérhetünk további szóalakokat is a "+" jel beírásával. A BRS/SEARCH egyébként egy rendezett szinonima-szótár (tezaurusz) használatát is támogatja.

Természetesen kérhetjük azt is, hogy a megadott szavakat csak egy bizonyos mezőben keresse a program. Ehhez a szó után két pont közé be kell írni a mező rövidítését. A korábbi halmazok száma beírható a későbbi keresőkérdésekbe, így lehet azokat szűkíteni vagy bővíteni. A 0-ás halmaz a teljes adatbázist jelenti, így ha keresőkérdésnek egy nullát írunk be, akkor megkapjuk, hogy hány rekord van az adatbázisban.

A találatok megjelenítése a "..print" paranccsal történik. A parancs után megadhatunk egy halmazszámot is, ha esetleg nem az utolsó találati halmazt akarjuk kiíratni. A halmazszám után megadhatjuk esetleg a megjeleníteni kívánt mezők nevét és egy "/" jel után a találatok sorszámát. Minkét helyre írhatjuk az "ALL" szót is, ilyenkor a program minden adatot kiír. A "..print" helyett egyébként a hasonló szintaxisú "..browse" is használható, ilyenkor lehetőségünk van a találatok között előre és hátra lapozni. A kiírás formátumát a "..format formátumnév" utasítással állíthatjuk be, a létező formátumok nevét a "..what format" listázza ki.

A keresést befejezni a "..off" vagy a "..off continue" parancsokkal lehet, utóbbi esetben a BRS megőrzi a találati halmazokat egy későbbi visszalépés számára.

(A BRS használatáról lásd még a mintapéldát a mellékletben.)

8.3 Common Command Language

Már a nyolcvanas évek közepére világossá vált, hogy igen sokféle, házilag vagy szoftvercégek által kifejlesztett, szöveges adatbázis kezelésre alkalmas szoftvert használnak az adatbázis-, de főként a könyvtári katalógus-szolgáltatók. Az inkompatibilitásból és az ismerethiányból eredő problémák akkor jelentkeztek igazán, amikor az illető adatbázisokat valamilyen szinten össze akarták kapcsolni (közös szerveren keresztül szolgáltatni), vagy amikor "idegen", azaz abszolút külső felhasználók akartak hozzáférni a rendszerhez. Rögtön kiderült, hogy egyrészt szinte követhetetlen gazdagsággal burjánzanak az egyes információ-visszakereső nyelvek, másrészt ezek elég idegenül hatnak a nem informatikus közönség számára.

Az Egyesült Államokban azt a megoldást dolgozták ki, hogy a felhasználó (több esetben csak, ha óhajtja), nem az illető szolgáltató saját parancsnyelvével kommunikál, hanem egy ún. előtét rendszerrel, amely egységes és a természetes nyelvi kifejezésekhez hasonló módon teszi lehetővé a visszakeresést. Ennek ellenére a felhasználó valójában mégis a Boole algebrából ismert operátorokkal dolgozik, csak azokat itt a hozzájuk legközelebb álló természetes nyelvi megfelelő helyettesíti. Erre azonban alkalmassá kell tenni az illető szöveges adatbázist is úgy, hogy a megfelelő indexelés létrejöjjön. Ez persze még nem a végfelhasználói interfész, csak annak a fentiekben leírt feltételeit biztosító eljárások gyűjteménye.

Az USA Nemzeti Szabványügyi Hivatala végül a kidolgozott eljárásoknak a Z39.50 nevet adta (NISO Z39.50). Ezt a szabványtervezetet támogatja a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal is, így tulajdonképpen az ISO 10162/10163 szabvány az említett NISO Z39.50-es ISO verziója, amit speciálisan a különböző rendszerek közötti kommunikáció céljaira alakítottak ki. Ennek a két szabványnak a felhasználói oldalon történő megjelenése a "CCL". Ahogy egy kitűnő amerikai kézikönyv fogalmaz: "a jövőben már nem kell majd 'nyelvzseninek' lenni ahhoz, hogy többféle online katalógust is használni tudjunk. A két tervezett nemzeti szabvány bevezetése megkönnyíti majd a fordítást az egyik rendszerről a másikra. A NISO Z39.58 jelű szabvány, melyet Common Command Language néven is emlegetnek, már jelenleg is több kereskedelmi és házilag fejlesztett rendszerben használatos. Ez a szabvány azt jelenti, hogy egy bizonyos parancskészlet használható függetlenül attól, hogy a rendszer esetleg más szinonimákat, kiegészítő parancsokat, vagy esetleg teljesen más felhasználó felületet is kínál. A NISO Z39.50 szabvány olyan előírások gyűjteménye, amelyeknek segítségével a számítógépek keresési kérdéseket és eredményeket tudnak egymásnak továbbítani. A felhasználó a kérdéseit a saját rendszere nyelvén vagy stílusában adhatja meg, a szükséges fordítások a háttérben automatikusan megtörténnek. Több ilyen irányú kutatás és fejlesztés is folyik ebben a témában jelenleg ..."

Az ECHO (European Commission Host Organisation) adatbázisai is a CCL-t használják, de az ECHO rendszer kézikönyve már egyértelműen felhasználói interfészként, a felhasználó számára megjelenő parancsnyelvként definiálja a CCL-t (ECHO User Manual, Luxembourg, 1989). Ha alaposan megnézzük az ECHO által használt parancsnyelvet, akkor rájövünk, hogy egyáltalán nem idegen: több helyen, így pl. a CDS/MicroISIS esetében is találkozhatunk leszármazottjaival. Maga az ECHO egyébként nagy gondot fordít a CCL elterjesztésére, amit az ingyenes "tréning" lehetőségek is mutatnak (online TRAINE), másrészt az általuk kiadott, IBM PC-n futtatható ún. CCL-TRAIN demonstrációs lemez, mely angolul és németül is lehetővé teszi a CCL begyakorlását.

A nagy amerikai könyvtári szoftverek, illetve szolgáltatók szintén gyakran bocsátanak CCL nyelvű, ill. Z39.50 jellegű felhasználói interfészt a terminálok előtt ülők részére, így pl. jól kereshetünk e módon a MELVYL vagy a HARVARD katalógusokban.

Az alapvető keresőparancs a következő:

Néhány tipikus parancs illusztrációs példákkal:

F(ind) TI(tle) germinal cím szerinti keresés
F[ind) AU(thor) zola, emile szerző szerinti keresés
F(ind) SU(bject) expressionizm témakör szerinti keresés
F(ind) K(ey)W(ord) hung* literat* keresés kulcsszó alapján

A CCL is támogatja a csonkolást, az ún. "joker" karakterek használatát és a logikai műveleteket is:

Keresésünk eredményét különféle, a szolgáltató által előre definiált formátumokban jeleníthetjük meg (SHOW parancs), vagy magunk határozhatjuk meg a megjelenítendő mezőket (a mezőnevek rövidítéseivel), tetszőleges sorrendben. A kilépésre szolgáló parancs általában a STOP.

A CCL előtt fényes jövő áll, mind online, mind OPAC területen, valószínűleg ez lesz a parancsnyelvi és a természetes nyelvi információ-keresőnyelvek közötti összekötő kapocs.

8.4 DIALOG

A Dialog Information Services a világ egyik legnagyobb és legteljesebb online szolgáltatóközpontja és emellett jelentős CD-ROM kiadó is. Az online és a CD-ROM adatbázisok mindegyike a DIALOG saját keresőnyelvét használja, ezért előbb-utóbb mindenki, aki adatbázisokat használ a tájékozódáshoz, rákényszerül, hogy megismerje a legfontosabb parancsokat. A parancsnyelv mellett természetesen van többféle, menükkel működő felhasználói felület is. Az online parancsmódból például a BEGIN DBC utasítással indíthatjuk el az üzleti témák keresésére készült menürendszert. Természetesen a keresőparancsok ismerete itt is gyorsabb és pontosabb eredményeket biztosít. A DIALOG nyelve a BRS/SEARCH-höz hasonló, kifinomult, rendkívül sok szolgáltatást nyújtó rendszer. Lehetőség van például több adatbázis együttes keresése esetén az azonos találatok kiszűrésére, egy találati halmazból adatok átvételére a további keresések számára, vagy akár a parancsok átnevezésére is.

A teljes nyelv részletes leírása megtalálható például a "Searching DIALOG: The Complete Guide" című kézikönyvben, de online is kérhető segítség bármelyik adatbázisban a HELP parancs beírásával, és a HOMEBASE adatbázisban is van egy menükkel olvasgatható komplett parancsleírás. A DIALOG rendszer promptja egy kérdőjel ("?"). A parancsok legtöbbje rövidíthető, általában elég egyetlen betűt beírni, majd egy szóköz után megadhatjuk a szükséges paramétereket.

Az adatbázisok közül a BEGIN paranccsal választhatunk, paraméterként az adatbázis(ok) sorszámát kell megadnunk. Több adatbázisba is beléphetünk egyszerre, ilyenkor a sorszámokat vesszővel elválasztva kell beírni (az egyes adatbázisok leírása és sorszáma a DIALOG katalógusában nézhető meg). Keresni a SELECT paranccsal lehet, az "S" betű után írhatjuk a keresendő kifejezést. A logikai operátorok (AND, OR, NOT) használhatók a szavak között, a kifejezéseket a szavak közé szóköz nélkül beírt "(nN)" (max. "n" szónyi távolság lehet köztük) és "(S)" (azonos almezőben vagy mondatban kell lenniük) operátorokkal kereshetjük. A szavak végét a "?" karakter segítségével csonkolhatjuk, a "? ?" jelsorozat egyetlen tetszőleges betűt enged meg a szó végén. A kérdésekben zárójeleket is használhatunk a bonyolultabb kifejezések kiértékelési sorrendjének megváltoztatásához.

A keresőkérdések után a rendszer a találatokból "Sn" nevű halmazokat képez, ahol az "n" a kérdés sorszáma. Ezekre a halmaznevekre a későbbi kérdésekben hivatkozhatunk. A létező halmazok legfontosabb adatait mindig megnézhetjük a "DS" (DISPLAY SETS) beírásával.

A szavak előfordulását és a halmazokat is korlátozhatjuk egy vagy több mezőre. Az egyik lehetőség, hogy a "/mezőnév" utótagot írjuk utánuk (pl. az S1/TI,DE kifejezés az első találati halmaz előfordulását a címre vagy a tárgyszavakra korlátozza). Ilyen utótagot csak néhány mezőnél írhatunk, a többi mező esetén egy "mezőnév=" előtagot kell megadni (pl. az AU=smith? kifejezés a Smith nevű szerzőkre keres). A mezők nevét és rövidítését a HELP FIELDS n paranccsal írathatjuk ki (az "n" az adatbázis sorszáma).

Az indexeket az EXPAND paranccsal nézhetjük meg. Ilyenkor a parancs után megadott szó vagy kifejezés környezetében levő részt jeleníti meg a program. Az index elemei egy "En" jelet és sorszámot kapnak, ezekre a következő keresőkérdésben hivatkozhatunk. Egyes adatbázisokban fejlett online tezaurusz is rendelkezésre áll a szinonimák és pontos kifejezések kiválasztására.

A találatok kiíratása a

paranccsal történik. A találati halmaz nevének megadása után a kiírás formátumát kell megadnunk. A létező formátumok a HELP FMTn paranccsal kérdezhetők le (az "n" az adatbázis sorszáma), de a legtöbb formátum eléggé szabványos, minden adatbázisban azonos (pl. a "3" a bibliográfiai adatokat, az "5" a teljes rekordot, a "6" a publikációk címét jelenti). A halmazból vagy minden rekordot kiíratunk (ALL), vagy csak egyes tételek sorszámát adjuk meg a formátum után (vesszővel elválasztva sorolhatjuk fel őket, vagy pedig egy kötőjellel megadhatunk egy intervallumot is). Teljesen hasonló a PRINT parancs is, amellyel offline nyomtatást kérhetünk (a találatokat a szolgáltatónál nyomtatjuk ki és postán kapjuk meg).

A keresés végén a LOGOFF paranccsal léphetünk ki, a LOGOFF HOLD hatására a találati halmazokat még egy félóráig őrzi a rendszer az esetleges visszakapcsolódáshoz. A kilépéskor kapunk egy elszámolást a keresés költségeiről, de ezt közben is bármikor kérhetjük a COST beírásával.

(A DIALOG használatáról lásd még a mellékelt keresési példát.)


[Tartalomjegyzék][Előző rész][Következő rész]