IX. fejezet
Melyek a fontosabb hazai adatbázisok és hogyan lehet őket elérni?

Az online elérhető, szélesebb felhasználói körnek szánt adatbázisok területén elég jelentős az elmaradásunk. Egyrészt míg a nyugati online ipar fejlődése már a hatvanas években megindult (és azóta is folyamatos), addig nálunk csak 10-20 év múlva kezdtek kialakulni azok a csírák, amelyekből egy-egy ilyen szolgáltatás kifejlődhetett. Másrészt a KGST keretében folyt nagyszabású online adatbázis- és hálózatfejlesztések közül csak nagyon kevés jutott el az üzemszerű működés szintjére. A jelenlegi helyzetre az "egyenetlen" szó a legjellemzőbb, az adatbázisok tematikájukban, minőségükben és teljesség szempontjából egyaránt nagyon vegyesek. A készítőik és szolgáltatóik még többnyire nem érik el a külföldi sikeres online cégek színvonalát: sok a kis méretű, rosszul karbantartott, gyengén dokumentált, nem reklámozott és kevés kiegészítő szolgáltatással támogatott adatbázis.

A hazai adatbázisok jelentős részét könyvtárak, egyetemek, kutatóintézetek csinálják, most kezdenek szaporodni azok a cégek, amelyek kifejezetten kereskedelmi célokra, professzionális eszközökkel fejlesztenek és szolgáltatnak online adatbázisokat. Az online hozzáférés módja, a használt kommunikációs csatorna típusa többféle lehet: az X.25 hálózaton kívül teletext, videotex, telefonos BBS-szerű formában elérhető adatbázisok is vannak a bérelt vonalú megoldások (pl. banki rendszerek) mellett, és most már terjed a műholdas kapcsolat is, valamint épülnek a városi információs hálózatok, amelyek közhasznú információkat is szolgáltatnak majd.

Szintén nagyon vegyes az adatbázisok építéséhez és az adatok visszakereséséhez használt szoftvereszközök listája is, ez nagyrészt annak a következménye, hogy nálunk még nincsenek igazán nagy szolgáltatóközpontok, amelyek egységes formában tudnának sokféle forrásból származó információ-gyűjteményeket kínálni. Az eltérő kommunikációs csatornák és adatbáziskezelő szoftverek következtében a hazai adatbázisok használatához többféle kommunikációs szoftverre és terminál emulációra van szükség. Többnyire külön gond még a magyar ékezetes betűk kezelése is.

A magyar online adatbázisszolgáltatás fejlődését az is nehezíti, hogy az ország és a nyelv méretéből következően nagyon sok szakmai, tudományos információra túl kicsi a (fizetőképes) kereslet. Ezeket azért természetesen össze kell gyűjteni és számítógépes formában elérhetővé tenni, valamint törekedni kell rá, hogy bekerüljenek a nagy, nemzetközi adatbázisokba, de igazából az üzleti és a közhasznú információkat tartalmazó adatbankok online elérése terén várható jelentős növekedés.

Ezeknek a problémáknak és feladatoknak legalább részleges megoldását tűzte ki célul az IIF Program, amelynek a keretén belül megpróbálják támogatni és koordinálni a hazai fejlesztéseket és szolgáltatásokat, illetve az adatbázisok egy részét egységes rendszerben szolgáltatni. Ennek a fejezetnek a további részében - egyetlen rövid alfejezet kivételével - az IIF adatbázisok online használatához szükséges ismeretekről lesz szó.

9.1 Az UNI program használata az IIF adatbázisokhoz

Az UNI (User-Network Interface) program az IIF megbízásából készült kommunikációs program, amely általában az IIF adatbázisok eléréséhez használatos. Az UNI kifejlesztését elsősorban az indokolta, hogy az adatbázisokhoz használt CDS/ISIS sajátos magyar ékezetkezelésével a külföldi kommunikációs szoftverek nem tudtak mit kezdeni. Az ISIS lecserélésével és az új, "ékezetesített" Kermit (HERMIT) megjelenésével az UNI valószínűleg lassan el fog tűnni. Akinek viszont még régebbi IIF keretrendszere van, az szinte észre sem veszi az UNI jelenlétét, az előre elkészített parancsfile-okat ugyanis az UNI automatikusan végrehajtja, majd visszatér a keretrendszerbe. Néhány dolgot azért jó tudni a program működéséről a hatékonyabb használat és az esetleges hibajelenségek elhárítása érdekében.

Az UNI program részletes ismertetése a különböző verziók felhasználói és fejlesztői leírásaiban, a PETRA archívumból letölthető dokumentációkból és a program használata közben az F1 gombbal kérhető helyzetfüggő segítő szövegben olvasható. A hálózat jellemzőit az UNI a NETWORK.INC nevű állományból veszi, ezt a GENPROG segédprogrammal módosíthatjuk. Az UNI az X.25 hálózat valamennyi elérési módját támogatja.

Az UNI elindításakor parancsmódba kerülünk, ahol is a Kermithez nagyon hasonló C (kapcsolódás), SET (a paraméterek állítása), LOG OPEN (a bejövő karakterek lemezre mentése) és QUIT (kilépés a programból) parancsokat tudjuk kiadni. Az online üzemmódból a Ctrl/] majd "C", vagy az F3 gombbal léphetünk ki. Az F9 gomb ideiglenesen a parancs üzemmódba visz (innen a QUIT-tel térhetünk vissza), az F10 billentyű lenyomásakor pedig az operációs rendszerbe jutunk. Az online kapcsolat közben a PgUp és PgDn gombokkal az utolsó néhány képernyőt oda-vissza tudjuk lapozni.

Ha a program indításakor még egy parancsfile (.CMD) nevét is megadjuk, akkor az UNI végrehajtja az abban talált parancsokat. A 3.0-ás verziótól kezdve már nincs szükség az UNICOMP programra a .CMD állományok előzetes lefordítására, ezt az UNI automatikusan megteszi. A szövegszerkesztővel készíthető vagy módosítható parancsállományokban az UNI parancsnyelvét használhatjuk a különböző adatszolgáltatók felhívásához, az automatikus bejelentkezéshez és az F3 gomb megnyomása esetén a kapcsolat lebontásához. A rendelkezésre álló parancsok közül az egyik legfontosabb a SET TRACE ON, ha ezt beírjuk egy .CMD file elejére, akkor minden egyes parancs végrehajtásáról információkat kapunk, ez különösen hasznos egy új adatszolgáltatóhoz szükséges parancsfile megírásakor. A képernyőn, az utolsó sorban egyébként mindig látható egy rövid üzenet a hívás aktuális állapotáról.

A TTY parancs hatására az UNI sormódú terminálként lehetővé teszi az interaktív kommunikációt a távoli géppel (az újabb UNI verziókban már DEC VT52 emuláció is van). A RECTRANS és a SENDTRANS parancsokkal állíthatjuk be, hogy vételkor és adáskor milyen ékezetes karakterfordító táblázatot használjon a program. Ezek a kódok külön állományokban vannak, melyek általában .IN, illetve .OUT végződésűek. A karakterfordítás engedélyezéséhez még egy SET ACCENT ON parancsot is ki kell adni.

9.2 A BRS/SEARCH használatához szükséges programok

Az IIF Programban fokozatosan áttérnek a BRS/SEARCH szöveges adatbáziskezelő használatára. A teljes képernyős (3270-es emuláció) és a sormódú eléréshez szükséges programok az új IIF programcsomag részeként mindenkinek rendelkezésére állnak, de letölthetők a PETRA archívumból is. A kétféle üzemmód közül a sormódú használata az egyszerűbb, hiszen gyakorlatilag a Kermit programnak egy kissé átalakított változatáról van szó. Ugyanakkor érdemes megismerni a 3270-es emulátor program kezelését is, hiszen nemcsak, hogy egy kényelmes, látványosabb és valamivel több szolgáltatást biztosító felhasználói felületet nyújt, hanem ráadásul néhány külföldi és hazai online könyvtári katalógus (pl. az OSZK NEKTÁR nevű rendszere), vagy a HUEARN gép is ezen keresztül használható. (A BRS/SEARCH használatához lásd még a mellékelt mintapéldát.)

9.21 A 3270-es terminál emulátor

Az MTA SZTAKI által kifejlesztett NET3270 nevű programcsomag lehetővé teszi a PC használóknak, hogy gépükkel IBM 3270-es terminált emuláljanak, így az ilyen szabványt használó távoli nagy számítógépekkel teljes képernyős (full screen) formában lehet dolgozni. Az emulátor program részletes leírása a NET3270 3.0-ás változatának kezelői kézikönyvében található, itt most csak a legfontosabb ismereteket foglaljuk össze.

A programcsomag részét képező 3270.EXE nevű program építi fel (és bontja le) a kapcsolatot a távoli géppel, és sikeres hívás esetén átadja a vezérlést a NET3270.EXE emulátornak, amely az interaktív online kommunikációt bonyolítja. A kapcsolat kiépítéséhez szükséges adatok (vonali paraméterek és a hívószám) a NET3270.CON nevű szöveges állományban vannak, ezt szükség esetén egy szövegszerkesztővel nekünk kell módosítani. A vonal bontását végző parancsokat pedig a NET3270.DIS állomány tartalmazza, ezt is hasonló módon lehet a helyi körülményeknek megfelelően megváltoztatni. Természetesen a program használatához szükség van rá, hogy a megfelelő X.25-ös device driver (DEVIC.SYS vagy PAD.SYS) a memóriában legyen, mint az ELLA-nál vagy az UNI-nál.

A 3270.EXE program indításakor paraméterként meg kell adnunk a hálózat elérésére használt eszközt (COM1 vagy COM2, ill. X.25 kártya esetén pl. PAD0) és esetleg azt, hogy melyik .CON file-ból vegye a NET3270.CON helyett a bejelentkezéshez szükséges információkat (például: 3270 COM2 NEKTAR). Ha valamilyen okból a 3270-es program nem tudta felépíteni a kapcsolatot a távoli géppel, vagy az nem a megfelelő módon reagált a hívásra, akkor vagy automatikusan bontja a vonalat és visszatér a DOS-hoz, vagy megjelenik az "Automatic selection failed, you are in terminal mode" üzenet és soros terminál üzemmódba kerülünk, ahol is megpróbálhatjuk az általunk beadott parancsokkal felépíteni/lebontani a kapcsolatot, vagy egyszerűen kilépünk az Esc (esetleg a Ctrl/C) gomb megnyomásával.

Sikeres hívás esetén megjelenik a NET3270 emulátor program bejelentkező képernyője, amely bármelyik gomb (régebbi változatoknál csak a PgDn) megnyomására eltűnik és online üzemmódba kerülünk. A program működése során bármikor az Esc (vagy Ctrl/[) billentyűvel hívhatjuk elő az emulátor menüjét és ezzel is térhetünk vissza az online módba.

A képernyő alsó sorában az emulátor program néhány fontos információt közöl állandóan. A "System Available" felirat jelzi, hogy a távoli gép képes fogadni a parancsainkat. Az "Input Inhibited" megjelenése esetén a program nem fogad el semmilyen karaktert és erre hangjelzéssel is figyelmeztet. Ez az üzenet több okból is megjelenhet, de a leggyakoribb, hogy a távoli gép éppen megpróbálja végrehajtani a legutolsó parancsunkat és meg kell várnunk, amíg újra engedélyt ad az emulátornak. Ebben az állapotban csak a menüt előhívó Esc gomb és esetleg a RESET parancs (Ctrl/Home) működik.

A PC billentyűzetén csak részben vannak meg azok a gombok, amelyek egy eredeti 3270-es terminálon megtalálhatók. Ezért bizonyos funkciókat és parancsokat az emulátor készítői a PC különböző billentyűzet-kombinációihoz rendeltek. Ezeket a hozzárendeléseket a menü előhívása után (Esc) a "K" gomb megnyomásával láthatjuk. A legfontosabb kurzorvezérlő és törlő billentyűk megegyeznek a PC-n megszokottakkal, a képernyő törlésére, továbblapozására szolgáló CLEAR parancs a PgDn gombon van, a PF1-PF24 és PA1-PA2 billentyűk pedig a PC funkciógombjainak és a Shift, az Alt és a Ctrl gomboknak a megfelelő kombinációjával utánozhatók. Az online kommunikáció során a kurzort a képernyő tetszőleges pontjára vihetjük, parancsokat írhatunk be, adatmezőket tölthetünk ki (a mezők között a Tab és Shift/Tab gombokkal mozoghatunk) és a beírás végét az Enter gomb leütésével jelezhetjük. A leggyakoribb parancsokat, ill. egyes speciális funkciókat pedig a PF funkciógombokkal érhetjük el, ezek leírása általában a képernyő alsó soraiban látható (pl. PF3=QUIT).

A menüből egyébként a konfigurálás ("C") menüponttal beállíthatjuk az emulátor különböző működési paramétereit is. Ezeket azután .CNF végű állományokba menthetjük, amelyeket később természetesen betölthetünk. A NET3270 programcsomag két ilyen előre definiált konfigurációs állományt és karakterkészletet tartalmaz: a LATIN2 a nemzetközileg használt 870-es code page-nek megfelelő karakterkészletet biztosítja, a NET3270.CNF és NET3270.CHR file-ok pedig az emulátor alapértelmezett paramétereit és ékezetes betűkiosztását tartalmazzák.

A sokféle paraméterezési lehetőség közül még a "timeout" értékek beállítása lehet érdekes. Itt megadhatjuk, hogy hány másodpercig várjon az emulátor program a távoli gépről elindult üzenetek megérkezésére, illetve az üzenetek küldésének lehetőségére. Ugyancsak beállíthatjuk, hogy amikor éppen nincs kommunikáció a két gép között, akkor az emulátor milyen időközönként küldjön (és hányszor) egy üres üzenetet a távoli gépnek, jelezve, hogy a kapcsolat még él. Ezen időtartamok letelte után az emulátor lebontja a hívást, feltételezve, hogy a kapcsolat megszakadt. Ha gyakran tapasztalunk ilyet az emulátor használata közben, akkor próbáljuk meg ezeket az értékeket a maximumra állítani, mert valószínűleg túl lassú a kommunikáció a két gép között.

Az emulátor programból a menüben kiadott "Q" paranccsal léphetünk ki, ilyenkor a program elvégzi a NET3270.DIS-ben talált eljárást a kapcsolat lebontásához.

9.22 A BERMIT használata

A BRS/SEARCH sormódú eléréséhez a Kermit program némileg módosított és különböző parancsfile-okkal kiegészített változata használható. A BERMIT programcsomagban található CONN.CMD állomány telefonvonalról, helyi hálózatról és NEDIX vonalról is fel tudja építeni a kapcsolatot az IIF központi gépével. A vonali paraméterek a NET.INC, a felhasználói azonosító és a hívószám az IIFCMS.INC file-ban vannak, ezeket a GENPROG programmal is módosíthatjuk. A hívást és a kommunikáció lebonyolítását az IIFCMS.INI és az IIFCMS.CMD nevű parancs-állományok végzik. A programot ezért a BERMIT -F IIFCMS.INI paranccsal kell elindítani.

A program az elindulása után kiír néhány információt majd kb. 8 másodpercig vár, mielőtt megkezdené a távoli gép hívását. Ha közben megnyomjuk pl. az Enter gombot, akkor ezt a várakozást lerövidíthetjük (vagy átírhatjuk a WAIT parancsot az IIFCMS.CMD file-ban). Ha sikeres a hívás, akkor a Kermit program online (connect) állapotba kerül és elvégezhetjük a bejelentkezést és a keresést a BRS/SEARCH adatbázisaiban. Munka közben az aktuális képernyőt a Ctrl/] parancs után az "F" gomb megnyomásával írathatjuk ki egy file-ba (alapesetben egy IIFCMS.LOG nevű állományba). Természetesen a Kermit parancs üzemmódjához közben ki tudunk lépni az Alt/X gombbal és itt többek között egy log file-t is megnyithatunk (LOG S file-név), amelybe a teljes kommunikációs folyamat elmentődik. Az online üzemmódba a "C" (CONNECT) paranccsal térhetünk vissza.

A BERMIT program egy BIZMOOUT.COD nevű parancs állományt használ az ékezetes betűk megfelelő formátumban való kiküldésére. Ezt szükség esetén egy szövegszerkesztővel is módosíthatjuk. A bejövő ékezetes karakterek kódolásához szükséges konvertáló táblázat a BERMIT.EXE file-ba van beépítve.

A keresés befejeztével a megfelelő BRS parancsokkal előbb ki kell lépni az adatbáziskezelőből. Ezután a BERMIT programból az F3 gombbal érdemes kimenni. Ilyenkor végrehajtódnak a DISC.CMD nevű file-ban levő parancsok és megtörténik a kapcsolat lebontása.

9.3 IIF adatbázisok

Az IIF Program keretében fejlesztett, támogatott és szolgáltatott adatbázisokról több helyen is találunk részletes információkat. Az ELF-en (a TRILLA-val is elérhető elektronikus faliújság) az "IIF Adatbázisok" nevű csoportban vannak részletes leírások, valamint az IIF központi gépén működő META és INDX nevű adatbázisok is hasonló információkat tartalmaznak. Ezenkívül a nyomtatott formában megjelenő referencia-lapok gyűjteménye az a forrás, amelyben a legrészletesebb adatokat találjuk az egyes adatbázisok felépítéséről, elérési lehetőségeiről és a bejelentkezési eljárásokról.

Az IIF keretén belül nemcsak online elérhető adatbázisok vannak, hanem olyanok is, amelyek csak helyben, az illető szolgáltató intézménynél használhatók. Az online adatbázisok szolgáltatása is több nagy és közepes gépről történik. A különböző gépek természetesen részben eltérő operációs rendszereket is jelentenek és ráadásul ehhez társul még az adatbáziskezelő programok különbözősége. Bár a bibliográfiai adatbázisok gyakran a CDS/ISIS vagy a MicroISIS valamelyik változatával működnek, de a központi gépen már a BRS/SEARCH működik és több gépen fut helyi fejlesztésű, vagy valamilyen dBase, ill. Oracle alapú szoftver. Ezeket az eltéréseket az IIF programok készítői egy keretrendszerrel igyekeznek lehetőleg "láthatatlanná" tenni a felhasználók számára, melynél csak egy menüből kell kiválasztani egy kívánt adatbázis nevét, s a hívás és a bejelentkezés külső parancsfile-ok segítségével automatikusan történik.

A különböző host-ok használatához szükséges felhasználói azonosítókat és jelszavakat a GENPROG programmal kell megadni. Ezek a használati jogot biztosító kódok az adatbázisok szolgáltatóitól vagy előállítóitól szerezhetők be, a megfelelő személyek címei és telefonszámai a fent említett dokumentációkban megtalálhatók. Az adatbázisok egy részének használata pénzbe kerül: vagy átalánydíjat, vagy a használat mennyiségétől függő összeget kell fizetni.

Az IIF adatbázisok között szinte minden típus megtalálható, egyedül a valódi teljesszövegű adatbázis hiányzik, de a BRS/SEARCH bevezetésével ez is valószínűleg megjelenik majd. Ennek a szövegnek az írása idején például a következő közérdekű nyilvánosan elérhető adatbázisok voltak az IIF központi gépén:

BOOK (Interbright könyvkatalógus)
CCON (Current Contents Online - folyóiratok tartalomjegyzéke)
EMSZ (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár)
HPAT (HUNPATÉKA - Magyar Szabadalmak)
KIKI (Magyar Ki Kicsoda Adatbázis)
NPAB (Nemzeti Periodika Adatbázis - folyóiratok lelőhelyei)
NSZA (Népszámlálási adatok)
SZAB (Hatályos Szabványok Adatbázisa) stb.

9.4 Egyéb hazai online adatbázisszolgáltatók

Egyre több olyan adatszolgáltató cég jelenik meg a hazai online piacon, amelyek nem (vagy már nem) az IIF Program keretében kínálnak számítógépes hálózaton keresztül elérhető adatbázisokat kereskedelmi vagy közszolgálati céllal. Különösen a közhasznú és a gazdasági-üzleti területeken várható ezek számának jelentős növekedése, illetve az országos szolgáltatások mellett a lokális (pl. megyei vagy városi) információs hálózatok megjelenése. A Magyar Adatbázisforgalmazók Kamarája igyekszik összegyűjteni a hazai adatbázisok és szolgáltatások adatait és ezeket időnként nyomtatott és gépi formában is közreadja. A továbbiakban röviden felsorolunk néhányat a csomagkapcsolt és a telefonos hálózaton keresztül elérhető hazai nyilvános (de többnyire nem ingyenes) online szolgáltatások közül.


[Tartalomjegyzék][Előző rész][Következő rész]