AD ACTA

A Hadtörténelmi Levéltár,
a Hadtörténelmi Térképtár,
a Központi Irattár
története és gyűjteményei

HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK

Sine praeteritis futura nulla  —   Múlt nélkül nincs jövő

Sorozatszerkesztő: dr. Szijj Jolán

Írta: dr. Szijj Jolán főtanácsos
dr. Jankó Annamária térképtárvezető
Csárádi József nyá. ezredes igazgató

az illusztrációkat a Hadtörténelmi Levéltár bocsátotta rendelkezésre
A válogatásban közreműködött
Kiss Gábor levéltáros

Kiadja a Hadtörténelmi Levéltár
Felelős kiadó: dr. Szijj Jolán igazgató
ISBN 963 85827 0 7
ISSN 1417 9598


Tartalomjegyzék

Előszó

Hadtörténelmi Levéltár /Dr. Szijj Jolán/
    A megalakulás előzményei
    A megalakulástól, 1918 november elejétől 1945-ig
    A Levéltár gyűjteményeinek kialakulása
    Munka 1945 után
    A Levéltár iratanyaga
    Hivatali működése
    Jegyzetek

Hadtörténelmi Térképtár /Dr. Jankó Annamária/
    A Térképtár anyagának tagozódása
    A katonai topográfiai térképek
    A Térképtár kutatószolgálata, fejlődése

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár /Csárádi József/
    Megalakulása
    Rendeltetése és hatásköre
    Iratanyaga

Német nyelvű összefoglaló /dr. Lenkeffi Ferenc, Gombocz András/
Angol nyelvű összefoglaló /dr. Kiss Elek, dr. Jankó Annamária, Scháffer József/

Illusztrációk


ELŐSZÓ

A Hadtörténelmi Levéltár a közeljövőben -1998 novemberében - ünnepli megalakulásának 80. évfordulóját. Külön öröm számunkra, hogy mostanra adódott lehetőségünk elődeink hajdani kezdeményezését felfrissíteni és folytatni, nevezetesen: önálló kiadványokkal megjelenni a hadtörténelem iránt érdeklődő tisztelt Olvasó előtt.

Kiadványaink témája, alapja természetszerűleg a levéltárban folyó tudományos munka. Az elmúlt évtizedekben hatalmas szellemi érték halmozódott fel, amely a levéltár irategyütteseinek, fondjainak rendezése, tudományos feldolgozása során keletkezett. Szándékaink szerint a forráskiadványok mellett a levéltári segédleteket is megjelentetjük, így az egyes irategyüttesekről készített ismertetések a magyar hadtörténelem írásos forrásai iránt érdeklődők szélesebb köréhez juthatnak el.

E kis ismertető füzetünkkel egy időben már kiadásra készítjük elő annotált fond- és állagjegyzékünket. Emellett az 1848--49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára forráskiadványt jelentetünk meg az őrizetünkben lévő katonai iratokból.

Tehetjük mindezt annak eredményeképpen - ugyancsak a régi korok hagyományai nyomán -, hogy ma is vannak olyan mecénások, akik pártolják a tudományt, s tehetnek - és tesznek is - érte. Publikációs tevékenységünk újraindítását az OTP Bank Rt, anyagi támogatása segítette elő. További kiadványaink megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap biztosította - pályázat útján - a szükséges pénzforrást. Intézményünk, amelynek szervezeti keretei között önálló igazgatóságként dolgozunk, szintén támogatja - anyagilag is - kezdeményezésünket. Köszönjük!

Reméljük, kiadványaink hasznos olvasmányul szolgálnak a múltunk iránt érdeklődők számára.

Budapest, 1997. november





Hadtörténelmi Levéltár

"Kedves Gróf Tisza!

Azon célból, hogy a magyar nép és a magyar katona hősiessége és rátermettsége az utókor és a történelem részére megörökíttessék és hogy a serdülő ifjúság, a jelen és jövő nemzedékek az ezen harcokban résztvettek dicsőségét és áldozatkészségét magukba szívhassák és azokat megihletve csodálhassák: örök hálám, köszönetem és elismerésem jeléül indíttatva érzem magam szeretett magyar szék- és fővárosomban BUDAPESTEN magyar nemzeti hadi múzeum és hadi levéltár alapítására és létesítésére. Megbízom Önt, hogy ezen intézmények szervezésére és létesítésére a kezdeményező lépéseket tegye meg, ezen elhatározásomat hozza a nemzet tudomására és hasson oda, hogy ezen intézmények a titáni harcokat és derék magyar harcosaim hadi erényeit méltó módon juttassák kifejezésre.

IV. Károly "

A fenti sorok[1] egy alá nem írt - "legfelsőbb jóváhagyás" nélkül maradt - tervezetből valók és 1917 első felében kerültek papírra egy több évtizedes óhaj, nemzeti igény megtestesítőjeként, annak a szándékával, hogy a magyar katonai múltra és a magyar honvédség történetére vonatkozó írásos és tárgyi emlékek az ország területén őriztessenek.

Egy kis történelmi visszapillantás jobban megérteti az eseményeket!

A megalakulás előzményei

Abból a tényből következőleg, hogy a Habsburg Birodalomhoz való tartozásunk négy évszázada alatt az ország életére vonatkozó legfontosabb döntések Bécsben születtek és ezek iratai is ott maradtak, a magyar katonai múlt, a magyar hadtörténelem írásos emlékei is Bécsben őriztettek. A Habsburgok ún. dunai monarchiája államhatalmi szervei kiépítése kapcsán hozta létre I. Ferdinánd király 1556-ban az Udvari Haditanácsot - Hofkriegsrat - a katonai ügyek intézésére, amely azután állandó és önálló udvari hivatallá fejlődött. Ez időtől vált rendszeressé az iratok gyűjtése, lajstromozása a hivatalban. 1564-től kezdődően több alkalommal adtak ki irodai szabályzatokat, amelyek előírták az iratok kezelésének módját.

Néhány évtized elteltével szükségessé vált a levéltári tevékenység elválasztása az irodai szolgálattól, mert az iratok mennyisége jelentősen megnövekedett. Savoyai Jenő herceg javaslatára I. József császár 1711. április 4-én nevezte ki az első levéltárost Bernhard Rosenbaum személyében és ekkortól számítódik a Kriegsarchiv története, amely a kezdeti években Hofkriegsrätliches Archiv, Archivum bellicum, Hofkriegskanzlei-Archiv, Archivariat der Hofkriegskanzlei néven szerepelt.

A Mária Terézia által megszerveztetett központi levéltárba nem tagolták be a katonai iratokat, hanem - Károly főherceg általános hadsereg-reformja keretében - az Udvari Haditanács regisztratúrájából létrehozták a katonai szaklevéltárat, amely Ferenc császár 1801. március 23-án kelt rendelete értelmében Kriegsarchiv - Hadilevéltár - néven működött. /Az új levéltárnak a gyűjtésen, rendszerezésen túl az iratok hadtudományi kiértékelése is feladatkörébe tartozott./ E katonai levéltár volt hivatott a magyar hadtörténelem írásos emlékei gyűjtésére és őrzésére.

Ezen a helyzeten az 1867-es kiegyezés sem változtatott, lévén, hogy önálló magyar hadügy nem volt a dualista államban, így a Monarchia hadereje részeként létrejött magyar honvédség megalakulását nem követte katonai levéltár létrehozása.

E helyzettel szemben fogalmazódott meg az a nemzeti igény, amelyre a bevezetőben idézett dokumentum utal. A szándék azonban csak később realizálódott: az tette lehetővé, hogy 1918 októberében az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott és a győzedelmes őszirózsás forradalom nyomán megszületett az önálló és független Magyarország.

Az 1918 november elején Magyar Hadügyminisztérium néven újjászerveződő honvédelmi minisztériumban már megvoltak a katonai levéltár létrehozásának szervezeti előzményei.

Az első világháború idején is érvényben volt az a császári és királyi rendelet, amelynek értelmében a haderő alakulatai, így a honvédség alakulatai is, a bécsi Kriegsarchiv-ba küldték a működésük során keletkezett hadműveleti és egyéb, megőrzésre előírt irataikat, térképeiket. 1915 őszén sikerült azt elérni, hogy a magyar honvédség és népfelkelés alakulatai harctéri irataikat közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumba küldhessék. A HM 1/a. osztályán belül létrehoztak egy levéltári csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy ezeket a hazaküldött iratokat lemásolták és az eredeti iratokat csak ezután küldték tovább a bécsi Kriegsarchivba. Ezt követően a minisztériumi osztályon több alcsoport is kialakult, így a múzeumi, statisztikai, hadifogoly, hadtörténelmi alcsoport, amelyek munkáját fényképész műterem és számos rajzoló segítette.

A fennmaradt dokumentumokból kitűnik, hogy mind a levéltári, mind a múzeumi alcsoport végzett kezdettől fogva gyűjtőmunkát is. Így a múzeum gazdag első világháborús gyűjteményeibe az első fényképek, zászlók, fegyverek és egyéb értékes tárgyak ekkor kerültek be a harctérről.

Érdekességként megemlítjük, hogy 1916 folyamán a katonadalok gyűjtésébe is bekapcsolódott a múzeumi alcsoport; a gyűjtőmunkát a póttestek és csapatok mellett olyan kiválóságok is végezték, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneakadémiai tanárok, akik a honvédelmi miniszter nyílt parancsával járták a laktanyákat, katonai kórházakat, üdülőket.

Mindezek világosan mutatják, hogy amikorra a jogi lehetősége megadódott, már kész szervezettel "állt" is az intézmény.

A megalakulástól, 1918 november elejétől 1945-ig

A Hadügyminisztérium I. csoportjának 1918. november 11-én kelt új ügykörbeosztása szerint az I. csoport 10. osztálya alá tartozott a "Hadi levéltár".[2] Az ebből az időből megmaradt alosztály - parancskönyvből[3] kiderül, hogy ekkor a levéltáron belül nyolc csoport működött: az iratcsoporton és a fényképészeti csoporton kívül hat iratmásoló csoport. 1918. december 19-én jelent meg a csoportok sorában a "muzeális csoport", amelynek a vezetője az az Aggházy Kamill, aki 1916. április 2-tól teljesített szolgálatot a minisztériumi csoportnál és a később önállóvá lett Múzeum igazgatója is lett. Bár kinevezésére vonatkozó konkrét irat nincs, de valószínűsíthető, hogy ugyancsak november elejétől Gabányi János alezredes lett a levéltár vezetője. /Előzőleg Orphanides Lukács volt a csoportvezető./ A minisztérium egészét érintő 1919. január eleji átszervezés kapcsán pedig már Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum néven szerepelt az intézmény, amely három szerkezeti egységből állt:

Vezetőség - könyvtárossal, történelmi irodalmi csoporttal, könyvkötészettel és fényképészettel,
Levéltár - térképtárral,
Múzeum.

A Tanácsköztársaság idején "az új átalakulás a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum szervezetét, személyi beosztását és ügykörét semmi tekintetben sem érinti"[4], sőt ekkor egészült ki a levéltár a könyvtári csoporttal.

Az ezt követő évtizedekben több szervezeti változáson ment át a levéltár, hol önálló, hol a múzeummal közös intézmény volt. Az 1920. január 4-i parancs szerint: "A Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum a nemzeti hadsereg fővezérségének X.csoportját alkotja."[5] Ekkor szervezetileg három főosztályból állt: I. Történelmi feldolgozás, II. Levéltár, III. Múzeum. Vezetője csoportfőnöki beosztásban Gabányi alezredes.

Az 1921. március 16-án kelt HM rendelettel a M. kir. Hadtörténelmi Levéltár és Múzeumot külön állománytestté - önálló intézménnyé - nyilvánították. Ekkor élén igazgatóként Rubint Dezső tábornok állt - 1921. január 16-tól - és állományában 75 fő a hivatásos állományú.[6] /Egy 1920-ban keletkezett tervezet 208 fő tiszt és 188 fő polgári alkalmazottat, összesen 396 főt tartott szükséges létszámnak./


Az első teljes szervezési rendelet (részlet)
(HL saját irattára, parancskönyv 81. doboz)

A békeszerződés végrehajtása során - 1922. április 29-én az intézmény kivált a honvédség kötelékéből, és először a Belügyminisztérium, majd a Vallás - és Közoktatásügyi Minisztérium színleges felügyelete alá került, és ekkor - november 15-én - szétválasztották a levéltárat és a múzeumot. A valóságos irányítást természetesen továbbra is a Vezérkari Főnökség és a Honvédelmi Minisztérium gyakorolta, azonban "eltűntek" a katonák a levéltárból és múzeumból, nem viselhettek egyenruhát, a katonai rangokat különböző elnevezések alá "rejtették". /Vezérőrnagy: vezértanácsnok, ezredes: főtanácsnok, alezredes: tanácsnok stb./ 1928 júniusáig működött így az intézmény, ekkor visszakerült a Vezérkari Főnökséghez, de a katonai rangok viselését csak fokozatosan engedélyezték. A levéltár és a múzeum különállása továbbra is megmaradt, nevük változott csak 1930. május 1-től: M. kir. Hadilevéltár, illetve M. kir. Hadimúzeum elnevezésre, amelyek élén 1920-21-ben igazgató, 1939-ig főigazgató, ezután parancsnok állt.

Az intézmény hivatali elhelyezése a megalakulás után az Országos Levéltár még teljesen el nem készült új épületének - Bécsi kapu tér 4. sz. - III. emeletén történt, majd hamarosan a II. emeletet is birtokukba vették. Az elhelyezés már ekkor is szűkös volt, és a hamarosan beérkező nagy mennyiségű levéltári és múzeumi anyag indokolttá tette az elhelyezés megoldását. A honvédelmi miniszter 1921 elején a múzeum számára kiutalta az Üllői úti Mária Terézia laktanya egy részét, ahova az átköltözés a nyár folyamán meg is történt. A múzeum 1929-ben került végleges helyére, amikor felköltözött a várbeli Nándor-laktanyába, ahol 1937. március 15-én nyílt meg első kiállítása. A levéltár számára új otthon csak a második világháború után adódott, akkor szintén a Nándor-laktanya épületébe[7] költözött a levéltári gyűjtemény.

Az önálló intézményként működő levéltár hivatali felépítése, belső szervezete elég gyakran változott, de általában a lényegét tekintve öt vagy négy nagy csoportra tagolódott, amely csoportok egyúttal tevékenységét is hűen tükrözték, ezek hol "csoport", hol "osztály" megjelöléssel szerepeltek:

Vezetőség vagy Főigazgatóság a titkári irodával, átvevő és nyilvántartó irodával, gazdasági hivatallal.

Levéltár, amely esetenként külön osztályban kezelte a világháború előtti - ún. Régi levéltár - és világháború alatti iratokat, majd a világháború utániakat, de ettől függetlenül a végzett konkrét tevékenység szerint különültek el munkacsoportjai, úgymint: hadműveleti iratok, hátországi iratok, térképek, fényképek, hadrendek, személyügyi nyilvántartás, kitüntetések, fegyvertények csoportjai.

Irodalmi osztály és szerkesztőségek: rajzoló osztállyal, kiadó hivatallal együtt. Hadtörténetírói tevékenységének a középpontjában a világháború katonai eseményeinek, hadműveleteinek a feldolgozása állt. A készülő sok kötetes munka érdekeinek rendelték alá a levéltári gyűjtő- és feldolgozó munkát is. A bécsi levéltári iratokból is főleg a világháború hadműveleti iratait, naplóit másolták. Az évek során végül is a mű 10 kötete jelent meg, a tervezett további kötetek egy része kéziratban maradt. Emellett azért természetesen a magyar hadtörténelem egyéb korszakai is kutatási témát jelentettek, pl. a magyar honvédség, illetve az egyes fegyvernemek történetéről, a katonai nyelv fejlődéséről megjelent munkák mai is nagyon jól használható forrásul szolgálnak. A levéltár hadtörténetírói köréből említésre méltó nevek: Berkó István, Breit József, Gyalókay Jenő, Markó Árpád.

A levéltár közreműködésével, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg a Hadtörténelmi Közlemények, az 1888-ban alapított "évnegyedes folyóirat a magyar hadi történetírás fejlesztésére." 1921 és 1931 között a levéltár szerkesztésében jelent meg a Magyar Katonai Közlöny, amely tudományos katonai folyóirat volt. Az ezt követően a HM kiadásában megjelenő katonai szakfolyóirat, a Magyar Katonai Szemle szerkesztéséből is oroszlánrészt vállalt a levéltár.

Könyvtár: tudományos és szépirodalmi csoporttal. /A könyvtár 1923-ban egyesült a Tiszti Kaszinó könyvtárával és elköltözött annak épületébe./ A katonai tudományos csoport gyűjtötte mindazokat a belföldi és értékesebb külföldi nyomtatott műveket, amelyek a katonai szaktudományokkal foglalkoznak vagy ezekkel szoros összefüggésben állnak. A szépirodalmi csoport elsősorban a Kaszinó volt anyagából alakult. A könyvtárnak három osztálya volt: a rendelő osztály /könyvek vásárlása, összegyűjtése/, címjegyzékkészítő osztály /címfelvételezés, nyilvántartó jegyzék, könyvismertetés/, forgalmi osztály /könyvkölcsönzés és könyvkötő műhely/.

Bécsi csoport: kezdetben felszámoló tevékenységgel, később anyaggyarapítási /másolási/ feladatokkal. A Kriegsarchivba 1915-ben vezényeltek először tiszteket a "HM Bécsbe vezényelt kiküldöttje" néven. 1918 után, amikor elkezdődött a Monarchia minisztériumainak a felszámolása és különböző katonai szerveket hoztak létre a hadifoglyok hazahozatalának intézésére is, feladatköre és alárendeltsége elég körülhatárolatlan volt. Végül 1920 novemberétől mint a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum bécsi magyar bizottsága, 1923-tól 1935-ig a Hadtörténelmi Levéltár - 1930-tól Hadilevéltár - Wienbe vezényelt exponense, majd 1935-1941 között a Hadilevéltár wieni felszámoló osztálya néven folytatta tevékenységét. Fő feladata a Magyarországnak ítélt iratok kiválasztása, hazahozatala, illetve lemásolása volt, azonkívül személyi igazolások intézése. Tevékenységét egy 1921-ben kötött ideiglenes egyezmény, majd az ún. badeni egyezmény alapján végezte.

A Levéltár gyűjteményeinek kialakulása

A Levéltár első gyűjteményei azok a világháborús, a harcterekről hazaküldött hadműveleti iratok voltak, amelyeket a HM 1/a. osztályán kezdtek lemásolni. Ezek mellett a Monarchia megszűnésekor Magyarország területén lévő katonai alakulatok "élő", ügyviteli regisztratúrái, illetve néhány esetben a náluk őrzött történelmi iratanyag is, itt maradt az ország területén és bekerült a Hadtörténelmi Levéltárba.

Jelentős anyaggyarapodást ígért a békeszerződés alapján Ausztriával kötött államszerződés. A világháború győztes hatalmainak Magyarországgal 1920. június 4-én Párizsban aláírt ún. trianoni békeszerződése 178. cikke a következőket tartalmazta: "A volt Osztrák-Magyar Monarchiából keletkezett új Államok és azok az Államok, amelyek a nevezett Monarchia területéből részesedtek, a maguk részéről kötelezik magukat arra, hogy a Magyar Kormánynak visszaszolgáltatják azokat a hivatalos iratokat, okmányokat és feljegyzéseket, amelyek húsz évnél nem régibbek és amelyek közvetlen vonatkozásban állanak a magyar terület történetével vagy közigazgatásával s esetleg az átcsatolt területen vannak."[8]

Ezt követően jött létre az osztrák szövetségi kormány és a magyar kormány között - éveken át tartó előkészítő munka után - a Baden bei Wien-ben 1926. május 26-án aláírt végleges egyezmény. Az egyezmény értelmében Ausztria kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja Magyarországnak azokat az iratokat, amelyek magyar szellemi tulajdonnak tekinthetők, a közös vonatkozásúakra pedig úgy állapodtak meg, hogy azok közös szellemi tulajdont képeznek és Bécsben maradnak. Ehhez az iratanyaghoz a magyar kormány az osztrák szövetségi kormány hozzájárulásával megfelelő számú megbízottat rendelt ki. Ennek megfelelően azóta is működik Bécsben az állami levéltárban is és a katonai levéltárban is magyar levéltári kirendeltség.

A Kriegsarchiv-ban dolgozó - kezdetben nagy létszámú - munkacsoportnak köszönhetően a 20-as, 30-as években jelentős gyűjtemények, önálló fondok iratanyaga került haza. /1919-ben Tury alezredes állította össze először a Kriegsarchiv különböző fondjaiban található magyar vonatkozású iratok jegyzékét, majd ezt bővítették az évek során többször is./ A hazakerült iratok a megfelelő fondokhoz kerültek vagy önálló besorolást kaptak.

Külön említést érdemelnek az átadott, illetve lemásolt térképek. A Kriegsarchiv világhírű topográfiai gyűjteménnyel rendelkezett, már a XVIII. századtól rendszeresen gyűjtötték, másolták és gondosan őrizték a régi térképeket. Törvény intézkedett arról, hogy a hadsereg birtokában lévő térképek, tervrajzok és országleírások a levéltárba kerüljenek - köztük természetesen a Magyarországra vonatkozó katonai felvételek is. Így tehát a badeni egyezmény értelmében ezek átadása, illetve lemásolása is megtörtént. Bécsből kb. ötvenezer térkép került a Hadtörténelmi Levéltár őrizetébe, amely állomány az évtizedek során beszolgáltatások, ajándékozások, vásárlások útján a négyszeresévé növekedett. Emellett a térképtár nagyon gazdag helyzettérkép-gyűjteménnyel - zömük I. világháborús - rendelkezik. Gyűjteményében megtalálhatók az európai országok különböző korokból származó, különböző kiadású, részletes helyszínrajzi térképei, országleírásai.

A levéltárba bekerült iratok számbavétele, nyilvántartása és rendszerezése komoly feladatot jelentett az intézménynek, s mindenképpen dicséretes, amit e téren - elsősorban a levéltári segédszemélyzet kifejtett.

A levéltári rendezés, segédletkészítés terén már közel sem volt ilyen jó a helyzet - legfőbb probléma a hibás rendezési koncepció volt, pl. a provenientia "felrúgása", az eredeti regisztratúrák kronologikus vagy tematikus szempontú szétbontása - , aminek objektív oka is volt: kevés volt a munkát szerető és értő szakember /a legtöbb beosztott tisztnek nem voltak ilyen irányú ismeretei/. Mindezek ellenére a levéltár vezetősége vállalni tudta, hogy 1924-ben kilépjen a nyilvánosság elé: megjelent a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár 1924. évi évkönyve. Az évkönyv tájékoztatást adott a levéltár megalakulásáról, szervezetéről és az őrzésében lévő iratanyagról. Ezt követően még néhány éven át jelent meg évkönyv, amely az elvégzett munkákról, az anyaggyarapodásról részletes tájékoztatást adott. /Az intézmény mindezek mellett jelentős közhivatali feladatokat is ellátott./

Munka 1945 után

A második világháború a levéltár életében is tragikus időszak volt. A levéltárat részben evakuálták, és az elszállított értékes iratanyag legnagyobb része elpusztult. Budapest ostromakor az Országos Levéltár épülete súlyos sérüléseket szenvedett, és a Hadtörténelmi Levéltár raktárainak egy része is a romok alá került.

A háború utáni történetünk első évei a romok eltakarításával, az iratanyag ismételt összegyűjtésével teltek. Hadimúzeum és Levéltár néven indult új életnek az intézmény, de csak rövid ideig - 1945. április 24-től május 15-ig működött így. Ezt követően a Szövetséges Ellenőrző Bizottság - SZEB - csak a múzeum működéséhez járult hozzá, így a levéltár a Honvédelmi Minisztérium osztályaként működött, a romok alól kimentett nagy értékű iratait pedig a múzeum vette gondozásba.

Közben természetesen folyt a szintén nagy kárt szenvedett Nándor-laktanya helyreállítása is, és mivel a levéltári iratanyagot az Országos Levéltár épületéből el kellett szállítani, megkezdték a Nándor-laktanya egyik szárnyának átépítését levéltári raktárak céljára. A levéltárügy országos rendezése is nyilván hatással volt arra, hogy 1947 márciusától ismét működhetett a levéltár, 1950-ig Honvéd Levéltár és Múzeum néven, majd 1954-ig mint Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum. Ekkor a Honvédelmi Minisztérium létrehozta a Hadtörténeti Intézetet, és ettől kezdve éveken át a levéltár a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elnevezésű intézmény része, hol csoport, hol osztály szinten, és szervezetéből kiszakították a térképtárat is.

Jelenleg Hadtörténelmi Levéltár néven önálló igazgatóságként ugyanezen közgyűjteményi, tudományos katonai intézmény része, és szervezeti keretei közé visszakerült a térképtár és a bécsi levéltári kirendeltség. A Hadtörténelmi Levéltárat az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet a Magyar Országos Levéltárral és a területi állami levéltárakkal együtt a közlevéltárak közé sorolta. Az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet értelmében pedig szaklevéltárrá minősítették. Mint ilyennek feladata a katonai múlt, a magyar hadtörténelem írásos emlékeinek gyűjtése, megőrzése és a kutatás számára használhatóvá tétele. Emellett élő levéltárként folyamatosan átvette a Magyar Néphadsereg, illetve átveszi a Magyar Honvédség levéltári megőrzésre kijelölt iratait - a HM HIM Központi Irattár közvetítésével. Őrzésében jelenleg mintegy 6 és félezer iratfolyóméternyi iratanyag van.

A Levéltár iratanyaga

A Levéltár gyűjteményei a fondok - valamely szerv vagy személy működése, élete során keletkezett iratok összessége - alapján rendszerezettek.

Az 1945-ig terjedő időszak több, mint kétezer fondja hét fondfőcsoportba soroltatott.[9]

I. fondfőcsoport: országos katonai hatóságok

A levéltári iratanyag egyharmadát kitevő legnagyobb fondjaink találhatók ebben a főcsoportban. A Mária Terézia által 1740-ben életre hívott, az Udvari Haditanácsnak alárendelt főhadparancsnokságok a Habsburg Birodalom adott területének legfőbb területi parancsnokságaként a rend és biztonság fenntartása mellett ellátták az ott tartózkodó katonaság, a katonai objektumok és egyéb parancsnokságok tevékenységének irányítását, felügyeletét és ellenőrzését. A Magyarország területén működő General Commando für Ungarn /Cs. kir. magyarországi főhadparancsnokság/ Pozsonyban alakult, 1784-től pedig Budán székelt. Többszöri névváltozással egészen az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje 1882-ben végrehajtott átszervezéséig működött, ekkor feladatát részben a cs. és kir. IV. hadtest vette át.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Több mint ezer iratfolyóméternyi hatalmas irategyüttesben nincs a hadügynek olyan ága, amelyre ne találna a kutató adatot. De bőséges forrásanyagot kínálnak a csomók az időszak gazdaság-, jog-, kultúrtörténésze számára is - és a példákat még folytathatnánk.

Az iratanyag az eredeti regisztratúra szerinti rendben, az eredeti segédkönyvekkel ellátva őriztetik.

A kiegyezésről szóló 1867. május 29-én megszavazott XII. törvénycikk értelmében a "védelmi rendszer megállapítására vagy átalakítására" vonatkozó magyarországi intézkedések irányítására, illetve az egyéb védelmi rendelkezések végrehajtására létrehozták a M. kir. Honvédelmi Minisztériumot. A minisztérium gyakorlati tevékenysége azonban csak az 1868. évi XLI. törvénycikkel felállított m. kir. honvédség megalakításával kezdődött. A minisztériumnak mint a honvédség legfelsőbb hatóságának hármas funkciója volt: kidolgozta és a parlament elé terjesztette a honvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslatokat, és gondoskodott az elfogadott törvények végrehajtásáról; feladata volt a honvédség szervezése és mindennemű - személyi, szellemi, anyagi - szükségleteinek biztosítása; emellett a honvédelmi miniszter alkotmányos felelősséggel bírt, azaz ő képviselte a honvédség minden ügyével kapcsolatban a mindenkori kormányzatot az országgyűlés előtt.

A Honvédelmi Minisztériumban a különböző jellegű ügyek intézésére ügyosztályokat hoztak létre, amelyeket ügykörük alapján ügycsoportokba, később csoportfőnökségekbe soroltak. A honvédség fejlődésével egyre bővült az ügyforgalom, ennek megfelelően folyamatosan növekedett az ügyosztályok száma. A Honvédelmi Minisztérium 1867 - 1945 közti fennállása idején feladata alapvetően változatlan maradt. Ez idő alatt azonban történtek olyan társadalmi változások, amelyek hatással voltak a minisztérium működésére, ezért a minisztérium egységes levéltári törzse négy fondra tagolható:

A mintegy tízezer raktári egységet kitevő anyag évek, azon belül ügyosztályok szerint rendezett és különböző szintű levéltári segédletek segítik az anyagban való tájékozódást. /Az iratok egy része tematikusan kikülönített, pl. tiszti anyakönyvi lapok, legfelsőbb előterjesztések/ A Honvédelmi Minisztérium levéltárába soroltattak az első világháború lezárását, illetve a Monarchia felbomlását követően létrejött különböző bizottságok - fegyverszüneti, felszámoló, határmegállapító - fondjai is.

Ugyancsak a kiegyezés után, az 1868. december 5-én szentesített, a m.kir.honvédség felállításáról szóló rendelet alapján került sor a M.kir.Honvéd Főparancsnokság megalakítására. A "tisztán katonai rendelkezés céljából" létrehozott hivatal a honvédség legmagasabb katonai parancsnoksága volt, amelynek hatáskörébe tartozott a katonai kiképzés vezetése és felügyelete; a fegyelmi fenyítő hatalom és bírói felsőbbségi jog gyakorlása a tisztek és legénység felett; az alárendelt honvéd parancsnokságok, csapatok, hatóságok, intézetek és hadi készletek felügyelete; az alárendelt parancsnokságok stb. fölterjesztéseinek véleményezése; előterjesztések, illetve javaslatok tétele a honvédelmi miniszterhez a honvédség kiképzésének, fegyelmi állapotának, harcképességének fokáról - mindezekről évenként jelentést is kell tennie a honvédelmi miniszter útján a közös hadügyminiszternek - , tisztek, tisztjelöltek előléptetéséről, szolgálati beosztásáról; saját hatáskörben kiadott rendelkezéseiről, illetve a honvédelmi miniszter rendeleteinek végrehajtásáról a honvédelmi miniszter tájékoztatása.

Ezekhez hasonló volt funkciója, feladatköre az 1919 után megszervezett honvédség főparancsnokának, összhangban a magyar haderő központi irányítására jellemző hármas vezetési koncepcióval.

Az iratanyag az eredeti regisztratúrát őrzi, segédkönyveivel együtt, de az 1919-1945 közötti hivatal működéséről lényegesen kevesebb irat maradt fenn.

A M.kir. Honvéd Vezérkar Főnöke hivatala az 1919. augusztus 9-én felállított Magyar Nemzeti Hadsereg Fővezérségéből alakult. Hatásköre, szervezete, alá- és fölérendeltségi viszonyai azonban csak 1920. április 1-ével, a magyar haderő központi vezetésének szabályozásával tisztázódtak. Ekkor alakult ki a m.kir.honvédségre a békeidőben jellemző hármas vezetés: Honvédelmi Minisztérium, Honvéd Főparancsnokság, Honvéd Vezérkar Főnöke. 1940-ben jelentős változás történt a katonai központi vezetésben. A honvédség főparancsnoka mint külön állás megszűnt és annak teljes jog- és hatáskörét a vezérkar főnöke vette át. Ezzel a vezérkar főnöke a honvédség legmagasabb parancsnokává, a vezérkar pedig katonai szempontból legfontosabb szervévé vált, amelynek feladata békében a honvédség kiképzésének irányítása, a háborúra való előkészítése és megszervezése, a háborúban pedig a hadműveletek vezetése volt.

A vezérkar főnöke levéltárában található néhány m. kir. követség katonai attachéjának iratanyaga is.

Az I. fondfőcsoportban a fenti nagy levéltárak mellett még néhány kisebb fond található, országos hatáskörű felügyelők például.

II. fondfőcsoport: katonai területi hatóságok, alakulatok

Több mint 1500 fondból - ez ezerszáz iratfolyóméter - áll, és tagolása a történeti fejlődést követi.

Az 1740 - 1867 közötti időből - mivel önálló magyar államiság híján önálló magyar hadsereg sem volt - nincsenek levéltárunkban magyar alakulatoknak iratai. Igaz ugyan, hogy az 1715. évi VIII. törvénycikk kimondta a magyar nemzeti állandó hadsereg létrehozását, de a rendek által megszavazott pénz és emberanyag feletti rendelkezés joga kizárólag az uralkodóé volt, így az önálló magyar hadsereg helyett a Habsburg Birodalom egységes haderejébe beosztott magyar ezredek jöttek létre csupán. Ezek iratanyaga viszont a bécsi Kriegsarchiv-ba került és jelenleg is ott őriztetik /egy részükről mikrofilmek készültek, amelyek levéltárunkban vannak/. Az egykoron Magyarország területén állomásozó cs. kir. alakulatok /gyalog - és lovashadosztályok, dandárok és ezredek stb./ közül jó néhánynak a regisztratúra-töredéke bekerült viszont levéltárunkba, ezek többsége az abszolutizmus időszakából származik.

A kiegyezés utáni időszak csapatanyaga a Monarchia hadereje hármas tagolásának megfelelően került csoportosításra. Természetszerűleg a legszámottevőbb anyaga a m. kir. honvédségnek van, de egyrészt a magyarországi állomáshelyből, másrészt a hadrendi besorolásból adódóan maradtak nálunk cs. és kir., illetve esetenként cs. kir. alakulatoknak is irattöredékei. A legtöbb irat - mintegy öt és féleszer csomó - az első világháború idején keletkezett, döntően hadműveleti jellegű. A gyűjtemény tartalmazza az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege felső vezetésének /Armeeoberkommando/, magasabb egységeinek /Heeresfront, Heeresgruppe, Armee, Korps/ zömében másolatos iratanyagát. A csapatok és hátországi szervek, alakulatok közül különösen a magyar honvéd alakulások - hadosztályok, dandárok, ezredek, kerületi parancsnokságok, felügyeleti szervek stb. - fondjai értékesek és ezek eredeti iratok. A gyűjtemény a harctéri, hadműveleti eseményeken túl Magyarország háborús viszonyai, gazdasági, társadalmi élete vonatkozásában is értékes forrásanyag.

A Monarchia felbomlásával létrejött önálló Magyarország két rövid forradalmi időszakának katonai iratai között megtalálhatók a polgári demokratikus kormányzatnak a harcterekről hazaözönlő katonák leszerelésére, a volt - közös - katonai szervek felszámolására tett intézkedései, majd 1919 februárjától egy új hadsereg felállítására irányuló erőfeszítései. A Magyar Tanácsköztársaság honvédelemre, a haza megvédésére szervezte a Vörös Hadsereget, amelynek megmaradt irataiból különösen jelentős forrásértéket képviselnek a Keleti, illetve Vörös Hadsereg Parancsnokság, a III. hadtestparancsnokság, a különböző hadosztályok és ezredek fondjai.

Az 1919 nyarától szerveződő Magyar Nemzeti Hadsereg és az 1920-tól helyébe lépő m. kir. Honvédség békebeli és háborús szervezete is nyomon követhető az őrizetünkben lévő iratanyagon. A mennyiségét tekintve nem túl nagy gyűjtemény - kb. 150 iratfolyóméter - fontos adatokat tartalmaz az ország, a hadsereg háborúra való felkészüléséről, felkészítéséről, a hadsereg alakulatai harctéri tevékenységéről /pl. 2. magyar hadsereg/, a Nyugatra telepített alakulatok helyzetéről.

III. fondfőcsoport: katonai egészségügyi szervek

A terjedelmileg mindössze másfél száz iratfolyómétert kitevő főcsoportban kronologikus tagolásban találhatók a különböző kórházak fondjai.

Az I. világháború idején az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje hármas tagolásának megfelelően épült ki az egészségügyi szervezet, így Magyarország területén cs. és kir. és m. kir. kórházak működtek. A különböző /köz-, hadi-, kisegítő hadi-, helyőrségi, tábori/ kórház anyagából csak töredékek maradtak meg.

A két világháború között a békeállományú helyőrségi és a csapatkórházak alkották a katonai egészségügyi szolgálatot. Ezek sorából említjük a budapesti 1., 10. és 11. helyőrségi kórházakat, amelyek jogutódjai ma is működnek.

A II. világháború alatt a tábori egészségügyi szolgálatban az első ellátást a sebesült a segély-, illetve kötözőhelyen kapta. Ezek tevékenységét segítették a dandáronként szervezett egészségügyi oszlopok. A hadtestek és a hadosztályok területén felállított tábori kórházakban már szakszerű orvosi kezelést kaptak a betegek. A hátországba szállított sebesülteket útközben a betegellátó állomásokon kezelték. A határokon bakteriológiai állomásokat és járványkórházakat állítottak fel. A hátországban a sebesültek ellátását a békeállományú intézetek látták el, amelyek munkáját a vöröskeresztes és hadikórházak segítették.

Az iratanyag nagy részét a kórházban ápoltak kórlapjai, sérülési és műtéti leírásai, orvosi bizonyítványai teszik ki. A fondok rendezettek, a kutatást áttekintő raktárjegyzék segíti.

IV. fondfőcsoport: katonai igazságügyi szervek és iratok

A magyarországi katonai bíráskodás szervezetének hivatali kezdetei a XVIII. század közepére nyúlnak vissza. A főképpen Mária Terézia uralkodása alatt végrehajtott - és a Birodalom központi igazgatásának átszervezésével összhangban lévő - katonai reformok eredményeként létrejött modern, egységes haderő területi katonai parancsnokságai /General Commandos/ hivatali szervezetében - így a magyarországiban is - 1744-től jelent meg a hadbírói teendőket ellátó igazságügyi szakelőadó, majd hamarosan osztály szinten is elkülönült a tevékenység, végül 1802-től mint önálló országos katonai törvényszék - Iudicium Delegatum Militare, majd Landes Militär Gericht - folytatta működését.

Levéltárunk a fondfőcsoport első csoportjaként különítette el a cs. kir. hadbíróságok 1802-1867 közötti fondjait. Külön említést érdemelnek az abszolutizmus időszakában - Ferenc József 1849. november 3-án kelt, az igazságügy teljes átszervezésére vonatkozó rendelete alapján - létrejött ún. különös bíróságok, köztük a K. k. ausserordentliches Kriegsgericht zu Arad /Cs. kir. aradi rendkívüli katonai törvényszék/ 1849-ből származó irategyüttese, amelyben a 48-as honvédtisztek, az aradi vértanúk periratai is olvashatók.

A kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia egységes haderejében egységes szervezési elvek alapján, de a haderő hármas tagolásának megfelelően különálló szervezetben hozták létre a katonai bíráskodás intézményeit. A cs. és kir. hadbíróságok, tábori bíróságok /1867-1918/ csoportjában főleg az I. világháború időszakából maradtak őrizetünkben bírósági fondtöredékek. Az m. kir. honvéd törvényszékek, tábori bíróságok /1867-1945/ csoportja gazdagabb iratanyagban. Az első folyamodású béke szervezésű törvényszékek fondjai érdemelnek említést - köztük legnagyobb a szegedi honvéd törvényszék anyaga, de érdekes forrásul szolgálnak a II. világháború hadbíróságai is.

A rendezett fondokban a kutatást a névmutatók is segítik.

V. fondfőcsoport: katonai tanintézetek

Az akadémiák között legnagyobb iratanyaga az 1872-ben felállított M. kir. honvéd Ludovika Akadémiának van. Az iratokból képet kaphatunk a honvéd tisztképzés történeti fejlődéséről, az oktatás tartalmi és szervezeti kérdéseiről, a növendékek helyzetéről, és a nagy számban megmaradt osztály-lajstromok és osztályozási jegyzékek alapján tanulmányi előmenetelükről, az Akadémia életéről. A középfokú iskolák és nevelőintézetek között hadapród, reáliskolai nevelőintézetek szerepelnek, köztük a talán legpatinásabb soproni és kőszegi. Különböző iskolák és tanfolyamok oktatási segédletei egészítik ki a gyűjteményt.

VI. fondfőcsoport: katonai intézmények, testületek, egyesületek

A változatos összetételű főcsoportban az alábbi csoportok különülnek el: Magyar, illetve M. kir. nemesi testőrség, a Magyar nemesi felkelés iratanyaga; az intézetek csoportja - köztük a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum, az M. kir. honvéd Térképészeti Intézet; az egyesületek, bajtársi szövetségek között 1848 - 49 utáni honvédegyletek és Horthy - kori bajtársi egyesületek; különböző méntelepek és raktárak. Ide soroltatott a Tábori lelkészet elnevezésű gyűjtemény is, amelyben az 1700-as évek közepétől találhatók katonai anyakönyvek, I. és II. világháborús veszteségi nyilvántartások. Rendkívül értékesek és érdekesek a tábori lelkészet reguláris szervezetét - amelyet Mária Terézia hozott létre 1773-ban és 1918-ig maradt fenn - bemutató regisztratúrák, de a két világháború között működő felekezeti tábori püspökségek irattárai is.

VII. fondfőcsoport: gyűjtemények

Ezek között a Personalia családi levéltárakat, katonai személyek működésével, életével kapcsolatos iratokat tartalmaz - benne található pl. Hadik András tábornagy hagyatéka, aki Mária Terézia idején az Udvari Haditanács elnöke volt.

A történelmi korokra vonatkozó gyűjtemények között őriztetnek a török hódoltság és a török elleni háborúk iratai - itt található levéltárunk legrégibb magyar nyelvű irata: Horwatinowyth kapitány 1551. november 8-án Szolnokon kelt levele, amelyben a nyitrai püspököt Lippa ostromáról tudósítja. A Rákóczi szabadságharcra vonatkozó gyűjtemény értékes adatokat tartalmaz a kuruc csapatok és táborok katonai állapotára, létszám- és ellátási viszonyaira, a kuruc csapatok harci tevékenységére. Külön értékei a II. Rákóczi Ferenctől, Bercsényi Miklóstól, Béri Balogh Ádámtól és más történelmi személyiségektől származó eredeti levelek. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc iratai is felbecsülhetetlen történelmi értéket képviselnek. A legnagyobbrészt hadműveleti jellegű iratanyag a Feldunai Hadsereg és az Erdélyben harcolt Bem vezette hadsereg harcaira vonatkozik, benne Kossuth Lajos, Görgey Artur sajátkezű leveleivel.

Emellett különböző tematikus gyűjtemények - röpiratok, haditechnikai dokumentációk, katonai objektumok építésére vonatkozó iratok, tanulmányok - találhatók e fondfőcsoportban, valamint a nem irat jellegű gyűjtemények - állománygyarapító és biztonsági mikrofilmek, valamint oktató-, dokumentum-, híradó-, játékfilm tematikájú, többségében a Katonai Filmstúdióban készített mozgófilmek.

Levéltárunk - élő levéltárként - átvette és átveszi az 1945 januárjától megalakított magyar demokratikus hadsereg, illetve a Magyar Néphadsereg központi és területi szerveinek, alakulatainak levéltári megőrzésre kijelölt iratait. Az irattermelőkkel a MN Központi Irattára volt közvetlen kapcsolatban, és levéltárunkba tőlük került - már bizonyos rendezettségi szinten, általában az irat keletkezésétől számított 15 év elteltével az iratanyag. Levéltári rendezésre csak az 1945 - 1956 közti őrzési egységek kerültek. 1945-től 1949-ig fondok szerint csoportosítottak az eredeti regisztratúrák, 1949-től éves bontásban, azon belül a hadsereg mindenkori szervezetét - de nem hadrendjét! - követő felépítésben, de fondonként elkülönítve találhatók az iratok. Az 1956 utáni évek iratai a Központi Irattár által leadott - egységes rendezési szempontot nélkülöző - rendben fekszenek.

A jelenleg mintegy ezerötszáz irat-folyóméternyi levéltártest fond- és állagjegyzékének elkészítése csak részben történt meg - 1956-ig, éppen az említett rendezettségi és raktározási problémák miatt.

A Levéltár őrizetében lévő összes 1945 utáni iratanyag adatait tartalmazza az újonnan elkészített ún. Összevont mutató: címszavanként /az alakulat, szerv neve/ megadja a tematikus, illetve évenkénti jegyzékek szerinti őrzési egység jelzetét.

A fondfőcsoportok kialakítása az 1945 előtti levéltártestnél ismertetett rendszer analógiájára történt. Kivétel a VII. fondfőcsoport, amely korszakhatár nélkül foglalja magában a felsorolt gyűjteményeket.

VIII. fondfőcsoport: országos katonai hatóságok

Az 1944. december 22 - én megválasztott Ideiglenes Nemzeti Kormány minisztériumaként Debrecenben került megszervezésre a Honvédelmi Minisztérium, amelynek regisztratúrája nélkülözhetetlen a korszak kutatója számára.

A Törzsanyag névvel jelölt fondcsoport a minisztériumnál egységesen megállapított iktatási rend szerint rendezett, elnöki és általános sorozatra tagolódik, azon belül az minisztériumi csoportok, osztályok nem különülnek el. /De természetesen az előadóíven szerepel az illetékes osztály megjelölése./ Van ennek az iratcsoportnak egy olyan része, amely levéltárilag feldolgozatlan, nagy része reponálandó lenne a sorozatokba, illetve a csoportfőnökségek anyagába: ez HM szervek néven szerepel és az áttekintő raktárjegyzékben dobozonként részletezve található, tehát kutatható.

A minisztériumi törzsanyagot kiegészíti még pl. a Békeelőkészítő csoport, az Országos Vitézi Szék felszámolását végző bizottság, a Honvéd Személyi Véleményező Intézet anyaga.

Az 1949 utáni iratanyag a HM Központi Irattárból évenként került leadásra átadási jegyzékkel. Hatalmas mennyiségű iratanyag volt, amely gyakorlatilag selejtezés nélkül került a fondképzőktől az Irattárba, majd a Levéltárba. A közelmúltban megtörtént ennek az átrendezése, a selejtezés után évenként azonos felállításban /a katonai hierarchiát követő rendben/ dobozolva és áttekintő raktárjegyzékkel ellátva jól kutatható az anyag.

IX. fondfőcsoport: katonai területi hatóságok, alakulatok

A hadsereg szervezését és átszervezését követő kronologikus csoportjai a következők: 1945 - 1949, 1949 - 1956, 1956 - 1977 /eddig van levéltári őrzésben iratanyag/.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945. január 20-án kötött fegyverszüneti szerződés értelmében került sor az új magyar hadsereg megszervezésére, olyan hadosztályok felállításával az előtérben, amelyek még bevethetők a németek elleni harcban. Az 1. és a 6. magyar hadosztály, valamint a műszaki hadosztály fondjai érdemelnek említést, amelyek alárendelt egységeinek is maradtak meg iratai. Emellett a területi katonai szervek közül a kerületi parancsnokságoknak van számottevő fondja.

X. fondfőcsoport: egészségügyi szervek

Alapvetően a háború előtti katonai egészségügyi szervezet megmaradt elemeire épült rá a néphadsereg egészségügyi hálózata. 1945-46-ban még működött néhány második világháborús hadikórház is. Az új egészségügyi szolgálat szervezésével egyidejűleg meg kellett oldani az elvonuló alakulatok, a hazatérő hadifoglyok, a leszerelő katonák, a rokkantak egészségügyi ellátását. Kezdetben a katona-egészségügyre hárult a hadigondozás is. A korábbi békeállományú helyőrségi kórházak újraszervezése is megtörtént /komoly gondot jelentett mind az anyagi, mind a személyi feltételek biztosítása/, közülük a budapesti vált jelentőssé Honvéd Központi Katonai Kórház néven. Új kórházak építésére és felszerelésére is sor került /pl. Miskolc, Győr, Kecskemét, Szolnok/.

A katonai üdültetés rendszere, szervezeti keretei alapvetően 1948 végéig kialakultak. A gyógyházak: szanatóriumok, üdülők hálózata gyakran változott és csak töredékes iratanyaguk maradt.

Az egészségügy irányítása kezdetben a HM különböző osztályainak a feladata volt, majd az 1949 őszén megszervezett Hadtápszolgálati Főnökség hatáskörébe került.

XI. fondfőcsoport: katonai bíróságok

A honvéd büntetőbíráskodás szervezeti változásait tükrözi a főcsoport csoportosítása.

Az elsőfolyamodású bíróságok között 1945-46-ban az újonnan alakult hadosztályok tábori bíróságai szerepelnek. 1952-től ismét létrehozták egyes magasabb egységek bíróságait, illetve 1953-tól felálltak az ún. fegyvernemi bíróságok is. A területileg illetékes bírósági szervezet több szervezésen ment át, több néven szerepelt - kerületi parancsnokság bírósága, honvéd törvényszék, katonai törvényszék, hadbíróság, katonai bíróság, de mindig az adott katonai kerület székhelyén működött. Kezdetben hét ilyen bíróság volt: Budapest, Székesfehérvár, Szombathely, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc székhellyel. A katonai büntetőbíráskodás elsőfolyamodású bíróságaiként működtek, számuk csökkent és 1957-től Budapesten, Kaposvárott, Szegeden, Debrecenben és Győrött működött katonai bíróság az 1991-ben történt megszüntetésükig.

Fellebbviteli, végfolyamodású bíróságként kezdetben nem önálló katonai szerv működött, hanem a Kúrián szervezett Honvédbírósági Fellebbviteli Tanács. Az 1948. évi LXIII.tc. rendelte el ismét az önálló felsőfokú katonai ügyészség és Katonai Főtörvényszék felállítását, amely utóbbi 1952-től Katonai Felsőbíróság, 1956-tól a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma néven működött.

A Levéltár megőrzésébe két módon kerültek az iratok: a peranyagokat /és esetenként különböző bírói segédleteket/ közvetlenül az illetékes katonai bíróságok adták le a Levéltárnak, míg a bírósági szervezetek működésével kapcsolatos ügyviteli iratok a hadseregnél szokásos úton, a Központi Irattárból kerültek levéltári megőrzésbe. A katonai ügyészségeknek csak ügyviteli iratanyaguk van, amely a Központi Irattár évenként leadott anyagával került Levéltárunkba. Ebből adódóan e fondok anyaga két különböző rendezési elv szerint külön található, de természetesen a fondcédulák teljes képet adnak az egyes bírósági szervezetekről és anyagukról.

XII. fondfőcsoport: katonai tanintézetek

A II. világháború utolsó hónapjaiban a németek elleni harcra létrehozott új demokratikus magyar hadsereg személyi állományában döntően az "átállt" régi tisztek kerültek parancsnoki beosztásokba. Az ország és a hadsereg életében is bekövetkezett politikai változások - a "fordulat évétől" - sürgetően vetették fel az igényt új tisztikar létrehozására. E szükségszerűség kielégítésére kezdődött meg a katonai tanintézetek megszervezése. Az első években gyakori átszervezések, változások jellemezték az intézményeket, és csak a politikai helyzet konszolidálásával alakult ki a katonai tanintézeteknek az a rendszere, amely hosszú távon biztosította a hadsereg tiszti, altiszti utánpótlását.

Az újonnan szervezett hadsereg fejlődése első időszakát jellemző útkeresés természetszerűleg megnyilvánult a tanintézeti képzés területén is. Az útkeresés állandó változásokkal járt együtt. A kezdetben létrehozott felsőfokú tanintézetek - nevükben: akadémiák - jogállását HM rendeletek szabályozták, csak 1953-ban hoztak minisztertanácsi határozatot a Magyar Néphadsereg felsőfokú tanintézeteiről: főiskolává minősítve azokat, amelyek feladata a magasabb beosztásra hivatott parancsnokok, illetve pártpolitikai munkások képzése.

A tanulmányi idő 3 év volt, a felvételhez általános műveltségi követelményként - átmenetileg - a szakérettséginek megfelelő tudás volt a kötelező. 1955 őszétől ugyancsak minisztertanácsi határozat írta elő, hogy az akadémiákra felvett tisztek legalább 50 %-a érettségizett vagy annak megfelelő általános műveltségű legyen.

Az ágazati /szolgálati elöljárói/ és szakmai felügyeletet a Honvédelmi Minisztérium Kiképzési és Nevelési Csoportfőnöksége, később Tanintézeti Csoportfőnöksége gyakorolta:

A Magyar Néphadsereg általános fejlődése részeként 1949. január 1-től a fegyvernemek önálló irányítására fegyvernemi szemlélőségek jöttek létre, amelyek a Honvéd Főfelügyelőség alárendeltségébe tartoztak. Közülük az Általános Katonai /gyalogsági/ Szemlélőség feladata volt a fegyvernemi csapatképzés irányítása mellett a néphadseregben működő tanintézetek irányítása is. A Szemlélőség rövid életű volt: 1949. augusztusig működött, de e rövid idő ellenére a tanintézeti képzés fejlesztése területén meghatározó fontosságú előkészítő munkát végzett: előkészítette a tisztképzés reformját, megszervezte az 1949. szeptember 1-től működő fegyvernemi tiszti iskolai hálózatot. A létrehozott fegyvernemi tiszti iskolákat a fegyvernemi parancsnokságok irányították, de megfelelő szabályozók hiányában kellő együttműködés nélkül. Ennek következtében a képzés tartalma, folyamata és főbb mozzanatai iskolánként eltértek. A fegyvernemi parancsnokságok által irányított tisztképzés 1949. augusztus 1-től 1950. augusztus 1-ig tartott. A tanintézeti képzés átfogó irányítására ez időponttól kezdve önálló HM szerv: a Tanintézetek Csoportfőnöksége kezdte meg tevékenységét.

Az 1950 augusztusától működő HM Tanintézeti Csoportfőnökség közvetlen alárendeltségébe tartoztak az egyetemi katonai tanszékek is.

Az első kronologikus időszakból a Hadiakadémiának, a Honvéd Hadbiztosi Akadémiának van 1945 -1948 között iratanyaga. Az 1947 - 49-ben működő Honvéd Kossuth Akadémia feladata a különböző fegyvernembeli tisztek és tiszthelyettesek képzése volt. A középfokú katonai tanintézetek közül a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskolának van 1953 -1958 közöttről számottevőbb anyaga.

XIII. fondfőcsoport: intézetek, egyesületek

Említésre érdemes fond ebből a főcsoportból: Haditechnikai Intézet, Térképészeti Intézet, és természetesen saját irattárunk. Emellett különböző - élelmezési, fegyver - raktáraknak maradt anyaga.

Hivatali működése

A Hadtörténelmi Levéltár az elmúlt évtizedekben jelentős eredményt ért el az őrizetében lévő gyűjtemények rendezése terén. A fondok döntő többsége középszinten rendezett. Az iratanyagban való tájékozódást a feldolgozás, rendezés során készített különböző mélységű levéltári segédletek biztosítják /lajstrom, repertórium, áttekintő raktárjegyzék, cédulakatalógus/. Az iratanyagok szakszerű és biztonságos őrzése megoldott.

A Hadtörténelmi Levéltár a tudományos közgyűjteményi tevékenység mellett fontos közhivatali feladatokat is ellát /pl. katonai szolgálattal kapcsolatos igazolások/. A személyesen megjelenő ügyfelek, illetve a levélben történt megkeresések száma az ezret is meghaladja.

Kutatószolgálatát a történészek, hadtörténészek mellett helytörténet- és családkutatók is igénybe veszik. Éves kutatóforgalma általában: 300-400 kutató több, mint 2000 esetben keresi fel levéltárunkat.

  


Horwatinowyth kapitány levele Teuffel Erasmusnak és Thurzó Ferencnek. Szolnok, 1551. nov. 8. Lippa városát a töröktől visszafoglalta, a törökök a várba vonultak vissza, amelyet tovább ostromolnak. A HL legrégibb magyar nyelvű irata.
(HL törökkori gy. 1551/6.)

Levéltárunk szívesen veszi - megveszi - a magánszemélyek tulajdonában lévő katonai vonatkozású iratokat.


Jegyzetek

1 Hadtörténelmi Levéltár /továbbiakban: HL / saját irattára 85. doboz

2 HL P.d.f. iratai HM 29772 - eln.10.-1918.a.sz. 18 - 2.-27.lt-i j.

3 HL saját irattára 81. doboz

4 HL saját irattára 81. doboz /16.osztályparancs 1919.márc.27./

5 uo. - 1.sz.csoportparancs 1920.jan.4. -

6 uo. /1. Állományparancs 1921.május 1./

7 Az intézmény otthonául szolgáló épület helyén már a XVII.század végén, hamarosan az 1686-i ostrom után épült két külön laktanya állott. Ezeket az 1840-es években lebontották és helyére építették a jelenlegi, egymásra merőleges klasszicista épületszárnyakat, amelyeket a múlt század végén további szárnnyal bővítettek. 1926 - 1929 között múzeumi célokra átépítették, majd a második világháború utáni átépítést követően levéltári raktári szárnnyal toldották meg.

8 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Budapest, 1983. 120. old.

9 A Hadtörténelmi Levéltár fondjainak jegyzéke 1978-ban jelent meg és a feudális és kapitalista kor iratait rendszerezte. A bővített, annotált fond- és állagjegyzék készülőben van.




Hadtörténelmi Térképtár

A Hadtörténelmi Térképtár /továbbiakban: Térképtár/ nagyságát tekintve az ország legnagyobb ilyen jellegű közgyűjteménye: közel 400.000 egyedi és sorozattérkép, atlasz, dombormű, szakkönyv, szakfolyóirat, negatív és pozitív film, légifotó stb. alkotja anyagát.

Nyíltan működő közgyűjtemény, hétköznap reggel 9-től délután 3-ig áll a kutatók rendelkezésére. A térképekről foto-, ill. fénymásolat készíttethető, kivéve a kéziratos térképeket, amelyekről csak foto-, ill. filmmásolat rendelhető. 1992 óta a Térképtár teljes anyaga szabadon kutatható, beleértve az addig "Titkos" minősítésű, 1945 után készült katonai sorozattérképeket és légi fotókat is.

A Térképtár jelenlegi szervezeti formájában 1954-ben jött létre. Anyagának gerincét két korábbi gyűjtemény anyaga alkotta:
- a bécsi Hadilevéltárból /Kriegsarchiv/ az első világháború után a m. kir. Hadtörténelmi Levéltárba /később: Hadilevéltár/ került a Magyarországot megillető anyag, mintegy 50.000 darabból álló gyűjtemény.
- az I. világháború után alakult m. kir. Állami Térképészet /később Honvéd Térképészeti Intézet/ mintegy 60.000 darabból álló gyűjteménye.

A Térképtár anyaga a továbbiakban folyamatosan gyarapodott, kisebb gyűjtemények megszűnésével, hagyatékokkal, újonnan megjelent polgári és katonai sorozattérképekkel, egyedi térképekkel, míg a jelenlegi mintegy 400 000-s nagyságrendet elérte.

A Térképtár anyagának tagozódása

A Térképtár anyagának felosztása a bécsi Kriegsarchivból örökölt rendszeren alapul. Ennek több oka van: egyrészt az anyagnak egy része eleve onnan származik, így eredeti beosztását megtartotta; másrészt a rendszerbe gyakorlatilag némi módosítással mindenféle térkép besorolható. A térképek csoportosítása nagyobb területegységek és országok szerint történik /kontinensek - jelölésük A, B, C, D, E, F, ezen belül országcsoportok, országok - jelölésük római számokkal/. A földrajzi-területi beosztáson túl tematikus a megkülönböztetés, három csoportba osztva /a, b, c/:
   a - általános politikai, közigazgatási térképek
   b - természetföldrajzi, /hegy-vízrajzi, vízrajzi, geológiai stb./ térképek
   c - szaktudományos /katonai menettérképek, út, posta, vasút, néprajzi stb./ térképek

Az alábbiakban következik az egyes szakcsoportok leírása, kiemelve az olyan fontosabb anyagrészeket, amelyek jelentőségüket, terjedelmüket tekintve kiemelkedőek:

A I Égboltozati térképek

A II Földtekék, világ- és földtérképek, földgömbök

A III Történelmi atlaszok - Több mint 300 kötet, nagyság szerint csoportosítva /a-d-ig/. Az atlaszok végigkísérik a XVIII. sz. elejétől a történelmi eseményeket. A XIX. sz. második felétől megjelennek a főleg oktatási céllal készült iskolai atlaszok az ókori világról, középkorról, újkorról.

A IV Térképek nagyobb földrészekről.

A V Földrajzi, szaktudományos atlaszok - Több mint 650 kötet, a Térképtár egyik legértékesebb anyaga. A csoportosítás itt is nagyság szerint történik /a-d/. A szaktudományos atlaszok között megtalálható a múlt századi csillagászati atlaszoktól kezdve a tengerészeti, mezőgazdasági, geológiai, katonaföldrajzi, közlekedési és kereskedelmi, népességi stb. atlaszokon keresztül a legújabb autóatlaszokig bezárólag minden. A világ számos országából rendelkezünk nemzeti és regionális atlasszal.

A VI A világra vonatkozó szaktudományos térképek.

B Európa

A római számok az országokat, országcsoportokat jelölik, a "a", "b", "c" jelölés a tematikus megkülönböztetést.

B I a, b, c - Európa /az egész földrész/ politikai, természetföldrajzi, szaktudományos térképeit jelöli,

B II - Európa: nagyobb területei, országcsoportjai,

B III - a Balkán-félsziget,

B IV - Németország,

B V - Franciaország,

B VI - Nagy-Britannia,

B VII - Olaszország,

B VIII Németalföld,

B X a Pireneusi-félsziget,

B XI Oroszország /Szovjetúnió/, Lengyelország,

B XII Svájc,

B XIII Skandinávia,

B XIV az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai 1918 után /Ausztria, Csehszlovákia/. Magyar vonatkozásuk miatt kiemelkedőek a következő anyagrészek:

B IX a Az Osztrák-Magyar Monarchia politikai és általános térképei - igen gazdag anyag, ide tartoznak az Osztrák-Magyar Monarchia területén fekvő tagállamok, így Magyarország általános térképei a kezdetektől 1918-ig, a Monarchia felbomlásáig. Az anyagot 710 térképmű és 960 megyetérkép alkotja. Az összes Monarchiát ábrázoló sorozattérkép ebben az anyagcsoportban található, de ezekről külön fejezetben lesz szó.

B IX b Az Osztrák-Magyar Monarchia természetföldrajzi térképei - közel 300 mű, igen gazdag a XIX. sz.-i Dunát, Tiszát, Balatont ábrázoló térképanyag, nyomon követhetők a vízszabályozások.

B IX c Az Osztrák-Magyar Monarchia szaktudományos térképei - Több mint 650 mű, zömük a múlt századból. Közlekedési, posta, katonai elhelyezési, néprajzi, turista, mezőgazdasági térképek, stb.

B XV a Magyarország térképei a Monarchia felbomlásától napjainkig. Közigazgatási, politikai, községhatáros térképek, különféle munkatérképek. Ide tartoznak az országot ábrázoló sorozattérképek, amelyekről külön fejezetben esik majd szó.

B XV b Magyarország 1918 utáni természetföldrajzi térképei - hegy-vízrajzi, földtani térképek, Balaton térképek, Magyarország vízrajzi térképe a folyó szabályozások előtt és után stb.

B XV c Magyarország 1918 utáni szaktudományos - turista, környék, néprajzi, autó és vasúti térképei.

C Afrika politikai, természetföldrajzi, szaktudományos térképei.

D Amerika /Észak-, Közép-, Dél/ politikai, természetföldrajzi és szaktudományos térképei.

E Ázsia politikai, természetföldrajzi és szaktudományos térképei.

F Ausztrália politikai, természetföldrajzi és szaktudományos térképei.

A fenti földrajzi-területi besoroláson túl /A, B, C, D, E, F/, amelyek kontinenseket, országcsoportokat, országokat, országokon belül nagyobb területi egységeket foglalnak magukban, a városok, városok környékének ábrázolását, az útikönyveket a "G" jelzet alatt gyűjtjük. Ezen belül további tagozódás:

G I a, b, c, d, e, f, g, h, i, k, l, m - az európai városokat,

G II - G V a többi kontinens városait, útikönyveit tartalmazza.

A G I h jelzet Ausztria-Magyarországra vonatkozik, Több mint 3000 térkép és útikönyv, sok kéziratos anyag, több Budai-vár ábrázolás a XVIII. sz. második felétől, Buda és Pest térképei a XIX. sz.-tól napjainkig, a komáromi erőd több száz szelvényből álló ábrázolása, valamint ide kerülnek a napjainkban megjelenő várostérképek is. Mintegy 2000 1916-1941 között kiadott kataszteri térképet is őrzünk magyar városokról és községekről.

Térképtárunk gyűjtőkörének egyik legfontosabb részét alkotják a hadtörténelmi vonatkozású térképek, amelyek ütközeteket, csatákat, háborús eseményeket mutatnak be "H" jelzet alatt, melyen belül a beosztás kronologikus:

H I ókori háborús eseményeket ábrázoló térképek

H II Hadtörténelmi térképek 476-1491-ig

H III újkori háborús eseményeket ábrázoló térképek: H III a - 1492-1600, H III b - 1601-1650, H III c 1651-1700 , H III d - 1701-1740, H III e - 1741-1789.

H IV Újabb kori háborúk hadtörténelmi térképei - H IV a - 1790-1820, H IV b - 1821-1840, H IV c - 1841-1913, H IV d - 1914-1918 - az első világháború hadtörténelmi eseményei - közel 5000 db térkép ill. légifotó, igen jelentős anyag, melynek beosztása hadszínterek szerint történt /orosz, olasz, balkáni, román, nyugati és török/, ezen belül szinte napról-napra, kronologikus sorrendben követhetők az események. H IV e - hadtörténelmi térképek 1919-1939 között, H IV f - a második világháborús térképek 1939-1950, H IV g - 1950 utáni hadtörténelmi térképek

A békebeli táborozások, hadijátékok a "J" jelzet alatt találhatók, ezek nagy része magyarországi /Pest környéki/ ill. Monarchia-béli táborozások, hadijátékok.

A "K" jelzet alatt a korabeli /XVIII-XIX. sz.-i/ országleírásokat őrizzük főleg Közép-Európa területére; stratégiai szempontból fontos városok, várak, folyók, átkelők leírásait tartalmazzák, néha térképvázlattal.

Az "L" jelzet katonaföldrajzi leírásokat tartalmaz, mintegy 250 kötetben az Osztrák-Magyar Monarchia, a Balkán-félsziget országairól, Német- és Olaszországról.

A Térképtár belső munkáját valamint a kutatók igényeit több ezer kötetből álló kézikönyvtár szolgálja /szakfolyóiratok, lexikonok, szótárak, jelkulcsok, tereptankönyvek, hazai és nemzetközi térképek prospektusai és az áttekintőlapok kiadványfüzetei, szakkönyvek, helységnévtárak, monográfiák, kéziratos tanulmányok/.

A katonai topográfiai térképek

A kartográfia fejlődése szoros összefüggést mutat a katonai térképészet fejlődésével, mivel a térképekkel szemben támasztott szükségletet többnyire a háborúk váltották ki. Ez az oka annak, hogy nagy területekről, országokról a katonák készítettek először részletes térképeket. Miután ezek elsősorban hadi érdekeket szolgáltak, titkosak voltak, így a polgári-gazdasági élet számára a saját korukban elérhetetlennek számítottak.

Magyarország területének a feltérképezésére az Osztrák Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül került sor, ezeket hívjuk I., II., III. katonai felmérésnek.

I katonai felmérés - 1:28.8000 méretarányú, az eredeti színes, kéziratos szelvények a bécsi Kriegsarchiv-ban találhatók
  - történelmi Magyarország területére - a felmérés 1782-1785 között történt, , 965 db. szelvény, a Térképtárban eredeti méretű, színes fénymásolatban van meg.
  - Erdély - 1769-1773, /280 szelvény/, eredeti méretű színes fénymásolat, Temesi-Bánság - 1769 - 1773, /208 szelvény/ nem méretarányos, kisméretű, fekete- fehér fotómásolatok.
Levezetett méretarányú térképek /kéziratosak/:
  - 1:115.200 - 39 szelvény, fekete-fehér, nem méretarányos fotómásolat
  - 1:192.000 - 43 szelvény, színes, eredeti nagyságú fénymásolat

II. katonai felmérés - 1819-1869, 1:28.800 méretarányú, az eredeti színes szelvények a bécsi Kriegsarchivban találhatók
  - történelmi Magyarország /1087 szelvény/, Erdély /295 szelvény/, mindkettő eredeti méretű, egyszínű másolat /folyamatos a magyarországi szelvények színes fénymásoltatása/
Levezetett méretarányú térképek /nyomtatott/:
  - 1:144.000 - 1869-1881, 141 szelvény, rézmetszet
  - 1:288.000 - 1858, 17 szelvény, rézmetszet

III. katonai felmérés - 1869-1884, 1:25.000 méretarányban
  - történelmi Magyarország és Erdély területét 1353 db szelvény ábrázolja. 104 db eredeti, színes térképszelvényt őrzünk a Térképtárban, a többi fekete-fehér nyomdai másolat.
Levezetett méretarányú térképek /nyomtatott/:
  - 1:75.000 - 1873-1889, 367 szelvény
  - 1:200.000 -1887-1913, - színes, egész Közép-Európa területére elkészült térképmű.

A Monarchia felbomlása után létrejött az első önálló magyar katonai térképező szerv /m. kir. Állami Térképészeti Intézet/, amely a III. katonai felmérés alap és levezetett szelvényeit újította fel. 1940-44 között kiadtak az akkori országterületre /visszacsatolt részekkel/ egy 1:50.000 méretarányú sorozatot.

A II. világháború után megváltozott a katonai sorozattérképek rendszere, méretarány-sorozata. Bevezetésre került a Gauss-Krüger térképrendszer, amelynek méretarány sorozata: 1:25.000, 1:50.000, 1:100.000, 1:200.000, 1:500.000. 1950-52 között a korábbi térképeket újították fel Gauss-Krüger rendszerben, 1953-59 között történt meg az ország újrafelmérése /a III. katonai felmérés óta az első, amely az ország egész területére kiterjedt!/. Azóta a levezetett méretarányú térképek többször megjelentek.

Térképtárunkban gazdag a légi fényképek gyűjteménye. Mintegy 45.000 db II. világháború előtti és alatti felvételt őrzünk, az ország egyes /akkor felmérésre kerülő/ területeiről. Az 1950-60-as évekből a teljes országterületre rendelkezünk légi fotókkal, ez mintegy 80.000 db.

Muzeális anyagnak tekinthető néhány térkép / a III. katonai felméréstől kezdve/ alapanyaga, felmérési lapjai, tisztázati rajzai.

A Térképtár kutatószolgálata, fejlődése

Az anyag évi 4000-5000 tétellel gyarapodik, ezeket az fent ismertetett katalógusrendszerbe illesztjük. Minden térképről leírás készül /cím eredeti nyelven, méretarány, kiadás helye, ideje, kiadó, nagyság, a cím magyar fordítása, megjegyzések stb./, és anyagcsoportonként /pl. B IX a/ katalóguskönyv készül róluk, amelyhez névmutató, szakmutató tartozik. Számítógépes feldolgozással elkészült egy teljes, összesített névmutató is, amely a kutatást megkönnyíti. Tervezzük a katalógusrendszer számítógépes feldolgozását.

  


Rákoczi Ferenc saját kezűleg írt levele Bercsényi Miklóshoz. Taksony, 1704. ápr. 25. Értesíti, hogy olyan hírt kapott, amely szerint 600 rác Komárom ellen vonul. A levél végén 2 sor titkosírás.
(HL kuruckori gy. e. 1704/7.)

Térképtárunkat évi 600-700 kutató keresi fel személyesen ill. levélben, munkatársaink szaktanács adásával segítik munkájukat. Gyakran kölcsönözzük térképeinket /vagy annak másolatait/ kiállításokhoz. Előzetes bejelentés alapján bármilyen csoportot fogadunk és bemutatjuk gyűjteményünket, amely a földrajz, történelem, néprajz, stb. iránt érdeklődő diákok, sőt tanárok számára is érdekes lehet



A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár

Megalakulása

Az irattár Honvédelmi Minisztérium Központi Irattár néven 1956. november 10-én a Központi Nyílt Irattár, a Titkos Irattár és a Katonai Nyilvántartó Alosztály egyesítésével alakult meg.

Jogelődei 1956. november 10-e előtt más HM szervek, intézetek keretén belül működtek.

A Központi Nyílt Irattár 1945-től 1953. augusztus 17-ig a HM Elnökséghez tartozott. 1953-ban a minisztérium átszervezésekor az Elnökséget megszüntették, s így a Központi Nyílt Irattár a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz került.

A Titkos Irattár az Ügyviteli Csoportfőnökséghez tartozott, majd 1957. április 27-én a Magyar Néphadsereg Vezérkar 8. osztályához lett szervezve.

A Katonai Nyilvántartó Alosztály 1949-től 1957 novemberéig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezetében volt.

Rendeltetése és hatásköre

Feladata volt az egész néphadseregre vonatkoztatva:

1996. január 1-jével az irattár - átszervezésének eredményeként - beolvadt a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezetébe. Megszűnt a mikrofilm osztály és helyette létrejött az adattároló osztály.

Az irattár jelenlegi rendeltetése és hatásköre:

Az irattár dolgozóinak összlétszáma 17 fő. Az iratanyag folyamatosan növekszik, főleg a megszűnő katonai alakulatok iratainak átvételével.

Folyamatosan történik a fontosabb iratok gépi adatfeldolgozása, archiválása. Rendszeres az iratok biztonsági mikrofilmezése, Canofile 250 mágneses optikai archiváló segítségével lemezekre történő vitele.

Iratanyaga

I. Veszteségi kartonok

A II. világháború emberveszteségének napjaink egyik legfontosabb, még meglévő és tanúskodó dokumentumai. A kartonokra tett feljegyzések alapján a katonákra vonatkozóan meg lehet állapítani a veszteség okát. Ilyen okok voltak: elesett, meghalt, megsebesült, hadifogságba jutott, eltűnt, beteg.

A rendelkezésre álló kb. 210 iratfolyóméter veszteségi karton nemcsak a katonák, hanem az elhurcolt civilek, a haláltáborokba vitt és ott elpusztult zsidóság egy részének adatait is tartalmazza.

II. Hadifogoly elbocsátó kartonok

Rendelkezésre áll 256 ezer db hadifogoly elbocsátó karton és 276 db mikrofilmlap. Egy - egy filmlapon átlagban 526 fő adatai találhatók.

III. Évkönyvek, anyakönyvek és nyilvántartások

A könyvek és nyilvántartások a katonai nevelő és tisztképző tanintézetekben a növendékek, hallgatók nyilvántartására, tanulmányi eredményeik rögzítésére, a tanfolyamokra vezényelt tisztek és tiszthelyettesek részvételének okmányolására szolgáltak. /Pl.: akadémiai évkönyvek, osztálynaplók, avatási jegyzőkönyvek, rangsorolási jegyzékek; tiszti iskolák évfolyam nyilvántartásai, törzskönyvek, osztálynaplók, vizsgaeredmények/

Születési, házassági, halotti anyakönyvek.

IV. Személyi okmányok

A volt hivatásos és polgári állományú személyekre vonatkozó iratok összessége - mintegy 350 ezer db okmánygyűjtő, amely szolgálati tevékenységük során keletkezett.

V. Névjegyzékek

Az 1912-től 1945-ig született hadkötelesek sorkatonai szolgálatával kapcsolatos fővárosi és megyei névjegyzékek. Tartalmazzák a hadkötelesek személyi adatait, valamint a katonai szolgálatukra utaló leírásokat.

VI. Az iratképzőktől átvett iratok

A megőrzésre szánt iratokat minden évben leadási jegyzékkel és belső leltárakkal veszi át az irattár. A levéltári iratok biztonsági okokból mikrofilmre kerülnek, majd 15 évi tárolás után a filmek munkapéldányával együtt veszi át a Hadtörténelmi Levéltár.

A rendelkezésre álló korabeli okmányok felhasználásával eddig megjelent kiadványok:
   Harangozó Károly: A Horthy-hadsereg központi szervei. Honvédelmi ügyek. HMKI Budapest, 1961.
   Dr. Csima János: Adatok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához, 1938 - 1945. HMKI Budapest, 1961.
   A Hajdú megyéből kiűzött zsidók nevei. Yad Vashem Intézet Jeruzsálem, 1991.
   Munkásszázadok veszteségei a keleti magyar hadműveleti területen. I. - II. kötet. Yad Vashem Intézet Jeruzsálem, 1992-1993.

Az intézmények címe és nyitvatartási ideje

Hadtörténelmi Levéltár
Címe: 1250 Budapest, I. Kapisztrán tér 2-4.
Levélcím: 1250 Budapest, Pf. 7
Telefon: 356-9258, 356-9522
Ügyfélfogadás: hétfő és csütörtök 09.00-15.00
Kutatószolgálat: hétfőn zárva, kedd 08.30-13.00,
szerda-csütörtök 08.30-15.00,
péntek 08.30-13.00

Hadtörténelmi Térképtár
Cím: 1014 Budapest I., Kapisztrán tér 2-4.
Postacím: 1250 Budapest Pf. 7
Telefon: 356-9258, 356-9522
Kutatószolgálat: hétfő-csütörtök 09.00-15.00

HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár
Cím: 1277 Budapest, II. Feketesas u. 4.
Telefon: 212-4430
Ügyfélfogadás: hétfő és csütörtök 08.00-15.30
Kutatószolgálat és szolgáltatás: hétfő-csütörtök 08.00-15.00



Archiv für Kriegsgeschichte

Seit der Gründung des Archivs für Kriegsgeschichte im November 1918 (früher als Kriegsarchiv, Landesverteidigungsarchiv) ist es eine fortlaufend funktionierende öffentliche Sammlung. Als staatliches Facharchiv übernimmt es als Zuständigkeit die offiziellen Akten der zentralen Militärbehörden, der jeweiligen Einheiten, Organe und Anstalten der ungarischen Armee; mit Landeskompetenz sammelt es, in Bezug auf Ungarn, die Kriegsgeschichtlichen Akten, Erbschaftsakten, Memorabilien von Militärpersonen. Über das planmässige Sammeln der Akten hinaus ist es Aufgabe des Archivs diese Archivgruppen sachgemäss aufzubewahren, sowie diese zwecks wissenschaftlicher Bearbeitung der Akten den Wissenschaftlern zur Verfügung zu stellen.

Aus der Reihe der Akten von den örtlichen Militärbehörden müssen die Akten der ungarischen Verbände, die am I. Weltkrieg teilgenommen haben, die Dokumente der Roten Armee der Ungarischen Räterepublik, von den Dokumenten der im II. Weltkrieg operierenden Verteidigungsgruppen die Sammlung der 2. Ungarischen Armee erwähnt werden der Kuruzenzeit, die sich auf die Freiheitskämpfe von Rákóczi beziehen. Unschätzbaren geschichtlichen Wert stellen die Kriegsoperationsakten der Revolution und des Freiheitskampfes des Jahres 1848 dar.

Das grösste Archivgut besitzt aus der Reihe der Militärschulen die Ludovikanische Akademie, die 1872 aufgestellt wurde.

Unter den Sammlungen der Fondhauptgruppen finden wird die Personalien, die Akten,,zur archivischen Verwahrung bestimmten Schriften der vom Jahre errichteten ungarischen demokratischen Armee bzw. der zentralen und örtlichen Organe, Verbände der Ungarischen Volksarmee übernommen. Die Zentralregistratur der Ungarischen Volksarmee war in Direktverbindung mit den Schriftgut gebenden Organe, und von denen kam - schon auf bestimmter Ordnungsstufe, gewöhnlich nach Verlauf 15 Jahren der Entstehung von Schriften, das Aktenmaterial in unseres Archiv.

Unser Archiv - als lebendes Archivmaterial - hat die us Szeged stellen einen besonderen Quellenwert dar.

Zur umfassenden Bearbeitung sind nur die Verwandlich sind. Die das Jahr 1956 folgenden Schriften liegen in durch die Zentralregistratur abgegebenen (einheitlichen Ordnungssystems Rücksichten entbehrender) Ordnung. Die Anfertigung von Fond- und Archivverzeichniss des etwa 1500 Laufmeter umfassenden Archivkörpers, eben wegen erwähnten Ordnungs- und Lagerungsprobleme nur teils (bis zum Jahre 1949) geschehen ist. Die Ausgestaltung der Fondhauptgruppen wurde oben dargelegten System nach, gemacht. Ausnahme die VII. Fondhauptgruppe, die ohne Periodisierunggg die angeführten Sammlungen in sich fasst.

Die Kartensammlung des Kriegsgeschichtlichen Instituts und Museums

Die heutige Kriegsorische Kartensammlung wurde im Jahre 1954 gegründet. Die Grundbestände der Sammlung stammen aus zwei früheren Sammlungen:
  - 50 000 Karten aus dem Wiener Kriegsarchiv (die Karten der bis 1920 zu Ungarn gehörenden Gebiete);
  - 60 000 Karten aus dem Königlich-Ungarischen Kartografischen Institut.

Heute verfügt unsere Kartensammlung über beinahe eine halbe Million Karten (die Militärischen Kartenwerke, Atlanten, Globen, Bücher, Reliefkarten, Luftaufnahmen), damit ist sie die grösste kartografische Sammlung in Ungarn. Die Bestände der Kartensammlung werden stäts um alte und neue Karten bereichert.

Das Katalogsystem beruht auf einem geografisch-territorialen System.

Einer der wichtigsten Teile der Sammlung ist die drei militärische Aufnahmen:
 - erste oder Josefinische Landesaufnahme (1764-1787);
 - zweite oder Franziszeische Landesaufnahme (1808-1869);
 - dritte oder Franzisco-Josefinische Landesaufnahme (1869-1887).

Diese Karten haben schon ein einheitlichen Massstab und ein einheitliches Kodesystem. In Ungarn sind diese Karten nur in unserer Kartensammlung aufzufinden.

Die Kartensammlung ist öffenlich, und kann von Montag bis Donnerstag von 9 bis 15 Uhr aufgesucht werden.

In einem Jahre wird die Sammlung 700 Forschern aufgesucht.

Landesverteidigungs Ministerium - Krigsgeschichtliches Institut und Museum Zentralregistratur

Gründung. Die Registratur wurde unter dem Namen Landesverteidigungs Ministerium Zentralregistratur mit Vereinigung der Zentralen Offenen Registratur, der Geheimen Registratur und Militärischer Evidenz-Unterabteilung funktionierte von 1949 bis November 1957 in der Organisation des Kriegsgeschichtlichen Instituts.

Bestimmung und Wirkungskreis. Deren Bestimmung und Wirkungskreis war mit Beziehung ganzer Volksarmee die Übernahme, Verwahrung und Adminitration der Personalakten, Verordnungsblätter, Qualifikazionsdokumente, Kriegsfürsorge- und Spitalsdokumente, und der Dokumenstration der Personalakten, Verordnungsblätter, Qualifikazionsdokumente, Kriegsfürsorge- und Spitalsdokumente, und der Dokumenten des 1. und 2. Weltkriegs. Aufgrund der zur Verfügung stehenden Dokumente Ausfertigung amtsgemässen Charasteristiken, Aufzeichnungen und Nachweisungen für Gesuchtsteller. Ferner Aussortierung und Vernichtung der unnötigen Schriften, dann Kontrolle des Einsen und Nachweisungen für Gesuchtsteller. Ferner Aussortierung und Vernichtung der unötigen Schriften, dann Kontrolle des Einstampfen der Materialen mit Registraturwert. Übergabe der Schriften mit Archivwert für das Archiv für Kriegsgeschichte.

Mit 1. Januar 1996 ist die Registratur im Erfolge der Reorganisierung in die Organisation des Landesverteidigungs Ministerium Kriegsgescuar 1996 ist die Registratur im Erfolge der Reorganisierung in die Organisation des Landesverteidigungs Ministerium Kriegsgeschichtlichen Instituts und Museums aufgegangen. Derzeitige Bestimmung und Wirkungskreis der Registratur ist die Lagerung, Behandlung, Mikrofilmschaffen, Aussortierung der von den Landesverteidigungs Ministeriums Organe und Hinteranstalten abgegebener Schriften mit Registratur- und Archivwert. Anfertigung der militärischen Dienstleistung beziehenden Nachweisungen, ferners Übergabe der Schriften mit historischem Wert für das Archiv für Kriegsgeschichte.

Aktenmaterial. Verlustkartons; Krregsgefangenen Entlassiegsgefangenen Entlassungs-Kartons; Jahrbücher, Matrikeln und Evidenzbücher; Persönliche Dokumente; Namensverzeichnisse; Die von Schriftgut gebenden Organe übernommenen Schriften.

The Archives of War History

In the first half of the year 1917 a national demand of decades that the written remains and relics of Hungarian military past and history should be guarded within the territory of the country was put down to paper.

Retrospection. The literacy in the early centuries in Europe and especially in Hungary was the privilege of clergymen. It is no accidental that in Hungary it was them who first applied to the legal force of the official documents in order to protect their social and economical status. Towards the end of the XIIth century, the Hungarian society reached such a stage of development, that not only clergymen demanded written documents in their own matters. The claim on the necessity of presenvation of legal documents in public matters was first emphasized by King Béla III in 1181. Almost at in the same time the necessity for preservation of legal documents has been raised as well. In the Middle Ages this function belonged to the Royal Archivesngarian throne was occupied by the Habsburgs whose Family (Aulic) and State Archives was formed in Vienna..

After Mohács the Hungarian throne was occupied by the Habsburgs whose Family (Aulic) and State Archives was formed in Vienna. Because all the Hungarian matters were handled by the Austrian authorities, the most important documents, related to Hungary were collected and guarded in Vienna. Since the continuity of the Hungarian Royal Archives was interrupted its duties were connected with the works of the Palatine and the Diet (the assembly of estates) of Hungary. According to the Act of the Diet of 1723 all the documents rlic matters namely; the documents of the Diet, state administration and courts must be guarded in Hungarian publielating to public matters (the documents of the Diet, state administration and courts) must be guarded in a Hungarian public archives.

The National Archives was founded in 1756 in Pozsony and it functioned in Buda from 1784. After 1875 it was named as Hungarian State Archives. In consequence to the fact that Hungary belonged to the Habsburg Empire for four centuries, the most important decisions were made in Vienna. Consequently the documents, including the documents of the Hungarian military history remained there.

King Ferdinand I established the Aulic War Council in 1556 for the administration of military matters. The first archivist was appointed by Emperor Joseph Ist in 1711. The Central Archives, which was founded by Empress Maria Theresa did not deal with the military documents. The first military Archives was made from the Record Office of the Aulic War Council and it functioned as the Archives of War History (Kriegsarchive) from 1801 (and it alsos works nowadays).rchive from 1801 (and right now too). This military archives was qualified for collecting and guarding of the written relics of the Hungarian war history. This situation did not change after the Compromise of 1867, d not change after the compromise of 1867, ange after the compromise of 1867, hence no Hungarian military Archives existed.

In contradiction with this situation appeared the national demand which was mentioned above. However the intent was realized after the disintegration of the Austro-Hungarian Monarchy in 1918, when Hungary became an independent state. Early in November 1918, in the reorganized Ministry of Defense the first steps were taken to organize a military archives. Already in the summer of 1915 in Section 1/a of the Ministry of Defense an archives-group was set up to copy of all reports which had been sent by the Royal Hungarian Army from the battlefields, before they were sent to Vienna. Later more subsections were created, such as statistical, war historical, POW, etc. Thanks to the activity of these sections the Museum of War History had a plenteous collection of photos, flags, weapons, etc. By the time the legal conditions were existed the Institute had been already established. The Archives of War History fell under Subsection 10 of Group I of Ministry o of Ministry of Defense. After its reorganization in January 1919 it was named as Archives and Museum of War History. It had three sections: Leadership, Archives (with Library and Maproom) and Museum.

During the past few decades the archives was reorganized several times. At present it is an independent part of the Institute and Museum of War History.

Duties of the Archives. The duty of the Archives is collecting and preserving the written relics of the Hungarian military past and to ensure the possibility of the scieientific research. In additions it takes in hand the marked documents of the Hungarian Army, indirectly by the Central File Department of the DoD.

Currently about 6500 meters of copies are in its preservations. A part of the earlier collection came back from the Kriegsarchiv, according to the 1926 treaty with Austria. The collections of the archives are classified in compliance with the archive units. More than 2000 archive units are listed in seven main archive units.

What is the contents of the main archive units? The 1st main archive unit, which is the 1/3rd of the archives documents, contains the material of the military authorities: the documents of the Imperial and Royal Supreme Command, operated after 1740, after 1740, the documents of the Royal Hungarian Ministry of Defense and the Royal Hungarian Supreme Command established after the Compromise of 1867, and the documents of the Royal Hungarian General Staff established in 1919.

The 2nd main archive unit contains s the documents of the regional military authorities, commands and corps. Its largest part relates to the World War I.

The 3rd main archive unit contains the documents of organizations of the military medical units and hospitals.

The 4th main archive unit contains the documents of the military judicial organs and the military courts. The most important part of this group is the written pleadings of the 13 martyrs of Arad.

The 5th main archive group contains the documethe military colleges and the Hungarian ten pleadings of the 13 martyrs of Arad.

The 5th main archive unit contains the documents of the military colleges and the Royal Hungariann Ludovika Academy.

The 6th main archive unit contains the documents of the military institutions, communities and associations, the Guard of Nobles army chaplain and military registers.

In the 7th main archive unit can be found different collections for eeexample the family archives (the families indicated personally), documents of history and activity of military men, documents of the war against the Turkish rule and Turkish occupation of Hungary, the independence war of Rákóczi and the ince 1848-49. In adddependence war in 1848-49.

In addition there can be found different collection of leaflets, military engineering and military objects documents, micro-and movie films. The orientation among the documents is helped by different handboot handboooooounctions ks. At the same time the Archives of War History performs public functions too.

The Cartographic Collection of the Maproom of the Hungarian Institute and Museum of War History

In its preresent form the Maproom of War History was founded in 1954. The backbone of its total collection was made up of two earlier sets of materials:
  - a 50 000 pieces collection, rightfully belonging to Hungary, was transferred from the War Archives (Kriegsarchiv) of Vienna;
  - a 60 000 pieces set of objects of the Royal Hungarian Cartographic Institute.

The collection of the Maproom grew steadily partly by old maps, partly by new acquisitions. Now the total collectionnumbers nearly 500 000 items (maps, military map series, atlases, globes, relief maps, professional journals, books, aerial photographs), and by size it constitutes the largest cartographic collection in Hungary.

The subclass of the Cartographic Collection is a geographical-regional class, end there are thematic classes within this.

One of the most important parts of the collection of the Maproom is made up of the military series based on detailed field surveys, showing both Hungarian and foreign territories. In Hungary only the Maproom possesses commmplete series (copies or original sheets) of the so-called first military survey (1764-1787), the second military survey (1808-1869) and the third military survey (1869-1887) both in basic and derived scales.

The Maproom is a public collection open to the public from 9 a.m. to 3 p.m. from Monday to Thursday. The number of those who make researches keeps growing, reaching about seven hundred per year.

The Central File Department of the Institute and Museum of War History of Ministry of Defense

The file department called Central File Department of Ministry of Defense was set up as result of the union of Open Central File Department, Secret File Department and Army Registration Subclass on 10th November 1956.

The Army Registration Subclass belongeto the Institutret File Department and Army Registration Subclass on 10th November 1956.

The Army Registration Subclass belonged to the Institute of War History from 1949 to November 1957.

Under its official duties and sphere of authority were taking over, preservation and administrating of the following documents: personal files, order journals, decorating recommendations, history sheets, documents of different hospitals and welfare organizations for disabled servicemen and servicemen's relatives and the records of WWI and WWII. Also its duty was to hand out official descriptions of character, notes and legitimation documents to the applicants on the basis of disposable records. Besides this the official duty involved sorting out and destroying unnecessary papers as well as controlling the pulping of documents of central organs, institutes and troops and handing over those records which were valuable for preservation to the Archive of War History.

From 1st January 1996 the file department - as result of its reorganization - merged into the Institute and Museum of War History.

The present duty and sphere of authority of the file department is to store, handle, microfilm, sort out and destroy the records received from the organs of the Ministry of Defense and their background institutes just as from the organs of the Hungarian Army. Moreover this its duty includes handing out certifications of the militf the Hungarian Army. Moreover this its duty includes handing out certifications of the military service and handing over valuable documents to the Archives of War History.




Illusztrációk


Bethlen Gábor adománylevele Gáspár János részére, amelyben hű szolgálataiért Péteritye falut adományozza neki. Gyulafehérvár, 1619. aug. 1. (HL personalia Dániel család LT. 1619.)


Lórántffy Zsuzsanna Levele Dániel Jánoshoz. Meghívja fia, Rákóczy Zsigmond esküvőjére, amelyet július 26-án tartanak a Pataki házban. Munkács, 1651. máj. 19. (HL personalia 13/12.)


Meghívó 1832. december 19-ére az országgyűlés első napjára. Pozsony, 1832. december (HL personalia 190. doboz)


Bem Józsefnek, az erdélyi hadsereg főparancsnokának nyílt rendelete. Kolozsvár, 1848 dec. 25. (HL 1848/49: 6/456)


"Az ország kormányzója Görgey hadügyminiszter úrnak." Kossuth Lajos saját kezűleg írt levele Görgeyhez. Pest, 1849. jún. 30. (HL 1848/49: 35/404.)


I. Ferenc József levele József főhercegnek, a magyar királyi honvédség főparancsnokának a honvéd főtanosztályoknál tett szemléről. A papírra nyomott címerrel és saját kezű aláírással. Buda, 1869. aug. 25. (HL HFP 113/ELN. - 1869.)


Emléklap Gyóni Géza versével a krasznojarszky hadifogolytáborból, a szerző saját kezű aláírásával. Krasznojarszk, 1917. március-április. (HL I. VH. 5016. doboz)


Az újjáalakult Magyar Honvédelmi Minisztérium első ügyirata: A hadsereg felállításával kapcsolatos kérelem a SZEB megbízottjához. Debrecen, 1945. jan. 10. (HL DEM. HM. 20001/ELN. - 1945.)


Az újonnan felállított hadsereg 6. hadosztályának első parancsa: Felhívás a német fasizmus elleni harcra. Debrecen, 1945. febr. 11. (HL DEM. HDS. 6. HO. iratai 1. doboz)