1 Budapest, 1848. március 27.

A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány felszólítja a budai főhadparancsnokságot, hogy szolgáltasson ki a nemzetőrség számára 1000 darab puskát, adjon tájékoztatást a raktárakban levő fegyver mennyiségéről, és szerezzen be további fegyvereket.

A magyar országi katonai Főhadi kormányzónak
A minister-elnök f. é. Martius 22-n Posonyból költ körlevelében az rendeltetetvén, hogy a hatósági elnök felszólítására a nemzetőrségnek a kincstári fegyverek a raktárból kiadassanak, és mi e mai nap Pest városa által felszólítatván arra, hogy a még fegyvertelen nemzetőrök fegyverrel látassanak el, ennek folytában, országos megbízatásunknál fogva a Magyar országi katonai főhadikormányt, a következőkre szólítjuk fel hivatalosan:
1-ör Elkerülhetetlenül szükséges úgy a rend fentartása, mind a növekedő ingerültség megnyugtatása végett, hogy Rottenbiller Leopold, Pest városi alpolgármester úr rendeletére neki a kincstári fegyverekből egy ezer darab azonnal kiadassék, még pedig akképen, hogy az az Új épületi laktanyába átszállítatván, az ez iránti rendelet még ma dél után 4 óra előtt a fennevezett annak kezébe juttassék, - ezt az elmék megnyugtatása végett okvetlenül szükségesnek véljük.
2-or Felhívjuk a Főhadi kormányzó urat egyszersmind arra is, szíveskedjék minket arról értesíteni, mi számmal van még fegyver a kincstári raktárban, melly a nemzetőrségnek ki fog adathatni?
3-or És amennyiben a nemzetőrök száma mind Pesten, mind Budán, mind Pest megyében naponkint szaporodik, s ezek fegyver nélkül a rend fenntartói nem lehetnek, szíveskedjék a Főhadikormányzó úr haladék nélkül olly indézkedést tenni, hogy ide Buda-Pest városába minden esetre még több fegyver szállítassék, mert erős meggyőződésünk, hogy fegyverezett nemzeti őrök nélkül a rend, és csend fen nem tartathatik, s mi kik, mint országos bizottmány felelősek vagyunk a rend, és csendért az egész hazában, kívánjuk, hogy ama pontoknak haladék nélkül elégtétessék, különben a felelősség súlya rólunk elhárul. - Ezeket kívánni tisztünknek ismertük úgy a hazában szükséges rend, mint a királyi szék érdekében. -
Egyébiránt az országos bizottmány hivatala van: Nagy piac Burgmann ház 1-ő emelet. -
Költ Pest, Martius 27n 1848. -
A ministeri országos bizottmány
Klauzál Gábor
Szemere Bertalan
Pulszky Ferenc

HL General Commando für Ungarn, 1848. eln. 143/p.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.

2 Nagykanizsa, 1848. július 15.

Csány László királyi biztos Magyarok! című felhívása Baranya, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megye lakosságához és nemzetőrségéhez, hogy fogjanak fegyvert a haza védelmére.

Baranya, Somogy, Tolna, Vass, Veszprém és Zala Vármegyék nemzeti Őrseregeihez!
Magyarok!
A haza, felséges királyunk koronájának legszebb gyöngye veszélyben van, - veszélyben, mellyet csak fiai lelkesült bátorsága háríthat el.
A szabad magyar földnek szabad polgára, társatok és testvértek ki már vérzett a hazáért, hírdeti a vészt.
Honunk kebelében a felzendült rácok, Bács és Torontál megyékben megkezdék a harcot, és ontják a polgári vért, - Horvátországban is lobog a pártütés véres zászlója, és nemzetünk kiírtására törekszik a vakmerő ellenség.
Magyarok! ha gyáván, védetlenül, becstelenül nem akarunk eltűnni a nemzetek sorából, fegyvert kell ragadnunk, fegyvert, de nem horvát rokonink ellen, kiknek elődei századok vér zivatarai közt mint bajnokok s bajtársok küzdöttek velünk a csata térein, hanem azon rakoncátlan szerencsevadászok ellen, kik kül cimboráikra támaszkodva, széttépték a törvényes kapcsolat szent kötelékeit.
Magyarok! nemzetőrök! a haza, Királyunk koronájának legszebb gyöngye veszélyben van, azért fegyverre hazánk védelmére.
Célja legyen a nemzeti őrseregnek országunk ős határainak megvédése, s a polgári háborúnak eltávolítása, mi nem foglalni, csak őseink hazáját megvédeni akarjuk - mi nem más nemzeteket letiporni, csak nemzetiségünket fentartani óhajtjuk.
Nem magyar az, hűtlen az, ki Királya, Kormánya és tisztviselőinek felszólítására a nemzeti őrsereg soraiból elmarad.
Magyarok! nem csalódhatom bennetek, ha vitézségtekre számolva, azon biztos reményt táplálom kebelemben, hogy a hazát megfogjuk menteni.
Azt mondják, a szabadságot könnyebb kivívni, mint a kivívottat fentartani - mi kivívtuk azt, mutassuk meg, hogy lelkesülésünknek azt fentartani is könnyű leszen.
Magyarok! a haza, Királyunk koronájának legszebb gyöngye veszélyben van, de van bíró a felhők felett, honunk védelmében segítni fog bennünket a magyarok Istene.
Kelt Nagy-Kanizsán, Julius 15-én 1848.
Csány László, királyi biztos

HL 1848/49: 52/87.
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 133. fasc. 1848 - 7 - 143a. (Kriegsarchiv Wien, Schriftenabteilung, Alte Feldakten, Krieg in Ungarn. A továbbiakban KAW stb.)

3 Óbecse, 1848. július 24.

Bechtold altábornagy másolatban megküldi a budai főhadparancsnokság elnökségének a magyar hadügyminisztériumhoz intézett jelentését, amelyben ismerteti hadteste helyzetét, további személyi és anyagi szükségleteit, valamint támadási tervét.

A mozgó hadtesttől Óbecsén
A magas magyar királyi hadügyminisztériumnak
Óbecse, 1848. július 24-én.
Miközben van szerencsém a magas minisztérium július 20-ai és 21-ei rendeleteinek a vételét igazolnom, nem mulaszthatom el, hogy az elsőre pontonként a következőket válaszoljam.
A tábornokok, törzs- és főtisztek számára kifejezett köszönet, valamint a csapatok teljesítménye feletti elégedettség mindnyájunk élénk buzdítására fog szolgálni és arra fog ösztönözni, hogy erre még inkább rászolgáljunk.
A Szolnokról jövő teljesen felszerelt 12fontos üteg a felszerszámozott 9 üres szekerészlóval és a 11 szekerész-közlegénnyel gőzhajón megérkezett ide és kihajózzuk őket.
Az ígért második 12fontos üteg mozgó felhasználásához a fenti 11 emberen és a 9 lovon kívül mással nem rendelkezem - holott a tervezett objektumokhoz elkerülhetetlen szükségem lesz rá - és a legcsekélyebb eszközöm sincs arra, hogy a betegség és gyengélkedés által naponta csökkenő lovassági állományból az igényelt tiszteseket némiképp a tüzérség vagy a szekerész-személyzet rovására biztosítsam. A Ferdinánd főhercegről elnevezett huszárezred ma - két hátrább vonult kis lerakat és az ellenségtől elszenvedett lóveszteségek levonása után - nem áll többől 800 harcképes embernél és lónál, s hasonló helyzetben van a hadtestnél lévő valamennyi könnyű lovasezred is.
Erre való tekintettel felhívást intéztem ma Pest és Bács megyéhez, és kérek a hadügyminisztériumtól is egy hasonló, támogató felszólítást, hogy mindkét megye - a Kunság és a Jászság hazafias példáját követve - szíveskedjék kipróbált és fáradsághoz szokott igás- vagy úgynevezett város-vonatok önkéntes előteremtésével a remélt második 12fontos és egy 6fontos nemzetigárda gyalogüteg fogatolását kiállítani és elküldeni, az elsőt Óbecsére, az utóbbit azonban Verbászra, az eredeti felállítási helyére. Természetesen minden pár felszerszámozott lóhoz a szükséges szolgát is hozzáértve. A kunsági és a pesti nemzetőrség állapotáról szóló előzetes hír alapján hadtestem a tervezett megerősítéshez jelentős segítséget fog kapni. Ha nem - miként a Csongrádiaknál, akiknek 300 lovasa ma még nem látható, holnap érkeznek meg 270 emberrel - háttérbe szorul a kikötés, hogy 15 nap elteltével megyéjük más csapata által felváltassanak. Az ilyen felváltások számomra - természetesen - ártalmasabbak mint hasznosak, mivel az első és szükséges kiképzésükhöz, valamint a közeli ellenséggel szembeni védelmükhöz kisebb osztagokat kell alkalmaznom a sorgyalogcsapatoktól, s ez a mostani csekély haderőmet még tovább csökkenti. Kérem ezért a szíves közreműködését, hogy e megyékből az utánpótlás az egész kontingens növedékeként érkezzék, azonban a már fegyverfogásra kiképzendő nemzetőrség leváltására augusztus hó vége előtt nem kerül sor. Addig remélem: kivívandó ügyünk eredményei előnyösebb fordulatot nyertek.
Az önkéntes zászlóaljat Pestről, továbbá a 3. Schwarzenberg-zászlóaljat, valamint a nélkülözhető sorkatonaságból minden növekedést a helyzetünkben szívesen fogadunk. Mindent számba véve, és a hadtestem számára előírt feladatok méltánylásaként az eközben alakuló három dandár, a Vollnhofer, az Eder és a Kiss-dandárok tényleges állományának legalább 12 000 sorkatonát, azonos számú honvédot és használható nemzetőrt, 4000 lovat, 2 nehéz és 6 könnyű tábori lövegüteget kell elérnie, hogy kitartóan tudjon működni.
Hogy mennyi a jelenlegi ténylegesen harcképes állomány emberben, lóban és ágyúban a Fehértemplomtól egészen a Ferenc-csatorna melletti Verbászig kiterjedő vonalon, azt méltóztassék a magas hadügyminisztérium a mellékelt vázlatból* (amely általános áttekintésül szolgál) szíves tudomásul venni. Éppen úgy az is látható belőle, hogy hol és milyen erővel vannak az ellenség elsáncolt főpontjai.
Vollnhofer tábornok - miként már jelentettem - bevonult ide és holnap a legszükségesebb utasításokkal ellátva (mivel a közöttünk megszakadt közlekedés csak egy nehezebbé váló levelezést tesz lehetővé) fedezet kíséretében állomáshelyére, Verbászra fog menni. Az első gondomnak most annak kell lennie, hogy dandárját (amelynek a nagyobb része az alsó Bácskában és a Duna alsó részén, Futakon, Újvidéken, Jarekon, Temerinben Ó- és Kiskéren védve van a felkelők rabló betörésétől) oly mértékben, ahogy csak lehet megerősítsem reguláris legénységgel és tüzérséggel, miközben szilárd szándékom, hogy Turia és Szenttamás bevétele után ezzel a dandárral Ókérnél és Temerinnél egyesüljek, és a körülményeknek megfelelően tovább működjek, miközben Eder tábornok innen Földváron keresztül - előnyomulásomhoz mérten - balszárnyam támogatására egy jól megerősített oszloppal Csurog ellen működjék.
A magas minisztérium bizonyára nem fogja tőlem rossz néven venni, hogy - mielőtt egy lépést is tennék a további hadműveleteimben valamennyi erősítésemet, akik közül főként a székelyekre és az oláhokra számítok, megvárom - a három dandárt a feladataiknak megfelelően akarom beosztani.
Éppen most küldök egy futárt a ma Kecskeméten állomásozó Jónák hadnagy gyalogütegének, hogy az előfogatokkal felszerelve szünnap nélkül meneteljen tovább, és augusztus 1-ére Verbászra kell érkeznie.
A Verbásztól való nagy távolság miatt abban azonban nem vagyok egészen bizonyos, hogy a kunságiak ellátták-e ezt az üteget a szükséges fogatokkal, valamint, hogy valóban vele van-e a szekerész legénység? Vollnhofer tábornok közben azon fog fáradozni, hogy a körülmények szerint mindent, amennyire csak lehet, elrendezzen, hogy az elülső, az összeköttetés nélkül álló gyalogsággal és lovassággal kapcsolatot teremtsen és ezt az általános támadás napjáig fenntartsa. Hogy mily szerfelett kívánatos lenne nekem egy teljesen felszerelt második lovasüteg a jobbszárnyam számára (amely a lovas nemzetőrség beszámításával 1500 lónál többet fog kitenni), az kiviláglik abból az előnyből, hogy az ellenséget - amely csupa jól elsáncolt gyalogsággal, és bár sok, de nem mozdítható tüzérséggel rendelkezik - lovas üteggel és ügyes lovasoszloppal gyorsan meg lehetne lepni az egyik vagy a másik újból figyelembe veendő ponton, és mikor a nyílt terepre merészkedik, összekartácsolni és összeszabdalni.
Ezeknek az egyesített fegyvernemeknek különösen igen veszélyeseknek kell lenniük számára. Ez okból kifolyólag kérem, és ismételten kérem, hogy a jobbszárnyamat (azaz Vollnhofer tábornokot) egy fogatolt és felszerelt lovassági üteggel mielőbb megerősíteni szíveskedjék. Ezen a módon, azaz: ha még egy második 12fontos - és egy lovassági üteget vezényelnek Pestről közvetlenül ide és Verbászra, az igényelt 48 ágyút a hadtest egész kiterjedt arcvonalán fel lehetne állítani, és közös összefogással egy idő után biztos eredményt lehetne elérni.
18fontosokról, avagy mozsarakról mostantól fogva többé már szó se essék. Kezdetben csak azt terveztem, hogy itt (valamennyi jövőbeli hadműveletem meghatározó és kiindulási pontján) részleges elsáncolással megtelepszem, amihez hasonló akkor is bekövetkeznék, ha oly szerencsés lennék, hogy Titel a birtokomba jut. Nagyszámú védőrségnek kell eközben a kevés használható nemzetőrséggel azoknak a helyére lépnie.
Bárcsak ide röpíthetném a porosz hercegről elnevezett, nekem kilátásba helyezett gyalogezredet és Erdélyből a négy zászlóaljat!
Minden egyéb kisebb utánpótlást reguláris gyalogságból, honvédekből vagy nemzetőrökből kérem közvetlen módon, bárhonnan jönnek is, jobbszárnyamhoz Becskerekre vagy Versecre irányítani. Blomberg ezredes - akit éppen most erősítettem meg Kiss ezredes részéről a saját ulánusezred két osztályával, hogy őrnagya, gróf Esterházy szilárdabban tartsa Versecet - véleményem szerint annál inkább meg tud maradni az ottani vidéken, és némi remény forog fenn az illir-bánáti határ lecsendesítésére, minél szilárdabb kezekben van Versec.
Ha a még érkező honvéd-, önkéntes- vagy nemzetőrségi csapatokat (melyeket az itteni hadtest számára biztosítanak vagy még biztosítani fognak) a magas hadügyminisztérium a legrövidebb úton mindjárt a középhadamhoz, vagy a két szárny egyikéhez rendeli, és én erről idejében értesítést kapok, akkor ezáltal rendkívüli segítséget nyerek az innen kimenő parancsaimhoz. Az illetékes hadosztályparancsnokokat ezután erről már értesíteni fogom.
A 30 000 ember számára kiutalt lőszer rendeltetésének megfelelően szerencsésen megérkezett a hadtesthez, azaz: a nagyobbik készletet a lőszerész felügyeletével a szegedi főraktárban őrzik, a fennálló hiányt pótoltuk, és eközben egy dupla készletet üres lőszer- és paraszt-talyigákra raktunk tartalékként helyben, saját felügyelettel és fedezettel. Aranyértékű lőszerkészletem biztos őrzése felől a magas minisztériumnak nem kell aggódnia. Csak elhamarkodott buzgóságból szállították Szegedről az egész nagy lőszerkészletet ide, a hibát azonban a szegedi főraktárnak való visszaszállítással újból helyrehoztuk.
A három kemencét is elláttuk most a szükséges pékszemélyzettel és tekintélyes lisztkészlettel a jövőben fellépő szükséglet kielégítésére. A csapat Török Gábor királyi biztos úr kitűnő és körültekintő intézkedései folytán semmilyen termékben sem szenved mostanáig hiányt. Ez a humánus, nemes férfi valódi gyöngyszeme tevékenységi körének.
Pétervárad felmentésére - ha komolyra fordul a dolog - különös figyelmet fogok fordítani, habár már jelenleg is és a koncentrikus hadműveleteim megkezdésének időpontjáig a császár-huszárok ezrede, hat Sándor-század és két század d'Este a részben még Ókéren állomásozó nemzetőrtáborral egyrészt e szándék megvalósítására, másrészt az alsó Bácska és a Duna alsó folyása területén a további forradalmi terjeszkedés megakadályozására ott marad. Temerin és Jarek is bele értendő. Végezetül - miközben azt gondolom, hogy ezzel kimerítő jelentést tettem és az e hó 20-ai és 21-ei rendeletek valamennyi tárgyát érintettem - nem mulaszthatom el jelenteni, hogy a főhadiszállásra segítségemül kirendelt Schonat százados urat a Sándor-gyalogságtól sok köszönettel elfogadom. Csermelyi százados úr és segédtisztem, Blauhorn főhadnagy állandóan igen buzgók és szorgalmasak a dolgaikban, a munka azonban minden lehetséges igyekezet ellenére is néha felhalmozódik. Kérek - ha teljesíthető - egy ügyes és leleményes tüzérségi századost annak igazgatójaként a főhadiszállásra, az oldalam mellé.
Hogy a magas hadügyminisztérium megismerje azonban a hiányosságokat is, amelyektől én, illetőleg a hadtestem szenved, négy pontban röviden összefoglaltam őket.

Először: A lefegyverzéssel egy időben - biztosítékul - öt tekintélyes túszt ejtettem, akik - miként száz más gyanús és rablóhajlamú rác is - fogolyként katonai őrizet alatt állnak. Ezek az emberek igen a terhemre vannak, és semmilyen megyei hivatalnok, még kevésbé egy oly fontos bizottmány se mutatkozik itt.
Másodszor: Mindenki annyira el van látva saját málháival, mintha egy béketábor közepén ülnénk itt. (Csak kanapék és fotelek hiányzanak.) Mennyi előfogat szükségeltetik hozzá, és mennyi a vele járó vesződség?
Harmadszor: Felmerülő függelemsértési vétségek.
Negyedszer: Betegek számának rohamos növekedése. A közlegényt nem lehet visszatartani az ártalmas zöld gyümölcs és tengeri fogyasztásától, amikor a szabadban előőrségben áll.

HL General Commando für Ungarn, 1848. eln. 505/p.
Német nyelvű eredeti tisztázat, illetőleg egykorú másolat fordítása.
* Az említett vázlat nem található az irat mellett.

4 Verbász, 1848. szeptember 3.

Bechtold altábornagy csatoltan megküldi a budai főhadparancsnokság elnökségének az augusztus 27-i és a szeptember 3-i beadványai másolatait, amelyekben a magyar hadügyminisztériumtól a délvidéki hadtest parancsnoksága alóli felmentését kéri. Augusztus 27-i levelében a támadás vagy a védekezés eldöntésére összehívott haditanács működéséről is ír.

A magas magyar királyi hadügyminisztériumnak
Verbász, 1848. szeptember 3-án
Már az előző hó 27-én* volt szerencsém a magas hadügyminisztériumnak megjelölni azokat az okokat, amelyek arra kényszerítettek engem, hogy a legalázatosabban kérjem tisztes felmentésemet a mozgó hadtest főparancsnoki tisztsége alól.
Akkor a hadügyminiszter úr barátságos úton azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy ne kelljen a kérelmemet azonnal teljesítenie, hanem legalább 8 napot várjak, hogy meg lehessen tenni az intézkedéseket a parancsnokság megfelelő utódlására, és erre a hadügyminiszter úr e magas személy nagyrabecsüléseként engem ellenvetés nélkül alkalmasnak talált.
Mivel a kitűzött idő néhány nap múlva lejár, és tegnap este is igen nyugtalanító híreket kaptam a családom felől, amelyek a közeli visszatérésre késztetnek: ismételten kérem a magas hadügyminisztériumtól az engedélyt, hogy a megüresedő hadtestparancsnokságot a legméltóbb kézbe, nevezetesen magának az ország és az itteni hadtest bizalmával kitüntetett Mészáros vezérőrnagy hadügyminiszter úr kezébe átadjam, és én egyelőre Kassára mehessek a hadosztályparancsnoki beosztásomba, vagy oda, ahova a legmagasabb szolgálat szólít.
Ha nem is voltam olyan szerencsés, hogy a kívánatos eredménnyel vívhattam volna az ország érdekeiért, mégis megnyugtat a tudat: becsületemnek és kötelességemnek lelkiismeretesen eleget tettem, és így a körülmények igazságos mérlegelése alapján az itteni harcteret gáncs nélkül hagyhatom el. Erről tisztelettel kérem a magas magyar hadügyminisztérium jóindulatú elismerését 47 éves katonai becsületem megőrzése céljából.

Verbász, 1848. augusztus 27.
A magas magyar királyi hadügyminisztériumnak!
Mindjárt a különböző leiratok vétele után, amelyeket magától a hadügyminiszter úrtól, valamint a magas hatóságtól kaptam ugyanabban a tárgyban /:nevezetesen azt, hogy a Szenttamás, Turia és Földvár elleni balul sikerült kísérlet után ne maradjak tétlen, hanem minden lehetséges módon támadólag nyomuljak előre:/, elhatároztam tegnap délután egy haditanács összehívását, hogy együttesen állapítsuk meg annak rendjét és módját, hogy hogyan tehetünk e magas óhajnak a legvalószínűbb eredménnyel eleget, ugyanakkor azonban alaposan mérlegelve a jelenlegi helyzetünket, annak minden mellékkörülményeivel és a rendelkezésünkre álló tényleges eszközöket.
Az elnökletem alatt működő haditanácsban a következők vettek részt: Szentkirályi királyi biztos úr, a három ezredes, nevezetesen Kolowrat gróf, báró Bakonyi és Fackh, Aulich alezredes, Balás őrnagy, valamint gróf Károlyi őrnagy a pesti nemzetőrségtől, továbbá a törzskarom két századosa, Schonat és Csermelyi urak.
Az újonnan kért állománybeadvány alapján szerkesztett hadrendet bemutattam /:elhagyva az egyébként is rövidesen hazatérő nemzetőrséget, amelyre megbízhatóan semmilyen tűzharcban sem lehetett számítani:/, hogy kitűnjék a ténylegesen harcképes legénység valódi száma, és hogy a célokat, amelyek eléréséhez ezzel igényt tartanak, az erőkkel szembesítve megvizsgáljuk.
Annak alapján /:hogy hadtestemmel nyilván nem vagyok képes az Oravicától Verbászig és Futakig terjedő hosszú vonalat megtartani, minden új felkelést megakadályozni és ezen felül még támadólag előre is menni:/, indíttatva éreztem magam arra, hogy az összegyűlt haditanácsnak a következő határozatot nyújtsam be, hogy érett megfontolás alapján e határozatok egyikét vagy másikát elfogadja.

1. vagy feladunk minden pontot, valamennyi haderőt összevonunk és támadó hadműveletet kezdünk, vagy
2. a birtokunkban lévő pontokat megszálljuk, megtartjuk, a felkelés további előmenetelét lehetőleg meggátoljuk, és az ellenség erősen elsáncolt állásával szemben csak védelemre szorítkozunk.
Az első pontot vizsgálva meg kellett fontolni, hogy a hadtest támadása esetén - eltekintve attól a szerencsétlenségtől, ami minden feladott pont esetén a felkelők részéről érne bennünket - jelentős mértékben növekedne a gyalogsági és a tüzérségi veszteség /:amikor gyors és megfelelő pótlásra most gondolni se lehet:/, továbbá, ha kényszerítve lennénk egyik vagy másik pontról távozni, ily szerencsétlen esetben hogyan változtatná át az erkölcsi hatás a nemzet érzületét majdnem kétségbeeséssé? Ha meggondoljuk továbbá, hogy erősen megerődített pontok ellen támadó műveletek eredményessé tételéhez szükség van a csapatok bizonyos lelkesültségére is, akkor közel állok ahhoz, hogy kételkedjem a kedvező eredményben, mivel azt tapasztaltam, hogy a vitéz régebbi csapatainkat /:amelyek a hadtest főerejét képezik:/ nagyobbrészt csak a katonai becsület és a kötelességérzet vezérli.
A második pont vizsgálatakor már az a jelenlegi tapasztalat szolgál okulásomra, hogy a védekezésre való korlátozás még kevésbé vált ki szimpátiát számunkra, és különösen az én, a német tábornok irányába. És mégis ez az egyhangú ítélet, és ismerve a meglévő eszközöket az egyedüli út és mód, amely mellett felelős hadtestparancsnokként szilárdan ki kell tartanom.
Ha ennek folytán a magas hadügyminisztérium nincs már abban a helyzetben, hogy tekintélyesebb gyalogsági erőkről és tüzérségről gondoskodjék, azaz legalábbb 6 zászlóalj gyalogságról, egy 12fontos és egy 6fontos gyalogütegről s valamennyi üteg számára dupla lőszerkészletről, valamint egy ilyen hadtest számára szükséges műszaki tisztekkel ellátott főhadiszállásról, akkor egyelőre az a véleményem, hogy egy támadás megkezdéséről /:amit azonban csak Szenttamás ellen szabadna megkezdeni futóárok előzetes ásásával:/ már szó se lehet. A jelenlegi csekély haderővel is azonban az ellenség minden kisérletének vitézül és férfiasan ellenállunk a szabad térségben, így tehát a Bánátot, Bács megyét és az ostromlástól való megóvástól Pétervárad várát is fedezni igyekszünk.
Ha a magas minisztérium a nemes nemzet érdekében ezekkel az általam jól megfontolt véleményekkel nem ért egyet, és egy erős tartalék képzéséhez szükséges eszközök nem szállíthatók ide a kellő időre, akkor azok a körülmények, hogy az ellenség naponta erősebb lesz, hogy az új megerődített táborai és az ismert bizonyság 127 ágyú birtoklásáról, mindenütt fenyegeti az állásainkat, és több politikai körülmény még más kérdéseket vethet fel magánál a csapatnál, sajnos arra kényszerítenek, hogy tiszteletteljesen kérjem a felmentésemet a hadtestparancsnoksági beosztásom alól, és a világ szeme előtt feddhetetlenül a visszahelyezésemet a korábbi hadosztályparancsnoki viszonyaimba Kassára vagy bárhová, ahova a legfelsőbb szolgálat szólít.

HL General Commando für Ungarn, 1848. eln. 550/p.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
* Az irat a levélhez csatolva.

5 Martonvásár, 1848. október 1.

Móga János altábornagy másolatban megküldi a magyarországi főhadparancsnokság elnökségének az augusztus 29-én és 30-án Batthyány Lajoshoz és a magyar hadügyminisztériumhoz felterjesztett jelentéseit a sukorói ütközetről, illetőleg visszavonulásáról Martonvásárra, valamint a háromnapos fegyverszünetről.

A hadtestparancsnokságtól
A magas cs. kir. magyar főhadparancsnokság elnökségének, Budán
Martonvásár, 1848. október 1-én.
Mellékelten alázatosan felterjesztem a magas császári királyi főhadparancsnokság elnökségéhez azoknak a jelentéseknek a másolatait, amelyeket az 1848. szeptember 29-én lezajlott sukorói csatával kapcsolatban, valamint a visszavonulás vonatkozásában, és nem kevésbé a megkötött fegyverszünet ügyében a magyar minisztériumnak megküldtem.
A hadtestparancsnokság egyidejűleg bátorkodik megkérdezni a magas elnökséget, hogy Buda védelmére vonatkozóan történtek-e intézkedések és milyenek, valamint kérem a magas elnökség e vonatkozású, bizonyára fontos nézeteinek közlését.
A betegekre vonatkozóan rendkívül nehéz itt egy kórház felállítása, mivel minden hozzá szükséges kellék hiányzik. E helységben bár szükségkórházat állítottam fel, a betegek szalmán fekszenek, és minden szükséges felszerelés hiányzik.
Ha tehát van készletben kórházi kellék és némi ágyfelszerelés, szükséges lenne néhány százat ide küldeni; ugyancsak kegyesen gondot kellene fordítani arra, hogy Budán a szállítható betegek felvételére szállás készüljön, mivel a betegeket oda fogom vitetni. A sürgős szükség miatt legalázatosabban kérem néhány polgári seborvos küldését.
Móga altábornagy
Utólag jelentem, hogy tegnap este 6 órakor három napra érvényes fegyverszünetet kötöttünk, és ennek másolatát megküldtük a minisztériumnak.
Móga altábornagy

Méltóságos gróf Battyhány Lajos miniszterelnök úrnak!
Pesten
Miként azt Méltóságodnak már jelentettem, elfoglaltam a parancsnokságom alatt álló csapatok erejéhez képest tarthatónak ítélt állást Sukorónál és Velencénél, s itt vártam az ellenséget. Egyidejűleg Pátkát is megszálltam egy lovasosztállyal, továbbá szemmel tartottam Seregélyes környékét a tartalék dandárral. Az ellenség ma reggel 1/2 9 órakor öt zászlóaljjal és egy üteggel hevesen megtámadta a jobbszárnyamat. Vele szemben állt a tolnai nemzetőrség, a Wasa- és az Ernő-gyalogság, továbbá Ivánka őrnagy úr önkénteseinek egy része és a Miklós-huszárok egy osztálya.
A csata három óránál tovább tartott, miközben az ellenséget mindenhol visszavertük. Harc közben a hadtest jobbszárnyát, déli 12 óra után a hadtest közepét lőtte élénken sok ágyú és egy rakétaüteg.
Az ellenséges lovasság és a gyalogság több rohamoszlopa az állásaink előtti fennsíkon rendeződött támadásra.
Az ellenség ágyúzását három ütegünk ágyúi viszonozták igen hatásos tűzzel. A tüzelés két órán át tartott. Miközben a jobbszárny a csatában győzedelmesen visszavetette a támadó ellenséget, a centrumunk ágyútüze hasonlóképpen elhallgattatta az ellenséges ágyúkat. Erre több oszlop az előreküldött csatáraival a centrum ellen szándékozott támadást végrehajtani, ezek ellen azonban a gróf Lázár őrnagy parancsnoksága alatt álló zászlóalj lövészei lettek kiküldve, akik az előbbieket tűzük által győzelmesen visszanyomták. Ezt követően az oszlopok is visszavonultak a tüzérség eredményes tüze hatására.
E csata közben alkalma volt magát kitüntetnie a Perczel őrnagy parancsnoksága alatt álló tolnai nemzetőrségnek, valamint a Wasa-ezrednek és Ivánka őrnagy úr zászlóalja egy részének, a centrumban pedig az 1. honvéd zászlóaljnak és a borsodi önkénteseknek. Az egész tüzérség is dicséretetes elismerést érdemel.
A csatában részt nem vevő valamennyi csapat nagy bátorságot és szándékot tanúsított, hogy részt vegyen a harcban, és a második vonalat is elérő ellenséges ágyútűzben rettenthetetlenséget mutatott. Nem mulaszthatom el, hogy meg ne említsem vitézségét és tevékeny magatartását az oszlopparancsnokoknak, Holtsche vezérőrnagy úrnak és Milpökh ezredesnek a Wasa-ezredből. Kiss ezredes úr, aki a legnagyobb ágyútűzben a kíséretemben állandóan az oldalamon volt, csata közben jelen volt a jobbszárnyon is.
Vezérkarom főnöke, Kollman százados úr az 52. gyalogezredből, körültekintő, rendkívül célszerű intézkedéseivel, Annaker őrnagy szárnysegéd pedig a tevékenységével tüntette ki magát.
A pesti nemzetőrség részéről hozzám futárként beosztott urak, mint: Andrássy Gyula gróf, Almási és mások parancsaim továbbításának szolgálatkész vállalásával szereztek maguknak érdemeket, Szapáry Antal pedig jelen volt valamennyi harcban, és tevékenységével célszerűen hasznossá tette magát.
Az ellenség veszteségét nem lehet pontosan megadni, de eléri legalább a 180 halottat és sebesültet. A mi veszteségünk az eddig beérkezett beadványok szerint 7 halott és 37 sebesült, valamint 5 ló. Hadseregünk bár tökéletes győzelmet aratott és megtartotta az állásait, a harc mégis csekély stratégiai előnyt eredményez, ám annál nagyobb erkölcsi hatást gyakorol az újonc csapatra, amely az első összeütközés alkalmával győzelmesen megvédte az állásait.
Az ellenség nagy túlerejénél fogva stratégiai okok miatt parancsoló elővigyázatból - nehogy az ellenség megkerülje a jobbszárnyamat - kényszerítve érzem magam arra, hogy a martonvásári állásokat foglaljam el, és ott várjam az ellenséget.
Kelt sukorói tábor, 1848. szeptember 29-én este.
Móga altábornagy s/k.

HL General Commando für Ungarn, 1848. eln. 665/p.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.

6 Budapest, 1848. október 10.

A magyar képviselőház 1848. október 10-i határozata a külföldön levő magyar katonaság hazajöveteléről.

A nemzeti képviselőháznak 1848-ki october 10-én Pesten tartott ülésében hozott határozata a külföldön lévő vitéz hadseregeinek hazajövetele iránt
A vérbe borított magyar haza élet s halál közötti küzdelmeiben minden fiától hű segélyt és megmentése terheiben hazafiúi megosztozást sürgetőleg igényelvén;
A haza képviselői a magyar nemzet nevében határozzák és parancsolják: hogy az Olaszföldön, Lombard-Velencében, Cseh és Morva országokban és Galíciában vagy akárhol kint lévő magyar hadseregek megértvén a magyar nemzetnek fiaihoz tett eme parancsolatát, rögtön visszatérjenek szülötteföldjükre, a kedves hazának oltalmára és kivívott alkotmányos, királyi esküvel törvényesen szentesített szabadságának mególtalmazására, semmit sem kételkedvén, sőt biztosan reménylvén a magyar nemzet, hogy a vitéz magyar hadsereg legyőzend minden gátokat és sietni fog fegyverrel is utat nyitni kedves rokonaiknak testvéreiknek és szülőiknek megvédésére.
A magyar haza a mint büszke arra, hogy a pártütő Jellačić itthon vitézkedő fiainak győzelme által már a Lajtántúl kergetetett; úgy többi kint lévő vitéz fiait is nyílt karokkal várja a dicsőség babérjaibani és a Haza hálájábani részesülhetésre.
Almásy Pál m.k. a képviselőház másodalelnöke
Ludvigh János m.k. a képviselőház jegyzője

HL 1848/49: 52/149.
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 99. fasc.

7 Budapest, 1848. október 11.

A magyar képviselőház elismerése Perczel Mór honvéd ezredesnek Roth és Philippovics cs. kir. tábornokok csapatai elfogásáért.

A képviselőház határozata az 1848-i október 7-i győzelem tárgyában
A képviselő ház hazafiúi örömmel vette Perczel Mór ezredesnek azon kedves jelentését, mellyből a nemzetnek tudtára adatik: hogy vitéz Perczel Mór ezredesünk vezérlete alatt diadalmaskodó hadseregünk vitézsége, segíttetve a felkelő népnek lelkes közremunkálásától, alig egypár ezernyi rendes erővel a pártütő Jellačićnak Roth és Philippovics alatti, majd három annyi zsoldosait, legügyesebb tapintattal és a magyar nemzet fiaihoz méltó elszántsággal egy csapással és egyszerre megsemmisítette, és mind a főnököket, mind az egész sereget, részünkről majd semmi veszteséggel az ország foglyaivá tette.
Büszke a nemzet illy hadseregre, melly a történetben ritka diadala által a magyar vitézség régi hírét, és a magyar lobogók európai becsületét fegyelmi kitüntetésével is írta a történet lapjaira, s a nemzetnek hálás emlékezetébe, - és a nemzet képviselői mind Perczel Mór ezredes vezérnek, mind a megnevezett vitézeknek, úgy ezen egész hadsereg minden egyes tagjainak is méltányos megismerésüket nyilvánítják és a felkelő népnek lelkes közremunkálását az egész hazával tudatják, egyszersmind felhívják a diadalmas vezért, hogy mindazon egyes vitézeinknek neveit körülményes jelentésében minélelébb tudassa a honvédelmi bizottmánnyal, kik magokat személyesen is kitüntették, hogy azokat addig is, míg a törvényhozásnak vitéz hadseregünkre már meghatározott hálája tettlegesen foganatosíthatóvá lesz, méltó figyelmének érdemesítésével kitüntethesse.
Kelt Pesten a képviselőháznak 1848-ki october 11-én tartott üléséből.
Pálffy János m.k. alelnök
Záborszky Alajos m.k. jegyző

HL 1848/49: 52/149a.
Magyar nyelvű nyomtatvány.

8 Bohuszlavic, 1848. október 28?*

Simunich cs. kir. altábornagy jelentése Windisch-Grätz tábornagynak a közte és Ordódy honvédőrnagy serege közötti kosztolnai összecsapásról.

Tíz órakor jelentés érkezett az előőrsöktől, hogy a Ribáritól nyugatra lévő magaslatokon felállított ellenség támadást tervez. Az ott lévő vezérkari részleg által a Nugent-ezred 4 századát, a 33. számú 1/2 üteget és egy szárny lovasságot** azonnal az isztebniki kocsma irányába vonultattunk fel közelebbi felderítés céljából. Azt tapasztalták, hogy az ellenség teljesen nyugodtan áll, és semmiképpen sem tervez támadást. A magaslatokat felül mintegy 4-500 paraszt, lövész, a kosztolnai kastélyt pedig hat 3fontos ágyú és a porosz-gyalogság 4 százada tartotta megszállva, az úton keresztül azonban egy hozzávetőlegesen 400 lépés hosszú, fából vert torlaszt készítettek el egészen a magaslatok oldaláig.
A támadás a következőképpen történt: a Nugent honvédő zászlóalj*** délben 1 órakor Isztebniken keresztül a magaslatok ellen vonult, hogy átkarolja az ellenség bal szárnyát, miközben a Vilmos honvédő zászlóalj lépcsőzetesen, az úton pedig a Haynau 3. zászlóalj, a Hohenegg 3. zászlóalj, a lovasosztály és két üteg követte.
A Nugent-zászlóalj került legelőször a csatába és mikor már jelentős előnyre tett szert, a derékhad is előrenyomult, amelyet - alig hogy lőtávolságba érkezett - az ellenséges tüzérség tűz alá vett. A lövések zömében magasak voltak, és csak kevés embert sebesítettek meg. Ezzel szemben a Nugent-zászlóaljnak több sebesültje volt, mivel a többségében karabéllyal felfegyverzett ellenség egészen közel engedte magához a csatárokat.
A Nugent-zászlóalj a legtöbb magaslatot rohammal foglalta el. Ennek, valamint tüzérségünk jól irányzott, célzott lövéseinek következményeként a felkelők feladták Kosztolnát: egy részük vadul menekült a Vágon keresztül, amelybe ötvenen belefulladtak, egy másik részük pedig a hegyekbe futott. Az ágyúk azonban a reguláris csapatokkal az úton vonultak vissza. A mintegy 4000 főből álló népfelkelő (a Sándor-gyalogság toborzó parancsnoksága egy elfogott őrmesterének kijelentése szerint) egy kis rész kivételével szétszóródott. Ez utóbbi a reguláris csapatoknál maradt. Amikor az éllel a helységhez értünk, tűz lángolt fel. Valószínűleg maga az ellenség gyujtotta azt fel azért, hogy akadályozzon bennünket az üldözésben. A gránátok azért nem okozhatták a tüzet, mivel a tűz alatt álló hegyhez legközelebb eső első ház, valamint a helység mögötti utolsó ház égett.
Nagy fáradsággal és gyorsasággal kellett az ütegeket és a lőporos kocsikat a helységen keresztül vinni, mivel az út mentén álló néhány ház már lángolni kezdett.
Az ütközet 2 órakor kezdődött, és 4 órakor Kosztolna már mögöttünk volt, s az ellenséget szétugrasztottuk.
Az ellenség ereje a következő volt:
- a porosz-gyalogság 4 százada, századonként 150 fő, a Sándor-gyalogság toborzó parancsnoksága, 21 fő Mikovényi hadnagy alatt;
- 4000 fő irreguláris felkelő, nemzetőrség karabéllyal, parasztok kaszával stb. felfegyverezve a Bakonyi-gyalogság**** egykori főhadnagyának, Ordódynak a parancsnoksága alatt; négy 3fontos ágyú Lipótvárról, melyet az ottani helyőrségi tüzérség szolgált ki, és 2 csatakígyó.
A sebesültjeit nem lehet megítélni, mivel majdnem valamennyit magával vitte.
Egy őrmestert, 5 közlegényt és mintegy 200 felkelőt ejtettünk foglyul, akiket azonban újból elengedtünk. Több puskát, sok kaszát, stb. találtunk.
Részünkről

	személy	ló
halott
sebesült
eltűnt*****

Nagycsokolna előtt tábort vertünk. Egy Nugent-osztályt és egy Vilmos-osztályt rendeltünk ki előőrsnek, egy Hartmann-osztályt pedig hátvédnek.
Fél 6-kor egy Morvaországból küldött felderítő azt a hírt hozta, hogy egy futár Hradisba érkezett az élelmezési pénzzel, a határ bizonytalansága miatt azonban nem jutott tovább. Azonnal kirendeltünk 1 tisztből, 4 káplárból, 4 őrvezetőből, 1 dobosból és 48 közlegényből álló különítményt 8 kocsin Hrozinkóba, hogy biztosítsák a futárt. Ez a legénység 11 órakor ment el.

HL 1848/49: 2/486a.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW SchA AFA Kill 167. fasc. 1848 - 10 - ad22.
* A fogalmazvány keletkezésének helye és ideje hiányzik. Ez részben az irat első oldalán ceruzával írott megjegyzés - Affaire bey Kostolna an der Waag - és Windisch-Grätz november 1-jei leirata alapján valószínűsíthető.
** A szárny 2 szakaszból állt, azaz 92 emberből.
*** Az osztrák Landwehrt honvédővel fordítjuk megkülönböztetésként a honvédtól.
**** A margón piros ceruzával írott javítás áll: Gf. Gyulay N° 33.
***** A rovatok itt üresek. Az október 29-i, Windisch-Grätzhez felterjesztett jelentéshez csatolt veszteségi kimutatás szerint 2 halott, 17 sebesült és 5 eltűnt volt a vesztesége. A jelentés szerint a magyar felkelők az első ágyúszóra szétfutottak, közülük 50-en, más adatok szerint 300-an a Vágba fulladtak. (HL 1848/49: 2/486, KAW 167. fasc. 1848 - 10 - 22.)

9 Pozsony, 1848. november 2.

Kun Dániel őrnagy levele feleségéhez a schwechati csatáról és az azt megelőző eseményekről.

Posony November 2-kán 1848.
Édes jó Ersim!
October 20-kán írtam hozzád a parndorfi táborból előadva az addigi eseményeket röviden, ekkor ugyan tudtam már hogy más nap is még beütünk Ausztriába, de szánszándékkal nem írtam meg azért, hogy ne aggodjál miattam. 21-kén be mentünk hát ismét Ausztriába és a legszebb vetéseken hadi rendbe állítva mentünk jó három mértföldet, mikor a Sándor huszárok 11 horvát foglyot hoztak a vezér parancsolatából a mi zászlóaljunk őrizete alá ezután még haladunk előre egy jó órányit mikor mi egy keskeny völgybe menve meghallottuk a hozzánk igen közel eső ágyú dördülését, hirtelen siettünk fel a partra, de már akkor megszűnt az ágyúzás a mieink lőttek ágyúval 19szer az ellenség háromszor, s ekkor elfutott mind. Mondják egy kapitány és két vitéz esett el az ellenségtől ő a miénkből egy tüzérnek hordta el térdbe a lábát az ágyúgolyó a borsodiak elfogtak 7 horvátot, az előttök csatározó huszárok 11-et, ekkor cselekvén az idő el is futván az ellenség Stiftnaisiedel felett a legszebb vetéseken letelepedtünk éjfél felé kaptunk húst mert egész nap nem ettünk, de fánk nem levén a legközelebb eső szőllőből hordtunk karókat nem annyira azért, hogy főzzünk, hanem hogy megfűtössünk, mert igen hideg volt. Éjfél után egy órakor kaptak vezéreink parancsolatot ismét visszavonulni magyarországba ez hajnalba nekünk is tudtúl adatott, visszamentünk hát ismét az előbbi táborhelyre. Én ekkor rosszul voltam, úgy hogy alig bírtam visszagyalogolni, de más nap a nem evés és meg pihenés vissza adta egészségemet.
Ezen táborozás előtti éjszakán a Gömöri önkénytesek elfogtak 26 ausztriai vadászt a brukki depóban találtak 6000 köpönyeget, 600 mázsa lisztet és minthogy a brukkiak a forposton* levő vasas németekkel 3 gömöri önkénytest, kik engedelemből Brukkba vásárolni mentek. Elfogattak Brukk elfoglaltatott a Bécsbe vivő vasút általunk eltorlaszoltatott, a hidak végei ágyúkkal rakattak meg. Mi az ellenséget mindig vártuk de az nem jött. 25-kén elkezdték Bécset ágyúzni, harmadfél nap** folyvást ágyúzták, úgy hogy ha az ember fejét a földre tette, szinte rengett a föld belé. Éjszaka láttuk az égést, mind mondják Leopold külváros elhamvasztatott, de a Bécsiek még erősebben ágyúztak kifelé. 27-kén 20 ezer emberből álló táborunkhoz a Kossuth 12 ezeret és 22 ágyút hozott minden csapat katonaságot azon és a másik napon meglátogatott és hozzájuk lelkesítő beszédeket tartott, 29-kén harmadszor indulunk el Ausztriába, de a mi generalisunk Holtse (Holtsche) úgy hogy az egész tábornak csak egy generálisa, Móga maradt. De mihelyt Kossuth megérkezett, mindjárt tanácskozott a tisztikarral az Ausztriába ütés felett és az határoztatott, hogy Windischgriezhez küldessék egy követ azon kéréssel, hogy Jellačić csordája fegyvereztessék le, s az követül Ivánka küldetett, de őt mind foglyot letartóztatták, és a levelet, mit Kossuth küldött felbontatlanul visszaküldötték.
Elindultunk hát Kossuthtal együtt Ausztriába, első nap Fischament felett ütöttünk tábort, estve én mint felügyelő tiszt küldetten húsért, fáért, be kenyérért Stiftnaisiedelbe /:ezeket mind Magyarországból kellett volna az élelmező biztosnak ide szállíttatni:/ de nem csak hogy élelmiszereket, de még Biztost sem találtam ott minthogy igen elfáradtam, a bíró által szerekeret rendeltettem mely engem pénzért a táborba vigyen, mert jó másfél órányira volt ez a falu a mi táborunktól. Mi a sereg derekát képeztük. Utánunk és néha mellettünk jön Kossuth és a fővezér kíséretével. Ezen napon ellenséget nem láttunk, mert nem annyira menetelünk, kivéve mint tán inkább parancsból visszahúzódott. Másnap Fischamenten keresztül egy keskeny hídon sokáig kellett keresztül mennünk, de itt keresztül menve a gyönyörű vetéseken ismét hadi rendbe állva tovább haladtunk svehát felé /:mint mondják ezen hely volt a fő erőssége az ellenségnek:/ a meghálásra alkalmas helyen ismét megállottunk a honnan már az ellenség lovasságát puszta szemmel is beláthattuk, de ez nap sem történt semmi, csak a huszárok fogtak el egy chvalisért*** ez estve kaptunk húst, de kenyeret nem, a mezőn krumplit és répát szedegettek s ezt ették, de a rendes katonaság, jobban tudván a faszolás**** modját a mindennek bőviben volt, és hogy nekünk nem volt, nem az igazgatóság az oka, hanem a részről a mi gyávaságunk, más részről az, hogy a faszolásnál a rendet nem bírják, a biztosok feltartani a ki erősebb az a hatalmasabb.
Harmadik nap, 30-kán reggel ködös időben alig mentünk egy félórai távolságra, midőn a jobb szárny egy Mannswürth nevű faluba és a mellette levő erdőbe magát erős állásba helyezett ellenséget megtámadta és két órai legerősebb tüzelés, ágyúzás után az erdőt is a falut is rohanással bevette. Ekkor harsogott az éljen és tábori zene. Egy Gijon nevű***** angol őrnagy rontott be legelőször a faluba. Itt megszalasztatván az ellenség bal szárnya, seregünk dereka hol mi állottunk, nyomult előre, s megkezdődött az ágyúzás, és mi előnkbe is 10-15 lépésre esett le egy golyó - mit egy honvéd közvitéz felvett, a mi ágyunk sveháton egy nagy épületet, mi vagy raktár vagy gyár lehetett, felgyújtott, az ellenség ágyúja mindjárt meg szűnt, s a miénk még néhány lövést tett, alig szűnt itt meg az ágyú szó, balszárnyon kezdődött meg az ágyúzás mindkét részről, olly roppant erővel a millyenről háborúba nem lévő embernek fogalma sem lehet, ez legalább is két óráig szakadatlanul folyt.
A bal szárny sokkal hátrább volt, mint mi, mindent a legjobbban láthattunk, láttuk az ellenség lovait gazdátlanul futkározni, s végre láttuk igen nagy örömünkre igen sebesen visszavonulni. Nekünk Sveháton az ő fő erősségökön kellett keresztül menni. Alig voltunk hozzá 3-400 lépésnyire az ácsok a hídnak való fát már szekereken hozták, mikor nekünk visszavonulást parancsolnak - már hátráltunk is vagy 50 lépést, mikor az őrnagyunk mondja "én csudálkozom, miért parancsol Móga visszavonulást, mikor a balszárny is oly pompásan vissza veretett". Ekkor Schweigel, brigádunk vezére előrenyomulást parancsol, megfordulunk, nyomolunk Svehát felé a mint megálltunk a leg nagyobb megelégedéssel nézzük, mint nyomja a balszárnyi ágyú még most is vissza az ellenséget, egyszer megdördül közel hozzánk, előttünk is jobb oldalunk felől is a sok ágyú, ömlik Brigádunk közé a sok golyó, észre vesszük, hogy kereszttűzbe vagyunk, ágyunk csak négy van, mert a többit a balszárny erősítésére vitték, de, ez meg sem kukkan - bizonyosan azért, hogy a mi embereinket lőtte volna - az előttünk lévő a porosz gyalogság első zászlóalja esze nélkül szalad, elhagyja bornyúját utanna fut a 14. honvéd batalion******, ezután a jobbszárny felől jönnek szanaszét a Gömöriek, mindenütt az ágyú golyó irányába, rendbe fut a lovasság, utanna az ágyú, de ez hirtelen megáll négy lövést tesz, ekkor egynek a kerekét kilövik, helyibe másat tesznek, elszaladunk, mi a honvédek után egy kis rendetlenséggel futottunk - én részemről a legnagyobb hidegvérrel elmondva Hofferrel és Jinkerrel néztem micsoda irányba hullnak a golyók, hogy futnak a rendes katonák, egy bornyút a poroszok gyávasága emlékéül fel is vettem; mentem lassan a tömeg után, a Gömörieknek kiabáltam, hogy jobbra tartsanak, a golyók irányát kikerülendők, szemem láttára szakította derékon ketté Kohlman gömöri kapitányt Szentmiklósi főhadnagy lábát és egy magas legény kezét á golyó az én fülemhez is igen közel fütyölt el egy.
A háború borzasztólag pompás egy látvány, ha a szív helyén van. A Zichy Ottó őrnagy alatt levő mosonyi, soproni, komáromi, esztergomi önkénytes csapat /:ez egész hibát ezen őrnagynak tulajdonítják:/ úgy szét futott, hogy talan soha se lehet összeszedni. Szeles és félénk vezértől Isten óvjon. Ekkor retiralt******* egész armadiank s mi Fischament felébe, itt háltunk, más nap innen 11 órai folyvást menés után Köpcsénybe jöttünk, itt háltunk a falu alatt, hajnalba nagy eső és szélben jöttünk Posonyig, én itt a volt Gazdámhoz száltam, a legénység egy klastromban, a többi tisztek a Grasalkovics palotába. Ma délután az [...] megyünk két compániával******** forpostra - a sereg két harmada Posonyban van mondják hogy 8 ezer megyen Simonics ellen, - a többi itt a határokon lesz. Levelet ide küldj ezt írd a hátára Zöldpiac Luger ház innen ha itt nem maradunk utánam küldik. Írd meg mennyitt vetettetek, mennyi bor lett, de legénkább azt van e már kis gyermekünk, ha még nincs illy harcias időben a lyánt Victoriának, a Fiút Victornak kereszteltesd. A harci életet én a sok szenyvedés mellett is igen szeretem, bár nincs oly nap, hogy könnyű ne esnék ki szememből, mikor reátok gondolok, s ha most téged és kedves kis lyányaimat csak láthatnám és nem adnám a világért. Lajost, Zsigát, Hegedűst kedveseikkel tisztelem. Zsiga bácsi csinált e már valamit a Ma[...] házzal? Jósit nem tudom hol van.
U 1. Mennyi esett el miközülünk, mennyi az ellenség közül, nem tudom, sok félét hallani, de hazudni nem akarok.
U 2. A Zempléniekből senki sem esett el, sem meg nem sebesíttetett.
Írj minél előbb. Ezerszer csókol hőnszerető férje
Kun Dániel

HL 1848/49: 3/45.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
* Előőrs.
** 2 és fél nap.
*** Könnyűlovas.
**** Vételezés.
***** Guyon Richárd honvéd tábornok nevének elírása.
****** Bataillon - a zászlóalj német elnevezése.
******* Visszavonul.
******** Század.

10 Kapuvár, 1848. december 1.

Lukinich Mihály kormánybiztos jelentése Kossuth Lajosnak Kapuvár központtal a Rábaköz védelmi állapotba helyezéséről egy ellenséges támadás esetére.

Lukinich Mihály kormány biztos
honvédelmi bizottmány elnökéhez küldött
December 1-ei 1848. költ levelének kivonata
El nem mulaszthatom méllyen tisztelt elnök urat meggyőződésemnél fogva szükséges azon védelem módról értesíteni, mellyel úgy hiszem Rábaközt ellenséges megrohanásoktól menten tartani lehetne, szükséges t.i. néhány zászlóalj gyalogság vagy 4 ágyú és ez különösen azon okból is, mert ha bár a kapuvári töltésen lévő számos hidak könnyen felszedhetés végett nem csak célszerűen elkészítve tartatnak, sőt gyantás szurokkal ellátva szalma sodronyokkal könnyen gyúlékonnyá tétettek is még is úgy hiszem, minthogy a vissza vonuló huszárokat egyig bevárnom kelletik, célszerűen csak úgy intézkedhetni a hidak felszedése, vagy felgyújtása körül, ha ágyúkkal az ellenséget, idő nyerés végett távolságban tarthatjuk, és ezen körülményt, melyen tisztelt elnök úrnak figyelmébe annál is inkább ajánlani bátor vagyok, mert Rábaköz felső vidékünk e dús gabona tára vizektől környezetem strategicus tekintetben /:mit isten ne adjon:/ az ellenség által ne talán elfoglaltatván, igen könnyen Szt. Tamásnál erősebb és megvíhatatlanabb várrá alakítható, annál is inkább, mert dús termésű környék tetemes hadierő kitartásával, elárult szegény nemzetünk veszedelmére az ellenségnek menedékül; biztosíthatik, és ép e vidék, melly egész terjedelmében eredeti és tiszta magyar lakosságot foglal magában!
Örömmel vettem ma éppen Kohlmann ezredes úr által kiküldött Kappel kapitány úrnak megjelenését, úgy szintén Tänczer hadi főmérnök úrnak itt létét, kik szakértők lévén e vidéket vizsgálni, és hadi tekintetben tájékozni fogják, és átlátják ők, mikép Rábaközt e tekintetben különös figyelemre méltatni a legtisztább hazafiúságnak kifolyása.
Kapuvár maga nem csak mind a természettől a Rába körül folyása által erősséggé alakított pont, hanem az ott meglévő vár, helyzeténél fogva, minden roppant költségek nélkül is könnyen védelmezhetővé tétethetvén, különös figyelmet igényel, mint az itteni magyar vidéknek külső vára és a németek elleni véghely.
Én nem akarok most alkalmatlankodni e tárgybani nézeteim terjedelmes kifejtésével, de esmervén önnek nem utánozható kiapadhatatlan szeretetét, és előgondosságát szegény magyar hazánk ügye iránt, kérem és ismételve kérem adandó legelső alkalommal, kegyeskedjék egy szakértő mérnököt kirendelni, ki e várnak a jelen korhoz idomított, s készítendő erősítési védelmi építéséről minél hamarább célszerű tervet készíthessen, hogy legyen e fölföldi szegény magyar fajtának minden üldöztetések ellenében vég menedéke. Kelt Kapuvárott.
Lukinich Mihály m. k. kormány biztos
Jelen másolat az eredeti felterjesztéssel megegyez.
Pest, December 7-én 1848.
Várszeghy János, h.b. elnöki iroda igazgató

HL 1848/49: 4/184.
Magyar nyelvű, egykorú másolat.
KAW SchA AFA KiU 1818. fasc. 1848 - 12 - ad7.

11 Nagyvárad, 1848. december 6.

Bem József honvéd tábornok kiáltványa Erdély népéhez a személyes jogegyenlőségről és a nemzetiségek szabad nyelvhasználatáról belső ügyeikben.

A felső erdélyi hadsereg fővezérétől
Az erdélyi főhadseregnek korlátlan telyeshatalommali főkormányzatára meghivatván, első kötelességemnek tartom Erdély és a körülfekvő vármegyék lakosainak a kormány eltökéllett szándékát tudtára adni.
Minden lakosok, nemzetiség, vallás- és rang-különbség nélkül egyenlők, és minden hivatalok viselésére ugyan azon jogaik vannak, ha az álladalomnak becsületesen s hűségesen szolgálnak, és a szükséges képességgel bírnak.
Azok, kik az álladalom függetlensége és jogai védelmezésére hivatva vannak, születésök különbsége nélkül legfőbb hivatali polcokra juthatnak, ha vitézségök és szükséges ismereteik bizonyságait adandják. Azokról, kik a szolgálatban egésségöket vesztik, az álladalom éltök fogytáig gondoskodik, a harc mezején elhaltaknak özvegyei és gyermekei pedig az ország oltalma alá vétetnek, és azokról az álladalom gondoskodik.
Jóllehet a magyar nyelv az országgyűlés nyelvének vétetett fel, minden más népségek nemzetségöket megtartják, és magok belső ügyeikben a magyar nyelv mellett tulajdon nyelvökkel élhetnek.
Minden valláskülönbség nélkül a kormány által ugyan azon ótalomban részesülnek.
Ha talán valaki ezen az ország kormányától biztosított jogokban megsértetnék, azonnal forduljon hozzám, és rögtön igazságot fog nyerni.
Erdélynek és a körülfekvő vármegyéknek minden lelkészei ezen hirdetményt templomjaikban több napokon át felolvasni tartoznak.
Nagyvárad December 6-kán 1848.
Bem s. k.

HL 1848/49: 52/194.
Magyar nyelvű nyomtatvány.
(A nyomtatványt román nyelven is közzétették.)

12 Schönbrunn, 1848. december 10.

Windisch-Grätz cs. kir. tábornagy értesíti Simunich altábornagyot, hogy 16-án megkezdi Pozsony irányába a hadműveleteket, és 18-ára tervezi odaérkezését. Utasítja, hogy támadja meg a vele szemben álló magyar erőket, majd teremtsen összeköttetést a Pozsonyba bevonuló 2. hadtesttel.

Nagyságos Simunich cs. kir. altábornagy úrnak és mozgó hadoszlop parancsnokának, Szenicre
Tudatom Önnel, hogy e hó 16-án megkezdem a Pozsony elleni hadműveleteimet, és 18-ára remélem e pont elfoglalását.
Az önhöz érkezett erősítések által önnek is módjában áll majd, hogy megtámadja a szemben álló ellenséget és kiűzze őt az állásaiból. Ezt követően oly módon koncentrálja altábornagy úr az erejét, hogy e hó 14-én támadást tudjon intézni az ellenség ellen.
Habár önre bízom, hogy a helyi viszonyok ismeretében ön határozza meg a kijelölt feladatok végrehajtásához szükséges diszpozíciókat, mégis azt hiszem, fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy egy megkerülő oszlop kiküldése vezetne leggyorssabban és legbiztosabban a célhoz. Ehhez talán a Sándorfra -, vagy abban az esetben, ha ezt a helységet az ellenség megszállta a Liészkóról a korlátkői romokon keresztül Bikszárdra vezető út lenne kiváltképpen alkalmas, annál is inkább, mert az utóbb említett úton Nádasra lehet érni, tehát a magaslatokon felállított ellenség hátába.
Úgy vélem, annál inkább számíthatok vállalkozása sikerére, mivel a hozzám érkezett meglehetősen megbízható kémjelentések szerint az önnel szembe álló Ordódy-dandár csupán mintegy 3000 emberből áll, köztük az Ernő-gyalogság egy zászlóalja és a különböző ezredekből összeállított Hunyadi-huszárok újonnan felállított erős osztálya.
Nádasra való megérkezése után a további irány főképpen az ellenség visszavonulási vonalától függ. Ha az ellenség Nagyszombat irányába vonul vissza, akkor ön kénytelen lesz őt oda követni. Kívánatos lenne egy osztagot Csesztén keresztül Nádasra kiküldeni, hogy az időközben a Pozsonyba vagy környékére érkező 2. hadtesttel gyorsan összeköttetésbe jöjjön.
Ha az ellenség ezzel szemben az utóbb említett irányba vonul vissza, akkor ön a főerejével követni fogja, hacsak nem lépnek fel olyan körülmények, amelyek önnek Nagyszombat felőli komoly fenyegetés esetén gondot okoznak.
Herceg Windisch-Grätz tábornagy

HL 1848/49. 5/116.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 167. fasc. 1848 - 12 - 19.

13 Nádas, 1848. december 14.

Simunich cs. kir. altábornagy jelenti Windisch-Grätz tábornagynak, hogy 14-én Jablonicnál legyőzte a magyarokat, akik Nagyszombat felé vonultak vissza.

Főméltóságú herceg Windisch-Grätz tábornagy és hadsereg főparacsnok úrnak ..
Ma reggel 7 órakor megtámadtam az ellenség Jablonic feletti állásait Bikszárd felől 3 oszloppal a főúton s a bal szárnyon, és rövid ellenállás után elfoglaltam azokat.
Az ellenséget gyalogsággal, lovassággal és rakétaüteggel Nagyszombatig nyomtuk vissza, és egy osztály Szelpicéig követte. A saját veszteségünk néhány könnyű sebesültből, 1 halottból és 1 megsérült lóból áll. Az ellenségtől 14 foglyot ejtettünk az Ernő főherceg gyalogságtól és a honvédségtől. Vesztesége halottakban és sebesültekben nagyobb, még jelentősebb lett volna azonban, ha a tüzérséget nem hátráltatta volna sok torlasz és árok, és nem érkezett volna későn. A lövegtelep és a málha még nem érkezett meg mind.
Mivel Verbón és környékén csapatok gyülekeznek, és röviddel ezelőtt egy huszárosztag, valamint egy löveg ment el erről a környékről, továbbá, mivel Csesztén is ellenséges alakulatok találhatók, és semmiképp sem lehet olyan hírszerzőkre szert tenni, akik megbízható híreket szereznek az ellenségről, ezért azt hiszem, hogy egy előnyomulás mind Cseszte, mind Nagyszombat, vagy egyidejűleg mindkettő irányába kockázatos és mindaddig kevés hasznot hajtó, míg az ellenséget ki nem űzzük Pozsonyból, és azt az egyik vagy a másik oldalról az egész csapattal meg nem tudjuk szorítani.
Egy zsidó, akinek igen jó jutalmat ígértem, éppen most vállalta, hogy még ma éjjel elmegy Csesztére s onnan Nagyszombatra, és holnap délre híreket hoz nekem onnan.
A csapatok Nádas és Binyóc között táboroznak, az előőrsöket Boleráz irányába toltam előre. A magaslatokról Nádas irányába történő bevonuláskor a magyarok, akik az Ernő főherceg 3. zászlóaljából, a 4 honvéd zászlóaljból, 8 lövegből és 300 lovasból állottak, felgyújtották a főméltóságod tulajdonát képező majorságot, amely porig égett. Az ott található szarvasmarhákat magukkal vitték. Franz gazdasági tanácsos, ha már szabad, Pozsonyban van, Mikovényi fiskális pedig Nagyszombatban. A beadványt a veszteségről, valamint néhány, másokkal szemben magát kitüntető személyről utólag terjesztem fel.

HL 1848/49. 5/302.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 167. fasc. 1848 - 12 - 26.

14 Versec, 1848. december 17.

A verseci állomásparancsnokságról Krausz 61. honvéd gyalogezredbeli százados jelenti Nagybecskerekre a hadtestparancsnokságnak*, hogy 17-én három honvéd zászlóalj segítségül megy Bogsánba. Versecen lovasságra és lőszerre van szükség. Tájékoztatást kér a jarkováci és a tomasováci eseményekről.

Tekintetes hadtestparancsnokság, Nagybecskereken
Abban a meggyőződésben, hogy Damjanich ezredes úrhoz megérkezett alulírott e hó 15-ei jelentése, mely következésképpen a tekintetes hadtestparancsnokságnak is tudomására jutott, azzal az alázatos megjegyzéssel küldöm meg Asbóth őrnagy úr éppen most ideérkezett jelentését, hogy a 3. honvédzászlóalj 3. százada holnap segítség céljából Bogsánba megy. Lovasságban, lövegekben és lőszerben a legnagyobb hiány van Versecen, ezért a jelenlegi körülmények között némi kiegészítésre van szükség.
Nem vitás, hogy a temesvári haditanács minden lehetőséget felhasznál arra, hogy részben nevetséges, jobbára undorító megfélelmítésekkel eszközöket keres környékünk fenyegetésére.
Hallomás szerint Temesvár Erdélyből legénységi utánpótlást kapott, ami nem valószínű, de lehetséges. És mivel egy ellenséget sem szabad lebecsülni, erőnk szerint minden óvintézkedést megteszünk, hogy bármely rajtaütést és támadást megelőzzünk. Az itteni (illírekben) nem bízva, nappal és éjszaka őrjáratok köröznek a helységben. Alulírott tartózkodási helye a városházán van.
Alulírottnak nincs bár tudomása arról, hogy legközelebb milyen csapatok vonulnak be ide, de mindenesetre kívánatos volna részleteket ismerni a jarkováci és a tomasováci csatáról, mivel különböző híreknek nem lehet egykönnyen hitelt adni.
** Egy pontos tájékoztatás az eseményekről lehetővé teszi, hogy az itteni erőket a körülményekhez képest ne terheljük túl. Közeli veszély ugyan nem fenyeget bennünket, és csupán a Bogsánból beérkező hírek adnak részben aggodalomra okot***. Hogy a háttérben mi leselkedik, azt nehéz megtudni.
Itt 38, Zicsiházon 53 sebesült van, közöttük a súlyosan sebesültek száma nem több 10-nél, továbbá a károlyfalvai-alibunári ütközet **** 50 hadifoglya őrizetben és az ellenségtől elvett 130 puska.
Alulírott úgy véli, ezzel eleget tett az e hó 16-ai tekintetes parancsnak és nem találja feleslegesnek, hogy lovassági kisegítést kérjen, amely az itteni terepen hasznos, de éppen ezért igénybe van véve.
Az itteni csapatparancsnok távollétében
Krausz százados a 61. magyar gyalogezredtől

HL 1848/49: 5/492.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 181. fasc. 1848 - 12 - 27.
* A Bánátban levő magyar csapatok parancsnoka Kiss Ernő volt.
** December 5-én sikertelenül támadták meg a honvédcsapatok Tomasovácot. December 13-án Damjanich véres csatát vívott Jarkovácnál, melynek eredményeként a felkelők nemcsak innen menekültek el, hanem kiürítették Tomasovácot, és Pancsovára vonultak vissza.
*** Bogsánból december végén vonultak ki a honvédcsapatok a többszörös túlerő elől.
**** Károlyfalvát Damjanich december 12-én foglalta el, majd Alibunárra vonult.

15 Miskolc, 1848. december 20.

Az északi mozgó hadsereg főparancsnokságának utasítása az alárendelt alakulatok számára a katonák - különösen az előőrsök - begyakorlására és kiképzésére. Vizsgálják meg a fegyverzetet, a töltényeket és a ruházatot.

Az éjszaki mozgó hadsereg főparancsnoksága az összes hadtestületnek
Miskolc, Decemb. hó 20-án 1848.
A mostani kedvező időjárás jó alkalmat nyújt a még eddig kevessé gyakorlott sereget mi előbb harckésszé tenni, ez által a magasb célt, mellyen harcolunk elérni, és azon várakozásnak, mellyet a harc harcosaitól kíván megfelelni; minek következtén ezen szent cél nevében felhívom a különböző hadtestületek parancsnokait, hogy minden időt felhasználván semmi fáradságot se kíméljenek a parancsnokságuk alatt álló hadtestületnek harckésszé leendő kiképezésére; mert azon rövid idő alatt is, míg az ellenséggel megküzdünk, ernyedetlen szorgalom és gyors tevékenység által sok kivihető - elvárom ennélfogva a sereg jó akaratától és ismert hazafiságától, hogy önök minden erejöket hivatásuknak mielőbbi megfelelésére fordítandják.
Miért is naponkint reggel, és délután két óráig fegyvergyakorlat tartassék, mellyek alatt leginkább a töltésben, lövésben, csatározásban, gomoly alakításban, gyors sorbeli összeállásban, tömegalakításban, és hadi járásban, - mellyek elkerülhetlenül szükségesek - gyakoroltassék a sereg.
A lovasság különösen a lovaglásban gyakorlandó; sőt a tüzérség is - mint fő hadi védelmi testület - az ő gyakorlataiba szorgalmasan betanítandó.
A dobosok zászlóaljankint a köztök legügyesebbik által naponkint legalább két óráig egy várostól távolabb eső helyen a szükséges dobolásban gyakoroltassanak.
A fegyverek, ruhák, és töltvények gyakrabban vizsgáltassanak meg; s leginkább a legénység célirányos öltözetére megkívántató szorgalom fordítassék.
A legénység a maga mihez tartására alaposan betanítandó; és különösen az előrségi szolgálatban a legénységhez mért, és legszükségesebb dolgok tanítandók; /:t.i. miheztartás a tábor szemnél, az őrjáratok megérkezése, és találkozása alkalmakor, az ellenség közeledtekor:/ végre az őrjáratok miheztartásában.
Szóval semmit sem kell elmulasztani: hogy a sereg mi előbb mozgó, és a mennyire lehet, harckésszé képeztessék.

HL 1848/49: 6/11.
Magyar nyelvű, eredeti fogalmazvány.
Német nyelvű fogalmazvány is készült (6/11 duplum).

16 Csaba, 1848. december 20.

A 26. honvédzászlóalj jelentése az északi mozgó hadsereg főparancsnokságának a zászlóalj létszámáról, elhelyezéséről és felszereléséről.

Magyar honvéd sereg 26. zászlóalj
Az éjszaki mozgó hadsereg főparancsnokságának, Miskolcon
Csaba December 20. 1848.
Folyó hó 19-ről II. szám alatt kelt rendelete következtében van szerencsém jelenteni:
a.) E zászlóalj számít hat törzs tizenkilenc főtisztet és 896 honvédet őrmestertől le.
b.) Jelenleg Csabán vagyon elhelyezve.
c.) Mind fel vagynak fegyverezve az első osztály kis kupakos, a második osztály gyutacsos, a harmadik osztály kovás fegyverrel; azonban még hiányzó 863 szurony hüvely, 99 altiszti és 12 ácsi kard, 600 sróftekerő, 48 rugó csiptető, 12 dob és 87 altiszti töltényládak, 863 fegyver szíjjak; - 15,780 gyutacsos, 17,160 kis kupakos, 16.440 1 1/4 latos, 2600 vak töltények, 1000 darab kova, 2000 darab kis kupak, 2000 darab gyutacs, mellyek mai napon lesznek átveendők.
d.) A beteg miskolci kórházba mentek átadási ás átvételi lajstrommal beküldettek.
e.) Ruhaneművel mind elvannak látva.
f.) E zászlóaljból egy százados, két hadnagy távol vagyon, és kettő még hiányzó.
g.) E zászlóaljnak naponként kelletik 130 pft. zsoldra, a fő tisztek fizetésére havonként 2200 pft, e hóra pénzel el van látva.
h.) Naponként 870 kenyér részlet
i.) Három széna és Zab.
j.) A törzs és századok irodája és poggyászok vitelére szükséges 31 fuvar. Azon fellyül táborozásban 30 darab üst, mindegyik 14 icés és ugyan annyi castrol*. Naponként 6 öll tüzifa, 50 font só, 9 mázsa hús, 14 akó bor. A létszám kimutatása alázattal ide alatt mellékeltetik.
András őrnagy
Magyar honvéd sereg 26. zászlóalj
Csaba Decemb. 20. 1848.
A zászlóalj állapotáról jelentést teszen és a létszám kimutatására mellékletben küldi.**

HL 1848/49: 6/37.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
* Kondér.
** A feltüntetett létszámkimutatás nincs az irathoz csatolva.

17 Miskolc, 1848. december 21.

A lengyel légió főparancsnoksága felterjeszti Szemere Bertalannak a lövészezred jelentését a budaméri csatáról. A lengyelek az utolsó csepp vérükig harcolnak Magyarországért, mert közös az ügy.

A lengyelek a legnagyobb megelégedettséggel és benyomással fogadták a magyar kormány köszönetét, és "hurrá" kiáltással tanúsították, hogy Magyarország javáért az utolsó csepp vérükig harcolni akarnak és fognak, mivel a magyar ügy a lengyel eseményekkel összefüggésben, egy és ugyanaz a miénkkel, és hazánk jövője Magyarország sorsától függ.
Nehezemre esik néhány közlegényt vagy tisztet jutalmazásra méltóként előterjeszteni, mivel valamennyien egy emberként, bátorságtól lelkesülten vettek részt a támadásban. Habár nem méretarányosan, hanem szemmérték alapján, röviden be akarom azonban mutatni az ütközet helyét*.
Az ellenség Eperjesről Budamér irányába nyomult előre. A lengyelekből álló elővéd az országúton Kassára vonult, egészen a kocsmáig, és megszállta az országúttól jobbra eső erdőtisztást, amelyet H betűvel jelöltem meg. Az árkok mögött elhelyezett ágyúkkal a két földutat (utakat) és a Budamértől innen elterülő völgyet kellett lőniük. A magyar csapatok állása egész pontos volt. A honvédzászlóaljak az erdőtisztás mögött álltak, azonban páni félelem fogta el őket és elkezdtek visszavonulni. Eztán magunkra vállaltuk az ágyúk védelmét, és nem hagytuk el előbb ezt az oly fontos álláspontot, míg az utolsó ágyú is meg nem kezdte a visszavonulást. Ezt követően az utóvédet képeztük.
Kassától innen a könnyűlovasság megtámadta az ágyúkat, azonban az azok fedezetére kivezényelt Luryn János és Brzezinski fiatal tisztek, nemkevésbé Ruszczynski Sándor őrmester lélekjelenléte megbüntette az osztrákok büszkeségét. Többen elestek közülük, így Concoreggio őrnagy, egy Civini nevezetű törzstisztet viszont foglyul ejtettünk. E csatában tevékenyen részt vett Tchórznicki őrnagy is a csapatával.
A lengyel légió főparancsnokságától, Miskolcon.
Főparancsnok**

HL 1848/49: 6/65.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 181. fasc. 1848 - 12 - 45.
* A vázlat nics meg az irat mellékleteként.
** Az aláírás hiányzik. A lengyel légió főparancsnoka december 29-től Jerzy Bulharyn volt. Ezt a jelentést Henrik Rembowski őrnagy terjesztette fel.

18 Gesztely, 1848. december 21.

A 43. honvédzászlóalj jelentése az északi mozgó hadsereg főparancsnokának a zászlóalj összetételéről őrnagytól honvédig. Fegyvere teljesen hiányzik a zászlóaljnak, és ruházata sincs minden honvédnak.

40. Honvéd Zászlóalj
T. c. Hadsereg Főparancsnokának
Gesztej, 1848. December hó 21-én Miskolcon.
Alolirt éppen most tudnillik délután félkettőre érkezett, az itteni állomásra gyalog - kocsikat Szerencsen semmi áronn sem kaphatván - bátorkodik egész alázatossággal Sztankoczy századost a további parancsok átvétele végett beküldeni.
Fentebbi zászlóalj áll
1 őrnagyból
1 fő orvosból
1 alorvosból
1 számvevőből
1 századosból
1 főhadnagyból
12 alhadnagyból
12 őrmesterből
72 tizedesből
12 dobosból
2 ácsból
1007 honvédből
1123
Fegyvere a zászlóaljnak egészen hijányzik, még öltözete sincs minden honvédnek.
Kálmán őrnagy

HL 1848/49: 6/125.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.

19 Trencsén, 1848. december 22.

Kriskó kormánybiztos jelenti Kossuth Lajosnak, hogy Simunich elfoglalta Vágújhelyet, a magyarok pedig Trencsénbe vonultak vissza. Ha nem történik kellő intézkedés, a legjobb szellemű városok és helységek kénytelenek lesznek meghódolni.

Kossuth Lajos honvédelmi bizottmány elnökének
Simonich Nagyszombath és környékének ura, és működése egész Vágújhelyig kiterjed. - folyó hó 20-án kútfőből megtudván, miszerint az ellenség Vágújhelyből két óra járásnyira elő nyomult, mint önmagam, és seregünk biztosítása tekintetéből Trencsénbe vonultunk, folyó hó 21-én - éjjeli egy órakor - az ellenség pedig Vágújhelyre vonult az nap reggeli 10 órakor.
Úgy látszik, hogy a camarilla gyalázatos játékát leginkább itt a felvidéken üzendi ocsmány céljai lehetőségének reményében, támaszkodva ugyanis a szláv izgatók működéseire.
Vágújhely azon városok egyike - mellyek a haza iránti hűségbe rendíthetetlenül állanak - de nem támogatva fegyveres erővel, az ellenség kezébe jutott. Az ellenség, a nevezett városba való bevonulásával a lakosokat öszvehivatá - alkotmányunk elnyomására célzó fortélyos cselszövényes ígéreteket téve - a megyei és városi tisztviselőket megsemmisíti és egy küldöttséget nevezett, mellynek kötelességül tetetett folyó hó 22-én délután 3 órakor Nagyszombathba, meghozni az új Herceg iránti hódolatot az egész város nevében.
Mit ellenségeink békés úton el nem érhetik - azt fegyveres erővel ki erőszakolják. Így történt Vágújhelyen is. Azonban itt az ellenség csak addig uralkodik, míg fegyveres erővel jelen van és kivonulásával ismét minden alkotmányunk érdekében történő rend - mert az itt lakó albíró Tormai, azonnal újólag megragadja a magyar zászlót, és az alá sereglendi a város lakójit - őket lelkesítendő a haza iránti hűségre.
Négy óra járásnyira Vágújhelytől, nevezetesen Verbócon Siska fegyvert osztogat és a szlavokat lázítja - és így Vágújhely a szláv csordának áldozatjává lehet, ha segédség nem érkezik.
Hrozenkón leg újjabb tudósítás szerint ellenséges sereg táboroz - és így kinyomva lévén titkos működésem helyéről, az az Vágújhelyről, és a Hrozenkói passus* az ellenség kezébe [került] -, működésem lehetőségét csak úgy remélhetem, ha rendezett sereg érkezik annak támogatására, akkor Vágújhelybe, mint e vidék szívébe vonulva rendőri és politikai tekintetben hazánk érdekében óriási műveket sikerülend véghez vinni.
Lipótvár, Vágújhely és Csaca volna azon láncolat, mely a Vágnak jobb partján menten tartana az ellenség berohanásától, és annak ocsmány működéseitől. Ha pedig kellő rendelések nem letétnek a legjobb szellemű városok és helységek kényszerítve leendnek az ellenségnek hódolni, ha nem is hajlandóságból, de félelemből bizonyára.
Annál is inkább reménylem segítség közbejártával e vidéket meg menthetőnek, miután hiteles kútfőből mondhatni, miszerint Simonich serege csupán 7000-re rúg - és így hihető, hogy ő ocsmány működéseit csak úgy folytathatja, ha e vidék minden védelem nélkül elhagyatik - miután nagy szombatból működései folytatására - nagyobb erejű sereget el nem vonhat.
Titkos feladatom sikeresítésére mind addig reményem nem lehet, míglen azon műtételek, melyeket Simunich e vidéken meg kezde - meg nem akadályoztatnak. Addig is még az elnök úrtól működésem mikénti folytatásáról utasítást nem veendek - Trencsénbe és legjobb esetben Vágújhelyben tartózkodni fogok, honnan is működésem leginkább újabb passusnak kikutatására irányzandom.
Jeszenák és Marczibányi Nyitra és Trencsén megyei kormány biztosok Morva és hazánk közti rendőrségi tekintetben elemmi intézkedéseket nem tesznek, katonai tekintetben, seregek hiánya miatt nem tehetnek és így nyílt terve az ellenségnek minden műtétei véghez vitelére. Reménylem azonban, miszerint tisztelt elnök úr az itt elősorolt körülményeket fontolóra vevén, rögtön lépéseket tenni szíveskedend a kellő intézkedések megtételére.
Mindenesetre vagy Trencsénbe, lehetőleg pedig Vágújhelyen válaszára elvárva maradok
Tisztelt elnök úrnak,
Kelt Trencsén 1848 év December 22-én.
Szolgája:
J. Krissko kormánybiztos

HL 1848/49: 6/248.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 93. fasc. 1848 - 12 - 78 1/2.
* Rész.

20 Szikszó, 1848. december 25.

Pulszky Sándor ezredes jelentése Mészáros Lázár hadügyminiszternek dandára összevonásáról, zsoldjáról és Schlik erődítési munkálatairól Kassán.

Hadügyminiszter úr!
Mellékelten megküldöm önnek Rembowski jelentését, amelyből megállapíthatja, hogy a Piotrowski parancsnoksága alá rendelt 35 lengyel megtagadja rendelkezései teljesítését. Ma személyesen voltam Forrón és beláttam, hogy kényszerintézkedésekkel Rembowski teljes csapata, - amely Tchórznicki kikülönítésével már amúgyis meggyengültnek és megbántottnak érzi magát -, valószínűleg feloszlana, ami a jelenlegi körülmények között igen hátrányos lenne.
Kötelességemnek érzem, hogy figyelmeztessem hadügyminiszter urat arra, hogy elővédem elhelyezése hosszában négy mérföld és szélességében - Felsővadásztól Szántóig - ugyanannyi. Ily hallatlan kiterjedés mellett egy kis dandár képtelen a kívánatos szükséges szolgálatra, és lehetetlenség a vezénylés egységességét fenntartani. Ezért ismételten kérem csapataim összevonását vagy nekem átengedni, vagy pedig szíveskedjék ez ügyben a szükséges intézkedések megtételét elrendelni.
Majdnem valamennyi csapattestnél különböző magatartás tapasztalható az ellátás vonatkozásában, amennyiben senki sem tudja, hogy a húst természetben szolgáltassák-e ki, vagy helyette egy bizonyos összeget fizessenek? Azonkívül a lovasság, különösen a Coburg-huszárok nem ismerik a járandóságaikat. Ezért kérem ez ügyben egy rendelkezés ideküldését.
A Lehel-huszárosztály belső viszonyai arra kényszerítettek, hogy annak egy századát Felsővadászra különítsem ki. Egy gyalogszázadot Alsóvadászra rendeltem.
Miután 70 lovas nemzetőrt találtam itt, minden lovas küldöncöt leállítottam, és az előbbieknek megparancsoltam, hogy itt, Arnóton és Felsőzsolcán álljanak fel a szolgálati csomagok továbbítására.
Ami az ellátást illeti, itt a környéken igen fogyatékos intézkedéseket hoztak, amennyiben még megközelítően sem tudja senki, hogy milyen létszámmal és menetekben történnek meg a hadműveletek.
Kassán a temetőben és a kálvária dombon néhány erődítése van állítólag az ellenségnek. Ezeket Felsővadászon és Nagyidán keresztül a Cserehátra intézett mozgással meg lehet kerülni. Kötelességemnek tartom, hogy felhívjam hadügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a szántói útvonal Hidasnémetinél amúgyis egyesül a forrói úttal, ezért Kassa számára nincs diverziós* jelentősége.
A polgári hatóság a csapatmozgásokat 24 órával korábban kívánja ismerni, hogy gondoskodni tudjon a húskészletről. Egyébként azt hiszem nagyon célszerű lenne, ha mindenféle terménykészletet már előre felhalmoznánk Forrón és Szántón, mert Schlik visszavonulása során Kassa és az egész felső vidék élelmiszerkészletét elrabolná, és bennünket előnyomulásunk során a legnagyobb zavarba hozna.
Pulszky ezredes

HL 1848/49: 6/397.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 181. fasc. 1848 - 12 - 74.
* Elterelő.

21 Miskolc, 1848. december 25.

Flór Ferenc őrnagy, a kassai tábor igazgató főorvosának irata a tábor főparancsnokságának a zászlóalj- és csapatorvosok feladatairól.

A kassai táborvonal igazgató főorvosától
A tábori főparancsnokságnak
Hivatalból Miskolcon
A táborba szállított zászlóaljak és csapatok orvosi személyzetének hagyassék meg:
1. Hogy a felügyeletökre bízatott zászlóaljat vagy csapatot állomásról állomásra kísérve, azt engedelem nélkül el ne hagyják.
2. A legénység egészségi állapotát evidenciában tartsák, s erről pontosan jegyzőkönyvet vezetvén, az igazgató főorvosnak támpontként rendesen, egyszer azonban rendkívüli esetek fölmerülésével többször is hivatalos tudósítást küldjenek.
3. Különösen ügyeljenek arra, hogy a bujakór* a legénység között el ne terjedjen, mire nézve hetenként kétszer nemcsak a legénységet, de a csapatokkal vonuló nőszemélyeket is megvizsgálván, a betegeket azonnal orvoslás alá vegyék, vagy a miskolci tábori kórházba utasíttsák.
Ezen baj megelőzése végett, a miskolci hatóságok megkeresendők lennének, hogy a városban tartózkodó csavargó nőszemélyeket összefogdostatni, s a hatósági orvosok által megvizsgáltatván, a betegeket gyógyíttatni, az idegeneket pedig hazájukba kísértetni szíveskedjenek, mert csak illynemű erélyes intézkedések által lehetend elejét venni azon veszteségnek, melly a bujakórnak nagyobb terjedelméből az összes katonai erőre, s így követve a hazára is szükségkép háramlani fog.
Miskolc 25/12 1848
Flór Ferencznek őrnagy és igazgató tábori főorvos

HL 1848/49: 6/443.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
* Szifilisz.

22 Nagyenyed, 1848. december 26.

Wardener cs. kir. vezérőrnagy jelenti Puchner altábornagynak, hogy Bem tábornok 23-án megtámadta Dést, és előle Jablonsky ezredes visszavonult Beszterce felé, ő pedig - a beállt helyzet hatására - 24-én kénytelen volt kivonulni Kolozsvárról. Ha Nagyenyedről vissza kell vonulnia, akkor Gyulafehérvár felé veszi útját.

A császári királyi hadtestparancsnokságtól
báró Puchner császári királyi altábornagy és vezénylő tábornok úr őexcellenciájának
Nagyenyed, 1848. december 26-án.
Legutolsó levelem függelékeként excellenciád magas tudomására hozom, hogy Jablonsky ezredest Désen egy 5000 fős, zömében reguláris csapatokból álló erő 23-án 10 ágyúval igen hevesen megtámadta, és rövid ellenállás után Benedeknél a Szamos mögé vonult vissza, mindenesetre anélkül, hogy erről jelentést tett volna.
Egy Désről menekülő nyugállományú tiszt révén szereztem e hírről tudomást. Erre mindjárt elrendeltem a Bánffyhunyadon álló Losenau alezredes, valamint a Somboron és Berenden lévő Urban alezredes csapatainak hozzám vonását, és a Kolozsváron jelen levő csapatot Apahidára küldtem, amely gyenge lévén nem az ellenség feltartóztatását kapta feladatul, hanem csak azt, hogy az előnyomulásáról megbízható híreket adjon. Mikor azonban e csapatelküldés által világossá vált előttem, hogy az ellenség egész erejével gyorsan Kolozsvárra nyomul előre, és egyidejűleg megérkezett hozzám Losenau alezredes jelentése, hogy egy túlerejű ellenség által Bánffyhunyadon megtámadva kénytelen volt Kiskapusra visszavonulni, majd az ellenség 24-én is követte és szorongatta, a kevés csapat teljes feláldozása elkerülésére nem maradt számomra más hátra, mint hogy elhagyjam Kolozsvárt és megkezdjem a visszavonulást Tordára és Enyedre, ahol ma is vagyok.
Azon ok miatt, hogy tényleges idő hiányában Urban alezredes nem tudott Somborról és Almásról visszaérkezni Kolozsvárra mielőtt az ellenség Désen és Bánffyhunyadon keresztül bevonul oda, azt az utasítást adtam neki, hogy ne számítson itt a támogatásomra, és úgy irányítsa a hegyeken át a visszavonulását, hogy az ellenséget megkerülje.
A visszavonulás Kolozsvárról a legnagyobb rendben történt.
A pénztárakat és egyéb kincstári javakat nagyobbrészt megmentettük.
Az egyes veszteségekről utólag fogok jelentést tenni, mivel ezekről még hiányzanak a tájékoztatások.
Előzetesen csak annyit tudok tudomásra hozni, hogy e bennünket ért kisszámú veszteségnek egyedül csak a kolozsvári lakosság rossz szelleme az okozója.
Feltételezésem szerint a Désről jövő ellenség egy része, - ahol a székely zászlóalj is található - a Mezőségen keresztül a Székelyföldre siet, hogy ott a magját képezze a további szervezésnek.
Várom továbbvonulásom újabb parancsait. Amennyiben az ellenség megtámad, addig védekezem, amíg ezt az erőm engedi. Visszavonulás esetén annak irányát Gyulafehérvárra veszem.
Wardener vezérőrnagy sk.
Utóirat: A hadműveleti pénztár 60 000 egyezményes forinttal, a szekrények ezüsttel és az ezredpénztárak megérkeztek Gyulafehérvárra.
Wardener vezérőrnagy sk.

HL General Commando Temesvár, Kriegsrath, 1848. 533/K.R.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.

23 Sátoraljaújhely, 1848. december 27. reggel 3 óra.

Besze János őrnagy jelenti Mészáros Lázár hadügyminiszternek, hogy a nép hangulata miatt nem tud Zemplén megyében Szemere Bertalan kormánybiztos rendelete szerint három nap alatt 3000 nemzetőrt kiállítani.

A Felső m.o. mozgó hadsereg zempléni önkéntes haderő őrnagy parancsnokától
Első magy. orsz. mozgó hadsereg fő parancsnok Hadügy Minister Úr!
S.A.Újhely December 27-én 848 reggel 3 órakkor.
Felső Magyar Ország tellyes hatalmú kormány biztossának, Boronkay Zempléni kormány biztoshoz e mai napon sürgöny hozta parancsa következésében Zemplénbül 3000. az az háromezer Nemzetőr rendeltetik három nap alatt kiállítatni, ezen parancs a Zempléni átaljános rosz hangúlatnál fogvást, mellyel eddig többek mesterségesen tenyésztének, annélkül hogy a nép a mostani panicus rémülése ellenszegülésre ne fajúlna rögtön kivihetetlen, és pedig e következő okoknál fogvást.
1. Az eddig kiállani rendelt 1000 önkéntesek a vidék nagy részében hol önkéntesek nem találtatnak nagy erő megfeszítéssel állitatik ki; hólnap, mert a nép önkénteseknek sem engedte e fegyverre kelést, lengyel katonai assistentiával kelletik a rendet több helységekbe helyre állítani, több magyar helységekben hasonlólag megfeszitett erélyesség kivántatik a 800-tól 1000-ig terjedő szám illetőségét részint kidictiózni*, részint kierőltetni, illy helyezetben egy elhibázott, vagy túl szigorúan használt tapintatlanság a nép ellenszenvét e környülállásokban éleszteni nem tanácsos ellenszegülésre keseríthetné, mitül minden erélyesség mellett is az ellenség átkozott lehelete ide hatása miatt is a mennyire lehet, óvakodnunk kell.
2. Kassa mellett futásában elvérzett egynehány újhelyi Nemzetőrök özvegyei jajveszékelései olly fogékony lelkekre találtak e vidékben, hogy Zemplén lakossai nagy része, csakhogy a bátor hangtúl is menekedhessék fut, mihent hallya hogy fegyverre felhívni jönnek.
3. Mert az itteni nép igen tudja, hogy a Kassa egész vidéke népe Schliknek hódol, és egisz Zemplényig tetleg vele tart, szóval itt a nép a fegyverfogástúl retteg, és így 800-1000 bajok között holnap után délig kiemelendő Tályán össze jövendő erőn felül, újra a gyávaságában nyughatatlan népen többet ki zaklatni én minden környül állások hideg, de hazafias megfontolása után minden tekintetben kivihetetlenséggel páros kárt hozónak tartom, így vélekedik a biztos, így Zemplénnek minden jól gondolkozó lelkes fia.
Besze János őrnagy, a zempléni önkéntesek parancsnoka
Utolirat - éppen most kapott Boronkay biztos hiteles tudósítást, hogy tegnap délután 4. órakkor Galszécsényen keresztül jöttek Schlik csapat lovassai - merre veszi útját ki tudni, biztos embereket küldöttünk, én pedig ne hogy véletlenül meg rohantassunk Újhelybe, hol e percig a lengyeleknél egyébb erő nincs előőröket állítattam. 10 önkéntes huszárt Terebes felé küldöttem, a hír érkezte percébe még éjfél előtt, több hiteles szemmel látott tanú is álítja, hogy sok kocsi gyalogságot is láttak, ma estve fele ismét küldendek sürgönyt, a tapasztalandokrúl jelentést teendek - ha Nagymihály felé venné Gerendán át Thurovcze felé útját Vasarhellynek s Mocsárnak, ne hogy meglepettessenek és netalán útba lévő csapataink megtámadtassanak Gálszécsrül, ezeket jelentő (Sápi?) János szolgabíránk előre lovasembert küldött Nagymihály felé - talpon vagyunk, kevesen ugyan, de lelkesen várjuk a perceket vivhatni.
Besze János őrnagy

HL 1848/49: 6/545. duplum
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 181. fasc. 1848 - 12 - 102.
* Kiszónokolni.

24 Főhadiszállás Győr, 1848. december 27.

Windisch-Grätz cs. kir. tábornagy tudósítása a cs. kir. hadügyminisztériumnak Győr elfoglalásáról.

A tekintetes cs. kir. hadügyminisztériumnak
Ma délután 1/2 2 órakor Győr városa előtt állást foglaltam. Mivel tegnap este még az ellenség birtokolta a várost, és az volt a látszat, hogy védelmezni fogja, ezért azt rendeltem el, hogy az 1. hadtest ma reggel napkeltével a város felett és a 2. hadtest ez alatt, ahol a Rába a Dunába torkollik, keljen át a folyón és vágja el az ellenség visszavonulását. Én magam a tartalék hadtesttel a főúton Győr irányába nyomultam előre, azonban már a Répcéhez érkezésemkor megtudtam (ahol a leégett híd helyett egy bakhidat verettem), hogy az ellenség éjszaka a legnagyobb csendben elhagyta a várost, valamint az általa létesített sáncokat és a zömmel Komárom felé, csapatai egy részével azonban Buda irányába vonult vissza. Üldözésére lovascsapatokat küldtem utána.
Már elém jött egy küldöttség a város behódolási nyilatkozatával. Bevonulásunkkor a nép hangos ujjongással fogadott minket, és éljen kiáltással adózott a királyának. Este kivilágították a várost. A magisztrátus átnyújtotta nekem a város kulcsait, melyeket megküldöm a Károly főhercegről elnevezett könnyűlovasságnál szolgáló gróf Pálffy Móric őrnagy útján, aki az elsők között állt az igaz ügy mellé és a hadseregnél jó szolgálatot teljesít.
A Szigetköznek a 2 hadtest általi megszállásakor néhány kisebb csatára került sor, amely során 1 ellenséges huszártiszt súlyosan megsebesült és 9 huszárt elfogtunk. Eközben a Cress-könnyűlovasság egy részlege az elszántságával különösen kitüntette magát. Úgyszintén a vadászok, akik át tudtak kelni a Duna-csatorna jegén, több foglyot ejtettek. Annak ellenére, hogy mindkét megkerülő oszlopom már 27-én, azaz ma reggel 9 órakor elindult, az állandóan menekülő ellenség mégis nagyobb előnyt szerzett, semhogy még egyszer utolérhetnénk.
Miként Pozsonynál, úgy itt is nagy sáncokat találtam felépítve a város körül több ponton és sok kivágott fát anélkül, hogy ezeket a továbbiakban bármire is felhasználták volna. Látva ezeket a védelmi intézkedéseket, amelyek számunkra mindenesetre nagy nehézségeket okozhattak volna, majd azt tapasztalva, hogy ezeket nem használták fel és magukra hagyták őket, akkor kételkedni kell abban a hitben, hogy az ellenségünknek van-e tulajdonképpen átgondolt védelmi terve. Eközben megelégszik azzal, hogy a népet nagyotmondással elkábítsa, és eltávozott barátait kivívott győzelmek hamis híreivel vigasztalja. De lehetetlen lesz számára a felelősség elhárítása azokért a nagy károkért, amiket visszavonuláskor nagy gabonakészletek felgyújtásával okoz az országnak azért, hogy megnehezítse számunkra a létfenntartást. Magyaróvár és Győr között 7 nagy majorságot gyújtott fel az ellenség, és tegnap még több gabonával megrakott nagy dunai hajót süllyesztett el. Gyors visszavonulása miatt azonban bizonyára nem lehet a derék csapataink hibájául felróni, ha nem voltak képesek most számos trófeát zsákmányolni. Magyar ezredek számos tisztje és néhány katonai tisztviselő, akik különböző állomásokon elrejtőzve hátramaradtak, jelentkeztek nálam.
A tekintetes minisztérium szíveskedjék a tartományok vezérlő tábornokait, gróf Schlik altábornagyot, a szerb vajdát és a karlócai pátriárkát a fent közöltekről értesíteni.
Herceg Windisch-Grätz tábornagy sk.

HL 1848/49: 6/603.
A KAW-ban levő német nyelvű, eredeti tisztázat hitelesített gépelt másolatának fordítása.

25 Bicske, 1848. december 29.

Görgei Artúr Kossuth Lajoshoz intézett levelében igazolja tetteinek helyességét. Kéri, hogy serege felett ő rendelkezhessék, vagy ha a kormány kíván vele rendelkezni, akkor mentsék fel őt a felelősség alól.

A feldunai hadsereg vezérétől
Kossuth Lajos elnök Úrnak
Bicskén, Dec. 29-én 1848
Azt, a mit tettem, midig csak legjobb belátásom és meggyőződésem szerint tettem, felelni tudok róla, akár az egész hős magyar nemzet kígyót, békát kiált rám. - Már harmadnapja, hogy valami kérdést tett tisztelt elnök úr és nem feleltem rá: mert csak ma kaptam meg azon kérdéses levelét. -
A főhadiszállás Bicskén lehet és Bánhida azért még is hatalmunkban, mert a főhadiszállás nem combattant*, de igen is igazgató intézet és én ott leszek ahol szükség lesz rám; valamint ma Bánhidán voltam, mint a mellett, hogy a főhadiszállás már Bicskén volt. - A tisztelt kormány azt rendeli, hogy én alig 15.000-nyi seregemmel a Neszmélyi Tatai, Bánhidai positiot tartsam, összeköttetésben maradván Perczel tábornok úr seregével Sárkányon - és mégis concentráljam erőmet! - legjobb akaratom mellett mind a két feladatnak egyszerre meg nem felelhetek, egy általában kérem alázatossággal a tisztelt kormányt, hogy vagy Kollmann ezredest vagy más valakit rendelje helyem elfoglalására, ha azt kívánja a tisztelt kormány, hogy Kollman ezredes úr szobában kidolgozott terveit kivitessenek. -
Következő sorokban legyen szabad eddigi eljárásomat nagyban igazolni. -
Pozsonyban átvettem a hadsereg parancsnokságát - t. elnök úr legjobb tudja, milly körülmények között. - Legelső tettem a volt a haszontalan nemzetőr-hadsereget haza küldeni. T. elnök Úr gyengítésről panaszkodott, holott én meg voltam győződve, hogy az által leginkább erősbedett seregem moralis ereje; mi nélkül Xerxes millióival sem lehet semmire menni. -
Továbbá akartam beljebb vonulni az országba épen azért, hogy concentrálhassam magamat, de tisztelt elnök azt akarta, hogy én Pozsonyt és vele együtt a határvonalt védjem. Seregem minden embere minden másod nap eléőri szolgálaton volt és nem csüggedett el más fél holnapig.
Nem csak én, de az egész ország tudta milly túlnyomó erő készül ellenünk és én még is maradtam szüntelen eléőri összeütközések között.
Tudok elémutatni t. elnök úr néhány rendeletét, hol azt tetszett parancsolni, hogy én meg Trentsinbe küldjek erőt meg Lipótvárt, sőt Komáromot is biztosítsam. Vérző szívvel ugyan, de még is megtettem előre kiszámítván ezen feldarabolásnak szomorú következését.
Bekövetkezett f. h. 15-e is a ellenség győzött Nádoson, mert ellenünk volt az időszak, ellenünk az ellenség túlnyomósága.
Bekövetkezett továbbá f. h. 16-a is, megtámadtattunk minden ponton legalább háromszori erővel visszaverettünk, mi aligha történhetett volna, ha Pozsony helyett Mosonyban contentrálhattam volna erőmet. -
T. elnök Úrnak mindig a volt a rendelete, hogy a határvonal tartassék meg, mert lehangolhatná a nemzetet, ha beljebb nyomul az ellenség.
Guerilla harcot is rendelt tisztelt elnök Úr, de nekem még senki Magyarországon nem mutatta meg annak a módját, illy katonával, ki még lőni sem tud: illy tisztekkel, kik ámbár Nádossy barátom kijelöltjei, meg azt sem tudják miképen töltik a fegyvert. -
Győrött megérkezvén Kollmann ezredes úr geniális munkáig alig győztem csudálni, csak az kár, hogy legalább 80000 ember kell a győri jelen sáncok védelmére. - Mégis bevártam az ostromot. Ostrom helyett bekerítés lett belőle, és ha koczkáztatni nem akartam a fővárost vissza kellett húzódnom. -
Kollmannt előre küldöttem az úgynevezett positiókat Neudorf, Tata, Bánhida, Gálla, Sárkány mellett megvizsgálandó s elbúcsúzván tőle, csak azon egyre kértem, ne felejtse el hogy nekem 15 ezer embernél több nincs. De ő javíthatatlan theoreticus s én reszketek azon gondolatnál, hogy ő a Budai positiókat is olly theoreticus szemmel nezendi és elrendezendi mint a győrit és Bakonyit.
Agostyánt azért nem lehet tartani, mert ha egy nap havazik, hát belevesz az ottani erő a hegyek közt most száraz idő van és Szegedi Dandárnok három ágyúból egybe fogatta a lovakat, hogy csak kivergődhessék a hegyek közül.
Bánhida megett szép positio van, szintúgy f[első] Gaja meg Németegyház közt. De az istenre! olly kevés méltányossággal bír a tisztelt kormány, hogy még azt sem veszi számba, hogy én az ellenségen fölül a szerencsétlen időjárással is küzdök. - Hisz alig van egy defilér széles e posványos magyar vidéken. A fiókutak ollyanok, mint a deszka, a mocsárok kemények, csepnyi hó sincs. - vannak tehát azon defilék**, mellyeket tartanom köllene??
T. elnök Úr legjobban tudja, hogy én soha nem vágyódtam a vezérség után: és ha ez áll, akkor szabadjon kijelentenem, hogy én mind szabad önálló ember feltételeket tehessek, mellyek alatt igen, de mellyeken kívül semmi esetre a vezérfőséget tovább nem vihetem. Ezen feltételek azok: hogy seregemmel senki, még a tisztelt kormány se, részletesen ne disponáljon: vagy ha disponálni jónak lát a tisztelt kormány, akkor magamat legalább a felelősség terhétől felszabadítatni kérem, az az mondja ki hivatalosan a tisztelt kormány, hogy én Bánhidát vagy akár melly pontot - de kérem csak egyet, mert két helyütt nem lehetek - tartsam utolsó emberig: akkor én leszek azon utolsó és tartani fogom: de ha illy körülmények közt életemet feláldozom, akkor legalább megérdemlem azt, miszerint ezen dispositio következéséről az feleljen, a ki tervezte és ne én!
Görgei tábornok

HL 1848/49: 7/114 1/2.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Görgei sajátkezű aláírásával.
KAW SchA AFA KiU 181. fasc. 1848 - 12 - 84.
* Harcoló.
** Szoros, szurdok, átjáró.

26 Lőcse, 1848. december 30.

Driska Szilárd honvéd százados jelenti az északi mozgó hadsereg parancsnokságának, hogy Rapaich őrnaggyal együttműködve január 1-jén megtámadja Eperjest.

Az éjszaki mozgó sereg parancsnokságának
A vett parancs szerint ma dél előtt indul innét a fenn érintett zászlóalj a melynek is a száma 800 főbűl álvan jó fel fegyverkezve, 4 ágyúval Eperjes felé. - Ma éjjel bé leszünk szálásolva Korotnokon, és a leg közelebb levő falukban. - holnap este felé indul a zászlóalj Szinye Újfalunak, a hol is magamat Rapaich őrnagy úr csapatjával érintkezésbe teszem, és pedig úgy, hogy már 5 órára reggel /:1 Januarius:/ Eperjest megtámadhassuk.
A zászlóalj legénységében mondhatom, hogy a szellem igen jó, bár nem oly gyakorlott itten még a honvéd, mint ahogy kivánható, de azért reménylem, hogy a működésünk sikerülni fog. - Egyébberant értvén az egész érintet parancsnak céljait, és a szerint fogunk dolgozni, és csekély erőnket minden modon hazánk javára fordítani.
Lőcse 30dik dec 848
Driska Szilárd százados
19ik Honvéd Zászlóalj parancsnokságátúl
Mészáros Lázár Hadügyminiszter, és f. Magyarországi tábor fő Parancsnokságának
Sürgönyel, Szikszó

HL 1848/49: 7/124.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 181. fasc. 1848 - 12- 88.

27 Szikszó, 1848. december 30.

Gróf Csáky László főispán és kormánybiztos tájékoztatja Mészáros Lázárt az Eperjesen levő ellenség erejéről.

Gróf Csáky László főispány és kormány biztostúl
Mészáros Lázár Hadügyminiszter, és felső Magyarországi Tábor fő Parancsnokának!
Folyó hó 27-kén vett rendelet szerint a 19. zászlóallj négy 6fontos ágyú kíséretében, ma Sáros felé kiindult, a kapott rendelet értelmében ott eljárandó.
Kémeim által megtudtam, hogy Eperjesen 2 század gyalogság, fél század lovasság, 2 ágyú és 3 rakéta* vagyon, - Sárosban több összpontosított katonai erő nem létezik, csak az Kassára vezető úton őrök állanak.
Megyénkben alakult 500 főből álló önkéntes vadász csapat jövő 1849-ik évi jan. 1-én Margithfalván lesz, onnan a vett utasítás szerint működendő - erre vonatkozólag megjegyezni köteles vagyok, hogy Margithfalvátúl egész Nagy Idáig több mint hat óra távolság, és így az összeköttetés nehéz leend és lassú - miért is kérem, ha lehető olly intézkedéseket tenni, hogy a fő erő minket közelebb egész Mecenzéfig a történtekről és teendőkről értesítsen.
**
Gróf Csáky László főispány és kormánybiztostúl
Mészáros Lázár Hadügyminiszter, és f. magyarországi tábor fő parancsnokának
Sürgönyel, Szikszó

HL 1848/49: 7/130.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 181. fasc. 1848 - 12- 91.
* Röppentyű.
** A keltezést és az aláírást kivágták az iratból.

28 Bicske, 1848. december 31.

Görgei Artúr jelentése Kossuth Lajosnak. Seregét meggyőződése ellenére Budára vezeti. A csoportosan vonuló menekült katonákat a főváros előtt meg kell állítani és soraikat rendezni.

Kossuth elnök úrnak
Bicske Dec 31-e 1848 reggeli 1/2 10 óra
Minden zavar megelőzésére a ma éjszaka jelentett dispositiomat megszüntetem, seregemet Budára indítom. Nem azért tettem azt, mintha meg vólnék győződve arról, hogy ez a legjobb rendszabály hazánk megmentésére, hanem azért, mert tudom, hogy ilyen rendkívüli percekben csak egy lehet a parancsnak a rendelkező.
A hátravonulás, a mennyire hatalmamban áll, legrendesebben viendem véghöz, bár emberéletbe kerüljön, de vannak földönfutók, kik legalább jelenleg nem az én seregemhöz tartanak, kikről én felelős nem lehetek. Ezek csoportosan vonulnak Buda felé és kétségbe ejthetik a fővárost. Jó lesz minden bejáratnál fegyveres erőt fölállítani egy esélyes tiszt vezénylete alatt ki a földönfutókat megállítsa, rendbeszedje és valamelyik értelmes és erélyes törzstiszt rendelkezése alá bocsássa. Ha ezen demoralizált marodeurök* az első szóra meg nem állanak, az első kettőt hármat agyon kell lövetni, majd meg áll a többi. Probatum est**. Seregem részei hollétéről körülményes jelentést még nem teendök.
Görgey mk. tábornok

HL 1848/49: 7/190a.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 181. fasc. 1848 - 12 - ad 96.
* Csapatoktól elmaradó katonák, akik fosztogatásból éltek.
** Kipróbálandó.

29 Szikszó, 1848. december 31.

Az északi mozgó hadsereg főparancsnokságának napiparancsa: azok a katonák, akik eladják fegyverüket vagy egyéb felszerelési tárgyaikat, halállal bűnhődnek.

Szikszó - fő hadi szállás December 31-ike 1848.
Napi parancs!
Fájdalmassan értesítetem: miszerint némely zászló alj, úgy egyébb önkéntes csapatoknál, amaz halhatatlan vétek becsúszott légyen, miszerint több egyének hazánk intéssei közt, a töltésseiket, puskapor, -golyó, és illy féle lőszerű némüiket pénzért, de egynémellyek borért is eladván felcseréllik. Minekutánna jelen helyzetünkben kivált az ellenség szemközt, de egyébbkor is semiféle katonai - légyen az ruházat, élelmezős tárgy vagy eszköz, a mit édes hazánk, annak védelmére és mily tetemes költségvel a katonának nagy áldozattal megszerezni igyekszik - eladni tilos légyen!!
Erőssen parancsolom a Dandár parancsnok, zászlóalj- és mindannyi tiszti kar és egyéneinek, hogy töbszörössen vizitálván osztállyaikat - a mellett is komolyan kihirdessék, hogy bár ki légyen az, aki az ilyféle parancsomat által hágja - azonnal rögtön itélet alá tétetvén - halálával lakozand.

HL 1848/49: 7/203.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Mészáros sajátkezű aláírásával.

30 Edelény, 1848. december 31.

Perczel Sándor őrnagy jelentése az északi mozgó hadsereg főparancsnokságának az ellenség erejéről, felszereléséről és mozgásáról.

Perczel Sándor őrnagy és dandárnok
Az éjszaki mozgó hadsereg fő parancsnokának
Fojó hó 29kéről Stadt százados úr által szóbeli jelentést tétettem, 30káról pedig jelentésemet következőkben terjesztem elő. Az ellenség állását telyesen összevágó tudósítások után akként puhatolám ki, hogy gyalogsága mint egy öt ezer, lovassága pedig 1.500 számra megyen, kik is nagyobb részbe két három hónapos katonák, és ruházva igen gyengén vannak. Tegnap Borbély 52k zászló aljbeli százados tudósítása szerint az ellenség állása Szikszón igen gyenge lévén, az éjjelre egy próba támadást akartam intézni Szikszóra három oldalról, ez azomba részint az ellen gyalázatos megszökése, részint a dandárságom alatti csapat Edelinre lett parancsoltatása meg előzte. Az ellenség 31-kére virradólag mintegy 80-ra menő rabjait előre küldvén őket 7 órakor gyalog, 10 óra tályán pedig lovasságával követvén Szikszót egészen elhagyta, s Forrónak vonult vissza, útjába mindenütt a legnagyobb mértékre űzve rablásait.
Én pedig a tegnap vett rendelet fojtán egész seregemmel az éjjel Edelénbe húzódtam, s innen Perkupára fogom vezetni. Kémeimet az éjjelre Omród és Tornára küldöttem, kiknek is jelentéseiket percenként várom. Borbély századost pedig az éjjelre Vadászra küldtem ki, hol, előbbi naponti puhatolása után tett jelentése szerint az elfogott 26-ik zászlóalj egyénei fegyvereket rejtettek el éppen most érkezett meg három szekér podgyászt közte tisztekéit s 29 fegyvert hozva magával. A fegyvereket és töltéseket nevezett százados zászlóaljának adtam át. Mirőli jelentésemet előterjesztvén vagyok
Edelin 31-e December 848
Perczel őrnagy
Hivatalból, Szikszón

HL 1848/49: 7/207.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA KiU 1818. fasc. 1848 - 12 - 98.

31 Pancsova, 1848. december 31.

Mayerhofer cs. kir. ezredes jelentése a bánáti haditanácsnak a Pancsova környékén levő csapatok erejéről.

Von Mayerhofer császári királyi ezredes
A magas császári királyi bánáti haditanácsnak
E hó 27-én Šupljikac István de Vitéz vezérőrnagyot, az alighogy kinevezett vajdát szél ütötte, amikor egy szerb segédcsapat elé lovagolt, és néhány perc múlva meghalt.
A parancsnokság - amelyet belgrádi megérkezésemig 24 órán keresztül Luxetich tábornok vitt - a csapatainknál lévő legidősebb aktív tisztként rám szállt, és azt a pátriárka s a nemzeti képviselet újból egyedül rám ruházta. A szerb kormány pedig - hivatkozással a segédcsapataira - az ottani tanácselnök, Stojan Simich kiküldésével eközben hathatósan támogatott.
Miközben erről a magas haditanácsnak jelentést teszek, kérem azt a támogatást, amit eddig Šupljikac tábornoknak nyújtott, én pedig részemről azon leszek, hogy az összeköttetés mihamarabbi biztosításával a lehetőségek szerint hozzájáruljak a hadműveletek közös sikereihez.
A mai állománykimutatás szerint egy Pancsova körüli szűk táborban 8786 fő gyalogost és 300 fő lovast vontam össze 41 különböző kaliberű ágyúval. Közülük 2603 fő gyalogost és 160 lovast tesznek ki a szerb segédcsapatok.
Ez utóbbiak még e hét végén 2000 fő gyalogost és 500 lovast várnak, akiknek megérkezése után erőszakkal megteremtem az összeköttetést Verseccel és Fehértemplommal, ha kell egyedül is.
Ezért valószínűleg 7-én vagy 8-án támadást intézek Versec ellen, és kérem egy oszlop készültségbe helyezését szükség esetén támogatás és az eredmények követése céljából. Siker esetén Wernhardt ezredessel Bogsánon keresztül fogom keresni az összeköttetést Temesvárral és Csákovával.
Az ellenség gyengeségéről és elvonulásáról Becskerekről, Fehértemplomról s Versecről szóló ismételt hírekkel ellentétben most éppen arról kaptam értesítést, hogy Kiss ezredes nagyszámú csapattal megérkezett Petrovoszellóra, hogy megtámadjon engem az újfalui állásban. Megteszem azonban a szükséges intézkedéseket, hogy valamennyi csapatommal fogadjam, és esetleg visszavessem Versec felé.
A további eseményekről jelentést fogok tenni és kérem a legteljesebb szolgálati hódolatom tudomásul vételét.
Pancsova, 1848. december 31-én.
Mayerhofer ezredes

HL General Commando Temesvár, Kriegsrath, 1849. 12/K.R.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.

32 [ ? 1848. december]

Szemere Bertalan Ki védi a magyar hazát? című röpirata a magyar néphez.

Ki védi a magyar hazát?
E kérdés különösen hangzik. Természetes, hogy az védi, aki e hazának polgára, az védi leghősiesbül, kinek e föld, e haza, a korona neveztetik. Ez pedig mind a magyar névről neveztetik.
Óh, ha így volna! Mert földi és isteni igazság szerint így kellene lenni.
De ki volt a schwechati csata fő hőse? Guyon, egy angol tiszt, ki oroszlánkint vezette kis seregét.
Kik voltak a minap Pozsony megyében a legtündöklőbb vitézek, kik az ellent fentartóztatva diadalt arattak? A tyroli vadászok.
Kik menték meg a Dési veszteség után nagy számú álgyúinkat?? A bécsi tanulói sereg, az úgy nevezett aulisták* elszánt bátorsága.
Kik fedezték a Kassáról futó sereget, s kik gátolták meg az ellen vakmerő üldözéseit? A lengyelek, a szabadság örök bajnokai, a hazátlanok e földön, de otthonosok az égben, honnan származik a népek szabadsága.
Annyira süllyedt volna a magyar faj, hogy hazáját azok védik, kik e földnek vendégei? Azok, kiknek itt nincs birtokuk, nincs családjok, nincs tűzhelyök, azok, kiknek nem nyugszanak itt őseik a sírban, kiknek a haza története idegen történet? Tehát nálunk a gazdag és szegény egyképen gyáva meghalni a hazáért?
Istenem, istenem, mint elkorcsosodott a magyar, a szegény magyar, ő csak élni szeret a hazáért, ha szolgaképen is, míg az idegen érettünk halni kész.
Szegény őseink a sírban, kik e szép birodalmat 800 év előtt meghóditátok, aludjatok mélyen, igen mélyen, hogy a szégyennek érzésében újra meg ne haljatok. Látván, hogy a mit ti egypár száz ezeren elfoglalni birtatok, azt milliókra növekedett unokáitok megtartani nem voltak elég erősek.
És pedig most az összes nép szabad! Minden egyenlő! Nincs többé jobbágy! Az új kor, mint az innepi nap virradt fel. Minden ember, a Krisztus tanítása szerint, csak most lesz felebarát.
Igy megbélyegez bennünket a történet.
Megutálnak a többi szabad nemzetek.
Megátkoznak rabbá leendő maradékaink.
Megver isten keze, ki a szabadságot teremtvén, annak őrizőivé a bátor és vitéz nemzeteket tette.
...Nem, nem! Úgy e véreim, ti méltó unokái kivántok lenni őseiteknek? Nem engeditek, hogy a bécsi kormány terve szerint Magyarországot száz fele szaggassák, s nekünk magyaroknak belőle csak egy rongyot adjanak! Nem engeditek magatokat a nemzetek soraiból kitörölni, a mire ellenünk törekesznek.
A hosszú béke elpuhított. De a harcnak szele megedz, a veszély rohama neki bátorít, s ha tisztességes halál és gyáva élet között kell választani, fegyverrel kezetekben harcolván kiáltsjátok, úgy, hogy menny és föld megrendül bele: "Ne bántsd a magyart!"
Sz.

HL 1848/49: 7/279.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Szemere saját kezű írásával.
KAW SchA AFA KiU 181. fasc. 1848 - 12 - 40.
* A bécsi légió tagjai.

33 [ ? 1849. január ?]

Leiningen cs. kir. vezérőrnagy jelentése az aradi vár 1848. december 14-i felmentéséről és élelmiszerrel ellátásáról.

Tényállás
A magas császári királyi temesvári haditanács az elmúlt év december 10-én alulírottnak azt a feladatot adta, hogy a keményen szorongatott Arad várába egy 250 kocsi élelmiszerből és 70 ökörből álló szállítmányt vezessen. E célra 1 zászlóalj Sivkovichot, 1 zászlóalj Leiningent, 6 század Schwarzenberg-ulánust, 2 gyalogüteget, 1 osztály román-bánáti határőrt bocsátottak a rendelkezésemre a temesvári helyőrségből, és az utolsó alakulat Arad helyőrségének megerősítésére szolgált.
Egy Erdélyből kiküldött, 1 zászlóalj Bianchiból, 4 román századból, 2 század Károly Ferdinándból, 1 Miksa-féle könnyűlovas századból, 1 szárny székely huszárból, 1200 fő népfelkelőből és 120 román lovas lándzsásból álló oszlop állt még a rendelkezésemre, amely egyidejűleg indult el Lippáról Arad irányába.
Az egész rendelkezésemre álló haderő 2 200 fő sorgyalogosból, 800 fő lovasból, 18 ágyúból és 1200 népfelkelőből állott, amely utóbbira azonban egy komoly ütközetben igen kis mértékben lehetett csak számítani.
Beérkezett jelentések szerint Újaradot 9000-től 12 000 gyalogos, 400 fő lovas és 12 löveg tartotta az ellenség részéről megszállva, miközben hasonló erő állott 20-25 löveggel Óaradon, és Száderlaknál, az állás jobb szárnyán, egy 12fontos üteg fedezete mellett hidat vertek.
A Temesvárról Aradra vezető út bal szárnyán 4 000 fő felkelő állott Billietnél egy teljesen felszerelt üteggel és a Hannover-huszárok egy osztályával, míg a 12 000 főből és 40 lövegből álló felkelő sereg az egykori Kiss ezredes parancsnoksága alatt - ebben az időben frontálisan gyengén foglalkoztatva - a Bánát vonóerejének energikus felhasználásával komolyan fenyegethette a visszavonulási vonalamat.
December 10-én az oszlopommal Temesvárról Orcifaluba meneteltem. Az ottani lakosság révén nemcsak Újarad erős megszállásáról értesültem, hanem azt is közölték, hogy az ellenség tudomást szerezve az előnyomulásomról, a temesvári út bejáratait erősen elsáncolta és ágyúkkal megszállta. Tekintetbe véve ezt a körülményt, valamint a fenyegető ellenséges szárnyállást, elhatároztam, hogy egy gyors oldalmenettel előbb egyesülök az erdélyi oszloppal, és mindkét ellenséges állás ellen arcvonalat nyújtó támadást intézek.
Oszlopom még az nap Fiskútra menetelt, a másodikon Alliosra, ahol megtaláltam az összeköttetést az erdélyi oszloppal, és ezzel egyesülve a temesvári úttal párhuzamosan Kisfaludról 14-én támadásra előrenyomultam.
Arad vára szorosan a Maros mellett fekszik egy félköralakú hajlásban. A szárazföldi oldal a vármező szélén van, Kisszentmiklós és Újarad helységek által lezárva, a vár lőtávolságán kívül.
A kombinált oszlopot szárnyankénti dandár-felállásban úgy nyomultattam előre, mégpedig a jobb szárnyat oszlopban, a balt pedig vonalban, hogy az első a Marosra támaszkodva Kisszentmiklós csücskét támadja meg, a balt azonban felvonulva a jobb szárny fedezésére lehetett felhasználni.
Hogy ebből az állásból a számomra kitűzött feladatot megoldjam, birtokába kellett jutnom Szentmiklós azon részének, amely a Marosra támaszkodik, mivel onnan a Maros-hajlat mentén egy út gyorsan a vár ágyúi alatt vezet, és a túloldali Maros-part nyugtalanításai ellen egy magas töltés meglehetős biztonságot nyújt.
Az ellenség, amint megpillantott bennünket, a centrumában felállított csapatokat gyorsan a veszélyeztetett szárny irányába vonta, és Szentmiklós csücskéből s a legközelebbi ékművekből ádáz ágyútüzet nyitott.
Anélkül, hogy a tüzet viszonoztam volna, az oszlop 18 ágyúját - amelyek alig tíz napja állított lovakkal voltak fogatolva, és melyeket zömében a Leiningen-gyalogság zenészei és egyéb napszámosok kezeltek - 1200 lépésnyire személyesen előrevezettem, és előnyomulás közben heves csatatűzzel, majd később ütegenkénti tűzzel nemcsak elhallgattattam az ellenséges ágyúkat, hanem oly mértékben megrendítettem a felállított tartalékot is, hogy a Bianchi- és a Leiningen-zászlóaljak erre előnyomulásra rendelt ostrom-oszlopai elől vad futásban elhagyta a falu e részét, és Szentmiklós hátul fekvő szilárd kaszárnyájában és gazdasági épületeiben kívánta a lábát megvetni.
Az út az élelmezési oszlop számára szabaddá vált, és a feladatomat teljesítettem.
A csapatok példás rendje és ragyogó vitézsége, az ellenség pánikszerű rémülete azonban arra késztettek, hogy megragadjam a pillanatot, hogy az ellenséges visszavonulási vonalat a száderlaki hídnál veszélyeztetve az ellenséget megelőzzem, hogy a mintegy félóra hosszú, jól megerősített vonalat elfoglaljam és a baloldali Maros-part teljes megtisztítását az ellenségtől kivívjam.
A bal szárnyat lépcsőzetesen előre rendeltem a helységben harcoló oszlopok támogatására, magam személyesen az élére álltam a bal szárnyon felállított hat század Schwarzenberg-ulánusnak, és gyors iramban igyekeztem elérni az ellenség újaradi és száderlaki visszavonulási vonalát. Ez az ellenség szeme láttára végrehajtott művelet annál inkább késztette az ellenséget a szélső védelmi pontok vad menekülésben való elhagyására, mivel az ellenséges lovasság, amely a főúton gyülekezett, az ott elhelyezett tüzérséggel és gyalogsági tartalékkal együtt egyidejűleg gyorsan átvonult a hídon, és ezt maga után lebontotta.
A még a helységben található ellenséges csapatok arra kényszerültek, hogy a Maros mentén fekvő házak oltalma alatt tutajokon és csónakokon átkeljenek. Az utánuk siető Leiningen- és Sivkovich-oszlopok azonban közülük 200-nál többet elfogtak, sokat lemészároltak és 3 ágyút, 3 lőszerkocsit, egy csomó fegyvert, málhát, stb. foglaltak.
Délután 4 órakor az élelmezési oszlop a várban volt, de ellenség se volt már a Maros jobb partján.
Ez utóbbiak és a nagy erkölcsi hatás, valamint a tüntetések révén három napig sikerült háborítatlanul a vár előtt állnom, és sikerült számára két 60fontos, két 30fontos ágyút, 10 mozsarat, 200 mázsa lőport és egyéb kész lőszerrészeket Temesvárról magamhoz vonnom, az ellenség valamennyi ostromszerét megsemmisítenem, továbbá 1000 mérő gabonát és kukoricát, valamint egy teljes lóhajtású malmot a várba szállítanom, és a szemben, a szárnyon és a hátban lévő jelentős ellenséges haderők ellenére, elválasztva az erdélyi oszloptól, visszavonulásomat a temesvári várba támadás nélkül megkezdenem.
E rövid ábrázolásból, amit a csatolt vitézségi igazolás, valamint a magas temesvári haditanács elismerése is igazol, annál inkább megalapozottnak gondolom a kérelmemet a Mária Terézia-rend elnyerésére, mivel e csata nem jelentéktelen eredményeit, Kisszentmiklós megrohamozása után, a saját elhatározásomból foganatosított műveletek és személyes közreműködésem javára kell írni.
Ezért tisztelettel kérem a magas káptalantól a Mária Terézia-rend odaítélését.

HL 1848/49: 7/297.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
KAW SchA AFA KiU 179. fasc. 1848 - 12 - 31.