270 Főhadiszállás Szőreg, 1849. augusztus* 3. este 7 óra
A hadsereg-főparancsnokság értesíti Vetter Antal altábornagyot, hogy a magyar hadsereg elhagyta Újszegedet és 5-én Nagykikindára vonul, hogy egyesüljön Kmety György hadtestével. A magyar hadsereg létszáma így 50 000 fő lesz.
A hadsereg-főparancsnokságtól
Vetter altábornagy és hadtestparancsnok úrnak Beodrára
Miként nagyságod előtt már ismert, a hadsereg elhagyta a Tisza jobb partját és a bal parton fészkelte be magát. Itt várjuk a további eseményeket. Ma 5 órakor tüzérségi tűz bontakozott ki, amely komolyabbá vált, és csapataink az ellenséges lövegek túlereje által kiszorítottak Újszegedről, és talán még ma befejeződik a hídverés.
Ennek következtében, mivel túlságosan kockázatos lenne a csapataink nagyobb részével a nyílt mezőn csatát vállalni a valamennyi fegyvernemben állítólag túlerőben lévő ellenséggel szemben, bizonyára védekezni fogunk, mindazonáltal visszavonulásra is sor kerülhet, ennélfogva értesítem nagyságodat, hogy holnap, 4-én az egész hadsereg Óbesenyőre irányítja a menetét, és 5-én Mokrinon keresztül Nagykikindára érkezik, hogy ezáltal könnyebben elérhető legyen az egyesülés a Kmety-hadtesttel.
Miközben ezt nagyságod tudomására hozom, megkérem Kmety tábornokot, hogy gyorsítsa meg az egyesülést Becsén, hogy a közeljövő folyamán szoros összeköttetést teremtsen a hadsereggel, és így egy 50 000 fős hadsereggel valamire vállalkozni tudjunk.
A hadsereg-főparancsnokság megbízásából
Mészáros Lázár altábornagy**
HL 1848/49: 36/172.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 29.
* A keltezésben augusztus helyett tévesen július szerepel.
** A német nyelvű iratot Mészáros magyarul írta alá.
271 Arad, 1849. augusztus 3.
Aulich Lajos hadügyminiszter levele Görgei Artúr tábornoknak: Bem kombinált hadműveletet szándékozik végrehajtani a Besztercén levő ellenséges oszlop ellen, ehhez azonban szüksége lenne a Kazinczy-hadtest Nagybánya felőli támogatására.
A hadügyminisztériumtól
Görgei tábornok hadsereg-főparancsnokságának Berettyóújfalun
Bem altábornagy úr kombinált hadműveletet kíván intézni a Besztercén és környékén álló ellenséges oszlop ellen, és támogatást óhajt Nagybányán keresztül, ami által lehetőség teremtődne a Besztercén álló ellenség elvágására és elfogására.
Mivel Kazinczy ezredes az ottani múlt hó 30-i jelentés szerint most elkülönült tőlünk, ezért Bem altábornagy úrhoz lehetne utalni a fenti célra.
Ha nagyságod egyetért ezzel a véleménnyel, akkor időnyerés céljából jó lenne, ha mind Bem altábornagyot, mind Kazinczyt közvetlenül ön értesítené, és az utóbbinak aztán a parancsokat a szándékolt célhoz az elsőtől kellene megkapnia.
Aulich hadügyminiszter
HL 1848/49: 41/328.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 20.
272 Főhadiszállás szőregi tábor, 1849. augusztus 3.
Dembiński Henrik altábornagy jelentése Aulich Lajos hadügyminiszternek Nagykanizsa osztrák, Törökkanizsa magyar megszállásáról, az osztrákok hídverési szándékáról Újszegednél és Kmety csapatainak óbecsei összevonásáról.
A fővezérségtől
Aulich tábornok és hadügyminiszter úrnak Aradon*
Van szerencsém jelenteni önnek, hogy az ellenség tegnap, augusztus 2-án gyalogsággal és jelentős tüzérséggel bevonult mind Magyarkanizsára, mind Szegedre. Törökkanizsára Guyon tábornok 12 darab löveget küldött a szükséges fedezettel. Vetter tábornok is azt írja nekünk, hogy tegnap vagy legkésőbb ma egy csapatrészleget vonultat oda.
Erre a pontra (Magyarkanizsa) egy jelentős hídfelszerelést hozott magával az ellenség.
Szegeden ma reggel kölcsönös ágyúzás kezdődött meg, amire mi csak gyengén válaszoltunk, mivel az ellenség még nem tett komolyabb előkészületeket a hídveréshez. Ámde, mivel Újszegeden már néhány épületet felgyújtott, úgy tűnik, meg akarja tisztítani ezt a pontot, hogy kényelmesebben tudja építeni a hidat.
Az ellenségnek ezek a hadmozdulatai az Alsó-Tisza felé, amelyeket erőltetni szándékozik, valamennyi erőnk összevonására kényszerit engem, ezért a hadosztályt Vásárhelyről Makóra rendeltem, ahova holnap, 4-én vonul be.
Vetter tábornok jelenti, Kmety tábornoknak azt a parancsot adta, hogy a Bácskában levő minden kis csapatrészleget, amelyek most az elvágás veszélyének vannak kitéve, vonja magához Becsére. Ez az egyesülés azonban e hó 5-e előtt nem valósulhat meg.
Tegnap 250, kettőszázötven kocsit Szegedről hozott lőszerrel Aradra küldtem. Ez a szállítmány este 9 órakor hagyta el a táborunkat.
Végezetül kérem, hogy amilyen gyorsan csak lehet, lásson el bennünket pénzzel, mivel a csapatok - és ezek se mind - 10-éig vannak fizetve, és erre a kifizetésre Mészáros tábornok úr kiürítette a teljes pénztárát.
Mihelyt megkapom Kanizsáról a mai jelentést, azonnal küldök egy külön hírnököt, hogy mindenről tájékoztatva legyen, ami itt történik.
Kérem Önt, hogy ezt a jelentésemet szíveskedjék közölni az országkormányzó úrral, mivel az idő nem engedi meg számomra egy másik irat készítését.
Dembiński Henrik altábornagy
HL 1848/49: 41/333.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 26.
*A borítólap címzésénél Arad, az iratban Makó szerepel célállomásként.
273 Főhadiszállás szőregi tábor, 1849. augusztus 4. 3 óra
Dembiński Henrik honvéd altábornagy arra utasítja Nemegyei Bódog őrnagyot, hogy harc által akadályozza meg az ellenség átkelését a Maroson.
A fővezértől
Nemegyei Bódog őrnagy úrnak Makón
Miután a makói pozíciót mindenáron tartani kell, azt az utasítást kapja őrnagy úr, hogy addig tartsa ezt a pozíciót, míg más parancsot nem kap. Abban az esetben, ha már elhagyta volna azt, azonnal foglalja el újból. Ez azt jelenti, hogy harc által akadályozza meg az ellenség átkelését a Maroson.
Dembiński Henrik altábornagy
HL 1848/49: 42/104a.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW Z 86. fasc. 1849 - 8 - ad119.
274 [ ? 1849. augusztus 3-4.]
Colloredo-Mannsfeld cs. kir. altábornagy jelentése Csorich altábornagynak az augusztus 3-i ácsi és pusztaharkályi csatáról (komáromi ütközet).
Herceg Colloredo-Mannsfeld altábornagy császári királyi hadosztályparancsnoksága
Harcjelentés
az Ács előtti Herkálypusztánál augusztus 3-án lezajlott ütközetről
Augusztus 3-án délután 1 órakor jelentést kaptam báró Barco vezérőrnagytól Ácson, hogy az ellenség előnyomult Mocsa felé, ezért a nevezett tábornok a Baumgarten honvédő zászlóaljjal, a Civallart-ulánusok öt szakaszával és a 12. számú 1/2 lovassági üteggel elindult a herkálypusztai táborból, hogy megkeresse az ellenséget és felszabadítsa a mocsai helyőrséget.
A 2. Mazzuchelli-zászlóaljat négy 12fontos löveg kíséretében egyidejűleg a herkálypusztai magaslatra rendelte.
Személyesen mentem erre a magaslatra, és csakhamar három ellenséges oszlopot pillantottam meg, melyek közül kettő az újszőnyi elsáncolt táborból és Monostorról (Sandberg) bontakozott ki, s ezek egyike a csémi útra tért, a másik pedig az ácsi erdőbe tartott. A harmadik, s a jelek szerint a legerősebb a Mocsa és Kisigmánd közötti magaslaton volt látható, és a herkálypusztai állásunk szárnyát máris elnyerte.
Ezáltal a hátában veszélyeztetett Barco vezérőrnagy, aki eközben a Mocsára vezető úton előrenyomult, most visszavonult a herkályi magaslatra, miután magához vonta a Csémen elhelyezett fél század Baumgartent.
Az ellenséges átkaroló oszlop a Mocsa és Igmánd közötti magaslaton formálódott, a másik két oszlop pedig a bazsahegyi erdőcskében és a Sánchegy előtt gyülekezett arccal az állásunkra, azonban lehetőleg fedve.
Mindjárt az elején világos volt számomra, hogy az ellenség a Barco-dandár jobb szárnyát szándékozik a legnagyobb erővel megtámadni, miközben ennek bal szárnyát az ácsi és a herkályi erdőben látszattámadásokkal akarja nyugtalanítani.
Ennélfogva átadtam a bal szárny parancsnokságát von Teuchert vezérőrnagynak azzal a feladattal, hogy az ácsi erdőt az egész állásunk támaszaként lehetőleg tartsa meg, és a Barco-dandár fennmaradó tartalékát, mely az 1. Mazzuchelli-zászlóalj 3 1/2 századából, valamint a 3. számú 12fontos üteg két lövegéből állott, az V. számú sáncból közelebb vontam a herkályi magaslathoz, és 1/2 3 órakor értesítettem Négylélen a magas hadtestparancsnokságot a Barco-dandár helyzetéről azzal a kéréssel, hogy legalább egy zászlóaljat, egy üteget és a Liebler-dandár rendelkezésére álló lovasságát rendelje Ácson keresztül Csémre a Barco-dandár jobb szárnyának a túlszárnyalására.
Eközben - megvárva az ellenséges haderők felfejlődését erejének pontosabb megállapítása érdekében - elhatároztam, hogy az elfoglalt felállást, amely ezenfelül nem nagyon látszott veszélyeztetve lenni az erdőben, lehetőleg megtartom. (Lásd a mellékelt oleátát.)
E nap 4 1/2 gyenge zászlóalj, 1 1/2 század Civallart-ulánus, 2 1/2 üteg tábori löveg és két 18fontos pozícióágyú volt található az állásban, mely utolsó a VII. számú üteghez került a Herkálytól jobbra eső magaslatra. A Barco-dandárnak összességében mintegy 3500 ember, 120-130 ló és 17 löveg állott a rendelkezésére. (Lásd a mellékelt hadrendet*)
A 3. Baumgarten-zászlóalj e napra ki lett különítve, éspedig: három század egy szakasz ulánussal Mocsán, a másik három század három szakasz ulánussal és a 1/2 12. számú lovassági üteggel Sternfeld őrnagy vezetésével portyázó csapatként Almásra ment annak megakadályozására, hogy a komáromi helyőrség számára rendelt élelmiszerkészleteket átadják a rendelkezésükre álló gőzhajó segítségével a helyőrségnek.
A Barco-dandárnak az ácsi erdőbeli állásába utalt 3. számú mozgó üteget a magas hadtestparancsnokság e hó 1-ei parancsára Keszegfalvára rendelték a Csallóközbe, és 4-én kellett újból bevonulnia a Barco-dandárhoz, ezáltal e hó 3-án a III. és IV. számú sáncok ágyú nélkül voltak, és manőverezésre csak a 1/2 12. számú lovassági üteg volt kéznél.
A csapatok elosztása az állásban a következő volt:
A 3. Mazzuchelli-zászlóalj az I. számú sáncban felállított két hosszú tarackkal a bal szárnyat alkotta, a 4. otocsáci zászlóalj a 3. számú 12fontos üteg négy ágyújával az V. és a VI. sáncban a közepet képezte az ácsi és a herkályi erdő sáncokkal ellátott állásai között az elülső erdőszegély vájataiban és lövészárkaiban.
A 2. és az 1. Mazzuchelli-zászlóalj, valamint a Baumgarten honvédő zászlóalj egy 12fontos üteggel három lépcsőben a jobb szárnyat képezte Herkálypusztától jobbra a magaslaton és amögött, amely magaslat egy vadászárokkal és két üteg-mellvéddel volt ellátva. E mellvédek egyike mögött állott a két 18fontos ágyú. Öt szakasz ulánus a 12. számú 1/2 lovassági üteggel a Civallart-ulánusokhoz tartozó gróf Nostitz ezredes parancsnoksága alatt egy sarkot képezett a jobb szárny mögött, arccal Csémpuszta felé, amerre kezdetben az egész fentemlített 12fontos üteg is frontot alkotott.
A gyalogság félig zárt osztály-oszlopokban az előlfekvő hullámos terep által elölről és jobbról meglehetősen jól fedve volt.
Az ellenség folytatta a megkerülését a majorság ellen Csém felől, és fokozatosan közeledett ahhoz három zászlóaljjal, 1 1/2 század huszárral, egy lovassági üteggel, 1/2 12fontos - és 1/2 taracküteggel (amelyeket később félholdalakban a jobb szárnyunkon állított fel, anélkül, hogy a majorság fekvése, valamint lovasságunk és lövegeink csekély száma miatt ebben megakadályozhattuk volna), és megérkezése után felgyújtott néhány szalmakazalt a majorságban, amivel a megérkezését jelezte a jobb szárnyának és előlünk igyekezett elrejteni az erejét.
Rövidesen rá - délben 1/2 4 órakor - élénk ágyútűzet nyitott az ellenség Csém felől a herkályi magaslat ellen, amit a mi 12fontosaink és a 1/2 lovassági ütegünk összpontosítva viszonzott, miközben az ellenség a lovassági túlerejének és az elfoglalt majorságnak a védelme alatt a jobb szárnyunkat a lövegvonalával mindinkább átkarolni szándékozott, ezalatt a csupán félig fedezve álló gyalogsági oszlopait az ágyútüzünk szétporlasztotta, és ezek a hátul levő kukoricaföldeken újból gyülekeztek s a majorság mögött fedetten felálltak.
Az ácsi erdőből jelentéseket kaptam, hogy az ellenség valamennyi fegyvernemmel ez ellen nyomul előre, azonban annak erejét nem adták meg. Mivel ezt a tüntetést előre lehetett látni, ezért ez nem változtathatta meg az elhatározásomat az állás tartásában.
A lövegharc most már az egész vonalra kiterjedt, aminek következtében a Barco-dandárt arcból is lőtte egy fedezve felállított 1/2 12fontos üteg.
Annak ellenére, hogy a Barco-dandár jobb szárnyát 16-20 koncentrikusan felállított ellenséges ágyú golyói, gránátjai, később srapneljei** mintegy elárasztották, mégis e csapatok - a 1/2 lovassági üteg kivételével - viszonylag csak csekély kárt szenvedtek, mivel a gyalogság zömében fedve volt és átlőttek rajta.
Egy fél ellenséges üteg már visszavonult az ütközetből, amikor az ellenséges gyalogság három zászlóaljjal az arcvonalon előrenyomult és a jobb szárnyunk előtt egy ellenséges oszlop vált láthatóvá, amely úgy látszott folytatja Ács felé a megkerülést. Ekkor beláttam, hogy az ellenség ilyen túlerejénél lehetetlen egy makacs ellenállás, míg segítség nem érkezik a Liebler-dandártól, és az ellenségnek addig sikerülhetne, hogy bennünket Ácsnál hátba támadjon. Ezért Barco tábornoknak 5 óra tájban parancsot adtam, hogy az 1. és a 2. Mazzuchelli-zászlóalj két századával vonuljon vissza az Ács előtti magaslatra, ott foglaljon állást, hogy az Ács felé visszavonuló csapatokat felvegye, miközben gróf Nostitz ezredes egyidejűleg arra kapott parancsot, hogy az előbbi jobb szárnyát az ulánusaival és a 1/2 lovassági ütegével fedezze.
Ezalatt az ellenséges támadó oszlop két zászlóaljjal és tartalékkal sűrű csatárlánc kíséretében megkezdte az előrenyomulást a herkályi magaslat ellen.
A 12fontos üteg egy része (négy ágyú) arconalat alkotott ugyan ezek ellen és össztüzet adott le rájuk, amikor azonban a derék ütegparancsnok, Jantner főhadnagy egy puskalövedék által súlyosan megsebesült, és az üteg legénységének egy része kézi lőfegyverek tüzétől kárt szenvedett, visszavonult az üteg a sáncokból, miközben egy 12fontos ágyú hátramaradt a mellvéd mögött, mivel a fogat elvitte az ágyútaligát.
Az ellenséges támadó oszlop, ha nem is gyorsan, de feltartóztathatatlanul elérte a magaslaton levő vadászárkot, amelyet a 4. Mazzuchelli-osztály tartott megszállva - miközben a Baumgarten honvédő zászlóalj 3 1/2 százada e mögött volt támogatás céljából felállítva - rövid, de véres ellenállás után kiűzte innen a csapatainkat és ezek a könnyebb csoportosulás érdekében az erdő, majd azonnal Ács felé vonultak vissza.
Az erdőben felállított 4. otocsáci zászlóalj követte a visszavonulást, mire az ellenség egy gyalogoszloppal és egy huszárosztállyal a III. és a IV. sánc között gyorsan benyomult az erdőbe, és a távozó középhadunkat gyalogosan követve áttörte az erdőben az állásunkat. Csak így történhetett meg, hogy egy huszárosztály előbb érte el az alsó Conco-hidat, mint az állásunk bal szárnyán állott 3. Mazzuchelli-zászlóalj, amelyet arcban nem nagyon szorongattak, és Teuchert vezérőrnagy vezetésével a legtovább tartotta meg az állásait.
E zászlóalj ennélfogva kénytelen volt részben fegyverrel, részben a híd megkerülésével utat törni magának, ami által tetemes veszteséget szenvedett.
Von Teuchert vezérőrnagy, valamint Zimburg őrnagy zászlóaljparancsnok elveszítették a lovaikat, és csak néhány ember önfeláldozó magatartása mentette meg őket az ellenséges hadifogságtól. Minden kísérlet, hogy Ács előtt állást foglaljunk és megakadályozzuk az ellenséget a további előnyomulásban, meghiusúlt a fölényben lévő lovasságának és tüzérségének gyors előnyomulása által és annak következtében, hogy e fegyvernemekből teljessséggel hiányzott egy harctartalékunk.
Bár sikerült báró Barco vezérőrnagy vezetésével az 1. és a 2. Mazzuchelli zászlóaljnak, valamint az otocsáci osztálynak Knesevich százados parancsnoksága alatt szilárd tartásával tiszteletelt keltenie az üldöző lovasságban, sőt, őket egyszer visszavetni, a saját tüzérségünk azonban az elszenvedett ember- és lóveszteség, de különösen valamennyi tüzértiszt pillanatnyi elvesztése által, - akik közül négy súlyosabban vagy könnyebben megsebesült -, túlságosan megrendült ahhoz, hogy az ellenséges ágyútűzzel szemben az ellenséges lovasság szeme láttára szilárdan lábat tudjon vetni.
A visszavonulást ennélfogva két ellenséges üteg állandó ágyútűze mellett kellet Ácstól a Pusztalovad előtti magaslatig folytatni, ahol a Liebler-dandár által remélt támogatás védelme alatt csapataim alakulását és felállítását parancsoltam meg.
Ezt nem sikerült azonban később megvalósítani, mivel a csapatok az ellenség üldözése következtében - különösen a bal szárny mentén - igen kimerültek és elgyengültek.
A Liebler-dandárnak a Pusztalovad előtti magaslaton egy szárny ulánus fedezete mellett felállított 8. számú gyalogüteg védelme alatt valamennyi csapat a hídhoz vonult most vissza. Ez az üteg képes volt ádáz tüzével az ellenséges előnyomulást mindaddig feltartani, míg egy átkaroló ellenséges üteg elől visszavonulásra nem kényszerült. A hadtestparancsnok őexcellenciája az István nádorról elnevezett honvédő zászlóaljjal ekkor már a hídhoz érkezett, és elrendelte a csapatok zászlóaljankénti és ütegenkénti visszavonulását a hídon keresztül.
Ennek fedezésére az éppen megérkezett, István főhercegről elnevezett honvédő zászlóaljat, a 8. számú gyalogüteget és valamennyi ulánus-osztályt használták fel, amely csapatok utóvédként szolgáltak.
A Barco-dandár csapatainak a hídon való átkelése után az utóvéd is a heves ellenséges kartácstűz ellenére nyugodtan és rendben hajtotta végre azon az áthaladást. Ezt követően Bayer százados az utászkartól a kapott parancsnak megfelelően nagy hidegvérrel és körültekintően elrendelte az oda tóduló huszárok szeme láttára az első hídtagok elfordítását, és a sötétség beállta után az uralgó Duna-jobbpart felőli élénk ellenséges kartács- és kézilőfegyver-tűz ellenére a hajók megfúrása és a horgonykötelek elvágása által szétrombolta a hidat, miközben a lábán könnyebben megsérült.
Este 8 óra körül volt, amikor valamennyi csapat átkelt a hídon.
Az erdővel borított Duna-sziget az István honvédő zászlóalj és 1/2 6fontos gyalogüteg által maradt megszállva, miközben a Barco-dandár Nagylélen táborozott.
Az ellenség közvetlenül a túlsó parton ütötte fel a táborát, éjszaka azonban a szigeten elhelyezett négy 18fontos ostromágyú jól irányzott lövedékei arra kényszerítették, hogy visszavonuljon a partról.
A veszteségünk ebben a szerencsétlen ütközetben halottakban, sebesültekben és eltüntekben mintegy 800 embert tesz ki, közöttük 28 tisztet. További veszteségünk a 12fontos gyalogüteg három ágyúja, amelyeket a visszavonulás során állásaikból nem tudtak elszállítani, valamint két 12fontos és két 18fontos pozícióágyú, amelyek a léli hídon egyidejűleg végrehajtott átmenetelés miatt visszautasíttattak, és visszavonulásukat Gönyű felé folytatták, ahol a fogatszemélyzet által - amely a lovakkal továbbment - hátrahagyattak.
Ehhez azonban késő volt, amikor a megkerülő oszlopai a mi állásainkkal egy magasságban Pusztacsém irányába megérkeztek, mivel ez az oszlop visszavonulásunk esetén a menetét a nyert magaslaton összetartva folytatta volna Pusztalovad felé, ide valószínűleg egy időben érkezett volna meg a Barco-dandárral, és ezt talán egy nem kevésbé veszélyes harc vállalására kényszerítette volna még kedvezőtlenebb körülmények között.
Az alárendelt csapatok kitartásában és bátorságában bízva ezért az ugyan igen kiterjedt, azonban sáncokkal, torlaszokkal és árkokkal megerősített állásaink megtartása mellett voltam az ácsi erdőben és a Herkálypusztánál, amelyek elrejtették az ellenség elől a számszerű gyengeségünket, és legalább egy félig fedett visszavonulást tudott biztosítani, és egy gyors, harc nélküli visszavonulás mellett, mivel kezdetben nem tartottam lehetetlennek, hogy bevárhatom itt a Liebler-dandár felét és a nap végét.
Az ellenség fokozatosan kibontakozó kétszeres túlereje, a messzire kiterjedő megkerülési manővere, a saját csapataink számszerű gyengesége és az aránytalanul kiterjedt állásvonalunkon teljesített megerőltető elővéd- és készültségi szolgálat előidézte kimerültség, végül a csapatok erkölcsi lehangoltsága a tizedelő betegség által (mint a kolera és a magyar láz***, amely utóbbi a száraz időszakban rohamosan terjed), legvégül egy elegendő harctartalék teljes hiánya - amit a rendelkezésre álló csapatok csekély száma miatt nem lehetett létrehozni - ezek az okai annak, hogy a kétségbeesett küzdelem célját nem lehetett megvalósítani.
Ehhez képest kétszeres kötelességemnek tartom, hogy kiemelten megnevezzem azokat az embereket és különös figyelmébe ajánljam a magas hadtestparancsnokságnak azokat, akik a rendkívül kétséges helyzetünk által nem bátortalanodtak el, akik személyes odaadásukkal és önfeláldozásukkal a csapataink megmentéséért és a fegyvereink becsületéért érdemeket szereztek.
Báró Barco vezérőrnagy úr e szerencsétlen ütközet vezetésének fáradozásait és veszélyeit becsületesen megosztotta velem; von Teuchert vezérőrnagy úr az állás legszélső bal szárnyán kapott feladatoknak tökéletesen megfelelt, ezért csak üggyel-bajjal menekült meg a haláltól vagy ellenséges hadifogságtól a vitéz Csaudoch Márton otocsáci káplár önfeláldozó segélynyújtása által.
Gróf Nostitz ezredes és Coudenhove őrnagy a Civallart ulánusoktól állhatatos személyes odaadása által tüntette ki magát különösen, az első azonkívül még az igen határozott csapatvezetői magatartásával.
Scherpon főhadnagy az 1. tüzérezredtől 1/2 lovassági ütegével egy óránál tovább tudta magát egy egész lovassági üteggel szemben tartani, miközben két lovat kilőttek alóla és egy ideig a csatában maradt,miután egy gránátdarabtól súlyos és fájdalmas zúzódást szenvedett a jobb felső combján; Jantner főhadnagy, a 4. számú 12fontos gyalogüteg parancsnoka, aki az ellenséges rohamoszlopnak a felállási pontja elleni előnyomulásakor egy puskagolyótól megsebesült, ütegének körültekintő és rettenthetetlen vezetésével különleges érdemeket szerzett.
Éppúgy egész különleges elismerést érdemel a hős Bayer utászszázados és az egész 13. utászszázad. Hidegvérű és rettenthetetlen magatartásával a híd elfordításánál és szétrombolásánál e százados az utóvédünk megmentéséhez, valamint tevékeny és körültekintő magatartásával egy rendezett visszavonulás véghezviteléhez jelentősen hozzájárult, és az egész utászlegénysége eközben okosan és kitűnő buzgósággal tevékenykedett.
Több más törzs- és főtisztet, valamint a legénység legbátrabbait fenntartom magamnak, hogy a mellékelt javaslati jegyzékben megfelelő jutalmazásra javaslatba hozzam.
Colloredo-Mannsfeld sk. altábornagy
HL 1848/49: 43/345a.
Német nyelvű, egykorú másolat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 180. fasc. 1849 - 8 - 52a.
* A hadrend nem található az irat mellett, a jelentés eredeti fogalmazványa a HL 1848/49: 43/345b. jelzeten található.
**srapnel=apró golyókkal töltött robbanólövedék.
*** Morbus Hungaricus - váltóláz, malária.
275 Főhadiszállás Temesvár előtti Vadászerdő, 1849. augusztus 5.
Vécsey Károly honvéd tábornok jelentése a hadügyminisztériumnak a vár ellen intézett 4-i támadásról.
5ik hadtest. Gróf Vécsey Tábornoktól
A hadügyministeriumnak, Aradon
Főhadi szállás Temesvár előtti Vadászerdő. 1849-ki augusztus 5én.
Folyó hó 4én tartott hadi tanácskozmányban egyetértőleg elhatároztatott, hogy az ellenség estvéli 8 3/4 órakor négy részről megtámadtatván, az ellenséget első sáncolt vonalából kivervén, azt, és a canálist elfoglaljuk; és ha lehetséges az ellenséggel egyetemben vonulandunk a várba.
A szükséges rendelések megtörténvén estvéli 8 órakor a jeladatra ágyú telepeink, a bombák, gránátok és golyók százait hányták, rész szerént a várba, rész szerént pedig az ellenség ágyú telepeire. Még a röppentyű telep hasonlóag egész erélyel működött.-
8 3/4 órakor a csapatok rendelt helyeiken megérkezvén, a csatár lánc "éljen a magyar"! jel felkiáltással rohammal támadá meg az ellenség előőrseit. Mind pedig a megtámadás négy felől egyszerre a legnagyobb eréllyel történt, az ellenség azonnal megfutamodott, és csak a Canalisban lévő víz átlábolása okozá, hogy honvédeink a futamodó meglepett ellenséggel egyszerre nem juthattak a vár kapujához.
A gyár, és Josef város részekről honvédeink, egész a vár kapuig előhaladtak.
Az ellenség első elsáncolt vonala, és a Canalis hatalmunkban van, melly erős positio hatalmunkba való léte erősen nyughatatlanítja az ellenséget.
Kellemes kötelességemnek vélem megemlíteni, hogy honvédeink dacára az ellenség borzasztó ágyúzásának, mind megannyi hősök vezettetvén tisztjeiktől a legnagyobb elszántsággal rohantak a vár sáncai felé. A mellyből azon kellemetes meggyőződést szereztem magamnak, hogy kevés napok elfolyása alatt, a 3ik paralellbe előjutván, és ostromágyú telepeket megtarthattam, Brechet lövettem volna, és a vár azonnali bevétele kétséget nem szenvedhete.
Ezen roham alkalmával erélyel bátor magok viselete által magokat kitüntették Erdőffy őrnagy, Gremsperger, Murányi, Ferenczi és Bíró László százados urak, nem külömben, Nagy Károly, Sikor és Mócsi hadnagyok.
Nyolc honvédek estek el a csatatéren, megsebesültek pedig három főtisztek, u. m. Mocsik, Hauke, és Sikor hadnagyok, 2 őrmester, 6 tizedes, és több mint 40 honvéd.
Nem titkolhatom el, mert kötelességem a ministeriumnak, egész őszinteséggel feljelenteni, hogy az ágyú telepek és két zászlóalj, Aradra való átszállítása, itt a seregre úgy, mint a népre is erősen lehanguland hatott, a mellynek ügyünkre előre nem látható kellemetlen hatása lehet.
Egyébbaránt ha a ministerialis parancs következténél, csak ugyan minden ostrom ágyútelepek elküldetnek, úgy sükernélküliekké válik azon tetemes költséggel járó munka, melly a vár körül tétetett. És a melly elhagyatván, új védsáncokúl szolgálland az ellenségnek.
Mind ezeknél fogva, egész tisztelettel kérem a ministeriumot, miszerént a fenntebb érintetteket, méltó figyelembe venni méltósztatván, rosszalni nem méltósztassék, hogy 6 30fontos mozsarat azon hozzá tétellel hátra tartok, hogy azokat mulhatatlanul szükségelendő esetben 10 óra elfolyta alatt mindég Aradra át szállíttathatom.
Vécsey h. tábornok
HL 1848/49: 42/14.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
KAW SchA AFA KiU 187. fasc. 1849 - 8 - 72.
276 Arad, 1849. augusztus 5.
Aulich Lajos hadügyminiszter levele Görgei Artúr tábornoknak a Dembiński veresége esetén várható következményekről és a kormány meneküléséről Lugosra.
A hadügyminisztériumból
Görgei tábornok hadsereg-főparancsnokságának ott, ahol
Három nap óta viaskodik Dembiński a Tisza bal partján Szeged előtt, nem hiszi azonban, hogy tovább fel tudja tartani az ellenséget.
Valamennyi segélyforrás és a kormány nélkülöz minden védelmet, sőt még a vár sincs teljesen felfegyverezve, amennyiben a nehéz lövegeket még nem hozták vissza Temesvárról, ezért most kénytelen holnap Lugosra menekülni.
A ruha- és a lőszerkészlet tömege megy tönkre ha az ellenség, amely állítólag Pécskáig vonult előre, gyorsan Aradra nyomul, mivel kevés a kocsi az elszállításhoz.
Ha Dembińskit esetlegesen megverik, akkor csak Erdély marad, azonban már ez sem teljesen biztos, mivel Bemet megverték és most Szebennél áll, ahol talán még egyszer megverik, akkor neki kell elénk jönnie vagy nekünk ő elé mennie.
Aulich hadügyminiszter
HL 1848/49: 42/20.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 57.
277 Komárom, 1849. augusztus 5.
Klapka György honvéd tábornok nyílt rendelete népfelkelés szervezésére.
Nyílt rendelet
A komáromi feldunai vitéz hadsereg e folyó hó 3-án a vártkörnyező osztrák zsoldosokat, olly hatalmasan verte szét, - hogy minden kellékektől megfosztott, s elrémített maradványai legfelyebb Pozsony falai alatt fognak megálapodni.
Illy tökéletes győzelem érzetét a hív magyarkebel még nem élvezett.
Itt az idő, s kötelesség, fölhasználni e győzelem eredményét.
Midőn testvéreink a Tisza mellett küzdenek, a mi feladatunk a Duna jobb s balparti megyékben az ellenséget kiírtani, vagy onnan végképen kiűzni.
Így fogunk a nemzet várakozásának megfelelni.
Azon teljhatalomnál fogva tehát, mellyel az országkormányzó elnökének Pesten július 1-én és Szegeden július 13-án 1849 kelt rendeletei által megvagyunk bízva, fölhatalmazva; rendeljük a mint következik:
1-ör Az országos - Debrecenben május 18-án 1849 kelt rendelet nyomán, s abban foglalt általlános népfölkelési kötelezetség alapján minden családtól, hol két vagy több férfi találtatik, - egy 19 éves kortól 30 éves korig való - a haza védelmére kiállani, s a hadsereghez csatlakozni tartozik.
2-or Ha lőfegyverrel el nem láttathatik, kaszával álland ki.
3-or Szolgálata az ellenség kiűzéséig tartand.
4-er Ezen fölkelők a rendes honvédekkeli egyforma díjazásban és ellátásban részesülendvén, - vagy új zászlóaljakba fognak össze alakulni, vagy a sereg zászlóaljai közé beosztatni.
5-ör Katonai fegyelem s törvény alatt állandanak.
6-or Ezen rendelet mindenütt rögtön foganatba veendő, - ott, - hol azt az alulírt tábornok s fővezér kihírdetendi.
7-er Legszigorúbb végrehajtásáért minden megyei, s városi hatóságok és tisztviselők, - községek előljárói, összesen, és fejenként felelősek, - felelősek vagyonuk s életükkel.
8-or Ki ellene szegül a tábori hadi törvényszék által mint hazánk ellensége halálra ítélendő.
Komáromban, augusztus 5-én 1849.
Klapka György tábornok (p.h.)
Komáromi, s felső hadseregbeli t. h. kormánybiztos Újházi László s. k. (p.h.)
HL 1848/49: 52a/302.
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 96. fasc. 1849 - 8 - ad4.
278 Aradi vár, 1849. augusztus 6. délután 4 1/2 óra
A hadügyminisztérium utasítása Vécsey Károly honvéd tábornoknak: ha abba kell hagynia Temesvár ostromát, akkor értesítse erről a pénzügyminisztériumot, vonuljon Aradra, és szállíttassa oda az ostromágyúkat, valamint a lőszert.
A hadügyminisztérium
Gróf Vécsey tábornok úrnak, Temesváron
Dembiński altábornagy úr tegnap, e hó 5-én kedvezőtlen csatát vívott, és ennek eredményeképpen tegnap Bébáig, ma Óbesenyőig vonult.
Mivel egy ellenséges oszlop Kanizsáról is átkelt a Tisza bal partjára, ezért megeshet, hogy nagyságod rövidesen kénytelen lesz megszüntetni Temesvár ostromát. Ebben az esetben a visszavonulásnak ide kell történnie, ahol valamennyi magyar erő gyülekezni fog. Ha nagyságod megszünteti az ostromot, akkor erről futár útján értesíteni kell a pénzügyminisztériumot Lugoson, mivel ebben az esetben az ott már nem lenne biztonságban.
Mindjárt e parancs vétele után valamennyi ostromágyút vissza kell vonni, és az összes lőszerrel, golyóval és lőszerkészlettel a legnagyobb sietséggel el kell indítani ide, mivel minden késedelem veszélyt hozhat.
A hadügyminiszter*
HL 1848/49: 42/76.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 79.
*Az aláírás hiányzik. Az irat utolsó lapján a következő feljegyzés található: exped[iert] 6/8 Arader Fest[ung] 1849. Courier: Világfi Ádám őrmester a vezérkari osztályban.
279 Arad, 1849. augusztus 6. délután 4 óra
A magyar hadügyminisztérium utasítása Dembiński Henrik altábornagynak, hogy vonuljon Aradra, ahol valamennyi magyar sereg döntő csatára gyülekezik. Görgei is utasítást kapott, hogy gyorsított menetben jöjjön Aradra.
A hadügyminisztériumtól
Dembiński altábornagy úr hadsereg-főparancsnokságának Óbesenyőn
A tegnapi kedvezőtlen kimenetelű csata után vegye nagyságod ide a visszavonulási irányát, és valamennyi egyéb különítményt, még az Alsó-Dunánál levőt is gyorsított menetekkel vonja magához, mivel számunkra nincs már más hátra, mint hogy valamennyi magyar sereget összevonjuk és egyesítve hatalmas csapást mérjünk az ellenségre.
Ebben a szellemben kap Görgei tábornok úr utasítást, hogy gyorsított menetekkel vonuljon ide.
A megérkezés napját futárfordultával ismertetni kell.*
A hadügyminiszter
HL 1848/49: 42/78.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 81.
* Az irat hátsó oldalán a következő feljegyzés található: exped[iert] Arader Festung Abends 5 Uhr 1849. Majd alatta: Courier: Kerekes Ignácz National Gardeh[au]ptmann von Pest beim Generalstabs Bureau. A lap alján pedig fordítva és ceruzával írva a következő, az irat tartalmától elütő feljegyzés áll: Inczédy Waskóh Balcsesko Plenipotenzier der Wallachen Emigration.
280 Arad, 1849. augusztus 6. délután 4 óra
Aulich Lajos hadügyminiszter utasítása Görgei Artúr honvéd tábornoknak. Ha két napon belül nem tudja legyőzni az oroszokat, akkor vonuljon azonnal gyorsított menetben Aradra, a csucsai szoros őrizetére pedig hagyjon 5000 embert.
A hadügyminisztertől
Görgei tábornok úr hadsereg-főparancsnokságának
Dembiński altábornagy úr hadserege tegnap, e hó 5-én Szőregnél kedvezőtlen csatát vívott, amelyben nevezett megsebesült és Bébára, ma pedig Óbesenyőre kellett visszavonulnia.
Ennek következtében nem marad más hátra, mint hogy az összes magyar sereget itt, Aradon összevonjuk, hogy egyesülve döntő ütközetet vívjunk.
Ha nagyságodnak nincs biztos kilátása arra, hogy e levél vétele után 2 napon belül alaposan megveri a szemben álló oroszokat, és utána gyorsított menetekkel ide vonuljon, akkor az ide menetelt azonnal meg kell kezdenie, előtte azonban mindkét esetben 5000 emberrel meg kell szállni Kolozsvár felé a csucsai szorost.
A hozzávetőleges megérkezést ide futárfordultával ismertetni kell.
Aulich hadügyminiszter
HL 1848/49: 42/87.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 87.
281 Főhadiszállás Csatád, 1849. augusztus 7. este 7 1/2 óra
Dembiński Henrik honvéd altábornagy kéri Kmety György tábornokot, hogy az ellenség jobb szárnyának megtámadásához nyújtson segítséget azzal, hogy Zsombolya és Csatád között állást foglal. Különben Temesvár felé indul.
A hadsereg-főparancsnokságtól
Kmety tábornok úrnak
Van szerencsém közölni önnel, hogy a mai napon kelt 176. számú iratát megkaptam. Nem áll a jogomban, hogy parancsokat adjak önnek, mivel nincs a parancsaim alá rendelve, óhajomat azonban kifejezem önnek, és ez az, hogy legalább addig tartsam magam itt, amíg Görgei tábornok nem megy Aradra, vagy még inkább, meg nem kezdi a menetét Aradról énfelém. Azt hiszem, hogy az engem üldöző ellenséget meg lehetne verni, ha ön, tábornok úr, egy olyan állást foglalna el, amelyik fenyegeti a jobb szárnyát. Ez az állás Zsombolya* és Csatád között félúton bármely pont lehetne. Ha azonban nem kapok öntől segítséget, akkor azt hiszem nem vagyok képes megverni az ellenséget, és talán még én szenvedek tőle vereséget.
Holnap itt akarok maradni és várom a válaszát. Ha eljön az általam kívánt pontra, akkor tovább maradok, ha azonban nem jön, akkor egy kis menetet kellene tennem Temesvár felé, azonban azt gondolom, hogy ebben az esetben is szükséges és lehetséges lenne a jelenléte a bal szárnyamtól egy fél menetnyire, mivel nem kétséges, hogy az ellenség Kanizsánál és Szegednél a Tiszán átkelt két hadteste már ma vagy legkésőbb holnap egyesülni fog. Elismerem, hogy egy Temesvárhoz közelebbi állás valamivel biztonságosabb, mivel azok itt előnyösebbek, de még Vécsey tábornoktól is számíthatnánk egy kis segítségre, amit a törzskari főnöke által nekem ma szóban felajánlott, Csatád elhagyása azonban azzal a hátránnyal járna, hogy egy igen szűk területre szorulunk össze.
Dembiński altábornagy
HL 1848/49: 42/134.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8- 106.
* Az iratban: Hatzfeld.
282 Újarad, 1849. augusztus 7.
Török Ignác honvéd tábornok jelentése a hadügyminisztériumnak az aradi vár védelmi állapotának növelésére hozott intézkedésekről és a pénzszükségletekről.
Török tábornoktól, a mérnökkari főigazgatóságtól*
A magyar hadügyminisztériumnak, Aradon
Az 1849. augusztus 6-i utasítás értelmében alázatosan jelentem, hogy még e rendelkezés megérkezése előtt a helyi erődítési igazgatóság** közvetítésével megszemléltem az aradi vár valamennyi erődítési részét, és ebből az alkalomból a folyamatban levő védelmi munkálatok az alulírott által helyesnek találtattak, és megvalósításukhoz a hadügyminisztérium jóváhagyása reményében a legutoljára Csanádon alkalmazott utászszázadot a várba vezényeltem.
Egyidejűleg a várba helyeztem mérnök-tisztként Limbach hadnagy urat és Vass polgári mérnököt, ez utóbbit azzal a feltétellel, hogy a képességeinek és az alkalmazásának megfelelő mértékben javaslatba jöhet itt a tiszti kinevezése.
Forget alezredes és Lavalle százados azt az írásos parancsot kapta innen, hogy jelentkezzenek a várban Waldberg ezredes úrnál, hogy a vezérkari osztály rendelkezésére álljanak.
Fischer százados azt a parancsot kapta, hogy Becsei műmester*** segítségével azonnal menjen Radnára, hogy ott egy hajó vagy tutajhidat verjenek a Maroson keresztül. Mivel az efféle feladatok állandó pénzkiadással járnak, és pénzkészlet nélkül leküzdhetetlen akadályokba ütközünk, csak a kitűzött célt nem tudjuk elérni, ezért kérem a hadügyminisztériumtól 4000 egyezményes forint pénzellátmánnyal egy erődítési főpénztár felállításának ideiglenes elrendelését. E főpénztár adódó elszámolásaihoz az előírás szerinti ellenőrzés felügyeletére Grünfeld hadnagy urat javasolom.
Török Ignác vezérőrnagy
HL 1848/49: 42/147.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 98.
* Az iratban: Ober Genie Direktion.
** Az iratban: Fortifikations Lokal Direktion.
*** Az iratban: Werkmeister.
283 Arad, 1849. augusztus 7.
A magyar hadügyminisztérium értesíti Stein Miksa ezredest, a Kolozsvári katonai parancsnokságot és Inczédi László alezredest, hogy a kormány tárgyalást folytatott Balcescuval, ez azonban az oroszok előnyomulása miatt megszakadt. Csak az oroszok ellen harcoljanak, a románokat kíméljék.
1. Stein ezredesnek Szászsebesen* - 2. Katonai parancsnokságnak Kolozsvárott - 3. Kazinczy ezredes úrnak Vaskohón -
A román emigráció meghatalmazottja Balcescu**, a románokkali tárgyalás követe azt a nyilatkozatot tette a kormánynak, hogy ez a nemzet valóban elhatározta, hogy békésen tárgyaljon a magyar kormánnyal, de az oroszok előrenyomulása által most ebben akadályozva van.
Egyébként a román nemzet eltökélte, hogy semmiképpen sem támadja meg a magyarokat, ezért passzívan viselkednek, csupán abban az esetben nem marad számukra más hátra, mint hogy védelemképpen előrenyomuljanak, ha a magyarok megtámadják őket.
Önök azért azt az utasítást kapják, hogy az oroszok elleni szükséges hadműveletek korlátozása nélkül a románokat kíméljék, és közvetlenül ne támadják meg őket addig, amíg passzival viselkednek.
1. Szíveskedjék erről Bem altábornagy urat értesíteni.
HL 1848/49: 42/153.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 188. fasc. 1849 - 8 - 2.
* Az iratban: Mühlenbach.
** Az iratban Ballacseszko.
284 Arad, 1849. augusztus 8-án reggel 9 1/2 órakor.
Aulich Lajos hadügyminiszter Görgei Artúr tábornokhoz intézett iratában azt fejtegeti, hogy Nagy-Sándor, Dembiński és Kmety hadteste együttes erővel legyőzheti a Maros bal partján lévő ellenséget.
A hadügyminisztériumból.
Görgei tábornok úr főparancsnokságának Nagysimándon.
Dembiński altábornagy úr hadteste tegnap, e hó 7-én Csatádra érkezett, és az ellenség szorongatja. Ebben a helységben reméli az egyesülést Kmety tábornokkal.
Ha Nagy-Sándor tábornok úr hadteste egy kettős menettel egy nappal korábban érkezhetne be ide, akkor ennek a hadtestnek és Dembiński altábornagy úr hadtestének kombinált hadműveletével lehetővé válna az ellenség legyőzése a Maros bal partján.
Ha ennek nincs más akadálya, mint a rossz, tönkretett utak, vagy a csapatok egyéb kimerültsége, akkor Nagy-Sándor tábornok urat önnek kellene ennek szellemében utasítania, és a hozott intézkedéseket, valamint annak időpontját, hogy az 1. hadtest mikor érkezhet meg, jelentse ide.
Aulich hadügyminiszter
HL 1848/49: 42/207.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 114.
285 Aradi vár, 1849. augusztus 8.
A hadügyminisztérium értesíti Kmety György honvéd tábornokot, hogy a parancsnokságáról lemondott Vetter altábornagy helyett Dembiński veszi át a déli hadsereg és valamennyi különítménye feletti parancsnokságot.
A hadügyminisztériumtól.
Kmety tábornok úr hadtestparancsnokságának ott, ahol.
Mivel Vetter altábornagy úr lemondott a parancsnokságáról, ezért az egész déli hadsereg minden különítménnyel együtt a Duna alsó folyásánál Dembiński altábornagy úr közvetlen parancsnokságának rendeltetik alá, hogy valamennyi hadműveletét harmonikus összhangban hozzunk. A kormány ismerve az odaadását és a hazaszeretetét, biztos abban, hogy ennek a szükséges intézkedésnek a meghozataláról nagyságod is meg van győződve.
A hadügyminiszter.
HL 1848/49: 42/210a.
Német nyelvű, eredeti fogalmazvány fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - ad119.
286 [ ? 1849. augusztus 8-9.]*.
Simbschen cs. kir. vezérőrnagy jelentése az augusztus 8-i csatádi ütközetről.
Báró Simbschen vezérőrnagy dandárparancsnoksága.
Jelentés
az augusztus 8-i csatádi ütközetről.
A Grabacon keresztül Csatádra történő mai előnyomulás során az utóbbi helység előtt az ellenségbe ütköztem.
Az út bal oldala felől 3 ulánusosztállyal és 2 könnyűlovas-osztállyal-, az út jobb oldala felől pedig 1 ulánusosztállyal támadtam meg.
A 4. számú lovassági üteg középen követte őket, és támogatta ezt a támadást egy vértesosztály által fedezve. Magán Csatádon keresztül az Anasbag-vértesek alezredesi osztályának egy szárnyát küldtem, miközben a maradék balról megkerülte a helységet.
Az ellenséget - amely mindjárt kezdetben 6 ágyút vetett be és ezeket 8-10 huszárosztály fedezte - megtámadtuk és visszavetettük. Néhány honvédzászlója is láthatóvá vált. Egy ágyút és 1 lőszerkocsit zsákmányoltunk, 40-50 huszárt, közöttük 1 törzs- és több főtisztet összevagdostunk és néhányat foglyul ejtettünk, közöttük 1 sebesült törzstisztet. Néhány ulánus és 1 ezredparancsnok az ezredzászlóval** átállt hozzánk.
Miután a csata gróf Wallmoden altábornagy úr excellenciája parancsára az előretolt osztályok visszavonásával félbeszakadt, a dandár 2 rendben*** az úton Csatádról Jécsára ment és ott megálltunk.
Az előretolt osztály visszavonulásakor az ellenség makacsul üldözött bennünket, jól alkalmazott tüze azonban a visszamenetben jobboldalt levő 3. számú és a 4. számú 1/2 ütegnek - amelyeket gróf Mennsdorf ezredes 2 könnyűlovas-osztálya és gróf ......... ezredes **** 1ulánusosztálya fedezett - részben visszatartotta az ellenséget a további követéstől, és egészen Jécsa mögé és mellé vonult vissza.
Később a 3. hadtest vonult Jécsa felé az úton előre és megszállta a helységet. A 3. hadtestparancsnokság felszólítására a dandár oldalazta***** ezt az előnyomulást mindkét szárnyon, a helységet azonban az ellenség már elhagyta, a 3. hadtest elfoglalta azt és a dandár Jécsa mögött vont tábort.******
Simbschen vezérőrnagy
HL 1848/49: 42/256b
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 - 8 - 74b.
* A keltezés hiányzik az iratról, girodai vettemezésének ideje augusztus 12-e, tehát 8-a és 12-e között keletkezett.
** Az iratban: "...1 Estandart Führer mit der Estandarte..."
*** Az iratban: "...in 2 Treffen..."
**** A név olvashatatlan.
***** Az iratban: cotoyirte.
****** Az utolsó három bekezdés a tisztek és a csapat hősiességét emeli ki, illetőleg utal egy kitüntetési- és egy vitézségi kimutatás mellékelésére.
287 Nagyvárad, 1849. július 28/augusztus 9.
Rüdiger cári orosz tábornok levele Haynau cs. kir. táborszernagyhoz. Ismerteti hadteste helyzetét s tevékenységét és hasonló helyzetjelentést kér a cs. kir. hadsereg felől. Egyúttal közli, hogy Poeltenberg Ernő honvéd tábornok békeajánlattal jelent meg a táborában, Paszkevics azonban nem fogadta őt.
Nagyvárad, 1849. júl.28. aug. 9.
Tábornok Úr!
Hogy megteremtsem az összeköttetést avval a sereggel, mely Nagyméltóságod parancsnoksága alatt áll, útba indítok egy "repülő" különítményt. .... ezredes parancsnoksága altt elővédem júl. 27-én (aug. 8-án) elfoglalta Nagyváradot, én magam pedig ma értem ide 25 .... lovasság élén 38 löveggel; előőrszem Gyapiánál (Gyapjúnál;) állnak. Befutott, megbízható hírek szerint az ellenség hátvédjei e pillanatban Nagy Szalontán van, egy 4000-6000 főnyi különítménye pedig Kolozsváron. Holnap lovasságommal Nagy szalontára akarok menni, - 30 zászlóaljból álló gyalogságom ugyanakkor 90 ágyúval Nagyváradot fogja elfoglalni.
Ha az ellenség utóvédje kísérletet tenne arra, hogy Szalontánál tartsa magát, ama előnyös helyzetre való tekintettel, melyet neki a falvak nyújtanak, akkor, ha szükségét látom, bevárom gyalogságomat, de mindenesetre iparkodni fogok a felkelők működési terét Arad felé még jobban összeszűkíteni.
Amikor kötelességemnek tartom, hogy Nagyméltóságukat mindezekről a részletekről tájékoztassam, egyszersmind felkérem, hogy Ön is tájékoztasson engemet azokról az intézkedéseiről, melyeket az Arad elleni hadműveleteivel kapcsolatban megtenni szükségesnek látta.
Felhasználom ezt az alkalmat Báró úr annak közlésére, hogy tegnap, július 27-én (aug.8-án) megjelent előttem Báró Peltenberg a lázadók hadseregében szolgáló tábornok, mint hadikövet. Hozott a varsói herceg tábornagy úr részére egy levelet, melyet Görgey és a hadügyminister írt alá, - s kiderült, hogy meg van bízva azzal, hogy békejavaslatok tételére eszközöljön ki magának engedélyt. Ő Hercegsége nem méltóztatott fogadni ezt a hadikövetet, s nekem megparancsolta, hogy Görgeynek a következő választ adjam:
"A varsói Herceg, tábornagy úr megbízásából közlöm Önnel Uram, hogy az Ő hadseregeinek az az egyetlen feladata, hogy harcoljon, és hogy ha Ön tárgyalni akar arról, hogy megadja magát törvényes uralkodójának, akkor az osztrák hadsereg fővezéréhez kell fordulnia, akinek valószínűleg meg van erre a szükséges felhatalmazása."
Ezt a választ eljuttattam Poltenberg báróhoz, s ő azonnal útnak indult Aradra. Kíséretében volt más két felkelő tiszt: Benitzky (alezredes) és Bethlen gróf (kapitány).
Fogadja, Báró Úr, igaz nagyrabecsülésem kifejezését.
Rüdiger gróf a 3. hadtest parancsnoka és az Orosz Cár Őfelsége főhadsegédje
HL 1848/49: 43/51b.
Francia nyelvű, eredeti tisztázat
KAW SchA AFA KiU 86. fasc. 1849 - 8 - 240a.
* Század
288 Arad, 1849. augusztus 11.
Görgei Artúr honvéd tábornok jelentése a hadügyminisztériumnak hadtestei elhelyezéséről Óaradon, Simándon, Tornyán és Pécskán.
A Táborkari Központi Irodától.
A hadügyminisztériumnak Arad várában.
A körülmények és a kombinációk megkövetelik, hogy a Maros bal partját azonnal kiürítsük az odarendelt mindkét hadtesttől, ezért az 1. és a VII. hadtest már megkezdte a visszavonulást a Maroson keresztül; ezáltal a Maros bal partjának védelme és csapataink visszavonulásának a fedezése a vár feladata marad.
A befejezett visszavonulás után az 1. hadtest Óarad és az Újaradra vezető híd között helyezkedik el.
A VII. hadtest Simánd felé [táborozik], az 1. hadtest a tegnapi állásában [marad] Tornya és Pécska felé.
Hogy a hadtestek visszavonulását semmi se akadályozza, valamennyi olyan kocsinak, amely nem a kompetens állományba tartozik, az út mellett kell közlekednie, és üldözés esetén a vár lövegeinek védelme alá kell helyeznie magát.
Görgei Artúr
HL 1848/49: 42/385a.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 187. fasc. 1849 - 8 - 147a.
289 Kisjenő, 1849. augusztus 1/13.
Rüdiger orosz tábornok levele Haynau táborszernagynak, melyben értesíti, hogy Görgei augusztus 13-án feltétel nélkül megadta magát és letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt. Az aradi várparancsnokság is felajánlotta a vár átadását, de csak azzal a feltétellel, hogy ez az orosz csapatok előtt történjék.
Kis-Jenő, 1849. aug. 1/13.
Rüdiger grófnak Haynau báróhoz intézett levele.
Tábornok Úr!
Sietek tudatni Excellenciáddal, hogy Görgei hirtelen elhatározással magát megadta. A mai nappal, augusztus 1/13-mal az összes csapatokkal, amelyek parancsnoksága alatt állottak, az én parancsnokságom alatt álló császári orosz hadsereg előtt a fegyvert lerakta. - Ezen fontos aktus a szellesi síkságon történt. - A magukat feltétel nélkül megadó generálisok száma, Görgeit is beleértve: tízenegy. Az egész gyalogság és lovasság több, mint húszezer ember, 130 fogatolt ágyúval. Úgy az emberi, mint a hadianyagot Nagyváradra a főparancsnoknak, Őfőméltóságának küldöm. Ugyanazon nap Aradról két parlamentairet fogadtam, akik a vár feladását nekem felajánlották, de azon határozott feltételllel, hogy ez csak orosz csapatok jelenlétében történjék. Erről én Paskievics herceg tábornagynak, Varsó hercegének, jelentést teszek és azt hiszem, hogy Önt is értesítenem kell erről. - Tekintettel arra, hogy az erre a célra általam alkotott repülő különítmény közvetítésével Excellenciáddal az összeköttetést fenntartani nem tudom, nincs tudomásom az Ön hadseregének operációiról sem. Különben miután úgy látszik, hogy az ellenségeskedések végük felé járnak, nem marad más hátra, mint kérni Önt, hogy az a hadosztály, amelyik az Ön által vezényelt hadsereghez segédtestként lett kikülönítve, minél előbb az én hadtestemhez vonuljon be.
Fogadja, Báró Úr, legmagasabb tiszteletem biztosítását: Rüdiger gróf m/p.
Az eredetivel azonos: Ramming s. k. alezredes.
A fordítás hiteléül:
Bp. 1929.VII. 26. (aláírás olvashatatlan!)
HL 1848/49: 41/198
Magyar fordítás egykorú francia másolatról.
(Rossz magyarságú fordítás!)
290 Temesvár, 1849. augusztus 13.
Haynau cs. kir. táborszernagy levele Rüdiger cári orosz tábornoknak. Kéri, hogy vonuljon a hadtestével Lippa felé, hogy azután Lugos irányában folytathassa a hadműveleteit. Egyesülésük után együttesen támadhatják meg a feltehetően ott tömörülni szándékozó magyar hadsereget.
Megkaptam aug. 9-én és 11-én kelt sürgönyét, melyekben értesít, hogy hadteste útban van Arad felé. Köszönöm, hogy seregének egyesülését a maga részéről annyira sietteti. Meg vagyok róla győződve, hogy egyesülésünk után meg fogjuk tudni semmisíteni az ellenséget, ha az megkísérlené a további ellenállást.
Nagyon boldog vagyok, hogy módomban áll együttműködni egy oly kiváló hadvezérrel, akit hírneve alapján már évek óta jól ismerek és nagyra becsülök.
Azok után a győzelmek után, melyeket a lázadókon aug. 5-én és 9-én nyertem, s melyek közül az utóbbi a már nagyon ..... Temesvár ..... vonta maga után, az ellenség Lugos felé vonult vissza. Az a haderő, mely Bem ..... alatt velem szemben állt, kb. 50.000 emberből állhatott és több mint 100 ágyúja volt. Tüzérsége és különösen a lovassága még nagyon jó karban van, de gyalogsága, mely különben is gyarló, úgy látszik, egészen fel.... van már, amiről a foglyok és a szökevények naponként növekvő száma tanúskodik.
Görgey hadteste, mely a felkelők legjobb csapataiból és sok lovasságból áll, Lippánál .... a Maroson, egyesülni akar a hadsereg zömével, úgyhogy a Lugos körüli ellenséges haderő ilyenformán elérheti majd létszámában a 80.000 főt, kb. 200 ágyúval.
Görgey és Kossuth 11-én Aradon voltak, onnan Lugosra mentek, mely ma a forradalmárok gyülekezőhelye.
Az én egész seregem, Panjukin altábornagy hadosztályával együtt csak 36.000 főből áll, s lovasságom sokkal gyengébb, mint az ellenségé. De van 200 ágyúm.
A Schlick féle 1. hadtestnek az a feladata, hogy körülzárja Aradot. A 3. hadtest és a tartalékhadtest egy napi járásra van innét Lugos felé. A Panjukin hadosztály, a tartalék tüzérség és a lovasság még Temesvárnál vannak tartalékban.
Kérem Tábornok urat, irányítsa hadtestét Loppa felé (lovasságot lehetőleg erőltetett menetekben), hogy aztán Lugos irányában folytathassa hadműveleteit. Majd, ha egyesülünk, együtt támadhatjuk meg az ellenséget. Támadásunk eredménye nem lehet kétes, tekintettel arra, hogy az Ön nagyszámú lovassága pótolni fogja az enyémnek hiányait, s hogy egyesített tüzérségünk kb. 300 ágyúból fog állni. Megjegyzem még, hogy tapasztalat szerint az a két fegyvernem .... el ebben a háborúban a csaták sorsát. - a gyalogság csak ritkán játszik aktív szerepet.
A loppai híd gyors újjáépítésére megtettem az intézkedéseket. (A felkelők rombolták le.) Ha a híd nem készül el kellő időre, akkor Arad felé kell majd mennie, s azon a maros hídon kell átkelnie, amelyet Schlick tábornok ver a folyón a vár közelében.
Ha arról kapok hírt, hogy az ellenség visszavonulását folytatva elhagyta Lugost, seregem zömével oda indulok.
Utóirat! Ép most kaptam egy jelentést, melynek alapján helyesbítenem kell a Görgey-hadtest mozdulataival kapcsolatos dátumokat. Görgey Radnánál kísérelte meg a Maroson való átkelést, de mivel ...., hogy Loppát az én csapataimnak egy különítménye tartja megszállva, ettől a tervétől elállt, a hidat felégette, s folytatva Lugos felé való nmenetelését, a folyó jobb partján. Nagyon kívánatos lenne tehát, ha Nagyméltóságod üldözni tudná ezt a hadtestet, és ha hidat tudna verni a Maroson, megkérném, vigye útját Lugos felé, és pedig .... Tótváradig, .... vagy más alkalmas helyig, hogy elérhesse a Facset-Lugosi utat.
Közlöm még, hogy holnap a 3. hadtest és a tartalékhadtestet Rékásról Bendine-ra és Lukarec-re tolom előre a Panjukin hadosztályt pedig a tüzérségi tartalékkal Rékásra, míg a lovashadosztálynak az lesz a feladata, hogy ezt a mozdulatot jobbról fedezze. Főhadiszállásom Rékáson van.
HL 1848/49: 43/51.
Francia nyelvű, eredeti fogalmazvány.
KAW SchA AFA KiU 16. fasc. 1849 - 8 - 240.
291 Szászváros, 1849. augusztus 2/14.
Lüdersz cári tábornok értesíti Clam-Gallas cs.kir. altábornagyot a július 31/augusztus 12-ei szászsebesi ütközetről. A magyarok 500 halottat veszítettek, 10 ágyút és 1400 foglyot. Az ütközet következménye volt Gyulafehérvár felszabadítása. Értesülése szerint augusztus 1/13-án Déva vára a levegőbe repült. Bem Szászvároson keresztül Arad vagy Szeged felé ment. Kéri Clam-Gallast, hogy tartson fenn szoros összeköttetést Grotenhjelm tábornokkal.
Clamm-Gallas grf. úr Ő nagyméltóságának.
Szászváros, 1849. VIII/2/14.
Gróf Úr!
Elővédem júl. 31./aug. 12- Mühlenbach közelében elhelyezett ellenséggel találkozott a mely csapataink közeledtével tüzérségi tűzzel fogadta őket. - Amennyire lehetséges volt adatokat beszereznem, ereje 7-8000 főre rúgott, 15 ágyúval.
A nélkül, hogy a harcot felvették volna a magyarok - tőlünk még jó távol megkezdték visszavonulásukat a legnagyobb rendben, így haladtak Mühlenbach-on keresztül, de odaérkező dsidásaink nemsokára felbontották a rendet soraik között, a kozákok oldalba támadták őket, könnyű tüzérségünk pedig bámulatos gyorsasággal legközelebbi távolságról több ízben rajtuk üttött s szakadatlanul tűz alatt tartotta őket. 500 holttest fedte a csatamezőt, 10 ágyú, nagymennyiségű fegyver és lőszer és több mint 1400 fogoly esett kezeink közé.
A különyítmény roncsai azután Déva felé menekültek.
Ezen ütközet legelsőbb és legfontosabb következménye volt Gyulafehérvár felszabadítása. Másnap bevonultam ezen erőségbe, hogy derék védőcsapatait hősies magatartásukért megdícsérjem.
Csapataim zömével Szászváros-ban megállottam, miután elővédemet Engelhardt tbk. parsága alatt Dévára előreküldtem.
Úgy értesültem, hogy e hó 1/13-án Déva vára légberepült, az eset részleteit még nem ismerem, azt mondják, hogy véletlen műve volt. A várban elhelyezett nagy élelmiszer és lőszer raktárok valószínűleg a lángok martalékai lettek.
Közvetlen híradások útján értesültem, hogy Nagyváradot orosz csapatok elfoglalták és hogy hadseregünk fő ereje Aradon van. Sőt azt is állítják, hogy Jellachich Bán Temesváron van.
Nagyszebenből való menekülésében Bem Szászvároson keresztül Arad vagy Szeged felé haladt.
Mivel értesítése szerint Ön számít arra, hogy 4/16-án Maros Vásárhelyt eléri, helyesnek véltem Dick tbknak meghagyni, hogy Mühlenbach felé vonuljon, s ott főcsapatommal egyesüljön, ha hírül veszi, Kolozsvárnak Grottenhielm tbk. által történt megszállását.
Egyidejűleg kérem Nagyméltóságodat, hogy tartson sűrű összeköttetést Grotenhielm tbk-al, mivel ő kerülhet abba a helyzetbe, hogy önhöz forduljon segítségért.
Kiváló nagyrabecsülésem kifejezésével vagyok Nagyméltóságos gróf úr alázatos és engedelmes szolgája A. Lüders.
HL 1848/49: 41/278.
Fordítás és francia nyelvű xeroxmásolat a KAW-ban levő eredeti tisztázatról.
KAW SchA AFA KiU 141. fasc. 1849 - 8 - 39.
292 Karánsebes, 1849. augusztus 15.
Dessewffy Arisztid honvéd tábornok levele Bem József altábornagynak. Csatoltan megküldi Bem futár által küldött írására Kossuth Lajos kormányzó válaszlevelét, hogy miért nem veheti újból kezébe a főhatalmat. Futár által küldött levelét ő adta át Kossuthnak, ugyanis az nem találta meg a kormányzót. Ő személy szerint a 9. hadtestnél marad, ahova a kormány állította, függetlenül attól, hogy Bem önkényesen megfosztotta a parancsnokságtól.
Altábornagy Úr!
Megküldöm a Kossuth kormányzó által Önhöz intézett írást, mely válasz az Ön futár által hozzá küldött levelére, ám mivel az nem találta meg Kossuth kormányzót, ezért átvettem tőle a levelet és kézbesítettem, ugyanis tegnap Lugosról eltávozva egyébként is az volt a szándékom, hogy több dologban beszéljek a kormányzóval.
Én személy szerint Karánsebesen vagyok az egykori 9. hadtestnél, miközben meg kell jegyeznem, hogy legszentebb kötelességemnek tartom annál a hadtestnél maradnom, melyhez a kormány tábornokként kinevezett, függetlenül attól, hogy Ön, altábornagy úr, a hadtest feletti parancsnokságtól - nem akarom egyenesen azt mondani, hogy önkényesen - megfosztott, mivel bizonyára megvolt rá az oka, de, hogy ez miből állott, kívánatos volna nekem is tudnom. Én személyesen nem vagyok ismert altábornagy úr előtt, mivel nem szolgáltam közvetlenül Ön alatt, ami azonban az egész szabadságharc alatti szolgálataimat illeti, azért kezeskedik az öntudatom*, és az a ragaszkodás, melyet csapatom állandóan tanusított irányomban, nyugalmat ad ahhoz, hogy annak a legénységnek az oldalán maradjak, melynek részéről a legnagyobb bizalmat élveztem, anélkül, hogy a legcsekélyebb parancsnokságot is átvegyem, és büszkén, hogy a saját hazámmal szembeni kötelességemet becsületesen teljesítettem.
Karánsebes, 1849. augusztus 15.
Tisztelettel Dessewffy Arisztid**
HL 1848/49: 43/262h
A német nyelvű eredeti tisztázat fordítása.
* A Bewustsein (öntudat) szó előtti jelzőnél szakadt és hiányos az irat, csak a szó vége - ... ges - olvasható.
** Csak a Dessewffy olvasható tisztán.
293 [Nagyvárad], 1849. augusztus 16.
Görgei Artúr honvéd tábornok értesíti Kazinczy Lajos ezredest, hogy Világosnál letette a fegyvert, mert a további harc értelmetlenné vált. Ítélőképességére bízva a döntést, a harc folytatása vagy befejezése kérdésében.
Kedves Kazinczy Barátom!
E hó 9-én 24 000 emberrel Komáromból Felső-Magyarországon, Tokajon, Debrecenen keresztül Aradra érkeztem azzal a szándékkal, hogy az akkor a Dembiński alatt álló déli csapatokkal egyesüljek. Ezek összlétszáma Kossuth közlése szerint közel volt az 50 000-hez.
Ámde ezen a napon ezt a nem jelentéktelen haderőt, amely kezdetben még Dembiński, majd később Bem parancsnoksága alatt állt, és ez utóbbi a csatamezőre érkezve azonnal átvette a főparancsnokságot, az osztrákok olyan súlyosan megverték, hogy Vécsey tábornok egy későbbi szolgálati jelentése szerint alig maradt együtt 6-7000 ember, a többiek nagyobbrészt szétszóródtak és Lugosig futottak vissza. Ez Temesvár közelében történt, és a következménye az osztrákok gyors előnyomulása volt Arad felé, miközben Paszkevics herceg is elindult ugyanarra a helyre. A temesvári szerencsétlenség híre Guyon tábornok jelenlétében csak 11-én érkezett meg Aradra. Kossuth és a minisztérium azonnal lemondott, s a legfőbb polgári- és katonai hatalmat a kezembe tették le, amire én, minden szédelgést már kezdettől fogva kárhoztatva, azonnal beláttam annak a szükségességét, hogy sokat gyötört hazámnak minden áron békét szerezzek, mivel ennek még további nélkülözésére rövid időn belül biztosan egészen tönkreteszi.
Csapataim velem együtt belátták ezt, és e hó 13-án az orosz császár őfelségének hadserege előtt önként letettük a fegyvert, hogy gyorsan véget vessünk a további felesleges vérontásnak. A behódolás feltétel nélküli volt, ennek ellenére a császári orosz hadsereg részéről valódi lovagias bánásmódban részesültünk.
Mindezek alapján tehát, kedves Barátom, be kell látnod a következőket:
1. hogy a további küzdelem egy olyan jelentős túlerővel szemben, mint amilyen az egyesült orosz-osztrák haderő, reménytelen marad;
2. hogy a fegyverletétel ilyen körülmények között nem lehet gyáva tett, mert akkor a csapataim nem tették volna meg;
3. hogy minden becsületes embernek, aki Magyarország igaz ügyéért fegyvert fogott, kötelessége kell, hogy legyen ezt önként, ha kényre-kedvre is, letennie mihelyt világossá válik, hogy Magyarország és népei további harca csak egy még mélyebb nyomorba dönti, a már elvesztett visszanyerésének akár a legkisebb reménye nélkül.
Igazságos ítéleted megmutatja számodra a helyes ösvényt, és a kötelességérzeted megadja neked a szükséges önmegtagadást, hogy férfiúi belenyugvással lépj rá arra*.
Barátod Görgei Artúr
HL 1848/49: 43/218.
Német nyelvű, egykorú másolat fordítása.
(Egykori bécsi jelzet: KAW 86. fasc. 1849 8 - 320.)
* A közölt iratnak két másolata található a Hadtörténeti Levéltárban. Az egyik kézzel írott másolat feltehetően még 1849-ben, vagy 1850-ben készült Haynau vezérkari főnöke, Ramming vezérőrnagy számára; az egykori m. kir. Hadtörténelmi Levéltár Bécsbe vezényelt expanense által az 1930-as években géppel irt másolata pedig a Norddeutsche Allgemeine Zeitung 1880. március 9-i 116. számában közölt állítólagos eredeti írás alapján készült leírás másolata. A két másolat nem teljesen azonos, lényeges eltérés azonban nincs közöttük, az 1880-as közlemény másolatán azonban a levél keletkezési helye is szerepel (Nagyvárad), a megszólított személy pedig nem Kazinczy, hanem: Lieber Freund Kralovanszky! (a másolaton Kralovaszky áthúzva, és alája Kazinczy írva), és az írást lezáró aláírás után még ung. General is áll.
(A jelzetük sem teljesen azonos. A HL jelzet: 43/218, ill. 43/218dupl., a KAW-jelzet pedig: 86. fasc. 1849 - 8 - 320, ill. 1849 - 8 - ad 320.)
A fél oldalra irt kézírásos másolat első oldalának bal felén a következő feljegyzés áll: Ein Beitrag zur Lammeung der historischen Dokumente für den Herrn Oberst Ramming. Oieser Brief ist zu gleicher Zeit ein Berveis für die Echtheit des Briefes vom 16ten August au Klapka, welcher obgedruckt ist Pagina 233 in dem Werke betitelt: Die magyarische Revolution von einem Augenzeugen. Pesth 1849.
Az 1930-as években készült gépelt másolat végén a következő, feltehetően a mondott újságból átvett tájékoztatás található:
/:Görgey über die Kapitulation von Világos:/
Durch die Güte eines Freundes umseres Blattes erhalten wir das Original eines Schreibens, welches Arthúr Görgey am 16. August 1849, also wenige Tage nach der Woffenstreckung bei Világos an den damaligen Kommandanten der der Munkacser Festung Oberst Alexander von Kralovanszky (kézirással Kazinczyra javitva) gerichtet kat.
Der Brief ist auf einme ordinären kleinen Oktavblättchen gesehrieben, das - wie eine darauf befindliche Ziffernaddition zeigt - offenbar ergend einer Rechnung herunter gesehrütten wurde. Das Schreiben das jedenfalls zu den interessantesten historische Dokumenten gehört, ist in deutscher Sprache obgefasst.
Majd a forrás megjelölése és a hitelesités következik:
Aus der Norddeutschen Allgemeinen Zeitung Nr. 116. Berlin, Dienstag, den 9. März 1880. - 19. Jahrgang.
Collationiert und dem Original gleichlautend befunden.
Bergmann s.k. Hptm.
Végezetül a m. kir. Hadtörténelmi Levéltár bécsi exponensének a hitelesítése zárja le a másolatot.
A fordítás alapjául a kézzel írott másolat szolgálat.
294 Temesvár, 1849. augusztus 18.
Haynau cs. kir. táborszernagy 9. számú haditudósítása a temesvári csatáról, a Görgei-hadsereg körülzárásáról, a világosi fegyverletételről és a véres dráma befejeződéséről.
9-ik Hivatalos Hadi-Tudósítás.
Augustus 9-én Temesvárnál kivívott győzelmes csata által nem csak ezen várnak felmentetése közvetlenül eszközöltetett, hanem a pártütő seregnek olly csapás okoztatott, hogy - az ezentúl nagyobb tömegbeni rendezett ellent állásra képtelen.
Az ellenség Temesvártól Lugosig történt futásszerű hátrálásában nagy mennyiségű puskákat, felszerelési tárgyakat, lőpor szekereket, ágyúkat, végre több ezer utó sereget hagyott az üldözők kezébe.
A foglyok és szökevények száma az augustus 5-iki Szőregi ütközet óta 18000-re megyen.
Szinte annyi - fegyverét letette, és haza felé siet, - úgy, hogy a pártütők gyalogsága feloszlott.
Görgey, a ki mozdulatainak gyorsasága által seregével a Tisza felvidékén a császári orosz nagy tábor elől menekülni tudott, Debreczenen keresztül vonulván, a hol utó csapata az oroszok által megszalasztatott, Nagy-Váradon túl Arad mellé vonta magát, hogy a pártütők déli táborával, egyesülhessen.
Már a veszedelemtől menekülve, és czélját az egyesülésre elérve hitte; - azonban az osztrák Duna melléki hadsereg már ekkor Temesvárt az ostrom alól felszabadította, és Aradot a Maros bal partján fenyegette.
Görgey későn jött, mert augustus 10-én délelőtt gróf Schlik altábornagy hadtestének egy részével Arad közelében - Görgeynek mint egy 8-10000 emberből álló előcsapatával találkozott, melly azonban már menekülni akart, és azt nagy veszteséggel Aradra vissza verte.
Erre Görgey Radnántul a Marosnál, a hol hidat vert, utat keresett, hogy Lippán keresztül Lugosra menekülhessen. Én ezt előre látván, már ekkor egy hadlábat Lippára igazítottam, a melly az ellenségnek épen akkor oda érkezett előcsapatát, azonnal a folyón túlra vissza verte, a mire ez a hidat elégette.
Ezen utóbbi csatázások határoztak, mert Görgeynek most már menekülésre nem maradt kilátása; - Nagy-Várad felől az őt nyomon követő gróf Rüdiger császári orosz lovassági tábornok hadteste, Erdély felől a Dévánál csatlakozott hadseregnek előcsapatai, hol a vár légbe röpítve és 14.000 felkelő megsemmisítve lőn, végre a Maros bal partján a császári osztrák Duna melléki hadsereg. S ekép minden oldalról bekerítve, tette le Görgey egész seregével, melly ugyan 25000-re leolvadt, de még mindég 144 ágyút bírt, folyó hó 13-án Világosnál a fegyvert.
Ennek következtében folyó hó 17-én Arad vára is feltétlenül meghódolt.
Az osztrák hadsereg ujjong örömében, hogy ő az, melly az ellenséget 6 ütközetben egész a megsemmisülésig legyőzte, és most is Görgey serege és Arad vára meghódolását elhatározta.
Mindjárt Temesvár felszabadítása után, a 3-ik hadtest, a tartalék sereg és a Vallmoden nevét viselő lovassági osztályal űzőbe vétettem azon futó sereget, mellyet Bem vezetett volt. Néhányszori gyengébb ellent állás megkésértése után Lugos általunk bevétetett, és a csak nem feloszlott ellenséges csoportok Facset és Karansebes irányában folyvást üldöztetnek.
A pártütők vezéreinek meghasonlását és zavarát, már a két eltérő vonalba oszlott visszavonulás bizonyítja.
Fegyverek és felszerelési tárgyak mindenütt szerte találtatnak, mellyeket az elszéledt csoportok eldobáltak; azon ágyúknak, mellyeket el nem hurczolhatnak talpai elégettetnek, és a csövek fekve hagyatnak.
Egy feltalált irata Kossuthnak - a pártütők ügyét - már azon üdőben menthetlenül elveszettnek mondá, midőn Görgey seregének meghódolása még előtte tudva nem volt.
Az ellenségnek gyors űzetése közben, számtalan kész katonai ruházat s felszerelési tárgyak, lőszer s a t. milliónyi értékben kezeinkbe kerültek; az ideiglenes kormánynak pénzügyministere Duschek ön magát jelentette fel, és egy nevezetes kicset veretlen arany és ezüstben átszolgáltatott.
Horváthországi Bán báró Jellachich főhadiszermesternek déli tábora Új-Pécsnél, Temesvár közelében f. hó 16-án egyesült a Duna melléki táborral.
A véres dráma bevégződött, és mintegy szerencsés előjelül szolgálhat, hogy ma a mi legkegyelmesebb Fejedelmünk születése napján, ennek valósulása és a békének ígérete hírdettethetik.
Temesváron augustus 18-án 1849. Báró Haynau m. k., főhadiszermester és főhadparancsnok.
HL 1848/49: 52a/313
Magyar nyelvű nyomtatvány.
KAW SchA AFA KiU 86. fasc. 1849 - 8 - ad 351.
A tudósítást német nyelven is kiadták. A tudósítás gépelt német másolata a 43/304a jelzeten található.
295 Lucska, 1849. augusztus 7/19.
Karlovics cári orosz tábornok engedélyezi, hogy a munkácsi vár három tisztje Görgeihez mehessen.
Karlovics cs[ászári] orosz altábornagy
Munkács vár helyőrsége tekintetes tisztikarának a munkácsi erődítésben.
A munkácsi vár helyőrsége tisztikarának válaszára alulírott részéről közöltetik, hogy az ismertetett körülmények következményeként hozzájárulást nyert a munkácsi erődítés részéről 3 tisztnek a kiküldése Görgei tábornokhoz, azzal a megjegyzéssel, hogy legkésőbb holnap déli 12 óráig a főhadiszállásomon megjelenjenek, ahonnan egy orosz tiszt kíséretében megkezdhetik az útjukat.
E tisztek visszaérkezéséig minden ellenséges hadművelet mellőztetik, és a klucsárkai erdőségtől s az azonos nevű falutól a Latorca folyó felé egészen Újdávidháza faluig elterülő demarkációs vonalat egyik oldalról sem lépik át.
Karlowicz cs[ászári] orosz altábornagy
HL 1848/49: 43/412
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
296 Temesvár, 1849. augusztus 21.
Haynau cs. kir. táborszernagy 10. számú haditudósítása a különböző magyar csapatok augusztus 19-21-e közötti fegyverletételéről.
10-ik hivatalos hadi-tudósítás.
A menekülő pártütő seregnek erélyes és szakadatlan üldözése, melly a cs. kir. 3. hadtest, a tartalék sereg és a Wallmoden lovassági osztály egy részével, Lugostól irányozva át Marosnak, Dévának Erdélybe és Karansebesen át Mehadia felé eszközöltetett, olly tökéletes eredményre vezetett, hogy jelenleg valamint Erdély, úgy az egész Bánát is a pártütőktől megtisztult.
Folyó hó 19-én az úgy nevezett 9-ik honvéd hadtestnek maradványa is, melly 5000 gyalog és lovas emberből, és 19 fogatos ágyúból állott, Lázár vezérlete alatt Karansebesnél a cs. kir. hadseregek előtt fegyverét letette.
Ugyan azonnap Tóth-Váradtól északra fekvő hegyes vidéken a Vécsey-féle hadtestnek 72 ágyúja, mellyek tovább nem vonattathattak, seregeink kezeibe estek, melly alkalommal 100 podgyászosszekér is elfoglaltatott.
Vécsey, miután hadtestének nagy része felbomlott, elillant, és seregének maradványa, 7000 ember, 1000 lóval és 2 ágyúval Borosjenőnél a cs. orosz tábor ott álló szakaszának megadta magát.
Folyó hó 18-án a 3-ik hadtest előcsapatai Dévát megszállották és miután Lüder tábornok hadtestének főerejével Piskinél állott, a Bem és Guyon vezérlete alatt lévő felkelőknek sem maradt egyébb hátra, mint magokat az oroszoknak feltétlenül megadni. 8000 ember 50 ágyúval tette le itt fegyverét folyó hó 18-án.
Továbbá 24 ágyú találtatott Déván a 3-ik hadtest által, valamint 5000 felkelő Hertelendy és Nedeczky alatt egy escadron Nádor-huszár, és több 100 podgyászkocsi, azután több kincstári társzekér lőporral a 3-ik hadtestnek kezeibe estek. A felkelők Dobrán négy 12 fontos s egy 3 fontos ágyút, és igen sok lőszert hagytak hátra.
Ennél fogva tehát az utóbbi napokban Facseton, Déván, Dobrán és Karansebesnél - Görgey seregét ide nem számítva; - 25.000 emberen felül fogatott, és 176 ágyú foglaltatott el.
Az aradi várban, mélyen a casamattákban elásva több ládák találtattak, melyekben a gőzhajó és mozdony maschinák alkatrészei elrakva vannak, mellyeket a pártütők eltávoztukkor Pestről és Szolnokról magokkal vittek úgy, hogy nem sokára a gőzkocsik és gőzhajózás megindításának nézhetni elébe. A bankóprés is megtaláltatott.
A magyar pártütő hadsereg nem létezik többé, - mert a mi meg nem adta magát, vagy fogollyá nem tétetett, - elszéledt, hogy szülőföldére vonulhasson.
Az üldözésnek ezen sikeres eredménye hadseregeink különös kiírtásának, - herczeg Lichtenstein altábornagy okos elrendezésének - a ki a fenn említett hadsereg részeit vezényelte, - továbbá báró Ramberg altábornagy által vezetett 3-ik hadtest fáradhatatlan előnyomulásának volt köszönhető.
Az épen most vett jelentés szerint Dessewffy Aristid pártütő vezér többekkel kíséretéből gróf Wallmoden altábornagynál jelentette magát, miközben Kmety pártütő vezérnek sikerült polgári öltözetbe megszökni.
Költ az aradi főhadiszálláson augustus 21-én 1849.
Báró Haynau m. k., főhadiszermester és főhadparancsnok.
HL 1848/49: 52a/313
Magyar nyelvű nyomtatvány.
A tudósítást német nyelven is kiadták.
* Század
297 Keltezés nélkül*
Kimutatás Simbschen cs. kir. vezérőrnagynak a 9. hadtesthez tartozó, fegyvert letevő hadosztály létszámáról.
Báró Simbschen cs. kir. osztrák tábornok úrnak Kavaranon.
A magyar hadosztálytól, - amely a Lázár ezredes főparancsnoksága alatt álló 9. hadtest részeként tegnap az én parancsnokságommal ide beérkezett, és támaszkodva az osztrák kormány nagylelkűségére és humanitására, az általános amnesztia reményében, és abban bízva, hogy a tisztek szabadon elvonulhatnak a honi tűzhelyükhöz, önként megadta magát - van szerencsém a következő állománykimutatást a tisztek névszerinti megjelölésével előterjeszteni, előre megjegyezve, hogy a legénység egy része, részben misszáriusok által ösztönözve, részben aggodalmaitól indíttatva arra érez késztetést, hogy szétszóródjon az erdélyi hegységekben.
| Fő | Ló | |
| A torontáli önkéntes zászlóalj állománya | 200 | |
| A csongrádi zászlóalj állománya | 404 | |
| A 13. zászlóalj állománya | 18 | |
| A 24. zászlóalj állománya | 96 | |
| A 41. zászlóalj állománya | 201 | |
| A 67. zászlóalj állománya | 171 | |
| A 128. zászlóalj állománya | 510 | |
| Csongrádi önkéntes huszárok | 197 | 200 |
| Ferdinánd-huszárok | 66 | 70 |
| Tüzérség és szállítás | 310 | 250 |
| Betegek és lábadozók | 100 | |
| Különböző részleghez tartozók | 250 | 50 |
| Összesen | 2523 | 570 |
| Törzstisztek | ||
| Őrnagy Török** | 1 | |
| Alezredes Bene Lajos | 1 | |
| Vezérkari őrnagy Csemegi Károly | 1 | |
| Őrnagy Kiss Vince | 1 | |
| Őrnagy Skoritofsky*** | 1 | |
| Összesen | 5 | |
| Százados | 14 | |
| Kapitány | 4 | |
| Főhadnagy | 25 | |
| Alhadnagy | 60 | |
| Összesen | 103 | |
| Ehhez a törzstisztek | 5 | |
| Mindösszesen | 108 |
HL 1848/49: 43/447a
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 - 8 - ad168.
* Az iratról mind a keltezés, mind az aláírás hiányzik. A tiszti létszám összegzése után a következő megjegyzés található: /:Bemerkung:/ Das Obige ist Alles von eigene Hand des Oberst Lázár.
** Minden bizonnyal Aloizy Skorutowski lengyel származású honvéd őrnagyról van szó.
*** A keresztnév nincs az iraton feltüntetve.
298 Mehádia előtti tábor, 1849. augusztus 24-én este 1/2 9 órakor.
Demel cs. kir. főhadnagy jelentés Dobner százados megbízásából Wallmoden altábornagynak az augusztus 23-i mehádiai összecsapásról.
Demel főhadnagy
Gróf Wallmoden altábornagy úr őexcellenciájának Karánsebesen.
Mivel Dobner százados úr felszólított, hogy a nevében tájékoztassam méltóságodat, ezért bátorkodom a jelentésemet önnek megküldeni.
A különítmény 2 század vadászból, 1 század Lichtenstein-könnyűlovasságból, a gránátos zászlóalj 4 századából Müller alezredes parancsnoksága alatt és 1/2 rakétaütegből állva, - mely utóbbi négyet Kornyán* vontuk magunkhoz - előrenyomult az utóbbi helységig és csak Teregován talált egy kis honvéd részleget, amelyet elűztünk, és ez csak a hegyek közé történő gyors futással menekült meg. A fegyverbe szólított népfelkelők 100 emberét küldtük utánuk.
21-én előrenyomultunk Mehádia felé. Öt huszár lőtt az után az elővédre, majd elvágtattak. Az ellenség visszavonult Mehádiáról, azonban elrejtőzve igen szorgalmasan tüzelt, majd végül - valamennyi hátizsákot eldobva - az itt fekvő mehádiai reteszbe** vonult vissza. Ennek a bejárata két löveggel /:6fontos:/ volt megszállva, és az előnyomuláskor meglehetősen hevesen lőttek bennünket. Nem volt tanácsos azt balról megkerülni, mivel román kémek azt közölték velünk, hogy ott 1-2 löveg-, és a retesz felől a fűrdőkhöz vezető úton 3-4 van azokból felállítva. Jobb felé túlságosan fáradságos volt az út. Egyelőre tehát a Mehádia előtti táborba vonultunk, miután az ellenséget a hegyeken röppentyűkkel elűztük. Heves ütközet bontakozott ki, amely 1 óráig tartott. Különösen derekasnak mutatkoztak a gránátok. A csata eldőltével a felkelők kénytelenek voltak a lövegeikkel együtt visszahúzódni a reteszbe.
Röviddel később megjelent egy parlamenter, és Müller ezredes úrnak, - aki Malens alezredes úr megbetegedése miatt délután átvette a parancsnokságot - azt a választ hozta a felkelőkhöz Kornya előtt intézett felszólításunkra, hogy leteszik a fegyvert.
Fockner*** őrnagynak Orsováról, az itt álló valamennyi magyar csapat parancsnokának azt volt ebben a véleménye, hogy hajlandó letenni a fegyvert, azonban 8 napi fegyverszünet jóváhagyását kéri, miközben egy parlamentert küld Aradra, hogy meggyőződjék a vár elestéről és a magyar hadsereg egyéb állása felől. Müller alezredes, mivel éjszaka háborítatlan akart lenni, és mivel meg akarta várni báró Simbschen vezérőrnagy 1 zászlóalj Deutschmeister, 1/2 röppentyű- és 1/2 gyalogos ütegből álló, Teregovára utánunk küldött segítséget, azt válaszolta neki, hogy ő csak előőrség-parancsnok, és nincs felhatalmazva egy megegyezés megkötésére, ezért a Teregován levő hadtestparancsnokánál fog érdeklődni, és a választ csak ezután küldi meg a magyar előőrsöknek.
Másnap, 24-én reggel kiürítette az ellenség a mehádiai fürdőket s a reteszt, és a Koramnik-retesznél foglalt állást. A kiküldött román járőrök azt jelentették, hogy az ellenség délután elhagyta ezt az állást és állítólag Orsovára vonult. Más átjött honfiak azt mondják, hogy a magyarok mindannyian a Dunán át Törökországba menekültek. Mivel a mi segítségünk Teregováról minden bizonnyal estére beérkezhet, ezért holnap, 25-én, Orsovára mehetnénk. A bán éppen megérkezett kémje azt jelenti, hogy őt az előbbi Dalbosecből*** küldte. A bán mindazonáltal állítólag Újbecsén van, és a Mehádiára vezényelt különítményre - mintegy 4000-6000 ember erejű, 6-9 löveggel - Dalbosecben áll, és 26-án reggel beérkezhetne Mehádiára.
A legközelebbi jelentést Orsováról fogja méltóságod kapni Müller-ezredestől, aki számára igen sajnálatos, hogy nem kapott értesítést, hogy a magyar hadosztályhoz lett utalva, és ezért valamennyi jelentését báró Simbschen vezérőrnagynak címezte továbbítás végett, és bemutatás céljából méltóságodnál, ami valószínűleg a küldönc megbízhatatlansága miatt maradhatott el.
Ami a veszteséget illeti, egy vadász közlegény belehalt sérülésébe, egy ulánus káplár egy 6fontos golyó által elveszítette a bal lábát és van még 4 könnyen sérült. Eddig 1 halott honvédtiszt és 3 egyéb halott közlegényt találtunk a mezőn és a bozótban. Valamennyi sebesültünket a mehádiai fürdőkbe szállítottuk, és átadtuk őket az ottani parancsnoknak, Fuchs osztrák őrnagynak.
Demel főhadnagy
HL 1848/49: 44/115.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849 - 8 - 208.
* Az iratban: Kornin.
** Az iratban: Mehadier Schlüssel.
*** Az iratban: Focktner, Fockner József honvéd őrnagyról van szó.
**** Az iratban: Dalboschez.
299 Nagyvárad, 1849. augusztus 24.
Görgei Artúr honvéd tábornok levele Mezősy Pál őrnagynak. Kazinczy hadteste, Komárom és Pétervárad helyőrsége kivételével nincs fegyveres magyar erő. Leghelyesebb, ha átadja a munkácsi várat az oroszoknak.
Görgei Arthúr volt magyar tábornok
Mezősy őrnagy s munkácsi várparancsnok úrnak.
Kralovanszky százados úr és kísérői tegnap este érkeztek ide tőlem személyesen megtudandó a magyar ügy mikénti állását. Valamint azt azon Kazinczy ezredeshez intézett levelemben,melly csak Munkácsig jött, Kazinczyt nem találvám többé, lerajzoltam, valamint Kralovanszky százados maga már azon helyzetből, amellyben engem talált itélhet, így most is újra megerősítem: hogy Kossuth, Szemere, Batthyányi Kázmér, Horváth Mihál a ministerek közül megszöktek, a többi fogva van: hogy a tábornokok között a fele szinte megszökött a fele fogva, hogy nem csak minden magyar fegyveres erő - a Kazinczy hadtesten kívül, melly még Zsibó táján tartózkodik - le van fegyverezve, hanem még Arad vára is megadta magát feltétlenül az orosz hadvezéreknek, hogy tehát Komáromot és Péterváradot kivéve semmi féle pont nem létezik Magyarországon, melly vagy az Orosz vagy az Osztrák hatalmában nem volna.
A melly körülményekből az következik, hogy bizony a Munkácsi vár sem fogja megmenteni ügyünket és őrnagy úr aligha nem fogna okosabban cselekedni, ha a várat a vele szemközt álló Orosz hadierőnek általadja.
Nagy Váradon Aug 24.én 1849.
Görgey Arthur
HL 1848/49: 44/116.
Magyar nyelvű, eredeti tisztázat.
300 Pusztaszentmihály, 1849. augusztus 25.
Clamm-Gallas cs. kir. altábornagy jelentése az erdélyi polgári - és katonai kormányzóságnak a Kazinczy-hadtest zsibói fegyverletételéről és Kolozsvár megsarcolásáról.
Van szerencsém excellenciádat értesíteni, hogy a hadtestem e hó 23-án elindult Kolozsvárról, hogy egyetértésben a Grotenhjelm altábornagy parancsnoksága alatt álló orosz hadtesttel a Zsibónál Kazinczy és Gál Sándor vezetésével összegyűlt 15-18 000 főnyi felkelő ellen működjem. Tegnap érkeztem be Pusztas[zen]tmihályra, ahol már számos felkelőcsapat jött elém, akik elmondták, hogy a Zsibónál található valamennyi magyar-lengyel csapat a fegyverek letétele után szétszéled. Grotenhjelm altábornagy úrtól később azt az értesítést kaptam, hogy a felkelőknek szándékában áll a fegyverek letétele, azonban még nem értenek egyet valamennyi velük szembe állított feltétellel. Egyidejűleg értesített, hogy ma reggel a lovasságával és némi gyalogsággal Zsibóra megy, hogy hódolásra kényszerítse őket. Én is hasonlót tettem, amennyiben két lovasosztályt oda küldtem és a hadtesttel Pusztas[zen]tmihályon maradtam.
Éppen ekkor érkezett hozzám Kazinczy magyar tábornok levele, amelyben ismerteti, hogy ő a csapataival az orosz császár őfelsége egy képviselője előtt hadifogolynak nyilvánítva letette a fegyvert, és most várja Grotenhjelm altábornagy parancsait.
Ezt azzal a megjegyzéssel hozom excellenciád tudomására, hogy ezzel kapcsolatban Grotenhjelm altábornagytól e pillanatban még semmit se tudok, értesítését azonban óránként várom. Azután megkezdem a visszavonulásomat Kolozsvárra.
Az igen rossz szellemű Kolozsvár városára 200 000 f[orint] hadisarcot vetettem ki. Ha excellenciád nem tesz észrevételt ellene, akkor ennek az összegnek a behajtását, ha szükséges, minden eszközzel megvalósítom.
Ramberg altábornagy úr a tudomásomra hozta, hogy ő a továbbiakig a hadtestének 3 dandárával Déván áll. E hadtest 4. dandára a Bánátba vonult*.
HL 1848/49: 44/136.
A KAW-ban levő német nyelvű, eredeti tisztázat gépelt másolatának fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 141. fasc. 1849 - VII - 63.
* A küldő neve nincs feltüntetve az iraton. Az eseményt feltehetően Clamm-Gallas altábornagy jelentette az erdélyi polgári- és katonai kormányzóságnak.
301 Orsova, 1849. augusztus 25.
Jop cs. kir. őrnagy jelenti Siegenthal vezérőrnagynak, hogy a magyarok 2000 emberrel és 200 löveggel átkeltek a Dunán és török védelem alá helyezték magukat. Orsován csak beteg honvédek vannak a kórházban.
Jop őrnagy portyázó parancsnoksága
Siegenthal cs. kir. vezérőrnagy dandárparancsnokságának Mehádián.
Alulírott a 3 század vadászból, 1 század határőrből, 1/2 rakétaütegből, 1 század Lichtenstein-könnyűlovasból álló portyázó különítményével megkezdte a menetét Orsovára, és minden késedelem nélkül megérkezett ide, ahol az ottani előljáróság bemutatkozott és garantálta, hogy az ellenség 2000 emberrel és 20 löveggel a Dunán át visszahúzódott, és török védelem alatt Vidinbe ment, ahol - egy itteni lakos kijelentése szerint - állítólag lefegyverezték.
Éppen most jött át a Dunán egy szerb kapitány, hogy bemutatkozzék nekem, és hogy kifejezze országa legbarátságosabb érzületét. Ez biztosított, hogy a törökök valóban elvették a menekülő lázadóktól a fegyvereket.
Megérkezve Orsovára a legnagyobb elővigyázatossággal átfésültem a helységet, de nem találtam semmi ellenségeset. A csapatokkal a helység előtt tábort verettem. Egy fél század vadász képezi az előőrséget a bal szárnyon Orsova felé, amelynek a jobb szárnya a Dunára támaszkodik, a bal pedig a hegy lejtőjénél van felállítva. Az előőrségtől mind gyalogos, mind lovas járőrök küldetnek Óorsova felé. Ugyanez történik a Dunán felfelé vízár ellen is, ahol 1 határőr szakasz 5 őrhelyet tart fenn.
A császári lobogót a rendelkezésemre felhúzták.
Az itteni lakosság legnagyobb része szerb területre menekült a magyarok elől, és hőn vágyakozik arra, hogy visszatérhessen a házába, ezért alázatosan alulírott ígéretet tett arra, hogy a tekintetes dandár holnaptól tán engedélyezi a hazatérésüket.
A mellékelt betegjelentés szerint az itteni kórházban 41 honvéd fekszik. Alulírott különítményének húst, bort és szénát előteremtettünk, zabot és kenyeret azonban nem tudott a község rendelkezésére bocsátani.
A Lichtenstein-könnyűlovasság századának szüksége van augusztus 21-től a járandóság terhére az élelmezési pénzre a legénység számára, amit eközben a századparancsnok úr a saját pénzéből előlegezett.
Alulírott kéri a további parancsokat.
Jop őrnagy
HL 1848/49: 44/150a.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
Egykori bécsi jelzet: KAW 173. fasc. 1849-8-ad212.
302 Tata, 1849. augusztus 29.
Csorich cs. kir. altábornagy megküldi Colloredo-Mannsfeld altábornagy rendelkezéseit arra az esetre, ha a komáromi helyőrség a fegyverszünet idején kitörést kisérelne meg.
2. hadtestparancsnokság.
Főméltóságú herceg Colloredo-Mannsfeld altábornagy úr
császári királyi hadosztályparancsnokságának.
Tata, 1849. augusztus 29-én.
Rendelkezés arra az esetre, ha a komáromi helyőrség még a fegyverszünet lejárata előtt kitörést kísérelne meg.
A komáromi helyőrség vagy Ács és Igmánd, vagy Tata ellen kísérelhet meg egy támadást.
Az első esetben a Barco-dandár - amelynek előőrsei a Concó-patak jobb oldalán állnak - erős csapatokkal megszállja az ácsi hidat és a Concó esetleg még meglevő átkelőit, és közben Ács mögött néhány ezer méternyire állást foglal, éspedig a job szárnnyal az útra és az ott levő mocsarakra támaszkodik, a bal szárnyat azonban a Gönyüre vezető úton biztosítja. Ez az állás, habár a természet által csak igen kevéssé kedvező, mégis amíg lehet, tartani kell, hogy a Lederer-dandárnak elég ideje maradjon arra, hogy Igmándról a Concó bal partján Ács felé vonuljon és megtámadja az ellenség szárnyát és hátát. Ezért komoly támadás esetén ezt lovasküldöncök által azonnal értesíteni kell. Amennyiben az ellenség Csémen keresztül Igmánd felé vonulna előre, és megtámadná a Lederer-dandárt, akkor a körülményeknek megfelelően a Barco-dandár egy nagyobb vagy kisebb része maga is átkel a Concón és nyugtalanítja az ellenség szárnyát és hátát, anélkül, hogy ezért Ácsot elhagyná, aminek mindig megszállva kell maradnia.
A Lederer-dandár támadás esetén egy tavakkal fedezett állást foglal el, melyet már most fel kell deríteni, és valamennyi kikülönített csapatot magához van, kivéve egy kis részt, amely Tömördön marad, hogy biztosítsa Tatával az összeköttetést.
A Lederer-dandár támadás esetén egy tavakkal fedezett állást foglal el, melyet már most fel kell deríteni, és valamennyi kikülönített csapatot magához von, kivéve egy kis részt, amely Tömördön marad, hogy biztosítsa Tatával az összeköttetést.
A Lederer-dandárnak mindenesetre szeptember 3-án Nagy- és Kisigmándon kell összevonnia a csapatait, hogy biztosított őrjárat-kapcsolatban legyen Áccsal és Tatával, és hogy a szeptember 4-ei fegyverszünet lejárta után az ellenség közeledésének az első hírére ütőképes állapotban legyen.
A Barco-dandár málháját a Vaspusztára és Szentjánosra vezető úton kell elküldeni, a Lederer-dandárénak pedig a Bábolnára és Banára vezető úton kell vonulnia.
Gondoskodnia kell arról, hogy a málhák idejekorán elinduljanak, hogy ne akadályozzák a csapatok mozgását, másrészt azonban arra is szigorúan ügyelni kell, hogy ezek szükségtelenül és ok nélkül ne menjenek el innen vad futásban.
A Chizzola-dandár abban az esetben, ha őt is megtámadják, a magaslatokon foglal állást, a Tömördre vezető út mindkét oldalán és megszállja a szurdokokat, amelyek Szomodon, Ágostyánon és Bajon keresztül Tatára vezetnek, hogy a hát is biztosítva legyen. A Kálváriahegyen kerül sor a jellövésre a riadóhoz, mindenesetre csak a hadtestparancsnok utasítására, amire a csapatok a riadóhelyükön gyülekeznek, és rendezetten az előbb említett felállásukba vezetik őket. A málhák és valamennyi a csatában felesleges szállító eszköz a Kocsra vezető útra hajt fel, és várja a további parancsokat.
A Tóvárosba, Szomodra és Bajra kikülönített csapatok erre az esetre bevonulnak Tatára. A Süttőn levő két század Esztergomba vonul vissza abban az esetben, ha túlerejű támadás éri. Gróf Nobili altábornagy hadosztályparancsnok fogja meghatározni, hogy a Tatán és a környékén lévő csapatok milyen alakzatban foglalják el az állásaikat a magaslaton, Tatától nyugatra és Igmándon, amely rendelkezés után a csapatok parancsnokai felderítik a terepet, hogy a felállási helyet éjszaka is biztosan megtalálják.
Ha az ellenség valóban komoly támadást intéz Tata ellen, akkor a Lederer-dandár Kisigmándon és Mocsán keresztül előrenyomul az ellenség szárnyába és hátába, a Barco-dandár hasonlóképpen megszállja Herkályt, és a körülményeknek megfelelően megkísérli elvágni az ellenség visszavonulását a várba.
Abban az esetben, ha az ellenség megtámadja Ácsot vagy Igmándot, a Chizzola-dandár Mocsára vonul előre, és a körülményeknek megfelelően támogatja a Lederer- vagy a Barco-dandárt. A további részletutasításokat a dandárok a helységeknek megfelelően hozzák meg, felderítéssel ismerjék meg az összeköttetési utakat, valamint a netáni esetekhez a terep előnyeit és hátrányait. A Barco- és a Liebler-dandárral továbbá még közöljük, hogy Gönyű és Néma között verünk a Dunán át egy hidat, amelynek biztonságáról gondoskodni kell. A jövő hó 4-én délben 12 órakor a végéhez ér a fegyverszünet, a híd azonban már 3-án este készen lesz, ennélfogva a csapatparancsnokokat figyelmeztetni kell arra, hogy kétszeres figyelemmel kísérjék az ellenség mozdulatait.
Utólagosan kerül ismertetésre, hogy a dandárok csapatai a fegyverszünet lejárta után milyen állásokat foglalnak el.
Azt azonban előlegesen meghatározzuk, hogy szeptember 4-én déli 12 órakor valamennyi dandár készen áll az ellenség fogadására vagy arra, hogy ellene vonuljon.
Ennélfogva be kell vonni a kikülönített csapatokat.
A Barco-dandár azonban továbbra is megszállva tartja Gönyüt és a Concón átvezető hidat.
A Lederer-dandár magához vonja a csapatokat Kocsról és Tömördről és helyette megszállja Kisigmándot. Tömördön csak egy különítmény marad összekötő őrhelyként.
A Chizzola-dandár a további utasításig a laktáboraiban marad.
A málhákat illetően elrendelem, hogy ezeknek minden táborhelyen egy megfelelő szabad térségre szabályszerűen fel kell vonulniuk, és nem szabad a házakban szétszórtan tartózkodniuk.
Csorich altábornagy.
HL 1848/49: 44/298
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
KAW SchA AFAKiU 180. 1849-8-69.
303 Pest, 1849. szeptember 3.
Haynau cs. kir. táborszernagy utasítása Nugen táborszernagynak. Komárom várának formális ostromára csak végső esetben kerülhet sor. Ezért küldje meg neki a helyőrség várátadási feltételeit.
Gróf Nugent császári királyi altábornagy úr
és komáromi ostromsereg parancsnoka őexcellenciájának Tatára.
Pest, 1849. szeptember 3-án.
Válaszolva az e hó 2-ai szíves átiratra azt hiszem egyelőre az e hó 2-ai 3930/Op. számú iratomra kell hivatkoznom, amelyben megkértem excellenciádat, hogy a fegyverszünet felmondása után azonnal kezdje meg a komáromi vár szorosabb körülzárását a folyó mindkét oldalán, amihez az excellenciád parancsnoksága alatt álló haderő elegendőnek tűnik.
E vár valóságos ostroma - véleményem szerint - a legvégső eszköz lenne, amelynek választása számunkra azzal a nagy hátránnyal járna, hogy szétromboljuk a saját értékes erődművünket.
Azonfelül azt vélem, hogy az ellenséges helyőrség most fel fogja adni a tébolyodott ellenállást és megadja magát. Báró Csorich altábornagy azt jelentette nekem, hogy a vár parancsnoksága átadási feltételeket állított, és ezeket vele közölte; megfoghatatlan módon azonban báró Csorich altábornagy e feltételeket elhallgatta előlem. Habár én most, miként excellenciád feltételezheti, semmiképp se vagyok hajlandó hosszadalmas tárgyalásokba és követelések engedélyezésébe belemenni s a rebellisek feltételeit elfogadni, mégis előzetesen ismernem kell ezeket a feltételeket, mielőtt meghoznám a további erőszakos rendszabályokat.
Mivel az ellenséges helyőrség alávetési feltételei excellenciád előtt is bizonyára ismeretesek, ezért kérem Önt, hogy haladéktalanul tudassa ezeket velem.
Haynau táborszernagy.
HL 1848/49: 45/23a
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 174. fasc. 1849 - 9 - 30a
304 Komárom, 1849. augusztus 21-szeptember 4.
A komáromi vár haditanácsa által megfogalmazott megadási feltételek és a honvéd csapatok hadrendje.
E fegyverszünet tartama alatt több parlamenter jelent meg többségében a demarkációs vonal átlépéséből adódó aggályok kiegyenlítése céljából. A mi részünkről Térey kapitány futártisztet küldtük az osztrák főhadiszállásra azért, hogy foganatosítsa a Mednyánszky-féle portyázó csapatnak a fegyverszüneti javaslat 5. cikkelyében kikötött szabad és veszély nélküli bevonulását. Ez a portyázó csapat 23-án érkezett be ide, és egyelőre a városban szállásoltuk el. 26-án parlamenterként megjelent Anicskoff orosz ezredes, Paszkevics herceg főhadsegédje és Jungbauer osztrák alezredes. Az első átadta Görgei tábornoknak egy levelét, amelyben az értesíti Klapka tábornokot az orosz csapatok előtti feltétel nélküli fegyerletételről. Ezek a parlamenterek megismételték a felszólítást, hogy a város kényre-kegyre adja meg magát, válaszul azonban azt kapták, hogy a vár a kiküldött biztosok megérkezéséig semmilyen tárgyalásba nem bocsátkozik.
A kiküldött biztosok, nevezetesen Thaly és Ruttkay alezredes és a polgárság részéről Katona és Csapó* visszatértek a küldetésükből és igazolták a hírt Görgei, valamint az aradi vár fegyverletételéről.
A fővezér összehívott egy haditanácsot, amely elhatározta, hogy a tárgyalásokba bocsátkozik és felvázolta azokat a megadási feltételeket, amelyek mellett a komáromi vár megnyitja kapuit a cs. kir. osztrák csapatok előtt. Ezek a következőképpen hangzanak:
A komáromi vár összegyűlt haditanácsa.
Feltételek
amelyek mellett a komáromi vár átadható a cs. kir. csapatoknak.
Először: Általános amnesztia a nemzet számára
Másodszor: Közkegyelem nemzetiségre való tekintet nélkül a teljes magyar hadseregnek, mind annak, amely már letette a fegyvert, mind annak, amely a következőkben fogja még letenni, valamint az eddig hadifogságba esett magyar katonák haladéktalan szabadon engedése az otthonukba.
Harmadszor: A magyar kincstár által kibocsátott papírpénz beváltása.
Negyedszer: A tartózkodási hely szabad megválasztása bel- vagy külföldön, és a szükséges útlevelek kiadása azoknak, akik az utóbbiba vándorolnak ki.
Ötödször: A helyőrség szabad elvonulása Komáromból; a kivonulás a várból minden katonai tiszteletadással történik.
Hatodszor: A tisztek számára 1 havi illetmény, a legénységnek 10 napi zsold mind bel-, mind külföldön teljes értékű pénznemben.
Hetedszer: A magántulajdon megtartás mindenki számára.
Nyolcadszor: E fegyverletételi feltételek ratifikációjának kicserélése a mai naptól számított 8 napon belül, tehát 1849. szeptember 8-áig bezárólag.
Kilencedszer: Teljes bocsának Komárom városának és lakosságának és semmilyen politikai üldözés. Továbbá a vár kormánya által kiadott cserejegyek beváltása.
Tizedszer: Kártalanítás mindazoknak a szerződő feleknek, akik a Komáromi vár igazgatásával szerződést kötöttek.
Tizenegyedszer: E megadási szerződés aláírása az osztrák császár őrfelsége által.
Mindezen feltételek teljes elismerés és betartása mellett ellenállás nélkül átadjuk a komáromi várat a cs. kir. csapatoknak, ellenkező estben a komáromi helyőrség ezennel a legünnepélyesebben kijelenti, hogy ezt a legyőzhetetlen erődöt az utolsó emberig tartani fogja, és semmilyen további tárgyalásba nem bocsátkozik, ezért ennek az átadást egyedül és kizárólag megvalósítható feltételnek a megtagadása esetén Komárom a jövőben a hadikövetek veszélyeztetése mellett kímélendő minden parlamentertől.
Komárom vára összegyűlt haditanácsából.
Szillányi m.p. alezredes és a vezérkar főnöke.
Klapka m.p. magyar tábornok.
E kapitulációs feltételek átadásával gróf Esterházy és Kosztolányi ezredes lett megbízva.
Kiküldött kémek által kaptuk a hírt, hogy az eddigi ostromsereghez még 3 új dandár, valamint Nugent táborszernagy hadteste csatlakozott. Hasonlóképpen Komárom körülzárásához rendelték Grabbe altábornagy orosz hadtestét is. Ez Verebélyig és Léváig nyomult előre. A teljes ostromsereg ereje egészében mintegy 50 000 emberből áll.
A parancsnoklást ezek felett állítólag Nugent táborszernagy viszi.
2-án délben újból megjelent egy parlamenter, aki a fegyverletételi feltételeket 48 órával korábban felmondta.
3-án a csapatok a szálláshelyeikről újból az elsáncolt táborokba vonultak és a következő állást foglalták el. A Kosztolányi-hadosztály 1 zászlóaljjal Ószőnyt, 1 zászlóaljjal a csillagsáncot, 2 zászlóaljjal a 8. számú erődmű mögötti tábort szállta meg.
A Rakovszky-hadosztály a 4. számú tábor mögött vont tábort.
A Straube-hadosztály a Kossuth-vonal és az Apály-sziget** megszállását vette át.
Az Esterházy-hadosztály a Vág-erődöt.
A komáromi helyőrségi csapatok
H a d r e n d j e
2. hadtest. Parancsnok Kászonyi ezredes.
1. hadosztály, Rakovszky
25. honvéd zászlóalj
48. honvéd zászlóalj
52. honvéd zászlóalj
114. honvéd zászlóalj
3fontos üteg, Illovszky
6fontos üteg, 6. számú
12fontos üteg, Barta-alezredes.
2. hadosztály, Straube
49. honvéd zászlóalj
54. honvéd zászlóalj
60. honvéd zászlóalj
61. honvéd zászlóalj
63. honvéd zászlóalj
6fontos üteg, Kapp
2 század Bocskai-huszár szolgálattételre.
8. hadtest
1. hadosztály, Kosztolányi
18. honvéd zászlóalj
37. honvéd zászlóalj
108. honvéd zászlóalj
6fontos üteg, Lapinszky
6fontos lovassági üteg, Mihajlovics.
2. hadosztály, Janik
46. honvéd zászlóalj
57. honvéd zászlóalj
70. honvéd zászlóalj
71. honvéd zászlóalj
2 század somogyi vadász
6fontos üteg, Pettas
tarack-üteg, Kern
1 század Lehel-huszár szolgálattételre.
3. hadosztály, Esterhazy
15. honvéd zászlóalj
40. honvéd zászlóalj
98. honvéd zászlóalj
99. honvéd zászlóalj
3fontos üteg, Jankovics
3 század Lehel-huszár szolgálattételre.
4. hadosztály, Zichy
127. honvéd zászlóalj
201. honvéd zászlóalj
202. honvéd zászlóalj
203. honvéd zászlóalj
204. honvéd zászlóalj
lovasosztály 3. század Vürttemberg-huszár
2. század Bocskai-huszár
4 század Lehel-huszár
HL 1848/49: 31/0.
Német nyelvű, eredeti tisztázat in: Operation-Journal der Hen und Sten Armee Corps. Fordítás.
* Az iratban: Catona und Csappó.
** Az iratban: Apalia Insel.
305 Pétervárad, 1849. szeptember 5.
A péterváradi vár parancsnoksága közli Kriegern cs. ki. altábornaggyal, hogy a parancsnokság és a helyőrség a kiküldött deputáció visszaérkezése után hajlandó átadni a várat.
Péterváradi várparancsnokság
Báró Kriegern altábornagynak, a cs. kir. ostromsereg parancsnokságának Karlócán.
A báró Haynau cs. kir. táborszernagy és magyarországi főparancsnok őexcellenciájának intézett levél folyományaként Pétervárad valamennyi parancsnoka és a helyőrsége kijelenti, hogy az augusztus 27-én kiküldött deputáció bevonulása után kész az összes erődművek fegyverrel, lőszerrrel, hadikészlettel és pénztárra a cs. kir. osztrák csapatoknak és az arra kijelölt parancsnok uraknak abban az időben átadni, amikor az óhajtják - ezért elvárjuk az erre vonatkozó további utasításokat.
Sztrakoniczky Basil őrnagy és tüzérfőparancsnok
Hollán Ernő mérnökkari ezredes.
Kiss tábornok, várparancsnok.
HL 1848/49: 45/43.
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
306 Pozsony, 1849. szeptember 9.
A komáromi hadifogságból elbocsátott Bazanella cs. kir. lovassági kapitány jelentése Csorich altábornagynak a komáromi vár helyzetéről.
Sándor orosz trónörökösről elnevezett császári királyi 7. könnyűlovas ezred Bazzanella kapitány.
Nagyságos báró Csorich császári királyi altábornagy és hadtestparancsnok stb., stb. őexcellenciájának Ácsra.
Pozsony, 1849. szeptember 9.
Alulírott alázatosan köszöni nagyságod kegyes közbenjárását, amelynek következtében elbocsátották őt a komáromi hadifogságból.
Klapka várparancsnok megkérte alulírottat, jelentse excellenciádnak, hogy gróf Walkenstein és Lunda századosokat, valamint Träger főhadnagyot alulírottal együtt szabadon engedi, azt azonban szükségesnek tartja, hogy a szabadon bocsátottak útját Szereden keresztül határozza meg Pozsonyba, ahova szeptember 7-én érkeztek meg.
Alulírott kötelességének tartja, hogy jelentse excellenciádnak azt, amit hat heti fogsága során Komáromban megfigyelt, és amiről már tegnap volt szerencséje a hadsergfőparancsnok őexcellenciáját értesíteni.
Alulírott szabadulása napján, 5-én Komáromban 25 teljesen felfegyverzett honvédzászlóalj volt található, 5-6000 újonccal együtt. Azonkívül van még a várban 11 század huszár és mintegy 60 tábori löveg.
A vár igen hosszú időre és bőségesen el van látva élelemmel. Úgy tűnik, hogy a várparancsnok hajlik az átadásra, Eszterházy, Kászonyi, Szabó és más megszállottak azonban sakkban tartják.
Mintegy 80 tiszt benyújtotta a lemondását, a nagyobbik rész azonban a védekezés híve, ahogy mondják: az utolsó emberig.
A Görgei-hadtest lefegyverzett és Komáromba érkezett honvédjei ugyan tájékoztatták a komáromi helyőrséget a dolgok állásáról Magyarországon, azonban a marati szellemben írott komáromi lap, amelyet egy bizonyos Fribeisz szerkeszt, egy csomó újdonságot hoz a helyőrség tudomására, hogy ebben a felszabadítás reményét keltse, és alulírott szabadon bocsátásának napjáig csupán a Bocskai-huszárok fél százada jelentette ki, hogy nem kíván tovább harcolni, aminek következtében közülük nyolcat agyonlőttek. Ugyancsak meglehetősen sok ember szökött meg a honvédzászlóaljakból, és az elfogottakból többet agyonlőttek.
A lövegek kiszolgálása gyenge, és a látszat szerint a tiszteknek nincs különösebb kedvük a védelemhez. Alulírott a legtöbb tiszt beszéde alapján egyáltalában azt a következtetést hiszi levonhatónak, hogy csupán a büntetéstől való félelem a legfőbb oka a vár át nem adásának.
A régi és az új vár igen gyengén ellátott ágyúkkal, úgyszintén a Nádor-vonal; ezzel szemben e vonal folytatása a Vág mentén, amely csak földművekből áll, erősen meg van rakva ágyúkkal. Hetény és Ógyalla felé található a vár leggyengébb pontja, és a sáncok, valamint a Vág-hídfő rosszak.
Amikor alulírott elhagyta avárat, a Vágnak igen alacsony volt a vízállása, olyannyira, hogy Szerednél a kocsik át tudtak menni a folyón. Monostornál egy erős erődházat építettek, és ugyanitt aknákat is telepítettek.
Egészen alulírott szabadon bocsátásának napjáig a fogoly császári királyi tisztekkel tisztességesen bántak, ami azonban bizonyára megváltozna, ha Klapka kénytelen lenne a parancsnokságot valaki másnak átadni, és a foglyok megbízták alulírottat azzal, hogy kérje excellenciádat, kegyeskedjék közreműködni szabadulásukban.
Alulírottnak van szerencséje a legmélyebb alázattal aláírni mint excellenciád legalázatosabb Bazzanella kapitánya s.k.
Az eredetivel egyező.
HL 1848/49: 45/285a
Német nyelvű, eredeti tisztázat fordítása.
KAW SchA AFA KiU 174. fasc. 1849 - 9 - 105.
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás
borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát:
a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.
Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet!
Te vezettél. Atyám, a csatákban és ütközetekben -
Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített
némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat
a további veszedelemtől!
Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt,
és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét:
hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot!
Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!
Te ismered, ó, Uram, az én szívemet,
és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted:
azok szerint ítélj fölöttem kegyesen,
s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.
Damjanich
Emíliának vigasztalásul
(Az aradi vértanúk. I., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983., 284. p.)