Eredeti kép

ALESSANDRO MANZONI
(1785-1873)

Az olasz romantika főalakja "Jegyesek" című történelmi regénye a műfaj világirodalmi hatású művei közé tartozik. De versei, drámái, irodalomelméleti művei is nemzetközi sikert arattak. A haladó politikai mozgalmak akkor is vezéralaknak tudták, amikor visszavonultan csupán irodalmi műveinek megalkotásával foglalkozott. Úgy tartották és úgy tartják ma is, hogy az oly régóta áhított egységes Itália szellemi előkészítője és előmozdítója. Amikor 88 éves korában befejezte földi életét, ez hivatalosan is, a nép szívében is nemzeti gyász volt. Eszmetársa, Verdi az ő halálára és az ő emlékére komponálta a múlhatatlan hatású-értékű Requiemet. - Holott hosszú élete folyamán, miközben ifjúkorától haláláig és azután is ünnepelt volt, általában egyszerre támadták jobbról is, balról is.

Származásával, születésével magával hozta egy kettősség sajátos összhangját. Atyja révén ősi lombardiai grófi család leszármazottja. Anyja Beccariának, az olasz felvilágosodás legnagyobb hatású alakjának, a liberális jogfilozófia megteremtőjének leánya. Házasságuk felettébb rossz, hiszen a férj indulatosan konzervatív, áhítatosan vallásos. A feleség nagy műveltségű, szabad gondolkodású asszony, derűs, életszerető lény. Gyermekük még kisfiú, amikor végképp kiderül, hogy nem tudnak együtt élni. De a katolikus vallás és az itáliai államok családjoga tiltja a válást. Ha elválni nem is lehet - szétválnak. Az előkelő család asszonya - sokak elképedésére - összeköltözik, együtt él egy művelt vonzó férfival. A magára maradt férj váltogatja alkalmi szeretőit. - A korán feltűnően értelmes, tanulni szerető fiú az apánál marad, aki mellett nem érzi, nem is érezheti jól magát. A vallásos szellem azonban beleivódik. Apját ugyan egyre kevésbé szereti, szinte az ő ridegsége ellen menekül az áhítat meghittségébe. De serdülőkorától egyre gyakrabban az anyjához szökik, ahol szelíd szeretettel fogadják és a felvilágosodás eszméivel táplálják lelkét.

Nagyra becsüli és szereti anyja nagy műveltségű, komoly élettársát, s megveti és gyűlöli komor apja ledér szeretőit. Közben az apai házban és az egyházi iskolákban egyre több nyelvet, teológiát, történelmet tanul. Az anyai otthonban filozófiai műveket, jó regényeket, drámákat olvas, maga is hamarosan költővé fejlődik. - Ez a kétfajta neveltetés ritka összhangban épül össze. Idővel, amikor már híres író és hatásos közéleti férfiú, az egyházi hatalmasságok nem győzik majd kárhoztatni liberális szelleme, felvilágosodott humanizmusa miatt. A liberálisok, a nemzeti forradalom felé közeledők, az antiklerikálisok viszont vallásossága, a hagyományok tisztelete miatt kárhoztatják. De itt is, ott is kénytelenek becsülni a régi álom, az egységes Itália megvalósítása érdekében kifejtett lankadatlan szellemi küzdelmeiért.

A hajdani Római Birodalom széthullása óta apróbb-nagyobb államokra szakadt Itália legjobbjaiban a középkor óta élt az egységes olasz nemzetről és az egységes olasz államról való vágy. Már a középkorban Petrarca meghirdette az "Italia Unita" igényét. A reneszánsz idején Macchiavelli ezért küzdött remekművekkel és politizálással. A francia forradalom óta a polgárosodás és a nemzeti-politikai egység igénye jelen volt a társadalom minden rétegében. Ezért harcoltak a törvény által üldözött carbonarik és a legértelmesebb arisztokraták. A vallásosak és a liberálisok - akaratukon kívül is - együtt. Ezt az egységet pedig éppen Manzoni gróf képviselte legjobban műveiben is, tetteiben is. Ő volt a nép forradalmát megtestesítő olasz arisztokrata. - Hosszú élete folyamán pedig megélhette a század történelmi-politikai-szellemi változásait. Megtestesíthette még a különböző stílusirányokat is. Hiszen az apai otthon beléoltotta a hagyomány szentelte klasszicizmust és a változás igényét kifejező romantikát. A hagyományőrző költő, a régi formákban új eszméket megszólaltató drámaíró, klasszikus hagyományokat folytató halhatatlan romantikus regényíró összefoglaló példázata volt mindannak, amit a XIX. század igényében, ízlésében, stílusaiban kitermelt.

Már 16 éves korában feltűnik "A szabadság diadala" című ódájával. Két évvel később "Beszédek" című szatírasorozatában már a nép nyomorát és az urak felelőtlenségét igyekszik feltárni. - 20 éves, amikor anyja élettársa, Imbonati gróf meghal. Manzoni együtt gyászol anyjával, és ettől fogva kizárólag - illetve önállósodásáig - anyjával él, apjával és körével végképp szakít. És ekkor írja egyik legjelentékenyebb költői művét a tisztelt férfi emlékére: "Ének Carlo Imbonati halálára". - Fejlődésének fontos állomása, hogy elutazik Párizsba, ahol alaposabban elmélyülhet a felvilágosodás klasszikus műveiben és személyesen megismerkedhet a hirtelen divatossá vált romantika néhány írójával. 1807-ben otthon meghal az apja. Hazasiet, hogy legalább a temetésén részt vehessen. De élete egyszerre más irányba fordul. Svájcon át utazik. Útközben ismerősökkel találkozik, velük egy társaságban megismerkedik egy lánnyal, akibe azonnal lángolóan beleszeret. Henrietta Blondelnek hívják a leányt, s ő azonnal viszonozza a romantikus nagy szerelmet. (A leány apja dúsgazdag francia bankár.) De kálvinista. Manzoni azonnal felajánlja, hogy feleségül veszi szerelmét, ha az katolizál. A református bankárnak ugyan riasztó a katolikus kérő, de a polgárcsaládnak imponál, hogy a kérő valódi gróf. Egy éven belül Henrietta katolikus. Alessandro nős lesz. Így mennek haza. A jó feleség pedig úgy elmélyed szeretett férje hitében, szent irataiban, teológiai tudnivalóiban, hogy féltve őrzi Manzoni hívő vallásosságát is, de felvilágosodott francia kultúráját is. A hozomány pedig anyagi gondtalanságot jelent még az özvegy anya számára is.

A költőként már ismert Manzoni otthon elkezd drámákat írni. - Jó ideig keresi a megfelelő formát. Közben néhány érdekes tanulmány kerül ki a tolla alól, többek közt a katolicizmus erkölcstanáról, amelyek azt bizonygatják, hogy az igazán vallásos embernek türelmesnek kell lennie más vélekedésekkel szemben is. Többi prózai írása is a liberális eszméket terjeszti. Versei is egyre népszerűbbek. Már közismerten liberális politikusnak és romantikus költőnek tartják, amikor végre jelentkezik első drámájával. Ez a "Carmagnola grófja", amely először könyvben jelenik meg 1820-ban. Klasszikus formájú verses történelmi dráma, modern forradalmi eszmevilágban fogalmazva. Fontos irodalomtörténeti tett az elébe írott előszó, amely a történelmi drámákról értekezik, és a romantika lehetőségeit vizsgálja. Valószínű, hogy hatással volt Victor Hugóra is, aki csak néhány évvel később írta meg jelentős előszavát saját "Cromwell" című drámájához: ez az előszó hamarosan a romantika bibliája lett. Néhány gondolata szoros rokonságban van ezzel a Manzoni-előszóval. (Egyébként Hugo igen nagy véleménnyel volt az olasz eszmetársról.) - a "Carmagnola grófjá"-nak a színpadi fogadtatása visszafogott volt, de olvasmánynak annál sikeresebb lett. Második drámája, a longobárd előidőkben játszódó "Adelchi" azután már előbb otthon, majd világszerte a népszerű színpadi szerzők közé sorolta. Hosszú időn át volt jeles költő, sikeres drámaíró, filozófiai és politikai vitairatok szerzője, amikor elérkezett élete halhatatlan fő művéhez, a nagy regényhez, amelyet sokáig írt, javítgatott, s amely végre 1840-ben - 55 éves korában - megjelent. Ez a "Jegyesek". - E végső változat több mint másfél évtizedes munka eredménye. Három, egyre bővülő szövegváltozat jelzi a módosításokat, amíg végül kialakult a nagy romantikus regény. - Manzoni ifjúkorától kezdve igyekezett tovább lépni azon az úton, amelyet Walter Scott kezdett. A hiteles korfestés, a jellemek kidolgozása, a mozgalmas cselekmény áttekinthetősége, szélsőségek megjelenítésének figyelmet fokozó művészi módszere sok mindenben teszi a legjobb romantikusok - Victor Hugo, Jókai Mór - szellemi rokonává. Az is ezekre a nagy társakra emlékeztet, hogy a társadalom minden rétegét átfogja. Ugyanakkor realista igénnyel tárja fel a közösségi bűnöket és sérelmeket.

Az alaptéma egy ókor óta visszatérő regényes helyzet: a szerelmeseket a történelmi körülmények elszakítják egymástól, az olvasó párhuzamosan nyomon követheti kalandjaikat, amíg igen bonyolult, változatos viszontagságok után végre újra találkozhatnak, és a sokszor tragikus helyzetekből kibontakozhat a szerelem boldog megvalósulása.

Többen állítják, hogy Manzoni a nagy regény írásakor nem ismerte Scott regényeit. Ez alig hihető. A nála később induló Hugo műveit valószínűleg csak később ismerhette meg. De a diákkorától folyton olvasó, egyre műveltebb, az irodalom lehetőségei iránt szakadatlanul érdeklődő író fő műve megírásáig ne olvasta volna a kor világszerte legnépszerűbb írójának legalább néhány regényét - ez merőben valószínűtlen. Hiszen már ifjabbkori drámái is olyan hiteles korábrázolásra törekszenek, amilyennek Scott képzelte a történelmi témák kezelését.

A cselekmény a XVII. század Lombardiájában játszódik, annak népét, urait, törekvő polgárait, közéleti embereit, bűnözőit vonultatja fel. Persze úgy, hogy szempontja a XIX. század liberálisainak történet- és társadalomszemlélete.

Vitathatatlan, hogy igazi romantikus mű, de az is igaz, hogy ugyanúgy benne van már a haladó romantika realizmusigénye, mint például Angliában Dickensnél vagy nálunk Eötvös "A falu jegyzőjé"-ben. Aligha vitatható, hogy a Dantétól napjainkig terjedő dúsgazdag olasz irodalomnak a legszebb, legjobb és legfontosabb művei közé tartozik.


TARTALOM