Eredeti kép

NIKOLAUS LENAU
(1802-1850)

A német romantika egyik legnagyobb lírikusa úgy volt osztrák költő, hogy apja sziléziai nemesúr, anyja pedig Pest megye főügyészének a leánya. Teljes nemesi nevén Nikolaus Niembisch, Edler von Strelenaunak hívták, a Torontál megyei Csatádon született és 48 éves korában ugyanabban a Bécs melletti döblingi elmegyógyintézetben halt meg, ahol akkor már Széchenyit is kezelték, aki tíz évvel később szintén ott végezte életét. Úgy nőtt fel és úgy élt, hogy németül és magyarul egyformán tudott. Ifjúkorától kezdve németül írta verseit, míg anyjával később - amikor már nem élt a falusi otthonban - magyarul levelezett. Idővel szeretett volna amerikai polgár lenni, s ekkor az angolt vallotta nyelvének. Onnét azonban hazamenekült osztrák és magyar otthonába, mert megutálta az amerikai üzletiességet.

Mire hazaérkezett, itthon kiadott versei már sikeres költővé avatták. Időközben sok mindenbe beletanult. Diákéveit magyar fiúk közt töltötte el. A gimnáziumot Sátoraljaújhelyen kezdte és a pesti piaristáknál végezte. Utána a pozsonyi Jogakadémián, majd a magyaróvári Gazdasági Akadémián készült az életre. De egyre többet akart tudni. Beiratkozott a Bécsi Egyetemre, ahol előbb gazdagította jogi ismereteit és belekóstolt az orvostudományba is. Végül még a heidelbergi egyetemen filozófiát hallgatott. Mindeközben a zenében képezte magát, érett korára kitűnően hegedült. A zene ritmusa és dallama jól érezhető nyomot hagyott költészetén is. Később számos zeneszerző komponált melódiát verseihez.

Már 30 éves volt, amikor kipróbálta az amerikai életet. Ez időre már szűk olvasói körökben elismerték, kedvelték költeményeit. És amikor visszariadva az amerikai üzletiességtől hazaérkezett, már beletartozott a német költészetbe.

Ezek az évek a romantika felemelkedését és fénykorát jelentették. Lenaut a német nyelvterületen túl is jelentékeny korszerű lírikusnak fogadták el, majd az epikus költészetben is fontos maradandó műveket alkotott.

Élményvilágának java része magyar tájakhoz és a magyar nép jellegzetes alakjaihoz kötötte. Az Alföld folyóival, a Tiszával és a Marossal, a puszták és nádasok kitűnően beleillettek a romantika egzotikumigényébe. Az alföldi parasztok, a csikósok, vízi emberek, a bakonyi betyárok érdekességekként népesítették be költészetét. Visszatérő alakja Miska, a lovon élő magyar paraszti nép jellegzetes alakja. A magyar népzene dallamai német nyelvű költeményeinek ritmikájában is jól felismerhetők. Egyébként nem csak személyes ismeretségben volt Vörösmartyval, később Petőfivel is, de kölcsönös elismeréssel stílusban és világfelfogásban is hatottak egymásra. Első verseskötetének megjelenése 1830-ban talán a leghatásosabb megindítója volt az akkor Európa-szerte elterjedő Magyarország-romantikának.

Ez időben már elkezdődött nálunk a reformkor. Lenau azonban Bécsben és az elmaradt magyar vidékeken főleg a császári elnyomatást érzékelte. Magyar képei, a "Puszta-csárda" meg a "verbunkos" ábrándos menekülés volt attól a komor érzéstől, hogy a "népek börtöné"-ben él. Szerelmei sem voltak sikeresek. A természeti tájak sokszínűsége adott ábrándos vigaszt egyre kínzóbb komorságának. Legsikeresebb versciklusa, a "Nádi dalok" vágyakozást fejezett ki a természet és a vigasztaló magány iránt.

Már híres lírai költő volt, amikor érdeklődése az epika felé fordult. A világszerte divatos hősköltemények, verses regények és a nagy sikerű romantikus regények jó néhány évre világdivattá tették az elbeszélő költészetet. Ennek a német irodalomban Lenau az egyik legnagyobb mestere. Epikus költeményeinek mindig érzelmes, lírai hangütése van, miközben olyan fordulatosak, mint amilyeneket elvárt a romantika olvasóközönsége. Előbb balladai rövid költeményei fordultak elbeszélésbe. Ő ezeket általában románcoknak nevezte, alighanem spanyol mintára. Hangulatviláguk azonban közelebb állt a mi "ballada"-fogalmunkhoz. "A csapszékben", az "Álarcosbál", az ismét magyar tárgyú "Parasztok a Tiszaparton" és főleg a cseh huszita szabadságharcosról szóló "Ziska-románcok" vezetik be nagylélegzetű elbeszélő és drámai költeményeit. Ezek a drámák nem előadható színjátékok, hanem párbeszédekkel színezett, erősen lírai hangú könyvdrámák. Így a Faust-téma egészen egyéni hangú feldolgozása a nyughatatlan tudóst igazi romantikus hőssé formálja. Műve inkább epika, mint dráma, de legfőképpen a líra az, ami áthatja az egész történetet. Hasonló jellegű a "Don Juan" amelyben a nyughatatlan szerelmes Fausthoz némileg hasonló, örökké kutató, kielégíthetetlen hősalak lesz. - Legfontosabb, legszebb, jelentékenyebb valódi epikus műve "Az albigensek". A XII. és részben még a XIII. század széles körben elterjedt eretnekségének, a két isten - a Jó és a Gonosz - örök ellentétét valló, üldözött vallás tragédiáját ábrázolja ez a nagy múltidéző költemény. A Bulgáriából szétáradó hit lázadást fejezett ki a feudális uralmi rend ellen. Ahol megjelent, ott lázadást, szabadságharcot, az emberi egyenlőségért való küzdelmet váltott ki. Minálunk "bogomilok"-nak, Itáliában és Dalmáciában "patarének"-nek nevezték a híveit. Legnagyobb erejük és legelterjedtebb mozgalmuk Franciaországban volt, ott hívták központjuk, Albi város után "albigensek"-nek őket. A francia hűbérurak hosszas kegyetlen keresztes háborút vívtak velük. Végül kipusztították őket itt is, ahogy tömeggyilkossággal fejeződött be a történetük mindenütt. - Valójában a tömegtragédia után is titokban megmaradt ez a hit a különböző népek körében, és két-három évszázaddal később beleolvadt a reformáció mozgalmaiba.

Lenau a magasztos küzdelmet és a nagy tragédiát ábrázolta a dél-Franciaországi eretnekek történetében és hőseiben. Végül is a költemény azt érzékeltette, hogy az ő harcukat folytatták a későbbi szabadságküzdelmek.

De idegzete egyre kevésbé tudta elviselni a történelem megpróbáltatásait és a magánélet reménytelenségét. 1844-ben, 42 éves korában kitört rajta az elmebaj. A döblingi intézetben olykor tiszta pillanatai, sőt napjai is voltak, de ekkor is úr volt rajta a búskomorság és a reménytelenség. 1848-49 eseményeit már nem vette tudomásul. 48 éves volt, amikor bevégeztetett.


TARTALOM