A harmadik évezred küszöbén az emberiség korábban nem várt folyamatokkal néz szembe. Összement a világ: meghódítottuk a világűrt, az ipari civilizáció termékei ma már minden földrész legeldugottabb részébe eljutottak, a kommunikációs eszközök segítségével már bárhol utolérhetőek vagyunk, ugyanakkor jelenlétünk nyoma is mindenhol felfedezhető - elszennyezzük a bolygót, a légkört, talajt, a folyókat, tavakat, tengereket. Tevékenységünk hatása már a földi időjárási rendszereket is veszélyezteti: az ezredfordulóra nyilvánvalóvá vált az éghajlatváltozás ténye. E folyamat, a globalizáció következményei egyre nyilvánvalóbbá válnak.

Ebben a kiadványban, amely a Globalizáció füzetek második része, a gazdasági globalizáció fő motorjának, de még inkább haszonélvezőinek számító nemzetek feletti (transznacionális, multinacionális) vállalatok tevékenységeivel ismerkedünk meg. A vállalatokéval, akiknek jelentős szerepe van a fenti folyamatok előidézésében. A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk, hogy e sorozat első kiadványát, a Környezet és globalizáció c. füzetet is olvassák el.

A gazdasági globalizáció fő haszonélvezői, támogatói a nemzetek feletti vállalatok. Az ezredfordulóra jelentős hatalomra tettek szert. A külföldi működőtőke beruházások, vállalat összevonások következtében a hatalom egyre jobban, egyre kevesebb cég kezében összpontosul. Gazdasági hatalmuk mellett érdekvédelmi szervezeteiken, fizetett lobbistáikon keresztül képesek egy-egy ország kormányának, sőt nagy nemzetközi intézmények (Világbank, Nemzetközi Valutaalap, Kereskedelmi Világszervezet, Európai Unió) politikájának alakulását, valamint a nemzetközi egyezmények sorsának alakulását is befolyásolni (ld. kiotói, hágai klímatárgyalások).

A nemzetek feletti vállalatok hatalmával viszont korántsem párosul az ehhez szükséges felelősség felvállalása. Sőt, igyekeznek kibújni mindenféle jogi felelősség alól, tevékenységüket nagyon gyakran kíséri környezetszennyezés, emberi jogok megsértése. Több multinacionális vállalat esetében felmerül, hogy gyáraikban gyermekeket, vagy nőket foglalkoztatnak napi 12-16 órában, hétvégén, embertelen, rabszolgasorsot idéző körülmények között. Némelyek esetében korrupció, szakszervezet-ellenesség vádját is felemlítik.

A nemzetek feletti vállalatok a globalizáció nyújtotta lehetőségeket kihasználva előszeretettel helyezik ki termelésüket olyan országokba, ahol alacsonyabb szintű környezetvédelmi, munkajogi szabályozások vannak, sőt, ha egyes országok ilyen jellegű intézkedéseket kívánnak hozni, gyakran zsarolják a kormányokat, hogy amennyiben a termelési feltételek számukra kedvezőtlenül alakulnak, kiviszik a gyáraikat az országból.

A nemzetek feletti cégek gyakran kiharcolják, hogy a kormányoktól adókedvezményeket kapjanak. Így a befektetések következtében hatalmas nyereségre tesznek szert, amelyet aztán az esetek legtöbbjében egy külföldi adóparadicsomba menekítenek ki. A világ 200 legnagyobb vállalata között szereplő 82 cég közül 44 az Egyesült Államokban általános 35%-nál kevesebb adót fizetett 1996 és 1998 között. Hét cég pedig negatív adót fizetett, vagyis több kedvezményt, támogatást kaptak mint amennyi adót kellett fizetniük. Ezen cégek között szerepel a Texaco, Chevron, PepsiCo, Enron, Worldcom, McKesson és a világ legnagyobb vállalata, a General Motors. Egyes források szerint Rupert Murdoch médiabirodalma Nagy Britanniában 1999-ig tizenkét éven keresztül nem fizetett társasági adót.

• A világ 100 legnagyobb gazdaságából 51 nemzetek feletti vállalat.
• A nemzetközi kereskedelem 70%-a 500 multinacionális vállalat kezében van
• A 200 legnagyobb vállalat éves bevétele 18-szor nagyobb mint a világ népességének 24%-át kitevő legszegényebb 1,2 milliárd ember összesített éves jövedelme.
• 1983 és 1999 között a 200 legnagyobb cég nyeresége 364,2%-kal nőtt, miközben az általuk foglalkoztatott emberek száma csupán 14,4%-kal.
• A 90-es évek elején 37 000 nemzetek feletti vállalat létezett, 170 000 tengerentúli leányvállalattal. A 200 legnagyobb cég közül 172-nek (86%) a központja összesen 5 országban (USA, Japán, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia) van.

Az első gazdasági társaságok, az 1600-as években kaptak működési engedélyt a brit birodalomban. A társaságalapítás koncepciója eredetileg közhasznú szervezetek - egyházak, kórházak, iskolák, egyetemek, klubok stb. - létrehozására vonatkozott. Ezek non-profit társaságok voltak, céljuk a közjó szolgálata. A társaságok alapszabályát a brit Korona vagy a kormány fogalmazta meg, illetve fogadta el. A társaságok számára profit, haszon termelése törvénytelennek számított.

A XVII. század elején, amikor a gyarmati terjeszkedés pénzügyi igényei túl gyorsan nőttek, nonprofit társaságokat hoztak létre, hogy segítsék a gyarmatokkal való kereskedelmet. Mivel a gyarmatokkal való kereskedelem sok kockázattal járt, ezért az uralkodó - ösztönző célzattal - úgy határozott hogy a befektetők legfeljebb a saját befektetésük erejéig felelősek, azaz, a befektetésüket elveszíthetik, de az azon felüli veszteségeket már nem ők viselik (korlátolt felelősség).

Ezek a kereskedelmi társulások aztán - a szabályokat megszegve - elkezdtek a maguk hasznára kereskedni. Az ellenőrzés és a számonkérés hiánya miatt egyre több társaság követte a példájukat.

Egy 1720-as gazdasági válság (South Sea Buble Crisis) után a gazdasági társaságok száma jelentősen csökkent. A tőzsdeválság után a brit kormány államosított sok társaságot, valamint egy 1720-ban hozott törvényben betiltották a gazdasági társaságokat, és a spekulatív részvénykereskedelmet.

A második hullámban, az 1700-as évek végén a brit parlament törvénnyel hozott létre társaságokat csatornák, vízművek, majd később vasutak építésére. Ezeket az úgynevezett "törvényes társaságokat" (Statutory Corporations) szorosan ellenőrizte az állam, és az általános üzleti tevékenységek nem társasági keretek között zajlottak.

A társaságok fejlődésének harmadik hulláma a részvénytársaságokról szóló 1844-es törvénnyel indult Nagy Britanniában. A törvény lehetővé tette gazdasági társaságok egyszerű bejegyzéssel való alapítását. Azóta hívják angolul "bejegyzett társaságnak" (Registered Corporation) a gazdasági társaságokat. A bejegyzett társaságok aztán száz éven át folyatattak harcot, sokszor törvénytelen eszközök használatával, hogy megszabaduljanak a rájuk vonatkozó maradék állami és bírósági ellenőrzés alól.

Időközben a világ más részein is sorra alakultak gazdasági társaságok. Az Egyesült Államokban 1800-ban már 200 társaság működött. E cégek akkoriban még nem vehettek részt politikai döntésekben, nem vehették meg egy másik cég részvényeit.

A gazdasági társaságok befektetőit megillető korlátolt felelősség már eleve aláásta a magánjog egyik alapelvét, a személyes felelősséget. Tovább erősítette a cégek hatalmát, amikor újabb jogokat szereztek. 1886-ban egy vasúti nyomvonal miatt a Santa Clara község és a Southern Pacific Railroad vasúti társaság között kirobbant vitában a Legfelsőbb Bíróság először döntött úgy, hogy a magáncégek "természetes személyek", és az emberi lény összes joga és kiváltsága illeti őket. Ez a döntés indította el a cégek 100 éves menetelését a globális hatalom felé.

A XIX. század közepére a gazdasági társaságok az Egyesült Államok gazdaságának nélkülözhetetlen elemévé váltak. Ekkortól további jogokat és kiváltságokat követeltek, és kaptak. Új, "szabad társulási törvények" születtek, melyek megengedték a társaságoknak, hogy bármilyen üzlettel foglalkozzanak. A cégeknek már nem kellett a közjóért tevékenykedniük, viszont továbbra is élvezhették a korlátolt felelősség előnyeit, melyet a közösségi szolgálat nevében szereztek. Az amerikai polgárháború idején kihasználták a kaotikus állapotokat, bírókat, törvényeket és elnököket is "megvásárolhattak". Kiegészítéseket kényszeríttettek ki azokhoz a törvényekhez, melyek korlátozták a profitjukat. Nagyon erős politikai befolyásuk volt, a civil társadalom nem tudott lépést tartani velük.

A társaságok gyakorlatilag most már saját élettel és "öntudattal" rendelkeztek, s az emberekkel egyenlő bánásmódot követelhettek és kaptak a bíróságokon. Ezáltal viszont jóval nagyobb lett a hatalmuk, mint az embereknek, hiszen hatalmas pénzügyi forrásaik miatt sokkal erőteljesebben védhették meg a jogaikat és szabadságukat, mint bármely egyén. Gyakorlatilag a gazdasági társaság szabadabb lett bármely polgárnál.

Az 1930-as években az Egyesült Államok lakosságának már több mint 80%-át a gazdasági társaságok alkalmazták. A második világháború után egyre jellemzőbb lett a cégek megerősödése. Átalakulások, cégegyesülések során egyre nagyobb és nagyobb és komplexebb vállalati struktúrák alakultak ki az erőforrás-kitermelés, a termelés, az elosztás és a marketing területén. Egyre több cég terjesztette ki tevékenységét más országokra. A cégek növekedésével egyre több multinacionális vállalat jött létre, majd a hatalom és a tőke további koncentrációjával, a világkereskedelem erősödésével létrejöttek a globális, nemzetek feletti vállalatok is. Ez a folyamat különösen megerősödött az 1990-es években.

A következő tényezők tették lehetővé a nagyvállalatok ilyen mértékű kiterjeszkedését:

• az egész világpiachoz való hozzáférés a szocialista gazdaságok összeomlása révén,
• a harmadik világ és a volt szocialista országok piacainak megnyitása a Világbank és a Valutaalap által rájuk kényszerített szerkezetátalakítási programokon keresztül,
• a hatalmas adósságok visszafizetésének érdekében export orientált gazdaságra átállás, s ehhez külföldi működőtőke bevonásának igénye,
• a 70-es évektől uralkodóvá vált neoliberális gazdaságpolitika szellemében a szabadkereskedelem útjában álló korlátozó intézkedések (vámok, kereskedelmi kvóták stb.) eltörlése az OECD, GATT és WTO egyezményei keretében,
• a hagyományosan állami tulajdonban lévő területek (áramellátás, vasutak, posta, bank, biztosítás, távközlés) magánkézbe adása,
• a szakszervezetek és az általuk kivívott jóléti állam visszaszorítása a fejlett országokban,
• a hírközlés fejlődése, amely gombnyomásra lehetővé teszi dollármilliók mozgatását. (1986-ban naponta 290 milliárd dollár mozgott a külföldi valuta-piacokon, 1990-ben már 700 milliárd.)

A világméretű versengés felerősödése erőteljes költségcsökkentési megoldásokra kényszeríti a vállalatokat, aminek legkézenfekvőbb módja a bérkiadások lefaragása, amit a kormányzatok adópolitikája idéz elő. A bérek esetében ugyanis magasabbak a vállalkozások terhei, mint a természeti erőforrások esetében.

A nagyvállalatok jelenlegi fő mozgásiránya: egyre többet és többet termelni egyre kevesebb munkaerővel. Az elmúlt évtizedben az 500 legnagyobb vállalatnál évente 400 ezer állás szűnt meg. A ma leggyorsabban fejlődő területek - a biotechnológia és az informatika - nagyon kevés munkaerőt igényelnek.

Szűkülő világunkban a vállalati növekedés leghatékonyabb eszköze nem az új beruházások létesítése, hanem a piaci részesedés bővítése a kisebb vetélytársak felvásárlása és a vállalatok összeolvadása révén.

A folyamat következtében a repülési, elektronikai és informatikai ipar gyakorlatilag 5, a gyorsétkeztetés 2, az üdítőital- és dohányipar pedig lényegében véve 5 óriásvállalat ellenőrzése alatt áll. A vállalat-összeolvadások jellemző példája volt a Novartis keletkezése 1996-ban a Sandoz és a Ciba-Geigy összeolvadásával, a világ második legnagyobb gyógyszeripari cégét hozva így létre*. A "házasságot" a hatékonyság és a költségcsökkentés jelszavával azonnal jelentős munkaerő-elbocsátások követték. Ez az összeolvadások jellemző kísérőjelensége, miközben a kormányok által adott támogatások és előnyök formájában a költségeket a globalizáció áldozatai fizetik meg.

A haszon kényszere: A haszon minden vállalati elhatározás mozgatórugója. Fontosabb, mint a közösség jóléte, a dolgozók egészsége, az emberek egészsége, a béke, a környezet megőrzése vagy a nemzet biztonsága. Egyes cégek még a szülőországukban "ellenségnek" számító országokkal - például Líbiával, Iránnal, Kubával - való kereskedésnek is meglelik a módját.

A növekedési kényszer: az óriásvállalatok élete a növekedésen múlik. Ez a beruházókkal való kapcsolatuktól, a tőzsdétől, a bankok és a közönség érzékenységétől függ. A növekedés érdekében a vállalatok a világ eldugott sarkaiban fölkutatják a ritka forrásokat és a föld néhány megmaradt ősi helyét föláldozzák a termelés érdekében. A forrásokban gazdag területek lakosainak föl kell adni hagyományos életmódjukat.

Vetélkedés és agresszió - A vállalatokon belül nagyon fontos szerepe van az alkalmazottak és vezetők közötti együttműködésnek. Ugyanakkor a vállalaton belül mindenki rákényszerül arra is, hogy a másik alkalmazottal versenyezzen. A vállalati karrier érdekében rákényszerülnek minden kínálkozó alkalom megragadására mind a vállalaton belül a munkatársakkal szembeni agresszív nyomulásra, mind a vetélytárs cégek kiszorítására.

Erkölcs nélküliség (amoralitás). A vállalatok döntéshozóinak személytelennek kell lenniük, nem lehetnek érzéseik, erkölcseik vagy önzetlen céljaik, ezért a közösségi célokkal vagy a környezeti egészséggel ellentétes elhatározásaik nem ébresztenek bennük lelkifurdalást. A vállalati vezetők díjazzák a "tárgyilagos" döntéshozatalhoz szükséges érzelemmentességet.

A vállalatok ugyanakkor igyekeznek leplezni erkölcs-nélküliségüket és önzetlennek mutatni magukat. Újabban az amerikai ipar arra irányuló erőfeszítéseket tesz, hogy saját magát jó színben tüntesse fel: látszólag aggódnak a környezet tisztaságáért, támogatják a művészetet és a kábítószer-ellenes programokat. Ezekkel a látszat jótékonysági tevékenységekkel azt próbálják kimutatni a társadalom iránt érzett felelősségtudatukat, miközben egyáltalán nem vállalják fel a tevékenységük szociális, környezeti és egyéb következményeit.

Mennyiségi szemlélet: A társaságok számára fontos, hogy a szubjektív információt objektív formába alakítsák, számokká változtassák. Ezért kizárnak a döntési folyamatból mindent, amit nem alakítható számokká. Például az erdők szubjektív vagy spirituális vonatkozásait nem lehet számokká alakítani, tehát nem lehet beilleszteni a vállalatok egyenleteibe. Az erdők szerintük csupán még "lábon álló deszkák".

Időn kívüliség: A gazdasági társaságok időn és téren kívüliek: csak papíron létező törvényes teremtmények. Nem pusztulnak el természetes halállal; túlélik teremtőiket. Nincs helyi kötődésük az alkalmazottak vagy a szomszédok felé. Egy gazdasági társaság nem rendelkezik erkölccsel, nincsenek kötelezettségei, nincs fizikai megtestesülése (a gyár az, ami fizikai egység, nem a vállalat). Egy vállalat minden tevékenységét egyetlen zavaró körülmény első jelére - pl. az alkalmazottak követeléseire, az adók fölemelésére, vagy megszorító környezeti szabályozásra - áthelyezi máshová.

Harcban a Természettel: A vállalati emberek személyükben szerethetik esetleg a természetet, de maguk a vállalatok belső működési törvénye, hogy beleavatkozzanak a természetbe, megváltoztassák és átalakítsák azt. Az árucikkeket előállító cégek haszna abból ered, hogy a nyersanyagokat átalakítják eladható dolgokká. A földben levő fémekből gépkocsit készítenek, a fákból deszkát, házat, bútort és papírárut. Az olajból energia lesz. Minden termékben benne van egy kis darab új alakra hozott természet. Minden gyártási eljárás a természet megváltoztatásával jár együtt. Ha a bolygó egyik részén fölhasználták a forrásokat, a vállalatok máshová költöznek.

Ez a természetátalakítás minden olyan társadalomra jellemző, ahol kialakult a termelés. Azonban ma a folyamat fölgyorsult, mivel a vállalatoknak növekedniük kell, egyre gyorsabb ütemben kimerítve a forrásokat és földolgozva azokat. Eközben azonban a fogyasztás is felgyorsult - a vállalatok alapvető érdeke meggyőzni az embereket, hogy az árucikkek az anyagi megelégedettség forrásai. Az önellátásból adódó elégedettség ugyanis - belső elégedettség, a természeti elkötelezettség vagy a meggazdagodási vágy hiánya - veszélyezteti vállalatok céljait. Így hát végül a vállalatok pusztítják a természet.

Mindent egyformává változtatás (homogenizáció): Az amerikai retorika szerint az árutermelő társadalom nagyobb választási lehetőségeket és sokféleséget ad, mint a többi társadalom. A "választék" azonban nem jelent többet, mint hogy különféle nevekkel azonos termékeket kapunk. A vállalatok abban érdekeltek, hogy mindannyian azonos módon éljünk, ugyanabban a megvásárolt dologban leljük az örömünket, egy olyan világban, amelyben minden család elszigetelten él a családi otthonában és ugyanolyan eszközei vannak, mint a szomszéd családoknak.

A környezet károsításában fő szerepet játszanak a nemzetekfeletti vállalatok:

• ők bocsátják ki az ipari eredetű üvegházgázok több mint felét (BPAmoco, ExxonMobil, Shell)
• teljesen az ő kezükben van az ózonkárosító freonok előállítása és hasznosítása; (ICI, DuPont)
• a bányászatban is a nemzetekfeletti cégek a fő kulcsszereplők (6 vállalat ellenőrzi a világ alumínium-kitermelésének 63%-át;). A bányászati tevékenységek rengeteg problémával járnak: helyi lakosok kitelepítése, élőhelyek elpusztítása, folyószennyezés (Rio Tinto Zink, Newmont, Esmeralda)
• a mezőgazdaságban ők ellenőrzik a kivitelre szánt termények termőterületének 80%-át; 20 vállalat ellenőrzi a növényvédőszer-eladások 90%-át;
• ők felelősek elsősorban a környezetkárosító technológiák és termékek átadásáért: pl. az 1980-as évek végén az EÁ növényvédőszer-kivitelének 25%-át otthon már betiltott termékek alkották;

• reklámjaikkal pazarló és fenntarthatatlan életmódra serkentenek.

A DuPont vezető szerepet játszott az ózonréteg pusztításában, az Egyesült Államok egyik legnagyobb veszélyeshulladék-termelője és az ólomtartalmú benzinadalékok egyik utolsó előállítója volt (egész 1991-ig). A DuPont találta ki a freonokat, és állította elő ezek világtermelésének 25%-át. A cég növényvédő szereket is gyárt, és Floridában eddig már több, mint 500 millió dollár kártérítést kellett fizetnie a Benlate nevű szer által a talajban és a termésben okozott károk miatt.

A DuPont 1991-ben 120 ezer tonna veszélyes hulladékot termelt az EÁ-ban - az EPA szerint többet, mint bármely más vállalat. 1991 márciusában a DuPont Quimica Flour nevű mexikói gyára körül annyira elszennyeződött a környezet, hogy a kormány 30 ezer család kitelepítését rendelte el.

A századvég egyik legnagyobb környezetvédelmi katasztrófája a Union Carbide bhopali vegyipari gyárában történt: 1984. decemberében amikor a gyárból kiszabadult a mérgező metilizocianát, az első héten hatezer ember halt meg. Azóta 16 ezerre emelkedett a halálos áldozatok száma, és több százezerre tehető azok száma, akik valamiféle egészségkárosodást szenvedtek. A mérgezettek között följegyeztek vese, lép és májkárosodást, a női szaporodási szervekét. Csökkent a mérgezettek immunválasza, könnyebben betegszenek meg például tbc-ben. Mutációk jelentkeztek a mérgezettek gyerekeinél. A biztonsági rendszer nem volt megfelelő, s ezt tudták a gyár vezetői is.

A vállalat elnöke, Warren M. Ander először annyira kiborult, hogy azt mondta, egész életét azzal fogja tölteni, hogy cég által okozott gondokat helyrehozza, hogy megjavuljon. Később a Business Week idézete szerint már azt mondta, hogy akkor túlreagálta a helyzetet, és azóta felkészült a vállalat vezetésére, és harcolni fog, hogy a vállalatnak ne kelljen az okozott károkat és a helyreállítási költségeket kifizetnie.

A vállalatcsoportot komoly felelősség terheli a világ esőerdőinek eltűnése kapcsán. Mára a társaság a világ legnagyobb fakitermelőjévé nőtte ki magát.

Kivágják a fákat a Fülöp-szigeteken, Malaysiában, Indonéziában, Pápua Új Guineában és valószínű az érdekeltségük a burmai, thaiföldi, vietnami, kambodzsai, laoszi fakitermelésekben. Tevékenyek Dél-Amerikában: Brazíliában, Bolíviában és Chilében, valamint Szibériában. Kanadában mindenütt jelen vannak: ott a sarkvidéki őserdőket irtják. A Mitsubishi cég vádolható törvénytelen fakitermelés, a szennyezési határértékek megsértése, adócsalás, stb. miatt.

A társaság radioaktív anyagokkal szennyezte Malajziát (ritkaföldfémek termelése során keletkezett hulladék helytelen tárolása révén), 14 atomerőművet épített Japánban és továbbiakat Kínában és Indonéziában.

Ezek után egyre több helyen tiltakoznak a szervezetek a vállalat tevékenysége ellen, bojkottálják áruik megvásárlását (elsősorban a gépkocsikét).

A vállalat a két olajipari óriás, az Exxon és a Mobil egyesülésével jött létre 1999-ben. Főleg az Exxonnak van rossz híre a zöld szervezetek között, de az is köztudomású, hogy a kiotói éghajlatváltozási keretegyezmény legfőbb ellenzője az Exxon és a Mobil volt.

1989. március 24-én Alaszka partjainál zátonyra futott az Exxon Valdez tankhajó, s a kiömlött 11 millió hordó nyersolaj ökológiai katasztrófát okozott. Az olajszennyezéstől tömegével elhullott állatok képe bejárta a világsajtót. Becslések szerint mintegy 100-300 ezer madár lehetett az áldozata a katasztrófának. Több mint ezer fokozottan védett rozmár is elpusztult a beleset következtében. A partvidék több mint 1400 km hosszan szennyeződött.

1998-ban az Egyesült Államok igazságügy-minisztériuma a Tiszta Levegő törvény 200 alkalommal történő megsértésével vádolta meg az Exxont. A Citizens for a Better Environment szervezet több tízezer ivóvízforrás elszennyezése miatt okolta az Exxont. 1998 januárjában több mint 40 ezer hordó olaj ömlött ki a Mobil olajvezetékéből Nigéria partjainál.

Az ExxonMobil vezette konzorcium kezdte el építeni a Csád-Kamerun Kőolajvezetéket. A beruházás jelentős tiltakozást váltott ki a társadalmi szervezetek körében. A tervek szerint egy 650 km hosszú kőolajvezeték épül Csádból a Guineai-öbölig. Kameruni parti esőerdőkön, fontos folyórendszereken vezetne keresztül. A környezetvédő szervezetek az erdőirtás, folyószennyezés miatt aggódnak. A Világbank is elismeri, hogy a beruházás a térségben az olajipari fejlesztések erősödéséhez valamint az üvegház gázok hosszú távú felhalmozódásához vezet, az egész bolygó környezeti állapotát veszélyeztetve. Nagy a valószínűsége, hogy a csádi polgárok semmit sem fognak élvezni a Világbank által pénzelt befektetés előnyeiből, viszont lehetséges, hogy a csádi kormány fegyverkezésre fogja költeni az olajbevételeket.

A cég elsősorban a Nigériában elkövetett bűnei miatt vívta ki a civil szervezetek ellenszenvét. A 90-es évek közepén az ogoni törzs tagjai tiltakoztak a földjükön keresztül vezetett olajvezetékek miatt, amely elfoglalta földjeiket, a szivárgó olaj pedig tönkretette a termőtalajt, a mangrove mocsarakat. A tiltakozó tömeg ellen a nigériai kormány a Shell támogatásával erőszakot vetett be, több embert meggyilkoltak, s tiltakozók szellemi vezérét, Ken-saro-Wiva költőt - a nemzetközi tiltakozás ellenére - több társával együtt kivégezték. A Shell egyik vezetője a nemrégiben ismerte be, hogy pár évvel ezelőtt kézifegyvereket vásároltak a nigériai rendőrség számára.

Az éghajlatváltozás előidézésében elsősorban a legnagyobb olajipari cégeknek, valamint a szénerőműveket üzemeltető vállalatoknak van jelentős szerepe. De emellett a közlekedés is jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, ezért az összes szállítással, kereskedelemmel foglalkozó cégnek komoly felelőssége van. A nemzetek feletti vállalatok az éghajlatváltozással kapcsolatban éveken keresztül tudósok sorait fizették meg, hogy olyan tanulmányokat közöljenek velünk, amely kétségbe vonja az éghajlatváltozást.

És bár az éghajlatváltozás ténye ma már egyre inkább nyilvánvaló, a legújabb ENSZ jelentések is igazolják, hogy jelentős részben az emberi tevékenységnek köszönhető az klímaváltozás, mégis mindent elkövetnek ezek a cégek azért, hogy ne kelljen korlátozniuk széndioxid kibocsátásukat. A kiotói klímatárgyalásokon minden trükköt bevetettek, hogy különféle kiskapukon (például kibocsátás-kereskedelem) keresztül megmaradjon a lehetőségük arra, hogy tovább fűtsék az éghajlatot. Ezeknek a cégeknek jelentős befolyásuk van az Egyesült Államok tárgyaló delegációjára, s ezek után nem csoda, hogy a 2000 novemberében lezajlott hágai klímatárgyalások kudarcba fulladtak.

A 2000. évi amerikai elnökválasztási kampány során George W. Bush legfőbb támogatói között voltak a legnagyobb olajvállalatok, az Exxon Mobil, a Chevron Texaco és a BP Amoco. Mivel e cégeknek nem érdeke a fosszilis energiahordozók felhasználásának csökkentése, ezért röviddel hivatalba lépése után az új elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok nem ratifikálja az éghajlatváltozásról szóló Kiotói Egyezményt. (Az egyezményben ugyanis az Egyesült Államok azt vállalta, hogy 2012-ig 7%-kal csökkenti széndioxid kibocsátását - ehhez képest az EÁ kibocsátása 1990 és 2000 között 10%-kal nőtt.

Korábban szennyezésekről elhíresült vegyipari cégek újabban a biotechnológia felé fordultak.

Aventis: E német-francia cég amerikai leányvállalata körül 2000 őszén robbant ki a botrány. A mintegy tucat környezetvédő szervezetet tömörítő GE Alert hálózat nyilvánosságra hozta, hogy a Kraft Foods által forgalmazott csipszekben olyan, az Aventis által kifejlesztett génmódostott kukoricafélét (Starlink) találtak, amely - feltételezett allergiakeltő hatása miatt - emberi fogyasztásra nem engedélyezett. Később más cégek termékeiben is találtak ebből a génmanipulált kukoricafajtából. Emiatt vállalatok sora kényszerült a boltok polcairól visszavonni ezeket az élelmiszereket. Az ügy hátterében az áll, hogy amikor az Aventis eladta az amerikai gazdáknak a Starlink vetőmagot, nem tájékoztatta őket, hogy az csak állati fogyasztásra engedélyezett. Az eset kapcsán 2000. november végéig 44-en jelentették be, hogy Starlink tartalmú termék elfogyasztása után allergiás panaszokkal betegedtek meg. Ezek közül az EPA (az amerikai környezetvédelmi hivatal) által felkért szakértő bizottság megállapította, hogy 14 esetben nagyon valószínű, hogy a Starlink okozta a megbetegedéseket. Az amerikai cég most tengerentúli országokban próbál megszabadulni az amerikai piacon eladhatatlan génmanipulált kukoricától. Japánban már többször beszámoltak arról, hogy Starlinket találtak a kukorica szállítmányokban.

Monsanto: a cég elsősorban Amerikában híresült el vegyipari tevékenysége és az ahhoz kötődő szennyezések miatt. Napjainkban a génmanipuláció területén való agresszív terjeszkedése miatt vált a zöld szervezetek fő célpontjává. Egyik fő terméke a glüfozát tartalmú Roundup gyomirtó szer, amely minden növényt elpusztít. Ehhez fejlesztettek ki olyan génmanipulált szója fajtát, amely ellenáll e gyomirtónak. Így a vegyszert és a vetőmagot együtt tudják forgalmazni. E vetőmag elterjedése tovább fokozza majd a gyomirtó szerek használatát. Ráadásul a cég a gazdákkal olyan szerződést kötött, hogy a vetőmagokat a cég engedélye nélkül a következő évben nem ültethetik el.

A Friends of the Earth International (Föld Barátai) tagszervezetei kampányainak
a következő nemzetek-feletti cégek állnak a középpontjában:

Az elmúlt évtizedekben ahogy erősödtek a természetvédő szervezetek, és a figyelem is a környezetvédelem felé fordult, erősödött a lakosság környezeti tudatossága, egyre több vállalat volt kénytelen változtatni gyakorlatán. De általában nem a tisztább eljárások megvalósítására törekedtek és törekszenek, hanem a mérgező hulladékok "kezelésére". Egész iparág összpontosít erre a feladatra: a "környezeti ipar". Ennek termelési értéke évi 200 milliárd dollár volt már 1990-ben. Csak összehasonlításul: a repülőgépipar éves forgalma 180 milliárd, a vegyipar esetében az 500 milliárd. A megelőzés helyett többnyire "csővégi" megoldásokra összpontosítanak, hulladéklerakók és égetők építését erőltetik. A kevesebb termelés, a kevesebb hulladék termelése helyett inkább azok utólagos kezelésére összpontosítnak, hiszen abból lehet bevétel.

Néhány helyen azért hosszú évtizedes vonakodás után, de elkezdték bevezetni a tisztább termelési technológiákat. De ennél még jellemzőbb folyamat, hogy a szennyező iparágakat kitelepítették olyan fejlődő országokba, ahol alacsonyabb környezeti normák, illetve alacsonyabb környezeti kultúra jellemző. Így aztán otthon könnyen tetszeleghetnek "környezetbarát" cég színében.

A szennyező üzemek kitelepítése mellett a "zöld" arculat megteremtésének elterjedt módszere az úgynevezett "zöldrefestés". A valódi környezetbarát megoldások bevezetése helyett egy-egy cégnek sokkal jobban megéri, ha olyan marketing kampányra költenek, amelynek során azt a benyomást keltik a fogyasztóban, hogy a cég milyen felelősen viselkedik, milyen sokat tesz a környezet védelméért. A "zöldrefestés" egy finom PR stratégiát takar, amelyet azok a természetromboló óriáscégek használnak fel, amelyek megpróbálnak környezetbarátnak tűnni, a környezetvédelmi aktivisták nyelvezetét használva. Reklámcégeket, közönségkapcsolat (PR) cégeket bíznak meg, hogy kialakítsák a cég "zöld" arculatát, termékeiken "környezetbarát", "ózonbarát" feliratokat, "újrahasznosítható", "der Grüne Punkt" jelzéseket helyeznek el anélkül, hogy azoknak közük lenne a környezet védelméhez.

Szintén a "zöldrefestés" eszköztárába tartozik, hogy úgynevezett "civil szervezeteket" támogatnak, amelyek a környezetvédők ellen kampányolnak (pl. Wise Use) a multik érdekeit képviselve, valamint tudósokat fizetnek le, hogy cáfolják az éghajlatváltozás tényét vagy a génmanipulált termékek kockázatait. Hatalmas pénzeket adnak PR cégeknek (mint például a Burson-Marsteller, Edelman, Hill & Knowlton), akik óriási reklámhadjáratot végeznek a multik érdekében (például a kiotói klímatárgyalások idején a vállalatok szén-dioxid kibocsátását korlátozó javaslatok ellen). Környezetvédelmi konferenciákat szerveznek, nagy hűhót csapnak az önkéntes vállalások folyamatos bővítéseiről, környezetvédelmi díjat adnak egy-egy cégnek. Mindezek az erőfeszítések azt célozzák, hogy ezáltal elkerülhessék e cégek környezetpusztító tevékenységeinek korlátozására irányuló kötelező érvényű szabályok bevezetését.

A zöldrefestés (angolul: "greenwash") már annyira elterjedt, hogy ma már a Concise Oxford English helyesírási szótárban is szerepel: "egy szervezet hamis információt terjeszt annak érdekében, hogy a környezettudatos arculatot alakítson ki magáról."

Az amerikai Corporate Watch szervezet meghatározása szerint a zöldrefestés: "1) Környezetpusztító vagy társadalmilag ártalmas cégek kísérlete megőrizni vagy kiterjeszteni piacaikat környezetbarátnak tettetve magukat és úgy tenni, mintha ők lennének a szegénység elleni küzdelem vezetői. 2) Bármilyen, a fogyasztók vagy a döntéshozók agymosására irányuló kísérlet, amely azt célozza, hogy azt higgyék, hogy a szennyező óriásvállalatok a környezetileg fenntartható fejlődés kulcsa."

Az elmúlt évtizedben különféle kedvezményekkel (adómentesség, munkahelyi létesítési támogatások, ipari parkok, infrastruktúra biztosítása) zöldmezős és néha barnamezős beruházásokkal csábították be hazánkba a külföldi vállalatokat. Ennek eredményeképpen ma már a hazánkban működő vállalatok 80%-a külföldi cégek kezén van. Egyes közgazdászok szerint ez az arány már visszafordíthatatlan változásokat okoz egy ország gazdaságában.

A privatizáció során egész iparágak, szektorok kerültek külföldi kézbe (energiaszektor, növényolaj-ipar, cementipar, építőipar, tejipar). Sok esetben a cégek elsősorban piacvásárlás, vagy a hazai márkák megszerzése céljából vették meg a hazai vállalatokat. Volt olyan eset, amikor a privatizáció után a külföldi cég leállította a Magyarországról történő exportot az anyaország felé. Több esetben leállították a termelést, bezárták a gyárakat, elbocsátották a munkásokat.

Miközben a külföldi cégek jelentős adókedvezményeket kapnak, az állam nem sok bevételhez jut e vállalatok tevékenysége következtében, mert a nyereség kijuttatására az országból különféle tőkekimenekítési módszereket alkalmaznak: know-how, licencjogok, rendkívül magas menedzsmentszolgáltatási és tanácsadói megbízási díjak, stb.

A Suzuki esztergomi gépkocsi-összeszerelő üzeme 1991-ben kezdett termelni, évi 50.000 db gépkocsit. 1000 embert alkalmaznak, a gyár alaptőkéje induláskor 5 milliárd jen, a magyar részesedés 60% felett volt. 10.494 milliárd jen kölcsönt adtak a japánok, amiért a magyar állam biztosítékot nyújt. A Suzuki 10 évre adómentességet kapott, s 22%-os vámcsökkentést a behozott alkatrészekre. További kedvezményeket is kaptak, hogy munkahelyteremtésre és beruházásra.

A Ford székesfehérvári autóalkatrész-gyárának létesítésére szintén megkapta a 10 éves adómentességet, és egyéb kedvezményeket. Az új üzemben 670 embert alkalmaznak.

A cégeknek Magyarországi letelepedésekor azzal érveltek, hogy munkahelyeket teremtenek. De ha a Suzuki, a Ford és a GM új munkahelyeit számoljuk, akkor ez munkahelyenként 11.9 millió Ft-ot jelent. Abban az időszakban Magyarországon egy munkahely teremtésének a költsége csak félmillió Ft volt!

A General Motors gépkocsi összeszerelő üzemet nyitott 1992-ben Szentgotthárdon. 1990-ben, amikor a gyár még épült, egy szentgotthárdi lap GM vezetőket idézett, akik elismerték, hogy nem tudnak mit csinálni a gyár mérgező hulladékaival, s hogy ők nem tudnak megbirkózni minden környezeti gonddal. Nem volt kötelező környezeti hatásvizsgálat az üzem megnyitása előtt.

A Danone alig fél évvel azután, hogy 2000 végén megvásárolta a Győri Keksz és Ostyagyárat, ezzel 60%-os részesedést szerezve a hazai keksz és ostyapiacon, bejelentette, hogy bezárja a győri gyárat. A 101 éves múltra visszatekintő gyár bezárásának terve, mintegy 700 munkahely megszűnését jelentené. Felmerült az is, hogy ezáltal a közkedvelt, hagyományos győri termékek (Pilóta keksz, Balaton szelet, Vaniliás karika) eltűnnének a piacról. Mindezt tetézte még, hogy a Danone igazgatója a győri polgármester előtt kijelentette, hogy ők nem gyárat vettek, csak piacot. Az eset hatalmas felháborodást keltett a hazai közvéleményben: az interneten keresztül szinte egy nap alatt országos bojkott szerveződött, több tüntetés is volt a győri kekszgyár előtt, s a győri polgármester, valamint a gazdasági miniszter is tárgyalást kezdett a francia tulajdonú cég vezetőivel. A cég vezetői tettek egy homályos szóbeli ígéretet, hogy mindent megtesznek a győri munkahelyek megmentése érdekében, de erre nem adtak írásos garanciát. A fogyasztók bojkottjának hatására, amelynek következtében a Danone termékeinek forgalma 10%-kal csökkent, végül a cég meghátrált, és úgy döntöttek, hogy nem zárják be a gyárat. A győri kekszüzemben mintegy 300 munkahely szűnik meg, az átszervezés minden második dolgozót érint. Mintegy 200-at küldenek el az üzembõl, mert megszűnik a munkahelyük. A jövőben a cégcsoport székesfehérvári gyárát fejlesztik, ezért 120 győri munkást oda terveznek áthelyezni. A kényszerű költözködésnek a győriek nem örülnek, hiszen érzelmileg jobban kötődnek lakóhelyükhöz, mint azt a francia tulajdonosok gondolják. Sokak szerint az, hogy most nem zárják be a győri kekszgyárat, csak félsiker - szakértők kevés esélyt látnak arra, hogy a gyár öt évnél tovább kihúzza bezárás nélkül. A kedvező fekvésű terület ugyanis az ingatlanüzletben állandó kísértést jelent. Ezért a bizalmatlan fogyasztók tovább folytatják a Danone elleni bojkottot.

Bár a hazai környezetvédő mozgalom még nem túl sokat foglalkozott a nemzetekfeletti cégek tevékenységeivel, kedvezőtlen tapasztalatok már így is vannak - elsősorban a hulladék, csomagolás és a zöldfelületek csökkenése kapcsán, valamint egy két évvel ezelőtti ipari baleset kapcsán folyószennyezés miatt.

Magyarországon az elmúlt évtizedben a következő nemzetekfeletti cégekkel volt gondja a zöld szervezeteknek (nem teljes lista):

Coca Cola és Pepsi Cola: a két cég tíz év alatt szintet teljesen tönkretette az üdítőitalok hazánkban évtizedeken át tökéletesen működő visszaváltó rendszerét. Először bevezették az egyszerhasználatos, eldobó műanyag PET palackokat és a fémdobozos üdítőitalokat, majd 1993-ban a többszörhasználható műanyagpalackokat (PRB). A PRB palackok bevezetésével nem az eldobó műanyagpalackok helyettesítése volt a cél, hanem a vásárlók által akkor még mindig jelentős mértékben választott betétes üvegeket kívánták kiszorítani a piacról. A kereskedők hathatós támogatásával sikerült elérniük, hogy a fogyasztók a visszaváltható üveggel szinte azonos értékűnek fogadják el a visszaváltható műanyagpalackot. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy a reklámok és plakátok által azt sugallták, hogy a PRB palack is üveg (pl. "+üveg" feliratok az üdítős polcokon). Emellett környezetvédelmi kormányzat gyengesége is segítette a műanyagpalackok terjedését, amikor bevezették csomagolóanyagok termékdíját, a szabályok elsősorban a csomagolóiparnak - s így az itt említett két cégnek is - kedveztek.

Az évtized második felére sikerült kiszorítaniuk a visszaváltható üveget a magyar piacról. A műanyagpalackok bevezetése a csomagolóanyag hulladék jelentős megnövekedését eredményezi. Még a visszaváltható PRB palackok is jóval több hulladékot jelentenek, hiszen míg az üveget akár 40-50 alkalommal is újra lehetett tölteni, a műanyagpalackok a legjobb esetben is csak 6-8 újratöltést érnek meg, s ezután a hulladéklerakókra kerülnek. Ezzel szemben az üveget újra lehetett olvasztani. Emellett az a tény, hogy mind a Pepsi mind Coca Cola egyetlen töltőüzemet működtet az országban, a szállítási távolságok és a közúti szállításból fakadó környezeti károk növekedését eredményezi. Ráadásul a Pepsi a visszaváltható PRB-palackokat Hollandiából üres állapotban szállíttatja kamionokon Magyarországra.

2001 októberében a Pepsi félrevezető reklámkampányt indított a visszaváltható műanyagpalackok ellen, az eldobó palackokat népszerűsítve. A kampányt a környezetvédő szervezetek hatalmas felháborodása követte. Ennek következtében a cég egy hónap után kénytelen volt leállítani az akciót, amelyről azóta a Reklámetikai Bizottság is kijelentette, hogy mind a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvényt, mind pedig a Magyar Reklámetikai Kódex elõírásait sérti. A reklámtörvény ugyanis kimondja: "Tilos közzé tenni olyan reklámot, amely ... környezet-, illetve természetkárosító magatartásra ösztönöz."

Tetra Pack: a betétes, visszaváltható üveges rostos üdítőitalok eltüntetése a piacról, helyettük az eldobó, egyutas kombinált dobozos csomagolás elterjesztése. Hasonlóan az üdítőkhöz, a tejtermékeknél is elterjesztették a kombinált dobozos csomagolást. Ráadásul a fogyasztókkal nagyrészt sikerült elhitetniük, hogy ez papírcsomagolás, sőt a fogyasztók megtévesztésére még olyan hirdetéseket is készített, amely azt sugallta, hogy ez környezetbarát csomagolás ("tökéletesítjük a természetet").

(Egy másik, kombinált dobozokat gyártó céget, a Combiblockot a versenyhivatal meg is büntette azért, mert környezetbarát csomagolásként reklámozta termékeit.)

McDonald's: Ezt a céget elsősorban a fogyasztói kultúra szimbólumának tekintik a hazai zöld szervezetek, az eldobó, rohanó fogyasztói életmód elterjesztésének mintaképeként. A céggel szemben nagyon sok kritika merült fel az évek során. Az eldobó csomagolások használata, ebből adódóan rengeteg hulladékot termelnek. Emellett egy másik gyakran hangoztatott vád, hogy a hamburgereikhez szükséges marhahús előállításához szükséges takarmányok és legelők igénye miatt, valamint a csomagoláshoz szükséges papír előállításához Dél-Amerikában esőerdőket irtanak ki. További vád a cég ellen, hogy rendkívül alacsony munkabérért, nem megfelelő körülmények között foglalkoztatja alkalmazottait. A McDonald'snál nem engedélyezik a szakszervezetek működését sem. A cég néhány évvel ezelőtt beperelt Angliában két környezetvédő aktivistát, akik szórólapon kritizálták a Mcdonald's tevékenységét. A két évig tartó perről hazai környezetvédelmi folyóiratok is beszámoltak (pl. Kukabúvár). A vállalat ellen nemzetközi környezetvédő hálózatok egész sora küzd már évek óta (pl. McLibel Campaign).

TESCO: ez a cég a hozzá hasonló áruházláncok és bevásárlóközpontok terjedésével kiszorítja a helyi kiskereskedőket a piacról. Polcaikon elsősorban külföldön megtermelt, nagy szállításigényű termékek találhatók meg. Ezek pedig többnyire jelentős környezeti terheléssel kerülnek előállításra (nagyüzemi termelés, vegyszerek, tartósítószerek, stb.), a hatalmas szállítási távolságok miatt pedig még a légszennyezést is növelik.

Dunaújvárosban a Tesco a várost övező 9 hektáros véderdő helyén akarja felépíteni legújabb bevásárlóközpontját, veszélyeztetve ezzel a város lakóinak egészségét.

Budapesten és környékén hatalmas bevásárlóközpontok (TESCO, Auchan, Mammut, Campona, stb.) épültek korábbi zöldterületek beépítésével, sok fa esett áldozatul e beruházásoknak.

*

A romániai Nagybányán tevékenykedő Aurul bányavállalat ügye valószínűleg mindenki előtt ismert. 2000. január 30-án több mint 100 ezer köbméter cianid-tartalmú szennyvíz ömlött a Zazar folyón keresztül a Szamosba, majd a Tiszába és végült elszennyezte a Dunát is.

A szennyezés következtében óriási mértékben károsodott a Szamos és a Tisza élővilága, több mint ezer tonna hal pusztul el, köztük védett fajok is. A meddőből ciános technológiával aranyat kitermelő ausztrál-román Aurul vegyesvállalat olyan körülmények között végezte a tevékenységét, amelynek szinte törvényszerű következménye volt a baleset. Az ausztrál tulajdonos Esmeralda Ltd. valószínűleg a gyenge környezetvédelmi szabályozások miatt építette fel a vállalatát Nagybányán (ökogyarmatosítás). A minél nagyobb mértékű haszonszerzést előtérbe helyezték a környezetvédelmi érdekekhez képest. A magyar állam 29,3 milliárd Ft-os kárigényt nyújtott be a céggel szemben. Valószínűleg évekig fog tartani, mire a Tisza magához tér az ökológiai katasztrófa után. Az ügyben az Aurul SA ill. az ausztrál tulajdonos Esmeralda Ltd. mellett a Dresdner Bank is érintett, ugyanis 8,5 millió dollár kölcsönnel támogatták a beruházást. A magyar állam 29,3 milliárd Ft-os kárigényt nyújtott be a szennyező céggel szemben. A per során a cég megpróbálja húzni az időt: az első tárgyaláson az Aurul helyett a korábban ismeretlen, Transgold nevű cég jogi képviselõje jelent meg, arra kényszerítve a bíróságot, hogy a jogállás tisztázásáig elnapolja az ügyet.

Elsősorban alaposan tájékozódunk a vállalatok tevékenységéről, termékeiről, és ismerőseinket is tájékoztatjuk.

Kritikus, etikus fogyasztóként döntünk a vásárlások során. Ne vásároljunk olyan cégek termékeit, akikről köztudott, hogy környezetszennyező módon állítják elő termékeiket, ilyen tevékenységeket támogatnak, túl sok reklámot alkalmaznak vagy a minél több fogyasztásra sarkallják a fogyasztókat. (A tájékozódáshoz hasznos lehet a The Ethical Consumer által összeállított szempontrendszer). Szintén érdemes figyelembe venni, hogy az adott termék rendelkezik-e valamilyen környezetbarát tanúsítvánnyal. Itt azonban vigyázni kell, mert sok vállalat használ "saját" öko jelzéseket a fogyasztók megtévesztésére. Hazánkban az egyetlen hivatalos ökobélyeg a "Cédrus". Élelmiszer esetén pedig a Biokontroll Kht. ad ki tanúsítványt az organikus (bio) termékekről.

Italok esetén figyeljünk oda a csomagolásra is: olyan termékeket vásároljunk, amely visszaváltható üvegben kapható. Hosszú idő után ismét lehet kapni rostos üdítő italt is visszaváltható üvegben - egy hazai cég termeli.

Kerüljük a génmódosított termékeket (sajnos idehaza elég nehéz arról meggyőződni, hogy egy termék génmanipulált-e mert nincsenek bevizsgálva, így csak a forgalmazó önbevallására hagyatkozhatunk).

Részesítsük előnyben a helyben termelt termékeket, a helyi termelőket illetve az etikus befektetéseket végző vállalatokat (BodyShop, Ben & Jerry's, stb.). Sajnos jelenleg hazánkban még nem nagyon van mód etikus befektetésekre, reméljük lassan itthon is működni fog az etikus befektetéseket zászlajukra tűző bankot és vállalatok.

Levelet írhatunk a vállalatok vezetőinek, tájékoztatást kérhetünk a cég tevékenységéről, javasolhatjuk, hogy termelésük, termékeik legyenek környezetet kímélőbbek, vegyék figyelembe az emberi jogokat, stb.

Szervezetten, egyesületek és más társadalmi szervezetek keretében hatékonyabban lehet fellépni a nemzetekfeletti vállalatok tevékenységeinek káros hatásai ellen. A Danone elleni bojkott sikere is mutatja, hogy hatékonyan fel lehet lépni még hazánkban is a nemzetek feletti vállatok ellen.

Ma már több szervezet küzd azért, hogy nemzetközi egyezmények szabályozzák az óriásvállalatok tevékenységét, felelősségre vonhatóságát.

Egyes zöld szervezetek a kampányuk célpontjában szereplő cégek részvényeiből vásárolnak egyet-egyet, így bejuthatnak a cég közgyűlésére, és ott felszólalhatnak, elmondhatják a cég tevékenységével kapcsolatos kritikájukat, pozitív változásokat szorgalmazhatnak.

A "The Ethical Consumer" kéthavonta megjelenő angol magazin, amely elsősorban fogyasztóvédelemmel foglalkozik. A környezettudatos fogyasztóhoz szól, akinek elsődleges szempontja, hogy olyan termékeket vásároljon, amelyek a lehető legkevésbé okoznak környezeti és/vagy társadalmi konfliktusokat. Röviden felsoroljuk az általuk alkalmazott minősítési szempontokat. Reméljük, rövidesen itthon is elérhetőek lesznek az ilyen kérdésekre vonatkozó információk.

Fekete pontot kap az a cég, amelynek min. 6 pontja gyűlik össze, kék pontot kap akinek 1-5 jön össze, üresen marad a hely a táblázatban, ha nem merült fel kritika.

2 pontot jelent, ha a cégnek érdekeltsége van a felsorolt országokban (ezek az országok nem felelnek meg az Amnesty International elvárásainak): Afganisztán, Burma, Kolumbia, India, Indonézia, Irán, Irak, Libanon, Libéria, Mauritánia, Marokkó, Peru, Fülöp-szigetek, Szomália, Szíria, Törökország.

1 pontot kap a cég, ha az alábbi országokban van üzleti tevékenysége (állítólag ezek egy fokkal jobb államok): Algéria, Angola, Bahrain, Brazília, Kína, Egyiptom, Salvador, Guatemala, Haiti, Honduras, Izrael, Jordánia, Kenya, Kuvait, Mali, Mexikó, Nepál, Nigéria, Pápua-Új-Guinea, Szenegál, Sri Lanka, Szudán, Uganda

Fekete pont vagy kék pont, aszerint, hogy van-e az adott cégnél szakszervezeti probléma, ill. előfordul-e goromba válasz a munkások akcióira.

Fekete pont vagy kék pont azon cégeknek, amelyeknél alacsonyabbak a bérek a létminimumnál vagy a dolgozók egészségét veszélyeztetik.

Vannak-e birtokviták? Rossz pont azoknak, akik bennszülöttek földjén építettek üzemet és kitelepítették az őslakosokat.

Akik szennyezik valamilyen formában a környezetet, azoknak rosszpont.

Fekete pont komoly egészségi károsításokkal járó szennyezések, kék pont egészségre káros termékek előállítása.

Fekete pont, ha a cég részt vesz uránbányászatban, atomerőművek építésében, eszközök előállításában és forgalmazásában, nukleáris kutatásban.

Fekete pont fegyverek gyártása, forgalmazása vagy bármilyen harci eszköz előállítása.

Fekete pont saját állatkísérletek, élveboncolás kísérletek alkalmazása.

Fekete pont intenzív állattartás, állategészségügyi problémák, nem humánus állattartás, kék pont ahol nincs bizonyíték arra, hogy az állatokat humánusan tartják.

Hús-, bőr- szőrmeüzletben résztvevő vállalatok vagy ezek gépeit előállítók.

Bizonyított, hogy a pártokban mossák a pénzüket tisztára.

Rossz pont, ha bárhol a Földön valakik bojkottra szólítanak fel a cég ellen.