ELŐSZÓ

Századunk utolsó két évtizedének minden bizonnyal legtöbbet vitatott kérdése környezetünk állapota, és a szakemberek abban is egyetértenek, hogy az emberiség számára a 21. század legnagyobb kihívása is a környezeti probléma. A világ multinacionális cégeinek vezetői sokszor idézik a nálunk is jól ismert Persil egyik német professzor szakértőjének a kijelentését: "A környezetvédelem túlságosan fontos ahhoz, hogy a környezetvédőkre bízzuk."

A fenti mondat értékelhető őszinte aggódásként éppúgy, mint az ipari lobby cinikus megnyilvánulásaként. Bárhogy értelmezzük is, annyi tanulsággal mindesetre kell, hogy szolgáljon számunkra, hogy ideje komolyan foglalkoznunk a problémával nekünk közgazdászoknak is.

A német professzor kijelentését kicsit kitekerve azt mondhatjuk, hogy a környezetügy túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag az ökológusokra, mérnökökre, vagy a zöld mozgalmak aktivistáira bízzuk. Minden állampolgárnak és intézménynek, így a gazdasággal foglalkozó szakembereknek is részt kell venni a gondok megoldásában. Ma már világos, hogy közgazdász elődeink kissé indokolatlanul túlértékelték a gazdasági növekedés lehetőségeit. A technológiai fejlődést szinte mindenhatónak tekintették, és minden bizonnyal tévedtek a gazdaság és a bioszféra viszonyának az értelmezése során is.

Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy egy egyébként meglehetősen konkrét szövegű jegyzet bevezetőjében egy kicsit filozofikusabb hangvételt üssünk meg. A lengyel Stanislaw Lem azok véleményét, akik minden rossz forrását a technikai haladásban vélik felfedezni, a következőképpen összegzi: "a technoevolúció több rosszat okoz, mint jót; az ember rabjává lesz annak, amit ő maga alkotott, olyan lénnyé lesz, amely tudása növekedésének mértékében egyre kisebb részt vállalhat a saját sorsa feletti döntésekben."

A következőkben Lem így folytatja: "és ha nem ítéljük el a technológiát mint minden baj forrását, de nem kell dicsőítenünk sem - csupán józanul meg kell értenünk, hogy az a korszak, mely a szabályozást még nem ismerte, már lassan a végéhez közeledik. További cselekvéseinket a morális törvényeknek kell szabályozniuk, ezek adjanak nekünk tanácsot az alternatív lehetőségek közötti választásokban, amelyek elé létrehozójuk, az erkölcsön kívül álló technológia állított bennünket. A technológia anyagokat és eszközöket ad, s a mi érdemünk vagy vétkünk, hogy jó vagy rossz módon élünk-e velük." "A technológia formál bennünket és formálja elveinket - a morálisakat is." "A cselekedetek erkölcsi megítélése mindenek előtt megfordíthatatlanságuk fokától függ", minden kornak megvan az igazról a maga elképzelése, amellyel lehet egyetérteni vagy sem, de amelyet mindenek előtt meg kell érteni."

Lem technológiáról és erkölcsről beszél, és a két fogalom együttes megjelenése a környezetvédelem kapcsán nagyon is érthető. A technológia egy cél elérésének módszere csupán. Az, hogy a kitűzött cél magasztos vagy alantas, nem technológiai, hanem erkölcsi kérdés, és ez az, amire többek közt a közgazdászoknak is figyelmet kell fordítani. El kell döntenünk ugyanis, hogy mennyit és hogyan használhatunk föl a ma élő nemzedékek érdekében a természeti erőforrásokból és mennyit hagyunk és milyen állapotban az utánunk következő nemzedékek számára. El kell döntenünk azt is, hogy mennyire terhelhetjük szennyezéssel a környezetet és milyen környezetminőséget hagyunk a jövő generációk számára? A kérdésekből látszik, hogy ezek megválaszolása nem a technológia, nem a közgazdaságtudomány kompetenciája, hanem valójában társadalmi értékválasztás kérdése.

Nem véletlen, hogy az utóbbi húsz évben a világ jelentős közgazdasági felsőoktatási intézményeiben önálló gazdaságtudományi diszciplínaként vezették be a természeti erőforrások és a környezet gazdaságtana tárgyat.

Őszinte örömünkre szolgál, hogy mindössze néhány éves késéssel Magyarországon is megkezdődött a felsőoktatásban a környezetgazdaságtan oktatása, a helyi intézményi feltételektől függő tananyagszerkezetben. Jelen kézirat első változata két korábbi jegyzet alapján készült, új fejezetekkel és az egyes fejezeteken belül is bizonyos változtatásokkal. (Kerekes: Környezetvédelemről, közgazdászoknak (1989), Kerekes-Kobjakov: Bevezetés a környezetgazdaságtanba (1994)). A mostani kiadást néhány ponton kiegészítettem, illetve javítottam, a kiegészítések a fenntartható fejlődésről illetve a környezetszennyezés gazdaságtanáról szóló fejezetekre vonatkoznak.

Jegyzetünk a környezetvédelem néhány alapkategóriájával, majd a fenntartható fejlődés elveinek tárgyalásával és a természeti erőforrások gazdaságtanával kezdődik. A jegyzet második része az egyes környezeti elemeket (légkör, hidroszféra, litoszféra) érő fizikai, kémiai, meteorológiai stb. hatásokkal foglalkozik. Tárgyaljuk a hulladékgazdálkodással és a zajszennyezéssel kapcsolatos problémákat is. A jegyzet harmadik része a szűkebben vett környezetgazdaságtan, amelyben az externáliák elméletét a környezeti szabályozás gyakorlati megoldási alternatíváit tárgyaljuk. Természetesen nem törekedhettünk teljességre, részben a problémák szerteágazó volta, részben terjedelmi korlátok is kötöttek bennünket. Célunk mindenekelőtt az, hogy felkeltsük az érdeklődést egyes kérdések részletesebb tanulmányozása iránt, ha ezt elérjük, munkánk nem volt hiábavaló.

A jelen jegyzet környezetgazdaságtani részének megírásakor olyan kiváló elméleti környezetgazdaságtani tankönyvekre támaszkodhattunk, mint Roger Fisher, David Pearce, Kerry Turner, Tom Tietenberg szövegben idézett munkái. Természetesen hatással voltak ránk Herman Daly, Ernst Schumacher, Robert Constanza munkái, amelyeket szeretnénk a hallgatók figyelmébe ajánlani. A globális problémákkal foglalkozó részeknél sokat merítettünk a Lester Brown szerkesztette, az utóbbi években magyarul is megjelent a "Világ helyzete" köteteiből.

A környezetvédelem alapjait tárgyaló részben jelentősen támaszkodtunk Moser-Pálmai: A környezetvédelem alapjai című több kiadást megért tankönyvére és Mészáros Ernő egyetemi jegyzetére.

Végezetül köszönetemet fejezem ki mindenekelőtt a BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszéki fiatal kollégáinknak és szakirányos hallgatóinknak, akik segítették az első változatok gyermekbetegségeinek a javítását, külön köszönöm a műszaki szerkesztő lelkiismeretes munkáját és mindazok támogatását, akik lehetővé tették a jegyzet megjelenését.

A szerző örömmel fogadja mindazok észrevételeit, akik segíteni akarnak abban, hogy egy következő változat eredményesebben szolgálja a magyar gazdaságnak a fenntartható fejlődés követelményeit szem előtt tartó fejlesztésének az ügyét.

Budapest, 1998

Kerekes Sándor



Tartalom